Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-16 / 139. szám

Politechnikai kiállítás az Ifjúsági Házban AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYÉI TANACS LAPJA SZINETÁR— BEHÁR: SUSMUS Ez az a színpadi mű, amelynek nemcsak hősei luda­sak a történetbeli susmusban, hanem a darab írója és zene­szerzője is. Plakátjain és mű­sorfüzetében zenés szatíraként ajánlja a közönség figyelmébe legutóbb bemutatott műsorda­rabját a Csiky Gergely Szín­ház. Hittünk az ajánlóknak, és most két okból is zavarban va­gyunk. Először azért, mert így is szóraikozatótnak találtuk a Sus- musfc Másodszor pedig azért, mert ennek a darabnak zenés mivolta, írói koncepciója kihí­vóan elegyes. Nem zenés sza­tíra, a zenétől függetlenül sem szatíra, hanem egy műfajilag nagyon is sokarcú alkotás, tö­ményen megfűszerezve a víg­játék, a komédia vagy éppen a bohózat: stíluselemeivel. Vérbe­li szatíra nem enged 'ilyen nagyarányú »idegen-« betörést, hiszen a szatíra a színpadon is fokozott egyértelműséget köve­tel, mert célja nem kevesebb, mint a fonák, káros jelenségek kíméletlenül éles bemutatása, elutasítása, ha tetszik, a gú­nyig fokozott leleplezése. A Susamus alkotóinak — mert hi­szen ketten vannak: a szerző és a zeneszerző; ez utóbbit ugyan nem ihlette meg a té­ma, és nem is próbált zenei jellemzéssel segíteni az írónak abban, hogy a szatíra valóban szatíra legyen! — kinevettetés- sel kellett volna megsemmisí­teniük azokat a hősöket, akik megközelítően sem olyan em­beri nagyságok, mint amilye­neknek a látszat mutatja őket. Ám az ítélkezés elmarad; Nekünk sincs eszünk ágában sem ítélkezni, sót még meg is szánjuk az írót, mert hazugsá­gának) kelepcéjében vergődve kótségtoeejtően buta kalandba keveredik az önbetöréssei. Vé­gül a könnyes-szirupos happy end megelégszik azzal az »igaz­ságszolgáltatással-«, hogy le­lepleződik ugyan a csalás, de jön egy fiatal író — tehetséges mentőangyalként —, s nemcsak megmenti Baranyí Bálintot, hanem féleségül is veszi a lá­nyát, mert hiszen semmi sem lehetetlen. Hogy ezzel, az előz­ményekkel és a zajos tvisztbe- tétekkel és -fináléval fejbe ve­rődik az egész mondanivaló? A néző ne kifogásoljon, a né­ző csak nevessen! Szót fogad­tunk. De annyira azért , nem, hogy elhallgassuk észrevéte­leinket ... Ebben a darabban minden a helyzetkomikumon fordul meg. A gördülékeny me­seszövésben — noha a gördülé- kenységgel is baj van eleinte — félreértés, félreismerés, rosszkor való betoppanás és társai alkotják az írói eszköz­tárat. A zenének nincs funk­ciója. A szereplők a változatos­ság kedvéért néha dalra gyúj­tanak, és jól-rosszul elénekel­nék egy-két már ismert slágert Majd — mert a jó szórakozta­tás fogalmához ez is oda tar­tozik — tvisztet rop öreg és fia­tal mintegy ingerkedve: — Tessék otthon megpróbálni! Az igazsághoz tartozik, hogy több irodalmi érték esetén szí­vesebben nevettünk volna ke­vesebbet, mert akkor többet gondolkozhattunk volna, és ezt már elvárjuk a szórakoztató daraboktól is. Jeleztük mór, hogy nem éppen sikerült a Susmus expozíbiója, mert von­tatott. A szerző — és az inten­cióit követő rendezés — arány­talanul hosszan foglalkozik az alakok bemutatásával, annak a helyzetnek az ismertetésével, amelyből a cselekmény kiin­dul. Pedig kár a kelleténél több időt szentelni a hangulat­teremtésre. Az ebből adódó aránytalanság bántó még ak­kor is, ha feloldódik a már jobban tömörített második részben. Ennek ellenére a szín­padi összhatás olyan, mint az a két pohár málna, amelyben vagy sok a szóda, és kevés az íz, a szín, vagy szóda nincs, csak tömény málna. Az aránytalanság, a műfaji elegyesség következménye az­tán az, hogy a kihegyezett helyzet — és (a valamivel már alkudozóbban megoldott) a jel- lemkomikummal avatottan bá­nó Hortobágyi Margit rendező munkájának