Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-27 / 173. szám (174. szám)

Somogyi Néplap t ÄZ MSZMP M EG V El BI ZOTTS AGA ES A M EGYEI TAN ÁCS LA AJ A AFRIKA ÜZENETE Zengjen hát, barátom, a dal ma, s a korbácsot, mit volt — uraink — marka kiejt, tapossak száz darabra, rajta! És sosem-volt nótánk föl repüljön —s — kihajt az öreg, elültetett lándzsa zengjen, terüljön szét e hamvas ének — öklünket reménység nagy árama rázza (Nicolás Guillén)-J Kétezren ültőnk a fojtogató levegőjű cir­kuszsátor kupolája alatt, szemünket le nem véve a látvány­ról, amely körénk va- rászolita Guinea őser­deit, lagunás partvi­dékét, dzsungel rej­tette kis falvait, aho­va a gyarmattartó franciák jóvoltából csak 1958-ban tette be lábát a XX. század. A látvány számunkra sosem látott volt. Ezért ittuk olyan mo­hón szemünkkel és fülünkkel, amit mű­ves megszerkesztett­ség nélkül ősi táncai­ban és dalaiban Af­rikának ez az országa nekünk üzent... Nem értettük a dalok, a szenvedélyes felkiál­tások szövegét, mégis megéreztük a lénye­get: a guineai nép ba­ráti köszöntését, egy tőlünk távot élő nép különös, de nagyon eredeti kultúráját Míg figyeltem az eszeve­szett dobpergésre fokozódó táncok ritmusát, csodálva az emberi erőnek ezt a mozgások­ba öntött, motollázó gyorsasá­gú és mégis harmonikus szép­ségét, emlékezetembe lopózott az idézett Guillén-vers. És a kérdés, ami bizonyára sokak számára tolakodott kimondat­lanul: mit tudunk erről a nép­ről, amelyik elküldte nekünk művész fiait és leányait? Na­gyon keveset. Derenghet, hogy valamikor tanultunk olyasmit: egyik-másik afrikai néger nép­családnak viszonylag fejlett művészete, kultúrája volt a gyarmatosítás előtt Tehát év­századokkal ezelőtt. De amikor a fehér ember betette a lábát erre a kontinensre, Afrikában sorvadásnak indultak ezek a művészetek. Pedig például a guineaiaknak igen fejlett volt az agyagszobrászatuk. Csak a gyarmatosítók hozta »civilizá­ciótól-« távol élő törzsek őriz­ték meg az ősi kultúrát dalban, táncban és népi alkotóművé­szetben. Már látom, rapszodikus lesz ez a jegyzet. Nem kritika. In­kább emlékeztető sorok. Ilyen boszorkányos ügyességű tánco­sokkal még nem találkoztam eddig. Képtelenség külön érzé­kelni a dobok mind lázasabb pergését és a többnyire rituális eredetű táncok fokozódó ritmu­sát Pörögnek, forognak az ébenszínű testek. Népballadáinkra emlékeztet szaggatottságával és tömörsé­gével az Éjfél című táncjáték. 1892-ben játszódik, amikor a korbácsos fehér úr védelmére megjelentek a kisded néger falvak közelében a francia erő­dök. A szerelem születése, ki­virágzása és beteljesülése min­denütt egyforma a földön. So- na — megszemélyesítője olyan, mint egy bronzból öntött és megelevenedett Vénusz-szobor — beleszeret Balakéba, az ifjú harcosba. Mozdulatok mesélik a történetet. Most szikrázik a fiatal öröm napja, és lassan el­borul. A leányra szemet vet a francia erőd tolmácsa is, s al­jas cselvetéssel, hazug rága­lommal halálba küldi Bálákét. Kihűl a nap. Sona a biztos ha­lált ígérő dzsungelba bujdosik, és megmérgezi magát. Báláké nélkül kihűlt a föld, elfeketül a hideg nap... Ez a táncköl­temény a legkiemelkedőbb da­rabja az együttes műsorának. Hiába kutatnánk benne