Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)

1963-07-20 / 168. szám

Az Észak-somogyi Erdőgazdaság marcali telepén havonta 1200—1400 köbméter fát dolgoznak fel fűrészáru­nak, félkész terméknek. A fe- nyődeszkák nagy részét ex­portálják. A tsz-eknek bér- fűrészelést végeznek. Éves tervüket eddig 70 százalékra teljesítették. AZ MSZMP- MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS Ä MCGYÉ^TANÁCS LAPJA Gondolatok egy tanácsülésről ■■ Összefogva előbbre léphetnek Már a kezdeményezés is di­cséretet érdemeL Balatonmária vezetői ugyanis a tanács leg­utóbbi ülésére meghívták mindazokat, akik községük fej­lesztését segíthetik: a megyei és a járási tanács, a MÉSZÖV, a MÁV Pécsi Igazgatósága, az Idegenforgalmi Hivatal, a BIB, az üdülővel rendelkező vállala­tok vezetőit és az országgyűlé­si képviselők megyei csoport­ját — A Balaton-pairt, sajnos, a déK oldalon csak Siófoktól Fo­nyódig terjed — ezzel a kese­rű megállapítással kezdte be­számolóját Borbándi András vb-elnök, majd így folytatta: — Fonyód és Keszthely között nincs hajókiköitő, pedig nagy szükség lenne rá Baiatonmá- rián. Kicsi a strand; a nádas nemcsak a szabad területet, hanem szinte a községet is megfojtja. A falut kettéosztó Öv-csatorna hídjait a második világháborúban felrobbantot­ták, s elavult, a közlekedést és a munkát akadályozó fahíd pó­tolja őket. Ideje volna megfe­lelőt építeni. Rosszak az utak, közművesítésre lenne szükség; korszerűtlenek a vendéglátóhe­lyek. S bár a község igen al­kalmas volna sátortábor kiépí­tésére, a Balatoni Intéző Bi­zottság mostohagyermekként kezelj Balatonmáriát. Segítse­nek, s a Balaton-pairt egyik legszebb üdülőhelyévé válhat községünk — fejezte be sza­vait a tanácselnök. Erről beszéltek a Mszólaló tanácstagok és a vendégek is. — Vasárnap kétezer ember volt a strandon, mozdulni is alig lehetett. Sokan jönnek ide nemcsak a megyéből, hanem Pécsről, Kanizsáról is. Mi is szeretnénk fejlődni, kezdjék el a munkát — mondotta Bíró Gézáné. — Először a hidakat hozzák rendbe — kérte Halmos Dezső. — Lásson tovább a BIB Fonyódnál — szólalt fel dr. Si­vó József országgyűlési képvi­selő helytelenítve, hogy bár néhány üdülőhely egészségtele­nül túlszúfolt, mégsem haszno­sítják az itteni lehetőségeket. —„A vállalatok saját üdülőjük előtt építsenek partvédő mű­vet — javasolta dr. Murányi Ferenc, az Üdülőhelyi Állandó Bizottság elnöke. Segítséget, támogatást ígért az Idegenforgalmi Hivatal, a MÁV képviselője. Horváth Já­nos, a MÉSZÖV elnöke közölte, hogy még ebben az évben autós csárdát építenék az új benzinkút mellé. — Kezdjék el a munkát, hogy a BIB vezetői láthassák: Balatonmária lakói is segíteni akarják községük fejlődését — mondotta Hegedűs Lajos or­szággyűlési képviselő. Megígér­te, hogy a megyei képviselőcso­port egyik ülését itt tartják majd a községben, hogy a helyszínen állapíthassák meg, miben segíthetnének. Megszív­lelendő volt dr. Bagó Gyula járási tanácselnök felszólalása: — Fogjon össze a község, kezd­je el a törpe vízmű építését, hogy elláthassák a lakosságot ivóvízzel. Az összefogásra valóban nagy szükség van. A tanácsel­nök azonban éppen arról nem beszélt beszámolójában, hogy mit akar a község a maga ere­jéből megvalósítani. Borbándi elvtárs a feladatokról szólva csupán ennyit mondott: — Esetleg segítünk társadalmi munkával. Z entai Lajosaié tanácstag felszólalása arra kell figyel­meztesse a község vezetőit, hogy a társadalmi munka szer- vezésére, a község lakóinak összefogására sokkal nagyobb gondot kell fordítani. Zentainé nemcsak a maga, hanem kör­zetének lakód nevében is vál­lalta, hogy segítik valamennyi feladat megvalósítását De nemcsak saját községük­ben van szükség az összefogás­ra. Balatonmária és Balaton- k ereszt úr, bár külön közigaz­gatásuk van, területük szinte együvé tartozik. Bizonyára ha­marosan eljön annak az ideje, hogy egy közös tanácsuk lesz. Mindkét faluból hiányzik a kultúrház. Már tanácskoztak arról, hogy együttes erővel épí­tenek egy közös művelődési házat, azonban nem tudtak megegyezni. Pedig így mind­két falu gondját megoldhatnák, és jóval könnyebben, kevesebb költséggel. A tanácsülésre meg­hívták a bala ton keresztúriakat is, ők azonban nem tartották fontosnak, hogy elmenjenek. A művelődési ház építésén kívül több más közös feladat is megvalósításra vár. Igen rossz állapotban van például a mind­két falut érintő Keszeg utca. Vessenek véget az ellenié leknek, ezlt kívánja mindkét község érdeke. Sx. L. Közlekedési balesetek Vörös József BaJatooszemes, Ady Endre utca 32. szám alatti lakos motorkerékpárral szabálytalanul előzött, és összeütközött a Ticz Im­re vezette tekergépkocsivaL Vörös súlyosan megsérült, a mentők a székesfehérvári kórházba szállítot­ták. Kaposváron, a Petőfi tér és az Achim András utca torkolatában Mikiai István Kaposvár, Petőfi ut­ca 7. szám alatti lakos a 13. számú AKÖV tehergépkocsijával műszaki hiba miatt felszaladt a járdára. Sé­rülés nem történt. Furcsa baleset áldozata lett So­mogy túron Farkas Béla Adánd, Kossuth Lajos utca 58. szám alatti lakos. Motorkerékpáron Balatoniéi­ig felé tartott. Előtte haladt az Élelmiszeripari Szállító Vállalat Horváth József taszári lakos ve­zette tehergépkocsija. A teherautó hátsó kerekei közé szorult kőda­rab menet közben kivágódott, Far­kas homlokának csapódott, erre ő elvesztette eszméletét, és az árokba fordult. Húsz napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Pótutasa. Cser László Kaposvár, Streit Mik­lós utca 6. szám alatti lakos ugyan­csak megsérült. Somogytúr és Somogybabod kö­Az útmenti jegenyefákat saját építmény« fűrészgépükkel dol­gozzák fel. Naponta 10 köbméter fából készítenek padlódesz­kát. A hullai ék«'áh ól ládadeszka lesz. zött Magyar József Srmonfa, Szi- J getvári utca 148. szám alatti lakos motorkerékpáron figyelmetlen ve­zetés miatt az árokba fordult. Ma­gyar és pót utasa, Sprigmann Jó- j zsef Kaposfő, Kossuth Lajos utca j 16. szám alatti lakos súlyos sérülé- ! sekefc szenvedett. A gamási útelágazásnál Csalos j József Gamás, Fő utca 97. szám | alatti lakos motorkerékpárral gon- j datlan vezetés miatt nekiütköztöt a Kindenay Egyed Béla budapesti lakos vezette személygépkocsinak. Csalos nyolc napon túl gyógyuló sérülésieket szenvedett. Kaposváron, a tüskevári sorom­pó előtt Kovács Gyula Kaposvár, Nyár utca 1. szám alatti lakos ke­rékpárjának dinamója az első ke­rék küllői közé esett, és a bicikli felborult. Kovács súlyosan megsé­rült. Dr. Varga Gyuláné mosdós! la­kos személygépkocsival az elsőbb­ség meg nem adása miatt összeüt­között az Erdősi János pécsi lakos vezette személyautóval, és az árok­ba lökte. Varga Gyulámé, Erdősi János, és az Erdősi kocsijában utazó Sik János súlyosan megsé­rült. A rakodótelepen évente 30 000 köbméter fát mozgatnak meg. A tervek szerint a rakodót 250 méterrel meghosszabbítják. Itt lesz az importált fenyőgömbfa új elosztótelepe. A vagonrako­dást géppel végzik, naponta 5—6 vagon árut raknak be. 5H5H5H5HS25HSHSHSH5H5HSHSH5HS2SHSH5H5H5H5HSH5H5H5HSiH5H5H5H5ES,H5i2SH5HSH5H5H525ílSEH52SHSH5H5HSS5HSS5HSHS2S25H5H5HSH5ESHSE525H5H5HSE5HSE5H5H5H5E5E5E5HS' Ügy kezdődik, hogy a turis­ta megjelenik a pályaudvaron fényképezőgéppel — esetleg -gépekkel —, fénymérővel, megszámlálhatatlan filmte­kerccsel fölszerelve, és izgatot­tan fürkészi a terepet. A hoz­zátartozókra ügyet sem vet, vagy ha mégis, abban sincs kö­szönet, s ez érthető, hiszen gá­tolják munkájában. A vonat induláséit nem győzi kivárni, már a pályaudvaron ellő egy tekercset — megörökíti a bú­csúzás megható pillanatait. A vonat végre elindul, és ő nyugodtan kicserélheti a fil­met. Ideges mozdulattal kinyit­ja a zárat, és bosszúsan fel­kiált: a készülés lázában elfe­lejtette betölteni a gépet! Üre­sen, mondhatni céltalanul kat­togtatok eddig. A búcsú meg­ható pillanatai mindenesetre elvesztek az utókor számára. Nagy kár. A mulasztást póto­landó rátapad a füstös ablak­ra, és egész úton kattogta!: le­fotózza a vasúti töltés mellett legelő tehenet, a gémeskutat, az egyedül álló fát, a csoporto­san heverésző embereket, egy­szóval mindent. A fennmaradó időt táplálkozással tölti. Amint a vonat elhagyja a hatart, a turista szótlanná vá­lik. Most már a fényképezésen kívül semmi nem érdekli a vi­lágon. Az igazi boldogságot az jelentené számára, ha a vonat mellett elsuhanó táj kizárólag vadregényes erdőből, zuhogó vízesésből, vízi erőművekből és népviseletből állna. Közben nem feledkezik meg arról, hogy a kupé utasait is lefény­képezze. Ezek a képek később »Így utaztunk« cím alatt kerül­nek be a családi albumba. Tu­MAGYAROK KÜLFÖLDÖN lajdonlképpen eddig más képek nincsenek is, mert a tájról ké­szült felvételek nem sikerültek. A turista . ugyanis elfelejti, hogy a táj nem halad együtt a vonattal, ezért olyan hosszú időt exponál, mintha kongói szénbányászokat fotózna a tár­nában rövidzárlat idején. Az úti cél elérésekor kide­rül, hogy a turista betegesen imádja önmagát. Ez tűnik ki abból, hogy végleg felhagy az öncélú fotózással, és ezentúl kizárólag ő áll a lencse elé tel­jes életnagyságban. Ez úgy tör­ténik, hogy nagyobb csoportok­ba verődve ellepik a város mű­emlékeit és nevezetesebb he­lyeit. Különös előszeretettel rajzanak szobrok, emlékművek és hajók környékén. Ilyenkor a turista feltornázza magát Szkander bég nyakába, a többi turista pedig kéjesen hörögve kabtogtatja masináját. Szívesen készítenek még fel­vételeket egymásról a tenger­parton, amint kevélyen dom­borítanak a fövenyen, miként Neptun tette ráérő óráiban. Érdeklődését azonban legin­kább a nemzeti ereklyék esi- gézzálk fel, melyeknek tetejéről integetve bármikor hitelt ér­demlően tudja igazolni, hogy ő járt ott és ott, azon a helyen, városban, országban stb. Mert a turista nem a helyet kíván­ja megörökíteni, hanem önma­gát azon a helyen — s ez nagy különbség. Miután a filmtekercsek el­fogytak — ez rendszerint már a második napon bekövetkezik —, a turista levelet ír az ott­honiaknak. A levélírás komoly dolog és kötelező. Aki nem ír levelet, az nem turista, hanem pancser. írni kizárólag képes levlapot lehet, melyről az is láthatja, aki olvasni nem tud, hogy Párizsiból, Rómából, Moszkvából vagy Várnából ér­kezett, tehát arról a helyről, ahol a turista éppen tartózko­dik. Kinek ír levlapot a turista? A turista mindenkinek ír lev­lapot, aki személyesen ismer. Ebből a célból áttekinthető név és címlistát készít az is­merősökről, és nagyon boldog­talannak erezné magáit, ha bárkiről, akivel köszönővi­szonyban van, utólag kiderül­ne, hogy kimaradt a névsorból. Nem ritka eset, hogy vadide­gen emberek üdvözlő lapot kapnak az Égei-tengerrőL A feladó nyilván arra számított, hogy a címzett tanácstalansá­gában valamilyen lapszerkesz­tőséghez fordul, ott közük a levelet, vastagon szedve a fel­adó nevét és tartózkodási he­lyét. Persze nem szabad arra gon­dolni, hogy ezek a tervlapok va 1-ami magvas mondanivalót hordoznak a hátsó felükön. Er­ről szó sincs. Leginkább így hangzanak: »Üdvözletemet küldöm Nápolyitól, ahol mos­tan üdülők. Nagyon jól érzem magam itt Nápolyban, ahol há­rom napig leszek, mert utána továbbutazóm Nápoly bői. Majd otthon elmesélem nápolyi él­ményeimet Addig is ölel sze­rető Korcsog Jánosod Nápoly- ból." Az ilyen üdvözlő lapból két dolog derül ki kétségbe- vonhaitatlamil: az, hogy az il­lető pillanatnyilag Nápolyban tartózkodik, viszont soha. sem­milyen körülmények között nem fog hosszabb időt tölteni a Nyelvtudományi Intézetben. A levélírás után következik az utazás legidegőrlőbb szaka­sza — a vásárlás! A kezdő tu­rista (turisticus laicus) fölénye­sen mosolyog egész úton oda­felé mondván, hogy ő pihenni, szórakozni, világot látni jött, nem pedig bevásárló körútra. Még nem tudja a szerencsétlen, hogy a szörnyű kór minden tu­ristát megfertőz, s amint fel­csillan a napfényben az első kirakatüveg, menthetetlenül magával ragadja őt is a gyil­kos vásárlási láz. Először csak közönyösen nézegeti az árcé­dulákat, és pénzügyi művelete­ket végez. Átszámítja a forin­tot lírára, schdllingre, rubelra, koronára, márkára, frankra stb., és összehasonlítást tesz. Ekkor már nem tud tárgyila­gos lenni, mert lenyűgözi a látvány: bizonyos cikkek ol­csóbbak, mások drágábbak, mint itthon! Izmosodó szocia­lista szemlélete egyetlen szem­pillantás alatt kapitalista szá­mítássá változik, és ha lehet­ne, mindent megvenne, ami nálunk drágább és kint ol­csóbb, s megfordítva, mindent eladna, »ni süt. „Uborkaszezon“ — Gyulám... ! Tényleg igaz, ha az ember uborkát eszik, elmúlnak a szépiái? — kérdene az »enyhén-« szeplős asszonyka a férjét. — Igaz — felelt a férj —, elmúlnak... Az uborká­nak ... „Relatív" igazság Nyári szünidőre hazauta­zott a diákfiú, s vacsorakor családjának dicsekedett ma­tematikai tudásával. Rámu­tatott a vacsorához feltálalt három kemény tojásra. — Apám, hány tojást látsz az asztalon? — Hármat. — Valóban három tojás van az asztalon, azonban — »okoskodott« a fiú — ez a három tulajdonképpen öt tojás.;. — Hogyhogy? — Az einsteini relativitás- elmélet szerint — válaszolt a fiú. — A háromban benne foglaltatik a kettő, kettő meg három pedig az öt. — Nagyszerű — örvende­zett az apa. — Akkor én most megeszem ezt a három tojást, a többi a tied, kedves, okos kis fiam. • * • Óóószeies Kezét szabályosan mellhez szorítja, és őrült iramban ro­bog az úttesten, egyik üzletből a másikba, vajha találna még előnyösebb feltételekkel vásá rollható árucikkeket. Dönteni úgyszólván lehetetlen, mert nem tudhatja bizonyosan, mi kor köt egy látszólag előnyös üzletet, amiről fél óra múlva esetleg kiderül, hogy szörnyű baklövés volt. Rémképek ül­dözik, étvágytalanná válik, s átaiában kimondhatatlanul szenved, mivel valutája kevés, kurrens cikkekről pedig nem gondoskodott otthon, melyek­nek birtokában föleleveníthet­né a cserekereskedelem édes­bús emlékeit. Tanácstalansága odáig fajul, hogy hazautazás előtt fél órá­val még egyetlen fillért sem költött, nehogy ráfizessen. Már mozog a vonalt, mikor loholva megérkezik a pályaudvarra y halom bóvlival, amit az utazóközönség sarcolására ki­rendelt bazárokból vásárolt össze sebtében. A váróéból, or­szágból jóformán semmit nem látott, nem pihent, nem szóra­kozott, mert mindig mással volt elfoglalva, de azért ott­hon és a hivatalban váltig hangoztatja: ilyen jól még so­ha nem érezte magát. Mert hiába, a külföld, az mégiscsak külföld! Hát így utazunk mi magya­rok a nagyvilágban. Mert utaz­ni már utazhatunk, s egyszer talán eljön majd az az idő, amikor pihenni és szórakozni is megtanulunk. i kvanics István — Televíziót, mosógépet, magnót veszek... • * • Az egyik állami gazdaság udvarán egy kisfiú kerékpá­rozik. Négy-öt kislány nézd nagy érdeklődéssel bemulá­tóját Ide-oda kanyarog a ke­rékpár a fák között, vakme­rő utasa nyatotörő mutatvá­nyokat ■végez a gyengébb nem szórakoztatásáról. Az egyik kanyarnál megbillen a kerékpár, és a kisfiú lehup- pan a földre. — így szoktam megáll­ni... — vágta ki paprikavö­rösen, miközben felállt, s le­porolta nadrágját A lányok csodálattal adóz tak neki Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye* Tanács lapja. Főszerkesztőt WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-H« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitöknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe* Kaposvár, Katinka Sándor utca *•

Next

/
Oldalképek
Tartalom