Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-15 / 216. szám

Evsaterw jöva§lat % i ivz , MS'Z.MP' MEGVElJ :Fff?ÓYtSÁGA ÉS A MEGYE? TáMACS IA{>JA , A tárgyalóteremből Bíróság előtt a csurgói Zrínyi Tsz fosztogatói Némán figyelték négy napon keresztül a zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben a tanúkihall­gatást. A vallomás apró mo­zaikkockáiból lassan rendeződ­nek az ügy összekuszált szálai. Az elsőrendű vádlott, Cseh Je­nő konokul tagad, de a töb­biek és a tanuk bizonyítanak. Számon kérik a csurgói Zrínyi Tsz volt vezetőitől, hogyan gazdálkodtak a rájuk bízott ja­vakkal A tsz vezetői nagy lábon él­tek. Esténként a somogycsicsói vendéglőben folyt a dorbézo­lás. Távozáskor Cseh Jenő oda­szólt a boltvezetőnek: »írja a többihez.-« A költekezéshez sok pénz kellett S a vezetők a közös vagyonhoz nyúltak. — Jó a burgonyatermés a so­mogycsicsói üzemegységben — mondták. — Ha egy-két má­zsát eladunk, észre se veszi a tagság. — S az elhatározást tett követte- Varga János üzemegység-vezető Cseh meg­bízásából bekopogott Nagyvi­zeli Józsefhez, a MÉK felvásár­lójához. Elmondta terveit. Szá­míthattak Nagyvizelire, mert 1961-ben a községben levő öt­holdas gyümölcsösben a ka­szálót — arra hivatkozva, hogy a tsz-nek nem érdemes leka­szálni — odaadták neki. Nagy- vizeli napszámosokkal takarit- tatta be a 102 mázsa szénát, és a MÉK szénafelvásérlója ré­vén 7140 forintért értékesítet­te. — Szállítanánk burgonyát, készpénzben kellene fizetni. — Igen ám, de a MÉK csak utalvánnyal dolgozik. Jött az új ötlet. Mi lenne, ha a tsz ál­tal szállított burgonyát hamis papíron a földművesszövetke­zettől vennék át? Az készpénz­ben fizethet. Megbeszélték Dergecz Pétemé fmsz-felvásár- lóval, s 1962. szeptember 3-án megindult az első szállítmány. Dergeczné hamis vételi jegye­ket állatott Id a burgonyára, s 8246 forintot fizetett ki Nagy­vizeli nek a 45 mázsa burgo­nyáért. Volt pénz- Folyt az ita­lozás, s a jókedvű társaság gyakran kiáltotta: »Vizes, fi­zess!-« S Nagyvizeh fizetett Jutott pénz mindenre, mert újabb szállítások következtek. Szeptemberben még 148 mázsa burgonya került hamis felvá­sárlási jegyre Dergecznéhez, s több mint 27 000 forint Nagy- vlzeK révén Csehhez és Var­gához. Én nem tudok semmiről — mondja Cseh, de vádlott- torsa, Varga János szemébe vagja az igazságot: — A te utasításodra csele­kedtem, Jenő. Kiszolgáltalak, mint egy hűséges kutya. Aztán jelentkezett a somogy­csicsói italbolt vezetője is. Kérte a tartozást. S.a bűnszö­vetkezet tagjai »intézkedtek«. November 16-án és 29-én Ösz- szesen 75,5 mázsa burgonyát adtak át Szűcs Imre somogy­csicsói felvásárlónak, s a ha­mis vételi jegyek kiállítása után újabb 8966 forintot vet­tek kézhez. Ebből futotta a tartozásra. Cseh egyre ritkábban ta­nácskozott a tsz-vezetőkkel­Minden ügyben egyedül döntött. Jött a tél, kevés volt a ta­karmány, de Cseh Jenő, »a gondos elnök« szerzett. A nagy- kanizsai sörgyártól sörtörkölyt vásárolt, persze nem maradt el a »kenés« sem. Különböző be­osztású embereknek egy űrmé­ter hasábfát, tíz mázsa burgo­nyát és két mázsa árpát adott. — Űj gépek kellenének — mondták a tsz-vezetők. Hiába mentek az AGROKER-hez, azt mondták, hogy más szövetke­zeteknek nagyobb szükségük vím gépekre. Cseh Jenő aján­dékozott. Tizenhárom mázsa burgonyájába és hét mázsa al­májába került ez a szövetke­zetnek. Ez év januárjában Cseh Je­nőt leváltották. Üj elnök ke­rült a szövetkezet élére, de a társadalmi tulajdon .fosztogatói tovább működtek. Áprilisban elöntötte a víz a tsz pincéjé­ben levő burgonyát. Füsi La­jos agronómus fölszedette, s azt mondta, hogy átcseréli ve­tőburgonyára. Ehelyett Nagy- vizelihez szállította. Dergecz­né ismét fizetett, s Füsi Lajos a hat és fél ezer forintot Nagyvizeli József, Varga Já­nos, Hantos János tsz-elnök és Gernyó József agronómus kö­zött szétosztotta. ítélt a bíróság A 65 640 forint kárt okozó bűncselekménysorozat végére a rendőrség tett pon+ot. A kö­zös vagyon fosztogatói fölött a Csurgói Járásbíróság ítélke­zett. Bűnszövetkezetben foly­tatólagosan elkövetett társa­dalmi tulajdon sikkasztásáért és hűtlen kezeléséért Cseh Jer nőt 3 évi börtönbüntetésre ítél­te, és négy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Varga J ánost bűnszövetkezetben folytatólagosan elkövetett tár­sadalmi tulajdon sikkasztá­sáért kétévi szabadságvesztés­re ítélte, és három évre eltil­totta a közűgyek gyakorlásá­tól. Bűnszövetkezetben folyta­tólagosan elkövetett társadal­mi tulajdon sikkasztásáért és magánokirat-hamisításért Nagyvizeli Józsefet kétévi és négyhómapi börtönbüntetésre és négy évre a közügyektől va­ló eltiltásra, Dergecz Petemét másfél évi szabadságvesztésre ítélte a bíróság, és három évre eltiltotta a közügyek gyakorlá­sától. Szűcs Imrét bűnsegéd! minőségben elkövetett társa­dalmi tulajdon sikkasztásáért és magánokirat-hamisításért hathónapi felfüggesztett sza­badságvesztésre és 500 forint pénzbüntetésre, Füsd Lajost társadalmi tulajdon sikkasztá­sáért hathónapi felfüggesztett szabadságvesztésre és 1200 fo­rint pénzbüntetésre ítélte. Or­gazdaság bűntettéért Hantos Jánost öthónapi felfüggesztett szabadságvesztésre és 1400 fo­rint pénzbüntetésre, Gernyó Józsefet pedig háromhónapi felfüggesztett szabadságvesz­tésre és 800 forint pénzbünte­tésre ítélte- Kötelezte a bíró­ság a vádlottakat a kár meg­térítésére. A vádlottak Szűcs Imre ki­vételével enyhítésért föllebbez- tek, az ügyész háromnapi gon­dolkodási időt kért. K. I. Két földútja van Bedegkér- nek. Az egyik a Tolna me­gyei Koppányszántóba, a má­sik Törökkoppányba vezet. Az utóbbin nagyon nagy a forga­lom, az előbbin azonban úgy­szólván alig van. A község határán kívülre nem mennek a bedegkériek a koppányszám- tódi földúton, s ezért elgyö- pösödik. A törökkoppányi út mentén kilencven ház áll, itt van a tsz-major is. Ezen az úton járnak a Somogydöröcs- kére és a Somogyacsára igyekvők. Még a járásiak is erre mennek, mert rövidebb az út. Mind a két földút hat kilo­méter hosszú. A forgalmas törökkoppányi a községi ta­nács, a kihasználatlan kop- pányszántói a KPM Közúti Igazgatóság kezelésében van. A tanács pénzügyi állandó bi­zottsága az augusztus 26-i ta­nácsülésen kifogásolta ezt. Nincs rendjén, hogy a közsé­gi út legyen a megyei s for­dítva. S az sem, hogy a ta­nács hozatja rendbe mind a kettőt a talajgyaluval. A ta­nácsülés egyetértett a pénz­ügyi állandó bizottsággal, A megye ne tartson fenn ilyen kis forgalmú utat, amikor az állandóan használtat a tanács gondozza. Hamarosan újra minősítik az utakat, érdemes hát ide­jében fölhívni a KPM Közúti Igazgatóságának figyelmét a bedegkéri földutakra. Egysze­rű a falubeliek javaslata: cse­rélje meg az utat a megye. A forgalmasabb karbantartásá­ról gondoskodjon a KPM. L. G. Közlekedési balesetek Magyaratádon Harangozó Jó­zsef üj utca 6. szám alatti lakos édesapjának szolgálati segédmo­torjával felborult, és súlyosan megsérült. Kórházba szállították. Müller Rudolf Babócsa, Szabad­ság út 1. szám alatti lakos Nagy­bajomban motorkerékpárjával be­leütközött a szabályosan kanya­rodni akaró Berényi József vezet­te tehergépkocsiba. A motorke­rékpár vezetője és pótutasa, Kosa­ras Antal Bolhó, Bajcsy-Zsilinszky utca 74. szám alatti lakos súlyos sérüléseket szenvedett. Somogybabodon Harangozó Fe- rencnó Kossuth Lajos utca 173. szám alatti lakos körültekintés nélkül szaladt át az úttesten. Kő­vári Béla budapesti lakos személy- gépkocsival elütötte. Harangozóné súlyosan megsérült. Garai Géza taszári lakos Toponá- ron motorkerékpárral összeütkö­zött a Gérnyi László taszári lakos vezette motorkerékpárral. Garai súlyos sérüléseket szenvedett. Csömenden Szanyi István Kos­suth Lajos utca 7. szám alatti la kos motorkerékpárral beleszaladt a Balogh Vilmos niklai lakos haj­totta lovas kocsiba. Szanyi súlyo­san megsérült. TISZAFA Ki tudja honnan, Eurázsia melyik sarkából került hozzánk ez a furcsa ágas-bogas fenyő? Tiszafa a neve. Törzséből karvastagságú súlyos vörösbama ágak nyújtózkod­nak szerte, némelyik 15—20 méterre is elnyúlik. Tűhegyes, sötétzöld levelei közül élénk piros színű húsos bogyók kandikálnak elő. Legszebb díszei a lengyeltóti tbc- kórház hatalmas parkjának, s mivel nagyon ritkák — az országban alig néhány van belőlük —, védett növények a tiszafák. Zuhog az eső. Pedig tsz előbb mintha alábbhagyott volna, az ég is világosodni kezdett. Lám, megint esik. Akik kidugták fe­jüket a kapualjból, hogy útnak induljanak, most visszahúzód­nak. Nézik az aszfaltra csapó­dó vízcsöppöket, a fölvert bu­borékokat. Sokféle embert úz egy ilyen Icapualjba a hirtelen jött zá­por. öreget és fiatalt, munká­ból érkezőt vagy oda igyekvőt, sétáló párokat és bevásárló há­ziasszonyokat. Rövidebb-hosz- szabb időre összehozza őket az időjárás. Azelőtt nem ismerték egymást, és lehet, hogy egyi­kük emlékezetében sem marad meg a másik képe. Pedig talál- kozhatnak még. Ha ezeknek a kapualjaknak fülük volna, de sok érdekes dolgot hallhatná­nak ... Esik. A fekete kalapos, hajlott há­tú aggastyán sűrűn köhécsel. Szemüvegét gyakram. leveszi, és megtörli zsebkendőjével. A pá­ra lerakódik a tüdőre is meg az üvegre is. — Elállhatna már — düny- nyögi rekedtes hangján, és a falnak támaszkodik. — Tessék vigyázni, maliik a vakolat! — szólal meg mellet­te egy tarka ruhás lány. Es már porolja is az öreg kabát­ját. — Lehullik ez, tetszik lát­ni, mihelyt az ember hozzáér — és finoman, vigyázva meg­szabadítja a portól a fekete ka­bátot. — Köszönöm, igazán ked­ves ... — krákogja a hajlott hátú ember, és leveszi, megtör­DCap Hallban li szemüvegét, hogy jobban lássa a lányt. — Tudja, ked­ves, a magamfajta koros ember örül, ha egy kicsit pihenhet. Azért dőltem a falnak... A lány mosolyog. Arcáról csak úgy árad a jókedv. — Az én nagyapám is ilyen figyelmetlen, ő sem néz körül, mielőtt leül, vagy a falnák tá­maszkodik ... — Hát igen, mi, öregek ilye­nek vagyunk... És mondja csak, hány éves a kedves nagy­papa? .— Nyolcvan. — Ejha!... Én is most táp- rom a nyolcvanadikat... Az utcára tekint, hogy él- áüt-e már az eső. — Még mindig esik — mond­ja duzzogva, és türelmetlenül topog a macskaköveken. — Nekem hoznak ernyőt, To­mi nemrég iramodott át érte a nagybácsihoz. Itt lakik a kö­zelben, de én a fodrásztól jö­vök, és nem kockáztathattam meg az új frizurámat. Ezért áll­tam be ide a kapualjba. Az öregember figyelmesen hallgatja a lány csevegését. — Hát magácska majd csak hazajut az ernyő alatt, de én— Igaz is, ki az a Tomi? A lány nevet. Hófehér foga megcsillan a félhomályban. — A vőlegényem. — Aha — bólint az öreg, és az ő arcán is vidámság terül szét. — Derék vőlegény az ilyen, az biztos. Kint wyarga­lászik az esőben, csakhogy ne ázzon meg a menyasszonya. Ez igen... A lány vagy egy fejjel ma­gasabb az idős embernél, kar­csú és szőke. Jólesően hallgat­ja a dicséretet. — Mindig ilyen lovaglás a Tomi? — kérdezi az öreg, és a lányra emeli tekintetét. Az az utca túlsó sorára néz, és felcsillan a szeme. — Már itt is van — mondja, és félrehúzódik a bejárattól, hogy a szaladó fiatalember a kapualjba léphessen. Az öreg a fal mellé húzó­dik. Nézi, amint a két fiatal összecsukja, majd ismét ki­nyitja az ernyőt. — No, most magamra maradok — gondol­ja. — És még mindig esik... — Bántja, hogy magára hagy­ják. — Tessék velünk jönni — zökkenti ki gondolataiból a lány csivitelő hangja. ■— Nem, én nem arra me­gyek, azaz... — Lehet, hogy mi is arra la­kunk, amerre a bácsi, és ha nem is éppen arra, azért elkí­sérhetjük — biztatja a fiatal­ember. Nem ellenkezik, örül, hogy végre kiléphet a kapualjból, meg aztán olyan kedvesek ezek a gyerekek. Még az ernyőjüket is megosztják vele, és kerül­nek is az ö kedvéért. Bemutat­kozik a fiatalembernek. <=» Soványi Dénes nyugalma­zott tanító... — Áron Tamás szerelő va­gyok. Ö meg a menyasszo­nyom. — Tudom, már mondta a kislány, hogy maguk ketten... Nem fejezheti be a monda­tot, mert a lány kíváncsian közbeszól: — Ne haragudjon, de meg­kérdezem: hajdani osztálytár­sai között nem isméid egy Varga Mihály nevűt? — Ó, dehogynem, ott lakott a gyár körül... — Most is ott lakik — ka­cag a lány —, ő a nagyapám. Sokszor említette Dénes bácsi nevét, és ezt a nevet nem könnyű elfelejteni. Az öreg nagyolcat nyel, szól­ni is alig bír meglepetésében. — És ... most hova mennek?----Hozzá — válaszol a fia­talember. — Akkor talán, ha megenge­dik, egy darabon én is maguk­kal megyek, sőt őt is megláto­gatom, merthogy én is arrafelé lakom... — No csak, a Miska itt la­kik a városban, és én ezt eddig nem is tudtam — morfondíroz magában. — Igaz, hogy én ép­pen a másik irányban lakom, de most elmegyek hozzá. Ernyő alatt. Aztán majd csak abba­hagyja az eső, és onnan szépen hazasétálok... Távolodnak a menedéket nyújtó kapualjtól. Az öreg, haj­lott hátú ember fölött védőn terpeszkedik az ernyő. Kétol­dalt a fiatalok belekarolnak... Heraesz Ferenc A bécsi piacon egy idős, elhanyagolt külse­jű koldus üldögélt, akinek hékvörös orra elárulta, liogy nem veti meg a borocskát. Egy hölgy siet keresztül a téren, egy schillinget ejt a megviselt, zsíros kalapba, és úgy érzi, hogy az anya­giak mellett erkölcsi támo­gatásban is kell részesíteni az öreget. — De aztán nehogy bort vegyen rajta! — tanácsolja éles hangon. — Már megbocsásson nagysád — válaszolt a kol­dus sértődötten —, a saját pénzemmel azt csinálok, amit akaroh. * * * Az idill vége... Szelíden csókolódzott egy bécsi szerelmespár a lovag parkoló autójában. Az idill- nek azonban hirtelen vége szakadt: egy gumidefektet kapott autóbusz ugyanis be­leszaladt az autóba, és a kislány ijedtében csók he­lyett — beleharapott szerel­mesének orrába ... Nagy le­hetett az ijedtség, mert a pórul járt lovagot a men­tők (részesítették első se­gélyben, s varrtak össze fé­lig leharapott orrát. Mennyi fecsegés! Az egyik európai tudomá­nyos aliadémián megállapí­tották, hogy az átlagos em­ber egy nap alatt összesen egy óra hosszat, egész éle­tében pedig 2,7 éven át be­szél. Ha az évi átlagot írás­ban rögzítenénk, a szöveg kötetenhént 400 oldalas, 1000 kötetes könyvtárat ké­pezne. * » * Gyémánt hull az égből Gyémánt nemcsak a föld méhében található, de néha a világűrből is hull. Leg­alábbis Indiában néhány gyémántkristályt fedeztek föl egy meteoritban. A ku­tatók úgy vélik, hogy ame- teoritban levő grafit alakult át gyémánttá, amikor a vi­lágűrben két test összeüt­között. Egy ilyen meteorit- szilánk hullott le India te­rületére, de gyémántszilánfc más meteoritekban is felfe­dezhető. • * * Kíi'önvonaton a mnnkahelyre New York külvárosi villane­gyedeiből 60 jómódú üzletember naponta bérelt vagonban teszi meg az utat munkahelyére és onnan haza. A vonatok rendkí­vül zsúfoltak, a bérelt vagon azonban kényelmes és tágas, sőt hűtőszekrények is vannak benne, ezekben az utazás kelle­mesebbé tételéhez italokat és nyalánkságokat hűtenek. a fényűző utazás nem olcsó do­log: a rendes menetjegyen kí­vül évi kétszáz dollárt kell fi­zetni a kocsibérletért, és a társaság, amely ezt a luxust megengedi magának, nem akár­kit fogad be maga közé. Hosz- szú listája van a várakozóknak, akik szintén bérelni szeretné­nek vagont, a tagok azonban alaposan megvizsgálják, hogy ki jöhet számításba. Chicagóban is van egy ha­sonló intézmény, de ott még tovább fejlesztették az »előkelő­séget«: a különkocsin utazók klikkje annyira zártkörű, hogy a tagság apáról fiúra öröklő­dik. Somogyi Nép lap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megvet Tanács* lapja. Főszerkesztői WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin n. 14. Telefon 15-10. 15-H. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Kossuth tér l. Telefon 15-1 fi. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őreünh meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta Elő­fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom