Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-12 / 135. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1963. június 12. Erősödik az osztrák dolgozók tiltakozása Habsburg Ottó visszatérése ellen Becs (MTI). Lóránt László Endre, az MTI bécsi tudósítója írja: Az osztrák kormány szocia­lista tagjai a minisztertanács hétfői ülésén nem vették tu­domásul Gorbach néppárti kancellár jelentését a Habs­burg Ottó hazatérése mellett állást foglaló közigazgatási bí­róság ítéletéről. A néppárti miniszterek viszont nem voltak hajlandók tudomásul venni a Szocialisták Pittermann alkan- ceHár által kifejtett álláspont­ját arról, hogy az alkotmány- jogi kérdésekben illetéktelen közigazgatási bíróság ítélete törvénytelen, alkotmányellenes, és végrehajtása megengedhe­tetlen. Késő éjszaka ugyanilyen eredménytelenül szakadt félbe a koalíciós csúcsbizottság érte­kezlete is, amelynek folytatá­sát jövő hétfőre halasztották. A két kormánypárt politikai csatározásával párhuzamosan bővül és terebélyesedik a Habsburg Ottó hazatérése ellen kirobbant országos tiltakozási hullám. A stadlaui Elín-gyár munkás­delegációja kedd reggel meg­jelent mindkét kormánypárt parlamenti frakciójának elnö­kénél, és a gyár dolgozói ne­vében követelte: ha a kor­mány és a parlament képtelen dönteni, akkor népszavazást írjanak ki a Habsburg-komflik- tus eldöntésére. A Sankt-Pöl- tem-i nagyüzemek szakszerve­zeti elnökei ugyancsak megje­lentek a parlamentben, és az általuk átnyújtott tiltakozás­ban egyebek között kiemelték: '»A parlamentnek közbe kell lépnie a helyzet megmentése érdekében, s hozzá kell já­rulnia ahhoz, hogy az osztrák nép döntse el Habsburg Ottó hazatérésé­nek kérdését.« «Csatlakoztak a Habsburg Ottó hazatérése elleni tiltako­zásokhoz a bemdcrfi művek, a grazi Waagner—Biro-gvár munkásai is. Habsburg-ellenes tiltakozó határozatot hozott az Osztrák Kommunista Párt steyfi értekezlete, valamint az osztrák nyugdíjasok szövetsé­gének elnöksége. • Óriási felháborodással rea­gált az osztrák közvélemény a hírhedt CEDI (Európai Doku­mentációs és Tájékoztatási Központ) Madridban megnyílt kongresszusára, amelyen részt vesz az Afrikából Európába visszatért Habsburg Ottó is. A volt osztrák császári ház fe­jének politikai céljait támoga­tó — jellemző módon Franco országának fővárosába össze­hívott — seregszemlén számos ország reakciós politikusa vesz részt: A kongresszus ünnepé- yes megnyitásán Munoz Gran­des tábornok, Franco helyettese, elnökölt. Mint ismeretes, a tá­bornok annak a spanyol »•Kék hadosztályának volt a parancsnoka, amely Hitler ol­dalán a második világháború­ban harcolt. A kongresszus központi figurája természete­sen Habsburg Ottó volt, aki »•Európa és a Távol-Kelet« címmel előadást tartott. A Párizsiból Madridba érke­zett Edmond Michelet, a CEDI elnöke nyíltan beavatkozott Ausztria belügyeibe és a kongresszuson tartott beszédé­ben kijelentette, hogy az oszt­rák közigazgatási bíróság Habsburg Ottó mellett állást foglaló ítélete a '»jogrend dia­dalát« jelenti. Beszédet tartott még a kongresszus első napján Artajo volt spanyol külügyminiszter és Franz-Josef Strauss, volt nyugatnémet hadügyminiszter. Habsburg Ottó a sorompónál O’© •7/ fit i k, iVi'11 'TfcVíz. * I 7,/in ."Hi If fii ’t «11 ■' (Tancz Tibor rajza) A Neues Deutschland a sziléziai revansisíák kölni lincselési kísérletéről Berlin (MTI). A Neues Deutschland keddi száma közli Harri Czepuck- nak, a lap szerkesztőbizottsága tagjának »Náci stílusú felvonu­lás Kölnben« című vezércik­két. A cikk íróját néhány nap­pal ezelőtt letartóztatták Nyu- gat-Németországban, de mi­után semmi érdemleges »vá­dat« nem tudtak kiagyalni el­lene, kénytelenek voltak sza­badon bocsátani. A vezércikk írója beszámol a sziléziai Landsmannschaft (revansiszta szervezet) vasár­napi kölni gyűléséről, ahol csaknem meglincselték Heven Dumont televíziós kommentá­tort, mivel Dumont néhány héttel ezelőtt tárgyilagos tudó­sítást közölt a mai Wroclaw életéről. »Ez az eset is azt mutatja — állapítja meg a vezércikk —, hogy aki nem osztja Bonn hi­vatalos politikai véleményét, azt elbocsátják, mint Paczens- kyt, letartóztatják, mint a Spiegel szerkesztőjét és az NDK újságíróit, vagy pedig, amint most Névén Dumont esetében történhetett volna, odadobják egy nyílt fasiszta program áldozatául.« »Ez a dolog belpolitikai ré­sze, külpolitikailag pedig fel­tárja azt az irányzatot, amit így fejezett ki: Bonn olyan Csehszlovákiát akar, amelyben nincs benesdzmus és nincs bol- sevizmus. Egyszer korábban már így formulázta meg ezt Seebohm: »Csehek és kommu­nisták nélkül.« Most Kölnben pedig azt üvöltözték, hogy ha­lomra kell ölni a kommunistá­kat és a lengyeleket. Schelg- haus miniszter kijelentette: »A szabad Szilézia csak német Szi­lézia Iahet.« Ilyen a bonni re- vansizmus — folytatódik a Neues Deutschland vezércikke —, így akarják ök a' többi né­pet hazájától és életétől »meg­szabadítani«, ilyen az önren­delkezési joguk, ezért' követe­lik annyira az atomfegyvert.« »Ez a kölni vasárnap ismét bebizonyította, hogy Bonn mi­lyen veszedelmes játékot ját­szik, s hogy ezt a politikát meg kell változtatni. Köln tehát riadójelet adott« — fejeződik be a Neues Deutschland vezér­cikke. Szovjet tengerészek mentőakciója első-1 Bogotában lovas rendőrök kergették szét az egyetemi hallgatók tüntetését, amelyet abból az alkalomból rendeztek, hogy kilenc évvel ezelőtt a rendőrök egy nagyszabású diáktüntetés szétkergetésekor 11 egyetemi hallgatót meggyil­koltak. A rendőrség 30 diákot letartóztatott. Az egyetem diáktaqácsai követelik a pol­gármester haladéktalan lemon­dását, és letartóztatott társaik szabadon bocsátását. Az amerikai külügyminszté- rium szóvivője kijelentette, hogy az Egyesült Államok to­vábbra -is nyújt segítséget Souvaona Phouma miniszter­elnök kérése alapján a laoszi semleges kormánynak. A francia'deportáltak, inter­náltak és ellenállók országos szövetsége nyilatkozatban lep­lezte le Ernst Kutschemek, a párizsi nyugatnémet nagykö- j vétség politikai osztálya veze­tőjének hitlerista múltját. Kutscher 1933-ban lépett be a Német Nemzetiszocialista Párt­ba, és a Ribbentrop-külügymi- nisztériumbrn a zsidókérdés szakembereként működött. Az antifasiszta szervezet követeli, hogy a francia kormány nyíl­vánítsa nemkívánatos sze­mélynek a sötét múltú bonni diplomatát. Sukarno indonéz köztársasá­gi elnök háromnapos baráti látogatásra Jugoszláviába ér­kezett. A repülőtéri fogadta­tás után az új belgrádi egye­temi várostól egészen a Met- ropol Szállodáig mindenütt a belgrádiak nagy tömege kö­szöntötte a neves vendéget. Tito jugoszláv elnök és felesé­ge szúkkörú ebédet adott Su­karno tiszteletére. Marie-Claude Vaillant Cou­turier francia parlamenti kép­viselőnő Couve de Murville külügyminiszterhez intézett írásbeli kérdésében felvilágosí­tást kért a HIAG nevű fasisz­ta szervezet által ez év szep­temberére a nyugat-németor­szági Hamelbe összehívott nemzetközi SS-találkozóval kapcsolatban. Az összejövete­len hír szerint a francia nem­zetiségű volt SS-katcnák is részt vesznek. A kommunista képviselőnő rámutat: a nürn­bergi nemzetközi törvényszék háborús bűnösnek nyilvánította az SS-szervezetet, a potsdami egyezmény pedig kimondotta a német fasiszta szervezetek fel­oszlatását. A képviselőnő kéri a kormányt, követelje Bonn­ban a hamelni SS-találkozó betiltását és a HIAG feloszla­tását. David Irwing tanúsága Propaganda! — kiáltja a nyugati propagandagépezet, valahányszor szó esik róla, hogy nem a katonai szükség- szerűség, hanem a nagyhatal­mi kulisszák mögötti megfon­tolások diktálták 1945 feb­ruárjában, a háború tizenket­tedik órájában Drezda, a mű­kincseiről híres, nagy múltú város bombázását. Most egy fiatal angol szerző, David Ir- wing mondja ugyanezt, s őrá nem lehet rásütni a »kommu­nista propagandista« bélyeget. Egyrészt azért nem, mert pe­digrés, nagy család sarja, másrészt azért nem, mert testvérbátyja maga is a brit légierők kötelékében szolgált. Nem utolsósorban pedig azért nem, mert háromévi alapos munka, vizsgálódás után írta meg leleplezéseit. A dokumentumok alapján először is bebizonyítja, hogy a városban az angol, majd az amerikai légitámadás pillana­tában csak polgári lakosság tartózkodott: a szőnyegbom­bázás nők, gyermekek és öre­gek közül szedte százezernél több áldozatát. A városnak katonai jelentősége nem volt. Azaz egy szempontból min­denképpen volt, s ez az, ami­ben az angol történész szinte betűről betűre megismétli a »kommunista propaganda« ál­lításait. Irwing megírja, hogy a lé­gitámadás pillanatában a szovjet hadsereg alakulatai már csak 120 kilométernyire voltak Drezdától. »És Chur­chill szeretett volna szintén valami fényes fegyvertényt felmutatni félelmetes keleti szövetségesének orra előtt.-* Mint az idézetből is kivilág­lik, Churchill Irwing szerint sem a — már utolsókat -rúgó — német hadigépezetnek, ha­nem a Szovjetuniónak szánta a »drezdai légicsatát*. Hogy »a félelmetes keleti szövetsé­ges* előnyomuló csapatai a várost elfoglalva csak üszkös romokat találjanak. A drez­dai bombázásra ugyanis egy nappal a jaltai értekezlet be­fejezése után került sor: és ezen az értekezleten nagy vo­nalakban már felvázolták a háború utáni Németország képét... S. P. Play—boyok alkonya Rájár a rúd a »play-boyok*- ra, azokra a középkorú úri­emberekre, akiknek van ked­vük, idejük és nem utolsó­sorban pénzük az ifjú leányok csapataival való, egyéb kelle­metességekkel is egybekötött szórakozásra. »Lebukott* ma­ga John Profumo, a nagy életélvező, aki nappal had­seregügyi miniszter volt Ang­liában, éjszaka inszont »csá­szár•* — a különböző mula­tókban, bárokban, »modell- klubokban*. A 48 éves »új Falstaff-lovag*-ot — így is nevezték őt sokan — egy szép, vörös hajú »modell*, a 21 éves Christine Keeler so­dorta bajba. S a nagy Profu- móvál egy időben »bukott le* — a klagenfurti bíróság által több évi fogházra ítélt — az ugyancsak 48 éves Gerhardt Bcrndt is, aki ugyan nem volt miniszter, csak egyszerű osztrák milliomos, és az ifjú hölgyek sem nevezték császár­nak, csupán a »Wörthi-tó pa- sájá«-nak. A többek között John Profumóval is barátsá­got tartó Berndt ugyanis a karintiai VJörthi-tó mellett levő pazarul berendezett vil­lájában — ahogy egyes oszt­rák lapok írták — »non stop* orgiákat rendezett naponta váltakozó szereplőkkel, akik között a 18 éves leányok már »öregek*-nek számítottak. Ér­dekes, hogy a »wörthi-tavi Moszkva (TASZSZ). A Cseljabinszk szovjet ten­gerjáró hajó legénysége az In­diai-óceánon megmentette a Pántéi is kapitány nevű libano­ni hajó tengerészeit. A libanoni hajó Indiából Ju­goszlávia felé tartva, fedélze­tén 9500 tonna rakománnyal, a Maldive-szigetektől északra teljes sebességgel korall-zá- tonyra futott Az első és a má­sodik hajókamra léket kapott. A Cseljabinszk a rossz látá­si viszonyok és az erős hul­lámzás ellenére fedélzetére volt. A hajótörötteket segélyben részesítették. t Pintér István A libanoni hajón öt tenge-tr r ,ilvön rész maradt a kapitánnyal. A Cseljabinszk, irányát meg-S változtatva, a megmentett ha-i jótöröttekkel Colombo felé vet-1 te útját. A libanoni tengeré-j szék partraszállítása után aj szovjet hajó folytatta útját aj japán partok felé. (MTI) Szabó László: vette a libanoni hajó 24 tenge- Seebohm miniszter pünkösdkor részét, akik között három nő Karamanlisz lemondással fenyegetőzik Athén (TASZSZ). Görögországban a jelek sze­rint kormányválság van kibon­takozóban. Mint az Akropolisz című lap jelenti, Karamanlisz miniszterelnök hétfőn látoga­tást tett a királynál, és kijelen­tette, hogy a kormány lemond abban az esetben, ha a király végrehajtja július elejére ter­vezett angliai látogatását. A lap szerint Karamanlisz attól fél, hogy a király utazása a Lambrakisz meggyilkolása miatt amúgy is felháborodott közvélemény újabb felhördü­lését váltja ki, ami csapást mérne a kormány helyzetére. Karamanlisz azt is kijelentet­te — -írja az Akropolisz —, hogy a király utazása esetén követelni fogja a parlament feloszlatását, idő előtti parla­menti választások kiírását és egy hivatalnok-kormány kine­vezését. (MTI) * » * Lapzártakor érkezett jelen­tés szerint Karamanlisz be­nyújtotta lemondását. Harriman vezeti az amerikai ♦ ♦ küldöttséget a moszkvai l hármas tanácskozásokon : ♦ ♦ Washington (MTI). A Fehér Ház kedden közölte, hogy Kennedy elnök Averell Harriman politikai ügyekkel foglalkozó külügyminiszter­helyettest nevezte ki a július közepén Moszkvában sorra ke­rülő szovjet—amerikai—angol tárgyalásokon részt vevő ame­rikai küldöttség vezetőjévé. Mint ismeretes, a hármas | tárgyalásokon — amelyeknek. megtartását hétfőn jelentették» be a három ország fővárosá- i ban — a nukleáris fegyverkí-j sérletek l I 11 (21) Éva úgy tudta, hogy Pista őszintén kommunista, olyan, mint ő. Mindenben tökéletesen megértették egymást, s három hónap múltán a lány biztos volt magában, hogy ismeri a fiút. Aztán jött az ellenforra­dalom, és Pista szó nélkül el­Ferenczit pedig a hadsereg­ben töltött vándorló évek ütöt­ték el a házasságtól. Később meg egyetemre járt, majd kül­földre került. Most pedig olyan roppant elfoglalt ember lett, olyan szolgálati beosztást ka­pott, hogy nem volt a napnak tűnt. Disszidált, el sem kö- perce, amellyel előre, szabadon szönt Évától. A lány hetek alatt saját árnyéka lett. Emész­♦ tette a szörnyű csalódás, és ak­♦ kor megfogadta, hogy nagyon fog vigyázni magára. Évekig nem tudta elfelejteni Pistát. Ha szomorú volt vagy örült valaminek, mindig eszébe ju­tott a fiú: most milyen szépen megszüntetésének ♦ meSoszt:hatn^ bánatukat, örö- megszunteTcseneic :müket> ha itf. lenne De nincs problémájára keresnek megöl-«(tt, és nem is lesz többé mel­dást I lette rendelkezhetett volna. Gyak­ran az ágyból ugrasztottá ki a halkan berregő riasztókészü­lék, s öt perc múlva már a laktanyában kellett lennie. Ez alatt az egy esztendő alatt éle­tében és munkájában a má­sodperceknek olyan nagy sze­repük lett, mint másoknál az éveknek. Vérévé vált az a sza­bály, amely átfűtött minden embert, aki ezeknél az egysé­geknél dolgozott. Tudta, hogy pasa* modemül berendezett háremében szereplő hölgyikék többsége is »modell*-nek ne­vezte magát... És ezekben a napokban ért utol a balsors egy harmadik hírhedt »play-boy*-t is. A ja­pán hatóságok letartóztatták Rodolfo Bianchit, egy ötven­éves, kopasz, olasz foglalko- .zásnélkülit, aki 17 éves, hol­lófekete hajú szeretőjével szökött meg Itáliából, mert túlságosan benne volt több botrányban. Bianehi — aki egy sor erotikus »rendez­vény!* föintézője volt, és aki közismert volt arról is, hogy szinte vallásos tisztelettel ápolta Mussolini emlékét — abban különbözött a többi »play-boy*-tól, hogy nem volt saját pénze. Ó milliomos ba­rátai költségén szórakozott. Nem tudni pontosan, mit csi­nált Japánban, valószínű, hogy egy kis pénzhez akart jutni. S nyilván nem munká­val. »De profundo* — »A mély­ségből* ... Ezzel a címmel írt balladát a híres angol író, Oscar Wilde, amikor börtön­be zárták. Lehetséges, hogy John Profumo bajba jutott élvtársai — ha nemcsak köl­tekezni tudnának, de költeni is — »De Profumis* címen verselnének börtönélményeik­ről? ,.s A. minden másodperc késés tíz­ezrek életébe kerülhet... A Trabant elszáguldott a kórházi épületek mellett, az­tán jobbra fordult, és egy új, háromemeletes lakóház előtt megállt. Egy rendkívül csinos, karcsú, szőke nő várakozott a kapuban: Ferenczi Éva. Rosz- szallóan nézett a bátyjára, aki már messziről mentegetőzött: — Igazán ne haragudj... De a szolgálat... — Jó, jó, tudom. Mindig a szolgálat — zsörtölődött Éva, mint egy éltes feleség. — Nyu­godtan kimehettem volna busszal is. — De hát az ebéd... A ma- máék megneheztelnek, ha nem megyünk... A százados megragadta a két bőröndöt, berakta a kocsiba. Éva beszállt, bekapcsolta a tás­karádiót, s végül is megvigasz­talódott. — Ugye, kinn hagyod a ko­csit? — szólt kérlelően a báty­jához. — Legalább a szabad­ság alatt furikázzak egy ki­csit. .. — Na, ugye, mégiscsak meg­nyugodtál a beutaló miatt? — Mit csinálhattam volna? Most kell kivennem a szabad­ságom, hiszen tudod, hogy jön a nagyjavítás. Máshol meg már nem volt hely. Azért jövő­re csak megcsináljuk azt a szovjet utat, jó? — Ha addig férjhez nem mégy — nevetett Ferenczi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom