Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-16 / 190. szám

A TÁRSADALMI RENDSZER ÉS A GYERMEK Amerikai és szovjet gyermekek kérdésekre válaszolnak — Mi szeretnél lenni? — Te­gyük föl ezt a kérdést a kis­fiúknak vagy kislányoknak, s még ha a válaszok nagy része naivan mulatságos is, pontosan tükrözik a gyerekek ítéleteinek logikáját. A válasz vagy a pil­lanatnyi kívánságot tükrözi — »•fagylaltárus leszek« —, vagy a hősiességért való lelkesedést: »tűzoltó leszek«, »űrhajós le­szek« ... A. Linklater amerikai újság­író az Egyesült Államokban különleges televíziós versenyt szervezett gyerekek számára szellemességből, találékony­ságból és eredetiségből, s az­után könyvet írt róla. A gye­rek a társadalom, a család és a szülők tükre. Rendkívül naív beszédükben és fejtegetésük­ben feltárul a élet számos titka. A jóval, az örömtelivel éppúgy kérkednek, mint a rosszal és a szomorúval. Ez minden gyerekre jellemző, a moszkvaira és a New York-ira, a párizsira és a londonira egy­aránt. Az apró amerikaiak vá­laszaiban azonban maga az amerikai valóság tükröződött. E könyvben vannak olyan fej­tegetések, amelyek pontosan jellemzik a kapitalista társa­dalmat, ahol a legfontosabb a pénz és a bármi áron szerzett nyereség. Linklater »A gyerekek ször­nyű dolgokat beszélnek« című könyvéből itt közölt részlet megmutatja, hogy a »sárga ör­dög« hogyan rontja meg az amerikai gyerekek szellemét. — Mi szeretnél lenni? — Felügyelő. — Mi tetszik neked ebben a munkában? — A felügyelő sürög-farog a műhelyben, és mindenkit el­— Nem lehet, már két napig | használtuk. — Mit csinálsz, mielőtt le-1 fekszel? — Megcsókolom a papát és a mamát, s megszámolom a pénzem. — Ha tied volna az iskola, mit csinálnál vele? — Felgyújtanám. * * * Az Izvesztyija tudósítód a következő négy kérdést tették föl szovjet gyerekeknek: — Mi szeretnél lenni? — Mit csinálsz, mielőtt le­fekszel? — Mit csinálnál, ha gazdag volnál? — Ha tied volna az iskola, mit csinálnál vele? Maja Mamardasvili 9 éves zeneiskolai tanuló, Tbiliszi: — Hegedűművésznő akarok lenni. — Először lefektetem Nata­sát, a kedvenc babámat, s az­után befekszem az ágyba és álmodozom. — Szétosztanám a pénzem a szegények között. — Minden gyereket én taní­tanék. Nana Ordzscntíkidze, fO éves, Tbiliszi: — Gyermekorvos akarok lenni; — Lefektetem a babát, be­kötözöm, és injekciót adok ne­ki. — Minden gyárat megven­nék a kapitalistáktól, és oda­adnám a munkásoknak. — így is az enyémnek tar­tom az iskolát. Lila Tomberg, 5 éves, óvo­dás, Tallin: — Szövőnő akarok lenni, mint a mama. — Babával játszom. — Mindent vennék: játéko­kat, csokoládét, fagylaltot és cukrot, és odaadnám ingyen a gyerekeknek. Mark Bort, 6 éves, óvodás, Tallin: — Űrhajós akarok lenni, és a Holdra akarok repülni. — Alvás előtt mindent le­rajzolok, amit aznap láttam. A mi városunk nagyon szép. — Szputnyikot vennék, s a gyerekekkel együtt körülre­pülném a Földet. — Minden gyereket befogad­nék az óvodába. Andresz Anyi, 10 éves, Tal­lin: — Expedícióé kapitány aka­rok lenni. — Alvás előtt nézem a tele­víziót és álmodozom. — Ha gazdag leszek, bélye­geket veszek. — Sok-sok iskolát akarok építeni, és mindet odaadom az államnak. Szása Bumakov, 10 éves, Ba­ku: — Pilóta akarok lenni, de a nagymama és a mama azt akarják, hogy szobrász legyek. — Lefekvés előtt rendsze­rint segítek a mamának: moso­gatok, elrakom az öcsém játé­kait, vagy nézem a televíziót. A tetovált ember — Hogyan készülsz erre a foglalkozásra? — Ütöm a húgomat. — Mi akarsz lenni, ha fel­nősz? — Semmi, nem akarok fel­nőni. — És miért nem? — Nem akarok számlákat fi­zetni minden hónap végén. — Mi leszel, ha nagy leszel? — Kalandor leszek ;;; és felkutatok egy milliomost. — Mit csinálsz vele? — Halálos fogással ragadom meg. —.;. Sárkány akarok lenni. Ha az egyik ember megmérge­zi a másikat, börtönbe csuk­ják. De a sárkányt nem dug­ják börtönbe. Ilyen börtön nincs! — : j. Mulatságos masinát építek otthon az udvarban. Akkor majd megtréfálhatom az embereket. — Hogyan működik ez a ma­sina? — Van egy drótakadály, amelybe az emberek belebot­lanak. Onnan azután futósza­lagra pottyan mik, az végül is sötét gödörbe hányja őket. Ott pedig elszedem tőlük a pénzt. — Mit csinálnál, ha sok pénzed volna? — Először medencét vennék. Azután sárga Cadillacot. Nagy házat építenék. Egy kis pénzt adnék a szegényeknek, s aztán a bátyámat felültetném egy hajóra, amelyik elsüllyed a tengerben. —... A papám rendőr. Be­törőkre, rablókra és tolvajok­ra vadászik. — S anyukád nem nyugta­lan, hogy a papád ilyen veszé­lyes munkát végez? — Nem. Azt mondja, hogy ez nagyszerű. A papa majd­nem minden héten gyűrűket, karkötőket és drágaságokat hoz haza. — Van most új kistestvéred? — Igen, de nekem nem tet­szik: pofiké ja piros, és mindig ordít. — Adjátok akkor vissza. Amint fürdőruhá­ban megjelent a ka­posvári strandon, egymaga nagyobb feltűnést keltett, mint az ötventagú Africana-együttes. Egyik felsőkarjába szakállas tengeri kalóz volt tetoválva, amint éppen egy hajót kormányoz, a másik felsőkarján pálma, alatta lenge fátyolba öltözött táncosnő. Mellén egy bájait mutoga­tó nő, a karján oroszlán, virág, női nevek, feliratok. De ezzel még nem ér­tünk a felsorolás vé­gére: tetoválva volt két keze feje és va­lamennyi ujja is, az utóbbiakon egy-egy szám. —• Normális ez az ember? — kérdezte valaki, amikor ezt elmondtuk neki. De mit szólt volna ak­kor, ha látja a teto­vált ember combját, lába fejét, melyen ugyancsak egy-egy figura díszelgett? Nem végeztünk elmeszakértői ta­nulmányokat, s nem tudjuk, hogy mi le­het a baj. Elmeza­var vagy csupán nagyarányú feltűné­si viszketegség? De nagyon egyetértünk azzal a strandoló- val, aki száját el­húzva, fejét elfor­dítva jegyezte meg: »Legalább nadrágot venne magára ;:. Akkor legalább vol­na rajta valami em­beri ÍSiij« Sz. L. ( ----------------------------------­PÁNIK A kisvárosban egészen ko­moly pánik ütötte föl a fe­jét. A hivatalok vezetői hosz- szasan és suttogva beszélget­tek a kávéházi asztalok mel­lett a hivatalos idő után. Ar­cuk sápadtnak látszott, sze­mük kialvatlannak. A gyárak vezetői is gondterhelten sé­tálgattak irodáikban, és egy­más után hívták össze a vál­lalati testületek tanácskozá­sait. A kisváros fölött lógott va­lami. Rendkívüli és kiszá­míthatatlan. Mindenütt dol­goztak titkárnők is, így hát hamarosan az emberek is megtudták, hogy a városban nagy dolog történt, történik, avagy történni fog. Volt, aki tudni vélte, hogy országos szinten is jelentős panama történt, mások es­küdtek, hogy a városban épül fel majd az ország legna­gyobb spárgagyára, néme­lyek azt sem tartották ki­zártnak, hogy tárgyalások in­dulnak a fővárosnak a kis­városba való telepítéséről. Valamennyi találgatásnak volt alapja. Ugyanis vala­mennyi hivatal, intézmény és üzem pontosan ugyanarra a napra várt ellenőrzést, jón­A KISVÁR tos tárgyalást vagy látoga­tást a legfőbb hatóságoktól. Minisztériuma főosztályveze­tők, tröszti főigazgatók, igaz­gatósági vezérigazgatók, bankvezetők, beruházási szakértők, államigazgatási hatóságok vezetői jelentették be érkezésüket a hivatalok­ban és vállalatoknál. Az is­kolákban folyó vizsgákhoz rendkívüli vizsgabiztosok je­lezték érkezésüket, a kórház­hoz neves orvosok sürgönyöz- tek, hogy tapasztalatcserére érkeznek. És valamennyi fő­hatósági személy mellé je­lentkezett az álhatósági meg­bízott is azzal a határozott óhajjal, hogy a tanácskozá­sokon, megbeszéléseken, el­lenőrzésen, illetve tapaszta­latcserén feltétlenül részt szándékozik venni. A nagy nap reggelén a kis­városi rendőrkapitányság kénytelen volt a fővárosi út kereszteződéseinél külön for­galomirányítókat felállítani, akik a hosszú sorban érkező főhatósági, ellenőri, alhatósá- gi és más gépkocsik forgal­mát biztosították, hogy még idejében érkezhessenek a benn ülők a tárgyalásaikra. Qwpi, a kis figaró Amikor elő­ször lépett a fodrászüzletbe, és az egyik idősebb mester meglátta az ala­csony növésű kislányt, így szólt hozzá: — Csöpi! Hát valóban figa­ró akarsz len­ni? Megállt, óva­tosan körülné­zett, aztán hal­kan, bátortalan mosollyal az aj­kén válaszolt: — Igen, az szeretnék len­ni. Valahogyan igy kezdte ta­nulni a szak­mát Sütő Pi­roska, miután a Kaposvári Fodrász és Fényképész Ktsz-ben férfi­fodrász-tanuló­nak szerződtet­ték. Megmutatták neki, melyik mester a tanulófelelős, és az első, amit tennie kell: figyelni őt és a többi borbély munká­ját, azt, hogy hogyan válnak üdévé, simává a néhány perc­cel előbb még szakállas, bo­rostás arcok, s mint hull a haj a csattogó ollók nyomán. A második napon már ke­zébe nyomtak egy ecsetet is: szappanoznia kellett. Nem volt szokatlan neki, mert bátyja otthon gyakran megkérte er­re, sőt nyakának kiborotválá- sára is. Mégis a lámpaláz és a szemét kétkedve forgató ven­dég bizonytalanná tette a ke­zét: jutott a szappanhabból nemcsak az arcra, hanem a fülbe is, sőt bekente még a vendég orrát, száját is. Azóta egy év telt el s i Május 1. utcai I. számú férfi fodrász üzlet egyik-másik törzs­vendége csak az ő székébe ül le borotválkozásra, haj vágásra vagy hajmosásra Keze most már biztosan fogja az ollót, a borotvát és a többi munkaesz­közt. Bár áltálában víg kedélyű, munkahelyén mindig komoly. Tudja, hogy szakmájában még kevés a nő, s az előítéletekkel csak kifogástalan munkával küzdhet meg. Csöpi, a kis figaró az első év után kitűnőre vizsgázott szakmai gyakorlatból és az is­kolában is. Ezért őt — néhány társával együtt — az iparita- nuló-iskola kéthetes jutalom­üdülésre küldte Siófokra. Sz. L. Nem tartotta be a jobbkéz-szabályt Tegnap délután nagy csat- tanásra lettek figyelmesek a járókelők a Kossuth Lajos és a Bajcsy-Zsilinszky utcában. A két utca kereszteződésében összeütközött egy Warszawa és egy Moszkvics típusú sze­mélygépkocsi . A Moszkvics vezetője — Doór Zoltán öcsödi lakos — nem tartotta be a jobbkéz-szabályt, nem adta meg az áthaladási elsőbbséget a Bajcsy-Zsilinszky utcában haladó Balogh István vezette Warszawának, hanem elé vá­gott. A nagy lendülettel ha­ladó Warszawát nekilökte a bíróság előtt egy fának, majd a kocsi fölborulit. Folyni kez­dett az üzemanyaga is, mire a tűzoltóság vizifecskendővel le­tisztította az úttestet Doór elismerte bűnösségét A baleset következtében sze­mélyi sérülés nem történt. Anyagi kár az AC 45—71-es rendszámú Warszawa gépko­csiban 10 000 forint, a Moszk­vicsban 5000 forint. Doór ellen bűnvádi eljárás indul szerű A különböző megbeszélé­sekre a helyi lap a legszem­fülesebb riportereit küldte ki, de érdemleges hírt egyi­kük sem tudott szerezni. A tárgyalások mindenütt zárt ajtók mögött folytak. Így nem is derült fény arra, hogy a nagyarányú ellenőr­zések mit fedtek föl, és mi­lyen megállapodások szület­tek a tanácskozásokon. a fonyódi strandkönyvtár Harmadik éve tölti be fel­adatát a fonyódi strandkönyv­tár. A járási könyvtár több mint 500 kötetet biztosított azok számára, akik a nap leg­nagyobb részét a strandon töl­tik. Ez a kis fiókkönyvtár jú­nius 1-től szeptember 1-ig áll az olvasók rendelkezésére. Bár­ki kölcsönözhet könyvet vagy folyóiratot A strahdkönyvtárnak több mint 250 beiratkozott olvasója van. Azok az üdülők, akik csak átmenetileg tartózkodnak Fo­nyódon, díjmentesen kölcsö­nözhetnek könyvet oly módon, hogy pénzbetétet hagynak a könyvtárosnál. Naponta 40—50 kötet könyvet cserélnek. A szabadpolcos könyvtárban a strandolok szívesen válogat­nak elsősorban a mai szerzők SO fél OK M enyasszony Vézna szárszói kislány lép be a könyvtár ajtaján. Tizen­négy éves, a könyvtáros jól ismeri, tanítványa volt. — Mondd csak, kicsikém, igaz, hogy menyasszony vagy? — Igen. — És ki a vőlegény? Mondja. Azt is, hogy még nem tudja biztosan, mikor lesz az esküvő, de hamaro­san. Üjabb olvasók jönnek, a könyvtáros hát megkérdezi a kislánytól: — Hát akkor mit akarsz ol­vasni, milyen könyvet adjak? — Meséskönyvet. * * * Vallomás A szárszói tanácson egy gyerek jelentkezik, keresi a rendőrt. Megtalálja, izgatott: — Rendőr bácsi, kérem, azt üzente a dinnyés, hogy jöj­jön azonnal, mert lopókat fo­gott. Indulnak. Másik két gye­rek is csatlakozik a menet­hez. A rendőr faggatja őket Milyenek azok a lopok? Hon- nét jöttek? Férfiak, lányok? A kisfiú megfogja a rend­őr kezét, fölnéz rá bűntudat­tal a szemében: — Rendőr bácsi, kérem... mi loptunk ám dinnyét. * * * Mérce Tömött sorban állnak az emberek a sörös előtt. A ká­nikulában lökdösődnek, f ura­kodnak, s törölik a veríté­ket homlokukról. A csapos persze kihasználja a helyze­tet. Ilyenkor más a mérce: sok hab, kevés sör. Az em­berek sokáig szótlanok. Egy vézna, kopasz ember­ke azonban nem állhatja szó nélkül, amikor rákerül a sor: — Ejnye, kérem, mégse járja, hogy maga csak habot mér sör helyett! A mögötte levő kövér rári- pakodikr. ■— Fogja be a száját, és álljon félre! Adja csak ide, nekem az is jó lesz. .. • * * Autogram Büicsi Tivadar, a népsze­rű színész Siófokon üdül. A rekkenő hőségben, amikor éppen jött kifelé a vízből, odaszegődött mellé egy kis­fiú: — Bűicsi bácsi! Megismer­tem ám... — Igazán? Nagyon örülök, öcskös — De Bilicsi bácsi! Tessék adni nekem egy autogramot. — Szívesen, kisfiam, de lá­tod, egy szál fürdőruha van rajtam. Se ceruzám, se pa­pírom ... — Nem baj, Bilicsi bécsi, jó lesz nekem szóban is.;. Azt azonban, hogy a kis­város hivatalait, intézmé­nyeit és vállalatait mégsem véletlenül szállták meg a fő­hivatalok kiküldöttei, hanem közös cél vezérelte vala- menmyiüket, egy tény vilá­gosan megmutatta. Az ellen­őrzés ugyanis mindenütt pontosan három órakor fe­jeződött be. Ugyancsak akkor fejeződtek be a tapasztalat- cserék, és függesztették föl az iskolai vizsgákat a rend­kívüli vizsgabiztosok. És fél ötkor már vala­mennyi főhatósági kiküldött ott ült a kisváros stadionjá­ban, ahol a fővárosi nagy­csapat játszott hétközi baj­noki labdarúgó-mérkőzést a kisváros csapatával. . Kurucz Pál és az ismeretterjesztő irodalom kötetei között. Negyedes Lajo- sék (Kaposvár) kölcsönzőlapjá­ra 2 ifjúsági, 2 Ismeretterjesz­tő mű és egy történelmi re­gény van bejegyezve. Kovács Gáspár és Éva (Kaposvár) a strandkönyvtár legszorgalma­sabb olvasói: július eleje óta több mint 30 kötet könyvet cseréltek. Zavilla Norbert és Endre tanulok ugyanebben az időszakiban 17, illetve 15, fő­leg ismeretterjesztő művet ol­vastak el. A strandkönyvtár látogatói 12 féle bel- és külföldi folyó­irat, illetve napilap között vá- loga thatnak; Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11» Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe* Kaposvár, Latinka Sándor utca %

Next

/
Oldalképek
Tartalom