Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)
1963-08-09 / 184. szám
Péntek, 1963. augusztus 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP ■ Több kollektív felelősséget, nagyobb kezdeményező bátorságot Gondolatok a felnőttoktatás és a mezőgazdasági szakmunkásképzés tervezésének problémáiról güník van arra, hogy nagyjáNéhány évvel ezelőtt még a nyári hónapok a népművelési munka uborkaszezonját jelentették. Az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei, kulturális határozatai megváltoztatták ezt a helyzetet. Most már nyáron sem szakad meg a népművelés folyamatossága. Ezenkívül pedig ez az az időszak, amikor számba vehetjük az elmúlt művelődési év eredményeit, tapasztalatait, s jól meggondoltan, alaposan tervezhetjük meg újabb népművelési tennivalóinkat. A megyei művelődési terv irányelvei szerint elkészült járási tervek szolgáltatnak alapot a községek tervezése számára. Állami gazdasági, tömegszervezeti vezetők tanácskoznak, fáradoznak az új népművelési év feladatainak meghatározásán. Korszerű alapműveltség nélkül nincs korszerű szakműveltség A megyei pártbizottság és a megyei tanács 1963/64. évi művelődési tervének irányelvei sok fontos tennivalóra hívják fel a figyelmet. Ezek közül most a felnőttoktatásról és a mezőgazdasági szakmunkás- képzésről, a készülő tervekbe kívánkozó feladatokról szólunk, mivel e két népművelési ág okoz legtöbb gondot a községi művelődési tervek készítőinek. A megye több községében szerzett tapasztalatunk azt igazolja, hogy még napjainkban is hat a korábbi évek mechanizmusa, a kiadott tervdokumentumok meggondolás nélküli másolása. Gazdasági fejlődésünk a felnőttoktatásban részt vevők száménak emelését, a lemorzsolódás mértékének csökkentését írja elő parancsolótan. Ez természetes, hiszen korszerű alapműveltség nélkül nincs mire építeni a korszerű szakműveltséget. Az utóbbi öt évben megnövekedett a dolgozók iskoláit látogatók száma. 1962- ben 4670 férfi és nő iratkozott be az általános iskolákba. A középiskolák levelező tagozatán 3319 felnőtt tanult. Tekintélyes, szép számok ezek, de félrevezetnénk magunkat, ha elhallgatnánk, hogy amilyen örvendetesen növekedett a tanulási kedv, úgy nőtt a tanulást abbahagyok száma is (25— 28 százalékra!). Nem nyugodhatunk bele ebbe a helyzetbe. Föl kell kutatnunk az okokat, és meg kell szüntetni őket., ha tömegmozgalommá kívánjuk fejleszteni a továbbtanulást Sokszor volt már szó róla, megbízható számadatok mégsem állnak rendelkezésünkre, jóllehet nem egyszer és nem kétszer fogtunk már hozzá a fölméréshez, hogy megállapítsuk: megyénk felnőtt lakosságának hány százaléka nem végezte még el az általános iskolát. Sajnos, iparunk s főleg mezőgazdaságunk bőségesen adja még 4—5 év múltán is azokat az embereket, akik valamilyen oknál fogva nem szerezték meg a szükséges alap- műveltséget. Pedig mind több áll vagy bukik azon, hogy milyen a megye ipari és mező- gazdasági dolgozóinak műveltségi szintje: a tudás visszahat a termelésre. Éppen ezért válik égető kérdéssé, hogy hány 45 éven aluli dolgoz» végezte el az általános iskolát, tett szert olyan általános műveltségre, amelyre építeni lehet középiskolai fokon vagy a mezőgazdasági szakmunkásképzésben. Óvakodjunk a mechanikus tervkészítéstől A koordinációs bizottságok mechanikusan foglalkoznak — többek között — az esti általános iskolák szervezésével. Úgyszólván minden tervben helyet kap ez a mondat: »Az ősszel beindítjuk az általános iskolás felnőttoktatást.« Ennek a megfogalmazásnak azonban több szépséghibája van. Az első az, hogy az ilyen célkitűzés nem határozott, és nem operatív. Nem tartalmazza, hogy — a példa kedvéért — Háromfán a község 1625 lakója közül ennyien és ennyien nem végezték el tanulmányaikat, ennyi 45 éven aluli dolgozó beiskolázása esedékes a következő öt évben; ennyien írás- tudatlanok, ezek számára hány részvevővel és mikor indul alapismereti tanfolyam; hány fővel kezdi el működését még ebben az évben a dolgozók általános iskolája. Márpedig az általánosságban megfogalmazott tervek megvalósítása ritkán sikerül. A feladat puszta bejegyzése a szó legteljesebb értelmében vett tervszerűség I nélkül nem sokat lendít előre. I A másik aggasztó hibát a felelősök személyének kijelölése körül tapasztalni. Nem találkoztam még olyan készülő községi tervvel, amelybe ne egy személyben az általános iskola igazgatóját, valamelyik tanárát, tanítóját tették volna felelőssé azért, hogy valóban »beinduljon ősszel a dolgozók esti iskolája«. Nagyon helyes lenne — és záloga a sikernek —, ha a felelősök megnevezésénél ezt olvashatnánk; »Felelős a községi tanács, a párt- és a KISZ-szervezet, a nőtanács, valamint az iskola.« A népművelés közös munka; egy-egy részfeladatért lehet felelőssé tenni egy embert, például a színjátszó csoport működéséért, az ismeretterjesztő előadások megtartásáért, __ és így tovább. De ami művelődési munkánk gerincét alkotja, a nagyobb szabású célok megvalósításáért már nem felelhet egy ember. Azért valahá- nyunknak felelnie kell nevén nevezve, mit kívánunk, vagy mit kell tenni. Itt jegyezzük meg, hogy rendkívül sok az olyan nő, aki még nem végezte el az általános iskolát. Nem lehetne-e a nőtanócs feladata az, hogy előadássorozatain, tanfolyamain, műsoros vagy műsor nélküli teadélutánjain túl hallgatókat szervezzen — talán mindenekelőtt aktívái köréből — az általános iskola esti tagozatára? Ha egy-egy község minden tömegszervezete részt vállal a felnőttoktatás megszervezéséből — első lépésként akár csak saját tagjai körében is —, mindjárt nem kell attól tartanunk, hogy az új művelődési évben csökken a felnőtt továbbtanulók száma! Ne feledjük, hogy a dolgozók iskoláiban azért növekedett a létszám az utóbbi években, mert rendelet írja elő, hogy némely munkakörök betöltéséhez bizonyos iskolai végzettség szükséges. Erőfeszítéseink java most következik. Már nem elegendő a kulturális agitáció — párt- és tömegszervezeteink politikai nevelőmunkájára, hatékony közreműködésre is szükség van. Egykét ember képtelen megbirkózni a megnövekedett népművelési feladatokkal. Így ott, ahol makacsul az általános iskola igazgatóját tették felelőssé a beiskolázásért, sürgősen pótolják a mulasztást, osszák fel a tennivalókat a tömegszervezetek között! Támogatást a tanuló dolgozóknak Gazdasági vezetőink zöme ma már elfogadja, vallja is. hogy a népművelés azzal, hogy tágítja a műszaki, agrotechnikai ismereteket, hasznára van a termelésnek. Mégis vajmi kevés figyelmet, érdeklődést vagy segítőkészséget tanúsítanak a szervezett oktatásban részt vevő dolgozóik iránt. Márpedig ez súlyos hiba, egyik forrása a lemorzsolódásnak! Nagyon sok tanulmányait újra megkezdett, de abbahagyó ember panaszolhatta a múlt tanévben, hogy nemcsak nem érdeklődött soha senki a munka és a tanulás problémáiról, hanem még a törvényesen biztosított segítséget, a tanulmányi szabadságot sem vehette ki. Igaz, nem kevés pénzt jelent, ha egy dolgozó kiesik néhány napra a termelésből. De gondoljuk csak meg: ha most nem vállaljuk a helyettesítéssel járó gondokat, mi lesz később? A korszerűtlen alap- és szakműveltségű embertől milyen termelési eredményeket várhatunk, ha nem adjuk meg neki az önképzés minden rendelkezésre álló lehetőségét? A felnőttoktatásban pedagógusainkra is sokkal összetettebb feladat vár az eddigieknél. Mindenekelőtt több figyelmet kell szentelniük felnőtt tanulóik életkori sajátosságaira. Az általános iskola VII—VIII, osztályába járó felnőttekben újra ki kell alakítani a tanulás készségét. Más módszerekkel kell végezni az oktató-nevelő munkát, mint a délelőtti tagozaton. A tervekből még most ez is hiányzik, de fedezzük már föl, hogy a népművelés minden eszközét felhasználhatjuk, hogy a felnőttek mind kevesebb nehézségbe ütközzenek tanulmányaik sarán. Sehol sem olvastam a készülő tervekben, hogy valahol is előkészítő tanfolyamot kívánnak szervezni az általános iskola VII. osztályába beiratkozok számára. Azt sem, hogy hol szerveznek majd konzultációkat azzal a céllal, hogy év közben megkönnyítsék a tanulást. Pedig ha felnőttoktatásunkban újabb eredményekre akarunk számítani, föl kell használni minden rendelkezésre álló eszközt. De ezt is tervszerűen. Alkotó bátorságra van szükség Sok biztatást ad a megyei terv az önálló kezdeményezéseknek. Iparunk és mezőgazdaságunk szakmunkásigénye meg is követeli, hogy szabadítsuk^ fel alkotó képzeletünket; merjük megpróbálni például néhány üzemben, termelőszövetkezetben, állami gazdaságban, hogyan kapcsolható össze az általános iskola VII—VIII. osztályos ismeretanyaga a szakmunkásképző tanfolyamok tematikájával. Jelentős, előrelépést remélhetünk a megyei és a járási tanácsok művelődésügyi és mezőgazdasági osztályai között kialakult kapcsolattól. Az ösz- szehangölt terv alapján való együttműködés bizonnyal meglenni eredményeit. A feladatok itt is nagyok. Megyénk mezőgazdaságának 1965-ben 13 615 szakmunkásra lesz szűk. sége. öt évvel később, 1970- ben ez az igény meghaladja a 21 ezret, pontosan 21 602 lesz. Megnyugtató tudat, hogy nem vagyunk szegények eszközökben, viszonylag sok lehetőséból magunk gondoskodjunk elegendő szakmunkásról. Van felső- és középfokú mezőgazdasági technikumunk, lehetőségünk társadalmi ösztöndíjak alapítására mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Falvainkban — főként a mezőgazdasági szakmunkás- képzésben szép eredményeket elért kaposvári járásban — lassan meghonosodik a mező- gazdasági tanulóképzés. Kettős haszna van ennek. Egyrészt a termelőszövetkezetek nem maradnak híján fiatal szakmunkásoknak; másrészt pedig az a tény. hogy általános iskolát végzett és tovább tanulni nem vágyó falusi fiataljaink meg. találják számításukat községük termelőszövetkezetében, valamennyire lefékezi a faluról való elvándorlást. Ha azt tekintjük, hogy a termelőszövetkezetek tagjai közül már sokan betöltötték hatvanadik életévüket, akkor különösen értékes ez a lehetőség, hogv húsz-húszon két szakma közül választhatnak azok a fiúk és lányok, akik szülőfalujuk termelőszövetkezetével kőinek szerződést, és így szereznek növénytermesztési, állattenyésztési, kertészeti szakképzettséget. Jobban ki kell használni az ezüstkalászos tanfolyamokat is. Sokat adhatnak az egy-két hetes időszaki mezőgazdasági előadássorozatok is. Még többet jelentenének, ha egy-egy tanfolyam elvégzéséről a hallgatók írásos dokumentumot kapnának. Tudnák azt, hogy idejüket nemhiába töltötték, szakképzettséget is szerezhetnek. Kísérletezzünk bátrabban A megyei pártbizottság és a megyei tanács 1963/64-re szóló (Tudósítónktól.) Megyénk általános és középiskoláiba sok új berendezés, szemléltetőeszköz és egyéb fölszerelés érkezett az utóbbi hetekben. A Munkácsy Gimnázium új berendezése csaknem egymillió forintba került. Szállítják már a barcsi és a fonyódi gimnázium új fölszerelését is. Az előbbi 420 000, az utóbbi 378 000 forintba került. A tabi és a nagyatádi gimnázium négyművelődési tervének irányéi« vei — mint már említettük — nagy alkotó szabadságot kínálnak mind a járásoknak, mind a községeknek. De még nem találkoztunk olyan bátor kísérlettel, amely például ösz- szekapcsolja a dolgozók általános iskolájának VII—VIII. osztályában folyó képzést a szakmunkásképzéssel. Pedig sok ember számára igen vonzó a kétféle oktatás összeötvözé- se. Csongrád és Bács megyében már tavaly megkezdték, Baranyáiban pedig az idén kezdik meg a kísérletezést ezzel az egyesített tanulási formával. Vajon mi nem indíthatnánk falun egy-két olyan iskolát a felnőttek részére, amely nem általános iskola, nem szakmunkásképző tanfolyam, hanem a kettő együtt? Hiszen az általános iskolák VII—VIII. osztályának és a szakmunkásképző tanfolyamoknak az ismeretanyaga, tematikája nagyjából fedi ’egymást. Érdemes lenne ellátogatni tapasztalatcserére Csöng. rád és Bács megyébe, ahol annyira bevált ez az űj oktatási forma, hogy már terveket szőnek továbbfejlesztésére. Nézzük ezt a perspektí- vát is! Ebben a két megyében azt tervezik, hogy a most még elkereszteletlen iskola végzős növendékei részére — akik egyszerre kapnak végbizonyítványt az általános iskola elvégzéséről és arról, hogy milyen szakmunkás-képesítést szereztek — megadják a technikumi továbbtanulás lehetőségét kihelyezett osztályokban. Mint mondottuk, megyénkben az ipari és a mezőgazda- sági dolgozókból tevődik ősz« sze ez a népes tábor, amelynek 45 éven aluli tagjainak nincs általános iskolai végzettsége. Talán még nem volt késő közreadni ezt a néhány gondolatot, hiszen ez idő szerint még egyetlen községi terv sem szentirés. Használjuk ki a változtatás. az okos .kiegészítés lehetőinégy osztályra való új iskolabútort kap. Több általános iskolát is új berendezéssel látnak el, például Somogyváron, Látrányban és Szentbalázson. A három iskola berendezésére 59—59 000 forintot fordítottak az idén. Tekintélyes összeget — 240 000 forintot — költöttek általános iskoláink politechnikai berendezéseire, szerszámaira, kisgépeire is ebben az évben. séget! László Ibolya Több általános és középiskola kap új berendezést 5aSHSH5HSHS2SaSH5aS2Sa5HSHS2SHS25aSHSasa5H5aSHS2SaSH5aSHSH5HSa525HSS5a5HSaSH52SB S2Sc!Sa5H5HSa5H5ia5H5H5asa5aSHSH5HSa5HSasa5H5HSHSH5HSü5H5affasa5HSB5H5E52Sa52SHSHSZ52SaSH5a5aSa5HFa5B CS. HORVÁTH TIBOR — ZÖRÁD ERNŐ: A CAPUAI FENEVAD (6) í------E lőzmények; Az időszámítás előtti 74. esztendőben egy hatalmas termetű néger gladiátor szerez hírnevet magának Itáliában: Mno- go, a »capuai fenevad-«. A fekete óriás az egyik összecsapás során a küzdelem hevében ledöfi sebesült, fegyvertelen ellenfelét. _________J Ne álld utunkat, Spartacus! 'ÉRZÜNK MNOGOVAL / Menjetek. f Mnog.o ESZEVESZETT ‘ GYILKOS. MEGÉRDEMLI A SORSOT. AMIT NEKI SZÁNTOK. 4 HATÁROZOTT SZAVAKNAK ELLEM MOND A GLADIÁTOROK KÉRDŐ TEKINTETE. VAJON MIT SZOL TERVÜKHÖZ A THRÁK Mercsikordul az ajtó. Mnoro felpattan helyéről, EGYSZERIBEN FELEDI ON MARCANGOLÓ GONDOLATAIT. ELÖNTI AZ INDULAT. A fekete őri Ásnak azon az éjszakán NEM JÖN ÁLOM. A SZEMÉRE. A TEGNAPI KÜZDELEM JÁR AZ ESZÉBEN. UTOLSÓ ELLENFELÉT LATJA MAGA ELŐTT. AMINT OTT VERGŐDIK A HOMOKON. TESTE CSATAKOS A VÉRTŐL. DE MEG VAN ÉLET BENNE. KEGYELMET KÉR _ A ROMAIAKTÓL... I €s ÉN. BE SE VÁRVA > A DÖNTÉST., leszúrtam!, CSAK A HARC HEVÉBEN VESZTHETTEM EL , ENNYIRE AZ ESZEMET! Maga is csak egy a halálraítéltek KÖZÜL, TÁRSA! MÉGIS AZ ÉJSZAKA CSENDJE BO RUL A GLADIÁTOR-LAKTANYÁRA, A MAGAS FALLAL KÖRÜLZÁRT UDVASZ/NTE ATYJUKKÉNT TISZTELIK. ADNAK A VÉLEMÉNYÉRE. RON KIS CSOPORT LOPAKODIK AT. EGYSZERRE KOD!KÁT. EGYSZERA SÖTÉT A'RNY TOPPAN ELÉBUt
