Somogyi Néplap, 1963. szeptember (20. évfolyam, 203-228. szám)
1963-09-20 / 220. szám
Hullik a gyönge levél... Talán ez volt a legnagyobb út, amit megtett, mióta a kaposvári színház tagja. Személyes élmények nem tűzik Mészöly Júliát városunkhoz. Hogyan is fűzhetnék? Nem járt még az országnak ezen a táján. Amit tud róla, azt a nemrég még forgatott földrajzkönyvből tudja és az újságokból. Bár az utóbbi helyről szerzett ismeretek jobbára a színházra vonatkoznak. Arról viszont rövid ittléte alatt sokszor hallott, hogy a virágok városába szerződött. Érdeklődését fölkeltette legszebb parkunk iránt az a lokálpatriotizmus, amire szükség van, és ami sietett eldicsekedni ezzel a büszkeségünkkel. Most tehát a park árnyas útjait ró—Halk, monoton ez a dallam: őszi bogár az avarban zümmögi zönge dalát; rezdül a dalra az ág... füzettel, noha az ismerkedés meghitt, inkább befelé forduló pillanatait nem zavarjuk meg minden restelkedés nélkül... Míg így sétálgatunk a leveleiket pergető fák alatt, néhány szót Mészöly Júliáról. Még nagyon fiatal, nagyon lelkes, és a rengetegnél is többet vár színészi pályájának ezután következő éveitől. Ez természetes. Két évvel ezelőtt indult útnak a főiskola elvégzése után. A pálya első állomása Szeged volt. Gondolom, nem szánta titoknak, elmondom hát, hogy tősgyökeres budapesti lévén — ahol egy villamosjeggyel kint van az ember a budai hegyekben — nem szerette a Tisza-parti metropolist. r Hogy semmi szép, mondhatni felejthetetlen emléket nem őriz, , ami Szegedről származik? Dehogynem! Itt vizsgázott első ízben a legnagyobb »vizsgabizottság«, a közönség előtt. És itt játszhatta el leg- vágyottabb szerepét, Jókai nek Atháliáját. ivedélyes nőalak ez, életre keltése ezért volt tehetségpróbáló, szép feladat. És most új állomás a pályán, új évad, megújult remények. szerepálmok. Júlia sétál a fák alatt, ahol — sajnos — már hiába dúdolnak a nyárról a surranó szelek, fakóbb a fény. Az ősz talán ide lopakodik be leghamarabb. Sétál arcát a napban fürdetve, kezében könyv. A könyvben versek. A költő dunántúli. Színésznő. Pedig bárki nézhetné verset memorizáló diáklánynak. - Persze, a diák másként tanul verset. Neki el kell tudni fújni, ha kérdezik. Júliának el kell mondani, és ugyanúgy, ahogy a költő, Pákolitz István vallott a mindenkori Nyárutóról. Mivel foglalkozik legszívesebben a színházon kívül? Nyelvet tanul, és gyorsan meg is kérdezi, nem tudnánk-e ajánlani egy angol nyelvtanárt, akivel beszélgethetne néha. Restelkedve valljuk meg, hogy nincs »kéznél« angol tár»Türkisz-arany ragyogásban oldja a zöldet a sárga, rőt-lila- kék a sugár; szín, meg a fény muzsikál...« salgásra alkalmas oktató. Elleniben szívesen meghallgatnánk legkedvesebb versét, ha elmondaná. A legkedvesebbet? Az sokszor függ a hangulattól is. Most éppen Radnóti »Nem tudhatom-« című verse a kedves, és nem kétséges, miért Szívesen fogadja a soron kívüli föllépést. Ma reggel aligha »gondolta« volna a szovjet hősök emlékműve, hogy fehér lépcsősora színpadot fog helyettesíteni, és színházunk egyik reményteljes fiatal tagja itt tesz hitet arról, hogy itthon van istit.— László Ibolya »Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis or- Hág, messzeringó gyermekkorom világa. Belőle nőttem én, mint latörzséből gyönge ága a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat kaposvári wakatánái A városi pártbizottság revíziós vizsgálatot végző aktíváinak elpanaszolták a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vál- i lalat kaposvári lerakatának vezetői, hogy hosszú idő óta raktározása gondokkal küszködnek. Emiatt gyakran akadályba ütközik az áru kiszállítása is. Mindössze harminc négyzetméternyi terület áll a lerakat dolgozóinak rendelkezésére a napi túra elkészítéséhez. Az összes rakterűiét olyan 1400 négyzetméter, de ebben benne van egy sor bekerítetten rész is. így szabad ég alatt tárolják a Hypót, a kénsavat. A társadalmi tulajdon tehát nincs valami nagy biztonságban. A kerítést már megrendelték az Építőipari Ktsznnél, de anyaghiányra hivatkozva még a mai napig sem készítették el. Az épületben sem rózsásabb a helyzet. A rozoga helyiségek alig-alig védenek az időjárás viszontagságai ellen. Amikór nemrég az a hatalmas felhőszakadás volt, befolyt a víz a mosóparraktárba, és 70 000 forint (!) értékű áru ment kárba. Mindenütt zsúfoltság, pedig még meg sem kezdődött a gyárak szállítási kampánya. Hogy akkor mi lesz itt, azt senki sem tudja megmondani. A raktározási gondok országos méretűek. A múlt örökségeként ránk maradt apró szatócsüzletek raktárai a mai igényektől messze elmaradnak. A raktárépítkezések üteme nem tart lépést a fejlődéssel. De gyorsítani lehet és kell is az ütemet. Elsősorban azokra a vállalatokra gondolunk, amelyek biztonsági okokból sem raktározhatnak a város közepén. Ilyen a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat. Jelentős mennyiségű robbanóanyagot —' ndtrohígítót, acetont tárolnak. Még elgondolni is rossz, hogy mi történne, ha tűz keletkezne. Éppen ezért, ha kijelölik a vállalat raktárának helyét, sürgősen hozzá kellene látni az építéshez. Szakemberek mondották, hogy nagyszerűen megfelelnének a követelményeknek az ún. Modul-barakok. Építési költségük sem olyan nagy, mint a hagyományos anyagból készülőké. A zárt területű raktár öt épülete bőségesen elegendő lenne. Igaz, így is több millió forintba kerülne, de legalább néhány évtizedre megszűnnének a raktározási gondok. Előnyük még, hogy bármikor bővíthetők újabb ba- rakok beállításával. P. Gy. r NYÁRI TÖRT] TJ'űvös, eső utáni éjszaka * borult a Balatonra. Végtelen csönd telepedett a tájra. A SZOT gyermeküdülő fényei egymás után hunytak ki. Az ötödikes Szabó Ban- dika kisfiús ragaszkodással szorongatta a párna csücskét. A másfél hete otthon hagyott mamáról álmodott. Néhány halk nesz: az alvó gyereksereg jellegzetes hangjai hallatszottak csupán, meg egy rosszul elzárható vízcsap csöpögtette egykedvűen a múló időt. így látta ezt Nándor pajtás, az ügyeletes ellenőrző útján, ám tévedett. A vasútra néző ablaknál, a sarokban a három legelevenebb lurkó most sem tudott aludni. A kisebbik T. Kovács, a lomhább már-már elszunnyadt, de bátyja, Feri új ötlettel állt elő. — Kimegyünk fürödni reggel — suttogta sebesen. — Mielőtt a többiek fölkelnek, jót fürdünk a Balatonban. Nappal úgysem szabad, mert hideg a víz. A kis Pölös ártatlan kék szeme felcsillant. Szeretett volna felugrani örömében, ugrálni az ágyon és kiabálni, hogy csuda jó lesz, csuda jó lesz. Mert olyan, hogy valami jó »heccből« ő kimaradt volna, még nem fordult elő a turnus másfél hetes itt-tar- tózkodása óta. Most azonban fékezte a tagjaiban bizsergő féktelen örömet, és gyorsan visszasúgta a nagyobb T. Kovácsnak: Ha világosodik, majd felköltelek benneteket, én mindig korán ébredek. Mire ébresztő lesz, már vissza is jövünk, senki sem veséi észre, hogy kinn jártunk. A kisebbik T.. Kovács egyenletes lélegzése elárulta, hogy ő már mit sem hallott az összeesküvésből. Azért elhatározták, hogy néki is szólnak virradatkor. A kis Pölös örömében alig tudott elaludni. — Fürdünk reggel, fürdünk reggel — ismételgette magában, és csöndesen mosolygott. Közben ide-oda forgott az ágyon, látta maga előtt a Balaton halványzöld tükrét a reggeli párával, és arra gondolt, milyen jó lesz lubickolni. Lassan elszunnyadt, kezével néha még csapott egyet, mintha a vízben volna. Egyszerre rémülten riadt fel. Néz ki az ablakon, oda- kinn szürkés fény dereng. — Megyünk fürödni — jutott eszébe rögtön, és már rázta is az idősebbik T. Kovácsot. — Kelj föl már, te istenátkai = Velköltötték a kisebbet is, s bár nehezen értette meg, hogy miről van szó, de azért követte ölcet. Fürdőnadrágot szedtek ma,- gukra, és enyhe borzongással mentek az ajtó felé. Valamelyikük belerúgott egy éjjeli- szekrénybe — óriási csattanás. ijedten lapultak az ágy alá. A tömpe orrú Puskás Béla mocorgott is rögtön, de senki sem ébredt föl. Megkönnyebbülten jutottak a szabadba. A parton föléledt szoká- sós jókedvük. T. Kovács, a nagyobbik bemelegített; azt mondta, az úszók is bemelegítenek verseny előtt. A bemelegítés úgy történt, hogy erősen dörzsölte a lábát meg a karját. A kis Pölös is gyorsan dörzsölni kezdte, és azt mondta, hogy ez nem hagyja a meleget elszállni. Nővérének az udvarlója is így csinálja, pedig az harmadikos gimnazista, és a Kinizsiben úszik. A kis T. Kovács nem akart bemelegíteni, erre kényszert alkalmaztak, és gyorsan ledörzsölték. Jókedvűen lubickoltak a metsző hideg vízben, de a szürke derengés csak nfm akart világosabbá válni. A nagyobbik T. Kovács magasra emelt kézzel csapkodta a vizet, és azt mondta, hogy ő most úszik. Aztán fogócs- káztak, kavicsokat dobáltak — ki tud messzebbre? —, meg rabló-pandúrt játszottak, öcsi lett a pandúr, ők meg ketten a rablók, mert senki sem akart pandúr lenni. Végül elfogták a pandúrt, és megbosszulták rajta kegyetlenkedéseit. A kicsi zokon vette, és azt mondta, hogy ő nem játszik, hanem bemegy és megmondja. Nekik sem volt sok kedvük már, mert kezdtek fázni, de azért nem engedték be. Hideg is volt a víz, vacogtak mind a hárman, úgy játszottak még vagy fél órát. Akkor aztán, mivel a kicsivel nem lehetett tovább bírni, elindultak az épületek irányába. — Hülye vagy te, Pölös, nem tudod megkülönböztetni az éjt a nappaltól — mondta T. Kovács. — Ti vagytok a hülyék, mert ti sem tudjátok — felelte. Mindhá.rman érezték, hogy valahol elszámították magukat. T/ acogva, a hidegtől lilá* ra vált ajakkal haladlak el az ebédlő mellett. A nyitott ablakon át megpillantották a nagy faliórát. A szürkés fényben jól kivehettek a két fekete mutatót. Háromnegyed három volt. Komor József wtsoztaK. A „kölcsönvett könyvek napja“ Angliából származik az a remek ötlet, hogy évente egyszer rendezzék meg a »kölcsönvett könyvek napját«, ezen a napon mindenki nézze át könyvszekrényét, és adja vissza tulajdonosainak a kölcsönkért könyveket. A posta már kijelentette, hogy féláron továbbítja az ilyen könyvküldeményeket. az állat tesién kívii Egy clevelandi orvoscsoport több éves kísérletezéssel jelentős eredményt ért el: sikerült 12 órán keresztül működésben tartaniuk egy majom agyvelejét az állat testén kívül. A majomagyve- lőt plasztikcsövekkel kapcsolták egy oxigénszolgáltató berendezéshez, s elektronikus műszerekkel mérték a működő agyvelő által kisugárzott hullámokat és az agy oxigén- és cukorfogyasztását. A kísérletekhez fehér rhesus majmokat alkalmaztak. Kipling saját halálhíréről Egyszer egy angol napilap jelentést közölt arról, hogy Rudyard Kipling, a - költő (1865—1936) meghalt. Valójában élt még, és az alábbi levelet írta a lap szerkesztőségének: »Önök közölték ® halálhíremet, és mivel jól tájékozottak, bizonyára megfelel a valóságnak. Kérem tehát, hogy töröljenek előfizetőik sorából.« Liliputi város Düsseldorf határában egy százötven négyzetméteres területen »liliputi világváros« épül. A különös vállalkozás egy Dommel nevű többszörös milliomos építész gyermekkori álmát valósítja meg. Dommel mintegy 20 millió márkát hajlandó áldozni arra, hogy játékvárosában a legcsodálatosabb dolgok valósuljanak meg. Fölépíti többek között a római Szent Pé- ter-bazilika pontos miniatűr mását, és építészek egy csoportjával lemásoltatja a középkort német városok legszebb épületeit A szovjet hatóságok megküldték Dom- melnek a Lenin jégtörő hajó részletes terveit, hogy annak miniatűr modelljét is megépíthesse a minatűr városka csöpp kikötőjében. Az érdekes vállalkozás azonban nemcsak romantikus: Dommel azért építteti a játékvárost a forgalmas útvonal közelébe, mert évi másfél millió márka bevételt remél a látogatóktól. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 2506? Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 6-
