Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-07 / 157. szám
% SomogyiHéplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Miért nem helyettesítették a postást? Kaposúj lakon június 27-e óta nem kézbesítik a napilapokat, leveleket, pénzküldemé- nyeket, mert megbetegedett a postás (egyben a községi tanács hivatalsegédje). Olyan nyolcvan-nyolcvanötén járatják a Somogyi Néplapot, többen a Népszabadságot, más újságokat. Én tizenhárom éve vagyok a Néplap előfizetője, s bizony most nagyon hiányzik az újság. A községi tanácson dolgozóknak elhozzuk az újságot a vb-titkárral, amikor a levelekért megyünk a postahivatalba. Június 27-én és 28-án mi sem olvashattunk, mert nem mentünk el a postáért A községi tanács tavaly huszonöt új előfizetőt szerzett a Somogyi Néplapnak. Akik akkor nehezen rendelték meg a megyei napilapot, most arról panaszkodnak, hogy nagyon hiányzik nekik. Nem tudom, hogyan fordulhat elő, hogy a posta nem gondoskodik helyettesről, nem teljesíti kötelességét. Üton-út- félen kérdezgették tőlem is az újlakiak, miért nem kapják az újságot, a levelet. Szombaton ketten aziránt érdeklődtek, hogy mikor kapják meg nyugdíjukat. Fölvilágosítottam őket, hogy a pénz biztosan a posta- hivataliban van. Egyikük hétfőn elment érte, a másik azonban nem bír, mert tizenkét éve fekvő beteg. Nem helyes, hogy a falubelieknek a szomszéd községbe kell elmenniük a levelekért, újságokért. Sokan mégis fölkerekedtek, s a szomszédnak, jó ismerősnek is elhozták a postáját. Feltételezhető, hogy a szövetkezeti bolt falán elhelyezett postaládában még mindig benne vannak a június 26-án bedobott levelek, lottócédulák. Ugyanis a kézbesítő reggelenként üríti a ládát. Tudomásom szerint még az előfizetési díjakat sem szedte össze a kézbesítő. A nyugdíjasok türelmetlenül várják havi járandóságukat. Előfordulhat, hogy valakinek fontos levele érkezik, s az is ott van a ka- posmérői postahivatalban. Ilyennek nem szabad előfordulnia! Szabó József vb-elmök. Kik a legjobb műkedvelő népi táncosok ? Esélyes a Somogy megyei BM-együttes Tegnap reggel a »Ki mit tud?« vasárnapi döntőjére a fővárosba utazott a BM Somogy megyei Rendőr-főkapitányságának tánccsoportja. Az együttes az utóbbi két hétben nagy szorgalommal, heti három próbával készült a «-Ki mit tud?«-sorozat döntő vetélkedőjére. Három műsorszámuk — Nyáifirádi Pántlikázó, és Lassan-komótosan, valamint Dómján Sarkantyús tánca — közül a rendezőség jelöli M azt, amelyikkel a kamerák előtt küzdenek majd az első helyezésért A mezőny jó nevű versenytársakból, az ország legtehetségesebb műkedvelő népi tánccsoportjaiból áll. A bizottság most is a műsor végén hirdet eredményt Tekintve, hogy a BM-együttes az eddigi szerepléseken átütő sikert aratott — mind a zsűri, mind a közönség előtt —, esélyes lehet. Kívülük Somogy- ból Parragi Zsuzsát (bűvész) láthatjuk a képernyőn a vasárnap délután fél 6-kor kezdődő »Ki mit tud?« vetélkedő döntőjén. Miből lesz a közlekedési baleset? rí Vigyázzatok emberek! Néhány nap leforgása alatt csupán a Balatonon és a Tisza mentén hét ember fizetett a legszebbel, a legdrágábbal: az életével a figyelmetlenségért, az oktalan vakmerőségért. A kis 13 éves Kovács Anit hiába várják többé haza szülei. Kicsi tetemét Kenésénél fogták ki a hullámokból a révkapitányság járőrei. Egy másik helyen egy 26 éves, erőtől duzzadó fiatalember izzadtan, kimelegedve ugrott a strand mélyvizébe. . Szívgörcsöt kapott — csak a holttestét találták meg. Üres maradt két pad a szegedi egyetemen is. A két fiatal a mély víz mellett egy kőre telepedett le. Az úszni nem tudó Bene Margit véletlenül a vízbe esett. Nánási János a segítségére sietett. De már késő volt, a leány a fiút is magával rántotta, mindketten odavesztek. Tizennyolc éves volt Németh Károly, aki tiltott helyen, tutajról ugrált a mély vizű folyóba. Egy ugrás után nem jött fel többé... Es még sorolhatnánk az elővigyázatlanság, a fegyelmezetlenség okozta szomorú tragédiák fájó példázatait. De e néhány eset is kiált, figyelmeztet. Vigyázzatok, emberek! Akikről itt szó volt, valameny- nyien egészséges, családjuk körében szeretett, szép jövő előtt álló fiatalok voltak. Nem kellett volna még meghalniuk. Élhetne ma a kis Kovács Ani, ha jobban vigyáznak rá, élhetne a 26 éves fiatalember, ha csak néhány percet is vár, mielőtt a vízbe ugrik; élhetne a két egyetemista fiatal, ha egy kicsit is több elővigyázatossággal választják meg a kőhalmazt, melyre letelepednek; élhetne a 18 éves Németh Károly, ha csak egy felnőtt is figyelmezteti, hogy tiltott helven nem lehet a vízbe ugrálni. A lecke drága volt. A tanulság fájó és szomorú. Okuljon belőle minden szülő, minden nevelő és minden fürdöző. Felelőtlen emberek, akiknek semmi sem drága. Ott láthatjuk őket az országutakon motorkerékpáron vagy gépkocsin száguldozni. Jól tudják, hogy szabálytalanságot követnek el, de mégis megteszik. Nem törődnek azzal, hogy bármelyik pillanatban megeshet a szerencsétlenség. És ha megtörténik, akkor a visszatérő refrén: »Nem gondoltam, hogy baj lesz belőle.. Fotoriporterünik a 7-es fő- közlekedési úton kapta lencsevégre a közlekedés szabályait semmibe vev£ embereket. — STEPHEN CLAYTON angol »állampolgár« mindössze héthónapos csecsemő, de máris páratlan orvosi műtétet élt át. A kisgyermeknek négy foga volt a születésekor, és most, mivel fájtak a fogai, kettőt kihúztak. fc Bambi-bemutató Fonyódon A Kaposvári Szákvízüzem fonyódi telepe bővítette választékát. Ebből az alkalomból árubemutatót tartottak a telepen. A bemutatóra meghívták a Belkereskedelmi, az Élelmezésügyi Minisztérium, az Élel- m isze r-kiskereskedelmi Vállalat, a Vendéglátó Vállalat, a szövetkezeti vendéglátóipar, a megyei és a Fonyódi Községi Tanács vezetőit. A vendégekkel Horváth Zoltán, a szikvízüzem új igazgatója ismertette meg az üdítő italokat. Elmondotta, hogy az üzem szeretné megjavítani a Balaton déli partjának üdítő itallal való ellátását. A kereskedelmi szakemberek elismeréssel szóltak a szikvíz- telep készítményeiről, < hangsúlyozták, hogy örömmel vásárolnak belőle. Horváth Zoltán elmondotta, hogy a tánács ebben az évben nagy gondot fordított a szik- vízüzemre. Üj gépeket szereztek be, s többek között ennek köszönhető, hogy a fonyódi telep bővíteni tudta áruválasztékát. Július 1-től a Kaposvári Szikvízüzemben is képzett műszaki vezető dolgozik. Fonyódon jelenleg két műszakban dolgozik az üzem, s ha szükség lesz rá, megszervezik a harmadikat is. Hogy megszüntessék az áruterítés hibáit, megígérte, hogy hamarosan kidolgoznak egy célszerű túra- járattervet. Mivel a szikvízte- lepnek nincs elegendő gépkocsija, más vállalatok segítségét kérték a szállításhoz. Balatonlellén, a Hangulat Presszó előtt teljesen elállja az egyirányú út forgalmát a Belvárosi Üzemi Vendéglátó VáUalat FB 03-27 rendszámú tehergépkocsija. »Rakodtunk ... « — mondja a gépkocsivezető. Pedig ha tíz méterrel odább áll meg, a parklrozóhe- lyen, akkor is nyugodtan rakodhat. Békésen poroszkál a két ló Zamárdi előtt. Mögöttük türelmetlenül kürtői a tehergépkocsi, de a lovak hajtőjának ez nem számít. Az út szélén pedig biztonságosabb volna. A SZOT SA 01-56-os rendszámú tehergépkocsija. Jól látható, hogy a rakomány tetején ott könyököl az életével játszó rakodó- munkás is. Elég egy hirtelen fékezés, és ... Még elgondolni is szörnyű, hogy mi történhet! A bowden és a kisiparos r &imi Lande Elszakadt a motor bowden- veaefcéke. A vezető szerelőt keres. Persze szombaton délután nem olyan egyszerű dolog találni. A műszaki bolt zárva, a javító sántán, a szervizállomáson vége a munkaidőnek. Nincs más hátra, mint magánkisiparoshoz menni. A szerviz portása címeket mond. A kisiparosok sajnálkoznak: — Nem tehetek semmi t..: — Talán más vállalja .; — Nincs vezetékem ..: Egy Damjanich utcai szerelő szánakozva néz ránk: — Menjenek a Petőfi utcába. bepucolatlan, vasikerítéses ház. Megyünk. A műhelyben idős, szemüveges mester dolgozik. Elmondjuk a kálváriát, és könyörgésre fogjuk a dolgot. Egy darabig nem szól semmit, aztán félvállról odaböki: — Szereljék le. Nekilátunk, de a mester kitör. — Azért nem vállalták, mert utálják az olcsó munkát. Mert ebben nincs pénz. Értik? .... Kelletlenül, leereszkedően segít. — Aztán van-e pénzük? — Miért? — kérdezzük meglepetten. — Azért, mert a motorosok között sok a csibész, amikor elvégzem a munkát, kiderül, hogy egy fityingjük sincs. — Fizethetünk előre is... Mintha nem hallaná. — Magukat is beengedtem a műhelybe, erre is mindig ráfizetek. — Hogyan? — Mert lopnak a motoros urak. Értik? Nem, nem értünk semmit. Legfőképpen azt nem, hogy honnét veszi a bátorságot ez az ember, hogy így beszéljen velünk. Meg is kockáztatjuk ezt tudtára adni. — A kisiparos mindig azt csinál, amit akar, ez így mept mindig, így megy ma is. Értik? — mondja nagy hangon, és átnéz rajtunk. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, vitába széliünk. — A kisiparosnak a javítás a feladata. Ezért és erre kapott engedélyt. Dühösen válaszol: — Mondtam már az előbb... Én is elküldhettem volna magukat, mert ebben nincs pénz, vagy még mindig nem értik? A műhelyemben különben is azt csinálok, amit én akarok. Ebben még az Isten sem parancsol ... Valóban így lenne? így fest | a gyakorlatban a kisiparos- I szolgáltatás? Egy 57 éves ember érettségi vizsgát tett a Kaposvári Közgazdasági Technikumban. Neve Szabó József. Foglalkozása kórházi ellenőr. Lakik Kaposváron, a Katona József utcában.-— Miért tanult? — Nehéz erre válaszolni. — Többre pályázik? — Nem... — Anyagi haszna? — Semmi... — Akkor? — Miinddig tanulni szerettem volna... Az akarat gyökerét keressük. — Apám vasutas volt. Lámpatisztító. Betegsége korán nyugdíjba űzte. Nagyon szeretett, az volt az álma, hogy taníttat. A polgárit kitűnő eredménnyel fejeztem be..; Szünetet tart, és halkabban folytatja. — Kevés volt a pénz, nem futotta a továbbtanulásra. Pedig akkor már megvolt a? álmom. A sínek mellett játszadozva határoztam el, hogy mérnök leszek. Számolni fogok, rajzolni, tervezni. Akkor ősszel középiskola helyett égy lakatosműhelybe kerültem. Kitanultam a szakmát, hat éven. át dolgoztam. A gazdadsági válság idején utcára tettek. Voltam alkalmi munkás, temetőrendedző, végül a kórházi kertészet szerződtetett. Évekkel később foetettek a telefonközpontba, onnét a gazdasági hivatalba, majd a raktárba kerültem. 1956 márciusa óta ellenőr vagyok. Éltem a lehetőséggel és tanultam. — Nehéz volt? — Szívesen csináltam... Az évfolyam papának szólította. Osztálytársai gyermeked lehetnének. Mindenki szerette. Négy éven át az ösz- szes tantárgyból kitűnőre vizsgázott. Közben elvégezett egy számviteli tanfolyamot. Azt is kitűnő eredménnyel. Az érettségi előtt néhány nappal kórházba kellett vinni a feleségét. Most már megnyugodott, de akkor napokon át gyötörte az aggódás. És úgy ült a vizsga- padban. A tanulással töltött éjszakákról kérdezem. Jóízűen nevet. — Nem vagyok már fiatal. Az éjszakázás azoknak való. .. Hajnalban kelt minden reggel. — Mi volt a legkönnyebb? — A matematika... A számokat nagyon szeretem. — És a legnehezebb? — Olyan nem volt..: A bizottság előtt magyarból Kölcseyről beszélt. Történelemiből a török harcokról és a világháborúról. Megdicsérték. Adyt idézi és József Attilát, Madáchot, az Ember tragédiáját. Azt mondja, nagyon szereti József Attilát, mert megértette. Elakad a beszélgetés. Az érett öregdiák sokára szól. — Ha tiz évvel fiatalabb volnék, valóra válthatnám a régi álmot. Elmennék egyetemre. De már késő van... Néhány pillanatig tűnődik, aztán újra vidám lesz. — Azért nagyon jó. Ügy érzem, kinyílt előttem a világ. na i SOtiOK Hadova Kázmér meghívja Csüdör Bertalant vacsorára. — Oda találsz, barátom. A házunktól jobbra egy enyv- gyár, balra egy ecetgyár, szemben e^y sertéshizlalda, mögötte egy szappangyár van. — És ez nem kellemetlen nektek? — érdeklődött Csüdör. — Kellemetlen, kellemetlen, de van egy nagy előnye. Ha kinyitjuk az ablakot, mindig tudjuk, merről fúj a széL * * * Andrew Person amerikai publicista az újságírói hivatás nehézségeiről tartott előadást a rádióban. Többek között ezt mondta: — Azok közé a jutalmak közé, amelyekben az újságírónak része van, tartóznák az olvasók levelei is, amelyekben azzal vádolják, hogy hiányzik a bátorsága. S érdekes, a bátorság hiányát hánytorgatók kivétel nélkül bátorkodnak nem aláírni leveleiket. * • * A televízió este birkózóversenyt közvetít. Barábelné egyszer csak felsóhajt: — Nézd csak azt a fekete fickót, ezt nevezem én férfinak ... — Jó, jó — mondja dühösen Barábel —, de nézd meg a filmújság elején Sophia Liorent, én meg ezt nevezem nőnek... * • * Bob Hope, az ismert ame- nikai filmkomikus az utóbbi időben politikai nyilatkozatot is adott. Amikor Kennedy legfiatalabb öccsét szenátorrá választották, a következőket mondta: — Az amerikai társadalom két osztályra oszlik: a népre és a Kennedy család tagjaira. Ha a dolgok továbbra is igy haladnak, hamarosan a Kennedy család lesz számbeli többségben. * * * Leszerelt Horváthek fia. Otthon a hangos üdvözlések után megkérdezte az édesanyja: — Aztán szidtak-e sokat katonáéknál, kisfiam? — Engem nem — felelte a fiú —, de téged annál inkább, édesanyám. • * * Éva kerestetik T>ino de Laurentiis ügynököket küldött szerte a világba, hogy felkutassák azt a fiatal lányt, aki »A biblia« című nagyszabású új filmjében az édenkert első nőalakját, Évát játszhatná. Lauten- tiis ragaszkodik hozzá, hogy a paradicsomi jelenetek teljes »évakosztümben« kerüljenek színre, de bizonyos benne, hogy ha megfelelő szereplőt találnak, akinek arcán valóban »paradicsomi ártatlanság« tükröződik, akkor a nézőkben is csak ártatlan gondolatokat fog ébreszteni. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25061 ^Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 6. fi. A. Ä. &
