Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-06 / 156. szám
MELLÉKLET f §*!>§ ^<g §<fxÍ Csodagyerek Nagy népszerűségnek örvend a Balaton déli partján néhány nap óta egy kisfiú. A megyei tanács gyermeküdülőjében megforduló pedagógusok terjesztik a hírt: — Csodagyerek. A matema- tSka világában csak fél évszázadonként van ilyen. A csodagyerek: apró termetű, csikéfrizurás, barna szemű, játékos kisfiú. Mindössze hétéves. Azaz szerinte egészen pontosan: — Hétéves, egyhetes és hatnapos. Az egyik pedagógus fedezte föL A gyerek nézte az üdülő előtt robogó vonatot, és hangosan olvasta az egyik kocsi hatjegyű számét. Attól kezdve a kis Rács Imre a pedagógusok és a tábor apró lakóinak kedvence lett. Kiderült ugyanis, hogy Imi mindig és mindent számolt A fákat, a leveleket, a madarakat, a vonatokat, meg hogy hányat kell lépni, amíg leér a partra. Hogy egy tányér tevésből hány kanálra futja. Számon tart mindent. A sárga színű lakóépület előtt beszélgetünk. Imi csöndesen ül a pádon, és lábát lóbál- & — Mit szeretsz a legjobban? — Számolni M — Miért? — Mert könnyű ... — Ki tanított rá? — Senkij — Négyéves volt, amikor negyedikes testvére felolvasta előtte a számtan feladatát Papíron számolt, Imi fejben, és megmondta az eredményt. Az üdülő vezetője, ki tudja, hányadszor kérdezi: — Mennyi negyvennyolcszor negyvennyolc? A gyerek azonnal mondja az eredményt: — Kettőezer-háromszáznégy. — Hogyan számoltad ki? — Egyszerűen — mondja, és iőbál a lábával. — El tudnád mondani? — Persze. Ez nagyon egyszerű... — És azt is tudod, hogy hat- ezer-háromszázlhetvenkettőnek mennyi a fele? A pedagógus alig fejezi be a mondatot, Imi már kész. — Háromezer-egyszáznyolc- vanhat. — És kilencvenháromszor kilen c venhá rom ? — Az nyolcezer-hatszáznegy- venkilenc. — Azt mondd még meg, hogy halszázharminckettőezer- háromszáznegyvehétnek menynyi a fele. Gyorsan közbevág: — A hétnek nem egész szám a fele.;. — Az egyik tanító papíron próbálja ellenőrizni, de még le sem írta a számokat, a kisfiú már mondja a pontos eredményt: — Háromszáztiaenhatezer- százhetvenhárom és fél. Több tucat kérdésre válaszol. Amulunk, csodálkozunk. — Ha egy M teres üvegben nyolc deci víz van, és még hetet töltünk hozzá, mennyi lesz benne? — Tíz deci, mert a többi melléfolyik... — Mi szeretnél lenni? — Mérnök. Elhallgat, aztán újra fölnéz. — Főmérnök ..; — És milyen? Határozottan válaszol: — Az mindegy, csak számolni kelljen... Valaki újabb kérdést tesz föl. — Mit tudsz a matematikusokról? — A tanító néni mesélt róluk. A BolyaiakróL Azt mondta, hogy azok nagyon szerettek számolni. Fészkelödák, unja már a beszélgetést. Élénken megkérdi: — Elmehetek? Szeretnék játszani ; ; . Szalad a kugli zóhoz, de még visszakiált: — Amíg távol voltam, kétszáztizenhét fát dobtak. Még a beszélgetés alatt Is számolt. N. S. Csak a kijelölt helyen törődjünk! (Tudósítónktól.) Naponta több tízezer ember élvezi a Balaton hűsítő vizét. Sajnos, a csúcsforgalom a végzetes kimenetelű balesetek számában is megmutatkozik. Tavaly június végéig ketten fulladtak vízbe, az idén ennek a számnak már a négyszeresénél tartunk. A balesetek szinte kizárólag felelőtlenségből, meggondolatlanságból származnak. A Révkapitányság dolgozói az üdülőkben, a szállodákban minden érkező csoportot kioktatnak a legfontosabb tudnivalókra, a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat pedig röplapokon tájékoztatja az üdülőket a vízi eszközök használatáról. Miből származik a legtöbb baleset? Csak néhány okot említünk: A felügyelet nélkül hagyott gyermek mély vízre vagy kotrásos részhez téved, és már nem lehet rajta segíteni. A gyermekek a mólókról felhevülten ugranak a vízbe. a sekély víz fejes ugrásoknál különösen veszélyes. A tanulság: sose hagyjuk gyermekeinket felügyelet nélkül még az alacsony vízben sem. Igen sok balesetet okoz a gumimatracok helytelen használata. Üszni nem tudók is gyakran mély vízre eveznek a gumimatracon, a tűző napon felhe- vülnek, aztán a vízbe mártják magukat, és előfordul, hogy nem bírnak többé visszakerülni a matracra, vagy szívgörcsöt kapnak. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy csak olyan helyen fürödjünk, amelyet erre kijelöltek, s ahol állandó mentőszolgálat is van. A fürdési szabályokat pedig mindenkinek meg kell tartania. Délutáni pihenő a parton ÁBRÁNDOZÁS Filléres szerencselovagok AKI AZT GONDOLJA, hogy a magyar tenger partján csak pihenni lehet, hogy a Balaton a vizet, a napfényt, a csendet, a nyugodt kikapcsolódást jelenti csupán, az nem ismeri a balatoni országút életét. Mert a 7-es főútvonal — Siófoktól S/entgyörgyig — egy külön világ. Szokásai vannak és törvényei, amelyeket csak a -beavatottak« ismernek. Ezek a törvények egyszer nevetségesen furcsák, máskor meghökkentően. kegyetlenek. Autós-, illetve awtóstoptöirvé- nyek __ A z országút forró, a feketén fénylő aszfaltcsík két oldalán apró villák, emeletes üdülők, színes sátrak, hangulatos vi- kendházaik. És rengeteg ember. :. Siófok felöl hosszú sorban gépkocsik robognak, tíz perc alatt százhetvenhat magyar és külföldi rendszámú, vállalati és magánautó húz él a villák között EGYEDÜL ÁLLOK az országút mellett. Néha magasba Üdülés pénz nélkül ★ Stop, stop, autóstop... Autós kaland a Balaton-parton A parton csönd van. ** Odább, a kikötőben lárma. -Nemzetközi.« Négerbarna matrózok segédkeznek a beszállásnál. Az emberek vidámak. Az apróságok leginkább. Ez a nagy víz, ez a kékbe játszió tenger nagy jókedvet tud teremteni. Kürtszó jelzi az indulást. Kifutunk__ B eljebb gyors röptű sirályok villannak a tó ezüstös habjai fölött A parti fák susogó lombja csókot kér a széltől. A megragadó, örökké változó szépet talán csak a festő tudná visszaadni. De lehet, hogy az sem. Az ékes tollú Eötvös Károly, aki kötetekben vallott a Balatonról, azt írja valahol, hogy ezt csak költő és a történetíró tudná hűen papírra tenni. Mert a - Balaton. és ez a táj ábránd, költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból, s ragyogó reménység a jövendőre. Se mérnök, se tudós, se állatbúvár azt igazán felismerni sohasem lesz képes .« A riporter most cáfolni akarja az írót. Azért ült hajóra, hogy szembesítsen múltat és jelent. Nehéz a századokat így lemérni, de érdemes. Aki a kék vizet látta, és magába szívta ezt a levegőt, az rab lett. De régen kevés rabja akadt e szépnek. Ma viszont... De ezt talán kár is bizonygat» m. C mindezt egy közelgő, *'■' talán szürkének tetsző évforduló alkalmából. Az első igazán nagy hajó 166 éve, 1797 nyarán futott ki a vízre. A krónikás akkor ezt jegyezte tol: --4. Magyar Tengerünkön 'Jíafáft is látjuk már lebegni a boldog jövendőt.« Bacsányi versben énekelt. Mert nagy nap volt ez akkor. Egy különcnek tartott mágnás, Festetich György — ellentétben korának sok fő- urával — a fejlesztésre is áldozott. Megépíttette és vízre engedte a Phoenix hajót. Az utasok és a barna matrózok közül talán senki sem tudja ezt. S ez nem róható fel hibának. Mert még keveset tudunk a sokból, nagyon keveset. A Balatont igazán megismerni nem lehet, de megszeretni, azt igen. Az idegenvezető is erről beszél egy angol házaspárnak, és mutatja a napfénytől szikrázó nagy fényességben, hogy merre van Siófok, Földvár, Fonyód, Füred és Tihany. Szenvtelen arcúkról leolvasom, hogy nekik keveset jelentenek e nevek. De a szép már megfogta őket. És a mosoly Is meglesz majd meg a csodálkozás. A parkok, az évszázados fákkal szegélyezett sétányok, a lágy vonalú dombok emlékeket őriznek, nagyjaink szellemét. Blaha Lujza, a nemzet asalogánya itt énekelt versenyt a dalosmadaratókal. Itt élt Kisfaludy Sándor; Jókai itt álmodta regénybe az Aranyember meséjét. Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty, Széchenyi, Ady, Krúdy és Kálmán Imre pihent a partokon üdülésre, ihletre váróan. A virágok illata, a víz csobogása, a fák susogása zsongít. A mólókon szerelmesek andalog- nak, és a kikötőkben úgy hennek a karcsú vitorlások, mint szunyókáló albatroszok. Mögöttünk Siófok, előttünk Füred. Ügy mondjuk, Siófok a Balatpn fővárosa, Füred a szíve, és tegyük hozzá: hírességek találkozóhelye. Rabindranath Tagore, a Nobel-díjaa hindu költő — Jókai barátja — is itt keresett gyógyulást. Hét éve állították fel a sétányon a költő szobrát. TJjra harsam a hajókürt, megyünk tovább. Tihany következik, a magyar tenger legszebb drágaköve Még partot sem ér a hajó, de már hallatszik a -kecskekör- mőt« áruló gyerkőcök szavalókórusa: — K eeskekörmöt tessék:.. És utána nyomban Garay János tündérszép verse: »A régi szép időkben/ Egy szép királyleány/ Aranyszőrű kecskéket/ Őrzött Tihany fokán... « Mondják, szavalják, mesélik a kecskekörmök regéjét. Mi utasok legalább úgy örülünk, mint ők. Itt aztán válogathat a vendég a látnivalók között. A templomban I. András magyar király teteme. A Tihanyi Alapítólevél a legrégibb magyar szavakat őrizte meg. A múzeum olyan, mintha tündérek mesepalotája volna. A boltozatos folyosókon, a könyvtárteremben, a föld- és nép történeti gyűjtemények között akár napokig nézelődhet a kíváncsi vendég.,. Ringatózva úszik tovább a hajó Badacsony felé. Űjabb látnivalók kínálják magukat. ft-kMa)d Fonyódnak tartunk. A zöldiben pompázó hegyoldalon üdülők, villák tarkállanak. Ezen a dombon egykor vár állt, s a vitézek úgy vizsgáztak magyarságból, honszeretetfcől, hogy az századok múltán is példabeszéd tárgya. A kikötőtől jobbra végig csöndet, nyugalmat áhító emberek tanyáznak. A strandon, ezrek élvezik a vizet. A hajó újra ezüstös fodrokat kavar. Földvár előtt lassan beszökik az alkony. Az angoloknak fáradhatatlanul beszél a fehér ruhás idegen- vezető. Hajónk kapitánya mutatja az aranyhidat. — Wonderful..: A merev arcú Mister mér megtanult álmélkodni. Azt mondja: gyönyörű. Az asszony kiegészíts: — Wonderful marvellous .. Csodálatos.;. Fények gyúlnak a partokon velünk szemben Szántód csillog. Csokonai Vitéz Mihály, a »■Nádasháziba szorult világpolgár« itt pörölt a sorssal, hívogatván »Tihany riadó leányé«-! A partokon itt is, ott is motelok, bazársorok, villák és üdülők százai. IV agyot néznének a múlt ’ idők balatoni szerelmesei, ha láthatnák a ma életét. Amiért Eötvös pörölt és hadakozott, az ma valóság. Nem néhány különcnek tartott ember, hanem egy nemzet gyönyörködik, pihen és gyógyul itt. A felszabadult élet teremtő-, alkotóereje valóra váltatta a nagyok álmait. A hajó kiköt a »főváros« partjainál. Millió csillag sziporkázik az égen, millió csillag ragyog a tó tükrében... Üj mesét álmodik a Balaton... Németh Sándor lendítem a karom, autóstopra várok. Sokáig úgy látszik, reménytelenül. Ám jön egy kis vajszínű Trabant, fék csikorog, s egy barátságos, középkorú férfi nyitja a kocsi ajtaját. — Meddig? — Fonyódig szeretnék.:, — Boglárig elviszem. Rövid az út, keveset beszélgetünk. Annyit megtudok azért alkalmi utazta tómtól, hogy budapesti műszerész, s ha egyedül van szívesen vesz föl »autós topos« fiatalokat. Búcsúzóul megkérdem: — Nem volt még kellemetlensége az utasok miatt? Csodálkozva a fejét rázza és indít. Eszembe jut egy tavalyi bűnügyi statisztika: 1962-ben a Balaton mellékén elkövetett bűncselekmények tetteseinek tizennyolc százaléka autóstoppal érkezett a magyar tenger partjára. Ilyen esetek történtek: A fővárosban a rendőrség erélyes közbelépésére feloszlott egy galeri, s a legénykék néhány fillérrel a zsebükben lejöttek a Balaton mellé szerencsét próbálni... Persze valamiből élni kellett, s ezt a »valamit« törvénytelen úton volt a legkönnyebb megszerezni. Megtörtént, hogy háromnégy »filléres szerencselovag« az esti órákban kiállt az országút mellé, megállítottak egy gépkocsit, s ha sofőrön kívül más nem ült az autóban, leütötték és kirabolták az illetőt. Tavaly még napirenden voltak a betörések az üdülőhelyeken. A tettesek rövid időn belül rendőrkézre kerültek. A legtöbb így kezdte vallomását: — Autóstoppal jöttem le Balatonra..; NEM CSODA, hogy a néhány éve még kedvéit autóstop jócskán veszített népszerűségéből. Sőt! Vállalati gépkocsikon tilos alkalmi utasokat szállítani, s a rendőrség a »maszek« gépkocsivezetők többségét is felvilágosította az autóstop veszélyeiről. Mégis.;. Néhány hete az Osztapemkó- emlékmúnól négy fiatal — 15—18 éves lány — megállított egy teherautót. A gépkocsivezető rövid töprengés után »megegyezett« a lányokká! Elviszi őket Fehérvárig, ha... És a lányok sorsoltak. Ugyanez a jelenet ismétlődött meg Székesfehérvár és Siófok között — másik gépkocsin, másik sofőrre! A lányok ott is »kötélnek álltak«. Egy ez is az országút törvényed köziü! »Alkotóik« így fogalmazták meg: »Valamit valamiért«..: Tavaly, amikor intézményesen is megindult a harc az autóstop ellen, a fiatalok jó része maradisággal vádolta a rendőrséget és mindazokat, akik ellenezték az autóstopot. — Miért azonosítanak bennünket a bűnözőkkel? Az autóstop jó, mert sokat és sokfelé tudunk így utazni... őrültség lenne megtiltani... Miért nem engedik, ami jó és hasznos a fiatoknak? Ilyeneket mondtak, s bár túlnyomó többségük jogosain utasította el a »bűnöző« jelzőt, az autóstopot mégsem »őrültség« jelenlegi formájában betiltani. Honnét tudná a gépkocsivezető, hogy melyik fiatal becsületes szándékú és melyik nem az? Hallottam viszont egy figyelemreméltó javaslatot: — A KlSZ-alapszervezetek adjanak ki az arra érdemes^ becsületes, jól dolgozó fiataloknak hivatalos bélyegzővel, aláírással és fényképpel ellátott igazolványt? néhány heti vagy hónapi időtartamra. Ezek a fiatalok utazhassanak autóstoppal, ismerkedjenek meg az ország szép tájaivá! ÍGY Már IGEN! Mert nem az a rossz és elítélendő, hogy a fiatalok utazni szeretnének, s az utazásnak egy feltétlenül olcsóbb és talán »kalandosabb« formáját választják, hanem az, hogy ezzel a lehetőséggel sokan visszaéltek, s az autóstop segítségével a bűncselekmények sorozatát követték e! Végtére is a Balaton a pihenni vágyóké, semmi szükség sincs a magyar tenger partján az autós kalandok hőseire. 1 filléres saerencselovagokra Vincze Jenő UPEM berga mottos napolaj Kapható a földművesszövetkezeti boltokban
