Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-03 / 205. szám (204. szám)

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1963. szeptember I. i Hruscsov Zágrábban (Folytatás az 1. oldalról.) Belgrádiban nagy visszhan­got keltett a szovjet párt- és kormányfőnek az a megálla­pítása, hoigy a Szovjetunió és Jugoszlávia közös nézetei a két ország társadalmi rendsze­rének szocialista jellegéből fa­kadnak. A kedden véget érő látoga­tásról hangoztatják, hogy an­nak eredményeként még szo­rosabbá válik majd Moszkva és Belgrad együttműködése a kölcsönös kapcsolatokban és a nemzetközi politikában egy­aránt. Hruscsov újra Belgrádban Belgrad (MTI). N. Sz. Hruscsov tíznapos jugoszláviai országjárásának befejeztével Tito elnök társa­ságában hétfőn a reggeli órákban különvonattal vissza­érkezett a jugoszláv fővárosba. Hruscsovot egész útján elkí­sért© Alekszandar Rankovics, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság alelnöke. A látogatás programja sze­rint Hruscsov és kísérete hét­főn délben szűkkörű ebéden vett részt, majd pedig este Joszip Broz Tito, a JSZSZK elnöke a Beli Dvorbcn díszva­csorát adott Hruscsov és kísé­rete tiszteletére. N. Sz. Hruscsov és kísérete ma délelőtt különrepülőgéppel visszautazik a Szovjetunióba. Moszkva AFP, UPI). A Kremlt a Fehér Házzal összekötő géptávíró és rádió- távíró-vonai egy nappal a ki­tűzött határidő előtt működés­be lépett. Mint ismeretes, a »■forró drót« létrehozásáról szóló megállapodást június 20- án Genfiben írták alá a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok képviselői. A géptávíró- vonal Moszkvából Helsinkin, Stockholmon, Koppenhágán, Londonon és az Atlanti-óceán alatti kábelen vezet Washing­tonba, míg a rádiótávíró-ösz- szeköttetés — amely tartalék anra az esetre, ha az összeköt­tetés a telexvonalon megsza­kadna — tengeren keresztül továbbítja az üzeneteket a két főváros között. Mindkét vonal megszakítás nélkül, állandóan üzemben van. A rejtjelezett táviratokat a Fehér Házban és a Kremlben különleges elek­tronikus berendezések fejtik meg. Mindkét oldalon tolmá­csok állanak készenlétben, hogy fordítsák az orosz, illet­ve az angol nyelvű szöveget. Az amerikai hadügyminisz­térium is üzembe helyezte a berendezést. Az első próba­mondat így h i(i,gzott : “A gyors barna róka átugrotta a lusta kutyát.« (MTI) Eltiportok a lovas rendőrök ... Az USA déli államaiban to­vább folyik a négerek harca egyenjogúságukért. Szombaton Louisiana állam Plaquemine városában 150 néger tüntető tiltakozott* azellen, hogy a rendőrség korábban letartóz­tatott 31 olyan személyt, aki szabadságdalokat énekelt az utcán. A tüntetők ellen fegy­veresrendőrök vonultak fel, s letartóztattak kilenc négert, ti­zenheten pedig megsebesülteki A felvonult lovas rendőrök el­tiportak egy 15 éves néger lányt, s ezt azonnal kórházba kellett szállítani. Míikikiilk mái* íl ..1*01*1*0 fi 1*01 (TASZSZ, Reuter, *• Hatszáz Belgiumban dolgo­zó spanyol munkás tüntetett Brüsszelben az asztúriai bá­nyászok sztrájkja mellett. A nyugat-németországi Friedbergben vonatszerelvémy- myel ütközött össze egy Volks­wagen kocsi. Az autó öt uta­sa — köztük három gyermek — szörnyethalt. Elfogták azt a három tol­vajt, aki kedden Tarquioia etruszk temetkezési helyről ellopott három több ezeréves freskót. A felbecsülhetetlen értékű antik freskót Svájcba akarták csempészni a tolva­jok. Vasárnap Singaporeból re­pülőgépen a Sarawak szige­tén fekvő Kuching városba érkeztek az indonéz • és fülöp- szigeti megfigyelők, akik azt tanulmányozzák, óhajtja-e e területek lakossága a Malay­sia Államszövetségbe való be­lépést. A megfigyelők — több halasztás után — most csat­lakoznak az ENSZ-megfigye- lőbizottság malájföldi és an­gol tagjaihoz Velencében a filmfesztivál Az amerikai nagykövetségen keresett menedéket egy magas rangú dél-vietnami buddhista Saigon (AP, Reuter, AFP). Thich Tri Quang magas rangú dél-vietnami szerzetes az Egyesült Államok saigoni nagykövetségére menekült, és menedékjogot kért. Az Egye­sült Államok a szerzetesnek megadta a menedékjogot. Hírügynökségi jelentések szerint Thich Tri Quang kulcsfontosságú szerepet töl­tött be a Ngo Dinh Diem- kormánnyal szembeszegülő buddhista megmozdulásokban. Rangját tekintve a dél-vietna­mi általános buddhista szövet­ség második embere. A szerzetes 12 napig rejtő­zött a hatóságok elől, és va­sárnap éjszaka lélekszakadva érkezett a nagykövetség épü­lete elé. A buddhistát fegyve­res katonák üldözték. Saigoni magas rangú ameri­kai diplomaták kijelentették: El vannak ragadtatva attól, hogy a szerzetes az Egyesült Államok nagykövetségén ke­resett menedéket. Ez a tény — mondották — »emeli a nagykövetség tekintélyét a la­kosság szeméiben«. mindenféle kormányellenes összeesküvéssel«. A Tennessee állambeli Mem­phis városában 500 néger tün­tetett az iskolákban uralkodó faji elkülönítés megszünteté­séért. Ohio állam Daytown városában 17 néger tüntetőt letartóztattak. A New York-i hadiiparosok klubjában at Ai — Micsoda “békés egymás mellett élés« az, ami mellett mi éhen halhatunk?! (Gerő Sándor rajza) épülete előtt egy spanyol film bemutatójakor Franco-ellenes tüntetés volt. A tüntetők kö­zött a fiatalok egy csoportja röplapokat terjesztett, mely­ben leleplezik Franco rendsze­rének bűntetteit. A rendőrség néhány tüntetőt letartóztatott. Yokosuka és Asasebo japán kikötővárosokban százezer részvevővel tiltakozó tömeg­gyűlést tartottak Japánnak amerikai atom támaszponttá változtatása ellen. Vasárnap Fourons térségé­ben több ezer vallon tünte­tett amiatt, hogy a kormány »kiigazította a nyelvhatáro­kat«. Hat vallon község lako­sai tiltakoztak amiatt, hogy a jövőben hivatalos nyelvként a franciát kell használni. Hétfőn a genfi nemzetek palotájában a nemzetközi Vö­röskereszt százéves fennállása alkalmából megnyílt a nem­zetközi Vöröskereszt tanácsá­nak ülésszaka. Válaszúton a nyugatnémet szociáldemokraták Saigon katonai főkormány­zója sajtóértekezletet tartott. Kijelentette, á dél-vietnami alakulatok készek arra, hogy “könyörtelenül leszámoljanak Gyilkosság a " ' Euclides Kliemann brazil po­litikust szombaton egy rádió­beszéd közben a szembenálló politikai párt egyik tagja meg­gyilkolta. A rádióhallgatók hallhatták, amint a merénylő behatolt a stúdióba és halálos lövést ad le a szociáldemok­rata párt politikusára. Klie­mann feleségét egy évvel ez­előtt gyilkolták meg. Rio Grande de Sül állam parla­mentje a gyilkosság után rend­kívüli ülésre ült össze. A Porto Alegrében folyó főiskolai vi­lágbajnoksággal kapcsolatos ünnepségeket lemondták. A Somogy megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat kaposvári kirendeltsége gépkocsi-rakodó­munkásokat vesz föl. Jelentkezés: Kaposvár, November 7. n. 86. (71484) Tegnap volt 24 esztendeje annak, hogy Hitler a Lengyel- ország elleni orvtámadással kirobbantotta a második vi­lágháborút. Nyugat-Németor- szág számos nagyvárosában > háborúellenes napon« emlé­keztek meg e tragikus évfor­dulóról. Az atomfegyverkezés ellenfeleinek mozgalma az es­ti órákban fáklyásmeneteket, nagygyűléseket rendezett, hogy kifejezésre juttassa mil­liók óhaját: soha többé hábo­rút! Tegnapelőtt Hamburgban egy szociáldemokrata nagygyűlé­sen tízezrek tapsoltak lelke­sen Harold Wilsonnak, az an­gol Munkáspárt vezérének, aki további enyhülési lépése­ket sürgetett, és hitet tett a »disengaqemen t«-nék, az Euró­pa szívében farkasszemet néző katonai erők szétválasztásá­Az ÉM Betonelem gyártó Vállalat pécsi betonárngyára 2—3 éves gyakorlattal rendelkező két építőipari technikust és egy műszaki rajzolót alkalmaz. Jelentkezés a vállalat főmérnökénél, Pécs, Siklósi u. 10. (68326) nak politikája mellett. Sajnos, Wilson vendéglátó gazdái, a nyugat-németországi szocia­lista párt vezetői korántsem nyilatkoztak ilyen egyértel­műen az enyhülés politikája mellett, csak óvatosan “kerül­gették a kását«. Bár bírálták az Adenauer-kormányt, ugyan­akkor azonban a kormánnyal együtt folytatandó »közös po­litika« szükségességét hangoz­tatták. Jellemző, hogy az SFD százéves fennállása alkalmá­ból rendezett kongresszusi vi­ta témái között kulturális, vá­rosgazdasági, egészségügyi és sportproblémák szerepeltek, de nem volt olyan munkaközös­ség. amelyben a külpolitika égető kérdéseit vitatták volna meg. A Frankfurter Rundschau kommentárjában gúnyosan mutatott rá arra: az egészség- ügyi és kulturális kérdések megvitatása kétségtelenül szükséges és fontos, de érthe­tetlen, hogy az SUD-tagságnak miért nem adnak arra alkal­mat, hogy a német nép sors­döntő fontosságú külpolitikai kérdéseiről is megmondja a véleményét. Pedig az elmúlt hetekben már mutatkoztak a jelei an­nak, hogy az SPD néhány ve­zetője változtatni készül azon a magatartáson, amelyet az el­múlt években az jellemzett, hogy szolgaian követte az Adenauer-kormány külpoliti­káját. Am az ilyen irányú szo­ciáldemokrata megnyilatko­zásokat a CDU ultrái mos1 mérges felhördüléssel fogad­ták és kijelentették, hogy az SPD »letér a közös külpoliti­ka útjáról«, »elárulja a nem­zeti érdekeket«, »feladja az ed­digi kommunistaellenes politi­káját«. Az SPD vezetők jobb­oldali csoportja erre megijedt és igyekezett lefékezni ezt az irányzatot. Sebatian Haffner, a Nyu- gat-Beriinben élő angol pub­licista nemrégiben találóan írta: »Az SPD éppen abban a pillanatban ugrott Adenauer gőzösére, amikor ez a hajó süllyedni kezdett. Most vol­na itt az ideje annak, hogy a szociáldemokrata vezetők — felismerve a reális helyzetet — végre elhagyják a süllyedő hajót, s az SPD élére álljon a enyhülés gyorsított ütem­ben való folytatását, a béke végjeges biztosítását követelő tömegmozgalomnak.« »A szo­ciáldemokrata párt — írja a hamburgi Die Andere Zeitung — az előtt a döntés előtt áll, hogy vajon az értelem hang­ját követve számot vessen-e a realitásokkal, és harcba in- duljon-e az enyhülés ellensé­gei ellen, vagy pedig vezetői — megijedve a szemrehányástól, hogy nem eléggé kommunista- ellenesek — ismét a vissza­vonulás útjára lépjenek, és ka­pituláljanak a bonni kormány­politika előtt.« M ilizsoldat Kai Uwe von Hassel, a Né­met Szövetségi Köztársaság véderőminisztere csak nemré­giben jelentette be, hogy 1964 januárjától mintegy 80 000 főt számláló, új típusú kato­nai egységek felállítását ter­vezik. Ezek a katonák tulaj­donképpen nem is lennének katonák, mert például háború esetén nem a frontra vinnék őket, hanem a hátországban kellene biztosítaniuk a ren­det és a fegyelmet. De mégis­csak katonák lennének, mert fegyvert természetesen mind­egyik kapna, és odahaza őriz­hetné a szekrényében. Hogy a valóságban milyen katonák lennének, az abból derül ki, hogy a Milizsoldatok körül folyó vitában többen támo­gatják azt a »szerény« javas­latot, hogy ezeket az egysége­ket — a BundeswehrtSl elté­rően — ne rendeljék alá a NATO főparancsnokságának. Köztudomású, hogy az NSZK-t 12 hadosztállyal je­gyezték elő terveikben a NA­TO stratégái. Ezek a katonák természetesen csak közvetve és másodlagosan szolgálhat­ják a Német Szövetségi Köz­társaság különböző bel- és külpolitikai elképzeléseit. Minthogy ezek szép számmal vannak, a nyugatnémet mili­taristák nem is várhatják va­lamennyire nyugati kollégáik és fegyvertársaik atyai áldá­sát, kitalálták a maszek had­sereg létrehozásának módját. S közben, hogy a valóságról eltereljék a figyelmet, még ádáz vitákat is folytatnak ar­ról, vadászoknak nevezzék-e őket, vagy honvédeknek. — ó — A leninista kommunisták forradalmi humanizmusa Bagramov a vasárnapi Prav­dában »A leninista kommu­nisták forradalmi humaniz­musa« címmel megjelent cik­kében írja: »A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elvében — a szovjet külpolitika fő irányvonalában — az igazi szocialista humanizmus ölt testet. A Szovjetunió egész külpolitikáját áthatja a rea­lizmus szelleme és konkrét eredmények elérését célozza a tartós béke biztosítása érde­kében. E külpolitika életerejé­nek újabb ragyogó bizonyítéka a légköri, magaslégköri és víz alatti atomfegyver-kísérle­tek eltiltásáról szóló szerződés megkötése. Amikor a szovjet kormány megtette ezt a lépést, magától értetődőleg tudatában volt. e szerződés részleges jel­legének. A szovjet kormányt azonban magas rendű humá­nus megfontolások, a szovjet nép és minden-más nép egész­ségéről való gondoskodás ve­zérelte.« Bagramov sajnálkozását fe­jezte ki amiatt, hogy a kínai vezetők is a nemzetközi eny­hülés ellenzői és a moszkvai szerződés elvakult bírálói közé tartoznak. »A kínai dogmati­kusok makacsul ismételgetve azt a tézist, hogy a háború elkerülhetetlen az imperializ­mus viszonyai között, azt han­goztatja, hogy minden áldo­zat megtérül, mert az elpusz­tult imperializmus romjain ezerszeresen magasabb fokú civilizáció jön létre. Ennek érdekében készek feláldozni a föld lakosságának felét. Hát fellelhető a marxizmusnak akár csak egy cseppje is az ilyenfajta elgondolásokban? Nem! A marxisták nem is­merik el a cél szentesíti az eszközt elméletet. A szocialista forradalomnak nincs szüksége arra, hogy atom- és hidrogén­bombákkal rakják le az út­ját. A munka a tóke fölött győzelmet arathat és győzel­met is arat majd olyan mód­szerekkel, amelyek méltóak a szocializmus és a kommuniz­mus nagy humanista eszmé­nyeihez«— írja cikkében Bag- ramov. A proletariátusnak a béke és a népek szabadsága ellen­ségeivel szemben érzett gyű­lölete — írja a továbbiakban Bagramov — nemes érzés, amely azonban nem akadá­lyozza meg, hogy józanul meg­fontoljunk minden lépést az imperializmus ellen viselt harcban. Mindenki látja, hogy a nem­zetközi porondon elkeseredett küzdelmet vívnak az egymás­sal szembenálló rendszerek, a kommunisták pedig minél ke­vesebb veszteséggel, világhá­ború nélkül akarnak győzni ebben a harcban. (MTI) Kisregény Fordította: Sárközi Gyula = (2) — Parancs — felelte Eddy Old. — Csakhogy ez alighanem kockázatos ... — Milyen értelemben? — csodálkozott Hazard. — Az odafenti radioaktivitás szempontjából. — Mit szól hozzá, professzor? — A hadnagy várjon még egy kicsit — felelte Medows. — Mindenesetre megnézem, mit mutat az óvóhelyünk fö­lötti sziklán levő mérőműszer. Adja csak ide a lámpást — for­dult a professzor a televízióval babráló rádiótechnikushoz. Míg Medows beállította mű­szereit, melyek össze voltak kötve a sziklán elhelyezett ra- dioaktívrészecske-számlálókkal, Hazard közelebb lépett Queltchhez. — Nos, mit állapított meg? — A tévé alighanem rendben van — felelte a rádiótechnikus, s ide-oda csavargatta a hango­lógombokat. — Hozzákapcsol­tam az akkumulátorokhoz. Áramot már kap. Lehet, hogy az antennájával történt vala­mi... De a legvalószínűbb, hogy a felvevő kamera ment tönkre. Hisz a robbanás szo­katlan erejű volt. Bizonyára nem számítottak ilyenre... — Rendben van Queltch! — szakította félbe durva hangon a tábornok. — A többi nem tar­tozik magára. Hazard elégedetlenül elfor­dult a rádiótechnikustól, és Medows professzor felé nézett. Még mindig a műszereivel ve­sződött. Ügy látszik, valami rosszat jelezhettek. Hazard megijedt. — No, meddig akar még ott hókuszpókuszolni, professzor? — kérdezte tréfásan, ezzel akarva leplezni aggodalmát. — Csodálatos dolog, tábor­nok — vont vállat Medows. — A számlálók olyan radioaktivi­tást jeleznek, amilyennek nem volna szabad a sziklánk körül lenni... Több mint ezer rönt­gent! — Lehet, hogy a maga szám­lálói ... — kezdte Hazard, de Medows gyorsan félbeszakítot­ta: — Nem, nem, a számlálókkal nincs semmi baj. Csak azok romlottak el, amelyek közel voltak az epicentrumhoz. — Ezer röntgen! De hisz az pokolian sok! — kiáltott fel ijedten a tábornok adjutánsa. — Jó sok — mondta Medows nem minden gúny nélkül —, ha figyelembe vesszük, hogy hatszáz röntgennyi adag már csaknem halálosnak számít. 02667577

Next

/
Oldalképek
Tartalom