Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-20 / 142. szám

Sommi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA FILMSZÍNHÁZAINK műsorából Apró ügyek? Szabad Ifjúság Pogányok ideje Milyen álmai lehetnek egy embernek, akinek tízezrek halála nyomja a lelkiisme­retét? Ezt a kérdést veti föl a »►Pogányok ideje-« című angol—amerikai film. Főhő­se, a szikár, egy kissé gör­nyedt férfi űzött vadként menekül az országutakon Amerika egy déli államá­ban. Lázas képzeletében a valóság édességével támad fel a felejthetetlen borza­lom: a hirosimai atomtáma­dás. A filmben kevés szó hangzik eL A hangsúlyt az emberi arcokra, a környe­zetre, a lelkiállapotot kife­jező játékra helyezik az al­kotók. így válik az író­rendező Peter Kass (USA) filmje az emberiesség hit­vallásává és vádirattá a ke­gyetlenség és a gyűlölet eL* ÍTÉLETHIRDETÉS CSÜTÖRTÖKÖN Ac alkoholizmus egyik tegszmmorúbb, legkínzóbb kérdése a felnőttek világá­nak. Annak a szerencsétlen gyereknek, aki alkoholista családba születik bele, nincs is otthona. Az utcán nő fel, és ez nem a legjobb iskola. Ezt a sötét és megrázó témát dolgozta fel Jerzy Passendor- fer a legújabb — magyarul beszélő — lengyel filmben. A kis főhős anyja nem rossz, de az alkohol megtörte akaratát. A film egy másik családot is bemutat: egy fiatal újságírói, akinek házassága az összeom­lás szélén áll. Véletlenül ta-i Iáinak rá az otthontalan, sze-| retetne vágyó kisfiúra, és há­zasélet ükben új tartalmat re-] mólnek tőle. Ám ott van ai gyermek anyja, akinek jogait a törvény védi. A film kö­zéppontjában a gyermekért] folytatott küzdelem áll, s az, alkotók minden érvet felsora-1 koztatnak, ami a döntés mel­lett vagy ellene szól. A befe­jezés nyitott: önmagunkban és önmagunknak kell dönte-] nünk arról, hogy hová tartoz­zék a kisfiú. Elkeseredett hangú levelet irt szerkesztőségünknek Kalá- nyos Ferenc, a Barcsi Fűrész­üzem dolgozója. Idézünk a le­vélből: »Az egyes számú ci­gánytelepen egy kicsiny, szűk ) házikóban lakom tizedmagam- {maL Hat gyermekem, két szü- )lőm, feleségem és én magam. {1956-ban 2500 forintért vásá- { roltam egy telket. Szerettem {volna családom részére egy {egészséges, szép házat építeni. > Gy ű j tögettem szorgalmasan, és most mégis úgy érzem, hiá­>bavaló volt minden. A járási 'tanács tavaly házhelyrendezés > céljára kisajátította a telkemet, ?és hasonló csereingatlant jut- {tatott másutt. Annak idején, 5amikor behívattak a kisajátí­tással kapcsolatban, azt ker­ítem, hogy ugyanott biztosítsa­lak cseretelket. Másoknak » megtették, nekem nem. Csak 'ígéretet kaptam. És azóta ki- ) lincselek, panaszommal már > mindenütt kopogtattam. Leg- j utóbb azt mondták a tanácson, »hogy házhelyet csak úgy kap- ! hatok, ha megveszem négy- i szögölenként hat forintért {ugyanazt a területet, amelyet »egyszer már megvettem. Hová {forduljak? Ki segít rajtam? »Ügy látom, senki sem foglal­kozik a kérésemmel. Ebben az {évben már meg tudnám kez- )deni az építkezést. Mindig dol- Jtjos ember voltam, szakszerve- >zeti tag vagyok, rendszeresen {olvasom az újságokat, és tu- »dom, hogy állandó kérdés a ci- {gánylakosság letelepítése. Azt »hiszem, nem kérek lehetetlent, {csak egy kis megértést. Saját {erőmből akarok épülni, a tég- »lám és a faanyagom már meg- {van. És azt is tudom, hogy »nem kis feladatra vállalkoz­tam. De szeretnék kikerülni az »egészségtelen környezetből. {Gyermekeimnek szeretnék más {életet, más környezetet terem­teni, hogy ők már másképpen {élhessenek...« Egy másik »apró« ügy: M. József és felesége évek {óta új bútorról álmodozik. A »négy gyerek mellett nehezen {lehet spórolni, így érthető, {hogy örültek a bevezetett hi­ll K A I A ?fegyvert év Körüli hölgy ga­gyog magyarul. Ahogy a sza­vaiból ki lehet venni, tízéves korában kerülhetett Ameriká­ba. Frizurája olyan, mintha fazekat tettek volna a fejére, amikor körülnyírták. Ruháját «*modem« cigánydivatúnak le­hatna tálán a legtalálóbban nevezni: végtelenül tarka. Va­lószínűleg népies akart lenni, rossz ránézni. A lábán fantasz­tikus, színes szalmapapucs. A férfi ötvenéves lehet — a férje, egy szót sem tud magyarul, ki­véve a »csikoscht« meg a »gu- lascht« —y kínosan vasalt nad­rág, hasonló modor és valami felsőbbrendű szögletesség. Ka­liforniából jöttek, beutazzák egész Európát. Innét Rómába, majd Görögországba repülnek. A nő úgy viselkedik, mint aki nagylelkűen visszajött, és megmutatja férjének a primi­tív őshazát. A férfi foglalko­zása? Talán ügyvéd, bankár, részvényes? Akármi, csak nem olyan, amit megfeszített tanu­lás vagy munka előzött volna meg. Arcáról a ravasz felka­paszkodottak öntelt magabiz­tossága fénylik zsírosán. Vi­szont gazdagok, és ezt nem is titkolják Az aquincumi múzeumba is elmentek Amint a régi tele­pülés romjai között sétálnak a vezetővel és egy kis régész- gyakornok kislánnyal, a nő megkérdi: — Ugye, ezek a lépcsők is antik dolgok? — így mondta: »ántik«, s a kis múzeum lép­csőire mutatott. — Nem, kérem — felelt ud­variasan a vezető. De az az oszlopos ház. igen? — Mármint a múzeum épülete. *— Az sem, kérem — feleli újra a vezető. A kis régészgya­kornok ekkor figyelt jobban arra, hogy a nő mit tolmácsol a férjének Továbbsétálnak, és a vezető buzgón magyaráz. Elfeledkezik mindenről, látszik, hogy na­gyon szereti a hivatását. Pil­lantásával szinte simogatja a köveket, az antik város marad­ványait, amelyek most újra épületekké emelkednek; látja, hogy a síkon légiók menetel­nek, rabszolgák dolgoznak a parcellákon. Vagy éppen azt a csatát látja, amikor Claudius Pompeianus tábornok meg­menti a barbároktól Aquincu­mot. Pedig különben zárkózott ember. Negyvenöt éves lehet. Ismeri a világ összes ásatásai­nak térképét, nem tévedne el sehol, pedig csak egyszer volt Rómában. Akkor évekig ké­szült az útra, s neki nem kel­lett vezető, nem tévedt el egy­szer sem. Egyszer csak a nö belekoty- tyan a magyarázatba, és meg­jegyzi, hogy náluk Ameriká­ban is vannak ám nagyon ré­gi romok. Még régebbiek, mint itt ezek. A vezető nem szól rá semmit, tovább magyarázna, bár összeráncolt homlokáról látra, hogy tudja: hiába ma­gyaráz. Később a nő így szól: — Ugye, ezek a romok is vannak azért tízezer évesek? A vezetőn látszik, hogy szé- gyelli magát a nö helyett, a kis régészgyakomok is belepi­rul a kérdésbe. — Nem, kérem — mondja • vezető —, »csak« kétezer körül lehetnek. A kis régészjelolt kislány ért angolul is, és meglepődve haji­ja, hogy férjének ötezret mon­dott a nö. Szégyellte megmon­dani az igazat. Szégyellte, hogy az óhaza még ebben is milyen szegényes. Talán ezért is tör­tént, hogy a séta végén, ami­kor elköszöntek, a férfi öt fo­rint borravalót akart adni a vezetőnek. Gesztusa olyan volt, mintha a civilizált és f elsőbb - rendű Amerika leereszkedne a barbár Kelet-Európához. Kiss Dénes telakciónaik. Ahogy tudomást szereztek róla, minden nap elsétáltak a bútorboltba. Két hete láttak a kirakatban egy csehszlovák kombinált bútort. Rajta a tábla: »OTP-hitelle-1 vélre is megvásárolható.« Be­mentek az üzletbe. Lesújtó vá­laszt kaptak érdeklődésükre: »■Nagyon sajnáljuk, a táblát té­vedésből tettük ki. Be is vesz- szük. Ebből a bútorból csak ezt az egy darabot kaptuk, nem adhatjuk el hitellevélre, mert lehet, hogy készpénzért is meg­veszik.« A házaspár azt kérte, hogy ha nem akad készpénzes vevő, adják nekik a bútort. Nem akadt, és mégsem kapták meg Másnap már ott volt a bútoron az új tábla: »Eladva OTP-rész- letre.« Hogyan történhetnek meg ilyen esetek? »Apró ügyek« — mondják az illetékesek. — De ez csak az ő szemükben apró ügy. Kalányos Ferencnek ez nagy ügy, és M. Józsefnek is az. És ha a hivatalnok vagy a bolti eladó az embert is nézné, akkor néki is más lenne a vé­leménye. Még mindig sole a bürok­ratikus vadhajtás. A fűrész­üzem munkása egy esztendeje kilincsel azért, amit annak ide­jén egy tollvonással el lehetett volna intézni. Mit szólna az ügy hivatali intézője, ha vele tették volna ezt? És mit szól­na a bolti eladó, ha egy másik üzletben vele történne meg hasonló eset? Bizonyára egy­szerre nagyon fontosnak tarta­nák az »apró« ügyeket. Németh Sándor ÖtvenkétiniHió forintot fordítanak megyénkben az idén községfejlesztésre. Mintegy 5 300 000 forintra rúg a felajánlott társadal­mi munka értéke. Az épületek, utak és járdák terveinek 30 száza­lékát szintén társadalmi munkával készítik el. Ralatonkilitiben isko­lát, Mezőcsokonyában és Istvándi- ban óvodát, Mesztegnyőn, Seges- den, Horvátkúton, Büssűben és Osztopánban művelődési otthont építenek. Tizenkét faluban szintén a községfejlesztési alap felhaszná­lásával gyullad fel a villany. OOOOOOOOOOOOOOCXXXXJOOOOOOOOOCJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXDOOOOOOOOOOC^ Munkásszállás vagy felvonulási épület? IT apasváran, a Gilice utca 15. szám alatt egy magá- nőstől bérelt épületben van a Faipari Vállalat dol­gozóinak a munkásszállása. De inkább nevezhetnénk ideigle­nes felvonulási épületnek, mint munkásszállásnak. A vállalat tíz éve bérli ezta házat Trenka Lajos aszta­lostól. Mivel magántulajdoniban van, semmiféle beruházást, nagyobb javítást nem végezhetnek az épületen Külseje, bel­seje elhanyagolt. Egy nagyobb és egy kisebb szoba áll a dolgozók rendelkezésére. A nagyabbikban 10—12 ágy van, tehát nyugodt Pihenésre nincs lehetőség. Az egészségügyi hatóságok szerint sem alkalmas az épület munkásszállásnak. A tulajdonos, aki szeretné megjavíttatai, hiába kéri vissza, nem hallgatják meg. Pedig szüksége lenne rá, mert családjá­nak néhány tagja albérletben lakik, ez az épület pedig megoldaná lakásgondjaikat. Nehéz helyzetben vannak a Faipari Vállalat vezetői. Szí­vesen lemondanának az épületről, merít csak fölösleges teher számukra, de bejáró munkásaikat nem tudják hol elhe­lyezni. Több tanácsi vállalat küzd hasonló gondokkal. Vidéki szakmunkásaiknak Kaposváron sem lakást nem tudnak ad­ni, sem munkásszállást nem tudnak biztosítani. Érdemes lenne valamilyen megoldáson gondolkodnia a városi tanács­nak. A tanácsi vállalatok együttes erővel talán építhetné­nek egy olyan közös munkásszállást, ahol megfelelő körül­mények között pihenhetnének a vidéki dolgozók. Sz. L. Dr. Stephen Ward orvos, a volt hadseregügyi miniszter le­mondásának hátterében álló botrány egyik főszereplője. Dr. Wardot már le is tartóztat­ták. (MTI Külföldi Képszolgálat) A Profumo- botrány két „hőse“ Az utóbbi napokban az angol sajtó nagy hűhót csapott John Profuno volt angol hadseregügyi minisz­ter lemondása körül. Profuno azért volt kénytelen nyugdíjba menni, mivel hivata­los állásával összefér­hetetlen szennyes kap­csolatokba keveredett. SOfi OK Ki-ki a maga módján Angliában növekszik a bű­nözések száma. A jómódú angolok különféleképpen re­agálnak erre a tényre: né­melyek siránkoznak a parla­mentben, mások a lövészet­ben gyakorolják magukat, s vannak olyanok is, akik li­bákat vásárolnak. Ez utóbbi bizonyos Roy Perkins ötlete. Birkáit már egész libanyáj őrzi éjszakánként. Perkins szerint a libák sokkal ébe­rebbek a kutyáknál. Bizonyí­tékul említi az ókori rómaiak tapasztalatát és azt a kínai szólásmondást, amely sze­rint »a libák a füvet is nőm hallják«. • *-* Óránként 17 csőd A Fehér Háznak az ame­rikai »felvirágzásról« szóló dicsekvő kijelentéseit meg­győzően illusztrálja az Egye­sült Államokban történt cső­dök grafikonja. 1952-ben 34 873 csődöt vettek nyilván­tartásba. A múlt évben pe­dig csaknem az ötszörösét: 147 780-at. Könnyű kiszámí­tani, hogy ilyen ütem mel­lett (mellesleg az ütem gyor­sul) a XX. század végén minden második amerikai csődbe juthat. * * • Megszívlelendő Saint Ouen város (Francia- ország) stadionjában béke­gyűlést tartottak. Az egyik táblán a következő felirat volt olvasható: »Inkább ma legyünk aktívak, mint hol­nap radioaktívak!« * • * Ez aztán a sótartó! A Perzsa-öbölben lévő Or- muz-sziget merő konyhasó­ból áll. Kilencven méternyire emelkedik a víz szintje fölé, s kerülete körülbelül 30 kilo­méter. Egyetlen fűszál sem nő ezen a szigeten. Tanulhatunk tőlük! A fogoly a legóvatosabb madarak egyike. Amikor a fogólycsaládnak át kell kel­nie az úttesten, a feladatot a következőképpen oldják meg: először a »mama« ege­dül megy az út közepéig, kö­rülnéz, majd visszafordul »gyermekeiért«, s azok kö­vetik öt. A menetet a »papa« zárja be. Elővigyázatosságuk ered­ménye, hogy igen ritkán ke­rülnek a száguldó autók alá. * * * I világ első rendszámtáblája A gépkocsik sorszámmal való ellátása Rudolf Herczog berlini kereskedő ötlete volt: 1901 nyarán »JA—1« jelzé­sű táblácskával látta el ko­csiját, éspedig igen roman­tikus okból. Az idős kereske­dő rajongással szerette fia­tal feleségét. Autóját is róla nevezte el: a »JA« voltakép­pen a kereskedő felesége — Johanna Anker — leánykori nevének kezdőbetűit jelenti, az 1. szám pedig bizonyára a gépkocsi-tulajdonos első és utolsó szerelmét jelképezte. Christine Keeler, a volt angol hadseregügyi miniszter, John Profumo lemondásának hátte­rében álló női főálak. (MTI Külföldi Képszolgálat) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft* Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe« Kaposvár, Latinka Sándor utca ti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom