Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-18 / 114. szám
Kettős diploma Kőröshegyen P knés ötlettel teszi emlékezetessé a külföldi iáknak Kőröshegyet megyei idegenforgalmi MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA jfßajtiu, daloljunk .. Az enekles hagyományos, szép tavaszi seregszemléjére gyülekeztek a kaposvári gyermekkórusok vasárnap délelőtt a Csiky Gergely Színházban. Az idén negyedik alkalommal tartották meg az általános iskolák kórusainak dalosünnepét.' A színekben és külsőségekben pompás, gyönyörködtető rendezvény városunk tíz általános iskolai kórusának s a kórusvezetőknek jó munkáját, áldozatkészségét dicséri. Az énekkarok hanganyaga, összetétele, igényességre és tiszta hangvételre való törekvése nyilván nem egyenlő, vannak színvonalbeli különbségek, s ezek általában ismertek. Épp ezért nem áll szándékunkban rangsorolni az elhangzott produkciókat, illetve az iskolák kórusait. Köztudott dolog az, hogy mind égetőbb a hiány énekszakos nevelőkben. Így külön elismerés illeti azokat a kórusokat — úgy tudjuk, két. tő volt ilyen —, ahal nem szakos nevelők foglalkoznak a tanulókkal, s plántálják a fogékony gyermekiélekbe a muzsika, a magyar népdal kincseket érő birtoklását, élvezetét A műsorokat általában sok szép tavasz témájú kórus- műből, egy-egy népdalcsokorból vagy az úttörőélet vidám hangulatát tükröző dalokból állították össze igen változatosan. A nem ritka 80—120 tagú kórusok számai közé színt hozott a somogyi gyermekjátékok és táncok beiktatása (Zója Gyermeknevelő Intézet), valamint a Petőfi Általános Iskola furulyazenekarának színvonalas műsora. S itt említenénk meg egy sikeres beugrást is, a Tóth Lajos Általános Iskola kamarakórusáét egy ügyes kis dlrigens-»palánta«, Dárdai Árpád vezénylésével. Ez az alig tizenkét tagból álló együttes olyan csodálatos puhán és művészi érzékkel énekéi Bartókot, Kodályt és Mozartot, hogy lehetetlen meghatottság nélkül hallgatni őket A nagy kórusok műsorában is sok emlékezetes produkciót hallottunk. Általában ezeknek a hangversenyeknek sajátos hangulatot kölcsönöznek a több száz kristályosán csengő üde gyermekhangocska együttes harmóniái. Különösen, ha ezek éneklése olyan tisztán, és tegyük hozzá, a kamaraegyüttesükkel egy színvonalon sikerül, mint a Tóth Lajos Iskola kórusának számaiban. Hasonló tisztaságra való törekvést tapasztaltunk több más énekkarnál is. Ezt és a szép, érthető szövegmondás igényét különösen nagyra értékelhetjük az idei gyermekkórus-találkozón. S tekintve, hogy ez a törekvés nem volt hibátlan a különböző iskolák együtteseinél, lássunk néhány példát erre is. A Gárdonyi Géza Iskola énekkarában szinte mindvégig az alsó szólam intonált hamisan, s ezt az igényesen árnyalt előadás, a szép szövegmondás sem tudta feledtetni. A mintegy 140 tagú Berzsenyi iskolai kórusnál pedig a szoprán szólam kezdte alacsonyabban a halk tónusú népdalokat. S bár a vivace tempójú darabok jobban sikerültek, a »Békét a világnak!« című induló refrénjét mégis némi »csúszással« kezdtek. A figyelem és a biztos hangvétel egyik szép példáját a gyakorlóiskola kisdobosai nyújtották. A Vöröshadsereg úti iskola általában tisztán énekelt, azonban erőben, frisseségben többet is tudnának nyújtani. Lefelé húzott a szoprán szólam a II. Rákóczi Ferenc iskola énekkarában is,, itt az éneklőkedvet sok-sok hangképzéssel kell majd pótolni. Szép tiszta harmóniák jellemezték a Bartók Béla és a Hámán Kató iskolák számait. Ez utóbbi dicséretet érdemel igényes műsoráért és a R á nki-gyermek- dalmű részleteinek bemutatásáért külön isi. Nagy a színvonalbeli különbség a Petőfi iskola énekkara és kamarakóro- sa között az utóbbi javára, amely kirobbanó sikert aratott három műsorszámával. Csaknem háromszáz gyerek — négy iskola egyesített kórusának — éneke zárta be a sikeres dalosünnepet Kodály Nagyszalontai köszöntőjével. Meg kell emlékeznünk még arról, hogy ezen az ünnepen »házi szerzőt« Is avattak: Mózner János Kovátsné M. Gabriella szövegére komponált »Épül a tábor« című hangulatos dalát a Vöröshadsereg úti iskola, egy fiatal pedagógus, Pintér József Galagonya című meglepően jó és inven- ciózus kórusművét pedig a Petőfi iskola énekkara mutatta be a szerzők vezényletével. Szállítják megyénkből az éticsigát (Tudósítónktól.) Április végén kezdték meg az éticsiga felvásárlását a földműves- szövetkezetek. Megyénkből eddig főként Babócsa, Csokonyavisonta, Darány környékéről egy vagon éticsigát szállítottak a MÁVAD soproni telepére, s onnan nyugati országokba viszik. Több községben a falusi ifjúsági szövetkezetek tagjai is bekapcsolódtak a gyűjtésbe. A szezon előreláthatólag még három hétig tart. Az éticsiga összeszedése és felvásárlása népgazdasági érdek, mert országunk valutát kap érte. A gyűjtők is jól járnak: 3,50 forintot kapnak a csiga kilogrammjáért. Mivel az időjárás száraz, az a helyes, ha a szedők kora hajnalban kimennek a harmatos részekre — erdőbe és legelőre —, mert ott tanyázik az éticsiga. Olvasóink figyelmébe ! Közöljük kedves olvasóinkkal, hogy május 19-én, vasárnap Pintér István — Szabó László wmfim című legújabb kalandregényének közlését kezdjük el. A szerzők izgalmas, fordulatos írással örvendeztetik meg az olvasókat. A regény mai témájú, napjainkban játszódik, egy veszedelmes magyarországi kémhálózat felgöngyölítésének drámai eseményeit tárja a közönség elé. Mindkét darab népszerűségre számíthat. Ennek a kedves dalos_ Ünnepnek a jegyzetéhez talán még egy gondolatot adnánk. Igen örvendetes az, hogy sokan, egyre többen énekelnek általános iskoláinkban. A jövő a »szebben és még szebben« jelszóé legyen! Mert mindkettő nagyon fontos. Hogy miért, erre maga a Mester, Kodály Zoltán szavai adjanak választ: »A mi fiatalkorunkban volt egy álomképünk: az éneklő Magyarország. Álomkép volt ez, hiszen mai értelemben vett kóruskultúra akkor még nem volt. Amikor már úgy látszott, hogy álmunk lassan valóra válik, akkor az ágyúdórgés, a bombák csapkodása között elhalt az énekszó. Most újra énekel az ország, itt is, ott is új kórusok alakulnák. Azt akarjuk, ‘ és kívánom, hogy mindannyiunk éneke erősebb legyen az ágyúdörgésnél... « Wallmger Endre turis- hivatalunk. Szerződést kötöttek a helyi tsz-szel — az szállítja a »nyersanyagot« —, és a köröshegyi borospincét berendezik a kedves turista vendégek szives fogadtatására amúgy somogydasan: lóca, kecskelábú asztal, kármentő, pintes üvegek, s ami belefér... Hadd tudják meg, milyen is egy »echte Ungarische« pinceszer. Búcsúzáskor minden kedves vendégnek a kezébe nyomnak egy nagy formátumú díszes diplomát. Ezen angolul, franciául, oroszul vagy németül a következőket olvashatja: »Diploma X. Y. úr (asszony, kisasszony; nem kívánt törlendő) részére, aki magyarországi utazása alkalmával fölkereste Kőröshegy ősi községét. Nem sajnálta a fáradságot, felmászott a közeli szőlőhegyre, és nyárson saját kezűleg sütött szalonnájának elfogyasztása után jócskán felöntött a garatra a vidék híres borából. A sok erős bort tisztám, itta, és mindezt élve kibírta.« Aláírás: Rizl In- geborg, a Nemzetközi Pinceszer Szövetség ügyvezető főtitkára.« A külföldi turista, miután »megvédte«, kap egy diplomát. De mire átveszi — »Sejde a lábamon alig-alig állok...« —, úgy véljük, kettő lesz belőle... W. E. Szervezetlenség volt az oka... p anasszal fordultak szerkesztőségünkhöz a Kapos- 1 vári Építőipari Ktsz-nek a Füredi úti OTP-háza- kon dolgozó munkásai. Bírálták a szövetkezet vezetőit, mert nem gondoskodtak arról, hogy idejében megérkezzen az ebéd; megesett, hogy több mint két órát vártak rá, s előfordult, hogy a kiküldött edényeken rajta volt az előző étkezés rászáradt maradéka. Okkal háborodtak föl ezen az emberék, és sürgették az intézkedést. A szövetkezet vezetői nem várattak sokáig az orvoslással Anélkül, hogy tudtak volna vizsgálatunkról, intézkedtek. Amikor kint jártunk az építkezésen, már megérkeztek a viaszosvászon asztalterítők, és jóval kulturáltabb körülmények között étkezhettek az emberek, mint korábban. Az ebéd sem késik már, mindig megérkezik idejében. Tiszták az edények is, nincs ok a panaszra Nem lehetett volna mindjárt így kezdeni? P. Gy. Libacsalád Nyugdíjasok... A fehér asztaloknál fehér hajú emberek ülnek. A fejek összehajolnak, és a termet betöltő monoton zajból néha ezt hallja az ember: »Emlékszel, amikor... ?« Majdnem minden mondatot így kezdenek. Nyugdíjasok- Az emlékeikből élnek, és ezért is jó, hogy az Élelmezésipari Dolgozók Szak- szervezetének megyei bizottsága évről évre megrendezi a nyugdíjasok találkozóját. Pohár koccan, elül a beszédzaj. Hegedűs Antal elvtárs, az ÉDOSZ Somogy megyei Bizottságának elnöke üdvözli a nyugdíjasokat, majd Lengyel Miklós elvtárs, az ÉDOSZ Művelődési Otthonának igazgató, ja a nemrégiben megalakult nyugdíjasklub programját ismerteti. »Előadás a nyugdíjtörvényről ... Egészségügyi tanácsok időseknek... Kirándulás Veszprémbe...« Ilyen rendezvények szerepelnek a klub programjában, de nem ez ragadja meg elsősorban az idős embereket, hanem a törődés és az, hogy nem szakadnak el régi munkahelyüktől, találkozhatnak a munkatársakkal és az emlékekkel. Szirányi László zenetanár bekonferálja a Liszt Ferenc Zeneiskola növendékeinek ajándékműsorát; Corelli, Bach és Sibelius szerzeményeinek tolmácsolása után tapsra verődnek a tenyerek. Vacsora. Virsli, főtt kolbász és sör. Beszélgetés a fehér asztalok mellett — s közben hatvankettőre szaporodik a klub taglétszáma. Az asztalok felett közelebb hajolnak egymáshoz az ősz munkásfejek. »Emlékszel... ?« Nagyon jók az ilyen találkozók. Az ÉDOSZ-nál ez már hagyomány. És a többi szákszervezetnél ... ? Ritka. Pedig mindenütt vannak nyugdíjasoké. V. J. Vasúti közlekedés a Kaspi-tengeren A Kaspi-tengeren Baku és Krasznovodszk között a »Szovjet Azerbaidzsán« nevű vasúti komphajón rendszeres tengeri közlekedés nyílt meg. A komphajó harminc négytengelyes vasúti kocsit és háromszáz utast tud szállítani Fokozódik a sztrájkharc Olaszországban A milánói nagyiparosok Ven- tiquattro Ore című lapja megírja, hogy 1962-ben a sztrájkok miatt 181 732 000 munkaóra veszett kórba, több, mint 1955- től 1959-ig. Az idei februári sztrájkok miatt elveszett munkaórák száma abszolút értőkben több mint kétszerese volt a tavaly februárinak. Míg 1962 első két hónapjában a sztrájkok miatt tizenkétmillió munkaóra esett ki, az idei év első két hónapjában ez a szám megközelíti a huszonegymillió munkaórát. (MTI) Kutya bánata=? Hallo, te vagy az, Klotildkám? Itt Kratencsák Gedeon- né beszél. Hogyan? Nem ismerd föl a hangomat? ja, ja, igazad van, süketek ezek a telefonok. No, majd belefújok. így sem érted, ki beszél? Hát, Klotildkám, drágám, a volt iskolatársad, a Kinga kiabál bele ebbe az átkozott beszélőgépbe. Igen. Igen... Csakhogy tudod már, kivel beszélsz. Hogy minek köszönheted ezt a telefon- hívást?. . . Hát nehezemre esik kimondani. . . Tudod, drágám, én a Tojáshéjat Őrlő Vállalat anyag osztályán dolgozom. Igen, ott. Pocsék hely. Rossz a vállalat fölépítése, csak négy anyagbeszerző van, s dug’g vagyunk munkával. S rosszul is fizetnek. Én, aki a malomköveket szerzem be, hogy döcögjön az őrlőgép, mindössze ezerkilencszáz forintot keresek. Hogv ez nem is kevés? Persze* te járatlan vagy az ilyesmiben. Tudod te egyáltalán, hogy mennyit kell futkosni, míg egy ilyen gyenge nő, mint én, meg tud szerezni egy malomkövet? Sokat, angyalom, igen sokat. S mit kapsz azért a vacak százkilencven darab tízesért? Klotildkám, nem akarok sírni, de jóformán semmit sem tudok venni. Pedig a férjem, Gedeon is hazahozza a huszonöt—huszonhat darab százast. De mi az? Hogy kettőnknek ez elég? No, ne mondd! Épp csak élünk. Már vaj sem jut a kávénk mellé. Tegnap beszéltük meg Gedeonnal, hogy ezután hetente csak egyszer sütök tésztát. S még más takarékossági intézkedéseket is tervezünk. Gedeon ezután csak ötször vált inget egy héten. Eddig a drága minden nap tiszta inget vett fö]. Aztán további szorításokat is tervbe vettünk. Szalámis zsemle helyett csak szalámis kenyeret fogunk tízóraizni. Szörnyű, kérlek, hogy az embernek minden kényelemről, minden jó falatról le kell mondania. Te tudod, Klotildkám, hogy mindig utáltam a kicsinyességet. Te tanúskodhatsz arról, hogy iskolatársad, Misztóczy Kinga mindig nett, finom és jól táplált leányka volt. De hagyjuk a sok panaszt. Te ott dolgozol a Külföldi Szövetféleségeket Közvetítő Szaküzletben. Te könnyen tudnál nekem valami szép francia bársonyt venni. Az ára nem számít, szívem. Légy szíves, vegyél öt métert, ha lesz újból. És nagyon kérlek, hrd el hozzánk. Legalább megnézheted majd az ú.i televíziónkat. Mit mondasz? Hogy későn van az adásnak vége? Nem számít. Majd hazaviszünk az új Trabantunkon. Pár napja hoztuk haza Pestről. . . Pá, drágám... F. Lh SOftOK Félreértett tetszésnyilvánítás Ed Wynh, a közkedvelt Broadway-színész meséli első nyilvános fellépéséről. Egy még gázzal megvilágított szórakozóparkban szerepelt. Előadás után nem valami viharos, de örvendetesen kitartó taps csattant fel. Többször egymás után, kijött a függöny elé, és hálásan meghajolt a közönség előtt. Az ötödik haj lom gás után hirtelen valaki galléron ragadta, és kivonszolta a színpadról. »Te őrült, mit hajlongsz, nem neked tapsolnak — mondta az igazgató —, a moszkítókat csapják agyon.« ... Szokatlan ítélet Egy nyugat-berlini bíróság szokatlan ítéletet hozott egy 16 esztendős áruházi tolvaj- nő ügyében: két és fél hónapon át hetenként egy babaruhát kell varrnia és személyesen átadnia egy testi hibás beteg gyereknek. Ha az előírt idő alatt nem végzi el a munkát, a fiatalkorúak börtönében kell letöltenie a büntetését. A kislányt, áld két ruhát és egy szoknyát lopott, elrettentésül végigvezették a börtön épületében. * * * Hollandiában napjainkban már csak 1350 szélmalom található. Most mozgalom indult az országban a malmok: kitakarításáért és védelméért. Ugyanis a második világháborúban ezek a jellegzetes holland építmények hírszerző célt szolgáltak. A szélmalom vitorlájának forgási iránya, sebessége igen alkalmas volt arra, hogy nagy távolságiból jeleket kö- zöljemeík vele. A hírközlésnek ez a módja egyébként igen régi keletű. A szerelmes hol. landusok évszázadokkal ezelőtt a szélmalmok vitorlájával üzengettek vagy éppenséggel szerelmet is vallottak kedvesüknek. * * * Önkiszolgáló vicc Két asszony beszélget a presszóban a délutáni fekete mellett. — Az én lányom — mondja az egyik — varrni tanul, hogy ezentúl mindent maga varrhasson meg magának. A másik nem hagyja magát: — Az én lányom meg szülésznői tanfolyamra jár... * * * Megtörténhet a Nemzetközi Vásáron Klofác a feleségével és hat gy elmekével bekopogtat jó barátjához, Pemetéhez. — Ha nem lennénk a terhietekre — mondja neki —, a vásár idején itt aludnánk. — A kedves vendég mindig jókor jön — udvariaskor dik Pemete —, de miért nem alusztok otthon? —* Mert néhány kedves vendég rosszkor jött... Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11# Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16« Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitöknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. u. 6»
