Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-02 / 152. szám
Kedd, 1963. július 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP Iharosi körkérdés: Mit tud szövetkezetéről? A bágyasztó meleg szinte elviselhetetlen az iharosi réten. A völgykatlanban nincs széljárás. Perzsel a nap tüze. A szénát nők és férfiak kaz- lazzák, s nem a munkától — kazalozó hordja a magasba a szénát —, hanem a hőségtől izzadnak annyira. Amikor egy kicsit szünetel a munka, Horváth Sándorné megtörli homlokát, és a villanyélre támaszkodik. Fejőnő a tsz-ben, de a részes szénát ő is segíti behordani: kétharmadét a közös kazalba, egyharmadát pedig haza, a háztáji állatoknak. Airról beszélgetünk, hogy mennyi széna van még kint. — A réten még vannak pet- rencék — mondja. — És a pillangósok? — Azok már mind kazalban vannak. A tehénistállóra, a tehenekre terelődik a szó. Megkérdezem, mennyibe került a 100 férőhelyes sizarvasmartha-istál- ló. — Hát;;; Sokat Űzethettünk érte, az biztos, mert nagyon szép istálló ... — Hány tehén van benne? Nem tudja. Minden nap kétszer fordul meg az istállóban, de még nem számolta meg. De nemcsak ő, hanem Sári József növénytermesztési brigádvezető sem tudja megmondani, hogy meikkora tehénállománya van a tsz-nék. — Régen jártam a majorban, elég dolgom van nekem a mezőn is. Most éppen a szénát részelem. Airról viszont tudnak, hogy a sertések között bélgyulladás ütötte föl a fejét, és hogy a minap elpusztult egy tehén. Az ilyesmit elhíresztelik az állat- gondozók, mindenki tudomást szerezhet róla. De hogy negyven tehene van a tsz-nek, azt Horváthnén kívül a másik fejőnő, Csonka Istvánná sem tudja. Furcsa, de így van, számukra csak az a fontos, hogy i kifejjék azt a tíz-tizenegy te- j henet, de hogy összesen hány i tehéntől jön össze a tej, arra ! nem kíváncsiak. Nagy Lajos j állattenyésztési brigádvezető j elismeri, hogy tájékozatlanok j a fejők. Javasolta is már sok- i szór, hogy készítsenek egy ki- : mutatást az irodában az állat- i állomány alakulásáról, a hoza- j makrói, s azt kifüggeszthetnék j az istállóajtóra. A kezdeményes helyeselhető,' így tájékozódhatnának az emberek, az igaz. De csak azok, akik kíváncsiak, akik igénylik a tájékoztatást. Mert akit eddig nem érdekelt, hogy hányadán áll a tsz állatállománya, annak a figyelmét nem kelti föl ac kimutatás sem. Jó lenne, ha az emberek őnma- guktól érdeklődnének nemcsak aziránt, hogy hogy s mint van közvetlen környezetükben, a munkahelyükön, hanem körülnéznének, és tudontóst szereznének arról is, ami az egész tsz-ben van. A burgonyaföldön szelektálnak az asszonyok. Bodó Invré- né harmadmagával járja a táblát, kiszedik az elkorcsosodott bokrokat. Bodóné özvegyasz- szony, a családból egyedül dolgozik a tsz-ben, tehát a szövetkezetről szerzett ismereted nem a családtagoktól származnak. Tőle is a közös gazdaság felől érdeklődünk. — Sok kukoricát kellett kapálni? — Alig hagytak kapálniva- lót, majdnem az egész területet vegyszerezték — válaszolja az asszony. Elmondja, hogy nagyon tetszik neki a hatezer csirke, szép a nagy istálló, Igaz, több mint egymillió forintba kerül. Örül, hogy három traktoruk van (úgy mondja, hogy »nekünk«). Arra a