a mű­vi koreográfiáltságot. Ezt a tör­ténetet ma is így adják elő az egymástól messze palántáló- dott falvakban, amikor ünne­pet ülnek a törzsek, és a nép­művészet nyelvén szólaltatják meg a történelmet. De méltán jelenthet felejthe­tetlen élményt Az erdő című tánckölterrény is. Ha jól fi­gyeltünk, ebben egy nép tisz­tán metszett erkölcsi arculata rajzolódott elénk. Bizony Euró- lazábbak az erkölcsök, Ezek között a hangszerek között számunkra csupán a fuvola Isme­rős. Pedig de szépen tudnak szólni ezek a jellegzetes afrikai hangsze­rek: a cargounan, a maracassa és a babon. Képünk a zenekart ábrá­zolja a Diarabi című felső-guineai örömdal előadása közben. mini a távoli Afrikában! Néz­zük csak a mesét... Bangali, megfeledkezve a törzs erkölcsi törvényeiről, elcsábít egy leányt, s ráadásul magára hagyja az erdőben. Tettének végrehajtása után nem jut messzire. Űtját állják, és poko­lian meggyötrik az éjszaka ma­dáremberei, a zangebotok. Az európai ember azt hiszi, hogy néhány néger törzs leá­nyai az erotika miatt járnak mezítelen felsőtesttel. Tévedés! Mint annyi más, ez is rituális eredetű szokás, és feloldódik, mihelyt a 12—13 éves leány férjhez megy. Nagyon is vak szigorúságé törvény valahány törzs életében az erkölcsösség. Talán egy megjegyzést erről közbevetőlegeseru Kouyte Na- kani — akiről az imént azt mondtam, hogy valóságos feke­te Vénusz — 1951-ben született, tizenkét éves. Amikor belépve a Guineai Köztársaság Állami Népi Együttesébe, az Africaná- ba, elhagyta szülőfaluját, Fi- guruit, kiátkozta a törzse. Töb­bé nem mehet haza. A 18—20 éves fiúk helyzete sem sok­kal jobb. Közülük is sokat »el­temettek-« törzsük vénei azok­ban a falvakban, ahonnan jöt­tek. Az Africanát még Keito. Fódéba, a későbbi miniszter alakította meg. Ugye, ez is furcsa? Furcsa és különös, akár az a világ, amely elébünk tárult a guineai táncokban és dalokban. Amikor a táncosok voltak a színen, nem hiányzott a tolmá­csolás. De amikor a jellegzete­sen afrikai hangszereken jáiszó zenekar vagy a népi énekmon­dók következtek, szívesen vet­tük volna a daloknak akár csak nyersfordítását is. Még egy tánc és újra egy. Ügyszólván pihenő nélkül, át­menetek nélkül. Szinte bele­szédül az ember abba is, ha fölidézi a látványt, a látvány egy-egy színes felvillanását. Szenvedtünk a levegőtlenség- től, a melegtől, háborogtunk a rossz látási lehetőségek miatt, (Nem valami gondos vendéglá­tó az Országos Cirkusz Válla­lat; csodáljuk, hogy a rosszul kialakított nézőtér miatt nem volt eddig komoly összetűzésük a közönséggel!) De ott, a kicsi­re méretezett és ponyvatartó póznákkal »beárnyékolt-« pó­diumon egy pillanatra sem lan­kadt a szédületes ritmus. A mozgás vad forgatagában — amit már most csak emléke­zet idéz — felvillannak, elő­tűnnek és eltűnnek az arcok. Rajtuk szomorúság, szorongás, gyűlölet, naiv démoniság, ham­ragyogó nevetés lakik, attól függően, mit mesélnek éppen népükről, népük kultúrájáról. Azt hiszem, barátokra em­lékezünk, bármikor ejtjük ki az Africana-együttes nevét;.: László Ibolya A Szovjet Híradó olvasóinak ankétja az MSZBT-nél Ma már több ezres olvasótá­bora van az utóbbi pár évben népszerűvé vált Szovjet Hír­adónak. Sok-sok család ebből a képes folyóiratból ismeri meg még jobban a Szovjetunió né­peinek életét, kap ízelítőt a kommunizmus építésének hősi tetteiből. Hogyan ismerik, mi­lyennek tartják a lapot, milyen kívánságokat kellene még ki­elégítenie a Szovjet Híradónak — ezekről a kérdésekről folyt a szó az olvasók és a szerkesz­tők között a csütörtöki anké- ton, amelyet a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság megyei el­nöksége rendezett meg. Eljött az ankétra Nyikoláj Zabelkin, a Szovjet Híradó főszerkesztő- helyettese, az APN (a Novosz- tyi sajtóügynökség) magyaror­szági irodájának vezetője és Sárközi Gyula szerkesztő is. Kiss Józsefnének, az MSZBT megyei titkárának megnyitó szavai után Zabelkin elvtárs tájékoztatta az ankét mintegy ötven részvevőjét a Szovjet Híradó szerkesztéséről. Elmon­dotta, hogy a képes folyóirat 1957 novembere óta jelenik meg, s példányszámú az akkori ötezerről százezerre emelke­dett. Ez mutatja, hogy megnőtt a lap tekintélye is. A Szovjet Híradó abban különbözik a többi szovjet kiadványtól — mondotta Zabelkin elvtárs —, hogy egyedül Magyaronszágnak készül. A folyóirat fő célja hármas: elősegíteni a szovjet— magyar barátság erősödését; továbbítani a magyar népnek a kommunizmus építésének szovjet tapasztalatait; tájékoz­tatni a magyar olvasókat a Szovjetunió életéről, esemé­nyeiről. Ezután a főszerkesztő-helyet­tes beszámolt terveikről. Sze­retnék még jobban kielégíteni az olvasók igényeit, ezért a kö­zeljövőben 32 oldalra akarják növelni a lap terjedelmét. Be­fejezésül kérte az olvasókat, mondják el véleményüket s fő­ként kívánságukat. A felszólalók valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy általá­ban jónak tartják a Szovjet Híradót, és szívesen olvassák. A ruhaüzem párttitkára pél­dául elmondotta, hogy üze­mükben 400 példánynak van gazdája. Több is elfogyna, ha volna. Több kívánsággal éltek az ankét részvevői: legyen a Szovjet Híradóban több cikk a szovjet nők, a fiatalok életé­ről, s arról is, hogyan szóra­koznak. A kézimunkát kedve­lők horgolásmintát kértek. Ja­vasolták, hogy a címkép legyen ötletesebb, ragadja meg első látásra az olvasót. Javaslatot tettek a következő folytatásos regényre. Többen kérték, hogy a Szovjet Híradó kutasson fel szovjetunióbeli üzemeket, szo­cialista brigádokat, amelyek szívesen leveleznének kaposvá­ri kollektívákkal. Egymillió forint bevétel a kertészetből (Tudósítónktól.) A buzsáki Munka Harcosa Tsz az idén 106 holdon ter­meszt kertészeti növényeket. 82 holdat öntöznek, ök adták az első burgonyaszállítmányt Tegnap este; Kigyulladt egy személygépkocsi Tegnap este 18 óra 29 perc­kor a Berzsenyi utcai üzem­anyagtöltő állomáson kigyul­ladt a CE 51-04 rendszámú Skoda Colonial személygépko­csi. Hampuch Zoltán géplakatos, Kaposvár, Laborfalvi Róza ut­ca 77. szám alatti lakos tan­kolni vitte a gépkocsit. A ben­zin túlfolyt a tankon, s bár Hampuch csak öt perc várako­zás után indított, a motorból zárlat következtében kipattanó szikra lángra lobbantotta a benzint. A gépkocsit szerencsé­re sikerült a kúttól 30 méter­nyire eltolni, így a kút nem robbant fel, de a kocsiban sú­lyos anyagi ljár keletkezett. A töltőállomás egyik poroltója »csütörtököt« mondott, a má­nk kettővel sem sikerült elol­tani a tüzet. A tűzoltókat 18 óra 31 perc­kor riasztották, két perc múl­va a helyszínre értek, s rövid idő alatt vízköddel eloltották a lángoló Skodát. A gépkocsi mo­torja és belső berendezése tel­jesen elégett, az anyagi kárt 10—16 000 forintra becsülik. A rendőrség a helyszínen megkezdte a szerencsés kime­netelű tűzeset kivizsgálását Személyi sérülés nem tör­tént a megyében. A zöldborsó és a burgonya helyére uborkát ve­tettek, hogy a legtöbbet hoz­hassák ki a földből. Zöldpap­rikából eddig 100 mázsát szál­lítottak el átlagosan 5 forintos kilónkénti áron, kétharmadát ugyanis első osztályúként vet­ték át tőlük. Paradicsomból 200, uborkából 70 mázsát ad­tak el a MÉK-nek. Hamaro­san egy vagon paradicsomot szednek le, és visznek napon­ta piacra. Mintegy 1400 má­zsa paprikát, kétszer ennyi pa­radicsomot és hét vagon ubor­kát kívánnak értékesíteni. Munkájukat nehezíti, hogy a Pécsi Vízügyi Igazgatóság az öntözéshez szükséges víz­tárolót még a mai napig sem készítette el, pedig az átadás határideje május 15-én lejárt A buzsákiak azonban segítet­tek magukon, és ideiglenesen önerejükből öntöznek. 950 000 forint bevételt ter­veztek a kertészetből, a veze­tők azonban bínak benne, hogy elérik az egymillió fo­rintot is, 1944-et írtunk. Hűvös szél — Majd én megtanítalak, kergette a templomkertből ki- Keresztbe fogtuk kezünket, szabadult néhány sárga fale- és pörögtünk körbe. Körülöt­velet. Mi gyerekek a Szent tünk játszott a többi kicsi Antal utcai elemi iskola előtt Tányéri babi sorakoztunk. Nagijhabátban, az én lányom Katica. sapkában álldogálva vártuk, ta_ Szél fújja pántlikáját, nítóinkat. KaPd el> kislány, a szoknyáját Én az első osztályosok eső- __ énekeltük. Tányéricázás p ortjában voltam. Az álldogá- után tovább kérdezgettem. lási megunva sántaiskoláz- __ Van apukád? t unk. FéTlábon ugráltunk a Ijedten nézett rám. cementjárdán, -majd kergetőz­ni kezdtünk. Hirtelen észre- leesik jöttek és elvitték. Az- a csiUagott hisze.n oz nem vettem, hogy a túlsó oldalon óta anyukámmal vagyok, és szép Megsimogatta a fejem egy kisfiú ácsorog. Olyan el- nem mehetek el az iskolába. és továbbment. ^étejt az öreg igazgató. Nagyon vár­tam, hogy odaérjenek, és megmondjam Péter ügyét. Közelünkbe értek. Az igaz­gató rászólt Péterre: — Gyere onnan, fiú! Menj haza! Zsidó nem járhat a mi **• iskolánkba! Ekkor vettem észre Péter mellén a sárga csillagot. Ó, hiszen Pipakirály bácsinak is ilyen van! Mióta felvarrta, nem árul füzetet és ceruza- hegyzőt. A pipáit sem látom a kirakatban. Mindig zárva van az üzlet. Kértem is a Van... De egy éjszaka múltkor az utcán, vegye le azt 7. 7- A„ if Air A -y- - . Nagyon sajnáltam. _ Nem! Pétert nem enge­— Tudod — meséltem ne- dem! — kiáltottam. Az erős ki —, az én apukám sincs markok szorítását érezve el itthon. El kellett mennie a gyáriakkal. Anyukám sitt, de apukám azt mondta, ne sír­jon, hamarosan visszajön. Kezdtünk összebarátkozni. Megbeszéltük, hogy ezután együtt fogunk játszani. Majd én is elmegyek hozzájuk. Most, mikor kijön a tanító nénim, megkérem, engedje sős korú lehetett ő is. Oda­futottam hozzá. Téged hogy hívnak? — kérdeztem. — Péter — hallatszott a halk válasz. — Te nem jársz iskolába? ■ faggattam tovább. — Nem, hazaküldtek — fe­lelte. — Talán beteg voltál? Fejét rázza. Az én kócos fejembe se­hogyan sem fért bele, hogy meg, hogy Péter hozzánk jár- olyan gyerek is van, akinek jón. kellene iskolába járni, és — Majd mellettem, fogsz ül- mégsem jár. ni — mondtam. — Tudod, en­Péter kabát nélkül, sötét- gém nagyon szeret a tanító kék kötött ruhában volt. Nem néni, mindig én számolom ki kérdezősködtem tovább. Meg­fogtam a hezét. — Fussunk, Péter! — kiál­tottam, és már szaladtunk is n gyerekekhez. Odaálltunk a többiek közé. — Tudsz tányéricázni? Rám emelte nagy, szomorú, barna szemét. SO fi OK Reklám A régiségek múzeumába illő gépkocsi ócskaság áll az utcán. Gazdája már réf" » kínálja eladásra, ám <■ nek sem kell. Vala1 úgy látszik, megsa autótulajdonost, s reklámot csapni a ny.. alkotmánynak. Egy este nagy kartont akasztott az autó ele­jére ezzel a szöveggel: »Ez az autó igényesnek eladó.« Malária Sándor bácsi, egyik terme­lőszövetkezetünk öreg mező­őre nagyon szereti az italt Különösen a rövid ital ejti rabságba. Szóltak már neki, figyelmeztették, oktatták, er­re ezt a meglepő mesét talál­ta ki, hogy részvétei keltsen maga iránt: — Láthatjátok, milyen le­rongyolódott állapotban va­gyok, maláriát szereztem; egyszer csak elkap, és ke­gyetlenül ráz a hideg (s ilyenkor elkezd reszketni, mint a nyárfalevél). Még az orvosok is lemondtak rólam, ők ajánlották, hogy a malá­ria legjobb ellenszere a pá­linka. S elindul az italbolt felé, hogy megszabaduljon a hi­degleléstől — vj --­K ilences találat a totón De még az se..­A mama korholja leányát: — Nem sül ki a szemed, tegnap egy vadidegen fiúval csókolóztál! ■— Még ha vad lett volna— Erkölcsös szFripFízhirdeFés Bejrutban a hatóságok nem tűrik, hogy a mulatóhe­lyek tulajdonosai sztriptíz- mutatványokat hirdessenek. Az egyik mulató a következő szöveggel hozta a közönség tudomására, hogy táncosnői megtekintésre érdemesek: ».Nálunk a táncosnők nyakig mezítláb táncolnak.« vas gyöngédség «agy azétesan Nem szoktam —1 mondta, először a számtant, és én min- azóta sem. dent el tudok olvasni. Jó lesz, többet, de ha egy padba ülünk? Péter beleegyezett minden- devbe. Szerényen álldogált mellettem. — Sorakozó! — kiabált az egyik felsős nagy fiú. Szépen sorba álltunk. A kapuban megjelentek a tanító nénik és kellett engednem. Péter ment. Vi ssza-v isszanéze tt rám. Na­gyon szomorú volt... Akkor éreztem, hogy vala­mi megváltozott körülöttem. Valami eltűnt belőlem, és minden sötétebb lett. Mintha mindenkinek és mindennek nagy fekete árnyéka nőtt vol­na. Indultunk. A templomba mentünk. Imádkoztunk, letér­deltünk, felálltunk, énekel­tünk, ahogyan következett. De én nem tudtam, nem tudtam velük énekelni. Nem tudok Pétert sem láttam éjjel sokszor lá­tom! Néha panaszkodó sovány kis gyerek, és nyíl it ja. nyúilja felém a kezét. Máskor very látom, boldog — mosolyog. Vajon mi az igaz? Mi lett veled, Péter? Élsz?!... Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem érzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft* Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe» Ilona Kaposvár, Latinka Sándor utca Í>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom