Somogyi Néplap, 1963. augusztus (20. évfolyam, 177-202. szám)

1963-08-18 / 192. szám

Somogyi Méplap . AZ. MSZMP MEGYEI RIZÓTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Anyagraktár vagy művelődési otthon? »NEM HALT MEG SENKI...« Szemesen művelődési otthont építenek. Azaz, hogy építené­nek, ha megértés és tervszerű­ség vezetné az építőket. A me­gyei tanács tervosztálya — a beruházó — még március 13-án (!) jegyzőkönyvileg át­adta a munkahelyet kivitelezés céljából a Tatarozó Vállalat­nak. A jegyzőkönyvben megál­lapította, hogy a munkaterület kivitelezés céljára alkalmas, a munka megkezdésének semmi­nemű akadálya nincs. Augusztus közepén járunk, de még ki sem tűzték az épü­letet. A huzavonának különbö­ző okai vannak. A Tatarozó Vállalat először kérte a köz­ségi tanácstól, hogy a közelben levő orvosi rendelőt adja át felvonulási épületnek. Ezt a tanács — érthetően — nem te­hette meg. A vállalat ekkor épített egy felvonulási épüle­tet — egy hónappal ezelőtt ké­szült el —, de ezt is meg a te­rületet is átmeneti anyagrak­tárnak használja azóta. Hozzák és viszik az anyagot, a téglát, a kavicsot, a meszet, s a falu lakói már tanácsülésen hábo- rogtak, hogy »úgy látszik, csak elhúzzák a szónk előtt a mézes madzagot«. Problémát okozott az is, hogy a községi tanács sürgetése nem a »legelőkelőbb« hangon folyt le, megsértődtek a vállalat vezetői, s most ka­vicshiányra hivatkozva még minidig nem kezdték meg a munkát. De lehet-e a rossz sze­mélyi kapcsolatokra hivatkoz­va pénzt szórni az ablakon? Igaz, hogy a beruházás át­húzódó, az is igaz, hogy az épí­tés megkezdésének határideje június volt, tehát nem sokat mulasztottak. A művelődési ház építéséhez azonban 1963-as tervhitelt kapott a község. 600 000 forintot a megyei ta­nácstól, 400 000-et a Belkeres­kedelmi Minisztériumtól. S amit ebből az összegből nem építenek be az idén, az elve­szett pénz, sohasem látják töb­bé. Érthető hát, ha a község vezetői méltatlankodnak, és sürgetik az építkezést? Nagyon is érthető. És különösképpen akkor, ha szubjektív tényezők gátolják az előrejutást. Hogy ezt mire alapozzuk? A járásiak figyelmeztettek bennünket ar­ra, hogy az újság nehogy »el­mérgesítse« a dolgot, mert új­ra megsértődnek a vállalatnál, megmakacsolják magukat, s akkor semmire se megyünk..; Nos, nem szándékun k élmér­gesíteni a helyzetet. Annyit azonban meg kell állapítanunk, hogy az ilyenfajta szemlélet ma már nem határozhatja meg egy jelentős beruházás sorsát.. X B. Népművészeti kiállítás Budapesten Két érdekes kiállítás vonzza a fővárosiak és a vidékiék ez­reit a Városligetbe. A Szépmű­vészeti Múzeumban a berli­niék egyiptomi anyagában gyö­nyörködhetnek az érdeklődők, a Műcsarnokban, pedig népünk művészetében. A Néprajzi Mú­zeum augusztus elején nyitot­ta meg a »Magyar népművé­szet« című kiállítást. A ven­dég kiállító ötezer tárgyat mu­tat be gazdag anyagából a Mű­csarnok hat termében. Növeli az érdeklődést, hogy az utóbbi időben nem volt hasonló. A látogató a gondosan meg­válogatott használati tárgyak megtekintése után hű képet kap a népművészet formáinak évszázados hagyományairól. Az első teremben a népművészeti alkotások készítésének techni­káját mutatja be a múzeum. A kosárfonás, gyékényszövés, pásztorfaragás, szövés, hímzés, vászonfestés csfnját-bínját. Ebben a teremben láthatók a Huzavona atetarilelten Eekecs Lajosnak, a postahivatal veze- u tőjének nincs megfélő lakása, mert a szolgálati lakás egy részét az egykori postavezető családja foglalja él. Idestova négy éve tart ez az áldatlan állapot, s noha már többször is tanácskoztak az ügyről, érdemlegesen még mindig nem intézkedtek. A múlt év decemberében a volt postavezető özvegye férjhez ment Csere István balatanleüel lakoshoz, hozzá is költözött, viszont régi lakásából nem jelentkezett ki. (Most indul — de miért csak nyolc hónap után?) — szabálysérté­si eljárás ellene a rendőrségen, pedig huszonnégy órán be­lül rendeznie keltett volna a ki- és bejelentkezést.) A kiköltöztetéssel kapcsolatosan teljesen érthetetlen, a posta-vezérigazgatóság álláspontja. Eszerint ugyanis csak akkor indítható meg az eljárás Cseréné ellen, ha már a rendőrségen is kijelentkezett a lakásból. Mint a Lengyel­tóti Járásbíróság elnöke érdeklődésünkre elmondotta, Cseré- né volt férje halála után indokolatlanul maradt a lakás­ban (a posta-vezérigazgatóság jóindulatán múlott, hogy nem költöztették él), most viszont — mivel újra férjhez ment — minden jogcímét elvesztette a szolgálati lakás bir­toklására. Még az sem számít, hogy helyén jelenleg lánya és annak családja lakik, nekik ugyanis semmi alapjuk sincs az ott-tartózkodósra. Az ügyhöz tartozik még az is, hogy a posta-vezérigazgatóság 15 000 forint lélépési díjat ajánlott fél Cserénének — ez az összeg február 4-e óta letétben van —, 6 azonban nem vette át Miért hát ez a huzavona, a sok teketóriézás? Miért ra­gaszkodik a posta-vezérigazgatóság a rendőrségi kijelentke­zéshez, amikor ennek az égvilágon semmi köze nincs az ügyhöz? Hiszen elegendő a községi tanács egy nyilatkozata is arról, hogy Cseréné nem a posta szolgálati lakásában tartózkodik. Nem lehetne egyszer s mindenkorra pontot tenni e lakósihistória végére? P. Gy. „Vár a vendég — vagy elmegy../' ^ íöldművesszövetkezet boglóri halászkertjében mond­ta ezt az egyik felszolgáló a vendégnek, mivel az kifogásolta, hogy a vacsorát még egy árával a rendelés fölvétele után sem kapta meg. A felszolgáló még megje­gyezte: »Persze csak akkor, ha van hozzá türelme.« A vendégnek nem volt, és hivatta a vezetőt. Az sem tudott mást mondani: — Sok a vendég, kevés a személyzet. Szegény szakács­nőnk megvágta a kezét, és nem győzi a főzést. Mit sze­retnének kapni? Halászlét? Most kilenc óra van, éjfél len­ne, miire elkészülne, így tehát már nem csinálunk. Tessék mást kérni és egy kis türelemmel lenni... Várt a vendég, mit tehetett egyebet? Megevett éhségé­ben néhány szelet kenyeret, s aztán várakozásának jutal­mául »rövid« két óra múlva, pontosan 10 órakor megkap­ta a 8 órakor kért vacsorát. De ő még jól járt, ugyanis igen sokan megunva a hitegetést, vacsora nélkül távoztak. Az utóbbi években sokat fejlődött, megszépült a bog­iári halászkert, bővítették is. Nem kellene arra gondolni, hogy növeljék a konyhát, s hogy olyan szakácsot vegyenek föl, aki nem két óra, hanem valamivel rövidebb idő alatt is képes például egy frissensült elkészítésére?! Se. b. fazekas, asztalos, szűcs, csiz­madia, szűrszabó, kovács jel­lemző munkaeszközei. A ma­gyar népművészet történetileg legrégebbi örökségét hordozó tárgyak megtekintése után a későbbi századok stílusát ma­gukon viselő darabokkal is­merkedhet a látogató. / Sokan megcsodálják az utol­só három teremben fölépített mezőkövesdi és sárközi szoba­konyhát, a hódmezővásárhelyi szobát. A mezőkövesdi magas­ra vetett díszágy, a sárközi sze­meskályha, a »szúnyoghálós« ágy, a faragott székek, ládák, lócák, a hímzett és szőttes párnák, a cseréptálak és edé­nyek arról tanúskodnak, hogy a falun élő emberek mindig a szépre, otthonuk minél ízlé­sesebb berendezésére töreked­tek. A Dunántúl és Somogy nép­művészete is gazdag anyaggal szerepel a kiállításon. A népi kerámia művészetünk változa­tosságát bemutató második he­lyiségben több somogyi korsó, tál látható. Van fésűs, kanál­lal öntött díszítésű, reneszánsz mintás. Az egyik tárlóban a fazekas szobrászat remekei lát­hatók. Egyik legszebb darabja a Vörsről származó hatalmas zöld mázas boroskancsó. Az emberalakkal díszített kancsó 1774-ből való. Régi somogyi n<5 és férfi vi­selet, csökölyi fehér gyászöltö­zék, karcolással díszített koba­kok (tökedények), faragott bo­rotvatokok, tükrösök, csatla­kok, szaru sótartók, spanyolo- zott tülkök adnak képet me­gyénk népművészetéről, az itt élő pásztoremberek díszítő ked­véről. A Néprajzi Múzeum »Magyar népművészet« című kiállítása a magyar nép fejlett ízléséről, művészetéről tanúskodik. L. G. Amikor le­fékez autónk, csak egy lovas kocsi roncsait látni az úton. A rendőr tanú­kat keres, de csak egyetlen fiatalember lát­ta az esetet. Közben két ló­val odaérkezik egy idős em­ber. Ingén vér- foltok. — Mi tör­tént? — A lovak megijedtek a kombájntól, és az árokba for­dítottak. Meg a kocsi is széttörött... — Hol a kombájn? — Eltűnt, el­sietett. M A kombájn ........ j ó néhány kilo­méterrel odáfbb, Jolán­tepusztán áll. Vezetője, Peti János Nemesdéd, Árpád utca 10. szám alatti lakos nyugod­tan törülgeti az alkatrészeket. — Maga jött az előbb lukén át? — Igen. i* — Akkor ijedtek meg a lo­vak? A ltombájnos. akkor állt meg, de aztán ment is tovább. — Nem tudtam mit segí terei, Meg aztán nem halt meg senki — vélekedik Peti. — Ismeri a KRESZ-t? — Persze, hiszen április 7- én vizsgáztam belőle... A kocsi maradványai. — Igen. Hát már bejelen­tette az öreg? Közönyösen ül be a kocsiba Visszavisszük a helyszínre. — Hogyan történt? — A hídnál már elkezdtem integetni, hogy álljon meg, mert nyugtalankodtak a csi­kók — mondja paprikásán László Vendéi Juta, Rákóczi utca 186. szám alatti lakos, a baleset áldozata. — De csak jött, erre a lovak megugrottak, és belevittek az árokba. Csak Peti János állítólag ismeri a közúti közlekedés rendjét. Csak nem tartja meg. Bár­hogy történt is a baleset, vár­nia kellett volna, míg meg nem győződik róla, hogy az idős ember milyen sérülése­ket szenvedett, várnia kellett volna a rendőr megérkezéséig. Q azonban elintézettnek vélte az ügyet azzal, hogy »nem halt meg senki«. Cinikusan, sem­mivel sem törődve. Polesz György A RÉGI BONYODALMAK a @ig,áfiy.bám liázanáya kör HL A szegedi Dóm téren esté­ről estére nagy sikerrel foly­nak Johann Strauss világhí­rű daljátékának, a Cigány­bárónak az előadásai. A dal­játék szövegkönyve egy ked­ves Jókai-mű bői készült Kevesen tudják, hogy a Cigánybáró előadásának gon­dolata már a harmincas években is felmerült, de a tervet hamarosan elejtették mondván, hogy a »darab nem alkalmas szabadtéri előadás­ra«. A valóságos okot az a népszerű kettős szolgáltatta, amelyet a második felvonás­ban Barinkay Sándor, a »ci­gánybáró« énekel szerelme­sével, Szaffival, amikor gróf Camero császári biztos előtt ellenségei azzal vádolják meg, hogy házasságuk nem törvényes házasság, és egy­házi áldás nélkül, csak úgy »cigány módra« élnek együtt. A felszólításra, hogy nevez­ze meg a papot, aki meges­kette őket és házasságuk tanúit ilyenformán énekel­nek: Barinkay: Ki esketett? No, mondd! Szaffi: Te mondd! Barinkay: Egy gólya, mely ott kelepelt Szaffi: Egy gólya, mély ott kelepeit Barinkay: S ki volt ta­núnk? No, mondd! Szaffi: Te mondd! Barinkay: Két fülemile, mely ott dalolt Szaffi: Két fülemile, mely ott dalolt.. s Mindenki tudta, hogy Glattfelder Gyula megyés­püspök kívánságára ejtették el a Cigánybáró Dóm téri előadásának tervét. A püspök úgy vélte, hogy ez a népsze­rű duett voltaképpen az egy­házi szertartás kigúnyolása. Valamelyik budapesti új­ság — országos derültséget keltve — meg is írta az ese­tet úgy, ahogy történt. Erre már a püspöki hivatal kény­telen volt a nyilvánosság előtt jelentkezni — cáfolatá­val. Erélyesen tiltakozott a lapoknak megküldött nyilat­kozatában az ellen a föltevés ellen, mintha akár az egy­háznak, akár személy szerint magának a megyéspüspöknek bármi kifogása is lenne a Cigánybáró ellen, hiszen a daljátékot maga is igen ked­veli, és fölöttébb nagyra be­csüli a meseíró Jókait és a zeneszerző Johann Strausst is. Azellen sincs kifogása, hogy a darabot előadják a Dóm téren. Csupán azt óhaj­taná, hogy erre az alkalom­ra fordítsák meg a szabad­téri színházat. A dóm elől vi­gyék át a színpadot a tér szemközti oldalára, a kémiai intézet elé, mert hát a mesé­be szőtt házassági »tréfa« mégsem illik a székesegyház bejárata elé. A szabadtéri játékokat ren­dező magánérdekeltség ter­mészetesen nem vállalhatta a »kis átrendezés« horribilis költségeit. Inkább lojálisán meghajolt a püspöki aula óhaja előtt, és lemondott a Cigánybáró előadásáról. Rómában különös tanfo­lyam nyüt meg a nyáron. Fiatal lányokat, asszonyo­kat tanítanak meg a labda­rúgás szabályaira, műszavai­ra és egyéb csinjára-binjára. A hallgatók futbalistafe- leségek, latodarúgó-menyasz- szonyok. Hogy legyen miről diskurálni a férjjel, vőle­génnyel, hogy faképnél ne hagyja őket »műveletteinsé- gük« miatt. * * • Heten, mint a gonoszok Los Angelesben négy hó­napon át garázdálkodott egy nőkből álló fosztogató bűn­szövetkezét. Különféle áru­házakból nagy mennyiségű ruhát csentek el. A hét csi­nos és jó megjelenésű hölgy — azóta a fogházban hűtői­nek — ötletes módszerrel dolgozott. Külön-kiUön je­lentek meg valamelyik nagy áruházban. Hatan magu l ra öltötték a legjobb minőségű ruhát, hogy felpróbálják. A hetedik ezalatt irtózatos jaj­veszékeléssel rosszullétet színlelt. A keletkező zűrza­varban és fejetlenségben az­után a többiek észrevéve- nül eltűntek — persze a felpróbáU ruhában. * * * Was ist das dinnye? i Éktelenül csikorog a gép- ; kocsi fékje Samogytúron. Az ( utasok előrebuknak. Mert > az út szélén ott a tábla ' lángoló piros betűkkel: »Stop! Dinnyeárusítiás!« Már bocsánatot kérek: az a szerencsétlen osztrák gép­kocsivezető csak a nemzet- j közileg ismert »Stop!« fel- i iratot látja. Érthető, hogy ? megáll, mert nem tudja, > hogy a dinnyeárusítás ve- t szélyes útszakaszt jelent-e 1 vagy mély árkot. Éppen ezért szedjék le | Somogytúrban a baleseti forrást jelenítő táblákat! Morzsák SS fok árnyékban. De hol ; az árnyék? * * * Az ember a majomtól ’ származik. Ez a majomtan ; viszont az embertől szár- mazik. (A majmok sohasem < nyilatkoztak). * * * A pszichiáter legszömyübb álma: egy világ bolondok nélkül. . * • A diplomácia: Két pont között a leghosszabb út. « » » Ki az unalmas ember? Aki állandóan önmagáról beszél, s nem hagy bennün­ket beszélni — önmagunk­ról.-,, * * « A horkolásnak is megvan a maga poézisa. Horkolni annyit tesz, mint hangosan aliidni. Vagy: a horkolás a hálószobák zenéje. ... Valaki dicsekszik: O so­hasem veszekszik szomszé­daival. Később kiderül, hogy házától jobbra egy temp­lom, balra pedig egy teme­tő található. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye! Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom