Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-21 / 169. szám
▼asámap, 1963. július 21. A proletárdiktatúrától az össznépi államig* A politikai életnek is van- nak téves képzetekben szenvedő betegei. Ilyenek a re- vizonista és a dogmatikus észjárású emberek, akik mindent másképp ítélnek meg, mint valójában van. Téveszméik egyik leggyakoribb tárgya újabban az állam A párt azt mondja, hogy államunk a proletárdiktatúra funkcióit betöltő, de az össznépi állam irányába fejlődő és annak bizonyos vonásait már most magán viselő állam. Erre jönnek a politikailag téves képzetekben szenvedő betegeik: a jobboldaliak azt mondják — persze szalonképes formában —, hogy wmá az ördögnek kell még mindig a proletárdiktatúra«. A szektások, a dogmatikusok viszont falfehérré válnak az ijedelemtől, mert az össznépi államban a munkásosztály érdekeinek, a szocializmus ügyének veszélyeztetését látják. Pedig milyen egyértelmű és világos a párt álláspontja ernten a kérdésben is! Az államot a helyes marxista felfogásnak megfelelően eszköznek tekinti, amelynek felhasználási módja mindig a konkrét körülményektől függ, ezeket a körülményeket pedig ugyancsak marxista alapossággal elemzi. Senki világosabban 'ki nem mondta, mint a párt VIII. kongresszusa, hogy »népünk legnagyobb történelmi vívmánya a munkáshatalom«. így is van. Ez a hatalom volt az alapja és feltétele hazánk társadalmi, gazdasági viszonyai kialakításának. Ez a hatalom tette uralkodóvá népünket a gazdasági és a szellemi életben is. Ezek birtokában alakítottuk át hazánkat elmaradt agráripari országból fejlett nehéziparral rendelkező ipari-agrár országgá; ennek segítségével szüntettük meg hazánkban egyszer s mindenkorra az embernek ember által való kizsákmányolását; megszüntették a munkásosztállyal kibékíthetetlenül szemben álló kizsákmányoló osztályokat; átvezettük a kis- árutermelő parasztságot a szocialista nagyüzem útjára; ennek az államnak a segítségévéi értünk el történelmi jelentőségű eredményeket a kulturális forradalomban; ennek az államnak a segítségével raktuk le hazánkban a szocializmus alao iáit. 11 e miközben a munkáshal J talom segítségével ezt tettük, megváltoztattuk a munkáshatalom jellegét végső fokon meghatározó körülményekét. A proletárdiktatúra többek között egy osztály elnyomó szerve egy másik osztállyal, a kizsákmányoló osztállyal szemben. Különös lenne azonban ezt a funkciót változatlannak tekinteni, miközben megszűnt az az osztály, amelynek elnyomására hivatott volt, és amelyet — amikor arra szükség volt — el is nyomott. Éppen a proletárdiktatúra segítségével szüntettük meg, mert »a proletárdiktatúra elnyomó funkciója az osztályellenséggel szemben úgy is érvényesül, hogy állami intézkedéssel, „ törvény erejével fosztottuk meg a tőkés osztályt a termelési eszközöktől, és tettük azokat a nép tulajdonává«. S miközben ez történt, az egész társadalom osztályszerkezete is alaposan megváltozott. A fordulat évében társadalmunknak csak valamivel több mint 45 százaléka tartozott a munkások és az alkalmazottak kategóriájába; a falu lakossága még rétegekre oszlott; az össz- keresőknek mindössze 30 százaléka dolgozott szocialista szektorban. Ma? A munkások és alkalmazottak már társadalmunk 69 százalékát teszik ki; kialakulóban van az egységes paraszti osztály; a-szocialistává váló értelmiség a munkásosztály és a parasztság érdekeit szolgálja tevékenységével, s eközben szolgálja saját jól felfogott érdekeit is, és a keresők 93,4 százaléka már a szocialista szektorban dolgozik. Ugyan miféle osztályt kellene még elnyomnia a munkáshatalom- nák? Következésképpen a párt nagyon helyesen állapította meg, hogy a proletariátus diktatúrájának mindenekelőtt a belső elnyomó funkciója módosult. A proletárdiktatúrának ma alapvető és fő funkciója a gazdasági építőmunka, a kulturális munka szervezése. És ezt joga van kijelentenie annak a pártnak, amely nagyon világosan látta mindig a proletariátus diktatúrájának jelentőségét, és nemcsak látta, hanem a proletárdiktatúra mechanizmusában betöltött szerepénél fogva helyesen is forgatta ezt a fegyvert az egész munkásosztály, egész dolgozó népünk érdekében. A proletárhatalomnak eközben új funkciói is keletkeztek. Például a proletár nemzetköziség ápolása most már állami úton történik. Államunk a legszentebb internacionalista kötelességét teljesíti, amikor minden igyekezetével a szocialista világrendszer országai közötti baráti, testvéri együttműködésre törekszik, óvja és ápolja a szocialista népek barátságának magasztos ügyed, s a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatait népünk egyik legnagyobb és legféltettebb vívmányának tekinti. Az össznépi állam jegye elsősorban abban az alapvető tényben ismerhető fel, hogy a társadalom osztályszerkezetének megváltozásával az állam mindinkább az összes osztályok érdekeit fejezi ki. Az össznépiség irányában való fejlődésre utal az is, hogy az állam hatásköréből fokozatosan mind több funkció kerül át a társadalmi szervek intézkedési körébe, s nem tízezrek, hanem százezrek, milliók vesznek részt különböző állami, társadalmi és tömegszervezeteken keresztül közvetlenül vagy közvetve az állam, a társadalom ügyeinek intézésében. Egyelőre azonban még a proletárdiktatúra funkcióit is betölti államunk, mert még korántsem végeztük el azt - feladatot, amelynek megvalósításában a munkáshatalom a legfőbb eszköz. Nem építettük még föl a szocializmust, éppen csak az alapjait raktuk le, teljes fölépítése még előttünk álló feladat. Az osztályviszonyok a kizsákmányoló osztályok felszámolásával leegyszerűsödtek, de az egységes paraszti osztály kialakítása még hátravan. Sorolhatnánk tovább mind a gazdasági, mind a kulturális életből azokat a feladatokat, amelyeket a munkásha- talom birtokában kell még elvégeznünk. fi enki se féltse a munkás^ osztályt az össznépi államtól, mert amikor a párt na- g3'on helyesen fölismerte, hogy államunk milyen irányban fejlődik, azt is feltárta, és egyértelműen megállapította, hogy »a munkásosztály vezető szerepe fennmarad a szocialista társadalomban és a kommunizmus építése idején is.. .« EZ egyáltalán nem mond ellent annak, hogy a proletariátus diktatúrája az össznépi állam irányában fejlődik, sőt záloga, feltétele annak, hogy az állam mindig a megváltozott körülményeknek megfelelően tölt- hesse be funkcióját. Ezért a munkásosztály vezető szerepének megóvása, további erősítése nem feladataink egyike, hanem egyike a legfontosabbaknak. Katona István ÉPÜL A HÁZ Felülről így fest az építkezés. A kőművesek a Szántó Imre utcai szövetkezeti házaknál áttértek a nagyüzemi munkára. Egy egész falat illesztenek egyszerre a megfelelő helyre. így sokkal gyorsabban nőnek a falak. Képünkön: A daru ollója a megfelelő helyre teszi az épületelemet. Rágalmazók — Magának, Éva, még ma reggel haza kell mennie Miskolcra. Sőt, azt is javasolnám, hogy három-négy napra utaz- zon fél Pestre Vannak rokonai? — Csak ismerőseim. De miért? Csak nem szakítom félbe az üdülést? — Nem mondhatom meg, hogy miért. Szereti a bátyját? — Hogy kérdezhet ilyet? — Hát akkor sürgősen . él kell utaznia. Egy perceit sem maradhat itt tovább. Mondja azt, hogy valakije beteg, ezért megy el.:. — De nem megyek! Hogy jön maga ahhoz, hogy nekem parancsoljon? — toppantott dacosan a lány. — Nem megyek, és nem megyek! — És ha egy öregember kéri magától, aki tudja, hogy milyen veszélyek leselkednek a bátyjára és esetleg magára is, akkor sem teszi meg? — Tulajdonképpen kicsoda ön? — Pálos László zenetanár vagyok! Konzervatóriumi! — Hát kedves tanár úr, most pedig azonnal hagyjon magamra, a viccnek vége, majd este vicceljen, a jelmezbálon. Pálos kissé tehetetlenül állt az ajtó előtt. Most mit csináljon ezzel a lánnyal? Nem mondhatja meg, hogy ő rend- őrőrnngy, Sipos pedig ügynök. Nem szólhat erről, mert a lány' fülig szerelmes. Márpedig a nő küsmerhete^er bármennyire tisztességes. becsületes is. Egyszerűen nem fogja elhinni Síposról, hogy kém, s képes lesz oda« rohanni hozzá, hogy felelősségre vonja. Más se hiányzik, csak éppen ez... — Szóval nem hajlandó elmenni? — Nem! Mondtam már..: — Hát akkor, kedves Évácska, fogadja legteljesebb tiszteletemet! Este a jelmezbálon találkozunk. Ez a viccecske előkészület volt estére. Ugye, nem haragszik? Éva kényszeredetten felnevetett. — Jó kis vicc, mondhatom ... Mi mindenen töri maga a fejét, tanár úr... — De azért arra megkérhetem ugye, hogy erről a hajnali látogatásról senkinek se beszéljen ... Nem akarom, hogy este könnyen leleplezzék a jelmezemet... Mert ha elmeséli, akkor mindenki tudni fogja, hogy engem takar az a bizonyos jelmez... — Miért, mibe öltözik? — ébredt fel Évában a kíváncsiság. — Majd este meglátja. . — Akkor én sem mondom meg ... Pedig elárultam volna, ha maga is megmondja — — No jó ... Tudja, mi leszek este? De mégsem mondom meg ... De mégis. Rendőr leszek .. . Már szereztem is egy ruhát. Pöl is próbáltam, olyan daliásán nézek ki benne, hogy minden lány velem fog táncolni . .. — Ieazán? Rendőr lesz*> Én mes drtnon! Van egy ruhám. Ttt még nem volt icajtam. Olyan szűk és testre szabott, mint eeiv igazi pesti démoné.— Nem menetem, de a jelmezbálra jó lesz. Jó vas-: tag, vörös szájat festek ma- ! garrunak, délelőtt vágok egy} nádszálat a tónál, abból esi- j nálok egy félméteres szipkát. | Megnézi a ruhát? — Ha megmutatja Éva odalépett a szekrény-1 hez, s a fogassal együtt ki- f emelte a démoni türkiszzöld ruhát. Igaz, így nem mutatott semmi különösebbet, de hát a nők tudják ... — Ha elfordul, fél is veszem ... — Ne, Évácsfea. Mennem kell, mert jön Tibor, és még félreérti a helyzetet... — Ugyan már. Miket mond! Pálos elköszönt Évától, halkan kinyitotta az ajtót, s villámgyorsan kint termett a folyosón. Bement a szobájába, hogy ledőljön egy órácskát, amíg Sipos is alszik. Le sem vetkőzött, úgy esett az ágyra. Nem kellett biztatni, egy perc múlva már aludt... Arra ébredt, hogy Liszkai főhadnagy rázza a karját — Őrnagy elvtáns! Már fél tíz van! Nem akartam felkelteni, tudtam, hogy nagyon álmos ... — Gondolom, maga is — válaszolta az őrnagy, és feltá- pászkodott. — Menjen, feküdjön le. Sípos merre van? — Lent napozik Évával a parkban... — Semmi különöset nem tapasztalt? Nem ment be idegen a szobájába? (Folytatjuk} Vannak olyan emberek» akik akkor érzik jól magukat, ha vezetőket vagy vezető testületeket rágalmazhatnák, felelőtlenül megvádolhatnak. Űton- útfélen hivalkodnak jólértesült- ségükkel, bennfestességükkel. Bár egyre kevesebben lesznek ezek a mániákus rágalmazók, de mindenesetre még hosszú ideig számolni kell velük. Módszereik a legkülönfélébbek. Egyben azonban valamennyien megegyeznek: alattomosságukban. Sohasem szembe, mindig az érdekeltek háta mögött mondják el »-tapasztalataikat«, »meglátásaikat«, »értesülésüket«, »véleményüket«. Az egyik faluban az a hír terjedt el, hogy a tanácselnök feltűnően gyorsan gyarapszik. Egy év alatt házat épített, és egy Pannónia motorkerékpárt vásárolt. Vajon miből? — tették föl nyomban a kérdést az örök gyanakvók. Ugyanezek rövidesen a választ is megadták: »Az elnök sikkaszt, lop, eltulajdonítja a község pénzét.« S a faluban csakhamar szárnyra kapott a hír, és gyorsan terjedt. Egy kis idő múlva már az elnök is észrevette, hogy az emberek súgnak-búg- nak mögötte, és a tanácsülésen, ha a községfejlesztési alapról, a társadalmi munkáról beszél, feltűnően összenéznek és sug- dolóznak. A járáshoz és még vagy négy-öt szervhez csakhamar levél érkezett. S ezek a levelek lopással, sikkasztással, a társadalmi tulajdon megkárosításával vádolták az elnököt. »Azért nincs járdánk, mert az elnök a községfejlesztési alapból saját magának épített házat. A beszedett adóból pedig elsikkasztott egy motorkerékpárra valót!« Ilyen súlyos vádakkal illették a tanács vezetőjét a névtelen levélírók. A vizsgálat a következőket derítette ki: A szóban forgó faluban a községfejlesztésd alapot minden évben az előírásoknak megfelelően, mintaszerűen használták fel. Járdát építettek, iskolát, könyvtárat bővítettek belőle. Egy fillér nem sók, annvi sem hiányzik a befolyt adóból. S hogy az elnök egy év alatt mégis miből épített házat, miből vett motorkerékpárt? A vizsgálatikor ez is »kiderült«. Az elnöknek volt egy régi háza a szomszéd községben, ahol azelőtt dolgozott, s azt eladta 35 000 forintért. A felesége örökölt 27 000 forintot, Földosztás az Egyesült Arab Köztársaságban Kairótól száz kilométerre az egyik oázisban körülbelül 5000 hektár földet osztottak szét a parasztok között. A nyugati sivatag Harga elnevezésű oázisában a napokban osztanak földet azoknak a családoknak, amelyek a Nílus völgyéből települtek át az oázisba. (MTI) az OTP-től kaptak 40 000 forint építési kölcsönt. A szorgalmas, becsületes, takarékoskodó család három év alatt a takarékbetét-könyvben is összegyűjtött 19 000 forintot. Ügy gondolom, ebben az esetben fölösleges minden kommentár. Az egyik vállalatnál sok baj volt az igazgató munkájával. Rosszul dolgozott, nem értett az üzemvezetéshez, s ebből sok anyagi kára lett a népgazdaságnak. Emellett magatartása is erősen kifogásolható volt. Megromlott a viszony közte és a dolgozók között, durván, gorombán beszélt velük, és mértéktelenül ivott. A munkásoknak mindez nem tetszett, mégis hosszú ideig tétlenül nézték. Illetékes helyeken nem vetették föl az igazgató viselt dolgait, mert egyes jól értesültek: azt a hírt terjesztették a dolgozók körében, hogy kár a szóért, nem érdemes jelezni a problémákat, úgysem intézkednek. »Az igazgató sülve-főve együtt van a felülgyeletet ellátó tanács vezetőivel. S akinek isten a barátja, könnyen üdvözül.« Már-már olyan hangok hallatszottak az üzemben, hogy az igazgató disznóságait a tanács vezetői fedezik, takargatják. Az igazság itt is hamar kiderült. Amikor a tanács vezetői tudomást szereztek az ügyről, az üzemben levő rendellenességekről, azonnal szeles körű vizsgálatot rendeltek el, és hanyagsága, nemtörődömsége* visszaélései miatt leváltották! az igazgatót. Ebben az esetben azonban súlyos mulasztást követett el a pártszervezet. Nem figyelt föl idejében a dolgozók jelzéseire, észrevételeire, így azokat nem is juttathatta el a tanács illetékes vezetőihez, Nem lett volna szabad hagyni, hogy a suttogok a tanács vezetőinek rágalmazására használják fel az üzemben uralkodó rendellenességeket, az üzem volt vezetőjének hibáit. A rágalmazás, a felelőtlen, meggondolatlan beszéd ugyan nem térít le bennünket a helyes útról, alapvetően nem befolyásolja előrehaladásunkat, építőmumkánikat, mégis zavarólag hat, mert megingat, elkeserít embereket, becsületbe gázol, éppen ezért nem mehetünk el mellette szó nélkül. Wirth Lajos Most vo rádiót! Régi rádióját szeptember 30-ig becserélheti a Somogy megyei Iparcikk- kisker. Vállallat műszaki és villamossági szakboltjaiban Kaposváron, Siófokon, Balatonbogláron, Fonyódon, Nagyatádon és Barcson vdu'mvrtumt**.' ff’## m J* •*r m # •• •• ff I// radio - i*| orom! (51589)
