Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-11 / 160. szám

Csütörtök, 1963. július 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP Lesz-e elegendő téli tüzelő? Miért állnak sorba? — Lesz iszapszén — Csak a brikett a jó? Délelőtt 11 óra. A templom előtti meteorológiai állomás hi­ganyszála 34 fok meleget mu­tat. Az Ady Endre utcában mindenki az árnyas oldalra húzódik. Vagy mégsem min­denki? Nem bizony! A másik oldalon, a TÜZÉP-iroda előtt vagy 25—30-an állnak sorban. A zsúfolt iroda fülledt, leve­gőtlen. Egymást lökdösik az emberek. Mindenki szeretne mielőbb a pénztárhoz kerülni, hogy gyorsan szabadulhasson. Ma jó napjuk van a korán ke­lőknek, ugyanis 1053 mázsa brikett érkezett. Mert bri­kettért állnak sorba, meg iszapszénért. — Milyen a város szénellá­tása, miért állnak sorba az emberek a szénért? — kérde­zem Szűr Lajostól, a TüZÉP Somogy megyei igazgatóságá­nak vezetőjétől. — A télen zökkenők voltak a tüzelőellátásban, ezért so­kan már most, a nyári hóna­pokban beszerzik egész évi tüzelőjüket. Míg az utóbbi években ilyenkor jobbára csak a 480 forintos tüzelőutalványt váltották be, most nem ritka az olyan vevő, aki 1300—1600 forintért vásárol tüzelőt — mondja Szűr élvtárs. A TÜZÉP-iroda dolgozóinak most kijut a munkából. Július 8-án 1053 mázsa brikettet, 492 mázsa balinkai diót, 40 mázsa fát, 58 mázsa pécsi sze­net és 10 mázsa várpalotai lig­nitet adtak eL — A legszigorúbb téli hóna­pokét is túlhaladta a második negyedév forgalma — mondja az iroda vezetője. Az utóbbi három hónapban 1246 vagon tüzelőt adtak el Somogybán, mintegy 320 vagonnal többet, mint a múlt év azonos idősza­kában. Mégis miért nem váltottak be a júniusban kiadott 9000 tüzelőutalványból 1900-at? El­sősorban azért nem, mert megnőtt az igény a brikett és az iszapszén iránt. A többi jó minőségű, jól égő, gazdag kalóriatartal­mú szénért nem kell sor­ba állni. Melyek azok a szenek, ame­lyekből nagy mennyiség fek­szik eladatlanul? Elsősorban a pécsi mosott aknaszén. Ez a pécsi kovács-, dió- és kocka­szén keveréke. 5700 kalóriájú. Gyengébb minőségű szénnel (pl. várpalotai nyers lignittel) keverve nagyszerűen ég min­vű vadászpuska volt a vállán. Nemsokára fakitermelő mun­kásokkal találkoznak. — Láttunk egy vaddisznó­csordát, Járfás elvtárs! — mondta az egyik az erdésznek. — Hol? — A katlanon túl, a szarvas­kői út mellett... Ha idejében fölémek a gerincre, talán még csőre kaphatják... — mutat­ta az utat baltája nyelével az erdőmunkás. Járfás azonnal tolmácsolt a németeknek. A vadászok izga­tottan kémleltek az erdő mé­lyébe. Aztán úgy nekilódult a kis csoport, mintha nem fel­felé, hanem legalábbis lejtő­nek tartottak volna. Pálos és Liszkai a sor végé­re maradtak. Kihasználták az alkalmat: — A fényképek elkészültek? — Igen, azt mondják, hogy jól sikerültek. Meg fog lepődni — intett Sipos felé a fejével Liszkai főhadnagy —, ha meg­látja a képet mint tárgyi bizo­nyítékot ... Jól dolgozott a sze­relőnk — nyomta meg az utol­só szót..: De ismét abba kellett hagy­niuk a beszélgetést, mert Kurt Müller, a német vadász cipő­fűzője kibomlott, s lemaradt a többiektől. így Pálosék is be­érték, s ettől kezdve együtt mentek tovább. — Sprechen Sie deutsch? — szólt Páloshoz a vadász, mi­után kifújta magát. — Nur ich spreche ein we­nig ... — válaszolt Liszkai Pá­los helyett. — Kár — mondta a német m-, de azért fordítsa le az úr­den kályhában és Ezenkívül tűzhelyben. nagy mennyiségű komlói dió- és kockaszén van a TÜZÉP-telepem. Keverve jól ég, és nagy meleget ad ez is. A közép-dunántúli szenek kö­zül van bailinkai dió- és koc­kaszén is. Pillanatnyilag mint­egy tíz vagon nemesített lig­nitje is van a kaposvári telep­nek. Kevesen veszik, pedig a nemesített lignitből ki­vonták a vizet, hamuvá ég, hosszú lángja van, a laka- réktűzhelyekben ideális tüzelő. Ha ezeknek a szeneknek a jó tulajdonságait ismernék a vá­sárlók, ha megmagyaráznák nekik a helyes keverési arányt, kevesebben állnának sorba brikettért és iszapszénért. Eb­ből a kétfajta széniből nem tudnak mindenkit kielégíteni. Júliusban még kevesebb lesz a brikett, mert a nagymányoki brikettgyár egyhónapos kar­bantartásra leáll Augusztus­ban és a következő hónapok­ban ismét több brikettre szá­míthatunk. Vaklárma az is, hogy nem lesz egyáltalán pé­csi iszapszén. Sőt az az igaz­ság, hogy CFj pasztőrözöl kapott a csur­gói sajtüzem. A gép óránként ötezer liter tejet pasztőröz. na­ponta 20 000 li­ter tejet dol­goznak fel sajt­nak. a pécsi bánya több gépet szerzett be, hogy gyorsab­ban száradjon az iszapszén. A szállítás továbbra is aka­dozik. Csak egyhetes határidő­re vállal fuvart az AKÖV. Felgyülemlik, porosodik a sok szén a telepen. Néhány hét alatt porrá vált 3 vagon duda- ri dió, s egy-két nap alatt tönkremennek a közép-dunán­túli szenek is. A TÜZÉP vezetői bele­egyeznének abba, hogy az AKÖV mindjárt a vasútról szállítsa a tüzelőt a meg­rendelőhöz. Egyetlen kikötésük, hogy az így szállított szenet a TÜZÉP- té'epen levő hídmérlegen mér­jék meg. Elfogadható javaslat ez, a vásárló érdekeit szolgál­ja. Nem kellene a szenet le- és újból felrakni a TÜZÉP-tele- pen, nem törne össze, nem sütné a nap, nem mosná az eső, tehát jobb szenet kapná­nak a vásárlók, ha a vasútról szállítanák házhoz. S talán így szívesebben vennék meg azo­kat a szeneket is, amelyeket ma a sokszori rakodás miatt nagy portartalmúik miatt nem­igen keresnek. F. L. „Kevesebb politikai iskolát szervezünk, de növeljük az oktatás hatékonyságát“ A párttagság háromnegyede tovább képezi magát a fonyódi járásban Az éves művelődési tervvel egy időbén készítik elő áz 1963—64. évi pártoktatást a fonyódi járásban. Megvitatják a múlt év tapasztalatait, ta­nácskoznak a községi pártalap- szervezetekkel, s fölmérik, kikre támaszkodhatnak, kik azok, akik hajlandóak is, ké­pesek is tevékenyen részt ven­ni a pártoktatás irányításában. Ezekről a kérdésekről beszél­gettünk Frankberger Mihály elvtárssal, a járási pártbizott­ság főelőadójával. — Milyen tapasztalatai vannak a nemrég zárult pártoktatási évről? — Tavaly ősszel mintegy ezeregyszázan vásárolták meg a pártoktatás tananyagát. Hat­vanhat helyen alakult politikai iskola. Igen nagy számban vettek részt a tanfolyamokon párton kívüli dolgozók, a hall­gatóságnak csak körülbelül fe­le volt párttag. Ez igen nagyra becsülendő eredmény. S az is, hogy 262 nő vett részt az ide­ológiai képzésben. — S mi az, amivel elé­gedetlenek? — Ilyen is van, s ez — majd rátérek erre is — a szervező, mák, hogy nagyon fárasztó ez az út... Liszkai lefordította a vadász szavait. Az őrnagy, aki szintén igyekezett fáradtnak mutatkoz­ni, bólogatott... — Hallom, hogy ön zeneta­nár ... — Igen, az vagyok — vála­szolta Pálos az újdonsült tol­mács segítségével. — Én már jártam Magyaror­szágon, amikor katona voltam... — Igen? — kérdezte közöm­bösen az őrnagy. — A visszavonulás idején... Egy hónapig laktam Sátoralja­újhelyen ... Járt már ott? — Ismerem a várost..; — Szép, ugye? Itt a szállo­dában vannak sátoraljaújhe­lyiek, tegnap beszélgettem ve­lük — árulkodott akaratlanul is a német Pálosnak hirtelen eszébe ju­tott vitéz Kertes ügye, amely- lyel a felszabadudás utáni években oly sokáig foglalko­zott. Azelőtt sohasem járt Sá­toraljaújhelyen. Nyomozni kellett vitéz Kertes után, s ez­alatt sok ismerősre, barátra tett szert a városban. Hetekig a rendőrkapitányság kis ven­dégszobájában aludt, bár azt alig lehet alvásnak nevezni. Néhány órára ledőlt, de még akkor sem pihenhetett a sok poloska miatt. Éjjel-nappal dolgozott... Lehet, hogy ez a vadász ismerte vitéz Kertest? Ha egy hónapot ott töltött, ak­kor feltétlen ismernie kellett. Ha pedig ismerte, s nem kiál­tott fel, amikor megérkezett a szállodába, helytelen a felte­vése^«. Pálos ugyanis logikai kapcsolatot talált az egykori DEF-parancsnok és a B. 26-os személye között... Kiáltások verték fel gondo­lataiból. A csoport élén hala­dók, mint valami vad indiá­nok, utána eredtek a völgyben rohanó csordának. Velük sza­ladt Járfás is. — Lőni! Lőni! — kiabált németül Járfás a külföldiek­nek, hogy el ne szalasszák a vaddisznókat. Dörögtek a fegyverek, mint a géppuska. Az egyik vad fáj­dalmasan felüvöltött, s látha­tóan lemaradt a csordától. Jár­fás is lekapta válláról a pus­kát, s a vadászokkal együtt a disznó után rohant. A sebesült állat már nem bírta erővel, le­dőlt a földre. Valaki még egyet belelőtt, s a vad végleg kimúlt. Mire a többiek odaértek, a nyugatnémet vadász, aki elő­ször eltalálta, már az állat tetemén hasalt, s várta, hogy vadászszokás szerint felavas­sák... Az üdülők kíváncsian nézték, vajon mi fog következ­ni. Az erdész elmodta, hogy az a vadász, aki először lő va­lamilyen állatot, avatásra ke­rül ... Bicskát vett elő, levá­gott egy gallyat, megtisztogat­ta, majd odalépett a vaddisz­nón hasaló vadászhoz. — Hubertusz, a vadászok védőszentje nevében felava­tom a vaddisznólövés meste­rét! — mondta teljes komoly­sággal Járfás, és egy jó csípő­sét húzott a vadász fenekére, miközben a többieket, akik még nem láttak ilyet, a neve­tés folytogatta. Ezután minden előkészítő, ellenőrző munkán!-: gyengeségét, elégtelenségét mutatja. Mindebből ie kell vonnunk — s le is Vonjuk — a tanulságokat. Mindenekelőtt arról van szó, hogy nem sza­bad ábrándokat kergetnünk, meg' kell teremtenünk a magas színvonalú pártoktatás sze­mélyi és tárgyi feltételeit. A múlt évi tapasztalatok arra fi­gyelmeztetnek bennüruset, hogy inkább kevesebb iskolát szervezzünk, de ahol megindí­tottuk, ott legyen tartalmas a munka, legyen eredmény. Nem szabad szó nélkül elmen­nünk a mellett a tény mellett, hogy a 66 iskolából csak 57 fejeződött be eredménnyel, a többi tanfolyamon — pl. Szöllőskislakon és a Balaton- boglári Talajjavító Vállalatnál — már a legelején, másutt né­hány előadás után abbamaradt a tanulás. — Mi volt ennek az oka? — Az, hogy a pártszervezet kevés gondot fordított az el­méleti oktatásra. Csak később tudtuk meg, hogy néhány he­lyen még arra sem vettek fá­radságot, hogy beszélgessenek a jelöltekkel, hanem — telje­sen megengedhetetlenül — az érintettek megkérdezése nél­kül állították össze a «-hallga­tók névsorát«. Az ilyen mód­szerrel semmiképpen sem ért­hetünk egyet, hiszen ez már eleve magában hordja a ku­darcot. Tapasztaltuk azt is, hogy néhol a hallgatók érdeklődését nem tudta lekötni, illetve föl­kelteni a propagandista, s az ilyen politikai oktatáson még a tankönyveket sem igen for­gatták az emberek. Nagy volt a hiányzások száma is. Azzal sem lehet megbékélni, hogy a politikai iskolákon részt vevő hallgatóságnak mindössze egy- harmada volt termelőszövetke­zeti tag. Sajnos, nem egyedül álló Öreglak példája. Itt a pártoktatásra járó tizennyolc ember között csak négy tsz-tag volt. Nyilvánvaló a következ­tetés: fokoznunk kell a marxis­ta—leninista ideológia terjesz­tését a szövetkezeti parasztok között. — Vagyis növelni fog­ják a politikai iskolák szá­mát? — Nem, ehhez egyelőre nincs elég erőnk. Az előbb em­lített okok miatt az a tervünk, hogy a tavalyinál kevesebb, előreláthatólag ötven tanfolya­mot szervezünk, de ezek élére jól képzett propagandistákat állítunk. A tanfolyamokba mintegy ezer párttagot és pár- tonkívülit szándékozunk be­vonni. Emeljük a követelmé­nyeket, az oktatás színvonalát, növeljük hatékonyságát. Erő­teljesen szorgalmazzuk, hogy — akik még nem rendelkez­nek vele — megszerezzék az általános iskolai végzettséget; Azokban a falvakban, ahol nem tudunk szervezett párt­oktatást indítaná, az előadásos propagandát helyezzük elő­térbe. Elképzelésünk szerint nyolc-nyolc előadást tartanak ezeken a helyeken a járási ve­zetők. A marxista műveltség eme­lése céljából az idén először létrehozzuk Fonyódon a marxizmus—leninizmus kö­zépiskoláját. Erre az iskolára elsősorban azokat vesszük fel, akik alkalmasak arra, hogy majd az esti egyetemen foly­tassák tanulmányaikat — — mondotta válaszában Frank- berger elvtárs. V. J. jelenlevőnek ki kellett próbál- j nia, hogy mit bír el egy va-j dász nadrágja... A külföldi] bármilyen derekasan tűrte is] az avatást, a huszadik ütésnél] már feljajdult. De nem kímél-] ték, mindenkinek meg melletti forgatnia az avató pálcát.:. ] A szertartás végén aztán eiő-j kerültek a pálinkáskulacsok.3 Az üdülők nevetve tárgyalták] vajon érdemes-e vaddisznót] lőni. Járfás körbeadta a kula-3 csát, hogy a többiek is igya-* nak, a külföldiek azonban nemi követték a példát. Ök fizették] meg az árát, ők is fogyasztják] el... ] Az erdész ismét gallyakat t vágott, de most már nagy ob-• bakat, erősebbeket, aztán ősz-] szekötözte a disznó két-két lá-| bát, és a botokat belefűzte. ] — Aki este vaddisznóhúst] akar enni, az segítsen... —] szólította közteherviselésre a] csoport férfitagjait. Liszkai elsőnek ajánlkozott,; aztán Sipos is odalépett, hogy] segítsen. Vállukra vették a] disznót. Hetven-nyolcvan kilós] lehetett az állat, s a fülledt] melegben nem volt könnyű] megindulni vele. — Felvisszük a házamba. Ott szétszedjük, elosztjuk, s lefelé már könnyebb lesz — vigasztalta a többieket az er­dész, akik szorongva nézték, hogy bukdácsol a két fiatalem bér. Ugyanis rövidesen rájuk kerül a sor. (Folytatjuk) Jéffveréi után tában pusztított a galambtolás nagyságú jég. * * * — Nem óhajtjuk fenntartani a jégkár elleni biztosítást — üzenték a mosdósi Alkotmány Tsz vezetői tervtárgyaló köz­gyűlésük után az Állami Biz­tosítónak. Meg is mondták, hogy miért. Sérelmezték, hogy a néhány évvel ezelőtti jégve­rés alkalmával a szomszédos falu szövetkezete 300 000, ők pedig csak 60 000 forint kárté­rítést kaptak. Persze azt nem vették figyelembe, hogy az ő kukoricájuk kapálatlan ma­radt, s a termés jóval keve­sebbnek ígérkezett, mint a má­sik tsz-ben. Petre László, az Állami Biz­tosító igazgatóhelyettese részt vett a tsz június 24-i közgyű­lésén és sikerült a tagságot jobb belátásra bírnia. Egy héttel később a tsz 355 hold kalászosában jégverés pusztí­tott. * * * 233 termelőszövetkezet kö­tött megyénkben jégkár elleni biztosítást. Tíz tsz azonban fö­löslegesnek tartotta ezt. Kö­zöttük van a szentbalázsi Zöld­mező. — Kevés a jövedelem, s a biztosításra kiadott pénz két forinttal csökkentené a munka­egység értékét — mondja Papp József elnök. — Mit éreztek, amikor a szomszéd községben, Sántosom vihar és jégverés ptisztított? — Már hajnalban a határt jártuk, de szerencsére minket elkerült a jég..; S ha nem így történt volna? Munkaegységenként két fo­rintért a tagság egész jövedel­mét kockára tették. Kilencven termelőszövetke­zet szenvedett jégkárt az idén megyénkben. Mintegy 5—6 millió forintot térít meg az Állami Biztosító. A biztosítás­ra fordított összeg tehát nem kidobott pénz! Ss.b Az idén tizenegyszer verte el a jég megyénk különböző területein a kalászosokat és kapásokat. Több termelőszö­vetkezetben — Nágocson, Zi­esen — már háromszor oko­zott kárt a jégeső. összesen mintegy 30 000 holdról jelen­tettek eddig jégkárt a megyé­ből, * * * A batéi Zöldimező Tsz 23 holdas búzatáblájában arat a kombájn. Néhány méterre tőle a levágattam táblában Bornemissza János és Perczel Béla, az Állami Biztosító kár­becslői szorgoskodnak. Vé­kony drótból készített négy­szöget dobnak el, s ahol leesik, megszámolják, hány szem bú­zát vert ki a jég. Ehhez hozzá­adják a még várható vesztesé­get, s így állapítják meg, hogy a tsz kalászosában 15 százalé­kos veszteség keletkezett. Legutóbb 1957-ben volt Ba- téban jégverés, a tsz mégsem gondolt arra, hogy nem köt biztosítást. — Nyugodtabbam alszunk így — mondja Huri Béla el­nök. Korábbam a zöldborsó vetésükben esett jégkárért 35 ezer forint kártérítést kaptak, s megtérül a 300 hold kalá­szosban keletkezett jégkár is. * * * A nagyberki Kaposvölgye Tsz év eleji közgyűlésén szóba került, hogy kössenek-e bizto­sítást jégkár ellen. — Többen azt javasolták, hogy inkább rakjuk félre ezt a pénzt, s két-három év múlva másra használjuk föl — emlékezik vissza Havasi József elnök. — Szerencsére a józanabbul gon­dolkodókra hallgattunk, akik a szerződés megkötését szor­galmazták. Bizony nehéz év várt volna rájuk, ha nem így cseleksze­nek! 219 hold kalászosuk, 81 hold kapásuk szenvedett jég­kárt. Főleg a paradicsomban, a paprikában és a korai káposz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom