Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-02 / 152. szám

Kedd, 1963. július 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP Iharosi körkérdés: Mit tud szövetkezetéről? A bágyasztó meleg szinte elviselhetetlen az iharosi ré­ten. A völgykatlanban nincs széljárás. Perzsel a nap tüze. A szénát nők és férfiak kaz- lazzák, s nem a munkától — kazalozó hordja a magasba a szénát —, hanem a hőségtől iz­zadnak annyira. Amikor egy kicsit szünetel a munka, Hor­váth Sándorné megtörli hom­lokát, és a villanyélre támasz­kodik. Fejőnő a tsz-ben, de a részes szénát ő is segíti behor­dani: kétharmadét a közös ka­zalba, egyharmadát pedig ha­za, a háztáji állatoknak. Airról beszélgetünk, hogy mennyi széna van még kint. — A réten még vannak pet- rencék — mondja. — És a pillangósok? — Azok már mind kazalban vannak. A tehénistállóra, a tehenek­re terelődik a szó. Megkérde­zem, mennyibe került a 100 férőhelyes sizarvasmartha-istál- ló. — Hát;;; Sokat Űzethettünk érte, az biztos, mert nagyon szép istálló ... — Hány tehén van benne? Nem tudja. Minden nap két­szer fordul meg az istállóban, de még nem számolta meg. De nemcsak ő, hanem Sári József növénytermesztési brigádveze­tő sem tudja megmondani, hogy meikkora tehénállománya van a tsz-nék. — Régen jártam a majorban, elég dolgom van nekem a me­zőn is. Most éppen a szénát ré­szelem. Airról viszont tudnak, hogy a sertések között bélgyulladás ütötte föl a fejét, és hogy a mi­nap elpusztult egy tehén. Az ilyesmit elhíresztelik az állat- gondozók, mindenki tudomást szerezhet róla. De hogy negy­ven tehene van a tsz-nek, azt Horváthnén kívül a másik fe­jőnő, Csonka Istvánná sem tudja. Furcsa, de így van, szá­mukra csak az a fontos, hogy i kifejjék azt a tíz-tizenegy te- j henet, de hogy összesen hány i tehéntől jön össze a tej, arra ! nem kíváncsiak. Nagy Lajos j állattenyésztési brigádvezető j elismeri, hogy tájékozatlanok j a fejők. Javasolta is már sok- i szór, hogy készítsenek egy ki- : mutatást az irodában az állat- i állomány alakulásáról, a hoza- j makrói, s azt kifüggeszthetnék j az istállóajtóra. A kezdeményes helyeselhető,' így tájékozódhatnának az em­berek, az igaz. De csak azok, akik kíváncsiak, akik igénylik a tájékoztatást. Mert akit ed­dig nem érdekelt, hogy hánya­dán áll a tsz állatállománya, annak a figyelmét nem kel­ti föl ac kimutatás sem. Jó lenne, ha az emberek őnma- guktól érdeklődnének nemcsak aziránt, hogy hogy s mint van közvetlen környezetükben, a munkahelyükön, hanem körül­néznének, és tudontóst szerez­nének arról is, ami az egész tsz-ben van. A burgonyaföldön szelektál­nak az asszonyok. Bodó Invré- né harmadmagával járja a táb­lát, kiszedik az elkorcsosodott bokrokat. Bodóné özvegyasz- szony, a családból egyedül dol­gozik a tsz-ben, tehát a szövet­kezetről szerzett ismereted nem a családtagoktól származnak. Tőle is a közös gazdaság felől érdeklődünk. — Sok kukoricát kellett ka­pálni? — Alig hagytak kapálniva- lót, majdnem az egész terüle­tet vegyszerezték — válaszolja az asszony. Elmondja, hogy nagyon tetszik neki a hatezer csirke, szép a nagy istálló, Igaz, több mint egymillió forintba kerül. Örül, hogy három trak­toruk van (úgy mondja, hogy »nekünk«). Arra a kérdésre, hogy hány tehenet tartanak, gondolkodás nélkül feleli: — Negyvenet. Pedig nem is fejőnő. Tudja, hogy a hrigádvezető 45 egysé­get kap havonta; hogy mérleg­hiánnyal zárták a múlt évet, és hogy állami támogatást kaptáik. Sajnos, kevés az ilyen jól tá­jékozott tsz-tag Iharosban. — Érdekel, hogy mink van, meri ebből lehet következtetni arra, hogy mit várhatunk év végén — mondja Bodóné. Nagyon jó lenne, ha vala­mennyi iharosi szövetkezeti gazda ennyire átérezné: való­ban gazdája a tsz-nek, s tudná, hogy mindenben érdekelt, ami a gazdaságban történik. Ezért sokat tehetnének a tsz vezetői is. Nemcsak azzal, hogy kimu­tatást készítenek majd az állatállományról, hanem legin­kább azzal, hogy élő szóval is tájékoztatják gyakrabban, rendszeresen a tagságot. Nem kell ehhez minden héten köz­gyűlés, hanem beszélgessenek klsebb-nagyobb csoportokkal a mezőn, a majorban, munka közben vagy esténként az ut­cán — tehát mindenkor és mindenütt, ha erre alkalom adódik, Hemesz Ferenc A BRIGÁD ÖRÖME, ... A gépekre tűzött két piros zászló már messziről elárvulja, hogy itt dolgozik a Ságvári Endre szocialista brigád. Mű­szakváltás van a Kaposvári Textálművek orsózójában. Szin­te tánclépésekben sürgölődnek a lányok: mindenki tisztán, rendben akarja átadni gépét váltótársának. Elmenőben azonban nem az öltöző, hanem az udvar felé tartanak ... — A sportpályát segítjük rendbe hozni — világosit fel D ömötörfi Jenövé brigádveze­tő. — És szívesen mennek? — Természetesen, hiszen egyik vállalásunk ez — néz rám megütközve a brigádveze­tő —, most meg pláne nagy a kedvük a lányoknak ..; — Mitől ez a kedv? — Képzelje, milyen kedves meglepetés ért berniünkét. Üze­netet kaptunk Ságvári Endre édesanyjától. Egyik ismerő­sünk együtt volt vele a kórház­ban Budapesten, és az beszélt rólunk neki. S ennek az is­merősünknek egyik látogatójá­tól üzent a brigádnak. Arra kért bennünket, hogy legyünk méltó viselői a fia nevének. Most írtunk neki egy levelet, s megígértük benne, hogy tel­jesítjük kívánságét. Arra kér­tük, hogy írjon magáról, meg hogy szeretnénk vele megerősí­teni a kapcsolatot. Legköze­lebb részletesebben beszámo­lunk neki brigádunk színes, tartalmas életéről. — Azt hiszem, lesz miről be­számolniuk ... — intek sze­memmel a piros zászlók felé. — Igen — néz ő is a zász­lókra. — Jó mimikánkkal nyer­tük el őket. Egyiket a városi KISZ-bizottság, a másikat az üzem adta. Már háromszor kaptuk meg a szocialista bri­gád címet. A brigád huszonhá­rom tagjából eddig heten let­tek kiváló dolgozók. Az idén Kádár Júliát, Molnár Verát és Farkas Ilonkát tüntették ki. — Miben mutatkozik még meg a közösség nevelő hatása? — Itt van mindjárt egy pél­da: néhány éve még Farkas Ilonka amolyan magának való, bátortalan lány volt, s ma a tanulásban meg a sportban is élen jár. Ejtőernyős lett belőle, és nem is akármilyen. Ezenkí­vül gyors- és gépírást tanuL Persze a brigád minden tagja részt vesz valamilyen oktatás­ban, mégis ezzel van a legtöbb gondunk. Nagy Mária és Mé­száros Katalin például gimná­ziumiba járt, s most abbahagy­ták a tanulást. Később majd megbánják, de akikor már ne­hezebb lesz újrakezdeniük. En­nél is nagyobb gondot okoz Miksa Irén. Annáik ellenére, hogy több éve itt dolgozik, még mindig nem tette le a techni­kai minimum vizsgát. Mindig csak ígérgeti, hogy ekkor meg akkor ... Nem mondom, hogy ne szórakozzanak a lányok, hisz magam is szeretek szóra­kozni, de emiatt elhanyagolni a tanulást nagy vétek ... — No és a fogadalom? . ^ Abba a tanulás is beleértendő, nem? — De igen. — Vajon hogyan állnának oda azok a lányok Ságvári Endre édesanyja elé — ha egyszer meglátogatná a brigá­dot —, akik nem tartják meg adott szavukat? Erre is gondol­niuk kellene. — Én már gondoltam rá. De azért ezek után is bízom a lá­nyokban, hogy hajlanak a jó szóra, s ahogy a termelésben meg a társadalmi munkában, a tanulásiban is helytállnak majd. Igaza van a bri gádvezet őneki bízni kell az emberekben. A bizalmat pedig jó munkával kell viszonozni. Nem lenne szép, ha némelyek könnyelmű­ségéből szégyenfolt kerülne a brigád két szép piros zászlajá­ra ... Szűcs Ferenc Nagyarányú szőlőtelepítési terv Nagyberkiben Hazájára talált a Pannónia kincse Pár évvel ezelőtt hazánkban és külföldön is hírnévre tett szert, elnyerte a szakemberek tetszését Javós Gyula nagyber­ki szőlész csemegeszőlője, a Pannónia kincse. A hírnévnél és az elismerésnél azonban nemigen jutott több ennek a szőlőfajtának. A nemesítő kül­dött ugyan szaporítóanyagot a megrendelőiknek, de a helyi Kaposvölgye Termelőszövetke­zetben nem akartak foglalkoz­ni a nemes szőlővel. A tavasszal aztán állami hi­telből hozzáfogtak a szőlőtele­pítéshez. Az idén négy és fél hold Pannónia kincsét telepí­tettek. Bár egy kicsit megkés­tek a vesszők kirakásával, ám a j<jl előkészített talajban —i mélyforgatás után tömörítették a földet, s miden vessző tíz li­ter vizet kapott a kitelepítés­kor — nem maradt el az ered­mény: az ültetvény 81 százalé­ka megeredt. A tervek szerirjt 1965-ig száz holdon telepít szőlőt a Kapós- völgye Tsz. Szaporítóanyagot eddig főképp a neves szőlész adott a tsz-nek, de ezután már önellátók lesznek, maguk állít­ják elő a szaporítóanyagot a mintegy 60—70 hold Pannónia kincse telepítéséhez. A jövőre ben tehát ez a szőlő lesz a nagyberki szőlő fő fajtája végre saját hazája, a szalacs- kai hegy környéken. A mérői napközisek Ládahegy a Nagyatádi Konzervgyár udvarán dig csak azzal lehet védekez- kai is visszaindult a szállóba. De mosolyognia kellett, mert kifogásoljam, M udvarol magá­rai ellenük.;. — Tegyen úgy, mintha ivott Éva olyan biztatóan szorította nak? Csak elmondtam a véle­— Köszönöm szépen, ha a volna, s csak most józanodna... meg a kezét, hogy Sípos attól lábikrámba mar... Jobb he- — szólt az őrnagy Uszkárnak, félt, hogy észrevenni rajta iga­lyet is választhattunk volna a találkozóra;.. — Nem mehettünk messzire, ment vissza kell térnünk, mi­előtt még vége lenne a mulat­ságnak. — Hogy viselkedik a fickó? — kérdezte Istvánfi. — Sipos? Erősen udvarol.:. Szerintem, amióta megérke­zett, tulajdonképpen még sem­mit sem csinált, csak a lányt ostromolta. Ügy látszik, ez erő­sen benne van a haditervük­ben ... — Hallom, hogy a lány be­leesett. — Ügy fest a dolog. Elhallgattak. Llszkai fáradt és álmos volt, pedig még csak két napja!... Mi lesz két hét múlva? De hát mit csináljon? Ű maga választotta ezt a hiva­tást, senki sem erőszakolta rá. Mindig nyomozó akart lenni, most aztán csinálhatja ... Igaz, hogy inkább testőr, mint nyo­mozó ezekben a napokban, de az is igaz, hogy sokat tanulhat Pálos őrnagytól. Komoly szak­tudású ember ... Néha micso­da gondolatai vannak! Alig tudja követni. És micsoda sze­me ... Olykor mintha csak­ugyan igazi, zenetanár volna, úgy bele tudja élni magát a szerepébe. A hangjában is alig lehet felismerni az igazit... — Istvánfi elvtárs, kísérje vissza Ferenczi elvtársat — je­lent meg Pálos és Ferenczi a barlang bejáratában. — dent megbeszéltünk . — Majd az fogjuk mondani, hogy egy kissé többet ivott a kelleténél, és kijöttünk leve- gőzni. — Értettem — válaszolta Liszkai. Odabenn még javában folyt a mulatság. Pálos azonnal ész­revette, hogy Éva már megiha­tott néhány konyakot, mert erősen csillogtak a szemei, s tánc közben egészen odabújik Síposhoz... — Hát magúk meg hol csa­varogtak? — kiáltott Éva in- cselkedően. — Velem már nem is táncol, tanár úr? Pálos nem akart visszakiál­tani, hanem odament a lány­hoz, s bizalmasan, de úgy, hogy Sipos is hallja, a fülébe súgta: — A Miklós becsípett egy ki­csit. Muszáj volt kiszelőztetni a fejét... Hiába csak jó az öreg a háznál... — Mi is ittunk — válaszolta nevetve Éva, és rákacsintott férfi vadul magá­zi érzéseit. Látta őrnagy is.;. — Tetszik a fíú? — kérdez­te Évát. menyemet... Teljes odaadás­sal, igaz szerelemmel lehet sze- mandezt az retni egy félévi ismeretség után is, nem? Sokkal bizto­sabb értékmérők a hónapok, az évék, mint a napok vagy az — Ühsrn — bólintott Éva kis- órák... Tudja, csak azért lányosán. — Helyes fiú, nem? mondom ezt, mer én fiatal ko­— Kinek-kinek... Én fiatal romban háromszor is nagyot koromban mindig úgy voltam csalódtam, és azt hiftem, hogy vele, hogy előbb jól megismer- sohasem fogom kiheverni. S tem a lányt, s csak akikor kezd- akkor megfogadtam magam- tem neki hinni... Maga már ban, hogy ahol tehetem, óvom nem gyerek, tudja, hogy nem ismerőseimet olyan lépésektől, szabad felülni az első szép sza- amelyek buktatókhoz vezethet- vakmak. nek..; — Nézzenek oda.:: Le akar — Miért tetszik ilyen mesz­beszélni róla? — Isten ments. De tudja, ilyen korban az ember már könnyebben tud tájékozódni ,.. Nem tudom, ki ez a fiatalem­ber . . ; De.;; — Technikus — vágott köz­be Éva. — Technikus. De magának... — Miért, egy technikus nem udvarolhat egy mérnöknek? — vágott ismét Pálos szavába a lány. — Hol van az előírva, hogy egy mérnöknek csak mér- nöík, vagy diplomásnak csak hoz szorította a lányt. Éva fel- diplomás lehet a férje? szisszent. — Ne csacsislkodjon, kislány, — Ha megengedi, Sípos elv- nem vagyok ón olyan régimó- társ, táncolok egyet Évával, úi... Bocsánat, nem akartam ment aztán szeretnék lefeküd- a lábára lépni. Visszatérve az előbbire, igaz, azt mondják rám, hogy én kispolgári értel­miségi vagyak. De azért már ki­kerültem a legyintő értelmisé­giek sorából... Nincsenek ne­kem ilyen előítéleteim ... — Hát akkor meg mi kifo­gása van Tibor ellen? — Kifogásom igazán nincs... Hogy is jönnék én ahhoz, hogy ni ... öreg csontjaimnak mér nem való az éjszakázás ... De a tiszteletikört le akarom tud­ni ... Sípos olyan kétségbeesetten nézett Évára, mintha e pilla­natban örökre elválasztották Min- volna tőle ... Pedig titokban még örült is, hogy egy kissé Elváltak. Majd Pálos és Usz- nyugton maradhat a lánytól. szemenő következtetéseket le­vonni? Hol vezetne ez a friss kapcsolat buktatóhoz? Nem mondom, bennem is felötlött már, hogy túlnő majd ez az is­meretség a két héten ..; De őbenne is. Egyszerű, rendes fiú. Olyan őszinte, hogy ritkán találkozik az ember ilyennel... Jó emberismerő vagyok, gyor­san meg tudom ítélni, hogy őszinte-e valaki. S nekem va­lami azt súgja belül, hogy 5 az... — Lehet... De hált maga még olyan fiatal, hol szerzett ilyen emberismeretet huszon­három éves korára? Ugye, any- nyi? — Igen. Honnan tudja? — Jelen voltaim, amikor ki­találtatta vele a korát. — Ja persze... — mondta Éva, és gyorsabb tempóra kész­tette a zenetanárt. (Folytatjuk.) Csöndes a szép új óvoda fo­lyosója. Megszűnt volna a nap­közi? Erre rácáfolnak a kato­nás sorrendbe állított cipők a pádon. — Délutáni pihenőn vannak a gyerekek — válaszol kérdé­semre Kacsar Józsefné dada. __ Nemsokára fölkelhetnék. N agyon mozgalmas volt ez a mai délelőtt, elfáradtak a ki­csik. Szeretettel beszél »gyerekei­ről«. Bőségesen akad dolga, negyven apróságra vigyáz, kö­zülük harminc időszaki napkö­zis. Kevés a személyzet, mind­össze ketten vannak a vezető óvónővel. Nyílik az ajtó, majd egy gye­rekfej jelenik meg az egyre nagyobbodó nyílásban. — Fölkelhettek — szól oda Kacsámé. A gyerek eltűnik, s nemsokára zajossá válik aiz épület: — Rozika néni, elvitték a cipőmet! — Kibomlott a hajam... — A Ferinél van a szandá­lom! — Kacsáménak, ha tíz keze volna, akkor is alig győz­né. Pár perc alatt a gyerekek gyűrűje vesz körül. Faggatnak, hogy hová jártam óvodába, a gyerekeim is napközisek-e. Nem?! — húzza el száját Magola Éva —, akkor az nem is tud semmit! Húga, Katika azzal dicseke­dett, hogy műsoruk lesz. — Szavaljak? — kérdi, s választ sem várva elkezdi »Cu- coj Gejgej« versét. A többiek sem akarnak le­maradni. Máté Ferike, Keveset Pityuka, Sülé Hajnalka is be­mutatja, hogy mit tud. Nem kéretik magukat, bátrak, lát­szik, hogy szívesen szerepel­nek. Közben kiosztották a várva várt uzsonnát. Bojtos Piroska odajön hozzám: — Enni jó — mondja klasz­szikus tömörséggel, és nagyot harap a kezében szorongatott kekszbe. Van valami igaza... Fellűnit, hogy úgy bújnak Kacsáméhoz, úgy hallgatnak rá, olyan bizalommal vannak iránta, mintha édesanyjuk vol­na. Amikor ezt megemlítem, Ka­csámé mosolyog: — Megérzik, hogy szeretem őket. Aki nem szereti a gyere­keket, ne menjen óvodai dol­gozónak. Hat éve vagyok da­da, nagyon megszoktam a kis emberpalántákat. S valóban, igyekszünk olyan körülménye­ket biztosítani nekik, mintha otthon volnának. StrubI Márta A Somogy megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat kaposvári kirendeltsége gépkocsi­rakodo munkásokat vesz föl. Jelentkezés : Kaposvár, November 7. utca 86. ____ (51420) Az ÉM Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalat kőműveseket és segédmunkásokat vesz föl kaposvári, Sió fok környéki, Nagy atád környéki munka helyeire. Fizetés telje sítménybérben. Jelent kezés: Kaposváron Má jós 1. u. 57., Siófokon Fő u. 222., Nagyatádon a fő-építésvezetőségnél (a vasútállomáson túl), ezenkívül a járási tané- csőknél. (51568)

Next

/
Oldalképek
Tartalom