Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-22 / 194. szám

Csütörtök, 1963. augusztus 22.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Gondolatok a készülő művelődési tervekhez

A napokban egyik olvasónk arra hívta fel a népművelők figyelmét, hogy a kulturális terv előkészítését ne a nyári nagy munkák idején, hanem már tavasszal Kezdjék meg.

Miből állna ez az előkészítő munka? A művelődési év tapasztalatainak, hibáinak megbeszéléséből és a legszélesebb körű tájékozódásból: mit és hogyan kellene csinálni a jövőben?

Sajnos, még ritkán szentelnek ennyi figyelmet a művelődési évnek, a kulturális terveknek. Találkoztunk olyan népművelőkkel, akik egyma- guk szervezték meg az egész kulturális tervet. Néhol a művelődési bizottság anélkül ül össze a terv megvitatására, hogy előzőleg megbeszélték volna a feladatokat. Másutt előfordul, hogy a kulturális terv előkészítése csupán formális. A szervek, a tömegszer- vezeték »leadják«, vagy elmondják, hogy mit szeretnének megvalósítani. Anélkül, hogy bárki is Összefogná, rendszerezné ezeket az elképzeléseket.

Tengődön a közelmúltban vitatta meg a tervet a művelődési bizottság. Az új művelődési év vázlatos tervezete érdekes, változatos elgondolásokat tartalmaz. Jó és arányos az öt előadásból álló ismeret- terjesztés, a nők akadémiája,; az egyhetes növénytermesztői í előadássorozat tervezete. Cím, szerint megjelölték a művé-| szeti csoportok műsorfeladatait, az úttörőrendezvények! programját. Mégsem érződik a terven, hogy alapos, kollektív előkészítő munka eredménye volna.

Mire alapozzuk feltevésünket?

A terv összeállításakor több lehetőséget megkerültek, kihagytak. A KISZ-titkár távoli munkahelyen dolgozik, s nem jelent meg a megbeszélésen. Következésképpen a fiatalság nevelésével kapcsolatos feladatokról — noha az úttörők több

közös megmozdulást terveznek — nem esett szó. A VIII. pártkongresszuson a falu kulturális színvonala emelésének fontos eszközeként jelölték meg az ifjúsági és tsz-klübo- kat. Bár a KISZ-nek jól berendezett helyisége van, a szervezett klubmozgalom, a tervszerű klubélet kialakításáról nincs elképzelésük. Megvannak a feltételei egy tsz- klub alakításának is, mégse tárgyalhattak róla, mert az illetékesek, a tsz elnöke és ag- rcmómusa — ez utóbbi a párttitkár is — távol maradtak a megbeszélésről.

Ha a művelődési bizottság tagjai egymás között is kicserélnék gondolataikat az új feladatokról, s ha a megbeszéléseket elmélyültebb vita, latolgatás jellemezné, sokkal teljesebbek és alaposabbak lennének a kulturális tervek.

Egy másik — sajnos meglehetősen általános — hiányosság: a művészeti csoportok legtöbbje — a tengődi is — idény jellegű. »Nálunk idény színjátszó csoport működik« — hallottuk Somogydöröcskén is. Azaz: ősszel és télen próbákat, előadásokat tart, dolgozik a fiatalokból, idősebbekből álló csoport. Tavasszal azonban abbahagyják a munkát, tehát nem is akarnak állandó csoporttá, közösséggé válni.

Igen számottevő nevelőerő a közösség. Féltő szeretettel őrködik ezen a jó kollektíva minden tagja. Hogyan válhat azonban közösséggé a »csak idény jellegű« műkedvelő csoport?

Iktassák be a művelődési tervekbe — most még talán nem késő —, hogy találkozzanak a csoportok nyáron is: összejöveteleken, családi esteken; értékeljék és becsüljék meg munkájukat a falu vezetői; beszélgessenek egymással terveikről. Váljanak a művészeti csoportok igazi szocialista nevelő közösséggé!

VV. E.

Űj művelődési házat avattak Tapsonyban

Tapsonyban augusztus 20-án, az alkotmány ünnepén avatták fel a marcali járás legszebb művelődési házát. A délutáni ünnepségen mintegy ezren vettek részt. Zsúfolásig megtelt a színházterem, s az udvart, az előteret is megtöltötték az érdeklődők. A környező községek lakói közül is sokan megjelentek. A meghívottak közül jelen volt többek között Szigeti István, a megyei tanács Vb-elnökhelyettese, dr. Mátyás József, a Marcali Járási Tanács vb-elnöke, Csornai György őrnagy, dr. Halász János, a Hazafias Népfront megyei titkára.

Szigeti István mondott ünnepi beszédet. Az alkotmány tör- vénybeiktatásanak jelentőségét méltatta, majd beszélt az új művelődési ház építéséről, a

tapsonyiak önzetlen társadalmi munkájáról is. Elmondotta egyebek között, hogy az épület két és fél millió forintba került. Ebből a községfejlesztési alapon keresztül 800 000 forintot gyűjtöttek össze, ezt részben már be is fizették. A község 200 000 forint értékű anyagot adott, és 200 000 forintnyi társadalmi munkát végeztek a falu lakói. Befejezésül azt kívánta, hogy a község lakói sok kellemes órát töltsenek a művelődési házban önmaguk szórakoztatására, művelésére.

Az ünnepség második részében műsorral szórakoztatta a közönséget a Marcali Járási Művelődési Ház és a néphadsereg közös kultúrvsoportja. A műsort 300 személyes »faluvacsora« és táncmulatság követte.

Műszaki hiba vagy gondatlanság?

M ég júniusban történt, hogy a Kanizsai utcai barom- fikeltető állomáson a 2550 pulykatojásból egyetlen darab sem kelt ki. Ha a tojás értékét számítjuk, akkor 16 000 forint, ha a pulykák árát, akkor 23 000 forint a kár.

A kelletőállomás vezetője először műszaki hibára gyanakodott, s a megyei tanácshoz küldött jelentésében is ezt írta. Ugyanis egyik nap az éjszakai műszakban dolgozó hőife- lelős a keltetőgépeknél kisebb hőingadozpst tapasztalt A szükséges 37—38 fok helyett 39 fok volt a hőmérséklet.

Az élettelen pulykatojásokat megvizsgálta az Állategészségügyi Intézet is. Megállapították, hogy az elhalást túlfűtés — hőmérsékletváltozás — okozta. A tojások vagy igen magas hőfokon vcjtak egy-másfél óráig, vagy pedig a szükségesnél nem sokkal magasabb hőfokon több órán keresztül.

Minden keltetőgép jelzőberendezéssel van ellátva, ez jelzi a hőingadozást, illetve -változást. A hofelelősöknek rendszeresen ellenőrizniük kel] a gépeket, s ha az előírásokat megtartják, a hőváltozásokat fél órán belül minden gépnél észre kell venniük. Akkor nem műszaki hilba, hanem gondatlanság történt? A keltetőállomás a megyei tanács mezőgazdasági osztályának felügyelete alá tartozik. Az osztály azonnal vizsgálatot indított, de csak jegyzőkönyvet vettek föl, kihallgatták a keltetőállomás dolgozóit.

Helyes lenne, ha bíróságnak adnák át az ügyet. Az állapítsa meg, hogy műszaki hibavagy gondatlanság okozta-e a kárt;

Sz. fa.

220 kilovoltos, vagy annál^ nagyobb feszültségű 120 kilovoltos, vagy annál nagyobb feszültségű .

120 kilovoltos, vagy annál nagyobb feszültségű

villamos távvezeték

az egyesített energiarendszer alállomásai az aláliomás nevének kezdőbetűjével ,

B Budapest, Be Bertsdorf, Bi Biatystok, Bo Bojcsinovci ;• By Bystricany, C Craiova, G Giurgiu, J Jaworzng Ke K^trzyn KI Kisigmánd. Le Lemeéany, li Liskovec,

Lu ludu|. Mi Mikuíowa, Mo Most, N NovéZamky,

P Pravgyinszk, Ro Rosszj, Ru Rusze, S Sajószöged,

W Wroclaw, 2 Zwönitz

A szocialista országok egyre növekvő méretű villamos- energia-igényének fokozottabb és gazdaságosabb kielégítése céljából a kölcsönös segítség és az egyenjogúság szellemében a KGST XI. ülésszakán — 1959 májusában — hagyták jóvá a Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió nyugati területei energiarendszerének egyesítéséről szóló javaslatot.

E nemzetközi energiarendszer létrehozásának alapvető feltétele a tagországok nemzeti villainostávvezeték-rend- szereinek egyesítése volt.

A KGST-államok energia- rendszereinek egyesítése két szakaszban: 1959—1965, illetőleg 1965—1970 között megy végibe. Az első szakaszban több mint 20 áramelosztó transzfoimálóállomás és

mintegy 1200 km hosszúságú 220 kilovoltos vagy ennél nagyobb feszültségű nemzetközi villamos távvezeték épük

Az egyesített energiarendszer az úin. gyűrűs összekapcsolás elvén alapul. Az első — és mér működő — gyűrű Most —Zwönitz—Bertsdorf—Mikulowa—Jaworzno—Eískovec alál- lomásokon keresztül Csehszlovákiát, az NDK-t és Lengyel- országot kapcsolja össze.

Csehszlovákia a Most környéki barnaszénbázisra települt hőerőművek Villamos energiájából juttat a NDK délnyugati ipari területeinek. A Német Demokratikus Köztársaság a bertsdorfi alállomásán át további energiát Délnyugat- Lengyelország fejlődő körzeteinek. A lengyelek (a felsősziléziai feketeszénnel üzemeltetett hőerőműveiktől nyert elektromos energiát) a jaworz- nói alállomásom keresztül a csehszlovákiai Liskovecnek — azaz az ostravai nehézipari centrumnak — adják vissza. A három állam energiaátadásd mérlege ugyan kiegyenlíti egymást, de jelentős összegű önköltségcsökkentést érnek el azzal, hogy nagy távolságú villamos távvezetékek építési költségétől mentesülnek, valamint csökkentik az energia- szállításnál keletkező veszteségeket is.

A második — jelenleg épülő — gyűrű a Szovjetuniót, Lengyelországot, Csehszlovákiát és Magyarországot köti össze, s

ehhez csatlakozik Románia és Bulgária energiarendszere is.

E második gyűrű egyik legfontosabb létesítménye a Szovjetunió által épített és üzemeltetett munkácsi áramelosztó aláliomás. Bulgária, Csehszlovákia, Románia és Magyarország az üzemeltetés költségeinek négyötöd részében egyenlő mértékben osztozik, és megtéríti a Szovjetuniónak. Már elkészült a Sajószöged—Munka- csevo (Munkács) közötti bekötő vezeték, s jelenleg a Leme- sany és Munkács, valamint a Ludus (Marosludas) és Munkács közötti magasfeszültségű bekötő villamos távvezetéket szerelik.

A szocialista államok energiatermelése rohamosan növekszik. A KGST-tagok — a

Szovjetunió nélkül — összesített villamosenergia-termeléss az 1950. évi 44.1 milliárd kilowattórához viszonyítva 1960- ban 114,2 millárd kWó volt, 1962-re 134.5 milliárd kilowattórára növekedett, és 1965-ben eléri a 181 miiuárd kilowattórát. Ennek ellenére több ország, így elsősorban Bulgária, Csehszlovákia és Magyarország energiaszükségletének fedezése végett elektromos energiát importál.

A második gyűrű fő feladatai közé tartozik, hogy nagy mennyiségű villamos energiát a leggazdaságosabb módon juttasson el az energiaigénylő országok számára. A Szovjetunió Bulgáriának 0,6 milliárd kW6, Magyarországnak pedig mintegy 1 milliárd kWó villamos energiát ad. Ugyancsak jelentős, mintegy 2 milliárd kWó Csehszlovákia importenergia- igéinye is. A gyűrűs kapcsolás elvének alapján a Szovjetunió a Bulgáriának juttatandó energiamennyiséget Munkácsról Ludusra továbbítja. A kapott energiát Észak-Romániá- ban használják fel; Románia déli körzeteiből a Craiova- Bojcsinovci aiállomások közbeiktatásával adja át Bulgáriának az eredetileg a Szovjetuniótól kapott energiát.

A már említett előnyökön kívül az energiarendszerek egyesítése további gazdasági kihatásokkal is jár. Az úgynevezett önálló energiarendszerekben 10—12 százaléknyi ka« pacitástartalékot kell biztosítani. Az egyesítés következtében a kapacitástartalékok felére, harmadára csökkenthetők le, ennek megfelelően a% erőművekre és a távvezetékekre fordított beruházások ös<z- szege is csökken. Minthogy a tagállamok földrajzi helyzetüknél fogva különböző időzónába tartoznak, az áramfogyasztási csúcsórák is más-más időpontban jelentkeznek. Az egyesítés következtében az energiarendszer tagjai a csúcsidőkben kisegíthetik egymást villamos energiával. '

Az energiarendszerek egyesítésével elért megtakarítás kétszeresen meghaladja a nemzetközi összekötő távvezetékek építésére fordított összeget; az energiabapacitás terén a megtakarítás összege hozzávetőlegesen 1 milliárd kilowattra becsülhető.

••

ünnepi műszakot tartottak megyénk állami gazdaságai

Augusztus 19-én és 20-án I megyénk csaknem valamennyi állami gazdaságában hétköznaJJÍag Szóla ll a. Pzíö ...

Fegyveirforgatásihoz szokott katonakezek markolják a lapátnyelet, hordják a téglát Tabon a Rákóczi utcában. Egy idős asszony figyeli, hogyan formálódik, alakul kezük nyomán az új családi ház alapja. Mert a katonák családi házat építenek.

— Hogyan is történt? — kérdezem a tulajdonos Tilk Pétemét.

— Egyedül éltem a torvaji kis házban. A fiam katona volt. Május 27-én sűrű, fekete felhő gomolygott

Tilk néni akkor betegen, feküdt az ágyban. A sötét égbolton villámok cikkáztak .

Nagy villámlás, fülsiketítő dörrenés ... Tilk néni a fejéhez kapott Az öreg ház recsegett, ropogott hullott a vakolat. Széles nyílást hasított a vihar a falon. Közvetlenül a ház mellé vágott a villám.

Az idős asszony éjfél után a szakadó esőben botjára támaszkodva, sírva indult el a faluiba, hogy segítséget kérjen. Sorra zörgetett az ismerősök ablakán... Jöttek a férfiak, megnézték a házat aztán nagy fákkal megtámogatták a dűlőfélben levő épületet...

Június 8-án újra vihar kerekedett nagy esővel, s a ház végképp lakhatatlanná vált; :.

Tilk néni reszkető kézzel rótta a sorokat a papír la’

pan. »Szereltessék le a fiamat ...«

A többit mór a katonák mondják el. A laktanyában összedugták fejüket

— Segítünk azzal, ha leszerelik Tilk Ernőt? —kérdezték. — Nem sokat, mert fölépíteni nem tudja a házat s legalább két évig kell dolgoznia állthoz, hogy any- myi pénzt keressen, amiből hozzáláthat az építkezéshez.

Valaki megszólalt:

— Tudjátok, mit? Építsük fel közösen Tilkék házát

— Ez nem is rossz ötlet — jegyezték meg többen.

Az elgondolást tett követte. Rezván főtiszt elvtárs a fiatalok melléi állt Amit nem tudtak elintézni a katonák, azt elintézte ő. Kimentek Torvajra, szemügyre vették a házat, s látták, hogy a vályogfalak annyira megrongálódtak, hogy földig le kell bontani őket. Jöttek a műszakiak, szedték a cserepet, bontották a házat Az alacsony fekvésű, vizes talajra azonban nem lehet új házat építeni.

Mit tegyünk? '

— Jó lenne Tabon házhelyet! vásárolni. A Tabi Községi Tanács adhatna, de ahhoz OTP-kölcsön kellene.

Mentek az OTP-hez.

— Erre az évre mái’nincs hitelkeretünk — válaszolták.

— Akkor megkeressük mi a pénzt — mondták a katonák.

Alig múlott el egy hét, és máris 12 000 tégla ára együtt volt. Szabad időben dolgoztak az erdőgazdaságban. A bontásból is maradt valami kevés tégla. Közben Rezván elvtárs elintézte,. hogy a tahi járási OTP- fiók 30 000 forint póthilbel- keretet kapjon.

A Tabi Téglagyár először csak ötezer téglát tudott adni.

— Kezdetnek az is elég.

Megkezdték a szállítást.

Traktoron hordták a téglát. Amikor együtt volt az építőanyag, megkérdezték a laktanyában a katonákat, hogy ki akar Tabra menni dolgozni. Minden kéz a levegőibe lendült.,.. Apró sátrakat vertek a katonák Tabon, aztán hozzáláttak a munkához. Kezük nyomén nőnek a fallak, szívvel, lélekkel dolgoznak.

— Milyen lesz a ház? — kérdezem.

Füredi József őrmester a tervrajzot mutatja. Egyszobás, előszobás, takaros kis ház képét látom.

— A határidő?

Kórusban válaszolnak a

katonák.

— Szeptember 29-e, a fegyveres erők napja.

Búcsúzom. És arra gondolok: mennyi mindenre képes a megértő, a segíteni akaró sáv-- Kercza Imre

pi munkarend szerint dolgos» tak a gépek. Az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának vezetői mindkét nap ellenőrző körúton voltak, s megállapították, hogy — néhány gazdaság kivételével — jó ütemben halad a szántás és a silózás. Teljesen kihasználták a gépeket a kaposvári, a bárdibükki és a lábodi gazdaságban. A ba- latonnagyberekiek csak az erős esőzés miatt kényszerültek tétlenségre.

Főleg a mélyszántott terület gyarapodott számottevően e két nap alatt: mintegy 1000 holdon végezték el ezt a munkát az állami gazdaságok. Hen- csén és Nagytoldipusztán silóztak is. A Böhönyei Állami Gazdaság üzemegységeiben 19-én szántottak, istállótrágyát terítettek, és műtrágyát szórtak, Jolán tán a dohány töréssel sem álltak le.

Az ünnepnapon Szabados Dezsővel, az állami gazdaságok megyei főmezőgazdászával, Vadoda Józseffel és Vasvári Jánossal, a gazdaság főmérnökével, illetve főállatte- nyésztőjével ellátogattunk az üzemegységekbe. Sok gép állt javítás miatt, az üzemképes traktorok azonban dolgoztak a földeken. Az, hogy a szántást nem zárták le gyűrűshengerrel, és néhol nem dolgozott elóg traktor, a munka helytelen megszervezésére vall.

A traktorosok szívesen álltak munkába hétfőn is, kedden is. Teljesítményük nem maradt el a szokásostól. E két nap alatt több mint 160 holdat szántottak fel a Böhönyei Állami Gazdaság gépei. A trakto- rosok munkakedvét növelte, hogy hétfői munkájukért 50 százalékkal megemelt bért kaptak, keddi teljesítményükre pedig a rendes díjazáson felül elszámolták nekik a múlt hónap egy napjára eső átlag» keresetet is»