kérdésre, hogy hány tehenet tartanak, gondolkodás nélkül feleli: — Negyvenet. Pedig nem is fejőnő. Tudja, hogy a hrigádvezető 45 egységet kap havonta; hogy mérleghiánnyal zárták a múlt évet, és hogy állami támogatást kaptáik. Sajnos, kevés az ilyen jól tájékozott tsz-tag Iharosban. — Érdekel, hogy mink van, meri ebből lehet következtetni arra, hogy mit várhatunk év végén — mondja Bodóné. Nagyon jó lenne, ha valamennyi iharosi szövetkezeti gazda ennyire átérezné: valóban gazdája a tsz-nek, s tudná, hogy mindenben érdekelt, ami a gazdaságban történik. Ezért sokat tehetnének a tsz vezetői is. Nemcsak azzal, hogy kimutatást készítenek majd az állatállományról, hanem leginkább azzal, hogy élő szóval is tájékoztatják gyakrabban, rendszeresen a tagságot. Nem kell ehhez minden héten közgyűlés, hanem beszélgessenek klsebb-nagyobb csoportokkal a mezőn, a majorban, munka közben vagy esténként az utcán — tehát mindenkor és mindenütt, ha erre alkalom adódik, Hemesz Ferenc A BRIGÁD ÖRÖME, ... A gépekre tűzött két piros zászló már messziről elárvulja, hogy itt dolgozik a Ságvári Endre szocialista brigád. Műszakváltás van a Kaposvári Textálművek orsózójában. Szinte tánclépésekben sürgölődnek a lányok: mindenki tisztán, rendben akarja átadni gépét váltótársának. Elmenőben azonban nem az öltöző, hanem az udvar felé tartanak ... — A sportpályát segítjük rendbe hozni — világosit fel D ömötörfi Jenövé brigádvezető. — És szívesen mennek? — Természetesen, hiszen egyik vállalásunk ez — néz rám megütközve a brigádvezető —, most meg pláne nagy a kedvük a lányoknak ..; — Mitől ez a kedv? — Képzelje, milyen kedves meglepetés ért berniünkét. Üzenetet kaptunk Ságvári Endre édesanyjától. Egyik ismerősünk együtt volt vele a kórházban Budapesten, és az beszélt rólunk neki. S ennek az ismerősünknek egyik látogatójától üzent a brigádnak. Arra kért bennünket, hogy legyünk méltó viselői a fia nevének. Most írtunk neki egy levelet, s megígértük benne, hogy teljesítjük kívánságét. Arra kértük, hogy írjon magáról, meg hogy szeretnénk vele megerősíteni a kapcsolatot. Legközelebb részletesebben beszámolunk neki brigádunk színes, tartalmas életéről. — Azt hiszem, lesz miről beszámolniuk ... — intek szememmel a piros zászlók felé. — Igen — néz ő is a zászlókra. — Jó mimikánkkal nyertük el őket. Egyiket a városi KISZ-bizottság, a másikat az üzem adta. Már háromszor kaptuk meg a szocialista brigád címet. A brigád huszonhárom tagjából eddig heten lettek kiváló dolgozók. Az idén Kádár Júliát, Molnár Verát és Farkas Ilonkát tüntették ki. — Miben mutatkozik még meg a közösség nevelő hatása? — Itt van mindjárt egy példa: néhány éve még Farkas Ilonka amolyan magának való, bátortalan lány volt, s ma a tanulásban meg a sportban is élen jár. Ejtőernyős lett belőle, és nem is akármilyen. Ezenkívül gyors- és gépírást tanuL Persze a brigád minden tagja részt vesz valamilyen oktatásban, mégis ezzel van a legtöbb gondunk. Nagy Mária és Mészáros Katalin például gimnáziumiba járt, s most abbahagyták a tanulást. Később majd megbánják, de akikor már nehezebb lesz újrakezdeniük. Ennél is nagyobb gondot okoz Miksa Irén. Annáik ellenére, hogy több éve itt dolgozik, még mindig nem tette le a technikai minimum vizsgát. Mindig csak ígérgeti, hogy ekkor meg akkor ... Nem mondom, hogy ne szórakozzanak a lányok, hisz magam is szeretek szórakozni, de emiatt elhanyagolni a tanulást nagy vétek ... — No és a fogadalom? . ^ Abba a tanulás is beleértendő, nem? — De igen. — Vajon hogyan állnának oda azok a lányok Ságvári Endre édesanyja elé — ha egyszer meglátogatná a brigádot —, akik nem tartják meg adott szavukat? Erre is gondolniuk kellene. — Én már gondoltam rá. De azért ezek után is bízom a lányokban, hogy hajlanak a jó szóra, s ahogy a termelésben meg a társadalmi munkában, a tanulásiban is helytállnak majd. Igaza van a bri gádvezet őneki bízni kell az emberekben. A bizalmat pedig jó munkával kell viszonozni. Nem lenne szép, ha némelyek könnyelműségéből szégyenfolt kerülne a brigád két szép piros zászlajára ... Szűcs Ferenc Nagyarányú szőlőtelepítési terv Nagyberkiben Hazájára talált a Pannónia kincse Pár évvel ezelőtt hazánkban és külföldön is hírnévre tett szert, elnyerte a szakemberek tetszését Javós Gyula nagyberki szőlész csemegeszőlője, a Pannónia kincse. A hírnévnél és az elismerésnél azonban nemigen jutott több ennek a szőlőfajtának. A nemesítő küldött ugyan szaporítóanyagot a megrendelőiknek, de a helyi Kaposvölgye Termelőszövetkezetben nem akartak foglalkozni a nemes szőlővel. A tavasszal aztán állami hitelből hozzáfogtak a szőlőtelepítéshez. Az idén négy és fél hold Pannónia kincsét telepítettek. Bár egy kicsit megkéstek a vesszők kirakásával, ám a j<jl előkészített talajban —i mélyforgatás után tömörítették a földet, s miden vessző tíz liter vizet kapott a kitelepítéskor — nem maradt el az eredmény: az ültetvény 81 százaléka megeredt. A tervek szerirjt 1965-ig száz holdon telepít szőlőt a Kapós- völgye Tsz. Szaporítóanyagot eddig főképp a neves szőlész adott a tsz-nek, de ezután már önellátók lesznek, maguk állítják elő a szaporítóanyagot a mintegy 60—70 hold Pannónia kincse telepítéséhez. A jövőre ben tehát ez a szőlő lesz a nagyberki szőlő fő fajtája végre saját hazája, a szalacs- kai hegy környéken. A mérői napközisek Ládahegy a Nagyatádi Konzervgyár udvarán dig csak azzal lehet védekez- kai is visszaindult a szállóba. De mosolyognia kellett, mert kifogásoljam, M udvarol magárai ellenük.;. — Tegyen úgy, mintha ivott Éva olyan biztatóan szorította nak? Csak elmondtam a véle— Köszönöm szépen, ha a volna, s csak most józanodna... meg a kezét, hogy Sípos attól lábikrámba mar... Jobb he- — szólt az őrnagy Uszkárnak, félt, hogy észrevenni rajta igalyet is választhattunk volna a találkozóra;.. — Nem mehettünk messzire, ment vissza kell térnünk, mielőtt még vége lenne a mulatságnak. — Hogy viselkedik a fickó? — kérdezte Istvánfi. — Sipos? Erősen udvarol.:. Szerintem, amióta megérkezett, tulajdonképpen még semmit sem csinált, csak a lányt ostromolta. Ügy látszik, ez erősen benne van a haditervükben ... — Hallom, hogy a lány beleesett. — Ügy fest a dolog. Elhallgattak. Llszkai fáradt és álmos volt, pedig még csak két napja!... Mi lesz két hét múlva? De hát mit csináljon? Ű maga választotta ezt a hivatást, senki sem erőszakolta rá. Mindig nyomozó akart lenni, most aztán csinálhatja ... Igaz, hogy inkább testőr, mint nyomozó ezekben a napokban, de az is igaz, hogy sokat tanulhat Pálos őrnagytól. Komoly szaktudású ember ... Néha micsoda gondolatai vannak! Alig tudja követni. És micsoda szeme ... Olykor mintha csakugyan igazi, zenetanár volna, úgy bele tudja élni magát a szerepébe. A hangjában is alig lehet felismerni az igazit... — Istvánfi elvtárs, kísérje vissza Ferenczi elvtársat — jelent meg Pálos és Ferenczi a barlang bejáratában. — dent megbeszéltünk . — Majd az fogjuk mondani, hogy egy kissé többet ivott a kelleténél, és kijöttünk leve- gőzni. — Értettem — válaszolta Liszkai. Odabenn még javában folyt a mulatság. Pálos azonnal észrevette, hogy Éva már megihatott néhány konyakot, mert erősen csillogtak a szemei, s tánc közben egészen odabújik Síposhoz... — Hát magúk meg hol csavarogtak? — kiáltott Éva in- cselkedően. — Velem már nem is táncol, tanár úr? Pálos nem akart visszakiáltani, hanem odament a lányhoz, s bizalmasan, de úgy, hogy Sipos is hallja, a fülébe súgta: — A Miklós becsípett egy kicsit. Muszáj volt kiszelőztetni a fejét... Hiába csak jó az öreg a háznál... — Mi is ittunk — válaszolta nevetve Éva, és rákacsintott férfi vadul magázi érzéseit. Látta őrnagy is.;. — Tetszik a fíú? — kérdezte Évát. menyemet... Teljes odaadással, igaz szerelemmel lehet sze- mandezt az retni egy félévi ismeretség után is, nem? Sokkal biztosabb értékmérők a hónapok, az évék, mint a napok vagy az — Ühsrn — bólintott Éva kis- órák... Tudja, csak azért lányosán. — Helyes fiú, nem? mondom ezt, mer én fiatal ko— Kinek-kinek... Én fiatal romban háromszor is nagyot koromban mindig úgy voltam csalódtam, és azt hiftem, hogy vele, hogy előbb jól megismer- sohasem fogom kiheverni. S tem a lányt, s csak akikor kezd- akkor megfogadtam magam- tem neki hinni... Maga már ban, hogy ahol tehetem, óvom nem gyerek, tudja, hogy nem ismerőseimet olyan lépésektől, szabad felülni az első szép sza- amelyek buktatókhoz vezethet- vakmak. nek..; — Nézzenek oda.:: Le akar — Miért tetszik ilyen meszbeszélni róla? — Isten ments. De tudja, ilyen korban az ember már könnyebben tud tájékozódni ,.. Nem tudom, ki ez a fiatalember . . ; De.;; — Technikus — vágott közbe Éva. — Technikus. De magának... — Miért, egy technikus nem udvarolhat egy mérnöknek? — vágott ismét Pálos szavába a lány. — Hol van az előírva, hogy egy mérnöknek csak mér- nöík, vagy diplomásnak csak hoz szorította a lányt. Éva fel- diplomás lehet a férje? szisszent. — Ne csacsislkodjon, kislány, — Ha megengedi, Sípos elv- nem vagyok ón olyan régimó- társ, táncolok egyet Évával, úi... Bocsánat, nem akartam ment aztán szeretnék lefeküd- a lábára lépni. Visszatérve az előbbire, igaz, azt mondják rám, hogy én kispolgári értelmiségi vagyak. De azért már kikerültem a legyintő értelmiségiek sorából... Nincsenek nekem ilyen előítéleteim ... — Hát akkor meg mi kifogása van Tibor ellen? — Kifogásom igazán nincs... Hogy is jönnék én ahhoz, hogy ni ... öreg csontjaimnak mér nem való az éjszakázás ... De a tiszteletikört le akarom tudni ... Sípos olyan kétségbeesetten nézett Évára, mintha e pillanatban örökre elválasztották Min- volna tőle ... Pedig titokban még örült is, hogy egy kissé Elváltak. Majd Pálos és Usz- nyugton maradhat a lánytól. szemenő következtetéseket levonni? Hol vezetne ez a friss kapcsolat buktatóhoz? Nem mondom, bennem is felötlött már, hogy túlnő majd ez az ismeretség a két héten ..; De őbenne is. Egyszerű, rendes fiú. Olyan őszinte, hogy ritkán találkozik az ember ilyennel... Jó emberismerő vagyok, gyorsan meg tudom ítélni, hogy őszinte-e valaki. S nekem valami azt súgja belül, hogy 5 az... — Lehet... De hált maga még olyan fiatal, hol szerzett ilyen emberismeretet huszonhárom éves korára? Ugye, any- nyi? — Igen. Honnan tudja? — Jelen voltaim, amikor kitaláltatta vele a korát. — Ja persze... — mondta Éva, és gyorsabb tempóra késztette a zenetanárt. (Folytatjuk.) Csöndes a szép új óvoda folyosója. Megszűnt volna a napközi? Erre rácáfolnak a katonás sorrendbe állított cipők a pádon. — Délutáni pihenőn vannak a gyerekek — válaszol kérdésemre Kacsar Józsefné dada. __ Nemsokára fölkelhetnék. N agyon mozgalmas volt ez a mai délelőtt, elfáradtak a kicsik. Szeretettel beszél »gyerekeiről«. Bőségesen akad dolga, negyven apróságra vigyáz, közülük harminc időszaki napközis. Kevés a személyzet, mindössze ketten vannak a vezető óvónővel. Nyílik az ajtó, majd egy gyerekfej jelenik meg az egyre nagyobbodó nyílásban. — Fölkelhettek — szól oda Kacsámé. A gyerek eltűnik, s nemsokára zajossá válik aiz épület: — Rozika néni, elvitték a cipőmet! — Kibomlott a hajam... — A Ferinél van a szandálom! — Kacsáménak, ha tíz keze volna, akkor is alig győzné. Pár perc alatt a gyerekek gyűrűje vesz körül. Faggatnak, hogy hová jártam óvodába, a gyerekeim is napközisek-e. Nem?! — húzza el száját Magola Éva —, akkor az nem is tud semmit! Húga, Katika azzal dicsekedett, hogy műsoruk lesz. — Szavaljak? — kérdi, s választ sem várva elkezdi »Cu- coj Gejgej« versét. A többiek sem akarnak lemaradni. Máté Ferike, Keveset Pityuka, Sülé Hajnalka is bemutatja, hogy mit tud. Nem kéretik magukat, bátrak, látszik, hogy szívesen szerepelnek. Közben kiosztották a várva várt uzsonnát. Bojtos Piroska odajön hozzám: — Enni jó — mondja klaszszikus tömörséggel, és nagyot harap a kezében szorongatott kekszbe. Van valami igaza... Fellűnit, hogy úgy bújnak Kacsáméhoz, úgy hallgatnak rá, olyan bizalommal vannak iránta, mintha édesanyjuk volna. Amikor ezt megemlítem, Kacsámé mosolyog: — Megérzik, hogy szeretem őket. Aki nem szereti a gyerekeket, ne menjen óvodai dolgozónak. Hat éve vagyok dada, nagyon megszoktam a kis emberpalántákat. S valóban, igyekszünk olyan körülményeket biztosítani nekik, mintha otthon volnának. StrubI Márta A Somogy megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat kaposvári kirendeltsége gépkocsirakodo munkásokat vesz föl. Jelentkezés : Kaposvár, November 7. utca 86. ____ (51420) Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kőműveseket és segédmunkásokat vesz föl kaposvári, Sió fok környéki, Nagy atád környéki munka helyeire. Fizetés telje sítménybérben. Jelent kezés: Kaposváron Má jós 1. u. 57., Siófokon Fő u. 222., Nagyatádon a fő-építésvezetőségnél (a vasútállomáson túl), ezenkívül a járási tané- csőknél. (51568)
