Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

Vxsara?(K í! 53. június 30. s SOMOGYI NttMUAP ELSŐ SZERELEM Rf leg;-ei kilenc óra volt. Az augvjszti.si nap besütött a tóparti uádasljg vágott mély árotsba ;amelyben a stég desz­kanyel.; nyúlt, a víz fölé. Nagy Joins' 'vállalati gépkocsivezető a Tibtir n»“' ű tizenöt éves fcjennazlsta fia hátát hirtelen véfc-ry.yalta a nap, s ebből ÜJdtí ií, hogy mára vége a hor­gászának. A pontyok lustán befújjak orrúikat az iszapba, s szálhajtó küszök fürge csapa Tibor este nem tudott el­aludni. Szülei már lefeküdtek, ő halkan kisurrant a kertbe, s titokban átlesett a befüggö- nyözött üvegverandára. De nem látott mást, csak két nagy felnőtt fej árnyékát, s egyszer tűnt fel Klári profiljának kör­vonala. Másfél órai leselkedés alatt egyszer hallotta a lányt nevetni. A kacagásnak lágy dallama volt. Reggel fáradtan ébredt. De amikor kinyitotta a szemét, és zástól, és hirtelen szívdobo­gást kapott, ha valahol meg­látta. Most mégis elhatározta, hogy beszélni fog vele. Csak azt nem tudta, hogyan. Leg­jobb lenne, ha a lányt valami ártatlan szerencsétlenség érné, amely nem tesz kárt benne, s ő ott lenne a közelében, hogy megmentse Ebben az esetben könnyű volna bemutatkozá. A z élet azonban csak kö- zönséges, prózai alkal­makkal szolgált, s a fiú kény­t.« is abbahagyja a felszin! va- az agya is öntudatra tért, úgy télén volt hazugsággal segíteni dísz. tat a rekkenő hőségben. Felcsavacták az orsót, szét­szedték borgt /botjukat, és az Sres hálóval < indultak haza­felé. A kSa vfOa a fürdótelep kö- »spér olyan vö t, mint valami óríásr srí’ies * ■' tulya. Ez a ház volt a gépkoct» vezető és fele­sége húszéves nélkülözésének és kwporgatásának egyetlen célja. Minden évben ráköl töt­érezte, hogy a nap tele lesz ismeretlen gyönyörökkel és fáj­dalmakkal, amelyekből azon­ban egyetlenegyet sem lenne kedve elszalasztani. Kilesett a függönyön át. De nem látott mást, csak a tanár szappanha­bos arcát és komikusán merev nyaktartását a borotválikozó- tükör előtt az ablakban. Hol lehet Klári? Körülnézett, és abban a pil­ték egész megtakarított pénzű- lanatban észrevette. Tejet hő­ket, a kis gőgös villa mindent zott a boltból. Fehér ruha volt elnyelt, s közben alig látszott * 1~1‘’ meg rajta a pénz. Ebben a kis vityiilóban töltött ei a gépko­csivezető az év ötvenkét heté­ből hármat, családi körben, es­ténként a szúnyogokkal és az álmossággal küszködve, mert hajnaliban rendszerint horgász­ai indult a fiúval. A tüskés hajú, erőteljes fiú megállt a küszöbön, aztán át­nézett a szomszéd villa udvará­ba. Az ajtó előtt különféle cso­magok és fényes, fekete lakk­bőröndök sorakoztak. — Kik ezek, anyuka? rajta, és a fiú kimelegedett. ahogy végigmérte tekintetével. Az apa rányitofcta a lányra az ablakot. — Kenyeret nem hoztál? — Még nincs friss. De mind­járt visszamegyek. rJ1 ibor hirtelen megfésül­magán. Egyik nap a lány a kú­ton vizet húzott, és Tibor a kannával hirtelen átment hoz­zá. — A mi kútunk elromlott. Megengedi, hogy innen , vi­gyek? A lány elpirult, de mosoly­gott. — Kérem, tessék. Mi úgyis szomszédok vagyunk. — Nagy Tibor vagyak. — Székács Klári. S ebben a pillanatban Tibor újra átkozná kezdte a sorsot, mert udvarukon az apja a má­sik kannával megjelent a kút- nál, és nyugodtan húzni kezd­te a vizet. Kétségbeesetten és fülig pi­rosán megpróbálta elterelni a kútról a lány figyelmét, de az ködött, és kiszökött az csak mosolygott, és nyugodtan ajtón. Elment a bolt felé, hogy megszólalt: újra lássa a lányt, amikor ke­nyérért jön. Csak a bolt előtt jutott eszébe, hogy nincs nála pénz. De már késő volt, nem fordulhatott vissza. Klári jött frissen könnyedén, közönyösen, — Már meg is javította az édesapja De azért vigyen tő­lünk vizet. Tibor megpróbálta ki magya­rázni magát. Hogy igenis, rossz tagadhassa jelenlétét, mint aki csak véletlenül jár erre. Mély csend ült a vízparton. Csak a Balaton fecsegett szün­telen, mint egy szószátyár vén­asszony. A hold is feljött, és vak, sár­ga arcával belebámult a sötét­kék vízbe. S egyszer csak- fel­tűnt az úton egy karcsú, feke­te árnyék. Vállát és fejét egé­szen beborította egy könnyű kendő. Sietve suhant el a fa alatt, meg se állt, csak éppen azt figyelte, hogy megmozdul-e a homályban a névtelen levél­író alakja. A fiú zavartan köhögni kez­dett. De a lány nem állt meg, hanem halkan kuncogva futni kezdett. Könnyű lába nesz nél­kül érintette a füvet. A fiú hátán vad lázak forró­sé ga nyargalt át Füle égett a belső tűztél, és válla didereg­ve borsózni kezdett. Kijött és elmenekült! Kacagott, és mégis fél tőlem! Rám se néz, és még­is hallgat a levelemre! Kíván­csi rám, és közönyös, mintha egy darab hűvös cserép volna. A fiú a partra futott, ledob­ta nadrágját, és vad fejessel belevetette magát a mély víz­be. Üszott a lány képzelt fehér alakja után, és tele volt szíve jóleső és édesen sajgó kínok­kal. « • * 7 uhogott az eső. Ez már f J nem augusztus végi nap volt, ahogy a naptár mu­tatta, hanem hideg, nedves, ködös október. Kláriék a vonatra vártak volt a kút, a lánc elakadt, és váróterem ajtajában. Utaztak — Nem mondtam még ne- a fiú nem bírta el a tekintetét, minden pillanatban elszakad- vissza a nagy csomagokkal, li­ked? A bét öreglány végre el- zavartan a földre bámult, az- hat, és ezért csak az apja me- bor esőköpenyben, csuklyával adta a villát, s egy tanárcsalád tán öntudatlanul utánament a hét a kúthoz — de érezte, hogy a fején a büfé ablakából leste vette meg. Most jöttek meg lánynak, beállt a kenyérre vá- ez mind olcsó, átlátszó hazug- őket Csupa vad zenebona volt nyaraim. ró asszonyok sorába, éppen ság. Persze, ha volna hozzá bá- a lelke, összeszorította a fogát. A fiú délelőtt esv szál Klári mögé. Arca hirtelen ki- torsága, akkor azt mondaná mert kitört volna száján a sí- shortban és tornacipő- vörösödött a szégyentől. Most könnyedén, mint egy világfi, rás. ben az üveges verandán dol­gozott. Időnként unatkozva át­nézett a szomszéd villa udva­rába. Ekkor lőtte meg először a lányt A lány kijött az udvarra, hogy szemlét tartson a virágok fölött Rózsák és kánnak virí­tottak a kertben, s a lány úgy simogatta őket, mint ahogy a gyerekek az elkényeztetett kis­macskákat szokták. Fehér ba­baarcát szénfekete haj keretez­te, s homlokára, mint valami sötét erkély, ráhajolt a haja A fiú az ablaküvegen keresz­tül rábámult a lányra, s az el­ső furcsaság, amit észrevett, az volt, hogy a megsimogatott vi­rágok élesebb színben égtek, mint a többiek. Furcsa volt, hogy amikor a lány bement a házba, mintha árnyék borult volna a kertre, pedig felhő sem volt az égen. S amikor kijött, újra kisü­tött a nap. A fiú nem tudta, hogy a fény és az árnyék az ő lelkében ját­szik. önmaga előtt is restellte a kíváncsiságát. Delfelé már azt is tudta, hogy a lány há­zias, ei lehet küldeni bevásá­rolni, s ilyenkor világoskék rö­vid szoknyát húz, amely úgy mozog rajta, mintha maga is élne, s a lány jókedvétől vele együtt viháncolna. Délután a strandon Tibor erősen viasko­dott magában, hogy beálljon-e kapott újra észbe, hogy pénz nélkül kénytelen lesz hitelbe vásárolni. De nem volt erei elmenni a lány mögül. Hátul­ról egy rövid nadrágos, szőrös lábú óriás férfi megnyomta a hogy ilyen szép lányért az !t is képes volna felvágni. ük dadogott szánalmasan, -lső szerelem minden kese­rűségét átérezve, közel a meg­Űgy érezte, hogy soha többé nem látja a lányt Akkor is ott ült fásultan, te­hetetlenül, amikor a váróte­rem kiürült, csak a büfés mos­semrrúsuléshez és aléltan a ^ csörömpölve a fehér habos sort, és a fiú a váratlan lökés- lány közelségének egész ideg- söröspoharakat. OOOCOCODOOOCOCKXXXCOCiCOOCCÖOOCOOOCOQOCOOOOOO SZOTS LÁSZLÓ KÉT VERSE Szégyen és csodálat Néha még ma is föl -föltárnád bennem a szégyen s a csodálat, "Mama! hogy bírja?« Jaj. fáradtan hányszor kérdeztem, hogy faggattam’ Kendőjét homlokára húzva rám mosolygott, bajomét tudta.-Pihenj hát kicsit!« ...Hűs az árnyék, de akár tűző napon állnék, arcom süti, éget a szégyen, s őszinte csodálattal nézem: KrumpIitSvek között hajlongva, mintha acéldereka volna, kapál, kapál, fáradhatatlan — s voltam húszéves, ő meg hatvan. Ha még egyszer kapálni hívna, megkérdezném: »Mama! hogy bírja?« Megkérdezném: de lám, már pihen, árnyékban ült a föld mélyiben. Csak hogyha krumplitáblát látok, jóllehet fürge gép kapál ott, énvelem játszik a káprázat: né, ott öreganyám kapálgat! Ott tanultam meg ... Kavarog, kéklik a permcUé, mintha az ég színét keresné. Kevertem én azt néhány éve, voltam többször is a vegyésze. Nem mindegy, hogy miképp csinálják — megtanultam a tudományát. Oklevelem ugyan nincs róla, apám csak a megmondhatója, hogy a permetkészítést értem, lehetne akár mesterségem. Mert mesterség az, mert művészet kikeverni a jót, a szépet, védelmet a pusztulás ellen, gyümölcsös őszt a védőszerben, az ég színét gátiéból, mészből, a nyár gondját az ég színéből, a munkát szorgalomból, kedvből, szeretetet a szerelemből, múló évekből bölcsességet, kikeverni a jót, a szépet, a világból a tiszta értelmet. — Ott tanultam meg a kád mellett. tői meglódulva egy kissé neki esett a lánynak. A két könyö­két kapta meg, ajka súrolta a fekete fürtöket — Pardon! — mondta olyan remegő hangon, hogy maga is megijedt tőle. Érezte, hogy az érintkezéstől lassan elhagyja az ereje. A lány hátranézett hidegen, közönyösen, aztán a fiú megszeppent arcát látva el­mosolyodott: — Kérem! — mondta köny- nyedén a városi lányok közvet­lenségével. Tibor saédelegve jött ki a sorból. A lány már elment a kosárral, az ő kezében is ott volt a meleg, párolgó kenyér. Hitelbe vette, csoda, hogy a boltos fölismerte, és adott ne­ki. De a lány olyan lesújtó pil­lantást vetett rá, amikor elda­dogta, hogy nincs nála pénz, hogy sírni tudott volna szégye­nében. Életem legrosszabb órá­ja! — gondolta magában. M ár egy hét eltelt a ta­rendszerén átdaloló gyönyörű ségtól. Közben egyre múlt, szdrtte vágtatott augusztus. Az éjsza­kák már hűvösek voltak. Klá­ri és anyja esténként könnyű kendőket dobtak a váltókra, amikor lesétáltak a partra, a halkan locsogó vízhez. Tibor némán, észrevétlenül utánunk lopódzott a sötét­ben, s a lány fekete sziu- letjót remegő térddel, sóhajt va kísérte. Az egyik ilyen es­tén jutott eszébe, hogy ismeret­lenül levelet ír a lánynak, s találkára hívja a szomorúfűz alá. Arról persze szó sem lehet, hogy aláírja a nevét, vagy másképpen leleplezze magát, de Klárinak meg kell éreznie, hogy csak ő lehet, aiki a nap­nak mind a huszonnégy órájá­ban vele van, és aki előtt Klá­ri két példányban él, egy való­di és egy képzeletbeli alakban, de az a képzeletbeli alak sok­kal jobb, megértőbb nőiesebb Tari János COOOCXXXXXXOOCXXXXXXXXXXXXOOOOCXXXIOOOCXXOOOCX nárék megérkezése óta, és találékonyabb, mint az igá­dé Tibor csak nem tudott »-hi- zi. vatalosan« megismerkedni a JLf egírta a névtelen levelet, lánnyal. A szomszédoknak Iá- és este hajmeresztő ne­togatást kellene tenniük egy- hézségek közt becsúsztatta a másnál, gondolta bosszúsan, de lány ablakán. _ „ aztán eszébe jutott, hogy vil- Másnap, amikor az udvaron L ví/ rw ä Iájuk milyen egyszerű, szedett- megpillantotta Klárit, észrevet­saí ,k?.ze- Úgy _don-tott, hogy a vedefct bútorokkal van bérén- te rajta, hogy nem sokat aludt, partról, egy könyv lapjai mo- dezv6j halálos felel- fekete szeme alatt mélyítők met állt ki, amikor egy délelőtt árnyékok ültek, s mintha vala- a tanár hangját hallotta: f15 halk rémület suhant volna — Kérj talán a szomszédék- “t az agyán. A fiút az öröm ,tól egy mákdarálót! — Mindjárt átmegyek. De nem jött senki, és Tibor gül mégiscsak jobban megles­heti a lányt. Czinte megijedt, amikor a lány a anyjával együtt megjelent a parton vastag, bolyhos köpenyben, s amikor ledobta magáról, a pipacsszínű fürdőruhában fellángolt a fe­hér bőre. s fekete hajának ko­szorúja úgy megszépítette az arcát, hogy a fiúnak összeszo- rufl a szíve. Leültek a homokba. Az anya kövér asszony volt, vastag pár­nák dagadtak bőre alafí. melege járta át, de a lány ha­mar elolvasztotta jókedvét. — Egész éjjel nem aludtam. ágyra! A fiú ettől a nyilatkozattól — Na, menjünk, Klárika vízbe! tárói mondtak-e le, vagy res­telltek, hogy ismeretlentől kér­jenek kölcsön. Ezekben a na­pokban már aludni sem bírt végképp elszontyolodott. Hát attól a gondolattól, hogy vala- nem a levél miatt volt álmat- hogy meg kellene ismerkedni ^ éjjek^ hanem egy koszos a lannyaL Százféle dolgot ta- . ____. ,,, ___ „ I áit ld, százféle furcsa és fan- eßer ™att! Egy püJanatra úgy tasztikus terv jutott eszébe; a érezte, hogy élni sem érdemes lányt éjszakánként hol a Bala- ilyen csalódás után. Egész nap A név úgy röppent fel a fiű ton hullámaiból, hol durva fér- lázban égett Kétségek gyötör- előtt, szikrázva és fényeket fiák öleléséből mentette ki, de tők. Hátha ki sem jön a talál- pattmtva, mint valami gyöngy- mindig közönyösen, szinte kára a szomorúfűz alá? Hátha sor. Nemsokára mélyen bent unottan, mintha azt mondta megmutatta a levelet szülei­gyalogoltak a vízben, s a lány volna, hogy ez a férfiak éritől- nek, s azok egyedül nappal se karcsú alakja messziről a víz- esi kötelessége, kisasszony, engedik ki többet. Vagy meg- re dobott pipacs élénkségével nincs itt másról szó. De érezte, jelenik a lány apástul, anyástul ragyogott a sóvárgó fiú szemé- hogy a lány egyetlen hálálkodó este a fa alatt, és közösen ki­be. Nem is vette észre, hogy a szaváért puszta öklével szét- adják az útját, néma, megfogalmazhatatlan vemé a téglafalat, ha azt ki- Amikor besötétedett, a drót- vágytól kiszáradt és megcsere- vánná tőle. kerítéshez húzódott, közel a pesedett az ajka. Félt a lánnyal való taláJko- fához, de úgy, hogy ha kell, te­MEGETTE A KUTYA A PROTEKCIÓT szén a protezsálás eleve valami gyengeséget sejtet. Szó sem le­het róla! Ebben megegyeztem magam­Régi ismerősöm, gyerek_ nagy szemüvegje van a sógor­kori pajtásom, a kis Kondor nak, szép vonalú Chewroletje jön velem szemben a téren, és és még szebb vonalú titkárnő­már messziről integet. Virgonc, je a nagybácsinak, vagy akár ___ j ókedvű emberke, mindig ő minden nap fejesekkel párold- mai, s bár napokig keserű volt volt közöttünk a legvidámabb, zik. a keresztapa? Elveink van- a szám, lassanként elfeledtet- Nevetve élt, soha semmi nem nak, és most éppen én próbál- ték velem az esetet az újabb vette le a lábáról. Most azon- jam ezeket megcsúfölni? he- gondok, majd ehhez hasonló hét, hogy éppen ezzel rontunk és más kérések egészen edzet- él egy tiszta és jó ügyet... té tettek. Kondortól azonban — Éppen úgy beszelsz, mint- féltem. Féltem, hogy valahol ha már mindenki ötven évvel összetalálkozom vele, és meg­bán, ahogy közelebb ér, lá­tom, hogy meglehetősen gond­terhelt. Mi történhetett vele? — Egyeztető tárgyalásra sie­tek — mondja lihegve —, de minthogy napok óta kereslek, csak meg kell állnom egy percre. — Mondjad! — Régóta ismersz, együtt rúgtuk a rongylabdát, együtt loptuk a cseresznyét a parókia kertjéből, együtt jártuk a fa­lut, ötvenhatban is megtalál­tuk egymás kezét... Tudod nagyon jól, hogy én nem szok­tam, soha senkitől semmit nem szoktam kérni. De veled talán vagyunk olyan jóban, hogy kérhessek valamit. Ha magamról volna szó, föl se nyitnám a számat, de most a gyerek sorsa múlik néhány szavadon. Ismered Karit. Jó- eszű tehetséges gyerek. Ha bu­ta volna, ha nem érdemelné meg, téged hoználak kellemet­len helyzetbe. Egy-két szavad­ba kerül az egész... Miről van szó? A felvételéről... Csak annyi kellene, hogy lássák, Ka­ri mögött is van valaki. Hiszen hiába jóeszű, ha a másikai tol­ják valahonnan! Egész élete rámenne a csalódásra. És nem tudnék vele mit kezdeni, ha nem vennék föl. Jeles volt a bizonyítványa, matematikából végig kitűnő ... Hát csak azt kérném: állj mellé! Hogy is mondjam? Tudod, hogy bizottság dönt... Pártat­lan, elfogulatlan bizottság ... — No, jó, hát ne haragudj! Igazán nem hittem, hogy... — De várj csak! Többről van szó. Megette a kutya a pro­tekciót. Neked magyarázzam, öntudatosabb volna! Azt gon­dolod, hogy a Zsitvay fakeres­kedő gyerekét nem fogják pro- tezsálni? Elhiszeő, hogy min­den ajánlás nélkül megy oda a bizottság elé a Gerelyes főor­vos lánya? Te ilyen naiv vagy, vagy csak teteted magad? Mindegy. Vedd úgy, hogy egy szót sem szóltam. Már nyújtotta a kezét. — Várj csak! Ahogy elmon­dod, erre nincs is szüksége a gyereknek. kérdezi, mi van a gyerekével, mit ígért az igazgató. Üj úton kezdtem járni, hogy meg ne lásson: megmondtam a telefon- központosnak, hogy ha egy re­kedtes hang keres, semmikép­pen ne kapcsolja, s ki sem mozdultam, ha nem föltétlenül kellett. Két hét múltán azon­ban már nem volt egérút. A tanácsháza lépcsőjén kocogtam lefelé, s velem szembe jött Kondor. Meglátott, már visz- sza sem fordulhattam. Oszlop­Nem akarásnak nyögés a pá válni, egyedül az lett volna vége. Ne haragudj, hogy ezzel traktáltalak. Azt hittem, meg­érek még neked annyit, hogy merj szólni egy jeles tanuló ügyében. Vagy nem? — Csaesiságokat beszélsz! De hogy azt ne gondold, való­ban a szándék hiányzik, hát mondd meg, mit kellene ten­nem! — Mit? Semmiség. Egy tele- segítségnek, Úgysem fon az igazgatónak ... Vagy lejárt az ideje. mentség, vagy az sem, mert Kondor már mosolygott, és ke­zét nyújtotta. — Azt mondtad nekem a múltkor, hogy megette a ku­tya a protekciót! — Igen, azt mondtam, és tar­tom a szavamat ma is! — Meg azt is mondtad, hogy semmi értelme közbenjárásnak, használ, három szó, ha találkozol vele. Hogy megtanulja a gyerek ne­vét, és egy kicsit a személyed­hez kapcsolja... Semmi több... De igazán megteszed? Rábólintottam és elbúcsúz­tunk. Közönséges megalkuvás, de néha belekényszeredik az ember. Közben pedig valójá­ban kiadja magát a protekció ellenségének. Üldözi, szidja, s ahol megfog ja, megcibálja. Hát most magamat is rajtakap­tam. De nem! Nem teszem meg! Lehet, hogy elveszitek egy kedves, régi jó barátot, mégsem! Hogy is állhatnék oda? S lehet, hogy éppen rosz­hogy már nem tesz semmit, ha szót termék a gyereknek. Hi­— Ügy van! Jól emlékszel! — Bizonyítsam az ellenkező­jét? — Nem fog menni. Egyre ke­vesebb már erre a példa. — De az az egy, amit említ­hetek, bizonyára meggyőző lesz. Karit fölvették! — És mi köze ennek az el­vekhez? — Erősíti a szabályt! Ne sze­rénykedj, nagyon-nngyon kö­szönöm neked! Én tudtam, hogy megteszed, s azt is, hogy eredménye lesz. Hát még egy­szer ... — mondta és ötöléit hosszan, barátságosan, ahogy gyerekkorunkban utoljára. Sz. Simon István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom