Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-15 / 189. szám

Csütörtök, 1963. augusztus IS. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hiányos művelődési tervek Nincs vita — Ahol a pénz a buzgóság forrása — Távol maradnak a tsz-ek feladataik, kötelezett­Készülnek, jóváhagyásra várnak községeink művelődési tervei. Népművelőinket kellő időben fölkészítették erre a munkára. A kaposvári járás­ban például már június köze­pén ismertették a feladatokat a községi tanácsi és népműve­lési vezetőkkel; vázlatokat, ajánló témajegyzéket adtak a kezükbe. Használt-e a tájékoztatás, okultunk-e a múlt évi hibák­ból? Három kaposvári járásbeli községben szereztünk tapaszta­latokat erről: Kaposújlakon, Kaposmérőben és Kaposfőn. Reméljük, hogy nem ezek a tapasztalatok jellemzik az egész járás tervkészítő munká­ját. E három faluban ugyanis alapvető hibák gátolták a nép­művelés társadalmi bázisának kialakítását. Kaposmérőben például a mű­velődési terv úgy készült, hogy a népművelési ügyvezető sor­ra fölkereste a társadalmi szerveket, összegyűjtötte az elképzeléseket — egymaga, és összeállította a tervet — egy­maga. »Nem jöttek volna ösz- sze, így biztosabb« — mondot­ta. Sajnos, a népművelési ügy­vezető szervező munkáját nem támogatják (a pedagógusok sem), s ő maga sem kéri kellő határozottsággal a segítséget. Nem sokkal jobb a helyzet a szomszéd községben, Kaposúj­lakon sem. Csak beszéltek a feladatokról, de nem hívták össze a kulturális bizottságot, nem vitatták meg a művelődé­si tervet. A tanácselnök tájé­kozatlan a helyi művelődési kérdésekben, és aibban a tév­hitben él, hogy a kulturális terv kampányfeladat. Kapos­mérőben és Kaposújlakon a művelődési tervet nem közösen készítették el, nem a vezetők tanácskozásának, vitájának eredménye. Kaposfőn a kulturális bizott­ság összeült, és megvitatta az elképzeléseket. Termékeny vé­leménycsere bontakozott ki — a nőtanács, a szülői munkakö­zösség, az önkéntes tűzoltók és az fmsz általában igen aktí­vak a hasonló tanácskozáso­kon. Kár, hogy ez a buzgóság nem a népművelés eszmei cél­jainak megértéséből, hanem a rendezvénybevételek biztosítá­sából fakad. Kár, hogy a vita és a megegyezés anyagiakra irányai, nem arra például, hogy miért hiányzik a mező- gazdasági ismeretterjesztés a kaposfőiek tervéből. Mindhárom községben ta­pasztalható a tsz-ek passzivitá­sa és — a gazdasági feladatok­ra hivatkozással — távolmara­dása a művelődési feladatok­tól. Időszerű volna, ha a járá­si mezőgazdasági osztály is se­gítene megértetni néhány tsz- vezetővel, hogy községük mű­velődési életében nekik is vannak ségeik. Kaposfőn a múlt évben a mezőgazdasági szakmunkás- képzés első évét akarták meg­indítani. A tanácsülésen 32 ta­nácstag elfogadta a határoza­tot: körzetéből mindegyik ta­nácstag biztosít egy-egy hall­gatót. A tanfolyam azonban jelentkezők hiányában elma­radt. S mivel az a tapasztala­tuk, hogy a tsz-vezetők nem támogatták a szakoktatást, emiatt Kaposfőn »az idén sem mernek rájuk számítani«. Ka­posmérőben tavaly- elmaradt a hatnapos mezőgazdasági elő­adássorozat, mert a tsz nem vett tudomást szervezési fel­adatairól. Az idén sem kapcso­lódtak bele a tervkészítésbe. S vajon Kaposújlakon mindösz- sze egy tsz-jogd előadásra fut­ná? Nem hinnénk, hiszen itt nyolcvan-százharmincán láto­gatták az ismeretterjesztési előadásokat a múlt évben. A jelenlegi témák is érdekesek, változatosak, azonban hibájuk, hogy a társadalmi, politikai és mezőgazdasági szakmai kérdé­sek hiányoznak a tervből Még meg lehet szüntetni a hibákat. Mit jelent az erők összefogása? Azt, hogy azok, akik aláírják a művelődési tervet, nem részfeladatokért, hanem a tervegészéért vállal­nak felelősséget. Ezt az egészet kell alaposan ismerniük, és megvalósítását támogatniuk. Wallinger Endre Rövidesen átadják rendeltetésének a nyírni tanácsszék házat Községfejlesztésből, 180 000 forin­tos költséggel új tanácsszékházat építettek Nyimben. A lakosság 20 000 forintos társadalmi munká­val járult hozzá a falu legszebb épületének elkészítéséhez. A csi­nos székházban a tanácson kívül helyet kapott a tej csarnok, a pos­ta, a tűzoltószertár és őrszoba, ezenkívül autóbuszvárót is létesí­tettek. Már megérkeztek a hely­színre a tanács új bútorai, s az épületet előreláthatóan egy hóna­pon belül átadják rendeltetésének. Előterében még igen sok munka vár a falu lakóira, hisz jelentős parkosításra van lehetőség. A tanácszékház átadása kettős feladatot old meg, ugyanis a ta­nács régi épületéből alakítják ki a Haladás Termelőszövetkezet új központját. Ésszerűbben nem lehetne? Bőséges termést hozott a há- roml'ai tJj Barázda Tsz hetven hold paprikája. Az asszonyok alig győzik szedni. A tsz-tagok között mégis igen rossz a han­gulat. Paprikájuk, nagy részét ugyanis szerzőalapján a Nagyatádi Konzervgyárnak ad­ják át. — Keveset, csak egy fo­rint, harminc fillért fizetnek ki­lójáért. Ezért nem volt érdemes vele vesződni. . . Szervezze meg a konzervgyár másként a szállítást, a feldolgozást, s ak­kor talán több jut majd ne­künk is — mondják a termelő- szövetkezet tagjai. Nem tudjuk, mennyiben befo­lyásolják a szállítási költségek az Üj Barázda Tsz-nek fizeten­dő egységárat, de szerintünk sem teljesen ésszerű az, ami a tsz paprikájával történik. A pap­rikát gépkocsival Háromfáról Nagykanizsára szállítják, ott kicsumázzák, majd Nagyatádra viszik feldolgozásra. Mintegy 150 km-es sétautat tesz meg így a háromfai tsz paprikája. Hol­danként 90 mázsa paprika át­adására szerződtek, s a hetven hold termésének elszállítása bizony nem olcsó. Nem lehetett volna a csumá- zást helyben elvégezni? Hiszen van a termelőszövetkezetben ipari áram, s van megfelelő helyiség is. így nemcsak pénzt takarítanának meg — meggyor­síthatnák a szállítást is. Erre is szükség lenne, hiszen már elő­fordult, hogy a pénteken lesze­dett paprikát kedd reggelig kel­lett őrizni, s így nagyon sok tönkrement. Szalai László Meggondolatlanul Egy törvénytelen elbocsátásról n (Szolnoki Jenöt keresem, ^ a forgalmistát, a hatta­gú szocialista brigád vezetőjét a zákányi szőlőhegyen. Csak­hamar előkerül. Nemrég jött meg szolgálatból. Megismerem. Kaposváron láttam a vasutas­napon. Ö vette át a jutalmat. Leül, és a brigádról beszél. Hat ember — forgalmista. vál­tóőr, kocsifelíró, irányító — munkájáról. Ez a kis brigád, amely évekkel ezelőtt elhatá­rozta, hogy dacolni fog a ked­vezőtlen Körülményekkel, olyankor is helytállt, amikor már-már úgy látszott,. hogy nagy kár származik abból, hogy a gyékényesi határállo­máson kevés a sín, és sok a beérkező kocsi. ... Képzeletben látom, amint a brigád tagjai egymáshoz sietnek, s azt kérdik, mit csi­náljanak. 500 vagon érkezett. Ez bizony sok egy napra. »Nem tudunk több kocsit fogadni Ju­goszláviából. Minden sín fog­lalt.« És ekkor valakinek eszé­be jut a mentő ötlet. »Egy kéznél levő mozdonnyal el­küldjük a legközelebbi állomá­sig a kocsik egy részét. Leg­alább helyiünk lesz.« Aztán egy másik jó elgondolás: a ko­csifelíró a megérkezés pillana­tában jelezni fogja, hogyan rés is sokat számít. A váltóőr vállalja, hogy... Veszélyes vállalkozás, de ki kell csúsz­tatni a harmadik szerelvényt a másik kettő között. A brigád­vezető fut a vágányok között... Hány ilyen meleg nap volt, ki tudná már megszámlálni? De nem is számolja Szolnoki se. Megnyugtatja az a tudat, hogy sok valutát mentettek meg, megrövidítették a kocsi­forduló idejét, csökkentették a tartózkodási időt, és minden a rendeltetési helyére került, amikorra kellett. Gondolatai inkább egy-egy embernél időz­nek. Egy-egy brigádtag eré­nyeinél és gyengéinél. Mert ilyenek: gyengék is, de ha kell, erősek. Akkor kovácsolódik össze egy kollektíva, amikor több az erény, a siker, a dia­dal, és tkevesebb a gyengeség, a kudarc. Sok türelmes, szép , ,. . ,. , :, szóba kerül, míg egy kezdet- ™l°.' Adottságokkal jó szerve­ző készséggel rendelkező em­ber nem tudja hasznosítani jó tulajdonságait. Lesz-e belőle ismét brigádvezető? Lesz-e ere­je újabb közösséget összehoz­ni? De ő csak a múltról beszél. Hogy miért, azt csak akkor ér­tem meg, amikor tudtomra ad­ja, hogy a régi brigád tagjaival a napokban meglátogatják az egyik beteg öreg vasutast. Szolnoki, aki egyszer már megkóstolta a közös harc, a kudarcok és a diadalok ízét, nem tud egyedül maradni. gyök a brigádvezető. Átadtam ezt a tisztet másnak. A vasút érdeke úgy kívánta, hogy ne­hezebb posztra menjek. Vál­laltam. S talán egyszer lesz egy másik brigádom is. Az em­berekkel sok jót el lehet érni, csak tudni kell a nyelvükön beszélni. Volt itt egy mozdony- vezető, ha valamelyik állomást ki kellett segíteni, nem tudott eleget zsörtölődni, szitkozódni. Egyszer aztán azt mondtam neki: ha testvére bajba kerül­ne, nem sietne-e segítségére. Dehogynem — mondta. No, látja, Dombóvár éppen olyan kedves ennek az országnak, mint Székesfehérvár. Ezen a néhány egyszerű szón az öreg elgondolkodott, és azóta na­gyon szolgálatkész. Attól tartok, hogy Szolnoki Jenő, akit elszakítottak brigád­jától, egyedül marad, és a ki­ben minden miatt zsörtölődő brigádból olyan közösség lesz, hogy a vasutasnapon az ünne­pi emelvényhez szólítják veze­tőjét. Tfz a múlt. Nem tudom, , J miért, de csak a múlt­ról hallok. Pedig a Szolnoki­brigád tagjainak, Dalovecz Já­_____ nosndk, Boricsek Péternek, o szlanak meg a szerelvényben Istvánnak, Horváth a tolatásra váró kocsik. S Györgynek, Szabados József- 7([e !ra mindjárt eszerint szervezik nec nemcsak múltja, jovoje ts ;ctt<j<lrcojc a meg a munkát. 15 perc idönye- v<m­Szolnoki hallgat, aztán kzbö- ki. A régi brigád tagjaival él gondolatban addig is, míg megtalálja az újakat. Szegedi Nándor 5H5E5HSH5H525H525H5252SE5H5H52525E5HS2525H5H5E5H5H5H5E5H5E5E5S5H525E5H52525H5H5H £a5H5H5H5E5a52525H5HSH525a5HSH5E5HSH52mJHSH5H5E5H525E5E525E5H5H5E5H5H5H5HSH5E5E5ES25H5Z5E5H5Z5E!í2 — Igen, van, de már nélkü­lem. Egy idő óta nem én va­Kaposváron, a Somogy me­gyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat 130-as boltjában dol­gozott Bíró Klára. Július 18-án levelet kapott a vállalat veze­tőjétől. »Értesítem, hogy az MT 29. § (1) bek. c pontja alap­ján munkaviszonyát f. évi jú­lius 20-tól 15 napi felmondás mellett 1963. augusztus 3-val megszüntetem ...« Miért a c pont alapján ? Bíró Klára sérelmesnek tar­totta az igazgatói döntést, és a vállalat egyeztető bizottságá­hoz fordult jogorvoslásért. Itt azonban helyeselték a felmon­dást, tehát ment a következő fórumhoz: a Területi Egyeztető Bizottsághoz. A TEB Bíró Klárának adott igazat, és helyreállította munkaviszonyát az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalatnál. Most megtudtuk, hogy ebbe a döntésbe a vál­lalat nem nyugszik bele, és az ügyészséghez fordul törvényes­ségi óvásért Végeredményben kinek van igaza? Bíró Klára 1959 óta dolgozik a vállalatnál, két évig hatórás munkán volt. 1961. augusztus 1-én állandósították. Sokan di­csérik, hogy lelkiismeretes, szorgalmas. Még a bolt vezető­je, Pirosné is azt mondotta a Lakástextil-üzlet egyik eladó­jának, hogy a legtöbbet érő munkaerő. A vállalat központ­jában Nagy Gyula viszont így vélekedik: »Munkáját trehá- nyul látja el, sokszor késve jön be, vagy engedély nélkül elmegy.« Egy embernek lehetnek hi­bái, ezt senki sem vonja két­ségbe. Valószínű, így van ez Bíró Klára esetében is. A hi­vatalos indokolás szerint nem is emiatt mondtak fel neki. A belkereskedelmi miniszter 77/ 1962. számú utasítása ugyanis kimondja, hogy az eladói ké­pesítés nélküli dolgozókat szakképesítéssel járó munka­körben nem alkalmazhatják. Bíró Klárának nincs szakké­pesítése, ezért nem felel meg a vállalatnak. Mindez így na­gyon tiszta ügynek látszik. De korántsem az. Az idézett mi­niszteri rendelet ugyanis egy szóval sem említi, hogy meg kell az ilyen dolgozók munka- viszonyát szüntetni. Sőt! Meg kell találni a lehetőséget, hogy más munkakörben alkalmazzák az illetőt, olyan helyen, ahol nem szükséges a szakképzett­ség. Például pénztárban. De a vállalat erre nem is gondolt, még csak meg sem próbálták, hogy Bíró Klárának más mun­kát kínáljanak föl. Pedig ő egyszer kérte ezt — már jó­val korábban —, de akkor a vállalat egyik ellenőre kijelen­tette, hogy szó sem lehet róla, neki a pult mögött van a helye. Mondvacsinált dolog tehát a miniszteri rendeletre való hi­vatkozással felmondani ennek a fiatal lánynak. Különösen a c pont alapján: »Munkáját is­mételten nem végzi el megfe­lelően, vagy annak ellátására nem alkalmas.« Kérvények - elutasítások Bíró Klára többször kérte már, hogy elvégezhesse az el­adói szaktanfolyamot, de a vá­lasz mindig ugyanaz volt: Nincs meg a szükséges életko­ra... Nincs meg a hároméves szakmai gyakorlata ... Noha tudták ezt á vállalat­nál, mégis küldözgették neki a felszólításokat, hogy menjen tanfolyamra. Miért? Nagy Gyula szerint csupán forma­ságból. Pedig még a felmondás előltt egy hónappal is szóltak néki, hogy töltse ki a jelentke­zési lapot, mert talán majd most sikerül. Aztán így sike­rült. Amikor a TEB a 26749/1963; sz. döntésével helyreállította Bíró Klára munkaviszonyát, nagyon helyesen úgy véleke­dett, hogy megszüntethető a munkaviszony, feltéve, ha módot adtak neki a képesítés megszerzésére, de azt önhibá­jából nem szerezte meg. Bíró Klára okmányokkal igazolta, hogy többször jelentkezett. Most fiatal korát róják föl ne­ki, s ezért válik alkalmatlan­nak a munkára? Nevetséges indok. A vállalat igazgatóját, Raj­ta Mihályt, a megyei tanács kereskedelmi osztályán figyel­meztették, hogy helytelen a döntése, ismerje be, még mi­előtt az egyeztető bizottság foglalkozik az üggyel, ö azon­ban mereven elzárkózott min­den elől. Most bebizonyoso­dott, hogy tévesen ítélt, káros volt a felmondási határozat. Csak fölösleges kiadásokat csi­nált a vállalatnak. Most az ügyészség foglalko­zik majd az üggyel. Vélemé­nyünk szerint azonban teljesen szükségtelen bizonyítani a dol­got. Jogszabályaink tisztán és világosan megmondják, ho­gyan kell dönteni ilyen esetek­ben. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha az Iparcikk-kiskeres­kedelmi Vállalat vezetői be­látnák tévedésüket, és nem szaporítanák az ügyészség munkáját. Vagy még mindig -mindenáron túladok rajta« módszerrel akarják az embe­rek ügyét intézni? Polesz György CS. HORVÁTH TIBOR — ZÖRÁD ERNŐ: AGAPUAI FENEVAD (11) Előzmények: Az idő­számításunk előtti 74. esztendőben egy éjsza­ka Spartacus vezetésé­vel fellázadnak a ca- puai gladiátorok. Ki­törnek a városból, a közelben letáboroz­nak, és még aznap harcba szállnak az utá­nuk küldött légioná­riusokkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom