Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-18 / 114. szám

Kettős diploma Kőröshegyen P knés ötlettel teszi emlékezetessé a külföldi iáknak Kőröshegyet megyei idegenforgalmi MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA jfßajtiu, daloljunk .. Az enekles hagyományos, szép tavaszi seregszemléjére gyülekeztek a kaposvári gyer­mekkórusok vasárnap délelőtt a Csiky Gergely Színházban. Az idén negyedik alkalommal tartották meg az általános is­kolák kórusainak dalosünne­pét.' A színekben és külsősé­gekben pompás, gyönyörködte­tő rendezvény városunk tíz ál­talános iskolai kórusának s a kórusvezetőknek jó munkáját, áldozatkészségét dicséri. Az énekkarok hanganyaga, össze­tétele, igényességre és tiszta hangvételre való törekvése nyilván nem egyenlő, vannak színvonalbeli különbségek, s ezek általában ismertek. Épp ezért nem áll szándékunkban rangsorolni az elhangzott pro­dukciókat, illetve az iskolák kórusait. Köztudott dolog az, hogy mind égetőbb a hiány énekszakos nevelőkben. Így külön elismerés illeti azokat a kórusokat — úgy tudjuk, két. tő volt ilyen —, ahal nem sza­kos nevelők foglalkoznak a ta­nulókkal, s plántálják a fogé­kony gyermekiélekbe a muzsi­ka, a magyar népdal kincseket érő birtoklását, élvezetét A műsorokat általában sok szép tavasz témájú kórus- műből, egy-egy népdalcsokor­ból vagy az úttörőélet vidám hangulatát tükröző dalokból állították össze igen változato­san. A nem ritka 80—120 tagú kórusok számai közé színt ho­zott a somogyi gyermekjátékok és táncok beiktatása (Zója Gyermeknevelő Intézet), vala­mint a Petőfi Általános Iskola furulyazenekarának színvona­las műsora. S itt említenénk meg egy sikeres beugrást is, a Tóth Lajos Általános Iskola kamarakórusáét egy ügyes kis dlrigens-»palánta«, Dárdai Ár­pád vezénylésével. Ez az alig tizenkét tagból álló együttes olyan csodálatos puhán és mű­vészi érzékkel énekéi Bartó­kot, Kodályt és Mozartot, hogy lehetetlen meghatottság nélkül hallgatni őket A nagy kórusok műsorában is sok emlékezetes produkciót hallottunk. Általában ezeknek a hangversenyeknek sajátos hangulatot kölcsönöznek a több száz kristályosán csengő üde gyermekhangocska együt­tes harmóniái. Különösen, ha ezek éneklése olyan tisztán, és tegyük hozzá, a kamaraegyüt­tesükkel egy színvonalon sike­rül, mint a Tóth Lajos Iskola kórusának számaiban. Hasonló tisztaságra való törekvést ta­pasztaltunk több más ének­karnál is. Ezt és a szép, ért­hető szövegmondás igényét kü­lönösen nagyra értékelhetjük az idei gyermekkórus-találko­zón. S tekintve, hogy ez a tö­rekvés nem volt hibátlan a különböző iskolák együttesei­nél, lássunk néhány példát er­re is. A Gárdonyi Géza Iskola énekkarában szinte mindvégig az alsó szólam intonált hami­san, s ezt az igényesen ár­nyalt előadás, a szép szöveg­mondás sem tudta feledtetni. A mintegy 140 tagú Berzsenyi iskolai kórusnál pedig a szop­rán szólam kezdte alacsonyab­ban a halk tónusú népdalokat. S bár a vivace tempójú dara­bok jobban sikerültek, a »Bé­két a világnak!« című induló refrénjét mégis némi »csúszás­sal« kezdtek. A figyelem és a biztos hang­vétel egyik szép példáját a gyakorlóiskola kisdobosai nyúj­tották. A Vöröshadsereg úti is­kola általában tisztán énekelt, azonban erőben, frisseségben többet is tudnának nyújtani. Lefelé húzott a szoprán szó­lam a II. Rákóczi Ferenc is­kola énekkarában is,, itt az éneklőkedvet sok-sok hangkép­zéssel kell majd pótolni. Szép tiszta harmóniák jellemezték a Bartók Béla és a Hámán Kató iskolák számait. Ez utóbbi di­cséretet érdemel igényes mű­soráért és a R á nki-gyermek- dalmű részleteinek bemutatá­sáért külön isi. Nagy a színvo­nalbeli különbség a Petőfi is­kola énekkara és kamarakóro- sa között az utóbbi javára, amely kirobbanó sikert aratott három műsorszámával. Csaknem háromszáz gyerek — négy iskola egyesített kóru­sának — éneke zárta be a si­keres dalosünnepet Kodály Nagyszalontai köszöntőjével. Meg kell emlékeznünk még arról, hogy ezen az ünnepen »házi szerzőt« Is avattak: Mózner János Kovátsné M. Gabriella szövegére kompo­nált »Épül a tábor« című han­gulatos dalát a Vöröshadsereg úti iskola, egy fiatal pedagó­gus, Pintér József Galagonya című meglepően jó és inven- ciózus kórusművét pedig a Pe­tőfi iskola énekkara mutatta be a szerzők vezényletével. Szállítják megyénkből az éticsigát (Tudósítónktól.) Április végén kezdték meg az éticsiga felvásárlását a földműves- szövetkezetek. Megyénkből eddig főként Babócsa, Csokonyavisonta, Darány környékéről egy vagon éti­csigát szállítottak a MÁVAD sop­roni telepére, s onnan nyugati or­szágokba viszik. Több községben a falusi ifjúsági szövetkezetek tag­jai is bekapcsolódtak a gyűjtésbe. A szezon előreláthatólag még há­rom hétig tart. Az éticsiga összeszedése és fel­vásárlása népgazdasági érdek, mert országunk valutát kap érte. A gyűjtők is jól járnak: 3,50 forin­tot kapnak a csiga kilogrammjáért. Mivel az időjárás száraz, az a he­lyes, ha a szedők kora hajnalban kimennek a harmatos részekre — erdőbe és legelőre —, mert ott tanyázik az éticsiga. Olvasóink figyelmébe ! Közöljük kedves olvasóinkkal, hogy május 19-én, vasárnap Pintér István — Szabó László wmfim című legújabb kalandregényének közlését kezdjük el. A szerzők izgalmas, fordulatos írással örvendeztetik meg az olvasókat. A regény mai témájú, napjainkban játszó­dik, egy veszedelmes magyarországi kém­hálózat felgöngyölítésének drámai esemé­nyeit tárja a közönség elé. Mindkét darab népszerűségre számíthat. Ennek a kedves dalos_ Ünnepnek a jegyzetéhez ta­lán még egy gondolatot ad­nánk. Igen örvendetes az, hogy sokan, egyre többen énekelnek általános iskoláinkban. A jö­vő a »szebben és még szebben« jelszóé legyen! Mert mindkettő nagyon fontos. Hogy miért, er­re maga a Mester, Kodály Zoltán szavai adjanak választ: »A mi fiatalkorunkban volt egy álomképünk: az éneklő Magyarország. Álomkép volt ez, hiszen mai értelemben vett kóruskultúra akkor még nem volt. Amikor már úgy látszott, hogy álmunk lassan valóra vá­lik, akkor az ágyúdórgés, a bombák csapkodása között el­halt az énekszó. Most újra énekel az ország, itt is, ott is új kórusok alakulnák. Azt akarjuk, ‘ és kívánom, hogy mindannyiunk éneke erősebb legyen az ágyúdörgésnél... « Wallmger Endre turis- hiva­talunk. Szerződést kötöttek a helyi tsz-szel — az szállítja a »nyersanyagot« —, és a köröshegyi borospincét berende­zik a kedves turista vendégek szives fogadtatására amúgy somogydasan: lóca, kecskelábú asztal, kármentő, pintes üve­gek, s ami belefér... Hadd tudják meg, milyen is egy »echte Ungarische« pinceszer. Búcsúzáskor minden kedves vendég­nek a kezébe nyomnak egy nagy formátumú díszes diplo­mát. Ezen angolul, franciául, oroszul vagy németül a követ­kezőket olvashatja: »Diploma X. Y. úr (asszony, kisasszony; nem kívánt törlendő) részére, aki magyarországi utazása al­kalmával fölkereste Kőröshegy ősi községét. Nem sajnálta a fáradságot, felmászott a közeli szőlőhegyre, és nyárson saját kezűleg sütött szalonnájának elfogyasztása után jócs­kán felöntött a garatra a vidék híres borából. A sok erős bort tisztám, itta, és mindezt élve kibírta.« Aláírás: Rizl In- geborg, a Nemzetközi Pinceszer Szövetség ügyvezető főtit­kára.« A külföldi turista, miután »megvédte«, kap egy diplo­mát. De mire átveszi — »Sejde a lábamon alig-alig állok...« —, úgy véljük, kettő lesz belőle... W. E. Szervezetlenség volt az oka... p anasszal fordultak szerkesztőségünkhöz a Kapos- 1 vári Építőipari Ktsz-nek a Füredi úti OTP-háza- kon dolgozó munkásai. Bírálták a szövetkezet vezetőit, mert nem gondoskodtak arról, hogy idejében megérkezzen az ebéd; megesett, hogy több mint két órát vártak rá, s elő­fordult, hogy a kiküldött edényeken rajta volt az előző ét­kezés rászáradt maradéka. Okkal háborodtak föl ezen az emberék, és sürgették az intézkedést. A szövetkezet vezetői nem várattak sokáig az orvoslással Anélkül, hogy tudtak volna vizsgálatunkról, intézkedtek. Amikor kint jártunk az építkezésen, már megérkeztek a viaszosvászon asztalterítők, és jóval kulturáltabb körülmé­nyek között étkezhettek az emberek, mint korábban. Az ebéd sem késik már, mindig megérkezik idejében. Tiszták az edények is, nincs ok a panaszra Nem lehetett volna mindjárt így kezdeni? P. Gy. Liba­család Nyugdíjasok... A fehér asztaloknál fehér hajú emberek ülnek. A fejek összehajolnak, és a termet be­töltő monoton zajból néha ezt hallja az ember: »Emlékszel, amikor... ?« Majdnem min­den mondatot így kezdenek. Nyugdíjasok- Az emlékeikből élnek, és ezért is jó, hogy az Élelmezésipari Dolgozók Szak- szervezetének megyei bizott­sága évről évre megrendezi a nyugdíjasok találkozóját. Pohár koccan, elül a beszéd­zaj. Hegedűs Antal elvtárs, az ÉDOSZ Somogy megyei Bi­zottságának elnöke üdvözli a nyugdíjasokat, majd Lengyel Miklós elvtárs, az ÉDOSZ Mű­velődési Otthonának igazgató, ja a nemrégiben megalakult nyugdíjasklub programját is­merteti. »Előadás a nyugdíjtör­vényről ... Egészségügyi taná­csok időseknek... Kirándulás Veszprémbe...« Ilyen rendez­vények szerepelnek a klub programjában, de nem ez ra­gadja meg elsősorban az idős embereket, hanem a törődés és az, hogy nem szakadnak el régi munkahelyüktől, találkoz­hatnak a munkatársakkal és az emlékekkel. Szirányi László zenetanár bekonferálja a Liszt Ferenc Zeneiskola növendékeinek ajándékműsorát; Corelli, Bach és Sibelius szerzeményeinek tolmácsolása után tapsra ve­rődnek a tenyerek. Vacsora. Virsli, főtt kolbász és sör. Beszélgetés a fehér asz­talok mellett — s közben hat­vankettőre szaporodik a klub taglétszáma. Az asztalok felett közelebb hajolnak egymáshoz az ősz munkásfejek. »Emlékszel... ?« Nagyon jók az ilyen talál­kozók. Az ÉDOSZ-nál ez már hagyomány. És a többi szák­szervezetnél ... ? Ritka. Pedig mindenütt vannak nyugdíja­soké. V. J. Vasúti közlekedés a Kaspi-tengeren A Kaspi-tengeren Baku és Krasznovodszk között a »Szov­jet Azerbaidzsán« nevű vasúti komphajón rendszeres tengeri közlekedés nyílt meg. A komp­hajó harminc négytengelyes vasúti kocsit és háromszáz utast tud szállítani Fokozódik a sztrájkharc Olaszországban A milánói nagyiparosok Ven- tiquattro Ore című lapja meg­írja, hogy 1962-ben a sztrájkok miatt 181 732 000 munkaóra ve­szett kórba, több, mint 1955- től 1959-ig. Az idei februári sztrájkok miatt elveszett mun­kaórák száma abszolút értők­ben több mint kétszerese volt a tavaly februárinak. Míg 1962 első két hónapjában a sztráj­kok miatt tizenkétmillió mun­kaóra esett ki, az idei év első két hónapjában ez a szám meg­közelíti a huszonegymillió mun­kaórát. (MTI) Kutya bánata­=? Hallo, te vagy az, Klotildkám? Itt Kratencsák Gedeon- né beszél. Hogyan? Nem ismerd föl a hangomat? ja, ja, igazad van, süketek ezek a telefonok. No, majd belefújok. így sem érted, ki beszél? Hát, Klotildkám, drágám, a volt isko­latársad, a Kinga kiabál bele ebbe az átkozott beszélőgép­be. Igen. Igen... Csakhogy tudod már, kivel beszélsz. Hogy minek köszön­heted ezt a telefon- hívást?. . . Hát ne­hezemre esik kimon­dani. . . Tudod, drá­gám, én a Tojáshé­jat Őrlő Vállalat anyag osztályán dol­gozom. Igen, ott. Pocsék hely. Rossz a vállalat fölépítése, csak négy anyagbe­szerző van, s dug’g vagyunk munkával. S rosszul is fizetnek. Én, aki a malomkö­veket szerzem be, hogy döcögjön az őr­lőgép, mindössze ezerkilencszáz forin­tot keresek. Hogv ez nem is kevés? Per­sze* te járatlan vagy az ilyesmiben. Tu­dod te egyáltalán, hogy mennyit kell futkosni, míg egy ilyen gyenge nő, mint én, meg tud szerezni egy malom­követ? Sokat, an­gyalom, igen sokat. S mit kapsz azért a vacak százkilencven darab tízesért? Klo­tildkám, nem aka­rok sírni, de jófor­mán semmit sem tu­dok venni. Pedig a férjem, Gedeon is hazahozza a huszon­öt—huszonhat darab százast. De mi az? Hogy kettőnknek ez elég? No, ne mondd! Épp csak élünk. Már vaj sem jut a kávénk mellé. Teg­nap beszéltük meg Gedeonnal, hogy ezután hetente csak egyszer sütök tész­tát. S még más ta­karékossági intézke­déseket is terve­zünk. Gedeon ezután csak ötször vált in­get egy héten. Eddig a drága minden nap tiszta inget vett fö]. Aztán további szorí­tásokat is tervbe vettünk. Szalámis zsemle helyett csak szalámis kenyeret fogunk tízóraizni. Szörnyű, kérlek, hogy az embernek minden kényelemről, minden jó falatról le kell mondania. Te tudod, Klotildkám, hogy mindig utál­tam a kicsinyességet. Te tanúskodhatsz arról, hogy iskolatár­sad, Misztóczy Kinga mindig nett, finom és jól táplált leányka volt. De hagyjuk a sok panaszt. Te ott dolgozol a Külföldi Szövetféleségeket Közvetítő Szaküzlet­ben. Te könnyen tudnál nekem vala­mi szép francia bár­sonyt venni. Az ára nem számít, szívem. Légy szíves, vegyél öt métert, ha lesz újból. És nagyon kérlek, hrd el hoz­zánk. Legalább meg­nézheted majd az ú.i televíziónkat. Mit mondasz? Hogy ké­sőn van az adásnak vége? Nem számít. Majd hazaviszünk az új Trabantunkon. Pár napja hoztuk haza Pestről. . . Pá, drágám... F. Lh SOftOK Félreértett tetszésnyilvánítás Ed Wynh, a közkedvelt Broadway-színész meséli el­ső nyilvános fellépéséről. Egy még gázzal megvilágí­tott szórakozóparkban szere­pelt. Előadás után nem va­lami viharos, de örvendete­sen kitartó taps csattant fel. Többször egymás után, kijött a függöny elé, és hálásan meghajolt a közönség előtt. Az ötödik haj lom gás után hirtelen valaki galléron ra­gadta, és kivonszolta a szín­padról. »Te őrült, mit haj­longsz, nem neked tapsolnak — mondta az igazgató —, a moszkítókat csapják agyon.« ... Szokatlan ítélet Egy nyugat-berlini bíróság szokatlan ítéletet hozott egy 16 esztendős áruházi tolvaj- nő ügyében: két és fél hó­napon át hetenként egy ba­baruhát kell varrnia és sze­mélyesen átadnia egy testi hibás beteg gyereknek. Ha az előírt idő alatt nem végzi el a munkát, a fiatalkorúak börtönében kell letöltenie a büntetését. A kislányt, áld két ruhát és egy szoknyát lo­pott, elrettentésül végigve­zették a börtön épületében. * * * Hollandiában napjainkban már csak 1350 szélmalom ta­lálható. Most mozgalom in­dult az országban a malmok: kitakarításáért és védelmé­ért. Ugyanis a második vi­lágháborúban ezek a jelleg­zetes holland építmények hírszerző célt szolgáltak. A szélmalom vitorlájának for­gási iránya, sebessége igen alkalmas volt arra, hogy nagy távolságiból jeleket kö- zöljemeík vele. A hírközlésnek ez a módja egyébként igen régi keletű. A szerelmes hol. landusok évszázadokkal ez­előtt a szélmalmok vitorlájá­val üzengettek vagy éppen­séggel szerelmet is vallottak kedvesüknek. * * * Önkiszolgáló vicc Két asszony beszélget a presszóban a délutáni fekete mellett. — Az én lányom — mond­ja az egyik — varrni tanul, hogy ezentúl mindent maga varrhasson meg magának. A másik nem hagyja ma­gát: — Az én lányom meg szü­lésznői tanfolyamra jár... * * * Megtörténhet a Nemzetközi Vásáron Klofác a feleségével és hat gy elmekével bekopogtat jó barátjához, Pemetéhez. — Ha nem lennénk a ter­hietekre — mondja neki —, a vásár idején itt aludnánk. — A kedves vendég min­dig jókor jön — udvariaskor dik Pemete —, de miért nem alusztok otthon? —* Mert néhány kedves vendég rosszkor jött... Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11# Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16« Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitöknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. u. 6»

Next

/
Oldalképek
Tartalom