Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-13 / 162. szám

Változatos kulturális program a KISZ-táborokban AZ MS'ZMP MEGVM BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJ A FIATALOK A LEJTŐN * Egy bíró naplójából V. JÓSKÁBAN A HARMADIK NAPON mégis fólébredt a lel- leflikiismeret halvány sugara: jelentkezni kellene a mamánál. Hazatelefonál, hogy jó helyen van, ne aggódjanak érte. A mama nem kérdezi, hol van, Jóska közlését egyszerűen tu­domásul veszi. A szülőknél föl sem merül az erélyesebb föl­lépés szükségessége. A fiúk a fegyver birtokában felmennek Tibi nagymamájá­hoz a Szabadság-hegyre — megpihenni meg a részleteket megbeszélni. Itt áll elő Jóska azzal a követeléssel, hogy ne­ki is szükségé van valami tá­madóeszközre. Tibi kilopja a nagymama konyhaasztalából az első világháborúból nagypapa által hazahozott bajonettet, és átadja Jóskának. Jóska az öv­nél a nadrágjába csúsztatja az éles ölő szerszámot. Most már mindkettőjüknek van támadó­eszköze. Az Ördögorom Csárdánál le­vő egyik barlangban ki akar­ják próbálni a pisztolyt. A do­log nem sikerül, mert kirán­dulóik vannak bent. Mindegy. Tibi akkor is tudja kezelni a pisztolyt Tizenhárom éves ko­rában a Corvin közben megtanították rá. Gépkocsit viszont Jóska tud vezetni. Mint árukísérő elleste a fortélyokat, sőt még egy boschfculcsa is van a megszerzendő gépkocsi kinyitásához. S MOST VESSÜNK EGY PILLANTÁST másfelé is. Bo­ros Pál, X. vállalat tervsta­tisztikai csoportvezetője »bi­zalmas« beszélgetést folytat gépírónőjével, az alig tizen­nyolc esztendő^ T. Zsuzsával. Elhatározzák, hogy kimennek a Kakukk-hegyre. Boros még hazatelefonál a feleségének, hogy ne várja vacsorával, mert a késő esti órákba nyúló ter­melési értekezlete van. S már indul is, hogy beindítsa kocsi­ját. Zsuzsa az üzemtől néhány száz méternyire beszáll a ko­csivá. Egy bisztróban még be­kapnak valamit. Aztán irány a Kakukk-hegy. Már többször voltak itt. Rájöttek, hogy ezen a helyen lehet a legnyugod- tabban »termelési értekezletet« tartani. Olyan hely ez, ahol a madár sem jár, sőt még huli­gán sem. Izgatott a gondolat, vajon Boros felesége elhitte-e a gyakran ismétlődő termelési értekezleteket. A kérdésre so­sem kaptam választ Mint bün­tető bírónak nem tartozik ha­táskörébe annak kutatása, hogy egy vállalati csoportveze­tő milyen ürüggyel marad el hazulról, és mit hazudik a fe­leségének. Ilyesmit csak egy bontóperes bírónak van jogá­ban vizsgálni. És Zsuzsa milyen lány? Va­jon érdemes volt-e Borosnak annyi áldozatot hozni érte s tetejében a családját is elha­nyagolni? Az első választ erre a tanúként idézett lány any­jától kaptam meg. A lány he­lyett ugyanis az idézésre az anya jelent meg, s a következő meglepő dolgot közölte a bí­rósággal: — Zsuzsa átvette ugyan az idézést, de aztán legújabb vő­legényével Ny. környékére, V. községbe szökött. Most a fiú fivérénél laknak, tudomásom szerint bejelentetlenül. Közben a lakásomat is kifosztotta. Miután közlöm az anyával, hogy a dolognak ez a része már nem tartozik ránk, foly­ton csak az jár az eszemben, vajon érdemes volt-e Boros­nak. A tárgyalás későbbi ré­sze egyébként a Zsuzsáról al­kotott első képet még hitele­sebbé tette. Próbálom Boros magatartását elemezni. Két­ségtelen, hogy Boros valami újat, rendkívülit várt Zsuzsá­tól, olyasmit, amit a feleségből nem kapott meg. Vagy talán csak híaelgptt a hiúságának, hogy érte, a negyvenéves férfi­ért egy tizennyolc éves lány »halálos szerelemmel-« rajong? Hogy milyen volt ez a halálos szerelem, arra is bőséges vá­laszt kaptam a tárgyalás ké­sőbbi folyamán. A Kakukk-hegyen egy útke­reszteződésnél leállították a kocsit, s kissé távolabb egy tisztáson leheveredtek. Az idil­li boldogság percei voltak ezek. A madárcsicsergésbe azanban hirtelen motorzaj vegyült. Bo­ros meghallotta, hogy valaki túráztatja a motorját. Ez csak az ő motorja lehetett. Átvillan az agyán: el akarják lopni a kocsit. Odarohan. Zsuzsa csak lassan, vontatottan követi. Egy fiatalembert lát a kocsiban. Az Boros láttára kiugrik a kocsi­ból, és a nála levő bajenettet teljes erővel a hasába döfi. Boros feljadul. Zsuzsa még mindig nem éirt oda. Boros ha­talmas lelkierővel kirántja a hasából a bajenettet, eldobja, majd néhány lépést tesz előre. A fiatalember menekül, és ekkor a gépkocsi mögül egy másik gengszter ugrik eléje, s pisztolyát rászegezve kiáltja: — Ha megmozdulsz, lövök! Boros, miközben a vérző se­bet a hasán összefogva, életé­ért könyörög. A fiú nem ismer irgalmat, a ravaszra teszi a kezét, amikor lépések hallat­szanak. A pisztoly csütörtököt mond, Tibinek nincs ideje még egyszer elsütni, mert két férfi közeledik. Tibi is elmenekül. Közben Zsuzsa is odaér, és Borost támogatva indulnak az úton lefelé. Boros minden ere­jét összeszedve is alig vánszo­rog. A tárgyalás adatai szerint Zsuzsa a szörnyű eset alkalmá­val nem mutatott különösebb kétségbeesést. Az a határozott meggyőződés alakult ki ben­nem, hogy Zsuzsát ekkor már a bonyodalmak izgatták és nem az állítólag imádott férfi súlyos sebe. Erire gondolt elő­ször. A két férfi is, aki a tett színhelyére ért, ilyen értelem­ben vallott: — Furcsáüottuk, hogy a hölgy nem mutatott semmi kü­lönös izgalmat, s nem is láttuk nagyon kétségbeesettnek. Őszintén megmondom én is furcsállom, és sokat gondolko­zom ennek a viselkedésnek lé­lektani indokain. Igaz, Zsuzsa a tett színhelyén megállított egy véletlenül arra tartó, ki­rándulókat vivő taxit, és a kór­házig elkísérte Borost. A kór­házba, azonban már nem ment be, s még különösebbnek tartom, hogy többé nem ér­deklődött a hosszú időn kérész, tül élet-halál között lebegő »imádott« férfi sorsa iránt. Sokat foglalkoztatott a gondo­lat, mennyire voltak őszinték Zsuzsa érzései, amikor a férfit súlyos állapotában magára hagyta, s többé feléje sem né­zett A tárgyalásra nehezen, csak a rendőrség segítségével tud­tuk előkeríteni Zsuzsát. A tár­gyaláson legújabb vőlegé­nyének kíséretében jelen t meg. A szünetben nézem őket: a folyosó egyik szögletében Zsu­zsa szerelmesen simul a jóval idősebb férfihez. A tárgyaláson viszont oly közönyösen pillant Borosra mintha soha semmi köze nem lett volrna hozzá. Ami­kor tanúként kihallgatom, az a benyomásom, hogy Zsuzsa nehezményezi a diszkrét eset­tel kapcsolatos vallomást. Mintha azt mondaná, mi kö­zöm nekem mindehhez. Hir+e- 1en az a gondolatom támadt, hogv ez a Zsuzsa a velejéig romlott, és nyugodtan bétotar- tnsbptna Jósika és Tibi ban­dáiéba Nem akarom megsér­teni Zsuzsát, de az ö-zés^m hogy a már említett házibulin is kitűnően érezte volna magát. Sokat foglalkoztatott a gon­dolat, mit is érezhetett Boros ezen a tárgyaláson. Igaz, Boros az ügy sértettje volt, de erköl­csileg — akárhogy vesszük is — egy kissé a vádlottja is. Bo­ros több hónapos szenvedés után megmenekült, de vajon megmentette-e a becsületét és a családi békéjét is?... JÓSKA ÉS TIBI A ME­RÉNYLET UTÁN B. község felé vették útjukat. Üjabb be­törésre készültek, de végül is a terep és az alkalom nem volt megfelelő. Másnap visszatér­tek Pestre. Jóska hazament át­öltözni. Kissé félt a szüleivel való találkozástól, de amikor látta, hogy anyja nem tesz ne­ki szemrehányásokat, a hely­zetet kihasználva fölényessé vált, s anyjának megparancsol­ta, hogy három napra való élelmet csomagoljon neki, mert a Balaton mellé utazik. Anyja először megpróbálta eltéríteni tervétől, de aztán igen gyor­san belenyugodott a dologba. Legalább nem zavar otthon. Az anyja még azt sem tartotts szükségesnek, hogy a telefon- kagylót fölemelje, és a fiú megérkezéséről értesítse az apját Ezt a nagyon elfoglalt embert ilyesmivel igazán nem lehet zavarni. Különben is be­lefáradt már Jóska dolgaiba Ezt az apa így mondta a tár­gyaláson is. Balatoni utazásról azonban szó sem volt. Annál inkább be­törésekről, amelyeknek min­den előfeltételét meg kellett teremteni. Mindenekelőtt pe­dig pénzt kell szerezni. Ismét szóba kerül Györgyiek lakása. Györgyit felhívják telefonon. Senki sem jelentkezik. Gyor­san határoznak: Györgyiék író­asztalából minden értéket el kell vinni. A lakásba a nyitva levő előszobaablakon keresztül ezúttal Jóska mászik be, Tibi pedig falaz. Az íróasztalból órát, gdyóstollaíkat, manikűr, készletet és apró tárgyakat emel ki Jóska. A lopott dolgo­kat még aznap délelőtt értéke­sítik. S a betörésekhez két »Előre« tőrt vásárolnak egyik körúti boltban. A körúton megismerkednek két lánnyal, és segédszínésznek adják ki magukat. Elmondják, hogy egy készülő bűn­ügyi film szereplői. »El­árulják« a film témá­ját is, amely nem egyéb, mini! saját gyilkossági kísérletük fenn a Kakukk-hegyen. A lá­nyok izgalommal hallgatják a hátborzongató filmtémát. — Ez klassz film lesz — mondja az egyik kislány. Jóska azonban már alig vár­ja, hogy megszabaduljanak a lányoktól, szinte dühös is Ti­bire hősködő fecsegése miatt Lassanként rádöbben, hogy cselekményéért elöbb-utóbk felelnie kél! Tibi azonban megnyugtatja: nem kell meg­ijedni, amíg őt látja. Lemen­nek G-fca, s ott Tibi egyik ba­rátját keresik. A barátot neon találják, és az éjszakát a váró­teremben töltik. Reggel haza­mennek. Azzal válnak el, hogy a HÉV püspök-hegyi állomá­sán találkoznak. Jóska a gyilkossági kísérte! kivételével mindent elmond az anyjának, s a rendőrségen is maga jelentkezik. Most már meggyorsultak az események. Jóskát a püspök-hegyi talál­kozóra nyomozók kísérik el, s amikor Tibi leszáll a vonatról, azonnal elfogják. Mindketten beismerik a gaztettet Jóska szülei akkor már ol­vasták az újságban a merény­letet. Vajon mit erezhettek ők, a becsületes szülők, amikor megtudták, hogy az egyik me­rénylő az ő fiuk? * * * SOKSZOR JUTOTT ESZEM­BE ennek az ügynek a tár­gyalásakor, vajon meg lehet-e állítani a tragédiákat.« Mi Balatonújhelyen, Kiskorpá­don és Balaton bogláron leá­nyok, Ságváron fiúk építőtábo­ra működik megyénkben. A három leánytáborban mező- gazdasági, a fiútáborban csa­tornaépítő munkával foglal­koznak reggel 6 órától lS óráig. Ebéd után kétórás pihe­nő következik, majd változa­tos sport- és kulturális prog­rammal, fürdéssel töltik a dél­utánt a fiatalok. A házi sportversenyeken kí­vül szellemi vetélkedőket, mű­kedvelő művészeti bemutató­kat, ének- és táncversehyeket rendeznek a táborokban. Kül- és belpolitikai tájékoztatók, is­meretterjesztő előadások hang­zanak el, játék- és ismeretter­jesztő filmeket vetítenek he­tente egyszer. Ugyancsak he­tente egy alkalommal műked­velő művészeti csoportok lá­togatják meg a táborokat. So- mcgyból a BM-együttes, a ka­posvári honvédség együttese és az SZMT művészeti csoportjai vendégszerepelnek. Sok folyó­irat, a kultúrsátrakban lemez­játszó és rádió — Ságváron te­levízió is — rendelkezésre áll a középiskolás építőtáborok la­kóinak. Trösztösítés idején — Az új igazgatók már megbarátkoztak, de mi lesz az újj titkárnőkkel;?, (Erdei Sándor rajza) GYŐZELEM Az első »ütközet« kora dél­után kezdődött. A kórház gyermekosztályán riadót jel­zett a telefon. — Sürgős vércserére van szükség! Veszélyben van a koraszülött élete ... Az anya a szülőszobában boldogan álmodott. ‘— Fiú... Azt vártunk... Az apa kint az udvaron sugárzó arccal nyilatkozott: <— Fiam van.;. Az osztályokon csengett a telefon: ■— Sebészt kérünk, sürgős vércsere... «— Műtősnőit kérünk. .. *-t Vérre lesz szükség... Konzílium a gyermek- osztályon. Az anya boldogan mosoly­gott, az apa büszkén ment haza a hírrel. Az első emeleti kezelőben orvosok állják körül a pará­nyi emberkét. — Vér kell... A sebész vénát keres az apró kézen. A vérellátó ve­gyésze lesújtó hírt közöl: f— Nincs megfelelő... Szerezni kell... azon­nal. .. minden perc drága!.­Az ellátóállomás főorvosa a vaskos nyilvántartó könyv­ben nevet keres, embert, aki­nek ilyen vére van, aki tud­na segíteni. És akad. Órákon át tart a küzde­lem. Sötétedik, mire véget ér. A küzdők letörlik o verej­téket. — Sikerült... A bejárat elé mentő ka­nyarodik. A kísérő kettesé­vel ugorja a lépcsőket fölfe­lé. — Ikreket hoztunk. Vér­cserére van szükség — A főorvos nézi a fáradt arcokat. — Gyorsan hozzák fel... S azok, akik egy életet megmentettek, újra oda áll­nak a kezelőasztalok mellé. ■— Heparint... ■— Kalciumot. _ s- Vért..-. Az egyik kis tüdő nehezen szedi a levegőt. «— Oxigént. _ ■— Meleget..« Reflektorok, mclegitölám- pák ontják a fényt. Az izzó levegőjű szobában csend van. Hajnalban, napkelte után a főorvos újra megszólal: Sikerült... Az ikrek életük első igazi álmát alusszák. A küzdők még együtt maradnak: gyer­mekgyógyászok, sebészek, vérellátók, nővérek. Arról beszélnek, hogy mit kell még tenni. Alszik a kórház, a vá­ros, pihen a sok gyerek. Csak ők vannak ébren — majd­nem huszonnégy órája. Az életmentők. N. S. lett volna, ha a szülők más­képp lépnek fel? Igen, a tra­gédiák megállításához ész, erő, erkölcsi bátorság és felelősség­érzet kelL A tragédia igen sokszor ott kezdődik, ahol az emberi helytállás hiányzik. Jóska szülei, ha erősek lettek volna, szembehelyezkedhettek volna a sorssal. Tibi apja vi­szont kihívta a sorsot, amely ez esetben az erkölcstelenség a felelőtlenség és az emberte­lenség mezében jelentkezett a mostohaapánóL A két fiú most súlyos sza­badságvesztéssel lakói bűnéért. Mégis sokszor arra gondolok, hogy — legalábbis erkölcsileg — nem csak ők a vádlottak, hanem a szülők is. Amikor az ügyeit lezárom, eszembe jut Makarenko, aki a Szülők könyvében a követke­zőket írta: »Gyárában, üzemé­ben bezzeg mindenki szegy él­né, ha jó áru helyett selejtel termelne. Mennyivel szégyen­letesebb ennél, ha tökéletlen vagy kártékony embereket adunk a társadalomnak (Vége.) Szekeres Károly MíSJ'CJJSO/í A költő gondja — Kérem, szerkesztő úr, tegyen nekem egy nagy szí­vességet, és közölje a »-Tava­szi napsugár« című versemet! — Miért? — A honoráriumból sze­retnék egy esernyőt venni. Az eléggé gyenge hírű vendéglőben azt mondja egy vendég a pincérnek: — Hozzon nekem egy adag halat. A szomszéd asztalnál meg­szólal egy másik vendég: — Nekem is, de ne legyen büdös! A pincér kimegy a kony­hába, és leadja a rendelést: — Két halat, az egyik ne legyen büdös. • » • Szellemes gavallér Mond, milyen volt hozzád Mici? — Mint az áprilisi fagy. Végre fölengedett. * * * I volánnál elaludni nem lehet... Andrew A. Papamines bal- timore-i tanító szellemes ta­lálmánya lehetetlenné teszi, hogy a gépkocsivezető a vo­lán mellett szunyókálhasson. Ügyes készüléke olyan egy­szerű elven alapul, hogy a feltaláló több mint tíz esz­tendeig várt találmányának szabadalmaztatásával abban a hitben, hogy »ezt már va­laki biztosan feltalálta-». A készülék tranzisztorokkal működő miniatűr közvetítő- berendezés, amely a gépko­csivezető érverését vagy szívverését kíséri figyelem­mel. Amint a szívdobogás üteme jelentékenyen lassúb- bodik — ami álmosságra mu­tat —, a közvetítőberendezés impulzust ad a kapcsolótáb­lába szerelt vevőkészülék­nek, s az megindít egy csen­gőberendezést, vagyis fel­riasztja a vezetőt. A kicsiny, készülék a gépkocsivezető csuklójára szerelhető, vagy ruhájának mellényzsebében hordható. Elektronikus vizsgáztató A 24 esztendős Dmitrij Lebegyev az első sofőr Le- ningrádban, akiről elmond­ható, hogy jogosítványát elektronikus vizsgáztató »ke­zéből« kapta. Lebegyev két feladatot oldott meg az út­kereszteződéseknél való át­haladás szabályairól. Négy elméleti kérdésre válaszolt, s a gép hatszor kacsintott rá elismerőleg zöld elektronikus szemével: »Helyes!« Az elektronikus vizsgázta­tót a fizikai-gépészeti tech­nikum hallgatói szerkesztet­ték gépkocsivezetők számára. A készüléket az autóközleke­dés tapasztalt dolgozói igen sokra értékelték. A vizsgáz­tató objektíve ellenőrzi a vizsgázók ismereteit, és érté­kelést ad. Annak a módszer­nek az alapján működik, hogy a hasonló válaszok cso­portjából a vizsgázónak az egyedüli helyes válszt kell megadnia. A gép zöld va­rázsszeme csak pontos válasz esetén villan fel. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanáé? lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11# Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünls meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom