Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-17 / 243. szám
Szeretet vagy érdek? AZ MSZMP MEGYÉI R17GTTSAGA ES A MEGYEI T A NAGS LAPJA FILM SZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag Gyilkosság Szicíliában Franco Rosa rendező filmje as 1962. évi berlini film- fesztiválon a rendezés nagydíját nyerte el. Nem érdem- feienül, hiszen a film valóban nagy feltűnést keltett: a mai kor legtitokzatosabb politikai bűnügyét vitte vászonra eredeti színhelyen és eredeti szereplőkkel, akik valóban átélték az eseményeket. 1950-ben Szicíliában megölték Salvadoré Giulia- not, a hires banditát, aki hét évig tartotta rettegésben a környéket. Ki a gyilkos, és milyen politikai erők hajtották a maffiát az 1947. május 1-i sortűz leadásához? Erre igyekszik választ adm a film. Szabad Születési bizonyítvány ládeusz és Stanislaw Bo- sewlea filmje azokról a mérhetetlen szenvedésekről szói, melyeket a hábord okozott a gyermekietekben. Három epizódból á'fl a fűm. Aa első hőse egy kh- ««, aki egyedül vándorol, majd egy kóbor lengyel katonával találkozik a senki földjén. A másikban három testvér segít egy szökött fogolynak. A legkiemelkedőbb a harmadik epizód. Ebben egy kis zsidó lány jó segítségével árvajut, azonban a fajvizsgáló SS-ektől itt sem lehet nyugta. — KISFIAM, üljél le, és figyelj ram... Leül a székbe, mint egy riadt kis őzike. Nagy, fekete szemét rémülten tágra nyitja, s ugrásra, menekülésre készen kapaszkodik az asztal szélébe. — Mit csinálsz akkor, ha ^éhes vagy? Nem szólt semmit, csak szorítja görcsösen az asztad széliét, úgyhogy kis keze beleie- jhéredik. — Ne féljél, válaszolj: mit ) csinálsz hát? Töpreng, erősen gondolkodik, s csak akkor felel' szagga- Stcttan. — Szólok... A mevelőma- imának... Kérek tőle kenye- ?ret— És ha álmos vagy? Erre már nem tud válaszolom. Kockák, színes karikák ke- ^rülnek az asztalra. A keikből a pirosból is hat-hat dara- Obót tesznek elé. — Melyik több, kisfiam? Először egyikre, majd a máJsíkra mutat, azután ujjain q (próbálja kiszámolni. Egyszer, O kétszer, háromszor —sikertelenül ... » * • A NEVELŐANYJA ül most íhelyére, ő válaszol a kérdé- Osekre: — Mióta van. magánál a ^gyerek? — Hatodik hónapja. — Szüleit ismeri? — Én nem, de azt hiszem, a > gyerek sem, mert korán elavultak .... — Ki segít a gyereknek tanulni? — A tanárai... Nem értek 3én ahhoz, meg aztán nem is érek rá. Van még nálam má- ^sik három állami gondozott. — Sok baj van a gyerekkel? — Ezzel? Rengeteg! Hiába ^beszélek neki, hiába ütöm, jegyre csak csavarog. Olyan, 5mint az eszetlen. Ezért is sze- tretném gyógypedagógiai ofc- )tatásra adni... Megfontoltan hangzanak a ) Lélektani Tanácsadó nagy ta- ^ pasztalatú munkatársának, )Melegh József tanárnak szarvai: — Nem gyógypedagógia kell fennek a gyereknek, asszo- jnyom... Hanem sokkal több ? szeretet... Ez a nyolcéves ) gyerek annyi megrázkódtatá- Json ment át, hogy még egy sfelnőtfcnak is sok volna A vedres csak árt neki. Hiszen az a baj, hogy fél, mert szellemiOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOTOOOOOOCieg éretlen. Két-három évvel elmaradt a társaitól. Türeimer UJ KÖNYVEK A Magyar Helikon Gyergyai Albert fordításában megjelentette Flaubert Bovaryné című világhírű regényét. Ugyancsak a kiadó adta közre La Fontaine széphistóriái- nak gyűjteményes kötetét A szerelmes kurtizán címmel. Kiadták továbbá Shelley verselt András T. László jegyzeteivel. A Szépirodalmi Kiadó megjelentette Radnóti Miklós összes verseit és műfordításait immár hatodik kiadásban. Ugyancsak több kiadásban látott már napvilágot a most megjelent Apám regénye Móricz Virág tollából. A Magyar Századolc-sorozatban jelent meg Bethlen Kata önéletírása. Lányi Sarolta válogatott verseinek gyűjteményét Énekszó címmel adták ki. Második kiadásban látott napvilágot Sükösd Mihály Fától fáig című kötete. Ruffy Péter riporté jai Csavargások címmel Jelentek meg egy kötetben. Az Európa Kiadó három kötetben adta közre Muraszaki Gendzsi regényét a Világirodalom Kiáss ü- kusai-sorozatban. Gottfried Keller művei négy kötetben láttak napvilágot. Ezek: Zöld Henrik, A seldwylai emberek, Zürichi novellák. A KPVDSZ kulturális napok tahi eseményei (Tudósítónktól.) A kulturális napok megnyitójaként a KPVDSZ taibi járási bizottsága és a földműves- szövetkezet író-olvasó találkozót szervezett szombaton este a tabi járási művelődési házban. A találkozón megjelent Bárány Tamás és Solymár József írót, valamint a több mint 250 főnyi közönséget Nagy Gyula, a tabi gimnázium tanára köszöntötte. A két író három órán át kötetlen baráti beszélgetést folytatott a közönséggel, és sok érdekes kérdést világított meg. Solymár József elmondotta pl., hogy írói tevékenysége mellett mint a Magyar Távirati Iroda ösztöndíjas munkatársa rendszeres újságírói munkát is végez. Elmondotta azt is, hogy egyik újaob írásából ismét filmet készítenek, melynek föltételei már meg is kezdődtek. Szombaton az fmsz az úttörők segítségével könyvárus1'- tásit, este a művelődési házban ünnepi könyvkiállítást és könyvvásárt, majd pedig könyvtombolát rendezett. A tabiak ezen a napon több mint 2500 forint értékű könyvet vásároltak. sen kellene oktatni, Tudja ezt vállalni? nevelni. EZT KÉRDEZTEM ÉN IS M.1 községiben H. M.-nétől, az egyik nevelőszülő leányától. — Miért kérték, hogy vegyék föl gyógypedagógiai tanulónak a masuknál levőkis- ’ányt, S. Katit? — Nehezen tanul, felejt, írni alig tud... Munkából tértem haza. Anyám nevetéstől kipirult arccal fogadott, és gyors szavakkal, mint aki alig várja, hogy megoszthassa élményét, ísokat ígérő beszámolóba kezdett: — Hát ilyet még úgysem láttál! Ha Itthon lettél volna!... trjra erőt vett rajta a nevetés, alig értettem a szavát. — Éppen mosogattam ebéd után ... A kislány az udvarra ment játszani. Ammt utánanéztem az ablakon, a szomszéd asszonyt láttam bejönni az udvarba. Egy létrát cinéit. Ugvan mit akar? Körülnézett, és a létrát az udvarunkra nyíló ablaka alatt a falhoz támasztotta. Valamit legyezett ott egy tekete ruhával, és fér-' jével beszélt az ablakon keresztül. Egyszer csak megjelent a férje az ablakban, ekkor az asszony gyorsan lemászott és elment. A férj kidugta fejét, körülnézett, és kezdett kifelé mászni. — Azon az alig harmincszor ötven centis kis ablakon, ott fönn, az eresz alatt? — Ott bizony! Kibújt derékig, aztán valahogy előretette egyik lábát, és kipréselte magát. Azt hittem, megpukkadok a nevetéstől. Aztán behúzta maga mögött az ablakot. Fürgén lemászott, a létrát hóna alá csapta és elsurrant. — És miért csinálták ezt a cirkuszt? — Várj csak, elmondom azt is. Először én sem tudtam. Pár perccel az erkélyjelenet után látom ám, hogy hajtják a teheneiket valahova. Akkor értettem meg: a jelenet azért kellett, hogy ne hajtsák potyára a teheneket a községi apaállathoz, vagyis hogv biztos legyen a borjú... Félreértés ne essék, nem egy ötven évvel ezelőtti Írást hoztam napvilágra! Az esemény a napokban történt, még csak nem is valami isten háta mögötti faluban, hanem egyik járási székhelyünkön. — Ki foglalkozik veit. Egyáltalán: segítenek neki? — Hát anyám... Meg ón és a férjem... Jó sora van neki is meg az itt levő másik állami gondozott kisfiúnak is. Azt esznek, amit akarnak. — Mennyit kapnak a kislány után? — Ügy tudom, kétszáz forintot ... De ha átteszik gyógypedagógiásnak, akkor többet, négy- vagy ötszáz forintot ... — Mi a céljuk a kislánnyal és a kisfiúval? — Nálunk maradnak, míg anyám meg nem unja őket. A tőlük nem messze lakó K. S.-né sem túlságosan nagy szaré tétről adott bizonyságot, amikor szóba került a nála levő állami gondozott leányka. — Most tudtam meg, hogy kik voltak a szülei. Az apja egy részeges, züllött alak, az anyja szellemileg gyenge... Ha tudom, el nem fogadom. Hiába kínlódok vele, sehogy sem tudja a kettest megtanulni ... Nem tudom beleverni... Vizsgálják meg, tegyék át gyógypedagógiai tanulónak. * « * NAGYON KEVÉS az olyan nevelőszülő, mint B. K. nyugdíjas, akinél a kis R. Zsuzsi van. — Négy éve neveljük már... — Önök javasolták gyógypedagógiai tanulónak? — Nem, nem, mi is meglepődtünk. Ügy tudom, azért került oda, mert más osztályban már nem volt hely. A járási gondozónő, amikor tudomást szerzett erről, intézkedett is, és most már rendes osztályba jár. — Mi a céljuk a kislány- nyál? — Nálunk marad, amíg neki jólesik... Már örökbe is fogadtuk volna, de aztán úgy gondoltuk, hogy addig nem döntünk sorsa felől, amíg ő is nem tud erről véleményt mondani. Ha nagykorú lesz, s maradni akar a családban, akkor nevünkre vesszük... • • * SZERETET VAGY ÉRDEK? Erre kerestem választ a meglátogatott nevelőszülőknél, S hiába harsj .’atatták szeretetü- ket, meg azt, hogy a ná’uk levő gyerekek is szeretik őket, a szavak nem mindenütt voltak meggyőzőek. Több helyen a gyógypedagógiai gondozás után járó nagyobb tartásdíjat szeretnék megkapni. Több száz állami gondozott gyermek él a megyében neve- lőszülőkméL Ezeknek a szomorú sorsú gyermekeknek az otthon melegére, szeretedére, figyelmére lenne szükségük, hogy kiheverjék az őket ért sók lelki megrázkódtatást, mert csak így válhatnak majdan hasznos, teljes értékű tagjaivá a társadalomnak. Megkapják-e ezt vajon? Megkapja-e H. Magdi, akinek gyógypedagógiai oktatás helyett türelemre, foglalkozásra volna szüksége? Vagy L. Laci, akinek sok-sok szeretet kellene a gyakori verés helyett? P. JuKha, aki már a verést sem veszi • komolyan, mert annyi fájdalom érte rövid kis Setében? MegkapJa-e S. Kati, aki a mese és az élet. az álom és a valóság között még nem tud különbséget tenni, mert úgy érzi, csak a mesében van meleg otthon és szerető édesanya? ... Szalai László Alfonzé, a népszerű komikus megvált a Vidám Színpadtól, és a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. Első itteni szerepeinek egyike a törvényszéki elnök A Luxemburg grófjába». Vonaton Préselődünk, mint a herin- gek a szardíniásdobozban, miközben méltóságteljes lassúsággal kidöcög a barcsi vicinális a kaposvári állomásról. Négyen vagy öten ülnek jobbra mindjárt az ajtó mellett. Szilaj módon nótára gyújtanak, és szinte üvöltik a régi katonadalt. Ahogy a végére érnek, újat kezdenek. Aztán Isznak. És megint. — Ez kibírhatatlan — mondja Valaki. Mindenki helyesel. — Szólni kellene a kalauznak. Végtére is ez nem kocsma ... Egy idősebb ember megpróbálja túlkiabálni a nótázókat. Nagy nehezen sikerül. De a fiatalok neon hajlanak a figyelmeztetésre. — Fogja be a bagólesőjét... Próbálkozunk még, de nem megy. Végre jön a kalauz. Kéri a jegyeket. A mulatozók újabb üvegeket szednek elő a táskából. Tetőfokára hág a koncert. No, majd most csönd lesz — gondoljuk magunkban. Két perccel utóbb kiderül, hogy tévedtünk. A kalauz nem mert vagy nem akart szólni. De az is lehet, hogy nem ismeri a vasúti üzletszabályzat idevágó paragrafusait, N. S. Pincérek figyelmébe I A New York-i vendéglőkben egyre sűrűbben fordul elő, hogy az udvariatlan vagy lassú kiszolgálásért a vendégek »speciális borravalóval« bosszulják meg magukat. A »büntető borravaló« ugyanakkora érnie, mint az egyébként borravalóban kifizetett 25 centes, de rajta a felirat: »Aki nem ad, nem is kap semmit.« Az érme másik oldalán: »Nulla cent — -vagyis pontosan any- nyi, amennyit a kiszolgálás megért.« • • • — Mama, én a jövő héten hozzámegyek Ferihez. — Hát mégis? Hiszen még csak negyedéves egyetemista. És semmi kilátása valami jövedelemre. — Szeretem. — Jó, jó, de félék, hogy ez nem lesz jó házasság. Diplomád van. Taníttattunk, mindent teérted tettünk, — Szeretem. — Fizettük a nyelvtanárokat. Tudsz németül, oroszul, franciául, angolul. Mindent teérted tettünk. — Szeretem. És apukának se volt állása. Te is szeretted, te* is hozzámentél. — Azt is teérted tettük... • • * — Ez felháborító — panaszkodik a kövér Meszet- neki a kollégájának. — Négyszáz forintot fizetek havonta egy albérleti odúért, és ráadásul még nőt sem szabad fölvinnem. — Akikor kezet foghatunk — vigasztalja Rézmár Káz- mér. — Az lehetetlen, hiszen neked garzonlakásod van. — Igen, de képzeld el, mit szólna hozzá a feleségem... • * • Szpíker rekord A perui rádió bemondója, Gabrejcs Moscoso világrekordot állított fel: 132 órát beszélt egyfolytában. Az előző rekordot egy francia ember tartotta 116 órávaL » * * Bölcs gondolatok A mély hallgatás még nem feltétlenül vall mély gondolkozóra. ... Sok ember a szakértelmet lojalitással pótolja. * » * Tartós hírnévre az az ember tesz szert, aki megérti utókorát. • » * A zseni hallgatja a mennydörgést, a dilettáns túl akarja kiabálni. Bíró; vizsga A bírói vizsgán a profesz- szor a csalásról kérdezte a jelöltet. * — Hogy mi a csalás? — ismételte amaz. — Hát csalás az, ha a professzor úr engem essen a vizsgán megbuktat. — Ejnye — kapta föl a fejét a meghökkent tanár. — Hogy érti ezt? — A büntetőtörvény szerint csalást követ el az, aki másnak tudatlanságát annak megkárosítására felhasználja. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye! Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latírtka S. n, 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő- fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca &.
