Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-13 / 187. szám

Megmérték — könnyűnek találták MSZMP MEG VE! Pl/ÖTTSÁG A ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA J(m szónkét nap- SOK EZER KILOMÉTER Milliók szur­koltak, mil­liók lelkesed, tek értük a képernyő előtt. Tehetség és merész, nagy­szerűt akaró if_ jvä lendület árad belőlük. Jutalmuk 22 napos szovjet- unióbeli uta­zás az első he­lyezettek kö­zött. Mosdva— Tbiliszi—Jere­ván—Szocsi— Kijev. Ezer ki­lométerek az IL—>18—cul. Föllépések, sze­replés a moszk­vai (tv-jben, Kaukázus, ten­ger és tenger sok élmény, látnivaló. Mit éreztek, mire gondoltaik a »Kä mit tud?« győztesei a nagy út előtt? Szép és felejthetetlen Szerény, lé­giesen köny- nyed, karcsú jelenség Parragi Zsuzsa, a »kis kaposvári bű­vész«, aki ügyességével a szakembereket is elkápráztat­ta. A rajzasztal előtt találtuk munkahelyén, a textilművek irodaházában. — Sokat gyakorolt a nagy útira? — Mostanában igen, két-há- rom órát naponta. Általában keveset. Rossz, hogy semmit sem tudok előre: lesz-e tol­mácsom, 'hányszor kell föllép­nem. Ezért most megtanulom az orosz szöveget is — ez a legbiztosabb. Hogy mit várok az úttól? Nagyon sokat. Leve­lezek két moszkvai fiatallal. Az egyik újságíró, a másik munkáslány. Jó lesz találkoz­nunk ... Kihívják egy pillanatra. Zsuzsa csúcstitkár az üzem K ISZ-szervezetében. — ..i Azután: nagyon jó lesz viszontlátni a Tretyakov Képtárat, a Kreml Múzeumot, — ezekkel a moszkvai VIT-en ismerkedtem. Vonzódom a fes­tészethez, egyszer a képzőmű­vészeti pályáról álmodoztam. Most? Elvégzem a műszaki rajzoló tanfolyamot, és elkez­dem a technikumot is levele­zőn. Miért ne legyen két érett­ségim? És közben »bűvészke­dem« .:. Ó, nem, hivatásos nem lennék semmi pénzért sem. Csak kedvtelésből.; s — Szabad közbekotyogni? — halljuk az egyik kollégájától. — iúrkalapot!«; »Nincs szüksége önnek egy masszázsra?« ... Na, ugye?! Nem árt ezt sem tudni, esetleg szükség lehet rá. Például Szocsiban, ha majd ott állnak a legforróbb nyár­ban velúrkalap nélkül... — A szülők mindenkit el­engedtek? — Balogh Jutkát nehezen.;. Nem tud úszni, és féltik aha- jóúttól!... (Egy hang: »No- ná, most tanul repülni; külön­óráikat vesz a légi útra!...) Izzó vidámságot kavart az utazás gondolata. Ahogy tel­tek a napok, közeledett az in­dulás, fokozódott az izgalom... ... S elérkezett a nagy pillanat. A karcsú gépóriás tizenhárom boldog, izgatott ka­posvári fiatalt röpített Moszk­va felé. Szép élmények, új si­kerek felé. Wallinger Endre (Tudósítónktól.) Az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség munkatársai a múlt héten az előre csomagolt élel­miszerek, a kenyér és a pék­sütemény súlyát ellenőrizték a kaposvári boltokban. Fegyel­mük nemcsak a gyári csomago­lási árukra terjedt ki, hanem azokra is, amelyeket a bolti dolgozók mérnek ki és csoma­golnak be. Az ÁKF dolgozói megállapították, hogy mind a gyárak, mind a csomagoló vál­lalatok gyakran szabálytala­nul mérnek. A Pécsi Sü­tőipari Vállalat 2 tojásos nagy kockája 5 kg helyett csak 4 kg 74 dkg-ot nyo­mott. Kevesebbnek találták az előírtnál a Zala megyei Ma­lomipari és Terményforgalmá Vállalat csomagolta rizst meg a Május 1. utca és a Dimitrov utca sarkán levő 309. sz. bolt által előre kimért kilós, fél­kilós por-, kristály és kocka­cukrot. A péksütemények közül a tejes kifli súlya volt kevesebb az előírásosnál. Súlycsonkítást tapasztaltak a kenyérnél is. A Május 1. utcai Országos Cse- megakereskedelmi Vállalat boltja által átvett 20 db 1 kg-os fehér kenyér 18,7 kg-ot, a me­gyei tanáccsal szemben levő kenyér boltban 10 db 2 kg-os kenyér 19 kg volt. Kifogásolták a tejboltokban kapható kug­lóf súlyát is. Két darab az előírt 72 dekánál 12, illetve 17 dekával volt kevesebb. A leg­kirívóbb súlycsonkítást a fehér kenyérnél tapasztalták az ÁKF ellenőrei. Jó lenne, ha a kereskedelem többször ellenőrizné az átvett kenyér súlyát, a Kaposvári Sü­tőipari Vállalat pedig megtar­taná az idevágó rendelkezése­ket Turisták halála a Tátrában Vasárnapra virradó éjszaka ria­dóztatták a lengyel és cseh Tátra összes turistamentő osztagait. A hirtelen leereszkedett ködben, hó­fúvásban több turistacsoport nem tért vissza. Egyes alpinista csopor­tok a Morskie Oko körüli legma­gasabb csúcsok megmászására vál­lalkoztak. A hirtelen nulla fokra hűlő levegő, a hófúvás, köd azon­ban keresztülhúzta számításukat, és a meredek hegyoldalon reked­tek. A mentőcsoportok a nehéz helyzetben levő lengyel, csehszlo­vák, NDK-beli és magyar turistá­kat — kettő kivételével — meg-, mentették. Sajnos, egy csehszlovák! és egy lengyel turista életével fize-! tett a veszélyes kirándulásért.« (MTI) .^QOOOOOOOOOOOCXXXXIOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC KX300C)0000CO0CXX)O000000<: Csontváry-kiállítás Székesfehérváron A ki reprodukcióban látta y " Csontváry Kosztka Ti- J vadőr alkotásait, az legföljebb oismeri a modem expresszi o- -nizmus és szürrealizmus első gnagy európai látnokát. Megis­merni azonban csak Székesfe- ihérváron, a Csók-képtárban igrendezett gyűjteményes ki- iállításon ismerheti meg. | Dicséret illeti a várost azért, hogy vállalta a kiállítás meg­rendezését. Csontváry Kosztka ,Tivadar, a gyógyszerészből lett festő mindig külön roú- , ,zeumról ábrándozott Itt, a pes, egy csomag kártya .;. DeJ) C sók-kép tár korszerű termel- Zsuzsa nem szólna erte! Akik Jpen most otthonra találtak meg föllépitetik, nem IrérdezikHfaiitasztikus látomásai. Több meg, tőle, vaminak-e kiadásai...wmint húszezer kül- és belföMi Az ilyen szerénység már túl-o zarándokolt ei Székesfehérvár. * ra a májusi megnyitó óta, Parragi Zsuzsa munkaasztalánál, Nem is olcsó kedvtelés ez! Zsuzsát sokfelé hívják szere­peim. (Néha egy este két he­lyen is »pendlizik«.) A tojást ne számítsuk, de a kártyala­pokat el kell tépni: egy fóliá­zás! Zsuzsa visszatereli a beszél­getést az utazásra: reméli, szép lesz és felejthetetlen. Izzó vidámság Alapos technikai próba, tré-i ning előzi meg a táncok gya-1 korlását, csiszolását minden] alkalommal a BM együttesé-1 néL A próbaszünetben néhány] perc pihenés. A képzelet kép­ernyőjén a nagy út nagy lehe-] tőségei, élményei villannak fel. Miből áll ez a képsor? — Hajózás a tengeren;i repülőút; »... Én sokat fotó­zok majd«;... »SiSp lehet a Tretyakov Képtár«;..; talál­kozás, ismerkedés szovjet em-i berekkel, fiatalokkal. Mindenkinek más a vágya,! terve; Szabad idejükben szorgal­masan tanulmányozták a szó-; tárt és a nyelvlecke példa-, mondatait. — Például mit tudnak már] a nyelvkönyv alapján? 1 Kacagásra hangol a válasz:] — Például: »Kérek egy ve­festőnket; megismertette a művészetkedvelőkkel a már­tírhalált halt Amos Imre, a stílusvirtuóz Vaszary János alkotásaival. Tavaly Aba-No- vák Vilmost helyezte vissza az őt megillető helyre. Modem képzőművészetünk dinamikus egyéniségének még a nevét sem volt szabad említeni éveikig. Most pedig külföldre utaznak alkotásai, a székesfe­hérvári romkertben pedig helyreállítják freskóit. A Deb­recenben élő Holló Lászlóról még az Űj Magyar Lexikon is megfeledkezett. Csak a ha­todik kötet pótlásában emlé­kezett meg az azóta Kossuth- díjjal kitüntetett mesterről. Holló, Lászlót két évvel ezelőtt »rehabilitálta« a Nemzeti Ga­léria. Az idei Nemes Lem- pérth József-kiállítással, a nagybányai festőiskola bemu­tatásával és a székesfehérvári Csontváry-tárlattal folytatta a sort. Azonban még így is tö­méntelen adósságunk van képzőművészeti örökségünk be­mutatásában. 1954 óta nem volt Derkovits-kiéllítás, Gu- lácsy Lajos, Egry József, Vaj­da Lajos, a Nyolcak művésze­tének megismertetése is még hátravan, A Csontváry-kiállítás em­lékkönyvébe az egyik látogató a következőket jegyezte be: »Köszönjük a tényleg igen szép és remélhetőleg a ma­gyar művészetpolitikában új korszakot elindító kiállítást. Reméljük, hogy többi eldugott nagy festőnk is sorra kerül.« Annyiban téved az e sorokat bejegyző egyetemi tanársegéd, hogy ez a kiállítás nem nyitá­nya, hanem határozott folyta­Met a BM-egyuttM) (hogy megláthassa a harminc ^négyzetméteres Baalbeket, a >Taorminai görög színház $romjai*>-t, »A panaszfal bejá­ratánál Jeruzsálemben«, a »Zo_ krándoklás a cédrusfánál« cí- )mű alkotásait. Lehel Ferenc 1922-ben ^könyvet írt CsontváryróL Mű- $ve első fejezetének ezt a tá­pláló címet adta: »Egy ismert j/estő, kit föl kell fedezni-«. Ez 5a megállapítás ma is igaz, )iiégyvenegy évvel a könyv Imegjelenése után. Csontváry jKosztka Tivadarról, mint any- 5nyi más művészről, a felsza- jbadulás után alig lehetett hal­lani. A hibás művészetpolitika j fekete bárányként kezelte a )XX. század modern festészeté­inek több kiemelkedő alakját. )Csak az utóbbi hat-hét évben í változott a helyzet. A Magyar ) Nemzeti Galéria tizenöt év jután fölfedezte Fényes Adol­fot, egyik legnagyobb realista tása új művészetpolitikánk­?COCOOCOOOOOOOCODOOOOOtWmk; ^ , . . __, .. . g Az üj írás című irodalmi es Okrittkai folyóirat tavaly kö- Qzolle a fiatal magyar _ ^ képző­im ű vészek moszkvai kiállításá­énak vendégkönyvébe írottakat. ^Festőművészek, mérnökök, fő­iskolások, tengerészek ésmun- 5 kasok vitatkoztak szenvedé­lyesen egymással. Ugyanezt a ^felszabadult vitatkozókedvet, ^szellemi »erjedést« érzi az, ) ski elolvassa a Csontváry-ki- jállítás emlékkönyvének be­jjegyzéseit. C sontváry életműve be- járta az egész világot; >az 1958-as brüsszeli világki- 5 állító son aranyérmet nyert jegyik műve. Viszont csak 1l958-ban jelent meg az 1919- jben elhunyt mesterről mono- 5 gráfia Ybl Ervin tollából. Em­lékkiállítása pedig csak most ^májusban nyílt meg sok hu- jzavona után, A bejegyzések jgy része azt kifogásolja, hogy y lyen soká fedeztük fel ide- 5haza a látnok festőt. Mások ^benyújtják a kívánságlistát, 3 felsorolják, kinek a festmé- ényeit szeretnék látni a közel­jövőiben. Néhányan azt furcsál- iák, hogy a tárlatról hiányzik a híres »Magányos cédrus«. Ez a festmény most a Nemze­ti Galéria »XX. századi mű­vek budapesti magángyűjte­ményekből« című kiállításán szerepel. A mérgelődőknek igazuk van, inkább Székesfe­hérváron volna a helye. Szen­vedélyes vitát váltott ki az emlékkönyvben Bemáth Aurél »A múzsa körül« című tanul­mánykötetének Csontváryról szóló fejezete. Bemáth Aurél a tébolydába utalja a magyar festészet egyszer-voit zsenijét három képié kivételével. Ha minden kritikus ilyen szigorú volna, hasonló sorsra jutna Nemes Lemphért, Gulácsy, sőt talán még Van Gogh is. A lá­togatók okos érveket sorakoz­tatnak fel Csontváry védel­mében. A leghevesebben azon vi- “ tatkoztak a bejegyzők, hogy helyes volt-e Székesfe­hérváron megrendezni a gyűj­teményes kiállítást. A buda­pesti látogatók szerint nem. A helybeliek és a más vidékről érkezők szerint igen. Bodrog György nyírbátori tanár így fogalmazta meg érveit: »Véle­ményem szerint nagyon he­lyes, hogy nagy festőnk ki­állítását vidéken rendezték meg. A vidék kulturális szín­vonalát nagyban emeli ... Sajnos, a budapestiek kultu­rális önzésére, végtelen lokál­patriotizmusára jellemző, hogy elítélik a kiállítás Székesfe­hérváron való megrendezését. Remélhető, hogy többi vidéki városunkban — Debrecenben, Pécsen, Győrben stb. — is ha­marosan láthatunk hasonló szép kiállítást nagy festőink életművéből.*1 A budaipestiek jogosan ké­rik, hogy az emlékkiállítás anyagát a fővárosban helyez­zék el. Abban viszont igaza van Bodrog Györgynek, hogy egy-egy kiállítás megrendezé­sével a vidék megelőzheti Bu­dapestet. A bejegyzésben fel­sorolt városokat megtoldhat- nánk Kaposvár nevével is. A Rippl-Rónai Múzeumban is le­hetne több érdekes, a Balaton­ról külföldieket idevonzó tár­lat. Talán a Vaszary-emlékki- állításnak és »Az impresz- szionizmustól napjainkig« cí­mű UNESCO-tárlatnak volt kiemelkedő sikere az ^utóbbi időiben. A nagy képzőművésze­ti hagyományokkal rendelkező Kaposvár — még ha oly rosz- szul áll is kiállítóhelyiségek dolgában — tanulhatna a szé­kesfehérváriak fnsseségébol. Csontváry Kosztka Tivadar művein kívül július^ 28-a óta Nemes Lamphért József alko­tásaiban is gyönyörködhetnek a hajdani Álba Regiába érke- kezők. Szeptembertől j>edig Derkovits Gyula életművével ismerkedhetnek a város lakói. Ezit a pezsgést Kaposvár is el­irigyelhetné a környező du­nántúli városoktól. , Lajos Géza Csaknem 30 méter magas Gandhi-szobor Indiában foglalkoznak az­zal a tervvel, hogy Bombay kikötőjében hatalmas szobrot emelnek Mahatma Gandhi­nak. Az óriás szobor húsz méter magas talapzaton állna, és a tenger hullámaiból emelked­ne ki. Felállításának költsé­geit 2 700 000 rúpiára becsü­lik. „Gengsztertelenités" Japánban A japán rendőrség »össze­hangolt akciót« szervez, hogy az 1964. évi olimpiai játékok előtt megtisztítsa Tokiót az alvilág garázdálkodásától. Legutóbb több mint ki­lencezer rendőr részvételével két nagy razzián fogtak ösz- sze mintegy 1500 gengsztert, elkoboztak több mint 400 fegyvert. Egyedül Tokióban hatvan ismert gengszterta­nyát fésültek át. A japán főváros rendőrsé­gének becslése szerint Tokió­ban 260 gengszterbanda mű­ködik 36 000 taggal, az or­szágban pedig 5100 banda 170 000 embert »foglalkoz­tat«. A bandák száma évről év­re csökken ugyan, de a tagok létszáma növekszik. Ebből arra következtetnek, hogy a kisebb bandák »fuzionálnak« a nagyokkal. Erősen emelkedik a fia­talkorúak bűnözése is. Az 1962 márciusa óta eltelt 12 hónapban 210 700 fiatalt ad­tak a törvény kezére, 4300- zal többet, mint az előző esztendőben. A bűnözők még fiatalabbak, mint régebben voltak, és elkövetett bűncse­lekményeik brutálisabbak. A nyári időszakban a felnőttek és a fiatalok bűnözési hullá­ma mindig felerősödik, és a nyári üdülőhelyek nyugal­mát is veszélyezteti. * * * A közelmúltban gyakran írták az újságok, hogy hatá­rainkon meleg léghullámok törtek be. Hol volt ilyenkor a határőrség? * » » Kétszer kettő mindig négy — hacsak nem pincér az il­lető. * * « A 26 éves üzemvezető meg­szólít egy 22 éves szakmun­kást. — Édes fiam, csinálja csak meg ezt! Ügy látszik, négyéves ko­rában lett apa. Vajon, tilta­kozna-e, ha az »édes fia« apucikánmak szólítaná? * * « Rhona Kané angol újság­írónő nem a cikkeiről neve­zetes, hanem arról, hogy a megtévesztésig hasonlít LAz Taylor amerikai filmszínész­nőre. Az ilyesmire bizonyos hölgyek nagyon büszkék szoktak lenni. De van árny­oldala is az efféle hasonló­ságnak. Éppen az angol új­ságírónő esete is jó példa erre. A minap ugyanis egy nő nyilvánosan felpofozta. Mondván, hogy szerepeiben gúnyt űz hazájának asszo­nyaiból. A félreértést sike­rült tisztázni, a pofon — ma­radt ... Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossutb tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem érzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca fi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom