Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-10 / 185. szám

: az MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAjVACSJ.APJ_A_J_ IEGY MINISZTER KIESIK XbÁRSONYSZÉKBÓL Egy londoni bíróság előtt most folyik az a per, amelyet joggal neveznek a szigetor­szágban az évtized perének: egy fctomcdellmek s egy te­kintélyes úriembernek a csik­landós ügye forog a komoly bíróság és a közvélemény asz­talán. A fotómodell nevét ez a botrány tette ismertté szerte a világban — Christine Kee- lemek hívják —, a gentlman makulátlan nevének és társa­dalmi rangjának egy csöppet sem tett jót ez a világhír. Az érintett urat ugyanis John Profumónak hívják, s éppen a szóban forgó ügyben játszott szerepe röpítette ki a hadügy­miniszter! székből..; De kövessük nyomon a nem mindennapi történetet, amely­dőmedencéjét. Aster ás Profu- mo messze megelőzte a többie­ket, és a helyszínre érve vá­ratlan látvány tárult szemük elé: a kristálytiszta vízben egy varázslatos szépségű lány úszkált, egy vörös hajú, zöl­des szemű, nyúlánk, jó alakú hölgy, aki — pardon — éva- kosztümben volt. A medence szélén a házigazda egyik ba­rátja állt, és pukadozott a ne­vetéstől: dr. Ward orvos és festő, aki Churcillt és Elisa­beth Taylort is kezelte, azon­kívül megfestette Margit her­cegnő, sőt Sofia Loren arcké­pét is. A park körös-körül üres. A lány csak akkor kezdett el le­vetett ruhái felé úszni, amikor látta, hogy más sétálók is kö­vül többnyire vidéki autótú­rákra utaztak. Ezekre az utak­ra a miniszter különkocsit bé­relt, sőt barátja, a munkaügyi miniszter autóját is igénybe vette — a konspiráció végett. Azzal viszont nagy taktikai hibát követett el, hogy levele­ket is írt barátnőjének, az pe­dig ezeket a leveleket később nem átallotta a maga javára hasznosítani. A múlt év au­gusztus 9-én például ezt írta a kisdiák stílusú miniszter: »Drá­gám! Sajnos közbejött valami, és emiatt holnap este nem lát­hatjuk egymást. Szörnyű kelle­metlenül érzem magam, amiért el kell utaznom egy hivatalos tárgyalásra. Sajnos, emiatt nem. láthatjuk egymást szep­tember végéig. Ez kész tragé­dia. Kérlek, légy tekintettel rám, és ne távolodj el tőlem. Szeretettel Jahnid.« Hét pisztolylövés A levél azonban pusztába kiáltott szó maradt, de Profu- mo csak a tél végén vette ész­re, hogy a szép Christine rajta kívül másnak is osztogatja ke­gyeit. Sőt, meg kellett érnie azt a szégyent, hogy barátnő­je egy jamaicai négerekből ál­ló csoport orgiáin vesz részt. Stílszerűen ultimátumot inté­zett tehát Keeler kisasszony­hoz; nemcsak a családi békét veszélyeztető nyilvánosság ré­mítette meg, hanem a karrier végét jelentő bukás szele is megcsapta; felszólította tehát, hogy vagy felszámolja minden kapcsolatát, vagy barátságuk­nak örökre befellegzett A másik fél nem volt eny- nyire szentimentális. Továbbra is kitartott új barátja, John Edgecombe, egy jamaicai né­ger mellett. Milyen kegyetlen a sors, mégis meg kellett vál­nia tőle — éppen a néger lob­banékonysága miatt. A fiú ugyanis, midőn Keeler kisasz- szony nem volt hajlandó be­engedni dr. Ward lakásába, megunta a zörgetést, és öt pisztolygolyót eresztett az aj­tóba, sőt a biztonság kedvéért kétszer belőtt az ablakon is, ha a bent levők esetleg nem vet­ték volna észre ottlétét. Letartóztatása után az első teendője volt, hogy mindent A szép fotómodell, aki a minisztert kibuktatta a bársonyszékből. Dr. Ward, ö volt a per első számú vádlottja (azóta öngyilkos lett). elmondott a Keeler—Profumo viszonyról. Christine pedig a várható rendőrségi meghurcoltatások elől Spanyolországba mene­kült, faképnél hagyta régi és új barátait, a történetével minid jobban foglalkozó ködös Albiont. Vajon igaz-e a mi­niszter botránya vagy nem? Ügyes lapszerkesztők azonban megszagolták a várható nagy botrányt, és egyre többen környékezték meg az önkéntes száműzetésbe vonult Keeler kisasszonyt az izgalmasnak ígérkező részletekéit. Macmillan elsápad. Március 21-én éjszaka két munkáspárti képviselő azzal a javaslattal fordult a parla­menthez, hogy függesszék fel Profumo mentelmi jogát. Ök ugyanis — mondották — a tel­jes igazságot tudják a Keeler —Profumo-ügyben a Sunday Pictorial című lap igazgatójá­nak jóvoltából, aki a múlt év januárjában Keeler kisasz- szony bizalmasaként nemcsak az igazság, hanem bizonyos le­velek birtokosává is vált. A konzervatív párt erre akcióba kezdett. A parlamenti csoport vezetője sürgősen ma­gához kérette Prafumót. Egy hivatalos bankettről citálták ki. A vallató megbeszélések egész éjszaka, majdnem regge­lig tartottak. Másnap a minisz­ter hivatalos nyilatkozatot tett közzé, hogy semmi köze az Edgecombe—Keeler-féle plety­kákhoz, ezeket kizárólag poli­tikai ellenfelei terjesztik. »Ki­jelentem, hogy valóban isme­rem Miss Keelert. Feleségem társaságában ismertem meg 1961 júliusában, sok neves ven­dég jelenlétében. Július és de­cember között talán féltucat alkalommal találkoztam Miss Keelerrel dr. Ward Tálcásán, amikor a doktort és barátait köszöntöttem. A kapcsolatok Miss Keeler és köztem csupán barátiak voltak, s egyáltalán nem voltak személyesek.« Az ügy ezzel egy időre él- csöndesedett, a párt megnyu­godott, Profumo és a konzer­vatív kormány megmenekült. A miniszter élete újból békés mederbe jutott, míg egy napon mindennek befellegzett. Az új­ságírók ugyanis egyre nagyobb összegeket kínáltak a Spanyol- országban tartózkodó Keeler kisasszonynak emlékei publi­kálásának jogáért, míg végül is engedett a való helyzet bel­ső kényszerének — vagy in­kább a felkínált sok ezer font SOROK Morzsák Azt hiszem, Könyves Kál­mánnak (ha ugyan ő mond­ta) nincsen igaza. Mert bo­szorkányok vannak, ám nem seprűnyélen lovagolnak, ha­nem vesszőparipán. * * * Bolgár tudósok megállapí­tották, hogy a nikotin hasz­nos gyógyszer lehet asztma, gyomorfekély, magas vér­nyomás, különböző szívbe­tegségek és álomkor ellen. Mikor rehabilitálják végre a barackpálinkát is? Mindenki szeret valamit vagy valakit. Ezért nem rit­ka például az olyan ember, aki önmagát szereti... * • » Ha mindenkire hallgat­nánk, vagy belesebbek len­nénk, vagy a fülünk volna nagyobb. • * * Sok balsikert ki lehetne küszöbölni, ha hallgatni le­hetne azokra, akik utólag megmondták előre. * * * Hogy van az, hogy eddig még egy lusta állatot sem neveztek el az emberről? A televízió sem más, mint közönséges képmuta­tás. A futballista a fejével rúg, a lájbá/oal gondolkodik, de amit nem szabad, azt ő is a kezével csinálja. • • « Nöia Jőlesik beismerni mások bűneit. • *•* Azt mondja valaki a tár­saságban: — Ma, amikor a nők is dolgoznak, nyugodtabban le­het megnősülni. Bavábel türelmetlenül le­gyint: — Ugyan, leérem, hol tud ma 1még egy nő kettőre ke­resni? • * » Annyira el van telve ön­magától, hogy a születésnap­ján legszívesebben a saját édesanyjának gratulálna. rői ma a világ sok újságja ol­dalas tudósításokat ír. Közjáték az Asto, villában Két évvel ezelőtt, egy na­gyon kellemes júliusi estén mintegy harminc személy gyülekezett vacsorához Lord Astor pazar villájában. Vala­mennyien a legelőkelőbb tár­saságok tagjai. A hölgyek és urak — természetesen estélyi ruhákban — a parkban sétál­gattak, whiskyt kortyolgattak és csevegtek. A legelevenebb csoport középpontjában John Profumo sziporkázott, az új­donsült hadügyminiszter, a konzervatív pórt egyik legfé- ' vesebb csillaga. Ott volt a felesége is, Valerie Hobson, a negyvenes évek híres fUm- sztára, aki éppen férje politi­kai karrierjének elősegítése végett szakított a filmmel. Ez sikerült is, hiszen Profumo negyvenhat éves korára ragyo_ gó sikereket ért el. A háború­ban alig harmincéves fejjel magas katonai rangot szerzett, majd a külügyminisztérium­ban dolgozott egészen addig, amíg Macmillan miniszterel­nök a hadügyi tárcát rá nem bízta. Ezen az estélyen tehát már ebben a minőségben tartotta a bankot lord Astor rezidenciá­ján. A vacsora után a házigazda azt javasolta az egybegyűltek­nek. hogy az est befejezéseként tekintsék meg a park új für­zeüednek. A ruhákat azonban a doktor-piktor feldobta a ke­rítésre, így az ismeretlen tün­dérnek csak annyi ideje ma­radt, hogy egy törölközőt ma­ga elé kapjon, mielőtt vala­mennyi vendég odaérkezik. — Kérem, kisasszony, ha nincs önnek ruhája, adok egyet az enyémből — fordult hozzá rosszalló tekintettel a miniszter felesége. A közjáték ragyogóan sike­rült. Dr. Ward számára már csali egyetlen feladat maradt: a szép ismeretlent, Christine Keeler fotomodelH bemutatni az uraknak. A haditerv Az est csábos volt, a fák lombjai között beragyogott a Hold, és Profumo érezte, hogy ereiben farmi kezd a vér. A volt generális tehát haditervet dolgozott ki. Először is úgy manőverezett, hogy a felesége másutt tartózkodjon, mint ő. Aztán felajánlotta Keeler kis­asszonynak, hogy szívesen ka­lauzolja a villában ..; Profumo akkor egy pillana­tig sem képzelte, hogy ez a félórás kaland olyan omlásnak a kezdetét jelenti, amely nem­csak saját karrierjét temeti maga alá, hanem alapjaiban rendíti meg a konzervatív pár­tot is. Ha egy hadügyminiszter rossz taktikus... Amikor a hadügyminiszter felesege még nem sejtett semmit sterlingnek. Az újabb botrányt még inkább gyorsította, hogy Londonban megszólalt dr. Ward is. Közölte, hogy Profu­mo hadügyminiszter a hölggyel való találkozások révén egy bi­zonyos titkos dosszié tartalmát — melynek adatai a hadsereg­re vonatkoztak — idegen kéz­re juttatta. Macmillan ekkor sápadt eL Üjabb kihallgatások sora kez­dődött, de Profumo egyelőre semmit nem ismert be. Mac­millan többek között ezt mond­ta neki: — Ez nagyon nagy tragédia önre, családjára és barátaira. Azaz a konzervatív pártra. Az angol közvéleményt fel­háborította a miniszteri »Dol­ce vita«, azok édes élete, akik azt az adófizetők pénzéből fi­nanszírozzák. Profumo számá­ra mér csak egyetlen út volt: elismerni a tények igazságát és lemondani a tárcáról — s vele a karrier további ívelésé­ről. Végezetül el kell monda­nunk, nem Profumo volt az el­ső angol politikus, akit így meg­rázott egy bizonyos erkölcste­len kirándulás. Például Lord Melbourne is híres szoknya­vadász volt a múlt században, s az öreg Lloyd George szerel­mi ügyeiről is terjengős hírek láttak napvilágot. De olyan botrány, amely a kormány fö­lött szabadította el a bukás szellemét, még sohasem ráz- kódtatta meg őfelsége birodal­mát. A találkák mind gyakoribbá váltak, <±5. Ward lakásán ká­K. E,

Next

/
Oldalképek
Tartalom