Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-07 / 131. szám

Péntek, 1963. júnitis 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP Akik holnap a nyomunkba lépnek Évvége lesz rövidesen min­den iskolában, és nem marad kivétel a kaposvári iparitanuló- iskola sem. Közelednek a szak­munkásvizsgák, aztán a tegnap tanulója holnap mint segéd állhat a gép mellé vagy a pult mögé. & szakmával a kezében még bárki tanulhat majd, meg­valósíthatja dédelgetett terveit, vágyait. Egy időben bocsátja szárny­ra az iskola a kereskedelmi pá­lya ruházati eladóit, vegyes- iparcikk-kereskedőit, az élel­miszerboltok kiszolgálóit és a vendéglátóipar új pincéreit öt­venhatféle ipari pálya szak­munkásaival. Fiatal arcok, új szakembered lesik majd a vásárlók kívánsá­gait, és irányítják őket Kapos­váron és Siófokon egyaránt. Es ötvennégy ifjú villanyszerelő, negyvenkét autószerelő, har­mincnégy géplakatos is mun­kához lát majd, hogy csak a legnépesebb szakmákat említ­sük. Az idén végző tanulók között még egy papucskészítő is akad; nagy ritkaság ez ma már, akárcsak a fehér holló­ként feltűnő nyomdász. Van viszont új szakma bőven; cuk­rászdái eladó — hat kislány ta­nul a vendéglátó vállalatnál —, mezőgazdasági gépszerelő — harminc fiatal tesz majd vizsgát Seregélyesen —, kel- mefestó-vegytisztító, sőt orvosi műszer és fogászaticikk-éladó is. Akadnak viszont olyan szak­mák, ahova már évek óta nincs jelentkező. Nincs faesz­tergályos, kádár, köteles, gomb­kötő, esemyőkészítő (pedig mi­lyen jó lenne megjavíttatni va­lahol a rossz ernyőket!), kefe­kötő, szőnyegkészítő, intarzia­készítő, fa szobrász, díszmüko- vács stb.i. A kereskedelmi pályán a jövő a tanulóboltoké. Evekkel ezelőtt még sokan fáztak tőle, a gyerekek szafcképzetlenségé- re hivatkozva hetet-haVat ösz- szehordtak ellene. Ma viszont szinte gomba módra szaporod­nak ezek az üzletek országszer­te, jó néhány működik Buda­pesten, és van belől ük szinte minden nagy városiban. Csak Kaposváron nincs, pedig sok­kal alaposabb képzést ad, mint a jelenlegi oktatási mód. Nemrég a kereskedelmi ta­nulók országos versenyén igen jól szerepelték a somogyi fia­60 szakma, 600 »inas« ♦ Ahol nincs utánpótlás ♦ Tanulóbolt és tanműhely ♦ Mindenkire várnak talok — elméletből. A gyakor­lati vizsgán azonban alulma­radtak. Ez a vereség bizonyí­totta, hogy milyen szükség van egy jól fölszerelt és berende­zett tanulóboltra. Ügy tudjuk, hogy a megyei tanács kereske­delmi osztálya feladatul adta az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnak a tanulóbolt létre­hozását De akikor mire vár­nák? Ugyanígy lehetne gondos­kodni a többi szakma ifjú ta­nulódnak képzéséről ig. Össze kellene vonni őket á legna­gyobb belvárosi üzletekbe, hogy jól megtanuljál?; a kultu­rált kereskedelem fogásait; a csomagolástechnikát Más a helyzet az üzemekben, de végeredményben a cél azo­nos. Itt tanműhelyek, műhely­részek létrehozására kellene tö­rekedni. Persze akadnak itt is furcsa dolgok. A TRANSZ- VILL-ban működik egy tanmű­hely, de mivel az üzemben szé­riagyártás folyik, az esztergá­lyostanuló három évig majd­nem ugyanazt a műveletet vég­zi. Érthető, ha más gyárba ke­rülve rájön, hogy semmit sem vagy csak keveset tud a szak­mából. Ezen valahogy változ­tatni kellene. Nem szabad előfordulni töb­bet annak sem, ami ugyancsak a TRANSZVILL-ban törteit, hogy az elektroműszerész szak­mára jelentkezett érettségizett fiatalok novemberben kényte­lenek voltak más munka után nézni, mert az üzemben egy­szerűen megszüntették a kép­zést. Néhány hét még, és új szak­munkásokat avat áz ipar meg a kereskedelem. Várja őket a gyár, az özem, a bolt, és ami a legfontosabb: mindenkinek megvan a helye. Ez adja meg azt a biztonság- érzetet, amellyel a jövő szak­munkásai nekivághatnak az életnek. Polesz György Mindenütt tapasztalt szakembert keresnek Miért ragasztottál ekkora álbajuszt? Mert így tapasztaltabbnak látszom. (Fülöp György ra jza) AJO KÖNY A TENNIVALÓKAT IS MUTATJA A HOSSZÚ ÉS KEMÉNY TÉL, a késői kitavaszodás nehéz helyzet elé állította mezőgazdaságunkat. Egyné­mely növény nem állta ki a tél viszontagságait, tehát a területet is és a tervezett ter­mésmennyiséget illetően is csökkenéssel kell számolnunk. Ugyanígy kiesik előzetes szá­mításainkból az a növény is, amelyiknek a magját a ta­vasszal miár nem tehettük földbe. Az állatállományban ugyancsak tett kisebib-nagyobb kárt a szigorú téL Tehát a természeti tényezők hatnak nemcsak a termelési, hanem a költségvetési terv alakulására is. A tervezett, de el nem vetett növényből jö­vedelemre nem számíthatunk. A termelőszövetkezetek veze­tői, ha belelapoznak az éves gazdálkodási tervbe, láthatják, mi az, ami nem valósul meg, miből kell kiesésisel számolni, s mit lehet még pótolni, hogy a bevételek és a kiadások összege végső soron így is a tervezett szinten legyen. De ahhoz, hogy átfogó képet lát­hassunk az üzemágak, az egyes termelési ágazatok jö­vedelmezőségéről és költségei­ről, mindig ismerni kell a pillanatnyi helyzetet, mert csak így lehet a tehető leg­gyorsabban intézkedni; ami­ből még lehet többet vetni a tervezettnél, s ha mód van rá, túlszárnyalni az állathizla- lási előirányzatot. Ehhez az elnök és a mezőgazdász előre­látása nem elegendő, a köny­velés tájékoztatása alapján kap­hatnak ebbeíi munkájukhoz támogatást. A pénzügyi hely­zet mindenkori alakulását kell hogy ismertesse a könyvelő a termelőszövetkezet vezetőivel, másképp az intézkedések csak sötétbe való tapogatózások lennének. A RENDSZERES ADAT­SZOLGÁLTATÁS követendő példája tapasztalható a bala- tomszabadi November 7. Tsz- ben. Scheer György, a terme­lőszövetkezet főkönyvelője a vezetőségi üléseken (beszámol a gazdálkodás alakulásáról. Így határozhatták eh hogy a kipusztult saláta helyett — a bevételi kiesés pótlására — a tervezettnél négy holddal több vöröshagymát, egy holddal több zöldpaprikát és három holddal több káposztát ter­melnek kertészetükben.. A terv és a megvalósulás ál­landó figyelése révén ugyan­ebben a közös gazdaságban ki­tűnt, hogy a munkaegység-»el­használás nem felelt meg az előzetes számításoknak, bár nem gazdálkodtak rosszul az egységekkel (A hosszú tél miatt csaknem mindenütt ke­vesebbet dolgozhattak az első negyedben, mintha idejében érkezett volna a tavasz.) Még­is az egyéb, a gazdálkodási ál­talános kiadásaira fordított egységek száma több mint két­szerese a tervezettnek, A rá­fordítások indokoltak, éppen ezért alapos az a megállapí­tás, hogy a tervkészítéskor nem voltak elég körültekin­tőek, különben figyelembevet­ték volna a tényleges szük­ségletet. A SIÓFOKI JÁRÁSBAN korábban elég szerteágazó, a gazdálkodás minden mozzana­tára kiterjedő jelentéseket ké­szítettek a tsz-főkönyvélők. Hasznos volt, jól bevált a tervteljesítésekről szóló ne­gyedévi kimutatás is. Ebiből a járási szervek is tudták, hogy az adott gazdaság negyedéven­ként hogyan, teljesítette tervét. A ságvátú Egyetértés Tsz-ben — jóllehet Biró József főköny­velő elismeri fontosságát — nincs negyedévi összesített je­lentés, s így az árbevételekről csak a számlák adnak felvi­lágosítást. De mivel azok nin­csenek szembeállítva a terv­vel, megnehezítik a tervtelje­sítés mérését Bevált Fekete Sándemé ba­laitonkilli'ti főkönyvelő »ese­mény beszámoló ja«, vagyis az egyes gazdasági események után való azonnali beszámolás, A vezetőség ily módon állan­dóan tudja, hogy például a vetés befejeztével mennyi ve­tőmagot használtak föl, meny­nyi műtrágyát szórtak ki, s mindennek mi az értéke. Hogy a termelőszövetkezet elnöke és mezőgazdásza min­denkor lássa a gazdálkodást a számok tükrében, és a mezőn, érdeklődő tagoknak felvilágosí­tást adhasson, e célból szer­kesztett naplót Simon József- né köröshegyi főkönyvelő. A naplóban a tervezett termés­átlagok, a szerződések meny- nyisógi adatai és más irány­számok szerepelnek, s az üre­sen hagyott rovatokba az él­ért tényadatokat írják a veze­tőik. Ezt a följegyzést állan­dóan magukkal hordják, s ők is könnyen eligazodnak, má­sokait pedig megbízhatóan tá­jékoztatnak belőle. Ilyen út­mutató birtokában nyomon kí­sérhetik a termelés pénzügyi kihatásait, s menten beavat­kozhatnak, ha valam i ből ki­esést észlelnek. MÉG MESSZE VAN AZ ÉV VÉGE, de azt minden terme­lőszövetkezeti tagnak, külö­nösképpen a vezetőknek tud­nia kell, hogy a zárszámadás nem az év végi leltározással kezdődik. A zárszámadás az egész évi munka végére tesz pontot, és a tényeken már semmit sem változtat. Most van az ideje annak, hogy megteremtsük a jó év végi mérleget, most, amikor még sokat tehetünk legalább a ter­vezett, de az ennél magasabb részesedésért i®. Hemesz Ferenc üz Églteipari Vállalat vezetőinek figyelmébe: TöM» felelősséget! tehet a hálózat, sokáig pihen­tették, s csak most dobták ak­cióba ... Ugyan ki lehet ez a két ember, akit Fecske foga­dására kiküldtek? Mert nem kétséges, hogy a kocsis is tag­ja a hálózatnak. Valószínű, hogy ezek csak amolyan külső tapogató csápok, amelyekkel beljebb segítik az ügynököt az országba. Pálosnak hirtelen úgy rém- lett, hogy előttük valaki be­ugrott a bokrok közé. A sofőr már emelte lábát ä fékre, de Pálos rákiáltott; — Nehogy megálljon!... Tovább .'.. Hagyjuk csak a ha­lat, jöjjön közelebb a horog­hoz. — Látta, őrnagy elvtárs? Belépett a bokorba — mond­ta izgatottan Liszkai főhad­nagy. — Láttam! — Mindkét keze tele volt csomagokkal... — Igen. — Nem kellett volna mégis megállni? — tamáskodott a fő­hadnagy. — Szó sincs róla. Hadd érez­ze magát biztonságban. Ben­nünket a többiek is érdekel­nek, nemcsak ő ... Pálos helyesen cselekedett. Így a többiek nyugodtan követ­hetik Fecskét, aki csomagok­kal van, vonatra kell szállnia, hiszen nem porosZkálhat az or­szágúton. Itt van nem messze az állomás, egész biztosan oda­tart. Negyedóránként váltották fi­gyelőit. Másként nehezen bir­kóznának meg ezzel a fickóval, hiszen biztosan jól kioktatták rá, hogyan rázza le magáról követőit. Így azonban egysze­rűen képtelen lesz eligazodni, hogy vajon csakugyan figye­lik-e, vagy csupán egyszerű já­rókelőkkel van dolga. Az őrnagy elbóbiskolt. Lisz- kaí is szeretett volna aludni, de nem mert. Rábízták pa­rancsnoka életét, neki ébren kell maradnia. Különösen most, hogy ez a veszélyes ügy­nök már bent van az ország­ban. Így aztán egymás után rágta a cigarettákat. Hogy el ne aludjon, halkan beszélgetni kezdett a sofőrrel. — Hallotta, mit mondott megint az örmény rádió? — Nem én... És addig mesélték egymás­nak a vicceket, amíg a fővá­rosba nem értek. A Nagykörúton tombolt a déli csúcsforgalom. Mindenki sietett valahová. Az aszfalt majd elolvadt a nap tüzében. Fénylett, ragyo­gott minden. Sípos a Csemege Áruház előtt várta, hogy a villanyrend­őr zöldet mutasson. Csomagjait a pályaudyaron a ruhatárban hagyta. Nem akart villamosra szállni, kíváncsi volt az oly rég látott Budapestre. így az­tán végigsétált a Rákóczi úton. Az ő emlékeiben még a há­ború utáni romos, szomorú kép élt, és nem csoda, hogy meg­lepte az újjávarázsolt város. Nézte az embereket, figyelte őket, s próbálta egyeztetni mindazt, amit odakinn tanult, és amit itt látott. A kapcsolat- teremtésről sok előadást, sok tájékoztatást hallott, s bár mindig óvták őket az elővigyá­zatlanságtól, mégis másképpen festették le az itteni embere­ket, mint amilyeneknek első benyomásra látszottak. Oda­kinn állandóan azt hallotta, hogy nagyon kell vigyázni, de azért ha kis ellenszenvet mu­tat a rendszerrel szemben, a közönséges pesti járókelő ap­róbb dolgokban nyomban a se­gítségére lesz... Négy éven át oktatták, s kialakult benne egy kép a jelenlegi magyar viszo­nyokról, az emberek étet- és szemléletmódjáról. Oktatói nyomán úgy képzelte el a pes­ti embereket, hogy többségük komor, mogorva, hiszen még erősen él bennük az ötvenha­tos emlék.;: S most azt kell tapasztalnia, hogy ezek az ar­cok nagyon is kisimultak, és nyoma sincs rajtuk semmiféle terhes gondnak, amit rejtve ci­pelnének ..: Nicsak, egy étte­rem. S kint az étlap. Mit főz­nek manapság Magyarorszá­gon? Sipos szájában összesza­ladt a nyál: roston sült. Eszé­be jutott, hogy egyszer meg­hívták az édesanyját egy falu­si lakába szakácsnőnek, és ö, a süldő kölyök teletömte magát roston sült pecsenyével. Azóta sem evett olyan finomat. El kell ismerni, hogy Magyaror­szágon változatosan, finoman főznek, nem olyan sótlan-ízet- len módon, mint odaát..» Már több üzletbe is betért, vásárolt apróbb dolgokat, ci­garettát, fogkrémet, egy üveg magyar kölnit a borotválkozás­hoz, s azt kellett látnia, hogy lényegesen enyhébbek a kon­túrok, mint ahogyan odakinn lefestették. Persze ennek csak az lehet az oka, hogy a főnö­kök régen jártaik itt, és hamis tájékoztatást kapnak. Sípos már fenn sétált a Nyár utcánál, amikor hirtelen eszé­be jutott, hogy ismét körül keH néznie, nem követik-e. Megállt egy kirakat előtt, s az üvegből figyelte, nem tart-e valaki feléje, vagy nem állt-e meg valaki a közelben. De ugyanolyan sietős mozgást ta­pasztalt, mint korábban. Rá se hederítettók az emberek, min­denki ment a dolga után. Miért is követnék? Egyszerűen ki­zárt dolog, hogy rajta legye­nek, hiszen a lehető legtökéle­tesebben jutott át, még a kap­csolat is éppen akikor jelentke­zett, amikorra eíö volt írva. Nincs semmi baj, simán megy minden. Csak végig így . le­gyen .,. Biztonság okáért azért elhatározta, hogy mielőtt még bemenne az antikváriumba, átvág a túlioldalra, s isimét el­lenőrzi, nem követik-e. Nagyon vigyáznia kell, mert ha most ráragad valaki, többé nem tud­ja lerázni. Ám ha elintézte ezt a dolgot, máris nyugodtan utazhat — üdülni. És ha mégis figyelik? Ide­ges lett. Az emberek ugyanúgy jöttek-mentek az utcán, mint féi órával azelőtt, és mégis rossz érzése támadt. Mindenki­ben detektívet sejtett. Végig­nézett magán, nincs-e rajta va­lami feltűnő. De nem talált semmit. A szövet magyar- gyár­ban készült az itteni divatnak megfelelően varrták, kihajtott, fehér panamainge ugyanolyan volt, mint amilyet itt, a Rákó­czi úton siető embereken is többször látott. És mégis ... So­ha nem gondolt arra, hogy a közeg, amelyben akcióba kell lépnie, ennyire idegesítő lehet. Ätvillant agyán, hogy milyen sok bajuk volt oktatóiknak azokkal, akik 1956-ban hagyták el Magyarországot, s kémtan­folyamra kerülték. Sok fárad­ságukba került, amíg kürtot- ták belőlük azt a szellemet, amit Magyarországon maguk­ba szívtak. Sokkal szabadosab­bak voltak mint ő, elégedetlen­ségükben gyakran elszólták magukat... Hát még akik itt­hon maradtak! Ezek az embe­rek már tizennégy évet éltek ebben a rendszerben, és sok mindent magukba szívtak. Akaratlanul is. Most mit kezd­jen velük, amikor nem tudja, hogy tulajdoniképpen ki az aki­vel szembekerül, hogyan érez a rendszer iránt? .. .­(Folytatjuk^ Lapuink április 28-i számá­ban riportot írtunk az épülő kaposvári gáimmáziumróL Ak­kor megkérdeztük Gebhardt György főépítésvezetőtől hogy elkészül-e határidőre az isko­la. Ezt válaszolta: Biztosan elkészül, ez a vállalat érdeke is, hiszen ez az egyik, legna­gyobb méretű építkezésünk,« Most mi a helyzet? A Somogy megyei Építőipari Vállalat korántsem olyan de­rűlátó, mint egy hónappal ez­előtt volt. A belső kőműves- fmunkákat befejezték ugyan, |de a vállalat főmérnöke sze­Jrint körülbelül ott tartanak ♦ fáz építkezéssel, ahol — ha a | rendkívüli tél nincs — már- fcius végén, április elején kel- ; lett volna lenniük. Ahelyett, |hogy jobban szervezték volna ♦meg a munkát, az alvállalko- ♦zókra igyekeznek hárítani a I felelősséget. Ügy beszélnek, | mintha csak azok volnának ♦ ludasai?. Hivatkoznak arra, fhogy a Kőbányai Asztaüosipa- íri Vállalat a felszólítás élte­imére sem kezidi meg a mun- f kát. Neki kellene ugyanis meg- í csinálni a zsibongó bútorzatát f és a .beépíte)tt akusztikai I mennyezetet. Áprilisban elhallgatták a ké- ménycsempék körüli huzavo­nát is. A Budapesti Építőipari Vállalat másfél évvel ezelőtt vállalta a kerámiai csempék szállítását. Februárban export- kötelezettségeire hivatkozva átadta a Zaiaegerszegi Cserép- jkályha Vállalatnak. A kivitele- jző és a gyártó vállalat között | megállapodás született acsem- fpe szállítására. Olyan megál- f lapodás, amely az új gyártó üzemet nem kötelezte a vál­lalás teljesítésére! Most, ami­kor szállítani kellene, kijelen­tette, hogy a kéménycsempét nem tudja a kívánt méretben elkészíteni, mert égetókemen- céi kicsinyek. Mi más ez, ha nem felelőtlenség? Amikor az alvállalkozó hi- fbáit róják fel, n«#i beszélnek ♦ az építkezésen űréi kodó szer- fvezetilenségről. A belső kőmű- fvesmunikák befejeztével dol­gozhatnának az épületben a szerelők. Eddig azonban mind­össze egy villanyszerelőt kül­dött oda a vállalat, arra hi­vatkozva, hogy másutt is szük­ség van szakemberekre, és ke­vés van belőlü k. Elkészül-e szeptemberre a gimnázium? Ha így megy to­vább is a munka, aligha. Az építtető, a megyei tanács terv­osztálya »nem hivatalosan« azt mondja, hogy megeléged­ne már azzal is, ha a tanter­meket átadnák, és az épület többi részét a tanítás meg­kezdése után készítenék el. Ügy látszik, a kivitelező máris ebben a szellemben dolgo­zik. Így azonban nem lehet a munka minőségét eílenőrizni, hibák esetén a vállalat jogo­san moshatná a kezét. Mi hát a megoldás? A me­gyei tanács tervosztálya kö­vetelje meg a vállalattól az eredeti határidő megtartását! A Somogy megyei Építőipari Vállalat pedig téljesíttesse az alvállalkozókkal szerződésben vállalt kötelezettségeiket, de nézzen körül a maga portáján is! Ha ezt megteszi, akkor a hátralevő időben még pótol­hatják a csaknem kéthónapos lemaradást. Lelkiismeretesebb munkával, nagyobb felelős­ségérzettel kell dolgozniuk, és aikkor a diákok szeptemberben nem felig kész iskolában ta­nulnak majd. Kercza Imre Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kőműveseket és segédmunkásokat vesz föl kaposvári, Siófok környéki, Nagyatád környéki munkahelyeire. j Fizetés teljesítménybérben. Jelentkezés Kaposváron: j Május 1. u. 57.; Siófokon Fő o. 222.; Nagyatádon- a fő-építésvezetőségnél, vasútállomáson túl, ezen­kívül a járási tanácsoknál. (51154) _______ _____

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom