Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-18 / 244. szám

Péntek, 1963. október 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP E^jnttesen keressék a kiutat ŰjTárfalván! Egy beszélgetés tapasztalatai A minap este jól dolgozó meztet: sürgősen változtatni asszonyok csoportjával beszél­getett Németh Ferenc, a me­gyei pártbizottság első titkára, Illés Dezső, a megyei pártbi­zottság mezőgazdasági osz­tályvezetője és dr. Talcács Ist­ván, a járási pártbizottság el­ső titkára. Hol csendes meder­ben, hol őszinte szenvedélyes­séggel, a gazda felelősségével folyt ez a beszélgetés Űj vár­falván. De összességében olyan volt, hogy méltán állapították meg a végén: — így még nem beszéltek velünk soha. Igaz, mi próbál­koztunk, őszinték, nyíltak len­ni, de a megfélemlítés volt a válasz.i| \ Súlyos a lemaradás Szerencsés Istvánná, Pados Imréné, Kalmár Istvánná, Hi­deg Sándomé, Nagy Jánosné, Pékó Ferencné, Nagy Józsefné, Valkó Jánosné, Rohács József- né, Papp Petemé, Büki hász- lóné, Ivók Jánosné, Varga Györgyné, Gelencsér Istvánná és ifj. Szűcs Ferencné azért ült le a szövetkezet, a járás, a megye vezetőivel, hogy meg­beszéljék, mi lesz a burgonyá­val. Lassan október utolsó har­madába lépünk, s a 96 hold burgonyából mindössze hat holdat szedtek fel, s 85 hold búza és 23 hold rozs még ve­tetten a szövetkezetben. Ag­gasztó és súlyos a lemaradás, talán nem is annyira a vetés­ben, mint inkább a betakarí­tásban. Ennek fő gondja az asszonyok vállán nyugszik. Keresték az okot, a magyará­zatot. és sok olyan tényező ke­rült felszínre, ami érthetővé teszi az újvárfalvaiak elkese­redését, és szigorúan figyel­kell a jelenlegi helyzeten! A tsz-vezetők mulasztásai A szövetkezetben elismerten jól dolgozó asszonyok mond­ták el véleményüket, olyanok, akik szíwel-lélekkel, oda- adóan fáradoznak. De látják a szervezetlenséget, a sorozatos eredménytelenséget, a nagy bevételi kieséseket, s érthe­tően aggódnak sorsuk és szö­vetkezetük sorsa miatt. A le­maradás oka mindenekelőtt a szervezetlenség, a gyenge irá­nyítás. Kovács József elnök, Németh István agronómus és a vezetőségi tagok nem végzik megfelelően munkájukat. El­mondták az asszonyok, hogy ők már rég kiszedték volna a bur­gonyát, de egyrészt nem enge­délyezték (!), másrészt, amikor először kimentek, fél délelőt­töt ácsorogták a föld szélén, mert akkor derült ki, hogy nem javították meg a verbe- cset, rossz a gép. Mekkora ha­nyagság, felelőtlenség ez! (Épp úgy, mint azok a hullámos ta­lajfelületű vetések, amiket látni lehet Űjvárfalva határá­ban.) S mi más, ha nem gon­datlanság, szervezési hiba, hogy az idén 200 zsák rozs kicsírzott a dohánypajtában, hogy tava­lyi műtrágya áll még mindig halomban — persze már tönk­tározatot, hogy a szalmát nem a végzett munka arányában osztják — tehát egység sze­rint —, hanem csak úgy talá- lomformán. Hogy követhet el ekkora szabálytalanságot a ve­zetőség, amelynek feladata éppen a törvényesség megtar­tása? Az elkeseredés mind na­gyobb lesz Űjvárfalván, pedig az asszonyok szorgalmasak, igyekezetükben nincs hiba. Ez a község korábban az egyéni gazdálkodás idején, a legnehe­zebb években is helytállt. Kö­telezettségeiknek akkor is ele­get tettek. Most is ugyanazok az emberek élnek ott, az erő és akarat megvan bennük. Csak irányítani kell őket. Figyelmeztető ez a tanácsko- j zás, feltétlenül meg kell szív­lelni a tapasztalatokat. Az asz- szonyok megtették és ezután is megteszik a maguk dolgát. De a vezetés is vonja le sürgősen a tanulságokat és embersége­sen, de a törvényesség betar­tásával végezze munkáját. Nem holnap, hanem még ma kell változtatni az irányítás módján. A mostani lemaradás csak így pótolható. És még va­lamit: a helyes utat megtalál­ni csak együttes erővel lehet, ez az erő ma is megvan Űjvár­falván, ahol mindenkinek ér­deke, hogy a jelenlegi nehéz helyzet mielőbb megváltozzon. Vörös Márta Napközi otthon vagy gyermekmegőrző? Panaszok és szülői méltat- lenkodás nyomán vizsgálód­tunk Kaposvár általános isko­láiban. A panaszok szavából némi elfogultságot éreztünk, úgy tetszett, eltúlozzák problé­máinkat. Ezért hívtuk körút­ra a városi tanács művelődési osztályának képviselőit is, hogy valóban reális képet tár­junk olvasóink, a szülők elé. íme. A tavasszal valahogy nem sikerült a fölmérés. Arra szá­mítottunk, hogy az idén két­százzal csökken az általános is­kolai tanulók száma. A statisz­tika mást mutat Tavaly 6715, az idén 6847 gyerek jár Kapos­vár általános iskoláiba. Tehát 132-vel több! A napközi ottho­nos csoportok száma tavaly 27 volt, és most is annyi! Már a múlt évben is gondjaink voltak a gyerekek elhelyezésével, ezek a gondok most növekedtek. A fölmérés Irrealitása feltehe­tően abból fakad, hogy csak a születési adatokat vizsgálták, s nem számítottak a falusi be­áramlásra . j 3 ígéret és valóság Kora tavasszal még arról beszéltek, hogy az Április 4. utca 2-ben (volt zárda) öt tan­Kaposvári gondok teremmel segítik a városi gye- * tölti »iskolán kívüli-« idejét, 9 rekek napközis elhelyezését. Amikor az ígéret papírformát öltött, már csak két teremről volt szó, s a tanév kezdetén egyet kapott a város. Viszont ugyanott megkezdte működé­sét az átmeneti gyermekott­hon. Így néggyel csökkent a tantermek és negyvennel nőtt a tanulók száma. A tanév kezdetén 1146 tanu­lót vettek föl a napközi ottho­nokba, s csaknem száz jogos kérelmet — hely hiányában — elutasítottak. Volt, aki azt mondta: sok szülő csak azért küldi gyermekét a napközibe, hogy ne neki kelljen foglal­koznia vele. A reálisabban szemlélődök azonban tudják: leginkább csak az »szabadul meg« gyermekétől, aki egysze­rűen képtelen másképp bizto­sítani a felügyeletet. A későb­biekből sajnos kiderül: napkö­zi otthonaink a gyermekmeg­őrző szerepét töltik be, az otthonét még nem.». Zsúfoltság a termekben A Berzsenyi iskolában öt napközis csoport, 224 gyermek rementen — a réoaföldön?! ,.TTTTT,,,,,,,,, ...... ........... amennyit le t anul, ha tud. Negyvenöt-ötve- nen vannak egy csoportban, igen szűkén, egymás hegyén- hátán. A három első osztály egy teremben szorong, s egy részük háttal ül a pedagógus­nak, amikor mesél, vagy egy­általán beszél hozzájuk. A pa­dokra úgy csimpaszkodnak föl az apróságok, így gyakorolják a betűvetést. (Délután ugyanis felsősök ülnek ugyanazokban a padokban.) Egy ötvenes cso­port a cementlapos ebédlőben tanul! Utána 250-en ebédel­nek (négy turnusban) a szűk és hideg alagsori »ebédlőben-»* A gimsiáziur.t ebédlője vala­mit segít majd, de nem oldja meg gondjainkat. A Tóth Lajos iskola harminc tanulóját szükségből a Dimit­rov utcai óvoda cementlapos ebédlője fogadta be. Télen ki­bírhatatlan! A Vöröshadsereg úti iskolából harmincöt gyere­ket az ÉDOSZ művelődési ott­honban helyeztek el. Tizenöt jogos kérelmet elutasítottak, pedig keretük volt, csak nem tudták volna leültetni a gyere­keket Megoldatlan a cukor­gyárban dolgozó szülők gyer­mekeinek elhelyezése is. A kampány idejére idénynapkö­zit kellene létesítenie a gyár­nak. A Bartók iskola mindössze három csoportnak tud helyet biztositani. Huszonöt gyerek­kel többet vettek föl, mint tudnak ültetni, Megnyitották az észak-krimi csatorna első szakaszát Október 17-én ünnepélyesen megnyitották az észak-krimi csatorna első, 125 kilométer hosszúságú szakaszát. Az ün­nepélyes megnyitón jelen volt Nyikita Hruscsov is. Az új csatorna összeköti a Dnyepr folyót a Fekete- és az Azovi-tengerrel, és átszeli a Krim és Dél-Ukrajna sztyep­péi*. Gyenge termőképességűek a 1 földek, a házaknál meg lassan? mozdulni sem tudnak a sok? trágyától. Még sorolni is sőkf a hiányosságokat A közérdek legyen áz elsődleges A másik, ami szembeötlő, súlyos hiba, hogy a törvényte­lenség, az igazságtalanság, s néha az embertelen intézkedé- sek sorozata lelhető föl ebbeni a gazdaságban. »-Az elnök azt* ígérte, hogy szívén hordja a somunkat de sajnos nem így lett, keveset van a tagság kö­zött« — mondta több asszony is. Elszakadtak a tagságtól, nem orvosolják a sérelmeket, s ez zűrzavart, egyenetlenséget | tét. von maga után. Felborul a sző- vetkezet belső rendje, s a vég­ső következmény: gyenge a gazdálkodási eredmény. A szö­vetkezeti vezetés nem tölti be feladatát Többre tartják az egyéni érdeket, mint a szövet­kezetit. Érthetetlen például, hogyan hozhattak olyan ha­Ötven sze­mélyes óvo­da épül iha­ros ban 500 000 fo­rintos" költ­séggel. A tanács épí- tcbrigádja még az idén etö alá hoz­za az épiile­m itáliai útijegyzetek (3) Hatalmas, kézzel írott bibliák, misekönyvek is lát­hatók, méretük meghaladja a 80 cm hosszúságot és az 50 cm magasságot. István, az első magyar király koronájá­nak, jogarának másolata is itt van egy vitrinben. Körüláll- juk, nézzük, Budapesten szí­vesen látnánk eredetijét. Rengeteg kincs van itt. Kelyhek, keresztek, bíboros­gyűrűk. De ezután kapjuk a legszebbet. A képtár, a Sixtu- sj-kápolna lenyűgöz bennünket. A kápolna freskói bibliai je­leneteket elevenítenek meg. Az ember teremtése, a kiűze­tés a paradicsomból, az utolsó ítélet látható a halhatatlan freskókon. Michelange’o mű­vészete ez. Az idegenvezető ajkáról vesszük le szót. A művész állványról készítette a freskókat, s amikor lejött az állványról, feje oly mérev volt, hogy lent is fölfelé fordítva tu­dott csak járni. Mikor lebon­tották az állványt, némelyek megbotránkoztak, mert a mű­vész meztelenül ábrázolta alakjait. A tolmács szerint ké­sőbb valamelyik pápa ruhát festetett rájuk. Raffaello stanzái szintén megragadnak: hires emberek arcképét festette meg a bibliai alakokban. Égjük képen Leo pápa Attilával tárgyal, az ide­genvezető szerint a pápa meg­állította az előrenyomuló ‘ bar­bár sereget. A kijáratnál ké­peslapokat vásárolunk, s aki többet akar emlékül, annak Ugyancsak ki kell nyitnia er­szényét, mert nem olcsók vatikáni kópeskalauzok. Az üzlet A következő napon vissza­zökkenünk a mai Róma forga­tagába. Zsebpénzünkön igyek­szünk túltenni, minél jobban vásárolni. Ez külön élmény, hisz Olaszországban egy-két áruház kivételével szabad al- kú tárgya a portéira. Így elő­fordult, hogy ugyanazt a tár­gyat, ruhadarabot egyik utas ezer lírával drágábban vette, mint a másik. Az üzletek az utcán vannak. Itt a likvidált árukat olcsón meg lehet kapni. Ami divat, az ma még drága, de holnap már utcára kerülhet, és fél- vagy harmadáron meg­vásárolható. A piac nagyon tarka. Sok a gyümölcs, a zöld­ség. Ez érthető, hisz minden időszakban van friss zöldség, kétszer is teremnek a gyü­mölcsfák. A vevőket nagyon »fogják«, mindent rásóznának az ember­re, s örülhet az idegen, ha nem enged a csábításnak, egy nyak­kendő vásárlásával megúszta, hogy nézegetni merte az utcai árus portékáját. Az éttermek előtt pincérek invitálnák be, a taxisok veszekednek az utasért, s a hordárokkal összedolgoz­nak az üzlet érdekében. Ren­geteg kegyszert, emléktárgyat árulnak a római utcán. Ha ne­gyedét ígéri az ember a mon­dott árnak, sokat ígért. Jel­lemző vásár: egy diapozitív kép száz líra, de harmincha­tot vehet az ember ezer líráért a háromezer hatszáz helyett Ha restell alkudni, hamar elfogy a pénze a jámbor utasnak. Az itthoni árakkal nehéz az összehasonlítás. Vannak ol­csó dolgok, ezek nálunk sem drágák, viszont mások az igé­nyek. Olcsó a kötött áru. De ott nem is kell annyi meleg holmi. Nem kell tüzelőre köl­teniük. A tél ritkán hideg, ezért a házakon kémények sin­csenek. Az élelmiszer ára meg­egyezik a mienkkel, a zöldség és a gyümölcs kivételével. Drá­ga a lakbér. Az átlagpolgárok nem élnek jobban, mint mi, nem is öltöznek jobban. Szó­rakozás a televíziótól eltekint­ve nem jut több nekik, mint nekünk. Nem irigylésre mél­tóak tehát, gond nekik is az élet. Találkozás olasz kommunistákkal Ahol szállásunk volt, annak a kerületnek kcmmunista párt- szervezete meghívott bennün­ket egy kis baráti találkozóra. A párt helyisége klub is. Le­pénnyel, frissítőkkel vendé­geltek meg bennünket, majd belemelegedtünk a beszélge­tésbe. Nagyon sokat kérdeztek, megértünk válaszolni. Nehéz is volt. Más nézőponton állnak ők, máson mi. Rájuk erősen hat a kapitalizmus, harcukban első helyen a létért folyó küz­delem áll. Nehezen értették meg, hogy nálunk a szocialista ember kialakítása a legfőbb gond. Elmondtuk, hogy har­cunk a szocializmusért meg­könnyíti az ő harcukat. Tanul­hatnak a mi példánkból, amit rosszul csináltunk, azt elkerül­hetik. A fiatalok azt kérdez­ték, meg van-e minden ifjú győződve, hogy a szocia­lizmus a helyes út. Elmond­tuk, hogy a többség tudja, mit ad neki a szocializmus, s hogy a fiatalok egy része még nem tudja eldönteni, mi a he­lyes, azon ne csodálkozzanak. Sok még a különböző hatás, lehet, hogy néhánynak más el­képzelése van az életről. El­mondtuk, hogy náluk a klub­ban szembetűnő különbséget látunk a fiatalok között. Ki tudjuk választani, ki a diák, ki a munkás. Válasszák ki ők közülünk. Azután irodalmi életünket bogozták, miért nem engedünk meg minden művet megjelenni. Kérdeztük, hogy m it kívánnának, milyen műve­ket. Nem tudtak rá válaszolni. Paszternák művét említették, amely a Szovjetunióban meg­jelent. Elmondtuk, milyen olasz klasszikusokat olvasnak nálunk, milyen olasz és nyuga­ti filmeket mutatnak be, s kér­deztük, kit ismernek a magyar írók, költők közül, milyen ma­gyar filmet láttak. Egy kissé zavarban voltak. Majd dalban kezdtünk vitatkozni, nem ma­radtunk abban sem alul. Tüzes csárdásunk nem rosszabb, mint az ő tarantellájuk. Vi­dám, baráti hangulatban vál­tunk el, budapesti látogatásra invitálva őket. Nápoly Másnap Nápoly felé robogott velünk az autóbusz. Sokat vár­tunk, s nem csalódtunk. De ezt nem Nápolyban kaptuk meg. Sorrento, Capri volt útunk fénypontja, a pompeji romok megtekintésével tetézve. Út­közben római idegenvezetőnk és a nápolyi sofőr érdekes is­mertetését élveztük. Mielőtt Nápolyba érkeztünk, már tud­tuk, hogy Nápoly a világ kö­zepe, hogy neki van a legra­gyogóbb napja, ott vannak a legszebb nők. Csak a pápa hiányzik, de lehet, hogy egy­szer ő is meggondolja magát, és Nápolyba teszi át székhe­lyét. Ilyen bevezető után per­sze felcsigázott érdeklődéssel készültünk Nápolyba. Nagyon szép a, nápolyi öböl. A loggiás házak, a sok pálma, kaktusz, olajfa, a hajók színes sora, a halászhálók fátylai, a kék tenger színpompás lát­vány. De nem ez az igazi Ná­poly. Azt akkor láttuk meg, mikor a kikötök melletti kis utcákba tévedtünk be. A neo- realista filmekben látottak el­törpülnék amellett, amit itt láttunk. Az utcán van minden. A fehérneműk itt száradnak. Halat, zöldséget áruló kereske­dők kiáltozása, alkuja zsibong. És szemét, szemét mindenütt. Vigyázva kell haladni, nehogy valamelyik ablakból nyakon öntsenek bennünket szennyvíz­zel. Kosárlift száll le a harma­dik emeleti ablakból, hangos alkudozással egyeznek meg az árban, emlegetve a »Mamma Miát« és egyéb »Máriát«. Ez is Nápoly. S nem tudunk két lé­pést tenni úgy, hogy különbö­ző holmikat ne ajánlanának, Órát, zsebrádiót, italt, csem­pészárukat. Szerencse, hogy Rómában elköltöttük a pén zünket, nem eshettünk kísér­tésbe. A halárusoknál polipot osztrigát, kagylót, különböző haladat láttunk. A forró napon vízzel öntözték őket. Fényké­pezőgépeinkkel örökítettük meg ezt a tarkaságot, mert er­ről nincs képeslap. (Folytatjuk<) Horváth János i mert a szükség így kívánta. S * mégis húsz kérelmet él kellett ♦utasítani! A zsúfoltság érthe­ti». A Petőfi iskolából két cso- jnort naponta az Április 4. ut- |ca 2-be »sétálgat«, ott van az t »otthonuk«, s az egész iskola tide jár ebédelni. A napközi t otthonos csoportok létszáma 145—46! Ültetési gondokkal- küzdenek. És sorolhatnánk a többi iskolát. Csak a név vál­tozik, a tapasztalat ott is .ugyanaz. Százötven helyett ezer ebéd Kicsik, korszerűtlenek, el­avultak a konyhák — ez is a ■ n lósághoz tartozik. Az Ápri- ’is 4. utcai 150 személyes konyha szeptember 21-én 1016 ebédet főzött!!! Ebből 860 gye­rek, 109 nevelő és pedagógus, 15 főnyi személyzet és 32 ven­dég (!) étkezett. Két gőzüstből, egyetlen tűzhelyből áll az egész. Előkészítő, mosogató nincs. A szennyvizet vödörben fogják föl, úgy öntik a fali­kúiba, mert nincs lefolyó. A raktár kicsi. Csak levesből 400 litert főznék naponta! S a központi ebédlőben há­romszázan étkeznek! Tíz gye­rek ül egy asztalnál, kezük sem fér a tányér mellé. S az isko­lákhoz hordott ebédért sorban álló éhes gyerekek tülekedése sem valami felemelő látvány* A Vöröshadsereg úti konyhán 150 személyre főznek, előké­szítő, mosogató nincs, a folyo­són (!) száz gyerek, ötven ne­velő és a személyzet étkezik! Pedagógusok mondják Igen, napközi otthonaink még gyermekmegőrzők in­kább. A körülmények, a zsú­foltság lehetetlenné teszi, hogy úgy foglalkozzanak a gye­rekekkel, ahogy kellene, hogy valamiképp is pótolni tudnák az igazi otthont. Ötven gye­reknek egy nevelő ugyan mit tud segíteni a feladatok meg­oldásában? Hogyan fegyelmez, hogyan próbálja elhitetni, hogy »Fiam, most nem az iskolában vagy, ha az iskolafalak vesz­nék is körül.« Mert az iskola levegője, hangulata, fegyelme szorul a gyerek nyaka köré reggel nyolctól este fél hatig, hatig Nem raboljuk el tőle gyermekkorát?..; Ez hát a (reális valóság. Gondjaink nagyok. Mégis, ta­lán valamit tenni kellene már... Jávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom