Somogyi Néplap, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-19 / 141. szám
Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAP^A gyszerűbben is lehetett volna! hv rendeződött a bonnyaiak üszővásárlási vitája Két jelenet a Susmusból lgy Gőgös Péter, a bannyai Zöldmező Tsz elnöíke írta a levelet. Talán nem is annyira panaszkodni akart, mint inkább azt elmondac-i, hogy egy egyszerű, nek látszó ügy ide-oda tologatása mennyi kellemetlenséget, bosszankodást okoz. A szövetkezet harminc negatív üsző vásárlását irányozta elő, mivel épületeik, körülményeik biztosítják a gümőkór- mentes tehénállomány kialakítását. A Tenyészállatforgalmi Gazdasági Irodával megkötötték a szerződést, májusban sort is kerítettek a vásárlásra. Az állatorvos beoltotta a Kapós- völgyében vett jószágokat. Megállapította, hogy a harminc közül három pozitív, így a szokásos két hét letelte után a tsz csak huszonhét üszőt szállított eL Mikor megérkeztek a jószágok Bomnyára, dr. Mikola József kisbárapáti állatorvos még egyszer beoltotta őket, s akkor ismét talált közrtük egy gümőkórosat, melyet dr. Horváth György büssűi állatorvos előzőleg fertőzésmentesnek igazolt. A negatív jószágokért többet fizet a vásárló, a bonnyai szövetkezetét tehát anyagi kár érte. Nyilvánvaló, hogy keresni kezdték igazukat. S ha az az egyezség, amelyet a közelmúltban kötöttek, már a panasz első jelzésekor létrejön, nincs bonyodalom. Érdemes megemlíteni — ami feltétlenül zavart okozott —, hogy más rendelkezés érteimében vásárolja a negatív anyagot a TEGI, és másként állapítják meg a gümőkórmentes- séget az állatorvosok. A TEGI negatívként vesz meg és ad el minden olyan jószágot, amelyet egyszeri oltás után gümökór- mentesmek találtak. Egy későbbi rendelkezés meg arról szól, hogy az állatorvosnak kétszer Kell oltania a szarvasmarhát, sőt a környezetet is meg kell vizsgálnia. A jelen esetben a TEGI az előírásnak megfelelően egyszeri oltás után átadta az üszőket, az állatorvos pedig elvégezte a másodszori oltást is. így tehát a tényleges vétel után jelentkezett panaszával a szövetkezet a TEGI-nél. Nem tökéletes az összhang a két rendelkezés között. Szükség lenne arra, hogy közös szellemben végezze munkáját a TEGI és az állatorvos! Hogy egy jószág két-három hét alatt megfertőződák, pozitív lesz, az megesik, nincs benne semmi rendkívüli. A történtekben nem is annyira ezen van a hangsúly, hanem inkább azon a módszeren, ahogyan a vitát rendezték. A szövetkezet elnöke a másodszori oltás eredményéről azonnal értesítette Galambos Jánost, a tenyészállat- forgalmi kirendeltség vezetőjét, és kérte, hogy ennek a r EGE A tsz fegyelmi bizottsága harcias, mondhatnám felpaprikázott hangulatban ült össze- Az elnök, G. Tóth József olyan beszédet mondott az egy zsák tengerit eltulajdonító F. Varga Sándor ellen, hogy minden szava dörrenő puskagolyóként repkedett a szobában. A bűnös példa nélkül álló cinizmusát jól jellemezte Virágos Mihály. Megbélyegezte Varga tettét, majd hozzátette, hogy a közös tengerit közös zsákban vitte el... — Erről jobb, ha nem beszélünk — szólalt meg a mind ez ideig csöndben ücsörgő Varga. — A zsák lyukas volt, és szóródott belőle a tengeri ... Ez aztán irtózatos vihart kavart a bizottságban- Hogyhogy?! Lyukasak a zsákok? Valaki kiabálni kezdett: akkor egerek is vannak! Azok pedig a tengerit zabáiják. Tehát Varga nem is olyan bűnös, mert végtére is hasznos dologra akarta fordítani a közös tengerit. Az elnök aBg bírt rendet teremteni: — Ne essünk kétségbe, emberek! — kiabálta. — Inkább azt keressük, hogy ki a felelős a lyukas zsákokért! — Erre felmorajlott a bizottság: — A vezetőség! — Varga buzgón bólogatott ehhez a fölfedezéshez, s közben sajnálkozva hajtogatta, hogy a tengeri jó részét útközben elszórta. — Ezt a szégyent! — szisszent fel Virágos Mihály. — A vezetőség hibája miatt így kell tékozoloi a drága takarmányt! Erre a keserű megjegyzésre aztán mindenki felbőszült. Ha megtudják a szomszédban, hogv a Harcos Tsz-ben a közöst már csak lyukas zsákokkal lehet dézsmálni .. . Hogy a Harcos Tsz ilyen zsákokkal készült fel a tavaszra . •. — Csak nyugalom — igyekezett a kedélyeket hűteni G. Tóth, amikor Virágos fújni kezdte a parazsat ily módon: — Addig nem lesz nyugalom, amíg egyik-másik tagtársunk ilyen dolgok miatt bajba keveredik... Rögtön példának említette F. Varga Sándor esetét, akit a vezetőség zsákok iránti nemtörődömsége bajba kevert. Szép beszédet mondott Varga mellett; méltatta, hogy érdemei el- viláthatatlanok, hiszen egy súlyos mulasztásra terelte a bizottság figyelmét. Majd kérdéssel fordult Vargához: — Őrizte valaki a kukori- cagórét? — Senki *— hangzott a hetyke válasz. — Hát már ide jutottunk — zúdult föl erre újra a bizottság. — Lyukasak a zsákok, alszanak az éjjeliőrök- Tűrhetetlen állapotok. Így nem lehet a fegyelmit lefolytatni! A nagy háborgást most már az elnök sem tudta el- csitítami. Az általános hangzavarban csupán egy ember hallgatott eddig: Korpás Gábor. Ellenben most ő is megszólalt. — Na, jó, jó! Hanem mi lesz Vargával? Végtére is lopott! — De milyen zsákkal? — szegezte neki a kérdést Virágos. — Mégis, mi legyen Vargával? — makacskodott Korpás, mintha nem is hallotta volna a kérdést. Ekkor a bizottsági tagok közül valaki azt javasolta, hogy büntessék tíz munkaegység levonására. Mások ötöt javasoltak, volt, aki egy mellett szavazott. Ekkor újra Virágos kért szót, s kifejtette, hogy Varga végeredményben a közös takarmányt mentette az egerek elől. Majd a bizottság zajos helyeslése közben javasolta a büntetés elengedését. Végső érvként ezt mondta: — Hagyjuk Vargát. Ami vele történt, az végeredményben bármelyikünkkel megeshet... Itt vannak azonban az egerek. . . Griff Sándor vizsgálatnak értelmében számoljanak eL Itt csúszott hiba a dologba, mert intézkedés helyett a TEGI azt javasolta, hogy az ügyet a két állatorvos tisztázza. Helytelen volt ez, hiszen az állatorvosok végül is nem tehetnek semmit, feladatukat ellátták, rajtuk kívül álló okból fertőződött meg az az egy üsző. Megoldás hiányában a szövetkezet kénytelen volt to. vább keresni igazát. Az elnök Kaposvárra utazott, tárgyalt dr. Sima Imre megyei főállat- orvossaL Különösebb tanácsot ő sem tudott adni, hiszen mint megállapította, a két állatorvos az előírásnak megfelelően végezte munkáját. A főállator- vostól a Termelőszövetkezeti Tanács megyei megbízottjához fordult az elnök. A tőle kapott javaslat alapján a következő állomás a bíróság lett volna. A történet magáért beszél. Elmondja: egy szövetkezet problémájával, egy tsz-vezető- vel így foglalkozni, a felelősséget ide-oda tologatni nem sza- ban! Elsőként a TEGI-né] mu_ lasztották el az ügy orvoslását, így téves irányban kereskedett az elnök. Pedig ahogy most el lehetett intézni, a megoldás már akkor is nyilvánvaló volt. A szövetkezetét 1100 forint kár erte volna a pozitív üszővel; ezt visszakapják attól, akitől vásárolták a jószágot. Természetesen a tenyészállatforgal- mi közbenjárása kell hozzá, A bonnyaiak esete bizonyítja, hogy mennyi kellemetlenség származik abból, ha mesterségesen túl bonyolítanak egy ügyet. A történet tanulságos: ha valamilyen panasz vetődik föl, nincs helye kendőzésnek, időhúzásnak, hanem azonnali, lelkiismeretes és hathatós intézkedésre van szükség- V. M. A színház várja a darabot, amit Baranyi Bálint meg sem írt. Ilyen kétségbeejtő helyzetben elkél a háznál egy jogtanácsos öcs. Az kieszeli, hogy a legjobb megoldás, ha följelentést tesznek ismeretlen tettesek ellen, akik «ellopták« a zseniális darabot. Viszont ha ilyen arányú hazugságra készülődik az ember, nem árt egy főpróba. A Baranyi villa lakói képünkön azt játsszák el maguknak, miként kell viselkedni majd a rendőrség nyomozói előtt... (Farkas Rózsa, Komlós I., Remete Hédy, Homokay Pál, Vány Éva.) Vége felé közeledik a sok mulatságos bonyodalommal tarkított játék. Zavart csodálkozással vetik magukat a villa lakói a »megtalált« darabra, amit az imént hozott meg a rendőrnyomozó. Valahol valami hiba történt-.. Hogyan találhatta meg a rendőrség azt a darabot, amelyet Baranyi Bálint meg sem írt? Egy perc... és kiderül, hogy Márton Márton fiatal író »követte el« a darabot, s mellette eljegyezte Baranyi Bálint Éva leányát ... (Vári É., Homokay Pál, Szabó L, Farkas R., Komlós I. és Remete H.) Ä tapasztalatcsere tanulsága — avaqty apák egymás Uäzött T. Ignácot a közelmúltban az örömök legnagyobbika érte: apa lett. Egy egészséges, életerős, nagyhangon síró, fekete fürtű fiú apjának nevezhette magát. A házasemberek i ól tudják, hogy mit jelent az első gyermek érkezése, kivált akkor, ha a nővér azt adja hírül a cigarettákat rágó, verejtékező homlokú apának: »Gratulálok, fiú! __« Ezek után mi s em természetesebb, mint hogy T. Ignác boldog-boldogtalannal megünnepelte a nagy eseményt. Persze előbb rózsacsokorral kedveskedett ifjú feleségének, és a kis jövevényt szemlélve minden vitát kizáróan leszögezte: »Ez a gyerek tisztára olyan, mint én vagyok1« Szegény kis asszonyka akkor még nem is sejtette, hogy sajátságosán megduplázódnak gondjai. Mert élete párja nemcsak örült, hanem örökös lábatlankodásával kezdte megkeseríteni a gyerek gondozását és ápolását kitűnően értő felesége életét. A fáradt asz- szonykának fél éjszakán keresztül szakelőadást tartott arról, hogy mennyire fontos a táplálás idejének pontos megtartása, hogyan kell öltöztetni ebben az átmeneti időben a gyereket, hogyan kell megfogni fürdetéskor és a többi... Az asszonyka eleinte próbálta megmagyarázni: »Ne avatkozz bele, értem én! Az ápolónő- képzőben megtanultam. Nem most tartok először kezemben csecsemőt...« Ez azonban hiábavalónak bizonyult. Végül szótlanul, befelé mosolyogva hallgatta, illetve elengedte a füle- mellett az oktatást. Beletörődött abba is, hogy minden etetésre lóhalálában hazaérkezett a férje, s nem vitatkozott vele, amikor az így házsártoskodott: — Ez a gyerek keveset eszik, miért nem adsz neki többet?— — Jézus-Máriám, elpusztítod ezt a kölyköt! Ilyen hideg vízben fürdetni... A gyerek szépen fejlődött; az asszony szó nélkül tette a dolgát, s közben azon törte a fejét, hogy honnan a csudából meríti gyermeknevelési szakismereteit a férje... Pedig ha körülnéz, tüstént rájöhetett volna, hogy a boldog apa állandóan tapasztalatcserékre jár, s kizárólag a teremtés koronáival ül le e célból tárgyalni... Ha férfi ismerőssel találkozik, legfőbb témája a fia, s meg nem erősített hírek szerint egy kis noteszba bejegyzi, ha valami új dolgot hall. Néhány héttel ezelőtt egy üveg sör mellett így diskurál- gatott egyik barátjával: — Nincs az az óra, amelyik olyan pontos volna, mint az én fiam — dicsekedett —, minden reggel pontban ötkor kéri a kaját. — És alszik egész éjjel? — Csak néha sír föl egy-egy percre, de aztán elcsöndesedik. — Te — rántotta fel szemöldökét a jó pár évvel idősebb, kétgyermekes, tehát már gyakorlott apa —, mikor fürdetitek ti azt a gyereket? — Reggel. Ezt a szokást alakította ki a feleségem. Na. egészségedre, igyunk is egy kortyot! — Ez nem jó — tette le fejét rázva a söröspoharat a másik —, este kell fürdetni, reggel csak jól megmosdatni. Sokkal nyugodtabban átalussza a gyerek az éjszakát — m « • • a SOü OA — Gondolod? — Tudom! Hallgass rám, komám, este fürdessétek a srácot .... — Kérlek szépen... Ennek semmi akadálya. Meg fogom magyarázni a feleségemnek ... Máris rohanok és intézkedem... Az asszonyka egyáltalán nem lepődött meg, mikor hites ura elő állt a kívánalommal. Beletörődve a naponkénti újabb és újabb kívánságokba, engedeti a kérésnek. Azt ugyan nem értette, mikor ezután is éppúgy fel-felsírt éjszaka a gyerek, hogy miért ül fél az ágyban homlokráncolva a férje, és ezt mormolja: — Hát ezt nem értem... Eltévesztettük tálán az időpontot?... Nem értem... Viszont feltűnt neki, hogy amióta bevezették az esti fürdetést, tizedannyit sem zaklat ta szaktanácsaival a férje. Ez fölöttébb nagy megnyugvást jelentett. Egy meglehetősen zűrzavaros éjszaka után, amikor nyugtalanul aludt a gyerek, T. Ignác így fordult a feleségéhez: — Te, anyukám, nem bánom, ha visszatérsz a reggeli fürdetéshez. Különben csináld úgy, ahogy jónak látod, én többet nem szólok bele a dolgodba. Csodálkozva nézett munkába siető férje után az asszonyka, fejét csóválta, és mi tagadás, nagy kő esett le szívéről... És T. Ignác attól a naptól kezdve valóban megváltozott. Másra terelte a beszélgetést, ha valaki tanácsot akart adni neki. Szíve legmélyéig csalódott a tapasztalatcserékben... Vérmes hölgy A szicíliai Ascano—Viac- ca labdarúgó-mérkőzésen a 69 éves Lucia Pardoné látszólag minden ok nélkül kővel dobálta és szidalmazta a bírót. A rendőrség beavatkozása után kiderült, hogy a harcias matrónát fiatal korában elhagyta a vőlegénye, aki ugyancsak futballbíró volt. Az öreg hölgy azóta egyetlen alkalmat nem mulaszt el, hogy bosszút álljon a hűtlen vőlegényére emlékeztető füttyös lovagokon * * * Egy svájci lapban jelent meg az alábbi apróhirdetés: »Harapós házőrző kutya jutányos áron eladó, mindent megeszik, szereti a kisgyerekeket is.« Miniatűr kritika A londoni Ewening Standard című lap színházi kritikusa a lap történetében a legrövidebb bírálatot írta egy új színdarabról. A színmű címe: Szörnyű est. A bírálat: Pontosan az. Nőhiány Ausztráliá ban Az ausztráliai nohiány miatt a hatóságok támogatják a férjhezmenési korban levő nők bevándorlását. A 18—35 év közötti egyedülálló nők ingyen utazhatnak Ausztráliába, és felvehetik az állampolgárságot. ... A tibetiek — mint ismeretes — bizonyos szempontból a technikai fejlődés legmagasabb fokán állnak. Nem maguk imádkoznak, hgnem fohászaikat szélhajtotta ima- malmok útján küldik az egek urához. Az imádkozás racionahzáílása most San Salvadorban is megkezdődött: az agyonterhelt, túl elfoglalt üzletemberek öreg templomosnéniket bérelnek föl, hogy imádkozzanak helyettük. * • « June Brown ausztráliai kertésznő azt állítja, hogy azért olyan üde színűek a virágai, mert minden hajnalban hegedűn muzsikál nekik. AK Muhamed iráni kovácsmester házasodni készül. Immár negyedszer lép frigyre. Kara 142 év. Saját állítása szerint azonban korábbi boldog házasságai olyan vasegészséggel áldották meg, hogy áhítva óhajtja a negyedik »rózsabilincset« is. Anna Doherty Peterborough (Anglia) lakos a klasszikus ókor királynőit utánozva tejben fürdöttmeg. A városka polgármestere, aki fölháborodva vette tudomásul a pazarlást, hogy a sok tej húrba ne vesszen, az elhagyott macskák menedékhelyére küldte a fürdőtejet. Azóta semmi különösebb baj nincs a pici nevelése körül... Vörös Márta Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünfc meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda- i ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca •.
