Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-22 / 247. szám

Redd, 1963. október 32. 3 SOMOGYI NÉPLAF Az őszi munka segítője A KÖTCSEI TANÁCSELNÖK Kezében ce­ruza, jegyzi a táblaszámot, nézi, hogyan lseit ki a vetés. Valaki tréfásan odakiált hozzá: — Nem hisz talán, a tanács­elnök a tsz-ve- zetöknek, azért akar mindenről a saját szemé­vel meggyőződ­ni? Nevetnék. Tudják mind­ketten, hogy nem erről van szó. Mikei Vil­mos kötéséi ta­nácselnököt nem a bizal­matlanság ser­kenti arra, hogy nap mint nap bemenjen a tsz-irodába, aztán ki a ha­tárba. Az indí­tó ok más: se­gíteni akar, osz­tozni a gondok­ban, mert tud­ja, ő is felelős azért, hogy Kötésén időben minden kalá­szos a földibe kerüljön;:* * Mikor ott jár­tam és beszél­gettem vele, akkor még 180 hold volt vetet­ten. Pontosan elsorolta, hogy hány holdon kész a magágy, mekkora terület szabad, és melyik táblán van még rajt az elővetemény. Szinte a gaz­da ismeretét otthonosságát fedeztem fel szavaiban. Igaz, kötelessége is, hogy a nehéz őszi munkában ott álljon a szövetkezet mellett. Mégis úgy éreztem, nemcsak ez ösztönzi, hogy tegyen meg mindent, amit emberileg és beosztásá­nál fogva megtehet. — Szeretek bemenni az iro­dáiba — mondta —, szeretek kint a határban beszélgetni az emberekkel. Ez szinte fel­üdülés nekem. És ezek nemcsak szavak: A tanácselnök maga mért fel például neun sokkal a kezdés után 84 holdat, mindegyik bri­gád területén egy-egy tábláit. S a tapasztalat? — Csalnak — mosolygósán hunyorított a szemével —, egy- pár négyszögöllel mindenütt nagyobb a vetés, mint jelen­ítették. No de ezt meg lehet ér­teni, hiszen ki nem mondott háziverseny is van a világon! Szereti az embereket, és be­csüli őket szorgalmukért. — Szerencsés helyzetben va­gyunk — ezt többször is han­goztatta —, mert itt ég az em­berek keze alatt á munka.;; Persze problémák azért akadnak. A fogatoknál előfor­dul néha egy kis szabályta­lanság, s a kihasználást is le­hetne javítani. Erről is, más­ról is sokat tanácskoznak Schmidt Gyula tsz-elnökkel. Sokszor javasol, tanácsol vala­mit, és legközelebb, amikor ta­lálkozik a tsz-elnökkel, nem számon kér, hanem érdeklődik: hogyan vált be a megbeszélt módszer... Összeráncolta a homlokát. — Az idén rettentően gyen­ge, hét-nyolc mázsás volt a gabonaátlagunk — mondta —, nagy tanulság ez nekünk. Jö­vőre, ha csak valami természe­ti csapás nem jön, fordulatnak kell bekövetkezni ... És máris felderült az arca. Arról beszélt, hogy kifogásta­lan talajmunkát lehetett az idén végezni, gyönyörű mag­ágyat készíthettek. Dicsérte a traktorosokat, Fejes Gyulát, Porga Györgyöt, Gutmann Ádámot és Gutmann Lajost. A dombok miatt sokszor nagyon nehéz körülmények között dol­goztak, volt úgy, hogy három embernek kellett fogni a trak­tort, nehogy felboruljon. De a minőséget mindenkor szem előtt tartva teljesítették felada­tukat . . ; Mikor ott jártam, még 180 hold volt hátra. S a tanácsel­nöknek minden idejét, minden gondolatét az foglalkoztatta, mit kell és mit lehet termi, hogy mielőbb teljesítsék elő­irányzatukat ... Azóta újból beszéltem vele telefonon. — A ráksiak felhívásának megfelelően szombaton délelőtt befejeztük a vetést..; Nem volt könnyű. Ügy lát­szott, október 23—24-e előtt nem sikerül elvégezni. De megkérték a traktorosokat, tartsák ezt az erős ütemet még ebben a néhány napban. Így 19-ére elvetettek. S ha nem is géppel és nem is két keze munkájával vett részt a tanácselnök a vetésben, mégis része van abban, hogy a kölesei Jóreménység Tsz idő­ben, becsülettel elvetette az ősá kalászosokat.;; Vörös Márta Tizenötezren vesznek részt pártoktatásban Somogybán Megyeszerte felkészültek a pártofetatásá óv megkezdésé­re. Az esti egyetemen és a járási székhelyeken működő es­ti egyetemi tagozatokon, továbbá a középfokú esti iskolákon már hetek óta folyik a tanulás. A párta lapszervezetek irányítása alá tartozó politikai is­kolákon november első hetében tartják az első foglalkozást. A megyében mintegy 650 politikai iskolát szerveznek, körül­belül kilencvennel kevesebbet a múlt évinél. Ez azonban egyáltalán nem jelent létszámcsökkenést, ugyanis egy-egy tanfolyamon most többen vesznek részt, mint tavaly. A szer­vezésnél az az elv érvényesült, hogy csak ott induljon párt- oktatás, ahol ennék minden föltételét biztosítani tudják. A pártvezetőségek befejezték a hallgatókkal való beszélgetést, összeszedték és befizették a tananyagok árát. Somogybán mintegy 15 000 párttag és pártonkívüti jelentkezett ideológiai képzésre^ Jelzetek egy iaggy íí 1 é«r«íl Van egy jelszó, amely arra buzdít, hogy társadalmi üggyé kell tenni a termelőszövetke­zetek megszilárdítását Hogyan lesz ebből valóság, s egyálta­lán számon lehet-e kérni vala­kitől e jelszó megvalósítását? Hallgatom a Somogy megyei Álla'tf orgalmi Vállalat kom­munistáinak tanácskozását és máris választ kapok a kérdés­re: igen, lehet Az év elején hangzott el a vállalás egy párt- taggyűlésen: pártmegbízatás­mak tekintjük, hogy a lehető legtöbb támogatást nyújtsuk a megye gyengén gazdálkodó ter­melőszövetkezeteinek. Most kilenc hónap múltán a taggyűlés arról tárgyal, hogy mit tettek a kommunisták az adott szó, a pártmegbízatás teljesítéséért. A szavakból fe­lelősségérzet csendül. Nem fe­ledkeztek meg év közben sem a vállalás teljesítéséről. Nem egyszerűen ügyeskedésről van szó: minden tettük mögött ér­ződik, hogy szívügyüknek te­kintik a szövetkezetek megerő­södését. Gere Károly elvtárs, a barcsi kirendeltség vezetője arról be­szélt, hogy segíteni sokfélekép­pen lehet: látszatra is és úgy is, hogy legyen eredménye. Egy példát idézett mondaniva­lójának alátámasztására. Sül­dőket kellett szerezniük a so- mogyaracsi szövetkezetnek. Találtak volna a szomszédos falvakban akár háromannyit, amennyire a tsz-tnak szüksége volt. Ök mégsem ezt tették. El­mentek a homokszentgyörgyi tsz-be, és ott válogattak az aracsiaknak a legkiválóbb egyedekből. Szívügyünknek kell tekinteni a szövetkezete­ket segítő munkát — tette hoz­zá. Az Állatforgalmi Vállalat emberei többet tesznek, mint ami a közvetlen feladatuk. Öröm számukra, hogy látják: erősödnek, előbbre jutnak a szövetkezetek, s ebben az ő akarásuk, kezük munkája is benne van. Bodő Károly fő­osztályvezető sorolta a szám­adatokat, tényeket arról, hogy melyik közös gazdaságnak me­lyik állatíelvásárló szerzett hízónak valót, vagy tenyész­tésre szánt borjút, süldőt. S van-e annál nagyobb elisme­rés, mint amikor Bencze Fe­renc elvtársinak »szemrehá­nyást« tesznek a tsz-ek állat- gondozói, ha véletlenül egy hé­tig nem látták őt a szövetkezet istállójában. A tagoknak hiányzik, mert; tudják, hogy ta­pasztalatai, tanácsai tárházá­ban mindig van valami meg­szívlelni való. A beszámoló úgy említette Vajda László elvtársat, a nagyatádi kirendeltség vezető­jét, mint aki »úgy ismert a já­rás szövetkezeteinek helyzetét, mint a tenyerét«. Nagy dicsé­ret ez, elismerés a jó mun­káért Hint kereskedőknek talán az volna az érdekük, hogy mi­nél több hízót, levágásra érett jószágot vásároljanak össze a termelőszövetkezettől. Ám a szocialista felvásárló vállalat emberének szem előtt kell tar­tania a kis és a nagy közösség mindenkort érdekét. Nemegy­szer éppen arról kell meggyőz­niük a szövetkezetek vezetőit, hogy a hizóáUományban levő tenyésztésre alkalmas egyede- ket ne adják el, hanem tart­sák meg tenyésztésre. A főkönyvelőnek, a közgaz­dásznak segíteniük kell ab­ban is, hogy például a januári szállításra leszerződött serté­sek súlygyarapodását hogyan lehetne meggyorsítani. — Sokat kell hadakoznunk a vezetőkkel, de főként a tag­sággal, hogy ne sajnálják a jö­vedelmet az állatgondozóktól, s ne az kerüljön az állatok mellé, aki éppen vállalja, ha­nem az, aki a legjobban ért a jószághoz és szereti az állatot. Csupán jó szóért nem lehet ki­váló munkát követelni. Az ál­lattenyésztés sikere a takar­mányon kívül az állatgondozó­tól függ. Semmi jó nem szár­mazik abból, ha az állatok mellé beosztottak így véleked­nek: ma még megetetek, aztán gottabb tanyáján dolgozo ag- ronómus is hozzájuthat a to­vábbképzéshez, tudományos termelő munkájához vagy a termelés irányításához szüksé­ges hazai és külföldi szakiro­dalomhoz. Az Országos Mező- gazdasági Könyvtár és Doku­mentációs Központ (OMgK) a kiadásában havonta megjelenő Agrártrodaimi Szemlében rö­viden magyarul tájékoztatja az előfizetőket a hazai és az egész világon különböző nyelveken megjelenő mezőgazdasági szak­irodalomról. A legfontosabb hazai köny­veket megkaphatják a vidéki szakemberek a legközelebbi já­rási, megyei vagy városa könyvtárakban. A magyar tu­dományos szakirodalmat (érte­kezéseiket, tanulmányokat, in­tézeti kiadványokat, tudomá­nyos folyóiratőkat, szakfordítá­sokat), valamint a külföldi szakirodalmat az OMgK küldi meg rövid határidőre. Ehhez csupán hivatalos, bélyegzővel ellátott és aláírt kérőlevélre van szükség, amelyben felso­rolják a kért műveket, pontos holnap más jön — mondotta a nagyatádi Vajda elvtárs. Egy kérdés körül nagy vita támadt. A vitát az váltotta ki, hogy Rétsági Béla elvtárs, a párttitkár azt javasolta: egyik kirendeltség kollektívájának se ítéljék oda idén a szocialista brigád címet, mivel egyik-má­sik követelmény teljesítésével mindenütt adósak maradtak. A marcali és nagyatádi kollektí­va például azért esett el a megtisztelő címtől, mert egyik társuk abbahagyta a tanulást* illetve rosszul szerepelt a vizs­gán. A kaposvári kirendeltsé­gen néhány ember fegyelmi büntetést kapott. — Egy ember miatt nem ér­het sérelem egy egész kollek­tívát — vetettek ellen néhó- nyan. Ám voltak, akik vitába szálltak ezZtel a nézettel, mond­ván: a vállalást a kollektíva tette, tehát a felelősség is az övé. Ennek a mozgalomnak ép­pen az a célja, hogy segítsék egymást, s együttesen érjenek el jó eredményt- Ha most meg­alkudnánk, és valamelyik ki­rendeltségnek odaítélnénk ezt a címet, joggal követelne »mél­tányos elbírálást« a másik kol­lektíva is. Nem járathatjuk le a szocialista brigád-mozgalmat kivételezéssel — szögezték le végül is, s ebben valamennyien szükséges adatokat az Agrar- irodalmi Szemle a rövid ma­gyar nyelvű ismertetésnél a cím után közli (1963 óta a cím­adatok után zárójelben fel van tüntetve a raktári szám is). Az Agrártrodaimi Szemle minden egyes számának végén, külön jegyzékben, sorolja fel a legújabb fordításokat, amelyek szintén kölcsönkérhetek. — Ha a vidéki szakemberek nem tud­ják, hogy az általuk megismer­ni kívánt problémáról hol ta­lálhatnak irodalmat, akkor csak azt a szűkebb szakterüle­tet kell közölniük kérőlevelük- ben, amelyről szakirodalmat kívánnak kapni. Ha kérőlevelükben azt is közük, hogy milyen nyelvű irodalmat tudnak felhasznál ni, a könyvtár ennek figyelembe­vételével küld néhány szak- könyvet vagy cikket a kívánt szakterületről. Egyszerre leg­feljebb 10 művet küld, a köny­veket egy hónapra, a fordítá­sokat két hétre, a folyóiratokat egyetértettek. Varga József Hogyan juthatnak hozzá a vidéken dolgozó mezőgazdászok a szakireda’oinhoz? Ma már az ország legeldu- adataikkal együtt. A kéréshez 0 zfergrebeL] sebhelyes Arcú — Alszol? — suttogta mel­lettem Karl Bänder. — Nem, Kari, mem tudok aludni. — Pedig jo leime, ha alud­nál. Odakimn nem sok módod tesz rá. Emlékszel még min­den állomásra? Egész a hatá­rig? — Igen, Landeckig minden nehézség nélkül eligazodom. A fő, hogy kikerüljek ebből a lyukból. — Sikerülni fog, csak mer- szed legyen hozzá. Mert ha nincs, minden elveszett. — Hidd el, Kari, merszem, az van. — Elhiszem, Klaus. És az esőcsatorna elbír, ugye? — Hát persze, horganyból van, és szilárdan áll a falban. — Hm. Ha túl vagy rajta, vi­gyázz a határon. Inkább éjjel menj át, és mindig lassan, óva­tosan. Majd csak nyélbe, ütöd. Én is elkészítettem már a ma­gam tervét. — Te is szökni akarsz? — Igen, talán már a legkö­zelebbi napokban. — Hogyan? — A fogorvostól. Tudod, hogy sürgős esetekben egy ma­gán fogorvoshoz visznek ben­nünket. Földszinten van a ren­delője. Az ablak előtt egy kis kert, bokrokkal, mögötte er­dő, és nem messze onnan a he­gyek. — De hiszen meg leszel bi­lincselve — vetettem közbe. Kari egy kézmozdulatot tett. — Kockázat nélkül nem le­het szökni. A kézi bilincs a leg­kevesebb. Ha egyszer kinn va­gyok a szobából, elérem a he­gyeket is, és ottt senki sem fog meg többé. Három nap alatt a partizánoknál vagyok. — Minden jóit kívánok ne­ked, Kari. — Köszönöm, én is neked. Aludj még néhány órát, hol­nap, nem, már ma szükséged van minden eredne. 36 éjsza­kát, Klaus. — Jó éjszakát, Kari — Még valami: vidd magad­dal a fogkefédet. — Olyan fontos ess? — Nem fogmosásra. Megmu­tattam neked, hogy tehet vele tüzet csiholná. Talán szüksé­ged lesz tó, mert a hegyekben most kutya hideg van. — Jó, magammal viszem — mondtam mosolyogva, és kissé bolondosnak tartottam az ötle­tet. Nem sejtettem, hogy mi­lyen hasznos, de milyen ve­szélyes is lesz még számomra ez a tanács. • » « Kevéssel nyolc óra eftőtt két gestapós jött értem a. cellám­ba. Lenn várt az autó. A be­szállásnál gyors pillantást vetettem a negyedik emelet rá­csos ablakaira. Reménységem bevált. A 34-es cella ablaká­ban ott állt Karl Bänder és a matróz, s arcukat a rácshoz szorítva, utolsó üdvözletét küldtek nekem. A kocsi elindult. Nyugodt voltam. Senki sem láthatta rajtam, mi megy végbe ben­nem. Az autó befutotta előírt útját, és tíz perccel később a Gestapo-központ nagy kapu­bejárata előtt állt. A két fic­kó közrefogott. Mechanikusan számoltam a lépcsőfokokat — sötétben- is megtaláltam vol­na az utat. A második emelet bejárata előtt ott ük az öt. Már is­merte triónkat, és felszólítás nélkül kinyitotta az ajtót. — Várj, amíg szólítanak — mondta egyik kísérőm. Mindketten bementek egy szobába. Egyedül maradtam — úgy látszott, minden tervsze­rűen folyik. A folyosón senki sem volt látható: Lassan, láb- wjjhegyen végigmentem a fa­padlón. Csak a folyosó végén gyorsítottam meg lépteimet. S máris a mellékhelyiségben álltam. Az ablak könnyen kinyüt. Minden olyan volt, mint egy ezerszer megismé­telt gyakorlat. Csak ami most a szemem elé tárult, az nem tartozott ehhez a gyakorlat­hoz: az udvar, amelyre az eső­csatornán át le akartam kúsz­ni, tele volt emberekkel. Ka­tonák és civilek irodai búto­rokat raktak le egy teherau­tóról. Becsuktam az ablakot, és visszaléptem a folyosóra. Az előre mem látható bekö­vetkezett. Most, hogy a menekülés ki­látástalanná vált, feszültsé­gem mélységes megadásba csapott át. Nem siettem vissza a helyemre. Milyen buta vol­tam, hogy az egész szökést erre az egyetlen egérútra épí­tettem fel. Igen, ha legalább már a múlt héten megkísérel­tem volna — a múlt héten üres volt az udvar. És egy hét múlva? Ki tudja, hói leszek ( én egy hét múlva..; Egy ajtó mögött, amely mel-l lett el kellett mennem, han-( gosan beszéltek. Egy hang* ütötte meg a fülemet, és a hi-l deg futott végig a hátamon.1 A sebhelyes! — Varrnak még más esz­közeink is, hogy szóra bírjunk* — hallottam ordítozását kicsi leszel még, te dis2nó.i Sander kisasszony, menjen i csak a szomszéd szobába! Ó, igen, titkárnőivel mindig] udvariasan bánt a sebhelyes. Tekintettel volt a jelenlevői hölgyekre, ha rettegett kihall-] gatásá módszereihez nyúlt. Egy ajtó csapódott, a tit-1 kámőnek nyilván sürgős volt,! hogy kimenjen. Én id gyor- ( san odábbálltam, mert tud-1 tam, mi következik most; ési nem bírtam hallgatni, ha egy1 ember üvöltött. Röviddel mielőtt helyemre i értem, tekintetem a folyosó másik végére esett. Az volt az utcai oldal, és a tompa regge­li fény három keskeny, ma­gas ablakon át hatolt be. Vak­merő gondolat ötlött fel ben-1 nem. Ha a három ablak egyi-1 ke nem lenne bezárva... (Folytatjuk.) (kivételesen) legfeljebb egy hétre. A kölcsönző-szolgálat teljesen díjtalan, de a kölcsön­vevő intézmény vagy gazdaság a küldött művökért teljes anyagi felelősséggel tartozik, s gondoskodniuk kéül a kapott művek határidőre és épségben történő visszajuttatásáról. Meghívjuk kedves vásár­lóinkat a folyó hó 25—26-án, pénteken, szombaton bol­tunkban tartandó saját üze­meink cukrászati és hidegkonyhai árubemutatójára. Csemege Élelmiszer Kér. Vállalat 120. sz. bolt, Május 1. U. 16. szám. (78709) Építő-szakipari munkáinkhoz szö­vetkezeti tagnak fel. veszünk kőműves- szak- és segédmunkásokat, ács és vízvezetékszerelő szakmunkást Bérezés teljesítmény szerint. Munkásszállást és üzemi étkezést biz­tosítunk. Felvétel ese­tén útiköltséget térí­tünk. Bővebbet levél­ben. Levélcím: Ve­gyesipari Ktsz, Bala­t0nleUe­___________(78665)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom