Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-31 / 176. szám

Szerda, 1963. július 31. 3 SOMOGYI NÉPLAP Gyarapodik a takarékbetét a tabi járásban (Tudósítónktól.) Mind többen helyezik el megtakarított pénzüket az Or­szágos Takarékpénztár fiókjai­ban. A betétek összege a ja­nuár elseji 14 millióról június 30-ig tizenhét és fél millió fo­rintra, a betétkönyvek száma pedig 4602-ről 4934-re emelke­dett a tabi járásban. Főleg tar­tós fogyasztási cikkek — bú­tor, lakberendezési tárgyak, gépkocsi, televízió stb. —, to­vábbá lakás vásárlására, il­letve építésére spórolnak. A járásban hat KST működik 385 taggal. Egyre népszerűbbé válik az OTP kölcsönakciója is. Amíg pl. tavaly egész évben 15, az idei év első felében viszont már 31 család kapott lakásépí­tési kölcsönt 45—50 000 forint összegben. Háromszázan kér­tek áruvásárlási hitelt. Mitől csorbul a tekintetv? Tizenkét falusi bank betétállománya haladja már meg az egymillió forintot megyénk hu­szonkét takarékszövetkezete közül. Böhönyén, Igáiban és Szulokon már több mint kétmillió, Nagyba­jomban pedig több mint három­millió forint a betétállomány. Hat család és vagy félszáz ember nevében hívtak ki ben­nünket a kaposvári Május 1. utca 23.-ba. Hat család és a Házi ipari Szövetkeze t itteni üzemében dolgozó mintegy 50 ember panaszkodik, hogy nincs egy gyűszűre való vizük sem. Hiába nyitják meg a lakók a csapot reggel, este, éjszaka vagy napközben, víz egy csepp sem csurran. Sohasem. Mily nagy jótétemény, ha az utca túlsó oldalán levő házakból át-áthozhatnak egy vödörre, de még egy korsóra való vi­zet is. S így megy ez már hónapok óta. Szerintük ez nincs összefüggésben a ká­nikula okozta vízhiánnyal. Ha emiatt volna kevés a vizük, megértenék, s egy árva szót sem szólnának miatta, tűr­nék, amint mások is tűrnek — mondják. De az ő helyze­tük különleges. A lakók — Kőváriék, Kecs­kemétiek), Talliánék, Heilék, Nyáriék és Sziklai Béla — sejtik a baj ókát: valahol cső­repedés lehet, s elfolyik a víz a talajba. Nagyon régen rak­A CESROSLOVENSKE AEROLiNIE NEGYVEN ÉVE 1923. október 29-én Prágában, a kbleii repülőtérről ün­nepélyes külsőségek között emelkedett magasba a »Bran­denburg-« elnevezésű, kétfedelű, az első világháború kiselej­tezett katonai megfigyelő repülőgépe, az »Aero—14.«, hogy •megnyissa az 1923. július 28-án megalakult Ceskoslovenske Státni Aeroline rendszeres járatait az első belföldi, Praha— Bratislava vonalon. A 12 métert alig valamivel meghaladó szárnyfesztávol­ságú repülőgépet az első csehszlovák polgári repülő, Kaiéi I>rabenec vezette. A pilóta közvetlenül a 230 lóerős ber­regő motor fölött, nyitott ülésben ült, és mögötte az utas­fülkébe szíjazva, ugyancsak szélben és füstben egy utas helyezkedett el. A CSA 1957-ben áUitotta be rendszeres forgalmába a Prága—Moszkva járaton a nagy kapacitású, hőlégsugárhaj- tású, szovjet gyártmányú TU—104-es repülőgépet. A repü­lőgépparkot az új Iljusin—14-es gépekkel, továbbá a kis négyüléses L—200 Moravával, ezzel az aerotaxi-szerü repü­lőgéppel korszerűsítették. A CSA végül beállította forgal­mába az 1L—18-as szovjet turbó légcsavaros gépeket, melye­ket négy 4015 lóerős motor hajt, 650 km-es utazósebességgel haladnak, s kabinjukban 80 utas foglal helyet. A tenge­rentúli járatokon (pl. Kubába) a Bristol Britannia közleke­dik. Ezzel a gépparkkal a CSA állandóan növelhette kül­földi és kontinens közötti járatainak számát. Forgalmi vo­nalainak hossza 1962-ben csaknem elérte a 100 000 km-t, és hálózata négy világrészre: Európára, Ázsiára, Afrikára és Amerikára terjed ki, A CSA belföldi légihálózata a legsű­rűbbek egyihe Európában. Hossza 3300 km, és 12 repülőte­ret fog össze rendszeres járataival. A nem menetrendszerű aerotaxi-forgalomnak a járási városokban és ipari közpon­tokban csaknem 100 kisebb repülőtér áll rendelkezésére, a földműves szolgálatnak (a CSA Agrolet Vállalat) pedig 18 kiindulási repülőtér. így fejlődött 40 év alatt a CSA belföldi és külföldi for­galma. Az idén, a jubileumi évben a CSA terve az. hogy 1965-ig a külföldi forgalmat a jelenleginek hétszeresére, a hazai forgalmat négy és félszeresére növeli. hatták le a csöveket, s az enyészet is kárt okozhatott bennük. Megértik, hogy a víz­vezeték kicserélése sok pénz­be kerülne, s egy nap alatt nem is lehetne megszüntetni a hibát. Hogy mégis türelmet­lenek, annak az az oka, hogy szerintük az Ingatlankezelő Vállalat hónapok óta nem tesz semmit a hiba kijavításá­ért, «ígérgetnek és leráznak 'bennünket«. Valóban így volna? Talán úgy gondolkodnak az Ingat­lankezelő Vállalatnál, hogy kellemesebb nem tudomásul venni a bajokat, mert akkor nincs felelősségre vonás sem? Ezt az eljárást valóban nem szabadna megérteni, főként pedig elfogadni. Korántsem úgy áll azonban a dolog az IKV-nál, ahogy a Május 1. utca 23. lakói gon­dolják. Utánajártunk a pa­nasznak, s meggyőződtünk ró­la, hogy nem hanyagság és nem szívtelenség akadályoz­za a vízhiány meszüntetését. Jó1 ismerik a Május 1. utca 23. gondjait — többet is felso­roltak, mint amennyiről a la­kók beszámoltak. Ebből lát­szik, hogy igenis érdekli őket a panasz, törődnek a lakók­kal, s azt is tudják, hogy a hibás csővezetéket nekik kell kijavítaniuk. Elmondották, hogy a bajt csak úgy orvosol­hatják. ha kicserélik az egész vezetéket. Ez azonban nem megy olyan könnyen, mint ahogy némelyek szeretnék. Az udvari házak egy része ugyanis magánkézben van, s a csővezeték kicseréléséhez, a tehervállaláshoz szükség va~ a magántulajdonos beleegye­zésére. (Mert az IKV műsza­ki ellenőre mégsem fizetheti meg a csöveket, pedig ha enélkül fognak munkához, bi­zony felelősségre vonják, s bevasalják rajta a pénzt.) Egy tanácsi rendelkezés hs köti az Ingatlankezelőt. A Május 1. utca 23. ugyanis le­bontásra van ítélve, itt fog húzódni az utcát az Ezredév utcával összekötő utca, s így — érthetően — csak olyan ja­vításokat végezhetnek a laká­sokban, amelyek életveszély­től mentik az embereket. Késedelmeskedéssel, mu­lasztással nem lehet vádolni az IKV-t. Egy tanulságot vi­szont el kell fogadniuk: ne ígérgessenek, s ne szégyenkez­zenek megmondani az embe­reknek az igazságot. Attól nem lesz kisebb a te­kintélyük, de ha ígérnek, és nem teljesítenek valamit, at­tól igen.. 4 I, Varga József Pintér István—Szabó Lászlóz wmfflm m — De hát Kovács igazgató... Az őrnagy elvtáns is azt mond­ta eleinte, hogy őrá gyanak­szik ... — Magának még mindig az éjszakai villogás jár az eszé­ben, amit a toronyban láttunk? Meg a toronyszoba, ugye? — Az is. És a különös visel­kedése ... A képek... — Én is csak később jöttem rá, hogy Kovács a televíziós antennát igazította a torony­ban, mert Besztercebányát akarták fogni. — Mi volt azzal a toronyszo­bával? — kérdezte az ezredes, aki eddig is nagy figyelemmel hallgatta Pálos minden szavát. — Az üdülő igazgatója be­rendezett magának a torony­ban egy fesfószobát... Az az érzésem, hogy túlzott belső ké­telyei vannak ennek az ember­nek, bár amint elnézegettem a képeit, nem is olyan rosszak... Szégyell te őket mások előtt, ezért húzódott a toronyba. Tény, hogy nagyszerű kilátás nyílik onnan..; Mi észrevet­tük, s meglestük. Gyanúnkat csak fokozta, hogy olyan lapoz­va jött le a szobából, mint egy besurranó tolvaj. Pedig egysze­rűen csak nem akarta leleplez­ni magát a vendégek előtt, hogy hol dolgozik. De egy má­sik dologgal is félrevezetett..; Kiderült, hogy Kovács igazga­tó hajnalonként egy mészkő- barlangba jár fürdeni, amely­nek egyik üregében forró, a má­sikban hideg víz van. Szauná- zik. Ezt később magam is el­lenőriztem ... Mire ismét felmentek, Sár ott ült a két öreg is, Ferenci néni és Ferenczi bácsi. Feren- czá százados hozta fei őket a fővárosba, de minthogy két órára szólt az idézés, kicsit kö­rülnéztek a városban... Kissé ijedten pislogtak a sok emberre, akik egymás után léptek a szobába. Pálos igen bartáságosan kö­szöntötte őket. Ferenczi bá­csi mélyen az őrnagy szemé­be nézett, aztán csodálkozó hangon felkiáltott: — Nézzenek oda! Hiszen mi már találkoztunk... — Persze, Ferenczi bácsi! Ügy emlékszem magára, mintha ma lett volna. Csak azóta én is megöregedtem egy kicsit.;. — Látom, látom, .js Maga is beleőszült az időbe. — Meg egy kicsit a mun­kába. — De régen volt is az... Sokszor gondoltam magára: Már voltam úgy, hogy felku­tatom, mert fúrt a kíváncsi­ság, mi történt abban a do­logban .; : — Eddig, sajnos, nem sok. Illetve — De hát üljenek le, foglaljanak! helyet. Nem pa­rancsolnak valami hűsítő italt? Ebéd után biztosan jól­esik .:; Meg ez a meleg;.. — Ne fárassza magát, kö­szönjük — szólalt meg Fe­renczi néni. Miután mindenki helyet fog­lalt, Pálos elmondta * bon­HAJNALI HA LÁSZAT Sötét van, még három óra sincs. Népes csoport tart Si- mongát, illetve a Bételekben levő 14-es halastóhoz. A hosz- szú úton csöndesen tréfálkoz­nak. Többen elmerülnek a sokszor látott, mégis mindig megcsodált táj szemlélésében. Álmosság, fáradtság nem lát­szik senkin. Megszokták már a korai fölkelést. A legfiata- labbjuk is évek óta dolgozik az Alsó-somogyi Halgazdaság­nál. Nyáron, nagy melegben mindig ilyenkor kezdik a munkát... Ök sem szenved­nek annyira, és a halnak sem árt meg a meleg. Pirkad, mire a tó melletti kunyhóhoz érnek. Előkerül a hatalmas háló; munkához illő ruhát, gumicsizmát húznak. A vizet már az előző napokban annyira leeresztették, hogy a hal a tó közepén szorul össze Feladatát mindenki ismeri. Olyan tapasztalt emberek vannak itt, mint Szolnoki La­jos főhalász. 18 éve dolgozik Sdmongáton, és úgy ismeri a környék minden tavát, mint a tenyerét. Kisujjában vannak a Pőr József halászmester a szákkal. A válogatást irányítja Szolnoki Lajos főhalászmester. mesterség fogásai. Tudja, ho­gyan lehet az értékes halat a legkisebb veszteséggel átszál­lítani a telelőkbe, onnan pe­dig a vasúti kocsikba. Már a tóban gázolnak a ha­lászok. A süppedókes iszapban óvatosan lépkednek. Bár vi­gyázva húzzák a hálót, az ed­dig nyugodtan pihenő hal meg­riad, menekülni szeretne. Nincs hová, a hálót nem ke­rülhetik el. Már feljött a nap, sugarai vérvörösre festik a nádast, a riadt halak felzavarják a vi­zet. Meggyorsul a munka, igye­kezni kell, mert hamar meleg lesz, és a veiőfényes tavon ne­héz lesz dolgozni. védszázados szüleinek és Évának, hogy mi történt. Nem hallgatott el semmit, úgy is­mertette az ügyet, olyan rész­letességgel, ahogy az ügyészek szokták, amikor a vádiratot felolvassák a bírósági tárgya­lóteremben. A lány tágrame- redt szemmel figyelte az őr­nagyot, aztán felzokogott. A szülők álmélkodva hallgatták, hogy ilyesmi létezik, de ami­kor kislányuk is szereplője lett a történetnek, Ferenczi néni is elsírta magát, ö nem így gondolta lánya első sze­relmet, s ami most Évának nagyon fájt, az neki, az anyának ezerszer fájdalma­sabban hasított a szívébe. Ezt is tudnia kell a halásznak: Béres Ernő tanuló hálót javít. Minden gördülékenyei, megy. A hálóval kiemelt ha­lat osztályozzák, minősége sze­rint válogatják, úgy rakják a teleltetökbe, mert kényesek a vevők: az osztrákok, az óla« szók, a csehek, a németek. Magasan fenn jár a nap, rekkenő a meleg, mire végez­nek a lehalászással. Néhány ember a tavat járja. Jókora ágakkal csapkodják a vizet, zavarják fel a hálóból esetleg kimaradt halat. A többiek is találnak elfoglaltságot. A Pé- celi Mezőgazdasági Iskoláróa. hazajött Marcsinké József ha­lat válogat. Öt figyeli a három halásztanuló: Béres Ernő, Ki­rály József, Puska László« Most fejezték be a kétéves Bé­kési Halászati Szakiskola első évfolyamát. Béres Ernő kivá­lóan végzett. Ügyes, szorgal­mas fiú. Látja, hogy szakadt a háló, nekiáll javítani. Pór Jó­zsef halászmes­ter — a legré­gibb halász — észreveszi, hogy a telelte­tőben levő egyik jókora hal tótog. Szak­kal kiemeli, megnézi, látja, hogy nincs kü­lönösebb baja, csak több vízre van szüksége. A teleltetőbe vezető árok nyílásánál be­letartja a friss vízbe, egy-két perc, és a hal elvegyül társai között. Bognár András, Hubert János, ifj. Pór József a szer­számokat javít­gatja. Tisztogatják sáros ruháju­kat, csizmáju­kat, hazafelé készülnek pi­henni. Hajnal­ban négy óra­kor Ismét itt a tónál, Illetve a teleltetóknél találkoznak. Vagonokba rakják s Buda­pestre szállít­ják a most ki­fogott halat. Szalai László _— De tulajdonképpen má­sért hívattam Ferenczi bá­csikat — folytatta Pálos. — Be fog jönni ide ennek a bűn­ügynek az egyik főszereplője. Nagyon kérem Ferenczi bá­csi, jól nézze meg. Az őrnagy intett, hogy hoz­zák be a B. 26-ost. Ismét bekísérték a kémet, és levették csuklójáról a bi­lincset — Nyugodtan menjen oda hozzá, Ferenczi bácsi. Nézze meg jól — szólt Pálos. A kis, hajlott hátú öregem­ber felállt, és odalépett a kül­földi vadászhoz. (Folytatjuk) íA vége következik) Az egészségügyi helyzetről tárgyalt a Nagyatádi Járási Tanács (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács : legutóbbi ülésén Hamvas Já­nos vb-elnökhelyettes előter­jesztése alapján a járás egész­ségügyi és kommunális hely­zetéről tárgyaltak. 11 körzeti : orvos, ezenkívül egy gyermek- : gyógyász, egy fogász, iskolafo- : gász és röntgenszakorvos is I van a járásban. Az első félév­ben Nagyatádon. Csökölyben, Kisbajomban, Rinyabesenyőn, Rinyaszentkirályon és Bakhá­zán végeztek emyőfénykép- szűrést; Mikológiái szűrővizs­gálaton vett részt a 35 éven felüli nők 90 százaléka. , Mivel Nagyatád két jelentő­sebb üzemében kétezer mun­kás dolgozik, kívánatos lenne egy üzemorvosi állás szervezé­se. A bölcsödében nagy a zsú­foltság, és kevés a gondozó. Fölvetette a beszámoló, hogy a közegészségügyi felügyelő észrevételeit nem követik a gazdasági vezetők intézkedé­sei. Sok a hiányosság az élel­mezés-egészségügy területén is. Az üzletek, a konyhák rak­tározási gondokkal küzdenek. A tanácsülés a beszámoló és a vita alapján megfelelő hatá­rozatot hbzott a fogyatékossá­gok megszüntetéséről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom