Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-21 / 221. szám

Szombat, 1963. szeptember 21, 3 SOMOGYI ’NÉPLAP A tapsonyiak kérése Tapsonymak állandóan mű­ködő, a falu lakóinak minden­kor rendelkezésére álló gyógy­szertárra van szüksége. Régeb­ben hetekként kétszer a reggeli órákban a somogysámsoni gyógyszertárból ment át hoz­zájuk egy dolgozó, s 9 órától délután ötig beváltotta a re­cepteket. A buszmenetrend megváltoztatása óta erre csak a délután egy-két órájában van lehetőség. Emiatt gyakran a 10 kilométerre levő Böhönyóre kell menni gyógyszerért. A Gyógyszertár Központ már régóta ígéri, hogy Tapsonyban állandó gyógyszertárat létesít. A pénz is megvan rá, s az e célra alkalmas házat is kisze­melték már. Csak még a szük­séges kisajátítási eljárást nem folytatták le, s emiatt húzódik a gyógyszertár megnyitása. A község lakói nagyon sze­retnék, ha végre állandó pa­tikájuk lenne. Még egyszer a bogiári ÁFOR-telepről Naponta fordulnak a fonyó- di járás termelőszövetkezetei­nek és állami' gazdaságainak vezetői a járási pártbizottság­hoz: — Itt a munka dandárja, szállítani kell a rengeteg ter­ményt, szántani, vetni kellene, s nincs üzemanyag. Segítse­nek.;. A pártbizottság meg a járási tanács pedig a megyétől, a mi­nisztériumtól kér segítséget re­mélve, hogy megértik: a járás termelőszövetkezeteit nehéz helyzet elé állítják, ha a Bala- tonbogláron levő ÁFOR-tele- pet megszüntetik. Augusztus 30-i számunk »A népgazdaság érdekében« című íráséban mi is hangot adtunk ennek az aggodalomnak. Az ÁFOR-telepet szeptember első napjaiban mégis bezárták. Emiatt a fonyódd járás 22 tér­jßmel a marcali pedagógusokhoz Bocsássanak meg, amiért ezt a dolgot a nyilvánosság elé tárom. De úgy érzem, ez nemcsak az önök ügye, ha­nem közügy. Nemes elhatá­rozásukat ha másutt is követ­nék, sokkal gyorsabban pó­tolhatnák a hiányzó szakem­bereket . A műit évben történt. A község pedagógus pártszerve­zete taggyűlésen vitatta meg, hogyan pótolhatnák a nyug­díjba vonuló matematika-fi­zika szakos tanárt. Elhangzott egy javaslat: fogjanak össze a pedagógusok, járuljanak hozzá néhány forinttal, s az így összegyűlő pénzből adja­nak ösztöndíjat egy olyan fő­iskolai hallgatónak, aki ta­nulmányainak elvégzése után Marcaliba menne tanítani. A Pécsi Tanárképző Főiskola hamarosan válaszolt elgondo­lásukra. A Réthelyi Németh Lászlót tartották méltónak az ösztöndíjra. Ekkor kezdődött a baj. Önök mint »-magánemberek« nem köthettek szerződést Németh Lászlóval, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lya viszont értetlenül fogad­ta kezdeményezésüket. Pedig ők lettek volna hivatva ösz­töndíj ellenében szerződéssel biztosítani, hogy a havonta juttatott pénzt nem fedezet nélkül adják. A művelődés- ügyi osztálytól azonban ezt a választ kapták: »Nem látjuk biztosítottnak, hogy ezt a pénzt a pedagógusok rendsze­resen megfizetik. S így, mi­vel nem tudjuk, mi lehet a felajánlás mögött, a > szerző­dést nem kötjük meg ... Ugyanis ilyen pénz fizetésé­re nem lehet a pedagóguso­kat kötelezni...« Nem akarom most boncol­gatni, milyen rosszul esett, mennyire fájt önöknek ez a bizalmatlanság. Á művelő­désügyi osztálynak csupán annyit kellett volna tennie, hogy valamelyik munkatársa beszélgessen néhány marcali pedagógussal, s meggyőződ­jön róla, hogy önzetlen és szi­lárd az elhatározásuk. Nem tették. Könnyebb volt az el­utasító levelet megírni. Annál dicséretesebb, hogy mégsem vesztették kedvü­ket, és felsőbb hozzájárulás, szerződés nélkül is küldik Németh Lászlónak a havi öt­száz forintot. Nem félnek at­tól, hogy páidfogoltjuk hálát­lan lesz. Bíznak benne. S hogy mennyire, azt mutatja, hogy nemcsak a havi ötszáz forintot kapja meg, hanem a négy év alatt fennmaradó mintegy nyolcezer forintot is nekiadják, hogy könnyebb legyen elkezdenie az önálló életet. S hogy nem pillanatnyi fel- lángolás volt ez az önök ré­széről, hanem tudatos elhatá­rozás, azt bizonyítja az is, hogy az iskoláit most befeje­ző Tóth István kollégiumi elhelyezésének költségeit ugyancsak önzetlenül fedezik. Azért ad hatvannégy peda­gógus havonta 10—10 forin­tot, hogy megkönnyítsék egy leendő tanártársuk tanulását. Nemes cselekedetük eüsme- résreméltó, és köszönet jár érte, Szalai László N. Toman: A ßlG JÓÉ" foglyai melőszövetkezete, három álla­mi gazdasága, egy gépállomása kénytelen vagy Marcaliba, vagy Siófokra menni üzem­anyagért. Ez pedig igen nagy gondot okoz főleg az olyan ter­melőszövetkezetben, ahol csak egy-két gép van. Ügy látszik, az illetékeseket ez nem zavarja. Még arra sem érdemesítették a pártbizottság vezetőit, a járás gazdáit, hogy megkérdezzék tőlük: a telep megszüntetése nem akadályoz­za-e az őszi, jövőre pedig a tavaszi munkákat. Meggondo­latlanságukért s az ezzel járó késedelemért, veszteségért a já­rás vezetői nem hajlandók fe­lelősséget vállalni. Annál ke­vésbé, mert azt az ígéretet kap­ták, hogy a telep az őszi mun­kák befejezéséig működni fog. Igaz, a telep nem volt megfe­lelő helyen sem a vasút, sem az üdülőhely szempontjából. Addig azonban, amíg a siófoki ÁFOR-telep meg nem épül, vagy ideiglenesen nem létesí­tenek egyet a járás valamelyik községében, működhetne a ba- latonboglári. De most, hogy ezt megszüntették, Somogybabod- ról Siófokra vagy Kaposvárra, Somogyvámosról pedig Marca­liba kell menni üzemanyagért. Vizsgálják felül ezt a meg­alapozatlan és a népgazdaság érdekével ellentétes döntést — kérik a Fonyódi Járási Pártbi­zottság vezetői —, s helyezzék ismét üzembe a bogiári ÁFOR- telepet. Sz. L. Jövőre még több hízót Kezdjük az utóbbi évekről szóló számvetéssel. Megyénk 1960-ban 75 550 hízott sertést értékesített, a következő év­ben 98 540 hízót vásárolt fel az Állatforgalmi Vállalat. Már ezek az eredmények is felülmúltak minden korábbi mennyiséget, s még nagyobb arányú volt a fejlődés 1962- ben. Az éves terv 110 000 ser­tés hizlalását irányozta elő, ezzel szemben 125 000 hízót adtak közfogyasztásra me­gyénk szövetkezeti közös és háztáji gazdaságai. Az idei évre a tavalyi teljesítéssel azonos mennyiséget írt elő a terv. Ennek megvalósítására megvan minden lehetőség. Most meg már az is felada­tunk, hogy a jövő évi meg­emelt tervet megalapozzuk: 1964-ben a népgazdaság 130 000 hízót vá/r Somogyiéi. A jövő évi terviből, kivált pe­dig a jelenleg is kielégítetlen és egyre növekvő keresletből adódnak a még nagyobb fel­adatok. Milyen lehetőségek vannak, a hizlalás fokozására? Az 1959—60. éveket a nagy­üzemi sertéstenyésztés kiala­kításának időszakaként tartjuk számon. A megalapozás nagy erőfeszítést követelő munkája után a fejlesztés adott dol­got a megyei, járási, termelő­szövetkezeti vezetőknek. Mond­juk meg ismételten: nem volt hiábavaló a fáradozás: a nagyüzemi sertéstenyésztés ki­alakítására tett intézkedések, az ezt szolgáló anyagi befek­tetések meghozták eredmé­nyüket. Termelőszövetkeze­TELIK A SILÓGÖDÖR a kéthelyi Aranykalász Tsz-ben 3500 tárolnak télire. köbméter silótakarmányt teink 1959-ben 14170 db, {960-ban 37 340, a következő évben kereken 71 000, tavaly meg 94 326 hízót értékesítet­tek. A kocaállomány növekedése tette lehetővé ezt. S most, amikor a hizlalás fejlesztésé­ről van szó, ismét kell erre utalnunk. Nyugtalanító jelen­ség, hogy tavaly csökkent, és az idén sem növekszik kellő mértékben a kocaállomány. Az év elején úgy tervezték a tsz-ek, hogy 12 000 darabos állományukat kereken 700 da­rabbal növelik Kevés ez, még legalább 500-at tenyésztésbe kellene állítani. A megye 1964. évi előirányzata pedig további számszerű' fejlesztést javasol: a jövő év végén ti­zenötezres közös kocaállo­mányra lesz szükség. Ami a létszámterveket il­leti, elkészítésükkel különö­sebb baj eddig sem volt. A rendellenességek a végrehaj­tás idejérl bukkannak < elő. Ideje, hogy mindenki megért­se: az év eleji és az év végi állományt kell egybevetni, számításba kell venni a selej­tezést is, pótolni kell a kise­lejtezett) kocákat. Csakis így készülhetnek föl a tsz-ek arra, hogy legyen elegendő süldő­jük a nagyobb méretű hizla­láshoz. Zárt tenyészetek kialakítá­sa a cél, nehogy megbetege­dést okozzon a vásárolt állo­mány. A helyzet azonban né­ha megkövetel szüksógmegol- dásokat is. A rendkívül szigo­rú télen sok malac a szó szo­ros értelemben véve megfa­gyott. Ezért több szövetkezet­nek süldőt kellett vennie, hogy tudjon mit hizlalni. Most is szükség van erre. Tavaly ilyenkor a tsz-ek ugyanis 23 545 sertést kötöttek le 1963- ra, most meg nem egészen 20 700 darabra van 1964-ben lejáró szerződésűik. Sokan azt mondhatják erre, hogy még állítanak be kocáikat, s ezek szaporulatából lesz hízó a jö­vő évben. Van ebben az érve­lésben igazság Dg gondoljuk csak el, milyen kilátásokkal nézhet az 1964-es zárszámadás elé az a szövetkezet, amelyik nagyrészt késő tavaszi Hálás­ból származó süldőkre építi hizlalási tervét. Megítélésünk szerinlt biztonságosabb dolog — az állategészségügyi rend­szabályok szigorú megtartásá­val — az idei őszön megvásá­rolandó sertések hizlalásából pénzt várni 1964-ben. Az ősz­szel az Állatforgalmi Válla­lat olyan helyzetiben lesz, hogy tud adni süldőt. Vegyék át a szövetkezetek a szükséges mennyiségben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a koca­állomány fejlesztéséről le­mondhatnak. Ellenkezőleg: a jövő érdekében több és több kocát kell tartaniuk. A közös sertésállomány el­helyezéséről annyit: épülnek új kutricák, süldőszállások, hizlaldák az idén is, és a szer- fás épületek korszerűsítésére is vannak anyagi eszközök. Ami pedig a takarmányellá­tást illeti: szinte dekázva kell beosztani a készleteket. Az abrakkeverék etetése, az ön- etetők alkalmazása a takaré­kosság bevált módszere. A ta- karmányértékesülés fokozására mind több tsz-ben tervezik a leveles állapotban be-takari-i tolt lucernaszéna darálását; A népgazdaság abraksegítsé­gét illetően senki nem kelt­het illúziókat a tsz-vezetők- ben, de arra emlékeztethe­tünk, hogy ínséges időkben az állam egyszer sem hagyta ma­gukra a szövetkezeteket. Bizo­nyos, hogy a most következő nehéz télben is tőle telhetőén segíti őket. Külön szólunk a háztáji ser- téshizialásről. A múlt év nyarától számított két és fél hónap alatt 4180 sertés hizla­lását vállalták. Most ugyan­ennyi idő elteltével csak 904 hízó jövő évi átadására kö­töttek szerződést. Vegyük sor­ra a járások háztáji szerződé­seit: barcsi járás 4, csurgói 11, fonyódi 95, kaposvári 466, marcali 189, nagyatádi 20, siófoki 26 és tabi járás 93. Jövő évi átadásról van szó, bizonyos, hogy lesz idő is, mód is a szerződések megsok­szorozására. Nézzük azonban közelebbről a dolgot. Több éves tapasztalataink igazolják, hogy ami-nt erő­södnek a szövetkezetek, úgy vállalnak magukra mind na­gyobb részt az ország húsellá­tásából. A háztáji gazdaságok fő feladata az önfogyasztás szükségleteinek kielégítése. Ez a szerepük mindmáig meg­maradt, és a továbbiakban is megmarad. Emellett másra is volt, van és lesz is lehetősé­gük: adjanak el másoknak süldőt, hízót, és hizlaljanak sertést közfogyasztásra is. Megyénkben a fölmérések sze­rint évente körülbelül 200 000 süldő és hízó kerül ki a háztá­ji ólakból. A sertések zömét saját szükségletre vágják le. Ezen felül tavaly például csaknem 30 700 hízót adtak át az Állatfongalmi Vállalatnak. A megyei vezetés szükséges­nek tartja, hogy a lehetősé-» gekhez mérten emelkedjen, vagy legalább a tavalyival azonos szinten maradjon « háztáji gazdaságok szerződé­ses sertéshizlalása. Értsék meg és valósítsák mag ezt a célt megyénk minden járásában, községében. Kedvezőtlen jelenség, hogy tavaly a háztáji kocaállomány nagymértékben csökkent. A tavaszi összeírás tanúsága sze­rint csak minden ötödik ter­melőszövetkezeti parasztcsa- léd tartott kocát. Azóta az Adatforgalmi Vállalat átadott tsz-tagoknak csaknem 6000 vemhes kocasüldőt. Most az állatfelvásárlók — a helyi veze­tők segítségével — azon dol­gozzanak, hogy a gazdák na vágják, le bevált kocájukat, hanem továbbra is tartsák te­nyésztésben. Érjék el azt is, sokezerszeresen túlszárnyalja — Nem a viselkedésünk fog tanácsokkal most mintegy hi-i hogy o nevelésre lekötött siil az óceán vizének radioaktivi- például szolgálni, hanem ra- vatalosam megengedte a legény-: dókét az állattartók hizlalásra tását. dioaktív holttesteink szolgál- ségünknek a radioaktív tápiá-» szerződjék át. Van mivel ér­— Miért is ne közölhetné ve- nak majd figyelmeztetésül Kik? — mondta Dudley olyan másoknak — jegyezte meg az hangon, hogy a doktor mind- első sorban álló Bridge fedél- járt tudta, nem tréfáL — Ak- zetmester rendkívüli nyuga- kor hát mondja meg nekik azt lommal. is, hogy a japán kormány — Nagyon örvendek, Bridge, kénytelen most átvizsgálni sok hogy megőrizte humorérzékét lék fogyasztását? i vélniük. Kocát például érde­— De hát mit tehettem vol-f mes tartani azért is, mert lesz na, Edgar? Valamit csak en-f vevő a süldőre. Az Állatfor- náük kell a matrózoknak. Attól | galmi Vállalat éppen most tartok, hogy rövidesen nekünk! adta ki utasítását, hogy a fel- kettőnknek is át kell térnünk! vásárlók a piacon kötelesek a radioaktív puhányok fogyasz-| megvenni — a megszabott Kisregény Fordította: Sárközi Gyula = Í18) tengerbe. ' * ' O.tnTirnio ezer hajóját és sok százezer _ folytatta Stowne tettetett tására;.! áron — valamennyi süldőt és tonna halat visszadobálm a mosollyal az arcán. — Vegye- Ám a radioaktív puhányok! malacot a tsz-ek vagy az nék példát magáról a többiek, megkóstolására nem került! ■S _____________ _ ___ ____ ______! állami hizlaldák részére. Ez S towne doktor látva, mi- Ahhoz pedig, hogy valóban ne sor, mert másnap megérkezett» az intézkedés növeli a sertés- lyen izgatottan beszélt Dudley váljunk radioaktív holttestek- Tabu szigetéhez a Chariti — * tenyésztés biztonságát ÄS“ a diókról, ^,«.-<>2- ké, „éhiny gyaKofl,« ttócot - tai hajó, «fr ben tudtak fogni a lagúnában, mert a vörös korallzátonyok között mind gyakrabban tűn­tek fel a cápák. Az egyik raga­dozó majdnem leharapta Tom­my matróz kezét. Ezután az eset után rá kellett fanyalod­niuk az ehető puhányokra. — Istenem! — kiáltott fel Stowne doktor elszömyülköd- ve, amint megpillantotta Brid­ge fedélzetmester kezében a puhányokat. — Azonnal dobja él ezt az undokságot! Hisz ez peloris puhány, a radioaktivi­tás akkumulátora. — Ugyan, doktor úr! — le­gyintett a fedélzet-mester köny- nyelműen. — Én már annyi ilyen szemetet megettem, hogy ne_* tenyésztés biztonságát. — ! A szövetkezeti közös és a az <~ff! ? •ta’ valóban beszélni fog akarok adni maguknak fiúk. kórházzá volt berendezve. Fe-| háztáii oazdasáuokban , ez a hülye Bridge peloris a tisztekkel és a matrózokkal. Ha már egyszer az itteni ha- délzetón az Eugene Haoworth J haztal gazdasagokban egy- puhányokat eszik! Tudja-e, _ Rendben van - mondta doktor arant kevesebb a koca a kellet hogy amikor kifogtak ilyen puhányokat a • Csendes-óceán­ból, radioaktivitásuk kétezer­szer volt nagyobb, mint az óceáni vízé, amelyben éltek? — Ezek szerint komolyan kell beszélni a matrózokkal — javasolta Dudley. — És ez a maga feladata, doktorkám! Magyarázza meg nekik, hogy az óceán vizének radioaktivitá­sa kétezer kilométernyire a magfegyverkíisérletek övezeté­től is még mindig hússzor na­gyobb a normálisnál. — Talán még azt is jó volna Rendben van minden lelkesedés ..Tn<?ldta lak ilyen vagy olyan mérték- doktor vezette egészségügyi? -~nél" nélkül. — hen fertőzötted ezen már -nem Személvzeten Vírtil Qtt ~ a ________ ___________ _____ _______ t e jövő évi húsellátás B eszélek a fiúkkal. — De ahe- tudunk sejteni. taná- még a Shena cfműújság tudó-f ^f^Tko^ór ÍO"t°* mAt lyett, hogy megrémítsem okét csalom, hogy a tonhalat fo- sítója, Sydney Military és az! ; ezekkel a borzalmakkal, m- gyasszák. Különösen radioak- ország legnagyobb rádiótársa-! hns-v cáoáfno-v WU«.;_1,1-; - ty_____♦ k ocaállományt tovább Tudhatják a tsz-ek, cácráno-v m-- tt------ * “«w «* tehénáKomány után­M orrrtm, kepviselöje’ HarveyJ pótiásának, fejlesztésének biz- aií(Jua(»,.' ♦ 'tosítása most központi fel­csónakiag kikötöf! 3TtK Tno?or'j adata mezőgazdaságunknak, ,sz!?e-: ezért átmenetileg kevesebb ozzai ük.- , ... . , ’ elsonek ugDX>tt ki belőle: marhát hizlalhatnak. Ez pénz­_ Tisztek és matrózok! Ne- ban’ epeholyagjaban es szive- partra Hapworth doktor, egy: kiesést okoz. Pótlására a ser­Tisztek es matrózok. ben található. Húsa tehát ke- magas, derék férfiú Francis! téshizlal&st kell erőteljeseb­zSeHókmS aés S StOWne örömrivalgással ro-f ben A ^ási’ a közsé' mossák ki a halakat.;. hant eléje: — Eugene! Pajtá-j Amikor Stowne visszament som, micsoda találkozás! Mi! kább néhány gyakorlati tanú- tív. Inkább a makrélát halász- csőt adok nekik. _ szák, szerintem kevésbé veszé­Még aznap összegyűjtötte a lyes. És vegyék számításba, torpedorombolo megmaradt le- hogy mindenféle halban a leg- genyseget, es a kővetkező be- több radioaktív anyag a májú szédet intézte hozzájuk: héz helyzetbe kerültünk mind­annyian. De mi katonák va­gyunk, tehát fegyelmezett és bátor férfiak. Viselkedésünk például kell hogy szolgáljon azoknak, akik hasonló hely­________ . _ . elmondani nekik, hogy kísér­r övidesen magam is különféle léteink eredményeképpen a ha- zefbe kerülnek majd egyszer... alfa-, béta- és gammasugara- lak és planktonok radioaktivi- — A tárgyra! — kiáltott egy kát fogok kibocsátani. tása a Csendes-óceán jelentős rékedtes hang a matrózok hát- matrózoknak, Francis? Tisztá­— Képzelje csak el — ma- részében s okszázszoros an és só soraiból, fean van azzal, hofiy ezekkel a a tengernagy sátrába, megkérdezte tőle: — Miféle tanácsokat adott a gi és a termelőszövetkezeti ve­zetők a közös tenyészetek fej­lesztése mellett fordítsanak Dixon szél hozott ebbe a pokolba? ,..! nagyobb gondot a háztáji ser­- Radioaktív szél - moso-f íé^V,elés,reJs- Csakis ^y ad- i » j, - _T t hatunk közfogyasztásra 130 lyodott el Hapworth. »ezer hízót 1964-ta. (Vége következik) i Kutas József i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom