Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-29 / 200. szám

Csütörtök, 1963. augusztus 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP PP Eladó ez a kabát... Mihez kell egy becsüsnek érteni? 4P Reggel nyolc óra van. Mun­kába siető emberektől tarkál- lik az utca. Néhányan megáll­nak a Noszlopy Gáspár utca egyik épülete előtt. Kezükben kis motyók, újságpapírba cso­magolt cipők vagy ruhadara­bok. Aztán egy tricikli érkezik. Bútordarabok, ágy meg vala­mi éjjeliszékrény-féle van raj­ta. Várják, hogy kinyisson a Bizományi Áruház. Amikor Hamar Kálmán be­csüs kinyitja az üzletet, máris belép az első ügyiéi. Egy kö­zépkorú asszony. — Van otthon egy csomó be- főttesüvegem ... Nem veszik át? — Befőttet azt vennénk — hárítja el a becsüs mosolyog­va a kérdést. Felém fordul és megmagyarázza: — Nagyon körülményes lenne a tárolása... Sorra jönnek a többiek. Me- zőcsokonyáról egy fiatalember órát kínál megvételre. Aztán egy idős ember jön, férficipőt tesz le a púltra. — Negyvenöt forint — mond­ja a becsüs. — Akkor nem kapom meg a sört — sopánkodik az öreg. — Én azt mondtam, hogy ötvenet adnak érte. Mert nem az enyém a cipő — magyarázza —, úgy kértek meg. hogy hozzam el. És egy pohár sör volt a juta­lom. Óra, cipő, kabát, kép Rippl- RónaitóL Szinnyedtől. Milyen távoliak egymástól ezek a dol­gok! Hamar Kálmánnak még­is tudnia kell, hogy mennyiért veheti át őket, ránézésre meg kell állapítania, hogy mi meny­nyit ér. önkéntelenül adódik hát a kérdés: Mihez keH egy becsüsnek érteni? — Tizennyolc éve vagyok a ®alcmában, volt alkalmam megtanulni egyet s mást. Elő­ször az ékszer-ingó becsüsszak­mát tanultam, aztán az évék múlásával egyre több szakisme­retre tettem szert. Most, ha porszívót hoznak vagy rádiót, órát vagy melltartót, egyaránt meg tudom mondani, hogy mennyit adhatunk érte. — Mi a szép ebben a szak­mában? — Az, hogy látom és megis­merem az embereket. Az, hogy amikor járom a várost, és pél­dául régi bútort becsülök föl, megtudom az eladás okát is: újat akarnak venni, mert a ba­rokk vagy az egyéb stílbútort elavultnak tartják. Egy a fon­tos. Ismerni és szeretni kell az embereket, mindenkinek tudni kell a nyelvén beszélni. A becsüs igen sok érdekes­séggel találkozik munkája köz­ben. 1958-ban egy gőzgépet vett meg, nemrég pedig egy ravata­lozót kínáltak eladásra három koporsóval. Azt is átvette. 4000 forintot adott egy 150 éves sub­lótért — másnap már megvette az áruháztól egy műgyűjtő —, ezret pedig egy antik óráért. Hoztak már a cári időkből szár­mazó szamovárt is — néhány nap múlva annak is akadt gaz­dája. — Kik hoznak ide holmit el­adni? — Figyelje csak az embere­ket — s oktatni kezd a szakma fogásaira. Kisvártatva már egé­szen jól eltalálom, hogy mifé­le az érkező. Egy középkorú fér­fi — gyászszalaggal kabátja hajtókáján — ingét hozza. Nem próbál alkudni, hogy többet kapjon érte, rábólint, amikor megtudja a kínált árat: 27 fo­rint. Ez a pillanatnyi pénzza­var. Bármely összeg megfelelő. Egy fiatal lány jön. — Kardigánt vesznek? — Igen ... Miért adja el? ... — Kinőttem .;. Pedig inkább a kardigán ment össze a mosásban, lát­szik rajta, s a szálak is törnek ilyenkor. A leány kevesli a pénzt, arról beszél, hogy milyen drágán vette. Nem is hagyja itt. Legalábbis most. — Biztos vagyok benne, hogy holnap újra látom ezt a kardi­gánt. Nem ő hozza majd, ha­nem úgy küldi be valakivel. De én megismerem. — Miről? — Minden ruhának vagy ci­pőnek, de más tárgynak is van valami különös ismertetőjele. A gyakorlott szem azonnal ész­reveszi. Sokan úgy gondolják, hogy másnap többet kínálok érte. De csalódnak. Itt nincs nagy eltérés. A becsüsnek ugyanis tisztában kell lennie a keresket.elmi árakkal, azzal, hogy melyik anyagból mit le­het kihozni, mennyi annak az ára a leértékelt áruk boltjában, és így tovább. A beszélgetést egy személyi igazolványt mutató idős asz- szony szakítja meg. — Tegnap a fiam eladott egy barna kabátot, azt szeretném visszavenni... — Miért? ..: — Nem eladó az.;. Az ivás miatt hozta ide ..; Egészen tönkretesz. Kimegy a boltból, olyan vé­kony, mint egy pálca. Vajon megtalálja-e fia kabátját? — Sok tragédiát okoz az ital. Volt már olyan esetem, hogy bejött valaki, felkínálta új za­kóját, megvettük, kifizettük az árát, aztán láttuk, hogy a bolt­ban vesz egy másikat, persze jóval olcsóbbat. Mert a külön­bözet kellett az italra... És sorolhatnám még a példákat. Az emberek többsége persze nem azért megy a Bizományi Áruházba, mert iszik, vagy nagy lábon él, hanem mert meg akar szabadulni fölösleges holmijaitól, és ennek a célnak jól megfelel a bolt. A Bizomá­nyi Áruház havonta 250 000 fo­rint értékű holmit vásárol. S ez növekszik még, hiszen igen sokan vesznek új bútort vagy egyéb lakberendezési tárgyat. — Ki veszi meg például azt a tízforintos női táskát, melyet az előbb hoztak? — Amikor a kislány lassan nagylány lesz, de még nem olyan nagy, hogy igazi retikül- je legyen, nagyszerűen megfe­lel neki egy innen vett táska is. Ezért vesszük meg. Bizományi Áruház. Egy da­rabka a város életéből. De gaz­dag anyagot szolgáltat az em­berek megismeréséhez. Polesz György A ^erinekiéde!pinr(>l Hazánkban ma két fő terüle­ten folyik a tartalmában és formájában új gyermekvéde­lem. Ez a két terület: a társa­dalmi szervek által folytatott gyermekvédelem és az intéz­ményes gyermekvédelem. Bár e cikkben elsősorban az intézményes gyermekvédelem helyzetét vizsgáljuk, az össze­függések és megállapítások pontosabb megértéséhez szük­séges foglalkozni a társadalmi szervek által folytatott gyer­mekvédelem céljával, jellegé­vel és ei-edményeivel is. Szük­séges ez mindenekelőtt azért, mert ifjúságunk szocialista szellemű neveléséhez itt lelhe­tők a leggazdagabb tartalékok. Társadalmi gyermekvédelem Mi a társadalmi gyermekvé­delem célja? A lehetőség maxi­mális határáig magában a csa­m # Ez a masina csodálatosan egy zerűen működik. Nemrég ál­lították fel a Barcsi Fűrészüzem parkettműhelyében. Ke­zelője szerint 8—10 ember munkáját végzi el. Gyorsan és biztosan kötöz. Az ÉM Betonelemgyártó Vállalat Pécsi Betonáru- gyára 2—3 éves gyakor­lattal rendelkező két építőipari technikust és egy műszaki rajzolót alkalmaz. Jelentkezés a vállalat fő­mérnökénél, Pécs, Sikló­sa u. 10. (68326) A Somogy megyei Malomipari és Termény­forgalmi Vállalat kaposvári kirendeltsége gépkocsi- rakodó­munkásokat vesz töl. Jelentkezés: Kaposvár, November 7. utca 86. (71319) „Huszonegy éves voltam... « Magas, karcsú, tekintete nyílt, hosszúkás arcát ezüst­szálakkal átszőtt hullámos barna haj veszi körül. Jósé ma 42 éves. Életéből 21 évet töltött a Franco-rendszer börtöneiben. Egyetemi hallgatóként har­colt a fasizmus ellen, és Franco bírósága halálra ítél­te. »Megkegyelmeztek« neki, büntetését 30 évi fegyházra változtatták. Nemrégen bo­csátották el feltételesen a burgos-i fegyházból. Kiszabadulása után érint­kezésbe lépett Lucien Volle- lal, az Ellenálló című folyó­irat főszerkesztőjével.; * * » — Milyenek az életkörül­mények Burgos-ban? — Burgos nagy város: A börtön néhány kilométerre fekszik tőle, egy mocsár kö­zepén áll. Az életkörülmé­nyek nagyon nehezek. A le­vegő nyirkos, egészségtelen, nincs tisztálkodási lehetőség. A politikai foglyoknak nincs semmi joguk. Még a Franco- újságokat sem olvashatják. Ha valakit olvasáson érnek, rögtön magánzáritába csuk­ták, — Hány politikai fogoly volt Burgos-ban, amikor szabadon bocsátották? — 1961 decemberében hat- százan voltunk, de 1962 ta­vaszán jelentősen megnöve­kedett a politikai foglyok száma. Több mint ezren vol­tunk. De Aleso, Barcelona, Valladolid, Valencia, Cordo­ba és Carceres börtöneiben is nagyon sok politikait tar­tanak fogságban. =— Mit érez most, hogy is­mét szabad? — Mintha valami nagy lelki megrázkódtatás ért vol­na. Hiszen egészen fiatalon kerültem börtönbe. Ha ki­megyek az utcára, minden idegennek látszik. Nem va­gyok szokva a távolságokhoz. Ott nem láttunk eget és fá­kat. Itt kint minden olyan, mintha egy fantasztikus vi­lágba léptem volna. Éppen ezért a valóság sokszor na­gyon bántó. Hosszú időre van szükség, hogy mindent megszokjak. Nehéz lelkileg is, testileg is beleilleszkedni az újba. — Hány éves volt, amikor te UiTtós&utUíkí — Huszonegy. Egész fia­talságomat a börtön falai mögött töltöttem el. önkén­tes voltam, egyetemi hall­gató. Somosierrában, Madrid egyik elővárosában harcol­tam, nem messze az egyete­mi negyedtől, de voltam más frontokon is. Alicantánál es­tem fogságba. Az abaterai koncentrációs táborba vittek. Itt sok foglyot megkínoztak, agyonlőttek. Innen kerültem a katonai bíróság elé, s az halálra ítélt: — Mi volt a legszömyűbb a börtönben? — A kínzások. Mindent felhasználtak: áramot, szö­gesdrótot. Voltak, akiket kö­vekre térdel tettek. Megtör­tént, hogy a foglyok szeme láttára kínozták meg felesé­güket. Ezeket a kínzásokat szenvedte végig Julian Gri- mau is. Nagyon jól ismertem. Egy darabig együtt voltunk az internáló táborban. A rendőrök kidobták az er­kélyről. Már akkor meg akarták gyilkolni. — Hogyan látja a jövőt? — Bizakodom. Bízom ügyünkben, mint a többi el­lenálló. Reméljük, hogy ha­zánkban is eljön a demokrá­cia és a szabadság korszaka. #—mai) Iádban biztosítani a gyermek nevelését. Sokrétű feladat ez. A rászorult szülők segélyezé­sének rendszerétől, a lakás biz­tosításán át a magas színvona­lú felvilágosító munkáig min­dent megtalálunk itt. A fő tö­rekvés minden családot al­kalmassá tenni a gyermek föl­nevelésére. A mi ifjúságunk egészséges lelkületű, jó felfo­gású, talpraesett generáció. Ez a fiatalság lelkileg és egészé­ben is alkalmas arra, hogy a holnap építésének nagyszerű folytatója legyen. Helyenként azonban a gyermek nevelését, a megfelelő családi körülmé­nyek biztosítását illetően sajá­tos problémákkal is találkozha­tunk. Ezek mind olyan termé­szetűek, melyeknek megoldá­sában meghatározó szerepet játszik a társadalom. Néhány példa erre: a Szegedi Városi Tanács a múlt évben öt sok­gyermekes családnak adott so­ron kívül lakást a nevelés alap­vető feltételeinek megteremté­séhez. A társadalom gondosko­dása érvényesül a KlSZ-szer- vezetek, a nőtanácsok, a szülői munkaközösségek, az úttörőcsa­patok szervezte nyári kirándu­lásokban, a szülőkkel folytatott beszélgetésekben, a gyermekek rendelkezésére álló szabadidő tartalmas-játékos kihasználá­sának megszervezésében stb. Ugyancsak figyelmet érdemel a Nógrád megyei KlSZ-bizott- ság kezdeményezése: 127 olyan fiatalért vállaltak teljes erkö.l- cái felelősséget, aki valamilyen formában szembekerült a tör­vénnyel. A felelősségvállalás után a rendőrségi és a bírósá­gi szervek megszüntették az el­lenük folyó eljárást; nevelésü­ket, a hibáikkal, botlásaikkal való leszámolást a megye fia­tal kommunistái közösen bizto­sítják. Énnél a kérdéscsoportnál kell röviden foglalkoznunk a taná­csok — mint a legfőbb állam­hatalmi szervek — gyermekvé­delmi tevékenységével is. A gyermekvédelmi albizottságok szervezése valamennyi tanácsi szinten a befejezéshez közele­dik. Szakkörökben igen egy­értelműen vetődik fel az a ja­vaslat, hogy ezek az albizottsá­gok az eredményesebb munka érdekében bizonyos hatósági jogkört is kapjanak. A társadalmi gyermekvéde­lem legfőbb elvi irányítói min­den megyében az illetékes tár­sadalmi szervezetek képviselői­ből alakult ifjúságvédelmi munkaértekezletek. Ez a szer- rezet 1959 óta működik; azóta 1 végezte a veszélyeztetett kö- iülmények között élő gyerme­kek földerítését, és szervezett segítséget nyújtott az ügyek rendezéséhez. Másodszor; rend­szeresen elemzi a társadalmi gyermekvédelmi munka ta­pasztalatait, feladatait. Intézményes gyermekvédelem A gyermekvédelmi feladatok másik fontos területe az in­tézményes gyermekvédelem. Ez a munka a közoktatás egé­szét felöleli. A napközi ottho­noktól a középiskolás kollégiu­mokon át minden általános és középiskolát magában foglal. Az intézményes gyermekvéde­lemnek azonban itt egy másik kérdésével, az állami gondozás­ba vétellel foglalkozunk. A munkát három minisztérium (művelődésügyi, munkaügyi, egészségügyi) fogják át. Az ál­lami gondozásba vétel a neve­lőotthonok és nevelőcsaládok hálózatára épül. Országunk­ban jelenleg 117 nevelőotthon működik több mint háromezer pedagógussal. Az államilag gondozott gyermekek létszáma (0—18 éves korig) ma mintegy 28 000. Ennek fele iskolaköte­les. 7200 gyermek nevelőszü­lőknél él. Milyen körülmények teszik szükségessé az állami gondo­zásba vételt? Míg a felszaba­dulás előtt a hírhedt menhe- lyek 60—70 000 gondozottjának 90 százaléka anyagi okokból került állami gondozásba, ma ez az ok majdnem teljesen is­meretlen. Az állami gondozás­ba vételnek ma más okai van­nak: szórványosan bizonyos egészségügyi körülmények, a teljes elárvulás, többségében pedig a válások következtében kialakult, a gyermekek nevelé­sére káros helyzet. A meggon­dolatlan házasságkötés így je­lentkezik az életben az egész társadalom gondjaként. Érdemes megjegyezni, hogy a nevelőotthonokban nevelke­dett fiatalok közül igen sokan a tanítói pályát választják, a nevelést, a másokról való gonr doskodást tekintik élethivatá­suknak. Azok a fiatalok, akik nem tanulnak tovább, szakmát kapnak a nevelőotthonokban. Nagy részük kertész, mezőgaz­dasági gépész, kőműves, marós lesz. Sok gyár, termelőszövet­kezet és állami gazdaság levele igazolja, hogy kitartó, rendsze­rető, művelt fiatalemberek nő­nek fel az állami nevelőintéze­tekben. Tanulságos elmondani az egyik Szabolcs megyei tsz példáját, ahová három fiatal kertész szakmunkás került egy nevelőotthonból. A három fia­talember vezetésével két érr alatt olyan kertészetet létesítet­tek, mely csakhamar a jók színvonalára emelte a koráb­ban deficites szövetkezetét. Megszűnőben van — elsősor­ban a tartalmasabb intézeti ne­velés hatására — az a helyzet is, hogy a nevelőotthonban élő gyermekek tanulmányi ered­ménye alatta marad az orszá­gos átlagnak. Több nevelőott­honban 3—6 tizeddel is fölötte van a tanulmányi színvonal a községi, városi eredményeknek. Egész ember lesz hazánkban az állami nevelőotthonok vala­mennyi fiataljából. Hogy azon­ban ez az áldozatos, sok-sok tü­relmet éh szeretetet igénylő munka még eredményesebb le­gyen, néhány további átfogó in­tézkedésre is szükség van. Nincs kellően biztosítva a ne­velőszülőknél élő 7200 fiatal szellemi-testi fejlődésének meg­felelő társadalmi ellenőrzése, emiatt a gyermek neveltetési szintje mindmáig alatta marad a nevelőotthoni színvonalnak. Napjainkban is gond még az otthonokból kikerülő lányok elhelyezése. Fontos feladatok várnak még az állami nevelő- otthonok családiasabb légköré­ltek megteremtésében a helyi állami és társadalmi szerveze­tekre. Indokolt a nevelőottho­nokban dolgozó pedagógusok — az általános iskolai tanítókkal szembeni — hátrányos megkü­lönböztetésének megszüntetése is. Az elért eredmények odaadó munkát tükröznek, nevelőott­honaink pedagógusai ezért ér­demesek a legnagyobb tiszte­letre és megbecsülésre. Ágoston László Mikor lesz rend a színház körül? Az emberek akarva-akarat- lan észreveszik azt a rendet­lenséget, amely a színház körül éktelenkedik. A megszépített és megnagyobbított színház mel­lett bitumenes hordók,' üstök, kavicscsomók, homokkupacok vannak szerteszét. Ezenkívül gerendák, lécek, rozsdás va­sak összevissza szórt halmaza s mintegy másfél vagonnyi koksz csúfkodik a parkban. Eső után még harmadnapra is sártenger, tócsa, látható a színészbejáró mellett, mivel a víz nem tud elfolyni. A színház renoválása, bőví­tése több millió forintba került. Azért költöttek ilyen nagy ősz- szeget erre az épületre, hogy kívülről is mutatós legyen. Amíg azonban a környékén tű­rik azt a nagy rendetlenséget, addig nem tud teljes örömet szerezni a szép épület. F. L. ÚJ KÖNYVEK A Szépirodalmi Könyvkiadó má­sodik kiadásban adta közre Keszi Imre Elysium című kötetét és Pa­lotai Boris »A madarak elhallgat­tak« című regényét. A Magvető Kiadónál jelent meg Mándy Iván regénye »A pálya szé­lén« címmel. A Képzőművészeti Kiadó A Mű­vészet Kiskönyvtára sorozatában második kiadásban jelent meg Ta­kács Mariann Toulouse-Lautrecrőli szóló tanulmánya. Építész etörtén éti társasjáték jelent meg »Mi ez?« címmel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom