Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1963. május t*. cA if 6 ml fis kod ás napfétűjében \T olt az emberiség történetének olyan ~ kora, amelyben az egészségesek szent borzongással nézték értelmileg sérült társai­kat, hozzátartozóikat. Ismét más idő, amikor tudásuk számára elismerő tiszteletet követe­lő »tudósok« és vadszigorú egyházi férfiak ördöngösség címén pusztították az ideg- és elmebetegéket. Sokat falt fel elevenen a tűz közülük, ám nem halt ki az »ördöngösség«. A tizenkilencedik század elején és derekán is voltak még olyan államok, ahol börtönöket megszégyenítő ridegségű intézményekbe zár­ták azokat, akiktől tartott az egészségesek társadalma. És emlékezzünk csak... Talán a legtöbb falunak, városnak volt egy-egy el­árvult, magára hagyott szerencsétlenje. Hoz­zátartozói szégyellték, az idegenek pedig sokszor tréfát űztek belőle. Hiszen az ember ritkán gondol arra, amikor kicsúfolja a nyomorúságot, hogy nincs bebiztosítva a ha­sonló sorsra jutás ellen. Erre kellett gondolnom belépve a Rét­helyi Szociális Otthonba, ahol több mint há­romszázan élnek. Gyógyíthatatlan betegek. Ki teljesen itt felejtve, ki pedig úgy, hogy eljönnek néha a hozzátartozói — látogatóba és megnyugodni is. Mert megnyugodhat itt az is, akiben szorongó ellenérzés él szociá­lis intézményeink között az olyanokkal szem­ben, mint a kéthelyi. A felszabadulás előtt a Hunyadi grófok uralták ezt a hatalmas és jól gondozott park­kal ö\ ezett gyönyörű kastélyt. Akkor né­hány, most háromszázötven ember hajléka, otthona ez a büszke épület. Otthona valóban? Az. A gondoskodás napfénye ragyog a falák­Hárrnan a virágos folyosón. Sok dolguk mellett Is ráérnek a gondo ónok megállni egy kis be­szélgetésre. .. Bittér Magdolna fónővér kedvenceivel az udvaron, ról, a tükörsima, ragyogó par­c*J\/ nemze Egy kegyetlen régi „törvény“ margójára ★ Kik bázasúdhalnak mm ^OinajyszeiiiiiaiaD ? * Sütet leit a térképén: az egyke » gadni a szülők vagy a rokonok hatatlanul és váratlanul je- házassági kikötéseit. , lentkezik a gyermekáldás (So­kettrőL Olyan tiszták a háló­termek és valahány helyiség, amilyenek mindannyian szeretjük látni otthonunkat. És virág kint a parkban, vi­rág bent a folyosókon, a ter­mekben, a hallban elhelyezeti, társalgóban, illetve könyvtár­ban. Rádió és televízió van kettő is. Az otthon lakói bé­késen élvezik a napfényt a park frissen festett padjain elüldögélve. A házirend szabad mozgást enged a nap legnagyobb ré­szében. Lehet olvasni, baran­golni a park zegzugos útjain. És az otthonhoz tartozó gaz­daságban munkára is van le­hetőség. Évente saját fogyasz­tásra háromszáz sertést hiz­lalnak, ' konyhakertészetük nagyjából megtenni a szüksé­ges zöldségféléket és főzelék­növényeket. Csak ez volna a titka annak, hogy jól érzik magukat az otthon lakói?! Nem. nemcsak ez. Amit el-| mondtunk, az még csak az|| anyagi jólét magyarázata. A! lényegesebb, hogy a dolgozók és a tizennyolc ápoló élükön a vezetőnővel kedvvel, odaadás­sal végzik munkájukat. Orvo­sa nincs az otthonnak. Két- helyről dr. Botári Károly, So- mogyszentpálról dr Dorner Antal jár ki ellátni a betege­ket Ok ketten legalább any- nyira népszerű emberek itt, mint a hol »anyukám«-nak, hol »doktor néni«-nek, hol »földre szállt angyalinak ne­vezett vezetőnő vagy Magdol­na nővér, a főápolónő. Szabályos kis társadalom ez, a nagy társadalom humaniz­musa építette, emberszerete­tünk dédelgeti, hogy ne érez­zék elhagyottnak magukat, akik itt élnek. Azt mondta dr. Dobat Gábor, aki öt éve lakó­ja az otthonnak, hogy úgy tetszik, csak néhány hónapja van itt. Szereti a könyveket, ö a könyvtáros. Pranciakockás füzetlapot mutat, bal felső sarkában ott díszeleg a Somogyi Néplap fejléce. Nem is tud­tuk, hogy van itt egy helyi napi szenzációjáról számol be ez a házi újság. Elmenőben egy őszülő hajú férfitől meghívást kapunk a lakodalmára. Csengőszó hívja vacsorához a nagy családot. Láttuk egy csöppben a ten­gert, egy derűs, elégedett nap­ban a többit... És jó, nagyon megnyugtató volt látni. Több levelet kaptunk Nagy­atádról. Íróik arra hívták föl a figyelmet, hogy az ottani TÜZÉP-telepen a fuvarok kő­iül nincs minden rendben. »A Szorgalom és az Aranykalász Tsz bonyolítja le a tüzelő szállítást és az egyéb fuvaro­kat is. Az Aranykalász Tsz fogatainak irányítója, Németh Vendel igen könnyen dobálja a pénzt. Gyakran találni a kö­zeli kocsmában, iszik, mulato­zik, fizet másoknak. Vajon miből telik? A közösség pén­zéből? Csak úgy lehet, hogy becsapja a tsz-t és szállíttató- kat is. Nem szabadna az ilyen jó ivó embert felelős beosz­tásban hagyni, ahol nagy a le­hetőség a visszaélésre. Állít­sanak helyére ob rat, aki va­lóban megbízható, aki nem magának, hanem a közösség­nek dolgozik!« — olvassuk az egyik levélben. A Nagyatádi Járási Népi Ellenőrzési Bizottságot kértük meg az ügy kivizsgálására. »A bejelentőknek igazuk volt — állapította meg a NEB. — Németh Vendel valóban gyak­ran látogatja a kocsmákat, sokszor látni ittasan. A ter­melőszövetkezetek bizonylati rendszere igen tág teret ad a visszaélésre. A szállítási ok­mányokon sem a távolság, sem a tüzelő súlya nem szere­pel. így utólag a tsz vezetői nem tudják ellenőrizni, hogy a fuvarvállalók a keresett összeget fizették-e be. Bár a vizsgálat a visszaélés elköve­tésének tényét hitelt érdemlő­en bizonyítani nem tudta, több javaslatot tettünk a visz- szaélés lehetőségének meg­szüntetésére« — írta szerkesz­tőségünknek Molnár József elvtárs, a járási NEB elnöke. Többek között javasolták, hogy ellenőrizhetően, pontosan ve­zessék az okmányokat, s tün­tessék fel rajtuk a tüzelő sú­lyát is, két fuvarvállaló he­lyett egyet alkalmazzanak, s a jövedelmen a két tsz ará­nyosan osztozzon. Ellátogattunk a TÜZÉP nagyatádi telepére meggyő­ződni arról, hogy történt-e változás. Történt: Németh Vendelt az Aranykalász Tsz vezetői leváltották, és más munkakörbe helyezték. Utód­ja, Magyar István igen lelki- ismeretesen és hozzáértően látja el feladatát. Az általa vezetett okmányokból bárki bármikor megalapíthatja Mielőtt tCllltíl Nem tudom már, ki hasz­nálta az »elátkozott« jelzőt a negyvenöt ormánsági község valamelyikére: Móricz Zsig- mond, Kodolányi János vagy valaki más? — de akaratlanul is erre kell gondolnom, any- nyiira megdöbbentő és hihetet­len a mai fül számára mind­az, amit Soonogyszentpálon hallok. Ebiben a faluban még ma is dívik az egyke ... A tanácselnök — hatodik éve, hogy a faluiba került — sokat foglalkozott már a prob­lémával. Ismeri a település múltját, jelenét. számtalan kérdésben segített az itte­nieknek, de az egykerendszer­rel nem bír. Sem ő, sem a fa­lu többi vezető embere. — Próbálkoztunk ismeret- terjesztő előadásokkal, egyé­ni meggyőzéssel, még a plébá­nos is prédikált az egyke el­len a templomban, de nem megy... Boncolgatjuk az okokat; az elnök, Farkas Lajos — bér ő is csak hallomásból tudja mindezt — megpróbálja fel­vázolni Somogyszentpál évti­zedekkel ezelőtti képét. Job­bára 15—20—25 holdas közép­parasztok lakták az akkori Tótszentpál elnevezésű falut, s kevés kivétellel jó módban él­tek a családok. A szülők az­tán, hogy a vagyon szaporod­jék, már csecsemőkorban ki­szemelték egyetlen gyermekük jövendőbelijét, a házasulandó fiatalok pedig érzelmeik eile» nére kénytelenek voltak elfo­más anyagot szállítottak. A napi pénzbevétellel az utolsó fillérig elszámol, és áttekint­hető nyilvántartást vezet ró­la. Bár nem ennyire alapos, de ellenőrizhető a Szorgalom Tsz megbízottjának, Cseh Vendel fuvarvállalónak okmánykeze­lése is. De miért vannak ott még ma is ketten, amikor a NEB már februárban javasol­ta a szövetkezeteknek, hogy egyezzenek meg, hiszen ezt a feladatot egy ember is kényel­mesen elláthatja? Az Aranykalász Tsz vezetői szerint sincs szükség két em­berre a TÜZÉP-szállítások vállalásához. Elmondották, hogy néhány héttel ezelőtt megállapodtak a Szorgalom Tsz vezetőivel: az ő megbízott­juk, Magyar István végzi majd a munkát, irányítja a két tsz fogatait, s a napi le­vételt arányosan, igazságosan elosztják. »De mi erre csak rá­fizetnénk — tették hozzá. — A TÜZÉP-fuvarokból havi 10 000 forint bevételt is nye­rünk, a Szorgalom pedig eset­leg 3000 forintot havonta. Mé­gis belementünk, mert a szö­vetkezeteknek ebben és más­ban is segíteniük kell egymást, meg kell tudniuk egyezni, ók az.nbai nem tartották meg a megállapodást, továbbra is odaküldik fuvarvállalójukat. Most már nem is egyezkedünk velük.« A Szorgalom vezetői koráb­ban azt mondották a NEB-el- nöknek, hogy azért nem men­nek bele ebbe az egyezségbe, mert akkor elesnének a napi készpénzbevételtől. Ez nem igaz, hiszen a megállapodás sze­rint — bár Magyar István az Aranykalász tagja — naponta mindkét tsz-nek elszámolt vol­na a készpénzbevételből őket megillető résszeL Most tehát »két dudás van egy csárdában«. Reggel 8-tól délután 4-ig ott ül a nagy­atádi TÜZEP-telepen az Aranykalász és a Szorgalom Tsz megbízottja, s vállalja a fuvarokat. Van olyan nap, mi­kor tíz is alig akad. Aki ügye­sebb, annak több jut. Egy csöppet sem nevezhető nemes és ésszerű versenynek ez a vetélkedés! Megoldották az okmányok pontos, megbíz­ható vezetését. Hihetetlen, hogy ne tudnának megálla­podni a közös fuvarvállaló -'óiyéven és a bevételen Még ma is él olyan házas­pár a faluban, ahol a lányt egykor azzal fenyegtte az apa, hogy »agyonlőlek, ha nem le­szel a ... felesége«. Más eset­ben a templomban kényszerí­tették a menyasszonyt az »igen« kimondására, vagy unokatestvéreket adtak össze. Napirenden voltak a 14—16 éves korban kötött házassá­gok; s a két ember életét nem a kölcsönös megbecsülés és a szeretet kapcsolta össze, hanem a vagyon, a föld, a pénz... Nem a szeretet és nem a gyermek. Ebben a faluban íratlan, de szigorú törvény volt — és az még ma is a régi családok­nál —, hogy egy gyermeknél többet nem hozhat világra az asszony. Miért... ? Évekkel ezelőtt lent Dél- Raranyában, a Dráva menti Ormánságban beszélgettem egy idős tanácstaggal a vidék egy­kor hírhedt jellemzőjéről, az egykéről. Elmondta az öreg, hogy a kevés föld, a kilátásta­lan, sanyarú élet szülte az ormánsági egykét, a »sok az eszkimó, kevés a fóka« jelen­ségtől való félelem. Aztán, hogy a megváltozott életkörül­ményeket és gondolkodást bi­zonyítsa, elvitt néhány több gyermekes családhoz csak úgy találomra. A környék, mely Kodolányit a Sötétség, a Börtön című novellák, Mó­rickát keserű hangú riportok megírására késztette, olyannyi­ra megváltozott, hogy ma már alig találni a Baranya megyei Ormánságban gyermektelen vagy egygyermekes családot. Samogyszentpálon pedig a legtöbb családban még ma is törvény az egyke. — A régi családok leszár- mazottainál véletlenül sincs két gyermek — mondja a ta­nácselnök —, talán csak azok­nál. akik az utóbbi tíz évben költöztek a faluba. Mások voltak itt az okok, mint az Ormánságban; a szer­zett és a házasság által egye­sített vagyont annak idején egy gyerek örökölte — és nö­velte tovább. De ma ... ? A somogyszentpéli termelőszö­vetkezetet a jók közöt-t emle­getik a megyében, mégis _ a házasságot még ma is a régi vagyon szabályozza. Szükségte­len magyarázatot fűzni a né­zet helytelenségéhez. A ter­melőszövetkezetben nincs va­gyoni differenciálódás a tagok között, ezt bizonyára tudják is Somogyszentpálon. De ak­kor miért... ? A hetvennégy éves B. né­nit próbálom faggatni a régi dolgokról és a ma szomorú jelenségeiről. Nehéz szóra bír­ni. — Nekem semmi közöm azokhoz... — mondja a volt vagyonosokra célozva, mert B. néni régen a kisszámú szegé­nyebb réteghez tartozott. Az­tán csak ennyit felel a kér­désre: — A gazdag elvegyen egy szegényt...? Hát ho­gyan ... ? Gazdag a gazdaghoz ment. — Miért volt és van csak­nem minden családban egy gyerek? Gondolkodik, öreg szeme körül sűrűsödnek a ráncok. Megpróbál kitérni a válasz­adás elől. — Talán nem akarják, hogy legyen gyerek. „Nem akarják“ ... ? Hm ...! S itt jutunk el egy kényesebb — rendőrségi beavatkozást igénylő — problémához. So- rnogyszentpálon sok asszony­nak nem is lehet több gyer­meke ... Hat-nyolc évvel a házasságkötés után megszüle­tik az első — és egyetlen — gyermek, aztán ... — Ha még egy gyereket a világra hoznék, az • anyósom motgyszanilpálon a többség tra­gédiának tekinti...), s mivel már van egy gyermek, a fia­talasszonyt »kezelésbe« veszi a rokonság. A családi kupak­tanács dönt a születendő gyer­mek sorsáról. A döntés min­őig egyértelmű, legföljebb csak a választott módszerek között van különbség. Gyako­ri. hogy a várandós asszony vonatra ül, Budapesten, Keszt­helyen. Székesfehérváron ideiglenesen bejelentkezik egy lakásba, elmegy az orvosi bi­zottsághoz, s kéri a terhesség megszakítását. Előadódhat olyan eset is, hogy az utazás­ra nincs mód. A falu öregjei­nek törvénye egyformán ke­gyetlen — a gyermek nem szü­lethet meg. Az ötvenes évek elején a »bajba jutott« asszony fölke­reste Borcsa nénit, ő aztán jó pénzért vállalkozott a »mű­tétre«. Barcsa néni kapott is hatévi börtönt, de ez sem ráz­ta fel túlságosan a falut. Még ma is azt suttogják, hogy van néhány »angyalcsináló« — így nevezi a népnyelv ezeket a lelkiismeretlen törvénysértő­ket — a faluban. Hogy kik...? Az igazságügy feladata kiderí­teni. Mindenesetre többször is­métlődött már meg az alábbi eset. Kopognak az Siető ablakon, erre kiszól egy hang a füg­göny mögül: — Ha van két mázsa búzád, angyalom, akkor felöltő zök ... A beavatkozások a legtöbb esetben súlyos komplikációt okoztak, a beteg életét csak a gyors orvosi beavatkozás és a hosszú kórházi ápolás mentet­te meg. Mégsem tanulnak az esetből, és következetesen »bo- lond«-nak nevezik a több gyermekes »bevándorlókat«. Az mér a kérdés másik ol­dala, hogy az egygyermekes anya fia betegség vagy sze­rencsétlenség áldozata lett. s a szerencsétlen asszony pa­naszkodik. hogy öreg napjaira támasz nélkül marad — mert ilyen esetről is regéi a So­mogy szentpáli krónika. Vágj'a kihalásra ítélt utca... A Kos­suth Lajos utca felső része —• ahol egyáltalán nincs gyerek, csak öregek lakják a házakat — néhány év múlva elnépte­lenedik, s kopár, puszta falak hirdetik majd egy embertelen, idejétmúlt »törvény«, a va­gyonszerzés szülte egyke szo­morú históriáját. Az idős lakosság kihalásával, azt mondják, megszűnnek ezek a problémák Somogy - szentpáion. Lehet. De a mi társadalmunkban megengedhe­tetlen, hogy az ilyen súlyos jelenségek megoldását egy nemzedék »kihalására« bízzuk. Jó kezdeményezés az egyéni meggyőzés, az ismeretterjesztő •előadások rendezése és az is. hogj- a falu kultúrcsoportja népi táncjátékban gúnyolja ki a maradi hagyományokat, . de más is kellene. Esetleg haté­konyabb meggyőzés vagy fel­világosítás, s ha szükséges, a törvény adta paragrafusok szi­gorú alkalmazása. 1963-at írunk. Somogyszent- pálon még ma is kísért a múlt, s ez a mai emberséges, jó társadalmi, gazdasági vi­szonyok tükrében elképesztőbb és talán sótétebb. mint a negyvenöt hírhedt ormánsági »egyke-község példája« volt két-három évtizeddel ezelőtt. Vincze Jenő Vizsgázott hűtőkompresszor-kezelőt azonnal! belépéssel fölvesz a Somog megyei Húsipari Vállalat. Jelentkezés : Kaposvár, Vöröshadsereg útja 67—69. ____________ (3590) • » kiadés’i’ik«. T< lil'ir yó-r akkor is, ha csupán az otthon hogy a tsz fog"'ni k’ ek c mennyi tüzelőt vagy miijén kiszedné a szemem^ — mond- • is. -q egy riadt ftat-1»-r-n„nv. Szalui László fia hiába, olykor kiszámít­Az 1500 kötetes könyvtár olvasóterme. Nem üresek a kényelmes fotelok, olvasókedv ben nincs hiány. .. László Ibolya Két dudás egy csárdában

Next

/
Oldalképek
Tartalom