Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-23 / 195. szám

KÓSTOLD MEGI AZ MffZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA Fölmérni, bírálni és továbblépni ■Jegyzetek a MEDOSZ művészeti csoportjainak keszthelyi találkozójáról AUGUSZTUS 17—18-Ä.N RENDEZTÉK MEG a ME DOSZ művészeti csoportjai­nak első országos fesztiválját Keszthelyein. Ez a találkozó fontos állomás volt műkedve­lő ^művészeti mozgalmunk fejlődésének útján. E mozga­lom tekintélyes hányadát ép pen a mezőgazdasági üzemek, vállalatok, tanintézetek mű­vészeti csoportjai képviselik. Igen dicséretes volt a ME­DOSZ országos elnökségének szándéka: művészeti csoport jai életképességének megálla­pítására, munkájuk értékelé­sére és a fejlődés útjának ki­jelölése céljából hívta egybe a kulturális szemléken kitűnt 37 művészeti együttes csak­nem 900 szereplőjét. A találkozó sikeres volt. Tisztázódott, hol érdemes — és mit kell — javítani a cso­portok munkájában, s fény derült arra a sajnos országos jelenségre, hogy sok helyütt a járási kulturális szemléken a mérce megdöbbentően ala­csony. Ezeken néha olyan ér­zésünk támadt, hogy némely csoportvezetők, csoportok munkájáról »miért pont én közöljem, hogy ez így nem jó?« alapon talán soha tár­gyilagos bírálatot nem mon­dott senki a mostani találko­zóig. Keszthelyen a zsűri tag­jai művészeti áganként elem­ző értékelést végeztek, szak- véleményt, hasznos tanácso­kat adtak a csoportvezetők­nek a konzultációkon. Ezt a módszert nem ártana megho­nosítani Somogybán is a ha­sonló találkozók és a járási kulturális szemlék alkalmá­val. Tanulság lehet mindenki számára megyénkben is: őszinte kritika nélkül —‘bár­milyen népszerűtlen dolog is ez kezdetben — ne várjunk fejlődést. Az őszinteség lég­köre egyik legnagyobb értéke volt a keszthelyi találkozó­nak. A BEMUTATÖKAT NÉGY MŰVÉSZETI Ágban szín­vonalverseny alapján bonyo­lították le. Somogyot három együttes képviselte. A ME­DOSZ megyei bizottsága jól választott: a három közül kettő helyezést, vagyis az egyik arany-, a másik bronz­fokozatú minősítést kapott. Kár, hogy a »Szocialista kul- túráért«-jelvénnyel kitünte­tett kutasi népi együttesnek technikai akadályok miatt tá­vol kellett maradnia. Különösen értékes a Lábo- di Állami Gazdaság irodalmi színpadának eredménye: ők kapták — a Földművelésügyi Minisztérium együttesével egyenlő színvonalon — e leg­fiatalabb művészeti ág egyik aranyfokozatát. Dicséretes volt a »Békében élni« című műsor kiválasztása és a szép orgánumé versmondók élveze­tes, hangulatteremtő elő­adása. A rendezésben, a sze­replők színpadi mozgásában, játékuk dinamikai effektusai­ban még akad javítanivaló jócskán. Ehhez a megfelelő szakmai tanácsokat az együt tesi vezetője, Szabó Miidós megkapta. A lábodi irodalmi színpad tagjait minden bi zonnyal további elmélyült munkára ösztönzi ez a siker. A legnagyobb tömegeket vonzó művészeti ágban, a kórusmozgalomban általában jó hanganyag jellemezte az együtteseket. A mostoha fel­tételekhez képest (pl. szakem­berhiány) igen figyelemremél­tó a mezőgazdaságban dolgo­zók fáradságos küzdelme kó­rusmozgalmunk fejlődéséért. Nyolc énekkart hallottunk, közülük mindegyik alkalmas és képes is előbbre lépni. A Fertődi Állami Gazdaság Haydn-kórusa valóban ki­emelkedő és a Földművelés- ügyi Minisztérium vegyes ka­ra már kevésbé hibátlan tel­jesítménye alapján kapott aranyfokozatú minősítést. Az ezüstfokozatot nem, a bronz­fokozatot négy énekkarnak, közöttük a Lábodi Állami Állami Gazdaság férfikórusá­nak adták ki. Ez az eredmény is örö­münkre szolgálhat. Kivált az öt kórusmű tiszta intonálása, árnyalása, egységes, fegyel­mezett előadása miatt — fő­leg az előadott népdalcsokor­ban és Bárdos Zászlódalában. Mozart kórusműveinek elő­adása azonban (»Már itt a hajnal«) sokkal puhább, lá- gyabb színeket kíván. Erre a fokra csak sok hangképző gyakorlattal juthatnak el a lábodiak. Erőteljes, tömör hangzatok jellemezték a köz­ismert »Rád gondolok én« (Dobri den) és a »Doni fiúk« című kórusművek előadását A további feladat a tempóbeli és hangulati egjység megte­remtése lesz. Mindkét mű lo­vassági induló tempójú. Han­gulatában az első lágyabb, lí­raibb, a másik tüzes, szágul­dó. Mégis tempóvételük egy­értelműen és indokolatlanul lassú volt. A doni fiúk porosz- káltak, holott a szöveg a csat- togatást, a lovasroham szilaj dobogásának hangulatát kí­vánta. A legtöbb kifogásolnivaló a tánccsoportok munkájával szemben adódik. A szereplő 17 tánccsopont, népi egyvüttes huszonöt műsorszámában a kosztümök emlékezetes színei mellett sok unalomig ismételt táncűgurának meglehetősen kezdetleges bemutatását lát­tuk. Sok még a széteső, ará­nyok nélküli koreográfia, a motívumokban tapasztalható stíluskeveredés. Elhanyagolt a népitánc-produkciók fontos alkotóeleme, a zenekísérét is. Csak ritkán tapasztalhattuk a műfaj távlatainak — a né­pi tánekultúra mai, modem ízlés alapján való művészi rangra emelésének — igényét. Ezek a csoportok — a Galga­gutai Művelődési Otthon együttese, a Debreceni Agrár- tudományi Főiskola csoport­ja, a Debreceni Mezőgazdasá­gi Technikum táncosai és a Szekszárdi Állami Gazdaság népi együttese, valamint négy­öt másik csoport — megérde­melten kaptak arany-, illetve ezüst- és bronzfokozatú mi­nősítést. A megyénket képvi­selő Balatonboglári Állami Gazdaság Boglárka-együttesét az átlag »népi táncolás«-tól eltérő tetszetős. hangulatos »Ringelspiel«-játék előadásá­ért a közönség hálásan meg­tapsolta. Hát még ha az együttes tagjai frissen, lelke­sen, egyöntetű és csiszolt moz­dulatokkal s nem fásultan, lagymatagon táncoltak volna! Az együttes ezt a hatásos szá­mot sokszor előadta már. Ide­je volna műsorukat fölfrissí­teni! NÉHÁNY SZÓT A REN­DEZÉSRŐL. A kétnapos ta­lálkozó egy jól olajozott gé­pezet benyomását keltette. Percnyi pontossággal kezdő­dő és záródó programok, terv­szerű, sorrendi változás nél­kül lebonyolított műsorok, ki­fogástalan technikai felké­szültség jellemezték a feszti­vált. A szervezés magasisko­láját produkálta a Keszthelyi Művelődési Ház apparátusa. Kár, hogy a földvári folklór­napok és más somogyi talál­kozók rendezői nem láthat­ták, hogy — így is leheti.. Fölmérés volt az egyik cél. Útmutatás, szakmai tanácsok adása a másik. Mindkettőt elérték. így a fejlődés remé- myóben búcsúzhattunk a zá­róünnepségen: viszontlátásra 1964 augusztusában Keszthe­lyen. Wallinger Endre Jegyüzér Óriási érdeklődés mellett játszották filmszínházaink »A púpos« című kalandos francia filmet. Alig lehetett jegyet sze­rezni, olyan nagy tömeg állt állandóan a jegypénztár előtt. Még azután is, hogy minden jegy elkelt, szép számmal akadtak olyan elszánt embe­rek, akik az előadás megkez­déséig nem hagyták el a mozi környékét arra várva, hátha valaki nem jött a félretett je­gyért. Nehezen szerzett jegyemmel igyekeztem a mozi felé. Az el­ső előadás még tartott. Egy fe­hér inges középkorú férfi lé­pett mellém. — Van egy eladó jegyem;;.-— Lám, lám — gondoltam —, hát mégis lehet jegyet sze­rezni, és ez talán jobb, mint az enyém. — Hová? Mosolygott — Érdekli az magát, ha kell? Örüljön, hogy van! Ilyen film­nél nem szokás megkérdezni. Egy húszas .. a Elővette a jegyet, majdnem a vászon elé szólt — Nekem négy kell, egy nem elég — szóltam Fölényesen válaszolt: — Van négy, vagy amennyit akar. Nyolcvan forint.. a Miután közöltem vele, hogy ezúttal rossz helyen kopogtat, egy fiatal párt vett célba. A jegy és a pénz helyet cserélt Másnap ismét a mozi előtt láttam. A változatosság ked­véért kék ingben volt. Vajon meddig húzza a hasznot bün­tetlenül a kasszasikerekből? S. M. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének augusztus 23-án este 8 órára hirdetett szabadtéri előadását a kedvezőtlen időjárás miatt a Latinka Sándor Művelődési Házban tartják meg. A meghí­vók és a jegyek erre az elő­adásra érvényesek. Reklám (Szűr-Szabó József rajza) JlegjmdxL a LWnalőn JT perfás vonat a fonyód—i láván és sok szerencsét ennyi és ha nem vigyáz, utánamegy U kaposvári vicinális, gyerekhez. Majd csak megse- hamarosan az urának. Hát az Minden bakterháznál fölszedi gíti őket az Isten... jobb lesz? És elgondolkodik a az utasokat. Ezért sokan utaz- TT elyébe egy asszony ül. saját kérdésén, meg azon, hogy nak a vonaton, még a szomszéd Városi lehet, feszülő ö mit tenne a helyében. Nem faluba is érdemes jegyet vál- perionblúzban, szűk szoknya- válaszol, mert el sem tudja tani —■ lábkímélés végett. Van ban és erősen festett szájjal, képzelni, hogy az urát eVbe­is utasa bőségesen. A padokra körmökkel. Eddig ott állt a szítse. Arra még gondolni sem szorultak, akik messzebbre in- padközben, és hallgatta a két mer, márpedig a gondólatsor- dultak, és a sorok között áll- öreg faggató beszédét. ban ez a legelső, hogy eljusson dogálnak a helyköziek. — Nagy baj — mondja az- annak a másik asszonynak a A hosszú pádon egy gyász- tán, csakhogy elkezdje válaho- leikéig, ruhás család szorong. Az öz- gyan, és az özvegy felé bólint. A saját érzései gyötrik, hogy vegy karján pár hetes csöpp- — Nagy baj, hogy ennyien ma- felzaklatta az özvegyet, és nem ség alszik. A sarokban három- radtak... tud szabadulni a gondolattól: éves lányka igazgatja babáján — Ennyien-e? — kap a be- Minek szólt? Most nem kellett a pettyes ruhát. Azután a na- széd fonalán az anyós. — Még volna... És nézi a szűk bör- gyobbik lány meg a fiú követ- két gyereke van szegénynek az beriszoknyát. Nedves pontok kezik, mind a ketten az ablak- első urától! Azt is eltemette, szaporodnak ott, ahol megfe- nál törölgetik a kormot sze- Ennek már így járja. Szül meg szül a combján, műkből, del ősiért ott nem temet. Borzasztó, no... Hat Feláll, és veszi a táskáját, hagynák a gyönyörű élvezetet, gyereket fölnevelni apa nél- — Leszáll? kérdi az Szemben velük az özvegy anyó- kül. anyós. sa, akinek fiát a múlt héten — Mit is csinál majd velük? — Nem, még nem szállók le, temették eh Az anyós mellett — folytatja a városi asszony, csak átmegyek a másik kupé- egy kíváncsi öregember. Ide és szavait már az özvegynek ba. utazik csak, Pusztáberénybe, és mondja. — Én, ha nem venné Az anyós megérzi, tudja, addig mindent kitudakol. rossz néven, ha beleegyezne, hogy miért megy, és ki is — Miben hált meg olyan elfogadnék egyet a hat közül, mondja: fiatalon? Nekem nincs gyerekem, pedig — Látja, minek szólt, maga — Májrákban... Későn vet- akartunk, az uram is akart se adná oda, még ha egyszerre tűk észre, későn szólt, amikor egy fiút. Ugye, ez a csöppség hat szájnak kellene is kenye- már nem lehetett rajta segíte- fiú? Ugye, jól láttam? rét adni, igaz-e? ni. Az özvegy összehúzza magát, A városi asszony nem szól — Most hava ennyi gyerek- és kinyúl a gyerekért. Elveszi semmit, csak furakodik a kel? az anyósától, és befogja a keb- szomszédos kupéba. Siet, mert — Tolnába, hozzánk. Ott el- léhez. helyet akar szerezni. Le kell lesznek, amíg valahogyan nem — Nem adom, dehogy adom! ülnie, különben — érzi — nem rendeződik a dolguk — mond- Mit gondol, nem azért szül- sokáig tartja már a lába. Hé­ja az anyós, és elveszi a kicsit tem... Ezt szerette legjobban lyére egy falusi asszony ül. az özvegy karjáról. Elzsibbadt az uram. Ez született, az uram Hallja még, ahogy az anyós a sok ringatásban. A csöppség pedig meghalt. Csak nem ki- magyarázza neki: gyönyörű egy gyerek. Ahogy dl- vánja, hogy megváljak tőle? _ Nem adhatjuk oda. ép­szik, meg-megrándul mosolyba Inkább nem eszem csak egyszer pen ezt szerene az apja, bolon- a szája széle. Két gömbölyű napjában — és elered a köny- a fiukért Borzasztó karját a feje fölé húzza, úgy nye, de törölni sincs ideje, föl- egy étet de majd' ^ föineve- álszik, nem tudia még, hogy sír a kicsi a sűrű szóra. Zem őket ^ anyjával. Engem írván maradt. Ö még talpig A városi asszony már bánja, szeret mind! fehérben van a sok fekete, var- hogy szólt. Azon tűnődik, liogy júszínű testvérkéje között. mit és mikor rontott el, hiszen Az ablakon át a SOKO/C Lord Home angol külügy­miniszter, a moszkvai egyez­mény egyik aláírója London­ba visszatérve ezt mondta az újságíróknak: — A moszkvai egyezmény csak az első fecske. Az első fecske nélkül azonban nin­csen tavasz... * * * Maurice Chevalier, a vi­lághírű francia filmszínész és énekes így határozta meg a sztriptíz fogalmát: — A sztriptiz olyan elő­adás, amelyen a nézők han­gulata olyan mértékben emelkedik, amilyen mérték­ben lehull a nők ruhája. * * * Párizsban értekezletre gyűltek össze a francia há­zasságközvetítő irodák tulaj­donosai. A hosszan tartó vi­ta után a gyűlés képviselői együtt mentek színházba. Az »Eladott menyasszony« című operát nézték meg. * * * Marcel Aimé francia író válaszolt egyik bírálójának, aki azt vetette a szemére, hogy írása nem eredeti. — Nem baj, ha két em­ber egyféleképpen gondolko­dik, a baj ott kezdődik, ha egy embernek kétféle véle­ménye van. * * * Ecuador polgárai nyolc év­vel ezelőtt elhatározták, hogy szobrot állítanak nagy költő­jüknek, Olmedának. A nyolc esztendő azonban, úgy látszik, nem volt elegendő, hogy a megfelelő összeget ellőtéremtsék, most hát úgy oldották meg a kéidést, hogy lord Byron szobráról levésték a nagy angol költő nevét, és helyébe egy táblát illesztettek Olmedo nevévéL * * * Dr. Edward Bach ismert Los Angeles-i ideggyógyász az amerikai pszichiáterek kongresszusán tartott előadá­sában hangsúlyozta, hogy csak az a házasság boldog, ahol gyakoriak a veszekedé­sek. Saját tapasztalatai alap­ján állította, hogy a vereke­dés is jót tesz a házasság­nak. Elmondotta, hogy 25 éves boldog házassága alatt 2500 esetben verekedett ösz- sze a feleségével. * * * A párizsi Paris Jour című lap írja, hogy Jacques Fais- nel ismert ökölvívó egy mér­kőzésén négy kiütéssel győ­zött. A mérkőzés: egy csalá­di perpatvar, ahol a bokszo­ló leütötte apósát, anyósát, nagybátyját és feleségét. Házi koncerten Einsteinről, a Nobel-díjas tu­dásról, a relativitás elméletének megalkotójáról jegyezték föl, hogy szabad idejében a zené­ben keresett szellemi felüdü­lést. ö maga is tevékeny mu­zsikus volt: másodhegedűse egy baráti közösségből verbu­válódott kamaraegyüttesnek. Egyszer próba alkalmával a második hegedűnek a harma­dik taktusnál kellett bekapcso­lódnia. A nagy fizikus szólama következetesen későn lépett be. Amikor többször újra kezdtek emiatt, s a második hegedűs ismét elrontotta a tétel indu­lását, az együttes vezetője ki­fakadt: — Professzor úr! Nem tud há­romig számolni ?! — Az ilyen kis számokban még elég járatlan vagyok — hangzott a válasz. És odanyújtja zsebkendőjét "üsttel 'jót aLülégüenra^ÜTogy eKAz övé még szá­ráz, megedzodott mar a szeme, a szíve meg a karja is... sa: »Pusztáb erény!« Az öreg csonttá soványodott asszony- lekászolódik, miközben jó utat nak, akit csak elszív a gyerek, Gárdonyi Béla Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10. 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca ti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom