Somogyi Néplap, 1963. július (20. évfolyam, 152-176. szám)
1963-07-20 / 168. szám
Vkag proletárjai, egyesüljetekI in* 60 FILLÉK SomoggíNéplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA n. ÉVFOLYAM 168. SZÁM. * SZOMBAT, 1963. JÚLIUS 20. Mai szántunk tartalmából: BALATONI MELLÉKLET (4—5. Oj Jövő heti rádió- és televízió műsor 17. oj Magyarok külföldön (8. o.) Magyar-szovjet baráti nagygyűlés a Kreml kongresszusi palotájában Moszkva. (MTT). Pénteken a Kreml kongresszusi palotájában hatezer részvevővel magyar—szovjet barátsági nagygyűlést tartottak a Szovjetunióban tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A megjelentek nagy tapssal köszöntötték a magyar párt- és kormányküldöttség tagjait, akik Nyikita Hruscsov és az SZKP más vezetőinek kíséretében jelentek meg az elnöki emelvényen. Anatolij Birjukov, az SZKP Moszkva Városi Pártbizottságának titkára nyitotta meg a nagygyűlést. Ezután felcsendült a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió himnusza. Birjukov átadta a szót Szergej Antonovnak, a Vlagyimir Iljics gyár munkásának, aki Moszkva dolgozói nevében üdvözölte a küldöttséget. A főváros értelmisége nevében Borisz Polevoj író szólalt fel. Moszkva ifjúsága nevében Nyina Morozova, a Kujbisev nevét viselő villamossági gyár technikusa, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője szólalt fel. Ezután Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke mondott vagy beszédet. Hruscsov elvtárs beszéde Hruscsov beszéde elején a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a szovjet kormány és az egész szovjet nép nevében meleg szavakkal köszöntötte a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét, majd így folytatta; Kedves elvtársaik! Az önök személyében, üdvözöljük a magyar kommunisták dicső pártját, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezette Hazafias Népfrontot, üdvözöljük az egész dolgos és tehetséges magyar népet, amely eredményesen építi a szocializmust A békéért, a szocializmusért, a kommunizmusért vívott közös harcban a szovjet emberek hű társuknak tekintik a testvéri magyar népet. Ezért fogadta a szovjet nép mindenütt olyan nagy érdeklődéssel, figyelmességgel és szívélyes barátsággal a magyar nép küldötteit Mai találkozónk messze túllépi ennek a teremnek a méreteit Találkozónk ország-világ előtt bizonyítja a közös nagy cél felé együtt haladó országaink népeinek internacionalista szolidaritását, kölcsönös barátságunk érzelmeit A magyar párt-'és kormányküldöttség szovjetunióbeli utazása a szocialista Magyarország vezetőinek második testvéri és baráti látogatása. Visszaemlékszem a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének 1958 tavaszán tett magyarországi látogatására és arra a testvéri fogadtatásra, amelyben bennünket, a szovjet nép képviselőit akkor részesítettek. Mind a mai napig élénken élnek emlékezetünkben a magyar dolgozókkal való szívélyes találkozások, a derűs emlékek. Azóta nagy események történtek a Magyar Népköztársaságban, de világszerte is. Az elmúlt években megnőtt a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye, megszilárdult külpolitikai helyzete és a világproblémák megoldására gyakorolt hatása. Visszaemlékszem arra, hogy 1960-ban Kádár elvtárssal együtt utaztunk New Yorkba, az Egyesült Nemzetek közgyűlésének ülésszakára. Kádár elvtárs az ENSZ szónoki emelvényéről a világ száz államának képviselői előtt a magyar nép nevében méltó választ adott azoknak, akik provokációs céllal szították az úgynevezett magyar kérdést. Teljes kudarcba fulladtak az imperialistáknak azok a kísérleteik, amelyekkel el akar ták szigetelni a magyar népet, meg akarták fosztani attól a jogától, hogy szava lehessen a nemzetközi ügyekben. Amikor szívélyesen, testvérek módjára üdvözöljük a Magyar Népköztársaság pórt- és kormányküldöttségét, jól tudjuk, hogy országunk népeit, a Szovjetunió és Magyarország kommunistáit a marxi—lenini elvek diadaláért, a szocializmus és kommunizmus győzelméért folyó közös harc tanulságos története egyesíti. A szovjet emberek nem felejtik el azt a történelmi tényt, hogy röviddel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, 1919 márciusában a magyar munkások a kommunisták vezetésével kikiáltották a tanácshatalmat. Vlagyimir Iljics Lenin nemegyszer küldte forró üdvözletét Magyarország forradalmár munkásainak és kommunistáinak. Rámutatott, milyen hatalmas nemzetközi jelentőségű a kommunisták vezette magyar munkások harca. A magyar kommunisták, a magyar munkásosztály a fasiszta reakció gyötrelmes éveit túlélve nagyszerű győzelmet arattak a második világháború után. Amikor Magyarország felszabadult a hitleri megszállók uralma alól, a magyar nép előtt megnyílt a szabadság, a függetlenség, a szocializmus felé vezető út. A magyar dolgozó nép a kommunisták vezetésével a szocializmus építésének útjára lépett. A Magyar Népköztársaság a szocialista országok testvéri családjának tagja lett. Kudarcba fulladt a belső ellenforradalom és a nemzetközi imperializmus 1956-os kísérlete, hogy megfojtsa a népi hatalmat, és visszaállítsa Magyarországon a kapitalista viszonyokat, vérbe fojtsa a magyar forradalmat. Magyarország népe a Szovjetunió és más szocialista országok testvéri népeinek segítségével megvédelmezte a forradalmat, és napjainkban sikerrel építi a szocializmust. Amikor azt látjuk, hogyan fejlődik Magyarország és a többi szocialista ország, ahol győzött a népi hatalom, újra és újra szeretnénk megismételni Lenin lelkes szavait: azt valljuk, hogy már nemcsak orosz, hanem nemzetközi méretekben is megtettük a magúnként. Jelenleg a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között a legszélesebb körű politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok alakultak ki, és e kapcsolatok szüntelenül fejlődnek. Politikai síkon teljes nézet azonosság áll fenn pártjaink és kormányaink között a szocialista világrendszer megszilárdításáért, a világ kommunista és munkásmozgalma egységének erősítéséért folyó harc vaiamennyi kérdésében közös ellenségünk, a nemzetközi imperializmus ellen, továbbá a békéért és a kommunizmus eszméinek diadaláért vívott harcban. Mindez meghatározza pártjaink és kormányaink akcióegységét, megsokszorozza erejüket és befolyásukat. A magyar párt- és kormányküldöttség itt-tartózkodá- sa idején széles körű eszmecserét folytattunk a nemzetközi helyzet és az országaink közötti viszony legfontosabb kérdéseiről. Orommá állapítom meg ez alkalommal is, hogy valamennyi megvitatott kérdésben teljes a nézetek és a vélemények egysége. Elvtársak! A magyar dolgozóknak a szocialista építésben aratott sikerei — a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Kádár János elvtárs vezette Központi Bizottsága marxista—leninista politikájának az eredményei. Mindez azért vált lehetővé, mert következetesen és erélyesen felszámolták a személyi kultusz időszakának káros következményeit, s a párt, az ország életében helyreállították a lenini normákat. Magyarország azok közé az országok közé tartozik, amelyek különösen megsínylették a személyi kultuszt Magyarországnak nem csekély nehézségeket kellett leküzd enie, hogy véglegesen leszámoljon a személyi kultusz következményeivel, megvalósítsa a párt és az állami élet lenini normáihoz való visszatérést. Amikor pártunk a XX. kongresszuson élesen bírálta a személyi kultusz ideológiáját és gyakorlatát, központi bizottságunk tudatában volt annak, hogy a személyi kultusz kérdése nem csekély jelentőségű, élesen felvetődő kérdés az egész kommunista világ- mozgalom számára. S pártunk, amikor ezt a kérdést a marxizmus—leninizmus egyedül helyes álláspontjáról oldotta meg, semmit sem titkolt el a kommunista világmozgalom elől. A pártunk XX. kongresszusán hozott ha tározatok helyeslésre és egyöntetű támogatásra találtak a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957. és 1960. évi tanácskozásain elfogadott nyilatkozatokban. Pártunk a XX. kongresszuson határozottan leszámolt a személyi kultusz mindenfajta megnyilatkozásával, és megvalósította a lenini elvekhez való visszatérést. Az egész nemzetközi kommunista mozgalom üdvözölte a XX. kongresszus által kidolgozott lenmi vonalat. Ugyancsak a XX. kongresz- szushoz fűződik az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának új szakasza. A XX. kongresszuson különös erővel hangsúlyozták, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elve a Szovjetunió külpolitikájának fő irányvonala. Pártunk a nemzetközi erőviszonyok mélyreható elemzése alapján azt az óriási jelentőségű következtetést vonta le, hogy a jelenlegi viszonyok között a világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, hogy azt el lehet s el is kell hárítani. Az SZKP XX. kongresszusának határozatai nagymértékben hozzájárulnak ahhoz a harchoz, amelyet a népek a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért vívnak. A kommunisták, a szocialista országok népei következetesen és állhatatosan védelmezik a békét. Sem a szocializmus és a kommunizmus építéséhez, sem a világforra- dalom meggyorsításához nincs szükség világháborúra. Minél inkább tudatára ébrednek az emberek a termonukleáris háború veszélyének, annál aktívabban és határozottabban szállnak szembe az imperializmus háborús kalandjaival, magával az imperializmussal, mint a háború forrásával. Éppen az események ilyen fordulatától tartva törekszenek manapság az amerikai imperializmus legaktívabb erőd arra, hogy mindösz- sze egy újabb elkerülhetetlen emberi tragédiának, olyasféle tragédiának tüntessék fel a termonukleáris háborút, amilyen már sokszor előfordult a történelemben. Megbocsáthatatlan lenne, ha a kommunisták e szemfényvesztésben együttműködnének az imperialistákkal, és eltitkolnák a népek elől az igazságot A kommunisták a kapdtaEz- mus teljes felszámolásáért harcolnak, azért, hogy győzedelmeskedjék a szocialista forradalom. Meggyőződésünk, hogy előbb vagy utóbb valamennyi nép egyszer s mindenkorra leszámol ezzel az elavuló rendszerrel. De a szocializmus győzelmének kérdését minden egyes országban az illető ország népe, a forradalmi munkásosztály és a marxista—leninista párt, nem pedig más népek, nem más pártok oldják meg. És főként nem termonukleáris világháború kirob- bantása útján oldódik meg ez a kérdés. Egyesek eszmefuttatásaiból az következik, mintha valamelyik szocialista országnak, az illető ország kommunista pártjának joga lenne kirobbantani a háborút egyik vagy másik tőkésország ellen, azt írva zászlajára, hogy azt a háborút, amely elkerülhetetlenül termonukleáris világháborúvá fajulna, azért robbantottak ki hogy megszabadítsák annak az országnak munkásosztályát kapitalista elnyomástól. Felmerül a kérdés: Ki adott az ilyen »-teoretikusoknak« jogot arra, hogy saját belátásuk rendelkezzenek más országok népednek sorsával? Ezeknek az országoknak a dolgozói, munkásosztálya ezt válaszolja nekik: harcolunk és harcolni fogunk a szocializmus győzelméért, de ezt a győzelmet az országunkban folyó osztályharcban, nem pedig termonukleáris világháború kirobbantása útján keli kivívnunk. Az e kérdéssel kapcsolatos álláspontunkat megindokolva, nagy tanítónk, Lenin hangoztatta, hogy határozottan ellene vagyunk a forradalom exportálásának. Úgyszintén erélyesen szembeszállunk az ellenforradalom exportjával is. A marxisták—leninisták jól tudják, hogy amíg létezik az imperializmus, fennáll a háború veszélye is. A Szovjetunió, a testvéri szocialista országok fokozzák védelmi képességüket, mindent megtesznek avégett, hogy fegyveres erőink megsemmisítő csapással tudjanak válaszolni az agresz- szorok csapására. Állandó harci készültségben tartjuk a legerősebb termonukleáris fegyverekkel felszerelt rakétáinkat. A Szovjetunió azonban sohasem veti, be elsőként ezt a fegyvert, nem fogja kirobbantani a világháborút. Egész hatalmunkat a bókéért vetjük latba, a szocialista országok és a tőkésországok békés egymás mellett élésének megszilárdításáért harcolunk. Nem esedezünk az imperialistákhoz, hanem tettekkel harcolunk a békéért, s a szocialista országok gazdasági és katonai hatalmára, a nemzetközi munkásosztály egységére, a nemzeti felszabadító mozgalomra, a békeszerető népekre támaszkodunk. Kitartottunk és ki fogunk tartani a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elvei, mint olyan politika mellett, amely megfelel a népek létérdekeinek. Nagy megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az SZKP és az MSZMP nézetei teljesen egyeznek a mai világ legégetőbb kérdéseiben. Ami pártunk állásfoglalását illeti a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megerősítésével kapcsolatban, ezt az állásfoglalást részletesen kifejtettük az SZKP Központi Bizottságának július 14-én kelt nyílt levelében. Elvtársak! Néhány szót kell szólnom arról a véleménycseréről, amely Moszkvában a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia képviselői között folyik a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról, valamint más, kölcsönös érdekű kérdésekről. Az a benyoma sunk, hogy most remény van egyezmény megkötésére a légkörben, a világűrben és a víz alatt folyó kísérleti robbantások betiltására, természetesen csak akkor, ha nem következik be valami különleges fordulat az amerikai és angol képviselők állásfoglalásában. Reméljük, hogy a nukleáris kísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötése hasznos lesz a nemzetközi légkör általános javulása tekintetében is. Megmutatja a szemben álló társadalmi rendszerekhez tar- ,tozó államok arra való készségét, hogy a békés együttélés alapján keressék a kölcsönösen elfogadható egyezményekhez vezető utat. Néha hallani lehet, hogy Nyugaton egyeséket zavarba hoz a megnemtámadási egyezmény formája. De mi úgy goQr dőljük, hogy a megnemtámadási egyezmény formájának kérdését különösebb nehézség nélkül meg lehe oldani mindkét fél kölcsönös megelégedésére. Itt nem a forma a fcair- tos, hanem a tartalom. A lényeg abban áll, hogy a másik fél is mutassa meg készségét a feszültség enyhítésére, a hideg- háborús állapot megszüntetésére. Szeretnénk remélni, hogy Moszkvában folyó eszmecsere során megegyezésre jutunk a megnemtámadási egyezmény kérdésében is. Készek vagyunk a következőkről is tárgyalni a nyugati hatalmakkal: a nyugati hatalmak saját megbízottakat tarthatnának az NDK-ban levő szovjet csapatoknál, mi viszont saját képviselőinkkel rendelkeznénk a nyugati hatalmak Nyugat-Németországban állomásozó csapatainál Hajlandó vagyok tárgyaim az NDK és Nyugat-Németor- szág területén tartózkodó külföldi csapatok csökkentéséről Ha ezekben a kérdésekben megegyezést lehetne elérni, ez nagy lépést jelentene a nemzetközi feszültség enyhítése, a hidegháború megszüntetése felé. Fontos feltétele lenne a megegyezésnek az alapvető kérdésben: az általános és teljes leszerelés kérdésében. Természetesen meg kell oldani végre azt a fő problémát, amelytől a nemzetközi feszültség megszüntetése függ; a német kérdést. Ezt a kérdést csak a német békeszerződés megkötése, a hitleri birodalom szétzúzásának eredményeként kialakult helyzet elismerése útján lehet megoldani. Kedves elvtársak! Az országunkban megtett utazásuk során magyar barátaink láthatták, milyen energiával és lelkesedéssel építi a szovjet nép a kommunista társadalmat. Most, amikor óriási kincsekkel, jól képzett munkásokkal és szakemberekkel rendelkezünk, amikor a szovjet tudomány és technika ilyen magas színvonalat ért ei, a kommunizmus őse hatalmas lendülettel folyik. Ma a szovjet embereknek futja erejükből olyan nagy építkezésekre, mint a bratszki a krasznojarszká erőmű, amelyek a legnagyobbak a világon; telik erejükből új városok, üzemek, gyárak építésére, a világűr hősies ostromára. Dicső űrhajósaink útjai jól példázzák azt a haladást, amelyet szovjet hazánk elért. A szovjet emberek egész energiájukat a békés építésnek, a hétéves terv teljesítésének és túlteljesítésének szentelik. Pártunk ereje a néppel va*5 széttéphetetlen összeforrott- ságban, a marxizmus—leminiz- mus iránti hűségben rejlik; Pártunk a proletár internacionalizmus elveinek szellemében nevelkedett, mindig harcolt a marxista—leninista eszmék tisztaságáért, a kommunisták, a proletárok és rmodén ország elnyomott népei egységéért és összeforrottságáért, a forradalom nagy ügye, a népek szabadsága és boldogsága érdekében. Ebben a haltban pártunknak olyan bű és megbízható barátai vannak, mint a üres® (Folytatás a 2. oHáta*
