Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)

1963-09-04 / 206. szám

Szerda, 1963. szeptember 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP BANYA HOLNAPJA Korán reggel nem so­kan utaznak a kis motorvona­ton. S akik utaznak, azok is inkább szunyókálnak, hogy a rövidre sikerült éjszakából va­lamit pótolhassanak. Pedig mi­lyen szép látvány a harmatos mező, a csillogó fű! Amott szénakupacok tarkítják a ha­tárt, néhány kilométerrel odébb meg halastó fénylik a reggeli napsütésben. Kövér potykák dobálják fel magukat, pikkelyükön megcsillan a nap­sugár. A mezőn áthúzódó vil­lanyvezetéken fecskék gyüle­keznek, készülnek már a nagy útra, s talán éppen most adta ki az indulási parancsot a ve­zér, mert egy szempillantás alatt a magasba röppen vala­mennyi. Li pótfa előtt öt pályamunkás gyürkőzik a vassal meg a kő­vel, javítják a vonalat. Szép ez a vidék. Aki egyszer már járt erre, az egészen bizonyo­san visszatér, ahányszor csak teheti. Lipótfán leszállók a vonat­ról, mert itt van egy kis dol­gom, meg Bányán, ebben a het- venházas, kicsiny faluban. Kartali László erdészetvezető vár rám. ö invitált egy kis esz­mecserére. Bemegyünk az iro­dába, a fenyőfákkal övezett er­dészbirodalomba, de néhány perc múlva már szóinak, hogy a kétlovas fogat előállt. Poros földúton járunk, tűz a nap most már erősen. Embe­rek jönnek-mennek, vállukon villa. Munkába tartanak. Zsip- pón egy asszony menetoszlop jár előttünk. Nézzük a vidéket, közben Kartali László a vadállomány­ról beszél: sok a vaddisznó, sok kárt csinálnak a kukori­cásban. Meghajtják néha őket, de minduntalan visszatérnek. Van másféle vad is: őz meg szarvas. Kedvelik is a külföldi vadászok ezt az erdőt! Ropoly- ba viszik az egy-egy állat ki­lövéséért kemény devizaforin­tot fizető vadászokat, onnan indulhatnak cserkészésre. Most is van jó néhány kilövésre szánt agancsos, már csak va­dászszerencse kell hozzájuk; Megtudom azt is, hogy az utóbbi időben megint feltűn­tek a rabsiook, tevékenyked­nék szaporán, nemrég lőttek le egy szép nagy szarvast. Visszafordul a kocsi, Bányára megyünk. Egy éve már jártam itt, s megtetszett ez az eldugott kis falu. És most a változásokat kutatom. Lám, a játszótér most valóság. Hinták — vagy négy — állnak a gazzal benőtt területen, odább röplabdaháló feszül. Hét végén nagy a forgalom itt, de hétköznap esténként is akad­nak, akik szívesen lejönnek ütögetni a labdát. Ez az első szembetűnő változás. És a vil­lany? Ami akkor még csak •terv volt, most számtalan buk­tatóval, viszálykodással, sértő­déssel, de megvalósul. Szerző­dés van rá, hogy december 31-ig kigyullad a fény Bányán. Három vasoszlopon múlik az építés, ez kell ahhoz, hogy a magasfeszültségű. áramot a vasút fölött átvigyék. De ezen a három vasoszlopon nem múl­hat a fény, a világosság. Hogy avatás lesz-e? Persze, hogy lesz! Olyan ünnepséget még aligha látott a járás, mint amilyent Bányán terveznek. A tanítóval, Horváth János­sal sétára indulunk a faluban, elmegyünk az egykori telepü­lés utcájába. Domboldalba épültek itt a házak valamikor, s ott állnak most is. Érdekes a falu múltja. Vala­mikor jegyzőség volt itt, köz- igazgatási központ, hozzájuk tartozott Bárd, a jelenlegi ta­nácsszékhely. Azóta persze sok minden megváltozott. Vál­toznak az emberek is, ha nem olyan tempóban is, mint ahogy a világ formálódik. Néhol öreg anyókák süttetik a napfénnyel fájós lábukat. A házak ósddak, de meleg csalá­di fészket jelentenek minden­kinek. Ha valaki kitör innen, és be­költözik Lipótfára, arra illik fölnézni. Mert az már egy lé­pés előre. De azt a családot is megnézik, amelyik ide költö­zik. Mert csoda mindkét do­log. S ha már a csodákról esik szó, érdemes elmondani, hogy bizony még jó nóhányan hisz­nek földöntúli furcsaságok­ban. Élt ezen a környéken egy Nagy Pali nevezetű betyárle­gény. Sírja ott van a széplaki dombon. Nos, ezt a sírt mim den évben mindenszentekkor egy ismeretlen valaki megtisz­títja, virágot, koszorút tesz rá, de hogy ki, azt senki sem sej­ti. Csodát gyanít a fantázia. Nemrég éjszaka felriadt egy meglett ember, s kiáltozni kez­dett a másik szobában alvó fe­leségének, hogy segítség, viszik az ördögök. S az asszony nem mert bemenni férjéhez, csak később.;; A férfi esküszik rá, hogy valakik vinni akarták. Mutatta kezén a szorítás meg- kékült nyomát is. Ez még a múlt. Mint ahogy a múltat idézi a falu melletti »sóbánya« is. Mondják a ré­giek, hogy apáik meg nagy­apáik — ha sóra volt szüksé­ge a családnak — eltűntek né­hány órára, aztán megjöttek sóval teli zsákkal. Szakembe­rek aztán kiderítették, hogy nem rejt ásványkincset a föld mélye, más a titok nyitja. A törököknek volt itt valamikor egy nagy pincéjük, ebben rak­tározták el az élelmiszert, s jócskán maradhatott benne só. Ezt fedezték föl a bányaiak. S talán innen a falu neve, egy­kor Szelászló volt, csak a tö­rök után emlegették Bánya­ként. önkéntelenül kínálkozik az összehasonlítás, hogy mit is jelenthet itt a villany. Eltűn­nek a petróleumlámpák — ha ketten olvastak egy este, ak­kor két lámpa kellett, hogy mindegyiküknek világítson —, s eltűnnek idővel a babonás múlt nyomai is. Lesz televízió — már van is rá pénze a- fia­talok szövetkezetének —, mag­nó, rádió. Kevesebbet szidják majd a vándormozit — most annak örülnek, ha feliratos külföldi film megy,. mert ha szinkronizált vagy magyar fil­met vetítenek, akkor egy szót sem értenek a masina recse­gésétől —, és könnyebb lesz a tanulás meg a tanítás fiatal­nak, öregnek egyaránt. A villany fénye egy csapás­ra sokat ad a falimak. Életörö­met, tudást. Igaz, csak egy lé­pés lesz, de mégis lépés, és bá­nyai méretekkel talán hétmér- földes csizmával. Most még por van. Az út menti árokban egy anyóka da­gasztja a sarat lapáttal, disz­nóknak csinál fürdőhelyet. Kutyák mordulnak a hívatla­nul jött idegenre, aztán macs­kát kergetni indulnak az udva­rokba. Ilyenkor látja az . ember, hogy mennyi mindent kell még tenni a holnapért. Vannak buktatók jócskán, itt egy szűk látókörű ember, amott egy megalkuvó, némelyek azt vár­ják, hogy tányéron hozzák elé- bük az utat meg a villanyt. De aki harcol, az él is. És győznie kell az újnak, a jobbnak. Sípol a vonat• \ fogat vágtában visz az állomásra, hogy elérjem a szerelvényt, de kiderül, hogy még várni is kell, mert ez megy. Az úton kosa­rakkal asszonyok tartanak ha­zafelé a kaposvári piacról. Gombát vittek eladni, vara be­lőle jócskán az erdőben. Száll a por a kocsi nyomában. A lipótfai erdők felől — le­het persze, hogy csak képze­lem — a falevelek zizegését hozza felém a széL Olyan őszi ez a zizegés, nem hasonlít a tavaszi erdő susogásához. Hű­vösek már a reggelek meg az esték, és aki éjszakai vadá­szatra indul, az visz magával néhány deci »célzóvizet«, hogy gémberedett tagjait fűtse va­lami. Most már feltűnik az én vo­natom. Az előbbi szerelvényen még akadt néhány »boci-pull- mann«, ezen viszont már egy sincs. Ez is a fejlődést mutat­ja. . Polesz György 14 politikai iskolát szerveznek Tabon (Tudósítónktól.) A napokban fogadta ei a művelődési tervet a tabi községi tanácsülés. A terv­ben legfontosabb feladatként a felnőttoktatás fejlesztését jelölték meg. Említésre érde­mes, hogy Tabon az ősszel 14 politikai iskola indul, és így több százra tehető azok száma, akik szervezett formá­ban tanulják majd a marxiz­mus—leninizmust. A szülők akadémiáján és az ifjúság ré­szére 10—10 előadást tartanak a* községi nőtanács, a KISZ- szervezetek, az általános isko­la, a szülői munkaközösség és a művelődési ház rendezésé­ben. Az anyák iskoláján nyolc, a Vöröskereszti szervezésében •»A nők védelmében« címmel öt előadást tartanak. A termelőszövetkezeti veze­tőképző tanfolyamon hét té­makörben hallanak előadáso­kat a részvevők. A korszerű állattenyésztésről három, a nö­vénytermesztésről pedig hat témakörből indul előadássoro­zat mezőgazdasági szakembe­rek vezetésével. A tanfolya­mok és előadások túlnyomó többségét filmvetítésekkel te­szik színessé, érdekessé. Elha­tározták azt is, hogy egy pe­dagógus énekkart alakítanak Tabon. Bevonták a jogosítványukat Megírtuk, hogy augusztus 12-én Csima János Toponár, Dimitrov utca 6. szám alatti lakos motorkerékpárjával fi­gyelmetlen vezetés miatt el­ütötte az út szélén haladó Fe­hér Gizella kaposvári lakost. A rendőrség Csima vezetői iga­zolványát hat hónapra bevon­ta. Lgy évre vonták be Németh József Kaposvár, Honvéd utca 12/a szám alatti lakos vezetői igazolványát, mert augusztus 16-án Keszthelyen ittas veze­tés miatt motorkerékpárjával összeütközött egy személygép­kocsival. MULATHATNA A MEGYE... Több tízezer liter szeszt — konyakot, pálinkát, likőrt, ru­mot — raktároznak a Likőripa­ri Vállalat kaposvári telepén Tréfásan azt mondták a telep dolgozói, hogy elég volna So­mogy 368 000 lakosának, mu­lathatna p rnesve . A Likőripari Vállalat kaposvári telepe havonta négymillió forint forgalmat bonyolít le. Gergely Ferenc raktári dolgozó a polcok katonás rendben elhelyezett palackjait ládákba rakja. Indulhat a teherautó a Balaton-partra. A tizenkétezer literes kádból a hordóba, onnét a demizsonokb* fejtik a szeszt. & Javult, de még mindig nem kielégítő Kaposvár tisztasága 1961 nyarán vizsgálta a né­pi ellenőrzés Kaposvár köz- tisztaságának helyzetét. Igen sok hibát találtak, s meg­szüntetésükre sok javaslatot tettek. A népi ellenőrök nem­régen utóvizsgálatot tartottak annak megállapítására, hogy mit valósítottak meg a javas­eiérő radioaktivitás —, felelte Medows professzor előbbi kö­zömbös hangján. — Addig babrálgatunk ezek­kel az atomokkal, míg megjár­juk egyszer velük! — kiáltott fel ismét izgatottan Queltch. — Előbb-utóbb a pokolba re­pülünk ezzel az egész boly­gónkkal együtt! Ki tudja, mi történik most odafent? ... Ta­lán már meg is kezdődött a légkör bomlásának láncreak­ciója ... Jó lenne professzor, ha megnézné, mit mutatnak a műszerei. Medows tudta, hogy Queltch csupa sületlenségeket beszél, de azért mégis vetett egy ide­ges pillantást a műszerek mu­tatóira. És bár azt jelezték, hogy a szikla felületén jelentő­sen megnövekedett a radioak­tivitás, sietett megnyugtatni Queltcíh-et, hogy a légkör bom­lásának semmiféle láncreak­ciója nem kezdődött és nem is kezdődhet el. DIXON TENGERNAGY SEGÍTSÉGET ÍGÉR Hazard tábornok természete­sen valamivel többet tudott a felrobbantott bombáról, mint Medows, de előtte i$ sok min­den nem volt világos. Nem átallotta volna kikérdezni a professzort a bomba hatásá­nak néhány fizikai elve felől, de tudta, hogy milyen ideges hangulatban vannak a tisztjei, s inkább más alkalomra ha­lasztotta ezt a beszélgetést. Egyelőre nem látott semmi borzalmasat abban, hogy így alakult a helyzetük, jóllehet nem egészen úgy történt min­den, ahogy kitervezték .:: De odafent már tudnak természe­tesen erről, és máris intézked­nek megmentésük érdekében. Bárhogy is nézi a dolgot, nem­csak ő és a professzor került a bamba fogságába, hanem még két tüzér- és műszaki ezredes, meg néhány tudós, magfizikus is, akik az óvóhely szomszé­dos szakaszának a foglyai. — Hallja-e, Queltch — szólt Hazard szigorú hangon a rá- dióteehnikushoz —, eleget fe­csegett már itt összevissza. Ha rendbe hozta adóvevőjét, azon­nal teremtsen kapcsolatot Di­xon torpedórombolójával, és jelentse helyzetünket a tenger­nagynak. — Parancsára — szólalt meg Queltch minden különösebb lelkesedés nélkül. Az adó-vevőkészülék főié hajolt, a többiek pedig feszül­ten lesték a tengeri és óceáni szelektől cserzett, kiugró po- facsontú arcának kifejezését. Hol bele-belekiabált a mikro­fonba, hol hívójelét kopogtatta a rádiótávirón. Hazard tábor­nok pedig, hogy kissé feloldja a feszültséget, elhatározta, kiad még egy parancsot. — Eddy — fordult élénken adjutánsához —, maga is fog­jon munkához. Vegye számba élelmiszerkészietünkiet, Ki tud­ja, meddig kell még itt rosto­kolnunk! — Parancsára, Sir! — felelte Old hadnagy. — De hol van nekünk készletünk? Senki sem készült föl hosszas itt-tartózko- dásra. — Kevesebbet fecsegjen, és tegye azt, amit parancsoltam! — komorult el Hazard. — Bi­zonyára mindenkinek van va­lami a zsebében. A hadnagy minden különö­sebb buzgóság nélkül fogott hozzá a tábornok parancsának végrehajtásához. Néhány perc múlva ezt jelentette: — A kö­vetkezőket találtam, Sir: Két doűbz ananászkonzervet, két sonkás szendvicset, ejgy csomag süteményt, három tábla cso­koládét, négy csomag cigaret­tát és egy üveg konyakot. — Hát igen, ez elég kevés. No de semmi vész, azt hiszem, kihúzzuk vele. Nos, van már valami eredmény? — fordult a tábornok Queltchhez. — Egyelőre senki nem vála­szol, Sir! — Lehet, hogy valóban az antennával történt valami baj? — kérdezte Medows. — Aligha. Hisz a rádióállo­mások adásait sikerült fogni. — Fogjon csak, kérem, egyet közülük — kérte a professzor a rádióteohnikust. Queltch átkapcsolta vételre a készüléket, majd amikor pár­szor ide-oda csavarta a gom­bot, zenét fogott. — Valószínűleg japán zene — jegyezte meg Medows. — Queltch, hangversenyeket majd később hallgatunk — szólalt meg Hazard elégedet­lenül. — Folytassa a munkáját. A rádióteChnikus ismét ko­pogni kezdte hívójelét, ami­kor pedig átállt vételre, a ké­szülék hangszórójában halkan felhangzott a morzejel. — Végre! — szólalt meg Queltch megkönnyebbülten, és zubbonyának ujjával meg­törölte nedves homlokát. Most mindnyájan a készü­lék felé hajoltak, feszült figye­lemmel hallgatták, amint a rá- diótechnikus szótagonként for­dítja a Dixon tengernagy tor­pedórombolójáról a morzeábé­cével leadott szöveget: »Vet-tük a-dá-su-kat... Ér- tet-tük ... In-téz-ke-dünk ... Le-gye-nek bát-rak ... Omár.« — »Omár«: Dixon tenger­nagy hívójele — magyarázta Hazard. A tábornok láthatóan felvi­dult. Visszatért korábbi önbi­zalma. Míg az előbb még az a vágya támadt, hogy megossza Medows professzorral azt, amit a felrobbant bombáról tudott, most már szó sem lehetett er­ről. »•Hadititok, az hadititok« — gondolta öntelten, majd utasí­totta Queltchet, hogy jelentse Dixonnak, milyen kerültek. latokból, s javult-e a város köztisztasága. Az újabb vizsgálat szerint lényegesein javult a város köz- tisztasága, de még mindig nem kielégítő mértékben. Főleg a járdák szorulnak gyakoribb és alaposabb takarításra. Bár az úttisztító munkások száma nem emelkedett, jobb szervezéssel javítottak mun­kájukon. Már nem brigádban dolgoznak, hanem mindegyi­kük egy-egy utca tisztán tar­tásáért felelős. S nem hétkor, hanem már fél hatkor meg­kezdik a söprést, így a közte­rületek tisztán várják a reg­geli nagy forgalmat. Nehézségeket! okoz viszont, hogy az úttisztító munkások havi bére alacsony — átlago­san 1000 forint —, kevesebb, mint a másutt dolgozó segéd­munkásoké. Mint közszolgá­lati alkalmazottaknak éjszakai pótlék nem fizethető, s emiatt nem kezdhetik a jelenleginél korábban, illetve nem végez­hetik éjszaka a közterületek tisztítását. A Vöröshadsereg útja, a cukorgyár és a hűtőház környéke, a Honvéd utca, a Mártírok tere igen el­hanyagolt. Kevés a két öntözőautó is. Nyáron még a belvárosban is alig győzik a munkát, így nincs mód a külterületek ut­cáinak öntözésére. Még a strandra vezető poros út lo­csolására sem gondoltak a fürdővendégek legnagyobb bosszúságára. Hiba, hogy az élelmiszerüz­letekbe a reggeli utcaseprés Idején szállítják az árut. A helyzetbe I kereskedelmi vállalatoknak és ! *a köztisztasági hivatalnak meg kellene állapodni abban, _ _ hogy melyik üzlet előtt mikor söpörjömek, s eszerint kellene szabályozni az áru szállítását. A rendőrség az idén hu­szonöt személyt jelentett föl, mert megsértette a köztiszta­sági szabályokat. Bár több vállalat sem tartja meg eze­ket a szabályokat, az ő felje­lentésükről már elfeledkeztek. Az Ady Endre utcai üveg­bolt környékét papír- és szalma hulladék borítja ál­landóan; nem takarítják a ruhaüzem előtti járdát sem; az Építőipari Vál­lalat pedig gyakran hó­napokig sem szállítja el a maradék anyagot a befejezett építkezés színhe­lyéről. (Ezt látni az OTP mellett is.) Kaposvár köztisztaságát to­vább kell javítani. Ezért a Köztisztasági Hivatalnak és az Ingatlankezelő Vállalatnak gondoskodnia kell ;— java­solja a népi ellenőrzés — a szemétgyűjtők javításáról, karbantartásáról. El kell ér­ni, hogy a házfelügyelők gyak­ran takarítsák a járdákat, s hogy összegyűjtsék a szeme­tet. Rendszeressé kell tenni a szemétgyűjtők ürítését és a szemét elszállítását. Sokszor látni még a belvárosban is (a Május 1. utcáiban és a piac környékéin), hogy az összesö­pört kupacban levő szemetet csak két-három nap múlva szállítják el. A lehetőségek szerint gépesíteni kellene a közterületek söprését, és nö­velni az óntözőautók számát. Javítana a helyzeten az is, ha Kaposvár tanulóifjúsága—■ ezt már 1961-ben javasolta a népi ellenőrzés — vállalná a köztisztasági szabályok meg­tartásának ellenőrzését. Sz. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom