Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-23 / 170. szám

Kedd, 1963. július 23. 5 sOMOfiYI NÉPLAP Az alkotó, tenni kész ember legnagyobb ellensége az önelé­gültség. A népművelés vonat­kozásában tudjuk ezt a leckét már évek óta. Ismerjük kultu­rális életünk eredményeit és fogyatékosságait. De hosszú, talán túlságosan is hosszú ideig nem beszéltünk nagy nyilvá­nosság előtt azokról a bajok­ról, amelyek szétforgácsolják Kaposvár kulturális erőit. A rivalizálás, a kölcsönös bizal­matlanság, az áldatlan profi- szeliem körénk kövesedett ál­lapotából csak a nyíltság len­díthet ki bennünket, csak az összefogás, az eddigieknél sok­kal harcosabban vállalt esz­meiség. Ez a megállapítás sze- geződhetett le — sajnos, igen­csak egyoldalú szenvedélyes­séggel — a városi pártbizottság közelmúltban tartott kibőví­tett ülésén, amelyen a város művelődési életének problé­máit tárgyalták meg. A tanácskozás célja kettős volt: Egyrészt: számba venni az eredményeinket, azt, hogy meddig jutottunk el a népmű­velés területén. Eredményein­ket mi jelzi és mi kissebbíti? Mik azok a jelenségek, ame­lyek megértek arra, hogy egy­szer s mindenkorra száműzzük őket kulturális tevékenységünk gyakorlatából? Másrészt: közö­sen meghatározni azokat a ten­nivalókat, amelyeknek végre­hajtásával az eddigieknél jóval közelebb jutunk művelődéspo­litikai irányelveink megvalósí­tásához. Klikkharcok, profiszellem... Korábbról ismert hibáinkkal kellett szembenéznünk. Ami a vitaindító referátumban el­hangzott, nem tartalmazott meglepően újat. Ha sokszor sokan tartózkodtak is a város égető kulturális problémáinak megnevezésétől, jó néhányan tudták, hogy számontartásra érdemes — délibábok kapraza- tától mentes — eredményeink messze mögötte maradnak anyagi áldozataink nagyságá­nak és személyi, tárgyi adott­ságainknak. Végre összegezhet­tük átfogó képben a jót és céljainktól eltérítő hibásat. S elvi alapokon tehettük ezt, az eszmei offenzíva szükségessé­gével érvelve. Kár, hogy nem korábban került sor erre a ta­nácskozásra. A megbíráltaknak talán hamarabb eszükbe jutot­tak volna József Attila versso­rai: »Érted haragszom, nem el lened ...« Hétköznapi nyelven: Nem elveszíteni akarlak, ha­nem megnyerni a jobb, a szé­lesebb körben ható munka számára. Már évek óta suttogás tár­gya a kulturális életet hátrál­tató profiszellem, a rivalizálás, az egyes művészeti ágakban kialakult monopolhelyzet, a »játékos«-, illetve kultúrmun- kás-csalogatás, és így tovább. Örülünk a napirend ilyetén va­ló alakulásának, örülünk an­nak, hogy előrehaladásunk biz­tosítása céljából alkalom nyílt arra, hogy a kulturális forrada­lom ügyéhez méltó őszinteség­gel nézzünk szembe munkánk hibáival, közösen határozva el az akadályok elhárítását. Téve mindkettőt azért, mert a mar­xizmus—leninizmus eszmei of- fenzivája, amiről napjainkban oly sok szó esik, elképzelhetet­Délibábra nincs sttiikség! A népművelés fő feladata a szakmai és az általános műveltség növelése len célratörőbb népművelés nélkül. Megoldhatatlan a nép­művelők mélyebb elvi elkötele­zettségének hiányában. Riasztó ellenzékieskedés uralkodik kulturális életünk szakvezetőinek körében. A spe­ciális keretek között folyó kon- kurrenciaharc szétszórja az erőket... Kulturális forradalmunk ka­posvári keretei között arány­talanul sok vámszedője termett a népművelésnek ... Morális kérdés erről beszélni, s oda hatni, hogy a jövőben meg­szűnjenek az erőin felüli vállal­kozások, az anyagi számításo­kon alapuló »ügyszeretet«. Vé­get kell vetnünk — tisztelet a kivételnek — a népművelés eszmei céljait figyelmen kí­vül hagyó személyeskedések­nek, széthúzásnak, egymás le­járatásának, amiben kivált ze­nei szakembereink jeleskedtek. Ha valamiben, akkor abban hibáztak a népművelés állami irányítói és ellenőrzői, hogy is­merve a problémákat, nem emelték szót a most nevükön nevezett hibák ellen. Szinte pá­holyból szemlélhettük, hogyan alakul át fizetéspótló mellék- foglalkozások halmazává a népművelés néhány ága. Lát­tuk, hogy zenei életünket mi­féle ellentétek, komoly és szak­mailag művelt emberekhez mennyire méltatlan, sokszor már gyerekes áskálódások zi­lálják szét. Nem néhány hete tudjuk, hogy az évi hatvanezer forint támogatást élvező Somogyi Írás példányainak csak 24 szá­zaléka kelt el, a többi ott po­rosodik a polcokon. A folyóirat színvorna lattan és tartalmában korszerűtlen, rosszul szerkesz­tett. Ez a magyarázata annak, hogy kevesen tartanak igényt megjelenésére, olvasására. A színvonalában értékesebb má­sik kiadvány, a Somogyi Alma­nach — sorozat sem számítha tott nagyobb érdeklődésre. A sorozatban megjelent kiadvá­nyoknak mindössze 26 százalé­kát sikerült eladni. Tematika jával nem találkozik a közér­deklődés, a sorozat kiadványai úgyszólván csak a múltat tár­gyalják a tudományosság és a meggyőzés igényével. Időszerű arról beszélni, hogy az adott anyagi keretekben olyan kiadványokat bocsássunk útjukra, amelyek közérdeklő­dést képesek kelteni? Igen! Formákban gondolkodunk feladatok helyett Mi térül meg azokból az ősz- szegekből, melyeket az állam, a szakszervezetek, a üzemek, az intézmények a kulturális lé­tesítmények egész sorára ál­doznak? Mit kapnak a műve­lődési házak, az üzemek, a vál­lalatok cserébe azért az össze­gért, melyet tiszteletdíj fejében fizetnek ki művészeti csoport­jaik oktatóinak? Ha ezt vizs­gáljuk, van okunk a restelke- désre. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat (Kaposvár, Május 1. u. 57.) ipari tanulókat vesz föl kőműves, burkoló*, parkettás, ács- és üveges szakmákban. Fölvételre jelentkezhet az a tanaié, akinek az álta­lános iskolai végzettsége megvan, általános osztály­zata közepesnél nem gyengébb, és a bejárásra lehetősége van, mert bentlakást biztosítani nem tudunk. Jelentkezés a vállalat oktatási előadójánál. Határidő: 1963. augusztus 15. (3757) 1963. július elsejével a Székesfehérvári Finomme­chanikai és Autójavító Vállalatnál működő neonszerelő részleget vállalatunk átvette. 1963 II. félévében korlátolt számban még vállaljuk új neonberendezés készítését és meglevő neonbe­rendezések javítását. Cím: Fejér megyei Tatarozó, Építő és Szerelő Vállalat, Székesfehérvár, Sörház tér 1. (3772) Vagy nem feleletre váró kér­dés-e az: kinek éri meg, hogy az egymást túllicitálni igyekvő zenei rendezvények üres, fél és negyed házak előtt zajlanak le? Az állam a ráfizető, fizes­sen az állam! Álljunk meg itt néhány percre! Ismeretes, hogy az állam semmire sem fizet úgy rá, mint a kultúrára. De mi vagyunk a gazdái a pénz­nek, airmak is, amit okosan ka­matoztatunk — és valóban szá­zak, eznek hasznára —, s an­nak is, amit kidobálunk. Má­jusiban tíz zenei esemény volt Kaposváron. A tíz hangver­senynek nem volt annyi közön­sége, mint amennyi hallgató­nak két hangverseny alkalmá­ból kedvvel, odaadással képes muzsikálni egy zenekar! Minek a kápráztatás, a mesterséges délibábtenyészet, kinek kell ez, kinek szolgál hasznára? Igen ... sok hamis illúzióval kell leszámolnunk. Es meg kell tanulnunk feladatokban gon­dolkodni. Kollektíván, ilyen fe­lelősségtudattal és erőbedobás­sal dolgozni. Soha nem volt és nem lesz egyéni ügy, hogyan teljesítik feladatukat művelő­dési intézményeink, mit tud­nak felmutatni műkedvelő mű­vészeti együtteseink akár a művelődési házak kebelében, akár az üzemben működnek. A kulturális forradalom nem egyéni, hanem társadalmi ügy. A felelősség közös, a számon­kérés joga, kötelessége úgyszin­tén! Ebből az következik, hogy valóban meg kefll tanulnunk annyi megbicsaklott kezdés után átfogóan látnunk és gon­dolkodnunk. Dolgoznunk, hogy másokat is sikerrel taníthas­sunk meg a helyes szemlélet- módra, gondolkodásra. A rész­letekkel való bíbelődés, az egyéni sziporkázás, a »délibáb- festés« — tapasztalatból tud­hatjuk — zsákutcába vezet! Aránytalanság az anyagi áldozat és az eredmények között Igaz. hogy az általános és középiskolás -kóruskultúránk jelentős fejlődési szakaszon ju­tott túl az utóbbi két évben, de számos felnőtt kórusunk között nincs egy sem, amely reprezentálhatná kóruskultú­ránkat! A »dudások« — jólle­het van közöttük nem egy ki­tűnő képességű szakember — látni valóan nem fémek meg az »egy csárdában«. Valóban nem ismerik el az egységes nép­művelés szükségességét? Egy- egy kórustag több énekkarban is énekel. Ez a mi népművelési munkánk tömeges vonzereje? Megbecsülést szerzett — és méltán — a Közalkalmazottak Szimfonikus Zenekara néhány sikerült hangversenyével. De a zenekarnak nyújtott állami tá­mogatás összege még mindig rosszul aránylik a teljesít­ményhez! Jó néhány művészeti ágban jellemzi fejlődés kulturális életünket, és ezt nem győzzük hangsúlyozni. De eltekintve az iskolai kórusélet és néhány művészeti ág fellendülésétől, a fejlődés nem a kívánt és jog­gal elvárt mértékben követke­zett be. Eredményeink lehetné­nek nagyobbak is. Tisztelet a néhány kivétel­nek. elsősorban zenei életünk szakvezetőinek körében kell ki­alakítanunk megfelelő munka­szellemet, kizárva a gyakorlat­ból az intrikát, az egymás lejá­ratására törő személyeskedést. Az emberek látnak, hallanak, gondolkodnak. Ostobaság azt feltételezni róluk, hogy nincs kialakult véleményük a békét- lenkedés egészségtelenül ható állapotáról! Az is megengedhetetlen, hogy a kultúrára fordítható összegek — számoljuk bár őket százasokban — megfelelő el­lenérték nélkül csorogjanak el a közösség érdekeivel nem túl­ságosan törődő egyéni érdekek csatornáin. Nem szentesíthet­jük azt az imént említett gya­korlatot sem, hogy művészeti szakvezetőink egyike-másika egyik szervtől a má&i'k szerv művészeti csoportjába viszi magával kórusuk, tánccsoport­»szervezésd« fogással. Az ilyen és megfelelő propagandamun- szervezettség csupán arra jó, hogy a tiszteletdíjas kevesebb lelkiismeretfurdalással vehesse föl tiszteletdíjáit! Évek óta nagyon sok pénzt áldozunk arra, hogy népműve- 'iésünk szakember-ellátottsága megközelítse az igényeket, hogy mind több működési en­gedéllyel, tehát szakvizsgával rendelkező művészeti csoport- vezetőnk legyen. Sajnos, sok üzem, intézmény nem követeli meg a szerződéskötéskor a mű­ködési engedély bemutatását, de nem követeli meg a másod­állás betöltésére kapott mun­káltatói igazolást sem. Így eshetnek meg olyan ne­vetséges dolgok, hogy például a kórház színjátszó csoportját a színház közönségszervezője tanította. Nem vitás, csak azért, mert színházi alkalma­zásban áll. Egyébként a szín­háznak nem egy és nem két tagja vágott zsebre az elmúlt évben súlyos ezreket üzemben, művelődési házban vállalt ren­dezésiért. Az eredmény? Egy villámtréfa és két-három egy- felvonásos. Nagyon drága mu­latság ez! Az pedig már a tisz­tesség határait lépi túl, hogy az egyik szervtől a másokhoz pártol egy művészeti együttes csak azért, mert vezetője töb­bet kap a fogadó szervtől, mint attól, amelynek segítségével létrehozta az együttest! Hosz- szan lehetne sorolni a rossz ízű példák sorát bizonyítandó, hogy kulturális életünk prob­lémái morális vetületűek. Be­szélni kell róluk, mert míg lé­teznek, nem tudunk előbbre lépni. Nem arról van szó, hogy mellékfoglalkozású népműve­lőink ne foglalkozzanak több csoporttal. Tegyék. De munká­juk tartalmát határozza meg az a követelmény, hogy adni is kell a vezetésükre bízott em­bereknek. Egyszóval, legyen termékenyebb a munkájuk! A középszerűség nem támaszt igényeket Sokszor bíráljuk üzemi kö­zönségszervezőinket. Kétségkí­vül sokat kell javítani a közön­ségszervezés módszerein. De érdemes fölfigyelni arra a tényre, hogy túl sokszor kell zsebükbe nyúlniuk az embe­reknek. Másrészt... Merjük már észrevenni, hogy a közér­deklődés elfordul a középsze Tűtől, mivel gyakrabban kap se hideg, se meleg kulturális ese­ményeket, mint kiválóakat. Magunk sem tudunk sok eset­ben elég meggyőző erejű köz­véleményt teremteni. Gyakor­ta előfordult — kivált a múlt évben —, hogy a középszerűség süllyesztőjébe vesztek a kivé­telesen művészi színvonalú színházi, zenei és egyéb kul­turális események is. S ha már szólunk erről, hadd mondjuk ki azt is, hogy ma­napság már lealázó dolog in- gyenjegyéket osztogatni. A munkásemberben visszatet­szést kelt, ha jó munkája ju­talmául színházjegyet kap, mert maga is meg tudja vásá­rolni, és szeret akkor színház­ba menni, amikor éppen az ideje és kedve tartja. Az elis­merésnek ez a formája kiko­pott életünkből, haszna nincs. A munkásember kinőtte az in­gyenjeggyel való vállonverege- tést! Ezért kifogásolható a Csi- ky Gergely Színház bérletezési módszere, ugyanis a bérletek zömét üzemek, termelőszövet­kezetek vásárolják meg igazga­tói, illetve kulturális és szociá­lis alapjukból. Tehát a közös­ség pénzéből. Ne a szervezetek vásároljanak bérleteket, hanem az egyének! Adjunk a közön­ségnek ellenállhatatlanul jó színházat, teremtsünk valóban színvonalas művelődési, szóra­kozási alkalmakat, akkor nem fordul, elő, ami az idén sokszor megtörtént, hogy a bérletek ki­használatlanul maradnak; az sem következik be, hogy erő­szakkal kell közönséget terelni esetenként egy-egy kulturális kával segítenünk a közönség szervezést. Sikerülhet, ha a ve­zetésiben, társulatának összeté­telében változások elé néző színház szakít a középszerű­séggel, egyéb rendezvényeinket pedig az igények figyelembevé­telével nyújtjuk át a jóra min­dig fogékony közönségnek. Alapos felülvizsgálatra szo­rul a tizenhárom éve működő állami zeneiskola tartalmi ne­velőmunkájának néhány mód­szere is. Mire gondolunk? Ar­ra, hogy évente százhúsz nö­vendék végzi el zenei tanulmá­nyait ebben az intézetben. A növendékek szülei zömmel tag­jai a Zenebarátok Körének. De hagyjuk ki most ezt a számí­tásból. Csupán az évente végző növendékek számát szorozzuk be tizenhárommal. Aztán em­lékezzünk, hol volt ez a tömeg egy-egy zenei esemény alkal­mával. Egyáltalán hol vannak azok a százak, akiket a zeneis­kola nevel a zeneértésre, -sze- retetre, a muzsika igénylésére? A módszerekkel van baj itt is. Zened kultúra szerzésére nem lehet presszivóval ösztönözni. Nem lehet úgy, hogy a hang­versenyen kötelező a megjele­nés, mert a távolmaradók »pe­nészes lelkűéknek« nyilvánít­tatnak. De úgy sem lehet föl- fédeztetmi a zene szépségeit, ha egy zenei eseményre a pedagó­gus így hívja föl a figyelmet, hogy ide »illik elmenni«. A szocialista zenepedagógia ne sznobokat neveljen! A zeneis­kola ne olyan barátokat sze­rezzen a zenének a szülők kö­réből, akik megszűnnék a mu­zsika barátai lenni, mihelyt gyermekük kilép a zeneiskola falai közül! A Népművelési Tanácsadóról szólva... Nem léhetünk elégedettek a Népművelési Tanácsadó mód­szertani tevékenységével sem. E szervnek és a módszertani központtál alakuló Latinka Sándor Művelődési Háznak ki­terjedt szakreferensi hálózata van. Sajnos, munkája megfog hatatlan, hatását vajmi kevés sikerrel kutatjuk a gyakorlati életben. Helytelen az is, hogy a tanácsadó mindkét vezetője táncszakember. Tevékenységü­ket sok elismeréssel nyugtáz­hatjuk, de egyúttal bírálhatjuk is. Szavaikat idézve, a tanács­adó működési területe az egész megye. Nem tudni milyen el­gondolásból, a város — a me­gyeszékhely — kívül esik mű­ködési területén. Nevetséges és képtelen helyzet ez. Hiszen ha juk tagjait, tömegmozgalom i eseményre, csalárd látszatát keltve ezzel a ’ Üj alapokra kell helyeznünk VÖKÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ A MÜLT KÁVÉHÁZA. Kbrhatár nélkül. Lengyel lé­lektani film. , _ Előadások kezdete 5 es ‘ órakor. (Július 24-ig) SZABAD IFJÜSAG FILMSZÍNHÁZ BÍRÓSÁGI ÜGY. Korhatár nélkül. Szovjet film. Élőadások kezdete 4, 6, 8 órakor. (Július 24-ig.) DÓZSA KERTMOZI KÜLÖNÖS HÁZASSÁG. BARTÓK KERTMOZI MESTERDETEKTlV. LATINRA SÁNDOR MŰVELŐDÉSI HÁZ A kerthelyiségben 19 órától TÁNC. a megyeszékhely, Somogy egyetlen városa nem tud kisu­gárzó hatású kulturális életet teremteni körülményei és adottságai birtokában, akkor eleven példa nélkül dogmákká merevednek a módszertanos el- méletieskedések. Úgy látszik, azért nem munkaterülete a vá­ros a tanácsadónak, hogy le­gyen hol keresni, ha már vidé­ken hivatalból dolgozni kell. Ámbátor ezzel sem egyezik va­lami ... Az idei kulturális szemlén legtöbb népi együtte­sünk produkciójáról az a szak­mai bírálat hangzott el éppen Együd és Csíkvár elvtársak ré­széről, hogy ennek az együttes­nek is, annak is szüksége van táncdramaturgiai átdolgozásra. Egyéb támogatásra, amit — kérdés — meg is kapnak a ta­nácsadótól? Az ígért segítség hányszor és hova érkezett meg nem külön tiszteletdíjért, ha­nem hivatalból? Nem lenne fö­lösleges átlapozni néhány népi együttes vezetőjének naplóját, és megnézni, hányszor voltak náluk látogatóban táncszak­embereink. Hivatalból persze... A népművelési tanácsadók rendszerét a Művelődésügyi Minisztérium hozta létre, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztálya mellett hajtómotorja legyen a népművelési munká­nak. Tekintettel arra, hogy ma a legnagyobb gondot az elmélet és a gyakorlat együtthatása al­kotja a népművelés egyes terü­letein, hasznos lenne gondol­kodni a tanácsadó átszervezé­sén, hogy a jobbára módszerta­ni levelek szétküldésén alapu­ló adminisztratív munka a mostaninál aktívabb segítője lehessen a gyakorlatinak. Növelni az általános és szakmai műveltséget! Van tennivalónk bőségesen, ha jövő ilyenkor azt kívánjuk elmondani, hogy feladataink megvalósításához megkerestük a megfelelő formákat, eszmei alapokon nyugvó, el vtársias légkört teremtettünk a névmű­velés minden területén. Érde­mes rászánni magunkat a leg­nagyobb erőfeszítésekre, a szenvedélyes vitákra is. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy hadat kell üzennünk az általános és szakmai művelt­ségbeli elmaradottságnak. A szocializmus építésének fontos termelési célja: elérni a világ­színvonalat. Ennek a célnak a megvalósítása széles látókör­rel, alapos szakmai és általános műveltséggel fölfegyverzett embereket káván. Egyszerűsítve: ezért vált sa­játosan népművelési feladattá az, hogy miután megtanultunk szocialista módon élni és gon­dolkodni, emberek százait ta­nítsuk meg erre. Ennek, az esz­mei offenzíva fontos alkotóré­szét megtestesítő feladatnak minden népművelési formában helye van. Minden népművelé­si formában csak ennek van helye! László Ibolya Balatoni filmszínházak műsora: Július 23-án: BALATONBOGLÄR Terem: Mici néni két élete. Ma­gyar film. BALATONFÖLDVAR Fedett kert: Szélvihar. Jugoszláv —olasz film. BALATONFENYVES A nagy m nőver. Angol film. # BALATONLELLE Park: Cartouche. Francia film. BALATONSZARSZÖ Terem: Szélvihar. Jugoszláv— olasz film. BALATONSZEMES Szélesvásznú kert: Dühöngő évek. Olasz film. FONYÖD Szélesvásznú fedett kert: emberek. Szovjet film. Szélesvásznú terem: A nap mese. Amerikai film. Uzlet­szerel­SIÖFOK Szélesvásznú kert: Az aranyem­ber. Magyar film. Terem: Mandrin kapitány. Fran­cia film. ZAMÁRD1 Kert: Válás olasz módra. Olasz film. (Csak 18 éven felülieknek.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom