Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)
1963-09-04 / 206. szám
Szerda, 1963. szeptember 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP BANYA HOLNAPJA Korán reggel nem sokan utaznak a kis motorvonaton. S akik utaznak, azok is inkább szunyókálnak, hogy a rövidre sikerült éjszakából valamit pótolhassanak. Pedig milyen szép látvány a harmatos mező, a csillogó fű! Amott szénakupacok tarkítják a határt, néhány kilométerrel odébb meg halastó fénylik a reggeli napsütésben. Kövér potykák dobálják fel magukat, pikkelyükön megcsillan a napsugár. A mezőn áthúzódó villanyvezetéken fecskék gyülekeznek, készülnek már a nagy útra, s talán éppen most adta ki az indulási parancsot a vezér, mert egy szempillantás alatt a magasba röppen valamennyi. Li pótfa előtt öt pályamunkás gyürkőzik a vassal meg a kővel, javítják a vonalat. Szép ez a vidék. Aki egyszer már járt erre, az egészen bizonyosan visszatér, ahányszor csak teheti. Lipótfán leszállók a vonatról, mert itt van egy kis dolgom, meg Bányán, ebben a het- venházas, kicsiny faluban. Kartali László erdészetvezető vár rám. ö invitált egy kis eszmecserére. Bemegyünk az irodába, a fenyőfákkal övezett erdészbirodalomba, de néhány perc múlva már szóinak, hogy a kétlovas fogat előállt. Poros földúton járunk, tűz a nap most már erősen. Emberek jönnek-mennek, vállukon villa. Munkába tartanak. Zsip- pón egy asszony menetoszlop jár előttünk. Nézzük a vidéket, közben Kartali László a vadállományról beszél: sok a vaddisznó, sok kárt csinálnak a kukoricásban. Meghajtják néha őket, de minduntalan visszatérnek. Van másféle vad is: őz meg szarvas. Kedvelik is a külföldi vadászok ezt az erdőt! Ropoly- ba viszik az egy-egy állat kilövéséért kemény devizaforintot fizető vadászokat, onnan indulhatnak cserkészésre. Most is van jó néhány kilövésre szánt agancsos, már csak vadászszerencse kell hozzájuk; Megtudom azt is, hogy az utóbbi időben megint feltűntek a rabsiook, tevékenykednék szaporán, nemrég lőttek le egy szép nagy szarvast. Visszafordul a kocsi, Bányára megyünk. Egy éve már jártam itt, s megtetszett ez az eldugott kis falu. És most a változásokat kutatom. Lám, a játszótér most valóság. Hinták — vagy négy — állnak a gazzal benőtt területen, odább röplabdaháló feszül. Hét végén nagy a forgalom itt, de hétköznap esténként is akadnak, akik szívesen lejönnek ütögetni a labdát. Ez az első szembetűnő változás. És a villany? Ami akkor még csak •terv volt, most számtalan buktatóval, viszálykodással, sértődéssel, de megvalósul. Szerződés van rá, hogy december 31-ig kigyullad a fény Bányán. Három vasoszlopon múlik az építés, ez kell ahhoz, hogy a magasfeszültségű. áramot a vasút fölött átvigyék. De ezen a három vasoszlopon nem múlhat a fény, a világosság. Hogy avatás lesz-e? Persze, hogy lesz! Olyan ünnepséget még aligha látott a járás, mint amilyent Bányán terveznek. A tanítóval, Horváth Jánossal sétára indulunk a faluban, elmegyünk az egykori település utcájába. Domboldalba épültek itt a házak valamikor, s ott állnak most is. Érdekes a falu múltja. Valamikor jegyzőség volt itt, köz- igazgatási központ, hozzájuk tartozott Bárd, a jelenlegi tanácsszékhely. Azóta persze sok minden megváltozott. Változnak az emberek is, ha nem olyan tempóban is, mint ahogy a világ formálódik. Néhol öreg anyókák süttetik a napfénnyel fájós lábukat. A házak ósddak, de meleg családi fészket jelentenek mindenkinek. Ha valaki kitör innen, és beköltözik Lipótfára, arra illik fölnézni. Mert az már egy lépés előre. De azt a családot is megnézik, amelyik ide költözik. Mert csoda mindkét dolog. S ha már a csodákról esik szó, érdemes elmondani, hogy bizony még jó nóhányan hisznek földöntúli furcsaságokban. Élt ezen a környéken egy Nagy Pali nevezetű betyárlegény. Sírja ott van a széplaki dombon. Nos, ezt a sírt mim den évben mindenszentekkor egy ismeretlen valaki megtisztítja, virágot, koszorút tesz rá, de hogy ki, azt senki sem sejti. Csodát gyanít a fantázia. Nemrég éjszaka felriadt egy meglett ember, s kiáltozni kezdett a másik szobában alvó feleségének, hogy segítség, viszik az ördögök. S az asszony nem mert bemenni férjéhez, csak később.;; A férfi esküszik rá, hogy valakik vinni akarták. Mutatta kezén a szorítás meg- kékült nyomát is. Ez még a múlt. Mint ahogy a múltat idézi a falu melletti »sóbánya« is. Mondják a régiek, hogy apáik meg nagyapáik — ha sóra volt szüksége a családnak — eltűntek néhány órára, aztán megjöttek sóval teli zsákkal. Szakemberek aztán kiderítették, hogy nem rejt ásványkincset a föld mélye, más a titok nyitja. A törököknek volt itt valamikor egy nagy pincéjük, ebben raktározták el az élelmiszert, s jócskán maradhatott benne só. Ezt fedezték föl a bányaiak. S talán innen a falu neve, egykor Szelászló volt, csak a török után emlegették Bányaként. önkéntelenül kínálkozik az összehasonlítás, hogy mit is jelenthet itt a villany. Eltűnnek a petróleumlámpák — ha ketten olvastak egy este, akkor két lámpa kellett, hogy mindegyiküknek világítson —, s eltűnnek idővel a babonás múlt nyomai is. Lesz televízió — már van is rá pénze a- fiatalok szövetkezetének —, magnó, rádió. Kevesebbet szidják majd a vándormozit — most annak örülnek, ha feliratos külföldi film megy,. mert ha szinkronizált vagy magyar filmet vetítenek, akkor egy szót sem értenek a masina recsegésétől —, és könnyebb lesz a tanulás meg a tanítás fiatalnak, öregnek egyaránt. A villany fénye egy csapásra sokat ad a falimak. Életörömet, tudást. Igaz, csak egy lépés lesz, de mégis lépés, és bányai méretekkel talán hétmér- földes csizmával. Most még por van. Az út menti árokban egy anyóka dagasztja a sarat lapáttal, disznóknak csinál fürdőhelyet. Kutyák mordulnak a hívatlanul jött idegenre, aztán macskát kergetni indulnak az udvarokba. Ilyenkor látja az . ember, hogy mennyi mindent kell még tenni a holnapért. Vannak buktatók jócskán, itt egy szűk látókörű ember, amott egy megalkuvó, némelyek azt várják, hogy tányéron hozzák elé- bük az utat meg a villanyt. De aki harcol, az él is. És győznie kell az újnak, a jobbnak. Sípol a vonat• \ fogat vágtában visz az állomásra, hogy elérjem a szerelvényt, de kiderül, hogy még várni is kell, mert ez megy. Az úton kosarakkal asszonyok tartanak hazafelé a kaposvári piacról. Gombát vittek eladni, vara belőle jócskán az erdőben. Száll a por a kocsi nyomában. A lipótfai erdők felől — lehet persze, hogy csak képzelem — a falevelek zizegését hozza felém a széL Olyan őszi ez a zizegés, nem hasonlít a tavaszi erdő susogásához. Hűvösek már a reggelek meg az esték, és aki éjszakai vadászatra indul, az visz magával néhány deci »célzóvizet«, hogy gémberedett tagjait fűtse valami. Most már feltűnik az én vonatom. Az előbbi szerelvényen még akadt néhány »boci-pull- mann«, ezen viszont már egy sincs. Ez is a fejlődést mutatja. . Polesz György 14 politikai iskolát szerveznek Tabon (Tudósítónktól.) A napokban fogadta ei a művelődési tervet a tabi községi tanácsülés. A tervben legfontosabb feladatként a felnőttoktatás fejlesztését jelölték meg. Említésre érdemes, hogy Tabon az ősszel 14 politikai iskola indul, és így több százra tehető azok száma, akik szervezett formában tanulják majd a marxizmus—leninizmust. A szülők akadémiáján és az ifjúság részére 10—10 előadást tartanak a* községi nőtanács, a KISZ- szervezetek, az általános iskola, a szülői munkaközösség és a művelődési ház rendezésében. Az anyák iskoláján nyolc, a Vöröskereszti szervezésében •»A nők védelmében« címmel öt előadást tartanak. A termelőszövetkezeti vezetőképző tanfolyamon hét témakörben hallanak előadásokat a részvevők. A korszerű állattenyésztésről három, a növénytermesztésről pedig hat témakörből indul előadássorozat mezőgazdasági szakemberek vezetésével. A tanfolyamok és előadások túlnyomó többségét filmvetítésekkel teszik színessé, érdekessé. Elhatározták azt is, hogy egy pedagógus énekkart alakítanak Tabon. Bevonták a jogosítványukat Megírtuk, hogy augusztus 12-én Csima János Toponár, Dimitrov utca 6. szám alatti lakos motorkerékpárjával figyelmetlen vezetés miatt elütötte az út szélén haladó Fehér Gizella kaposvári lakost. A rendőrség Csima vezetői igazolványát hat hónapra bevonta. Lgy évre vonták be Németh József Kaposvár, Honvéd utca 12/a szám alatti lakos vezetői igazolványát, mert augusztus 16-án Keszthelyen ittas vezetés miatt motorkerékpárjával összeütközött egy személygépkocsival. MULATHATNA A MEGYE... Több tízezer liter szeszt — konyakot, pálinkát, likőrt, rumot — raktároznak a Likőripari Vállalat kaposvári telepén Tréfásan azt mondták a telep dolgozói, hogy elég volna Somogy 368 000 lakosának, mulathatna p rnesve . A Likőripari Vállalat kaposvári telepe havonta négymillió forint forgalmat bonyolít le. Gergely Ferenc raktári dolgozó a polcok katonás rendben elhelyezett palackjait ládákba rakja. Indulhat a teherautó a Balaton-partra. A tizenkétezer literes kádból a hordóba, onnét a demizsonokb* fejtik a szeszt. & Javult, de még mindig nem kielégítő Kaposvár tisztasága 1961 nyarán vizsgálta a népi ellenőrzés Kaposvár köz- tisztaságának helyzetét. Igen sok hibát találtak, s megszüntetésükre sok javaslatot tettek. A népi ellenőrök nemrégen utóvizsgálatot tartottak annak megállapítására, hogy mit valósítottak meg a javaseiérő radioaktivitás —, felelte Medows professzor előbbi közömbös hangján. — Addig babrálgatunk ezekkel az atomokkal, míg megjárjuk egyszer velük! — kiáltott fel ismét izgatottan Queltch. — Előbb-utóbb a pokolba repülünk ezzel az egész bolygónkkal együtt! Ki tudja, mi történik most odafent? ... Talán már meg is kezdődött a légkör bomlásának láncreakciója ... Jó lenne professzor, ha megnézné, mit mutatnak a műszerei. Medows tudta, hogy Queltch csupa sületlenségeket beszél, de azért mégis vetett egy ideges pillantást a műszerek mutatóira. És bár azt jelezték, hogy a szikla felületén jelentősen megnövekedett a radioaktivitás, sietett megnyugtatni Queltcíh-et, hogy a légkör bomlásának semmiféle láncreakciója nem kezdődött és nem is kezdődhet el. DIXON TENGERNAGY SEGÍTSÉGET ÍGÉR Hazard tábornok természetesen valamivel többet tudott a felrobbantott bombáról, mint Medows, de előtte i$ sok minden nem volt világos. Nem átallotta volna kikérdezni a professzort a bomba hatásának néhány fizikai elve felől, de tudta, hogy milyen ideges hangulatban vannak a tisztjei, s inkább más alkalomra halasztotta ezt a beszélgetést. Egyelőre nem látott semmi borzalmasat abban, hogy így alakult a helyzetük, jóllehet nem egészen úgy történt minden, ahogy kitervezték .:: De odafent már tudnak természetesen erről, és máris intézkednek megmentésük érdekében. Bárhogy is nézi a dolgot, nemcsak ő és a professzor került a bamba fogságába, hanem még két tüzér- és műszaki ezredes, meg néhány tudós, magfizikus is, akik az óvóhely szomszédos szakaszának a foglyai. — Hallja-e, Queltch — szólt Hazard szigorú hangon a rá- dióteehnikushoz —, eleget fecsegett már itt összevissza. Ha rendbe hozta adóvevőjét, azonnal teremtsen kapcsolatot Dixon torpedórombolójával, és jelentse helyzetünket a tengernagynak. — Parancsára — szólalt meg Queltch minden különösebb lelkesedés nélkül. Az adó-vevőkészülék főié hajolt, a többiek pedig feszülten lesték a tengeri és óceáni szelektől cserzett, kiugró po- facsontú arcának kifejezését. Hol bele-belekiabált a mikrofonba, hol hívójelét kopogtatta a rádiótávirón. Hazard tábornok pedig, hogy kissé feloldja a feszültséget, elhatározta, kiad még egy parancsot. — Eddy — fordult élénken adjutánsához —, maga is fogjon munkához. Vegye számba élelmiszerkészietünkiet, Ki tudja, meddig kell még itt rostokolnunk! — Parancsára, Sir! — felelte Old hadnagy. — De hol van nekünk készletünk? Senki sem készült föl hosszas itt-tartózko- dásra. — Kevesebbet fecsegjen, és tegye azt, amit parancsoltam! — komorult el Hazard. — Bizonyára mindenkinek van valami a zsebében. A hadnagy minden különösebb buzgóság nélkül fogott hozzá a tábornok parancsának végrehajtásához. Néhány perc múlva ezt jelentette: — A következőket találtam, Sir: Két doűbz ananászkonzervet, két sonkás szendvicset, ejgy csomag süteményt, három tábla csokoládét, négy csomag cigarettát és egy üveg konyakot. — Hát igen, ez elég kevés. No de semmi vész, azt hiszem, kihúzzuk vele. Nos, van már valami eredmény? — fordult a tábornok Queltchhez. — Egyelőre senki nem válaszol, Sir! — Lehet, hogy valóban az antennával történt valami baj? — kérdezte Medows. — Aligha. Hisz a rádióállomások adásait sikerült fogni. — Fogjon csak, kérem, egyet közülük — kérte a professzor a rádióteohnikust. Queltch átkapcsolta vételre a készüléket, majd amikor párszor ide-oda csavarta a gombot, zenét fogott. — Valószínűleg japán zene — jegyezte meg Medows. — Queltch, hangversenyeket majd később hallgatunk — szólalt meg Hazard elégedetlenül. — Folytassa a munkáját. A rádióteChnikus ismét kopogni kezdte hívójelét, amikor pedig átállt vételre, a készülék hangszórójában halkan felhangzott a morzejel. — Végre! — szólalt meg Queltch megkönnyebbülten, és zubbonyának ujjával megtörölte nedves homlokát. Most mindnyájan a készülék felé hajoltak, feszült figyelemmel hallgatták, amint a rá- diótechnikus szótagonként fordítja a Dixon tengernagy torpedórombolójáról a morzeábécével leadott szöveget: »Vet-tük a-dá-su-kat... Ér- tet-tük ... In-téz-ke-dünk ... Le-gye-nek bát-rak ... Omár.« — »Omár«: Dixon tengernagy hívójele — magyarázta Hazard. A tábornok láthatóan felvidult. Visszatért korábbi önbizalma. Míg az előbb még az a vágya támadt, hogy megossza Medows professzorral azt, amit a felrobbant bombáról tudott, most már szó sem lehetett erről. »•Hadititok, az hadititok« — gondolta öntelten, majd utasította Queltchet, hogy jelentse Dixonnak, milyen kerültek. latokból, s javult-e a város köztisztasága. Az újabb vizsgálat szerint lényegesein javult a város köz- tisztasága, de még mindig nem kielégítő mértékben. Főleg a járdák szorulnak gyakoribb és alaposabb takarításra. Bár az úttisztító munkások száma nem emelkedett, jobb szervezéssel javítottak munkájukon. Már nem brigádban dolgoznak, hanem mindegyikük egy-egy utca tisztán tartásáért felelős. S nem hétkor, hanem már fél hatkor megkezdik a söprést, így a közterületek tisztán várják a reggeli nagy forgalmat. Nehézségeket! okoz viszont, hogy az úttisztító munkások havi bére alacsony — átlagosan 1000 forint —, kevesebb, mint a másutt dolgozó segédmunkásoké. Mint közszolgálati alkalmazottaknak éjszakai pótlék nem fizethető, s emiatt nem kezdhetik a jelenleginél korábban, illetve nem végezhetik éjszaka a közterületek tisztítását. A Vöröshadsereg útja, a cukorgyár és a hűtőház környéke, a Honvéd utca, a Mártírok tere igen elhanyagolt. Kevés a két öntözőautó is. Nyáron még a belvárosban is alig győzik a munkát, így nincs mód a külterületek utcáinak öntözésére. Még a strandra vezető poros út locsolására sem gondoltak a fürdővendégek legnagyobb bosszúságára. Hiba, hogy az élelmiszerüzletekbe a reggeli utcaseprés Idején szállítják az árut. A helyzetbe I kereskedelmi vállalatoknak és ! *a köztisztasági hivatalnak meg kellene állapodni abban, _ _ hogy melyik üzlet előtt mikor söpörjömek, s eszerint kellene szabályozni az áru szállítását. A rendőrség az idén huszonöt személyt jelentett föl, mert megsértette a köztisztasági szabályokat. Bár több vállalat sem tartja meg ezeket a szabályokat, az ő feljelentésükről már elfeledkeztek. Az Ady Endre utcai üvegbolt környékét papír- és szalma hulladék borítja állandóan; nem takarítják a ruhaüzem előtti járdát sem; az Építőipari Vállalat pedig gyakran hónapokig sem szállítja el a maradék anyagot a befejezett építkezés színhelyéről. (Ezt látni az OTP mellett is.) Kaposvár köztisztaságát tovább kell javítani. Ezért a Köztisztasági Hivatalnak és az Ingatlankezelő Vállalatnak gondoskodnia kell ;— javasolja a népi ellenőrzés — a szemétgyűjtők javításáról, karbantartásáról. El kell érni, hogy a házfelügyelők gyakran takarítsák a járdákat, s hogy összegyűjtsék a szemetet. Rendszeressé kell tenni a szemétgyűjtők ürítését és a szemét elszállítását. Sokszor látni még a belvárosban is (a Május 1. utcáiban és a piac környékéin), hogy az összesöpört kupacban levő szemetet csak két-három nap múlva szállítják el. A lehetőségek szerint gépesíteni kellene a közterületek söprését, és növelni az óntözőautók számát. Javítana a helyzeten az is, ha Kaposvár tanulóifjúsága—■ ezt már 1961-ben javasolta a népi ellenőrzés — vállalná a köztisztasági szabályok megtartásának ellenőrzését. Sz. I.