nem is kevés he­lyen ellenállt az együttes. Vagy a műfaji Janus-arcúság révén választották a szereplők a fel­színi ábrázolásmódot, némelyi­kük a harsány színekkel és hanggal operáló komédiázást? Lám, a szatíra nem adott vol­na lehetőséget a komódi ázó­kedv többrendbeli elszabadulá­sára! Feljegyeztük már sokszor, de valószínűleg nem elégszer: a közönség hovatovább azoknak a nevettetőlcnek tapsol szív­ből, akik nemcsak háromórányi jókedvre hangolják, hanem emlékezetes alakítás-élménye­ket is nyújtanak. Néha elfelej­tődik ez az igény. Most is csak kevesen tartották szem előtt ezt a közönségóhajt az együt­tesből. Meglepetésként hatott Farkas Ilona házvezető­nője. Homokay Pál jól ismert és tisztelt egyszerűségével for­málta meg a főhős, Baranyi Bálint író alakját. Viszont vér- szegénységet vethetünk szemé­re a két fiatal, Éva és Márton alakítóinak. Pedig Vári Évától és a szerepére, ha tetszik, sze­repkörére talált Kiss Lászlótól is várhatunk elmélyültebb em­berábrázolást! Megemlítjük Szabó István rokonszenvesen megfogalmazott és könnyedén megoldott nyomozótisztjét, Wárkonyi Sándor megjelenésé­ben is remek biztosítási ügy­nökét, aki csakugyan Pilátus­ként csöppen ebbe a »Crédó- ba«. Komlós István, Remete Hédy, Cserényi Béla, Korándy Dénes és Virág Rezső megelé­gedni látszott — sajnálatunkra — a felületi, de zajosabb tet­széssel fogadott játékkal, a mindenkor könnyebb ellenál­lást jelentő komédiázással. Di­cséretükre szolgáljon, hogy nem veszítették el annyira a mértéket, mint Kürthy lla, aki teljesen megfeledkezett arról, hogy manapság már a karza­ton is színházértők ülnek. Te- rebes Emese bűnügyi riporter megformálása távol ált a szín­művészettől, de veszélyesen közel a breüihez! Még csak annyit, hogy a cse­lekménybe nem szervesen épü­lő, úgyszólván teljesen külön­élő dalbetéteket nem ártana helyükre tenni. Vagy elhagyni onnan, ahol kirívóan fölöslege­sek. Bosszankodik meg nevet is a néző, amikor Márton Már­ton és Baranyi Éva egymásra találásuk pillanatában ekkép­pen »örvendeznek-« eljövendő boldogságuknak: »Jobb lett volna nem ismerni téged,/ és sohasem látni meg. Ha szép is veled, ha jó is veled,/ de most milyen rossz nélküled. . .■* A sok furcsaság közül legalább az illogikusaf hagyjuk ei, ha lehet _ László Ibolya Az Úttörő Szövetség kapos­vári járási elnöksége és a Ka­posvári Járási Tanács Műve­lődésügyi Osztálya általános is­kolai politechnikai és szakkö­ri munkákból kiállítást rende­zett a Kaposvári Ifjúsági és Üttörőházban. A kiállítást teg­nap délelőtt nyitotta meg Hor­váth Lajos, a Kaposvári Járási Tanács Művelődésügyi Osztá­lyának vezetője. Bemard Jenő tanfelügyelő elmondotta, hogy a kiállított munkák részben bemutatni hi­vatottak a póktechnikái akta-, tás eredményét, másrészt pedig seigtíséget adhatnak a politech­nikát tanító pedagógusoknak* A kaposvári járás 17 körzeti is* kólájában folyó politechnikai ső ízben rendeztek kiállítást Kaposváron. A járás jelenlevő párt- és ta­nácsi vezetői megtekintették a kiállított tárgyakat, és nagy elismeréssel nyilatkoztak a lá­tottakról. A tanulók fém-, fa-, műbőr és egyéb munkáiból, szakkörök horgolásaiból és hímzéseiből mintegy másfél ezer használati és játéktárgyat, népművészeti párnát, térítőt és horgolást ál­lítottak M. Nagy figyelmet kel­tenek a samogyjádi, a kapos- fői, a memyei általános isko­láik táji jellegű tárgyai, közöt­tük több ritka kunsági páma- és vásárhelyi szűrhímzés. A kiállítást június 18-ig tart­ják nyitva délelőtt 9-től déü­oktetás műhelyi anyagából el-1 után 5-ig. A Szovjetunió a traktorgyártásban az első helyre került a világon Harkov (MTI). Nyiholaj Sztrokin, a szovjet mezőgazdasági gépgyártási ál­lami bizottság elnöke a trak­torkészítők harkovi értekezle­tén a következőket közölte: —• A Szovjetunió az első helyre került a világon a trak­torgyártásban. A hétéves terv négy esztendeje alatt több mint egymillió traktort állítottak elő, 103,5 százalékra teljesítve a terv előirányzatait. (MTI) A világ legrégibb vasútvonala A világ legrégibb vasútvona­la az észak-angliai Yorkshire- ben található. Az említett sín­párt 1758-ban fektették le, és azóta is használják. Először szénszállításra szolgált, és a kocsikat lovak vontatták. így ment ez 1812-ig, amikor való­di gőzmozdony váltotta fel a »zabmotorokat-«. Tisztítják a halastavakat a Bárdibükki Állami Gazdaságban. Bakos Sándor alatt hat hold víztükröt szabadít meg a hínártól. egy nap Á C1RKUS Vallomások a mesevilágról Clemendore, a kígyóé mbér Az öreg bohóc emlékei A A színpompás sátorban ál-1 mélkodnak, kacagnak és cso­dálkoznak az emberek. Bűvé­szek, művészek és bohócok váltják egymást a porondon. Jutalmuk tapsvihar és kacaj, í gy megy ez estéről estére a Budapest Cirkuszban. A műsor után sötétbe borul a sátor. Pihenni térnek az ün­nepeltek. Másnap estig a ma­guk életét élik, aztán újra kez­dődik elölről minden. A csillo­gás és a tapsvihar..: A néző száméra titokzatos a cirkusz világa. Milyen ez a világ? .— Csodálatos — mondja Czách Lajos igazgató. A direktor jő fizetésű »pol­gárt-« osztályvezető volt né­hány évvel ezelőtt. Érzéke volt a bűvészeihez, tanult, és ott­hagyta a »nyugodt-« életet, el­csábította a cirkusz. És nem akar szabadulni, mert itt talál­ta meg igazi énjét Felesé­ge, Keller Olimpia — Gazdag lány — az egyik legnagyobb cirkuszos dinasztia sarja. — Ezt csak érezni lehet — így az élettárs. Aztán hozzáte­szi: — Van itt eev író, egy hó­náénál ezelőtt iött hozzánk, itt marad, ahogy ő mondja: örök­re. Bohóc akar lenni .. a Tolmácsom és útikalauzom. Donnert Leopold is erről mese! Atléta termetű, vidám ember Bejárta a világot, négy nyel­ven beszél. A cirkusz világa nagy do­log. Ügy van ez, mint a mesé­ben. Minden kisgyermek ki­rály szeretne lenni ... Itt min­denki azt csinálja, amit sze­ret. Ez az öröm az igazi..; Először a német vendégeket keressük föl A lakókocsi előtt találjuk a Carbenis családot. A férj izmos, szőke, a felesége is és a testvér is. Ők hárman a levegő művészei. Melettük ját­szik a hároméves szöszi Ma­riann, a leendő művész. Képek kerülnek elő, emr vézna kisfiú' és egy kerek arcú kislányt örö­kített meg a lencse. — Gyermekkorunkban kezd­tük — mondják. — Ez a hiva­tásunk. — Nem félnek ott ferm a magasban? Kacagnak. — Még Mariann sem fél... Mi űzi ide családostul eze­ket az embereket? A válasz: <— Ez az élet;.: A bolgár Alexander Dimit­rov kötélen végzett mutatvá­nyaival kápráztatja el a néző­ket esténként. Három évig ta­nulta a számát, s úgy mozog az ujjnyi vékony kötélen, mint más erruber a földön. — Hogyan lett a kötél művé­sze? i — A cirkuszban születtem... Más a helyzet az ugyancsak bolgár Doimís-csoportnál. Itt egyedül Petrov, a vezető a szü­letett cirkuszos. A nyolc lány az akar lenni. Petrov robusz­tus izomember. A lányok csi­nosak, szépek. Ők az egyedüli nőd ugródeszka-akrobatacso- port a világon. A férfiaknak is nehéz, amit csinálnak. Útikalauzom a következő ko­csinál előremegy. Amikor visz- szajön, szinte ünnepélyesen, túláradó örömmel újságolja, hogy vár Clemendore, a világ­hírű indiai fakir és kígyóem­ber. A kocsi ajtaján tarka ke­leti függöny. Bent hűvös fél­homály. Jéggel körülbástyázott pamlagpn fekszik az az ember, aki bámulatba ejti a világot. Dr. Joe Clemendore a filozó­fia és az orvostudomány dokto­ra. Produkciója hat éve csoda­szám az artistavilágban. A neve magyarul »Éhes Jóska«. Tíz évig tanulta, hogyan ren­delheti alá testét az akaratá­nak. Aki látta, egy életen át emlékezik Clemendore mutat­ványára. A vékony, törékeny testű ember a porondon izom- kolosszus. Titka mindössze annyi, hogy izmai engedelmes­kednek akaratának. Ez a szám persze még sok mindentől függ. Például az életmódtól. Clemen­dore csak levest, sört, tejet és teát fogyaszt. Csak minden tíz napban eszik »nehéz ételt«: egy tányér tejberizst. Évente egyszer szünetet tart. Hatvan napig mozdulatlanul fekszik. Addig, amíg a homlokára he­lyezett rizSzom kicsírázik. Test­súlya 57 kiló, 40 éves, nőtlen, sohasem volt beteg. A nyugal­mat tartja a legnagyobb dolog­nak. Szerinte a nyugodt em­berek mind boldogok. — Miért csinálja? •— A jógának szentelem az életem. Azért, hogy híveket szerezzek az akarat tudomá­nyának . — És ezért mindenről le­mond? — Az a minden kevés, a nyugalom a sok..: A hatalmas sátor porondja előtt áll a bohóc. Aroát ezernyi ránc barázdálja, öreg, az or­szág legidősebb bohóca, csak­nem fél évszázada mestersége a nevettetés. Zömök és deres hajú. Unokái már mind neves artisták. Az ősszel nyugdíjba megy. Mit mond Spaci bohóc, azaz Schneller Márton bácsi? — Cirkusz nélkül nem élet az élet... A szakmáról: — Kacagtatni tudni kell:. s És amiről nem tudnak a né­zők: •— Egyszer régen, még fiatal koromban csodálatos formában voltam. Dőltek az emberek a nevetéstől. Szám közben a já­tékmester táviratot adott át. A nézők azt hitték, ez is tréfa. A papíron az volt, hogy meg­halt a fiam. És kacagnom kel­lett, hogy kacagjanak az embe­rek ... Ilyen a cirkusz világa ... Németh Sándor msSO/ZOK Mr. Mes szabira megy Nem akartunk hinni a szemünknek. A kaposvár— balatonlellei és a 7. sz. bala­toni műút találkozásánál mammut -méretű plakát hir­deti a leltei szabadtéri mozi műsorát. Így szó szerint ás idézőjel nélkül: Mr. Hobbes szabira megy. Kedves Somogy megyei Moziüzemi Vállalat, ezt ta­lán mégse lenne »szabi« ... — we — Humorista kölyök Olvasom, hogy az ameri­kai gyerekeknek körkérdést tettek föl. Arról érdekődtok, hogy mik akarnak lenni, mi a véleményük a környeze­tükről. Számtalan meglepő és érdekes válasz gyűlt össze. Közülük egy: A szóban forgó ifjú em­berpalánta elújságolja, hogy kis testvérkét kapott, de egyáltalán nem örül neki, mert vele senki sem törődik most, az pedig folyton ordít. — Szóval a legszívesebben vísszafcüldenód? — kérdez- ték. — Nem lehet — felelte le­mondóan a gyerek —, már két napja használjuk ... * * * Ilyen is van! Nem mindennapi eset tör­tént egy ausztráliai közleke­dési rendőr járőrrel. Gyors­hajtás miatt feltartóztatott egy kocsit, és kiderült, hogy a vezető John Creig közleke­dési miniszter volt. Mit lehet ilyenkor tenni? Az ítélet szi­gorú, de nagyon méltányos: a miniszternek két hónapig meghatározott napokon láto­gatnia kell azokat az előadá­sokat. melyeket fegyelmezet­len gépjárművezetőknek ren­deznek. Hiába, a szabály, az szabály! Iskolai történet A kis Andris a tanító bá­csi elé áll: — Tanító bácsi, megmon­dom őszintén, hal-nap nagy meglepetés fogja érni. Hal­! lottam, mikor az anyukám i azt mondta, hogy egy szép ; tyúkot küld a tanító bácsi- ; rmk, mert annyit fáradozott ; velem... ; A tanító egy sokféleképpen ; érthető fejcsóválással iudo- ! másul veszi a dolgot. ; Másnap Andris szemlesüt- ; ve állít be az iskolába — ; tyúk nélkül. Mint aki érzi, : hogy válasszal tartozik, ceru­záját tördelve a tanító elé somfordái: — Nagy baj történt a tyúk­kal... — nyögi ki szégyen­kezve. — Na, miT Talán megdög­lött? — neveti el magát a ta­> nító. — Dehogyis! — sóhajt fel Andris. — Meggyógyult! ... Vendég: Pincér, holnap reggel el kell utaznom, hat órakor keltsen fel Pincér: Igenis, csak tes­sék előbb csengetni. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye* Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossutb tér U Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda- ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. u. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom