Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-02 / 127. szám

DIÁKSZERELEM ,:' ■? A 2 MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA UöiliUúni matu/alz Diákseregek szálltak meg a várost, az utca, a móló, a cuk­rászda és a versengés színhe­lyei ezernyi sugárzó diákarc­cal teltek meg. A város im­már hatodszor szívta magába az izgalom és újjongás tömér­dek megnyilvánulását Keszt­helyen ezekben a napokban mintha nem is éltek volna öre­geik. Vagy újraélték ifjúságu­kat? A statiszti'kával igazat mondok, de nem festek hű képet a város légköréről, han­gulatáról. A Dunántúl nyolc­vanöt középiskolájának csak­nem négyezer diákja adott itt találkozót. S ha azt mondom, tízezret láttam folyamként hömpölyögni az utcán, a par­tom, még mindig nem érhet a túlzás vádja mert a kavargó forgatagban látni véltem azt a sok ezer fiatalt is, akik ké­szültek a Helikonra, tudásuk­nak legjavát adták odahaza, de csak reményük maradt: ta­lán majd jövőre;:? A termek mindenütt megtel­tek kíváncsi érdeklődőkkel. És egy időben három-négy he­lyen is folyt a nemes vetélke­dés. Egyetlen napot tölthettem csak az »«ifjúság városában«, s érkezésem első perceiben már nem győztem figyelni a sok hírt, amellyel szinte elárasz­tottak somogyi »«honfitársaim«. Az utcán először Takács Klári nevét hallottam; aranyérmet érdemelt mélyen zengő hang­ja. És vasárnap hangszalagra vette műsorát a Magyar Rá­dió. Czipri Katit emlegették, Walter Mártát, mindhárman a Munkácsy Gimnázium növen­dékei, énekesei, és mindhár­man aranyat érdemeltek. He­gedűs Laciról hallottam, Pál- fy Laciról, Kardos Kálmánról a Táncsicsból, a gimnázium ragyogóan szereplő tánccso­portjáról; a tabi Takács Vera Hétkrajcár-előadásáról be­szélték, s mindegyik név után ott volt a bűvös szó: arany! Hát még ha sorolhatnám az ezüstöket, a sok szép siker mindegyikét! Űjra csak a számokhoz fo­lyamodom, mert ha nem mon­danak is el mindent, azért va­lamelyest jelzik, hogy hogyan nő ifjúságunkban a művészet iránti hajiam és szeretet. Me­gyénkből tizenöt vers- és pró­zamondó, négy hangszeres szó­lista, két tánccsoport, öt szó­lóénekes (közülük négy arany­érmet nyert!), négy énekkar, irodalmi színpad, kamara- együttes, szellemi öttusacsapat vett részt a helikoni ünnepsé­geken, s e felsorolás önmagá­ban is sokat jelent. Kaposvá­ri, fonyódi és tabi, marcali, csurgói és nagyatádi diákok bizonyították igen meggyőzően és nagy sikerrel megyénk kö­zépiskoláinak gazdag és tartal­mas kulturális életét. A kórusok versenyét hall­gattam, s a harminchárom énekkar között a négy somo­gyit. A csurgói gimnázium mintha szárnyaikat kapott vol­na az idén. Kitűnő hangzását, jó műsorpolitikáját dicsérte a zsűri; Bognár János vezetésé­vel ezüstöt érdemeltek. A fo- nyódiak még botladoztak ugyan, a bronzplakett azonban megérdemelt sajátjuk. S az­tán az első igazán nagy meg­lepetés: a Táncsics Gimnázium fiatal vegyes kara Zákányi Zsolt vezényletével A bíráló bizottság ezzel a produkcióval bizonyította, hogy középisko­lás vegyes kar is képes magas színvonalon, a felnőtt együtte­seket megközelítő, puha, kul­turált hangzással tolmácsolná a legigényesebb müveket is. És hullott a helikoni arany. Aztán még egy meglepetés..; Megvallom, a Munkácsy Gim­názium kamaraegyüttesét tar­tom megyénk legérettebb és legösszeforrottabb kórusának, s most a balszerencse üldözte őket Produkciójuk nem sike­rült úgy, mint idehaza, a ver­sengés izgalma, a körülmé­nyek szóltak közbe két mű megszólaltatásánál is. Sikerük mégis vitathatatlan. Kiegyen­lített szólamok, telt hangzás, kulturáltság, s ami a legfőbb, a Helikonon talán egyedülálló muzikalitás avatta »«arany«-tu­lajdonossá kamarakórusunikat. A záró díszünnepségen aztán, ahol megyénket: csak ez az énekkar képviselte Merényi György vezetésével, túlszár­nyalták kaposvári szereplésü­ket is. Hadd mondjam el, ez volt az ő igazi aranyérmes kó­rusuk. A KÉPERNYŐ ELŐTT Ami tetszik, és ami nem — Néhány javaslat Egyre népesebb a tábora a televíziónak Kaposváron is. Es­ténként ezrek ülnek a képer­nyő előtt. A posta statisztikája szerint a múlt év januárjában még csak 240 tv-tulajdonos volt a városban, ma pedig már több mint 1500 tv-előfízetőt tarta­nak nyilván. Számuk havonta átlag százzal növekszik. Mit mondanak a tv-tulajdo- nosok? A képernyő lakásukba hozza a színházat, a mozit. Na­ponta híradókban látják a vi­lág érdeklődésre számot tartó eseményeit. Mi az, ami tetszik, mi az, ami nem, és mit java­solnának? Ötven családtól kér­tünk választ e kérdésre. Általában elismeréssel be­széltek a tv-filmekről és a szín­házi közvetítésekről, a tv-játé­kokról. Köztetszésnek örvend a telesport. Változatos, ötletes, kevés a szöveg, sok a kép. Elé­gedetten nyilatkoztak a tv-hír- adóról, a kabaréestekről, a tv- presszó műsoráról. Van azonban néhány dolog, ami nem tetszik. A nézők több­sége élvezhetetlennek tartja a feliratos filmeket. Art kérik, hogy csak szinkronizált filme­ket vetítsenek. Sokan figyelem­mel kísérik a tv és a mozi kö­zött folyó vitát. Éppen ennek tudatában mondják, hogy sze­retnének több új filmet látni a tv-ben. Nem azonnal, de nem is évek múlva. Lesújtó a véle­mény az egykor népszerű »Ki mit tud?«-ról. Nem is olyan ré­gen ez a műsor még biztos kö­zönsógsiker volt. A szerkesz­tőknek azonban számolniuk kell a közönség igényének nö­vekedésével. Arról van szó, hogy unalmasnak tartják a né­zők a szókemelgetésf és az adásról adásra ismétlődő azo­nos vetélkedőt. Ahhoz, hogy ez a műsor ismét népszerű legyen, valami újat kellene adnia. Kevés a gyermekműsor — mondták a megkérdezettek. A rajzfilmeket is szinkronizálni kellene. A népes gyermek né­zősereg jelentős hányada még nem tud olvasni. Még több jó tv-játékot, fővárosi és vidéki színházi közvetítést, ismeret- terjesztő előadást, hangver­senyt, úti filmet szeretnének látni a nézők. Sokan kérik azt is, hogy időnként legyen ma- gyamóta-est is. Igaz, hogy a fiatalság nem nagyon rajong a cigányzenéért, de az idősebb generáció tagjai a képernyőn is szeretnék látni kedvenc éne­keseiket és a külföldön nagyra becsült népi zenekarokat. N. S. Szeretném, ha minden fiú és lány sikeréiről külön szól­hatna a krónika, de ahhoz túl sok arany-, ezüst- és bronzérem tulajdonosai let­tünk. S hogy büszkék vagyunk rá? Túl szerény lennék, ha így summáznám az idei He­likon tapasztalatait: megyénk középiskolásai nem vallottak szégyent. Nem, azt kell mon­danom, és meggyőződéssel, hogy tanárok és diákok egy- esztendős áldozatos, fáradha­tatlan munkájának eredmé­nyeként igen előkelő helyet kaptunk a Helikonom. Kóru­sok hangja zengett a Balatoni Múzeum oszlopcsarnokában, folyt tovább a nagy vetélke­dés. Este lampionos felvonu­lás, sziporkázó tűzijáték gaz­dagította diákjaink élménytá­rát. És másnap este a záró­hangverseny után kialudt a helikoni láng, hogy egy év múltán új fénnyel lobogjon majd diákifjúságunk kulturá­lis fölemelkedésének jelképe­ként Jávori Béla SOKOK I: Pompidou a magyar idegenforgalmi pavilonban Pompidou francia miniszterelnök pénteken a párizsi vásár nemzet­közi csarnokában tett látogatása­kor megtekintette a magyar ide­genforgalmi sátort is. Fodor Jó- zsefné népművész magyar babát és tokaji bort nyújtott át a kormány­főnek, aki érdeklődéssel tekintette meg a magyar népművészeti iparművészeti tárgyakat. (MTI) 852 nyeremény a hétfői lottó jutalomsorsoláson Június 3-an, hétfőn reggel 9 óra­kor a Sportfogadási és Lottóigaz­gatóság Nádor utcai székházában tartják a lottó májusi tárgy nyere­mény-sorsolását. A húzáson a 22. játékhét szelvényei vesznek részt, amelyek kozott összesen 852 nyer reményt sorsolnak ki. Főnyeremények: 1 kétszoba-hal- los és 4 egyszoba-hallos öröklakás a Baross téren épülő lottó palotá­ban, valamint 3 Moszkvics és 2 Tra­bant személygépkocsi. A főnyere­mények száma az utóbbi hónapok­tól eltérően ismét gyarapodott egy- gyel, mert az egyik egyszoba-hal­los öröklakást előzőleg már kisor- talták, de tulajdonosa nem jelent­kezett. Hatvan kétszemélyes külföldi társasutazást sorsolnak ki, s hozzá ráadásul nemcsak valuta zsebpénzt, hanem négyezer forintos úti föl­szerelési utalványt is adnak. Eze­ken kívül többek között 28 hűtő­gép, 5 ötvenezer forintos vásárlási utalvány, csehszlovák lakószoba­berendezések, export Varia-búto- rok, külföldi fényképezőgépek, magnetofonok, rádiók stb. örven­deztetik meg a lottójátékosokat. (MTI) Berentére került az öttalálatos lottó- nyeremény A 22. heti lottószelvények között akadt egy, amelyen \ mind az öt kihúzott számot el- • találta a tulajdonos. A 648 115 számú előfizetéses lottószel­vényt a borsodi iparvidéken a posta hozta forgalomba. A lot­tózónak a 19. héttől egyetlen találatot sem sikerült elérnie. A szelvény most egyszeriben kárpótolta gazdáját, ifj. Papp János berentei lakost. (MTI) A jég művészei Kaposváron Maradandó élményt nyújtott a Magyar Jégrevü vendégjátéka Közel az ezerhétszázadik fellépéshez és túl a Magyar Jégrevü Faprikacocktail című műsorának 184. előadásán aka­ratlanul is az öt évvel ezelőtti jégrevü első vidéki előadása az >«Ujjé, a ligetben ...« siker- sorozata jut eszembe. A ha­zánkban akkor még teljesen új műfaj képviselőinek be­mutatkozását nagy érdeklődés és siker kísérte. Kiváló jég- .táncosdkat láttunk, egy új mű­vészeti ággal ismerkedhettünk meg öt éve, s amilyen lelkesen tapsoltunk a szólisták mara­dandó élményt nyújtó művé­szeti és sportteljesítményének, olyan elnézőek voltunk a »«kez­dők«, á kórus tagjaival szem­ben. Most?... Az első, amit a jégrevü elő­adása után az ember a legna­gyobb értékként könyvelt el, hogy a néhány éve még buk­dácsoló, csak a műsor »körí­tésére« alkalmas kórus felnőtt a Magyar Jégrevü magas szín­vonalára, és az együttes elő­adása egy olyan kerek egész benyomását keltette, amit a magyar közönség sem a ha­zánkban járt külföldi revük, sem a nálunk bemutatott kül­földi jégfilmek műsorában nem tapasztalt. Nagy érdeklődés előzte meg a jégrevü kaposvári vendégjá­tékát; az együttes közelmúlt­ban lebonyolított szovjetunió- beli turnéjának sikersorozatá­ról sokat hallottunk. Nos, a jég művészeinek idei első ka­posvári bemutatkozása minden igényt kielégített. A műsor tag­lalása előtt az egyik legna­gyobb érdemként kell megem­líteni, hogy a Magyar Jégrevü nem törekedett a nyugati álla­mokban már évtizedes hagyo­mányokkal bíró műfaj máso­lására, nem látványos kosztü­mökkel, pompás díszletekkel kápráztatták el a közönséget, hanem művészetükkel, tökéle­tes jégbiztonságukkal — és ez a legtöbb, amit ennek a rend­kívül nehéz művészeti ágnak a képviselői a 144 négyzetmé­ter felületű »jégszínpadom« nyújthatnak a közönségnek. A műsor első képében (»Huszá­rok a búcsúban«) már érezhe­tő, hogy öt év alatt nagyot lé­pett előre az együttes. Az Al­bert István és Boldog László koreográfiájában feldolgozott táncjáték szólistái — Kovács Marietta, Jvrek Eszter, Jelfy Gyula, Czakó György — és a kórus mulatságosan, megkapó- an vitték jégre az évtizedekkel ezelőtti népünnepély jellegze­tes figuráit. Már az első rész — és elsősorban az üveges tánc — sejtette, hogy nagyszerű él­ményben lesz része a közön­ségnek. A legmaradandóbb mű­vészi élményt Vida Gábor »Ti­szavirág«^ nyújtotta mintegy bizonyítva, hogy a népi ele­me^ is jégre vihetők anélkül, hogy elveszítenék eredetiségü­ket. Vida Gábor koreográfiája mentes volt a túlstilizálástól, nem épített a táncba olyan mo­tívumokat, melyek groteszkül hatnának a jégen, ezért volt tartalmában és formájában is újszerű és maradandó a Tisza­virág táncjátékból a halászok tánca és a kórus, valamint a szólisták: Rákosi Katalin, Zár­dái Györgyi és Vida Gábor. A Csárdajelenet, bár Jurek Eszter és Jelfy Gyula rendkívül ne­héz gyakorlatokat mutatott be (néhány perc alatt több olyan emelést hajtottak végre, amit az amatőrsportolók világverse­nyein sem láthatunk), egy kis­sé talán sziruposnak, álroman­tikusnak tetszett. Méltán ara­I tott förgeteges sikert a Boldogh ' László feldolgozásában elő­adott Cigányszvit. Külön kell itt is szólnunk a kiváló kórus­ról, mely méltó keretet adott Bolond Györgyi, Rákosi Kata­lin, Jelfy Gyula és Vida Gá­bor művészetének. Érdekesen vegyült a magyar klasszikus zene és tánc a népi tánc kifi­nomultabb elemeivel a szünet utáni Lisztiánábam. Ha nem éreztük is Szálai Zsuzsa koreog­ráfiájában azt az eredetiséget, mint a Tiszavirág és a Cigány­szvit képeiben, Kovács Mariet­ta és Vida Gábor jégbalettje, a szólisták és a kar fegyelmezett, sallangmentes előadásmódja a műsor egyik erősségévé avat­ják a Lisztiánát. A mindenkori könnyű műfaj, az operett öt- ven évét vitte a jégre az »Or­feum, 1913«-ban Jurek Eszter, Rákosi Katalin, Kuharovitz Miklós és Boldogh László, rendkívül ötletesen hidalva át a múlt és a ma slágerei közti különbséget. Jeszenszky Endre és Vida Gábor rutinos, vérbő humorú, förgeteges koerográ fiája — az »Orfeum, 1913« és a »Twist a divat« — két ellen­tétes korszak táncait egymás után úgy tudta bemutatni, hogy a nézőknek érezniük kel­lett a finom gúnyt, a fél év­századdal ezelőtti és a mai élet tempójának légkörét szélsősé­ges formában bemutató elő­adásában. A rendező. Horváth Tivadar gyorsan pergő műsort állított a jégre. Vujisics Tihamér zenei összeállításában nagyon sze­rencsésen vegyültek a klasszi­kus, a népi, az operett- és a modern zene elemei. A zenekar Lukács Lóránt vezetésével jól szolgálta az előadást, ötletesek Köpeczi Boócz István és Vogel Erich egyszerű, kifejező, az elő­adás összképét kiválóan szol­gáló jelmezei. Viacze Jenő Mikor kényelmes a tűsarkú cipő? Kaposváron, nem messze a Füredi és az Arany utca sarkától történt. Már meg­álltunk, hogy ismerősünktől elváljunk, de a beszélgetés még nem maradt abba. He­lyesebben a feleségem és barátnője folytat elmélyült eszmecserét, s én minit egye­düli férfi (?!) a társaságban, csöndesen szemlélem a járó­kelőket. S ha nők az illetők, azt lesem, vajon csinosak-e. Két fiatalabb nő jön félénk. Alhogy közelebb érnek, meg­állapíthatom, hogy nagyon csinosak. Amikor ellibben- nek mellettem, valami hiány­érzetem támad: nem hallot­tam lépteiket. Lenézek a földre. Uram isten, az ele­gánsan öltözött hölgyek — mezítláb vannak! De nem azért, mintha cipőboltjaink­ban nem kaptak volna láb­belit. Nem. Mindegyikmek a kezében ott volt a tűsarkú topánkia. Ebből azonnal le is szűrhetjük a tanulságot: a tűseorfcú cipő is kényelmes, ha — kézben hordják. — mj — Engedelmes rádióhallgató »■Most próbára tesszük fér­fi hallgatóinkat ■— mondotta az egyik amerikai rádió be­mondója. — Kérem, uraim, csukják be a szemüket, és mondják hi hangosan, mi­lyen színű a nyakkendőjük.« Tom Smith, aki éppen tel­jes sebességgel vezette ko­csiját az országúton, enge­delmesen követte a rádió­bemondó tanácsát. Amikor újból kinyitotta a szemét, megdöbbenve észlelte, hogy egyáltalán nem viselt nyak­kendőt, hanem csíkos kórhá­zi pizsamát?.. Festett szőnyeg a királynő fogadására Abergavenny nyugat-ang­liai városka a királynő láto­gatására készült. A város­atyák kétségbeesetten álla­pították meg, hogy nincs a városnak elegendő pénze, hogy megvásárolja a hagyo­mányos vörös futószőnyeget, amit magas rangú szemé­lyek látogatásakor a város­háza elé szoktak leteríteni. Az ötletes városka segített magán: vörös festékkel szé­lien az aszfatra mázolták a futószőnyeget, s az angol királynő erre ^ festett sző­nyegre helyezte felséges lá­bát Nestroy bölcs mondása Ha az erdőben véletlenül két farkas találkozik, egyik sem érez megrendülést. Két ember azonban sohasem ta­lálkozhat úgy az erdőben, hogy mindkettő ne gyana­kodjék: hátha a fickó rabló vagy gyilkos. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye* Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Pt. Index: 25067. Készült a Soma. \ ú Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. a. f.

Next

/
Oldalképek
Tartalom