Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-15 / 111. szám

Szerda, 1963. május 13. 3 SOMOGYI WfiPLAP ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT Háborúellenes megmozdulások Somogybán 1913-ban ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT két ontani a császárért és az «külügyi bonyodalmaikra te­háborúra készülődött az Oszt­rák—Magyar Monarchia. Az ország népeivel együtt me- gyénk lakossága is fölemelte tiltakozó szavát a militarizmus ellen. A legélénkebb aktivi­tást a mér több évtizedes múltú szociáldemokrata szer­vezetek fejtették ki. Nem vé­letlen, hogy a belügyminiszté­rium már 1912 végén utasítást küldött a somogyi főispánnak »mindennemű katonaellenes propaganda vagy szervezkedés megakadályozására«. 1913. ja­nuár 12-én a kaposvári szo­cialisták tüntetést rendeztek a kormányzat törvénysértései és a militarizmus ellen; ezen a megmozduláson — a ható­sági jelentések szerint — mintegy háromszázan vettek részt. Hasonló jellegű de­monstrációra került sor feb­ruár 9-én. KIVETTÉK RÉSZÜKET a megye dolgozói a kormányzat elleni általános sztrájkra való urak érdekeiért. A VÁRMEGYEHÁZÁN is ÉRZŐDÖTT a lakosság kor­mányellenes és antiimilitarista hangulatának hatása. A szűk- körű választójog . ellenére a hatalmon levő «munkapárt«- nak szép számú ellenzéke volt a megyei törvényhatóságban. Ez utóbbinak vezetői — gróf Széchenyi Aladár és társai — azonban csak hatalmi vetélke­désből álltak szemben a kor­mánypárttal, csupán a kevés számú »függetlenségi és 48-as« tanácstag volt következetesen ellenzéki. Jellemző, hogy ápri­lis végén — a közvélemény nyomására — a megyei tör­vényhatóság ellenzéki tagjai bizalmatlansági indítványt akartak benyújtani a kor­mányzat ellen. Széchenyi Ala­dár azonban ezt visszavonta a tantettel«, mivel — minden lát­szatéban zékisége ellenére — a monarchia kardcsörtető külpo- litükájót támogatta. Ez csaló­dást keltett a kaposvári bal­oldali körökben. Május 14-én azután —mivel a közvélemény az ügyet továbbra is számon tartotta — ismét beterjesztet­ték a bizalmatlansági javas­latot, a kormánypárti többség azonban elutasította. Ötven év telt el azóta. So­kat változott közben a világ és hazánk is. .Országunkban már a szocializmust építő né­pé a hatalom. Kormányza­tunk bel- és külpolitikája, né­pünk mindennapi helytállása szilárd békeakarata egyaránt szolgálja szabadságunkat és békénket. Ezzel emlékezünk legméltóbban az ötven évvel ezelőtti békemegmozdulások­ra. Merényi László országos készülődésből is. Február 23-án Barcson közös szociáldemokrata—polgári el­lenzéki gyűlést tartottak. Ha­sonló közös megmozdulások voltak ekkoriban Berzencén, Lengyeltótiban és Somogyud- varhelyen. A tömegek élénk aktivitásának láttán a főispán a belügymifnisztériumtól kar­hatalmi erősítést kért és ka­pott. Sajnos, a szociáldemok­rata pártvezetőség március elején leszerelte az általános sztrájkot, nem mert kockáza­tot vállalni. A nagy tömeg­sztrájk kudarca kétségtelenül nyomasztólag hatott a töme­gekre Somogybán is. A bal­oldali erők politikai aktivitása azonban nem szűnt meg. Mi­kor április végén a monarchia hadüzenettel fenyegetőzött, és a háború kitörése mindennap várható volt, a somogyi szo­ciáldemokraták és a baloldali »függetlenségi és 48-as párt« itteni szervezetei tütakozó- mozgalmat indítottak. A ka­posvári munkások antimilita- rista jelszavakkal, énekelve mentek végig a városon. A felvonulás — a Népszava tu­dósítása szerint — impozáns méretű volt. A szocialisták a város határában népgyűlést tartottak, s elítélték a mo­narchia külpolitikáját. Az ellenállás jele volt az is, hogy hadköteles fiatalok tö­megesen menekültek a Drá­ván át a szomszédos Horvát­országba, nem akarták vérü­Itt az alkilSR, éljenek vele termelőszövetkezeteink! A mezőgazdasági szakmunkásképzésről A mezőgazdasági szakokta­tás kérdése napjainkban sür­gető hangsúllyal vetődik fel. Ennek egyik oka, hogy szak­tudás nélkül nem léphetünk előre a mezőgazdaságban sem. Gyors fejlődésének megfelelő szakmunkásakat vár a mező- gazdaság. A mezőgazdasági szakmun­kásképző iskolában az oktató- nevelő munka színvonalának emelése, a gyakorlati életre való nevelés fejlesztése a fő feladat. ' A művelt szakmun­kásoknak nagy szükségük van a szakmai ismereteken nyug­vó jártasság elsajátítására, a gyakorlati készség fejlesztésé­Húsz szakma közül választhat­nak most végző általános isko­lásaink. Termelőszövetkezeteink ve­zetői tudják, hogy eredménye­ket csak művelt, hozzáértő szakemberekkel lehet elérni. Itt az alkalom, éljenek vele! Hozzá kell látni a szakmunkás fiatalság neveléséhez! A mezőgazdasági szakmun­kás-tanulóképzésről a Ka­posvári Járási Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztálya szí­vesen ad felvilágosítást az érdeklődő fiataloknak. Szlávik József mg. mérnök. TV ekidölt az ajtófélfának, és üres tekintettel né­zett a levegőbe. Ügy érezte, hogy semmit sem tud. Né­hány perccel ezelőtt még bele­belelapozott a tankönyvbe, hogy íölelevenííse az anyagot, de most, hagy az ajtón át ki­szűrődött a vizsgáztató tanár erélyes, rideg hangja, elhatal­masodott rajta a félelem. Már csak egy vizsgázó volt előtte. »Még néhány perc, és rám kerül a sor« — gondolta anélkül, hogy tulajdonképpen fel tudta volna fogni, mennyi is ez az idő. Most min* ha el­veszítette volna időérzékét is. Egyre az járt az eszében, hogy negyvenéves, hogy nagy gye­rekei vannak már, s itt szo­rong egy középiskolai tan­Ez az iskolatípus alkalmas arra is, hogy megerősítse a tanulókban az olyan jellem­vonásokat, mint a becsületes­ség, az őszinteség, a szülők, az iskola, az üzem, a tanárok, ne­velők tisztelete és szeretete. A tanultak a továbbképzésnek is alapot teremtenek. Termelő- szövetkezeteink tehát minél nagyobb számban szerződtes­senek le most végző VIII. osz­tályos fiúkat és leányokat! Mi­nél több fiatal, aki nem ta­nul tovább középiskolákban, kössön szerződést lakóhelyé­nek termelőszövetkezetével. A tanulmányi előmenetelt fi- gyelembevéve előre meghatá­rozott havi munkadíjakat biz­tosítsanak a termelőszövetke­zetek. A munkanapokra ebéd­térítés is jár, s évente egy munkaruha árát is biztosítják. MEGJELENT a Répszabadság Termelőszövetkezeti Tanácsadójának második füzete Az év elején már sok termelő­szövetkezeti vezető és tag megis­merte azt a hasznos füzetét, ame­lyet a Népszabadság szerkesztősé­ge adott ki Termelőszövetkezeti Tanácsadó címmel. Most megjelent a második ilyen tanácsadó, amely ugyancsak fontos kérdésekre ad feleletet. A kérdésekre a minisz­tériumok, főhatóságok illetékes szakemberei válaszolnak a Tanács­adóban. Nagy segítséget jelent a Népsza­badság Termelőszövetkezeti Ta­nácsadója mind a szövetkezeti ve­zetőknek, mind pedig a tagoknak. Hogyan lehet rendszeresen előleget fizetni? Mit kell tudni a beruházá­sokról? Hogyan vásárolhatnak gé­peket a szövetkezetek? Milyen új kormányintézkedések segítik a szarvasmarha-tenyésztést? Ezekre és hasonlóképpen fontos kérdések­re ugyanúgy pontos útmutatás ad a füzet, mint a szövetkezeti gazdá­kat érintő számos szociális, jogi problémára. Külön fejezetet szentel a tanács­adó a háztáji gazdálkodásnak. Is­merteti a közös és a háztáji gaz­daságok helyes kapcsolatának ki­alakítására vonatkozó tudnivalókat és azokat a módszereket, amelyek­kel növelni lehet a háztáji gazda­ságok termelését, jövedelmét. Jó néhány termelőszövetkezetben nem rendezték még kielégítően a ház­táji állatállomány takarmányellá­tását. A Tanácsadó ezzel kapcso­latban is sok értékes javaslatot tartalmaz. A Népszabadság Termelőszövet­kezeti Tanácsadójának második száma minden postahivatalban és postai kézbesítőnél kapható. — Mindebből az következik, hogy a diverzáns mát előre halálra ítélte valamennyi bűn­társát? — Feltételezem, hogy már eleve így döntöttek a határ túlsó oldalán. Az ellenség úgy tervezte meg a diverziót, hogy a részletműveletek meg­valósítása során egymás után megsemmisítik valamennyi végrehajtóját és mindazokat, akik véletlenül látták vagy régebbről ismerték a »Vö- rös«-t. A diverzáns így bizto­sította magát a leleplezés el­len. A halottak nem beszél­nek. Eljárásával ugyanakkor állandó rettegésben tartotta bűntársait. — Az orvost is meg akarták gyilkolni, pedig nem is látta a »Vörös« arcát. — Emlékezzék csak vissza, Vaszilij Kuzmics — folytatta az ezredes —, amikor az ellen­ség behatolt földünkre, min­dent elkövetett, hogy nyomait lünk hitetni, hogy a diverzáns nem jutott át a határon. A »Vörös« csak az utolsó pilla­natban vallott kudarcot, ami­kor Gowlen utasításának vég­rehajtására készült; az erdei rejtekhelyét akarta felrobban­tani. Pótrohov alhadnagy azonban bátor és átgondolt tettével nemcsak elősegítette az erdei rejtekhely felfedezé­sét és elfoglalását, hanem meg is sebesítette a »Vörös«-t, aki­nek most már nagyon nehéz lesz elrejtőznie. Egyelőre si­került megszöknie. A legfőbb feladatot azonban sikerrel megoldottuk; a külföldi felde­rítés áltál kigondolt nagysza­bású diverziót már megvalósí­tása kezdetén megakadályoz­tuk. Az erdei rejtekhelyen és az erdészházban talált okmá­nyok értékes anyagot szolgál­tattak, amellyel már foglalko­zik a nyomozó osztály. Az ok­mányok révéin derült ki az is, hogy az ártatlan külsejű »Ha­lász« azonos Otto Schnetzke német mérnökkel. Az ő köte­lessége volt az erdei rejtek­hely szerkezeteinek és egyéb berendezéseinek gondozása. Az is kiderült, hogy a föld alatti rejtekhely építkezését annak idején hadifoglyokkal végeztették. Egy üvegoe rej­tett levél, amelyet elástak a földbe, fényt derített a rej­tekhely építőinek tragédiájára. Beszélgetésüket az ügyeletes szakította félbe, aki kopogta­tás nélkül lépett be. Lenvá­szonba varrott csomagot tar­tott a kefében. — Ezredes élvtárs! Engedje meg hogy jelentést tegyek! Szmelih mérnök-őrnagy küld­te a csomagot. — Lássuk csak! Lássuk? — állt fel Resetov. — Érdekes lesz megtekintenünk. — Engedélyt kérek a távo­zásra! — fordult az ügyeletes az ezredeshez, majd a csoma­got az íróasztal melletti kis­asztalra helyezte. — Távozhat! De hol van Szmelih őrnagy? — A dolgozószobájában. — Amint végez a munká­jával, kéretem! — Parancsára! Vergizov zsebkésével elvág­ta a zsineget, és kibontotta a csomagot. Asztali telefonra emlékeztető készülék volt ben­ne. Felületét különleges anyag­ból készítették. Egyaránt ízlé­ses volt fényezett külseje, áramvonalas formája, a- kap-; csoló-berendezés. Resetov fi­gyelmét erős karcolás vonta magára, amely a készülék ol­dalán húzódott végig, ott, ahol az erősítő csavarok voltak el­helyezve. — Látszik, hogy a készülék Szmelih őrnagy kezében volt! — jegyezte meg Resetov. — Ártatlan játékszernek látszik, ped" ' r>rrúg nem hatástalaní­tották, ,L:i!os veszélyt rejtett magában. — Ezredes elvtárs! Engedje meg, hogy jelentést tegyek! — fordult hozzá, ismét az ügye­letes. — Tessék. — Az eligazítóból az ezre­des elvtársat kérik a telefon­hoz. — Rendben van, távozhat! Resetov felemelte a tele­fonkagylót. — Hallgatom ... Nem akarja önöknél hagyni? Rendben van. Kísérjék fel hozzám. — Vaszilij Kuzmics! Kérem, takarja le azzal a vászonnal a készüléket! — fordult Resetov az őrnagyhoz. Vergizov szótlanul teljesí­tette kérését. — Egyelőre távozzam? — Nem, még szükségem van önre — felelte Resetov, és az irattartóba tette az asztalon levő iratokat. Mintegy két perc múlva Belgorodova-Szeverinova lé­pett a dolgozószobába, és meg­állt az ajtóban, Az ügyeletes követte* FREILICHMANN: a Polip csápjai (117) eltüntethesse. El akarták ve­könyvvel a kezében. Hát kell ez neki? Micsoda őrültség volt beiratkozni! De akkor azoknak adott igazat, akik azt mondták, hogy »Kati, a múltban nem volt alkalmad tanulni, most van, csináld, a munkaköröd is megkívánja«. Jó, jó, de hát olyan kis ké­pességgel, mint amilyennel ő rendelkezik, ne menjen senki se iskolába. Éjjel-nappal tanul, mégis amikor eljön vizsgáz­ni, azt se tudja, amit addig, és áll, mint az a bizonyos sza­már. .. Elhibázott lépés volt a beiratkozás. Mosolyogni va­ló; nagyot akart, de ... — té- pelődött —, és elképzelte, hogy onnan a sarokból nézve micsoda szánalmas kis lény­nek hathat, amint gondosan ügyel arra, hogy ne nagyon re­megjen a térde. De most már hogyan mondja meg hogy al­kalmatlan a tanulásra. Mi lesz a következménye, ha közli ezt fölötteseivel, akk a fölvétel­kor mind gratuláltak neki? Mit mondanak, ha az iskola értesíti őket, hogy..; TV em is igen emlékszik rá, 1 ” hogyan került be a tan­terembe, a vizsgabizottság elé. Ijedtében még azt se figyelte meg, hogy ki jött ki, s miről árulkodik az arca. Nem is baj — gondolta —, most már mindegy, csak adja a tanár a kérdést, s jöjjön a szégyen, a megsemmisülés. Hej, mit kell dolgozni még máma, átkozott egy nap ez!..: Nagy lendülettel kezdett be­szélni, még mielőtt a gondol­kodási idő lejárt volna. A té­tel anyaga már az első pilla­| Ligyija erősen gyűrött ha-j muszürke kosztümöt viselt, | amely bal karja felett sza- 5 kadt és véres volt. Feketére | festett haja csapzott fürtök-1 ben lógott sápadt arcába. Re-J setovra függesztett nagy kék S szeme emlékeztetett csak szép- { ségére. Jobb kezében, lakat- ♦ tál és kapoccsal ellátott több-) zsebes, nagy irattáskát tar-; tott — Távozhat! — mondta Re- ] setov az ügyeletesnek. —Ké-; rém, jöjjön közelebb, Belgoro-J dova; foglaljon helyet. Ligyija két lépést tett előre, j de megszédült, és mielőtt J Vergizov elkaphatta volna, j fél térdre rogyott. Mégis el- J tolta magától Vergizovot, és ! nagy nehezen felállt. Resetov | a telefonkagyló után nyúlt, i — Azonnal kapcsolja a kór-i házat!... Az ügyeletes orvos- j sál beszélek?... Itt Resetov. j Autóval rögtön küldjön or- i vost ide a Központba... Igen. j (Nagyon kérem. — Nincs szükségem orvos- i ra! — mondta Ligyija. — Aj vérveszteség miatt vagyok t csak gyenge... Remélem, nem 5 használtak vizet a tűz oltásé-1 hoz... — jutott hirtelen eszé- i be. Sovány, elgyötört arcára j kiült az izgalom. (Folytatjukj natban úgy megvilágosodott előtte, mintha valaki erős ref- -ektort gyújtott volna föl ben­ne. Beszámolt Óceániáról, ter­mészeti kincseiről, társadalmi berendezkedéséről, gazdasági életéről. Beszélt, beszélt... A tanár bólogatott, ő pedig tovább erősített. Gyerünk — biztatta magát —, magyarázd meg csak részletesen, sokolda­lúan a témát, hisz a tanár szí­vesen hallgatja. Ügy tesz, mintha ő volna a diák, s tő­led értesülne minderről elő­ször. Lehet, hogy már nem­csak tanulni, hanem tanítani is tudsz másokat? .. > Az ötös, ahogyan a tanár mondta a felelet végén, még a folyosón is a fülében csengett; Játékosan ment a kijárat felé, aztán visszafordult: fel akarta idézni azt az alakot, aki nem­rég ott szorongott a tanterem- ajtóban. De sehogyan se si­került. Egyre arra gondolt, hogy most elmegy a vállalat­hoz, elvégzi munkáját, este pedig megoldja a számtanpél­dát. Igen, megvan, két isme­retlenes egyenlettel kell csi­nálni. Aztán tv-t néz a család­dal. Mielőtt a filmvetítésre sor kerülne, megpróbálja rá­venni férjét, hogy iratkozzon be az iskolába. Mert könnyel­mű, aki nem él ezzel a lehető­séggel. Élni, élni, élni kel! vele! TI c rózsás hangulatban vagy! — mondta ba­rátnője az utcasarkon. Mi tör­tént, hogy így ragyogsz? — Képzeld, ötöst kaptam az iskolában... kiáltotta vissza. — ötöst? — bámult utána az fejcsóválva. — Furcsa. Egy ötös miatt... Hm, már azt hit­tem, hogy tegnap kihúzták a nyereménybetétkönyvét. Szegedi Nándor Pontos nyilvántartást Bábonymegyeren! Találgatások, föltételezések előzték meg a népi ellenőrök vizsgálatát Bábonymegyeren. Sok szóbeszédre, bizonytalan állítgatásra adott választ ez a vizsgálat. A bejelentések java része igaznak bizonyult, s a kö­zelmúltban a bizottság olyan hiányosságokat állapított meg, amelyek a termelőszövetkezet vezetőinek mulasztásaiból adód­tak. Lehetséges, hogy az év első negyedében például mindössz^ kétszer vett be vagy adott ki anyagot a tsz két raktára? (Ä könyvelés legalábbis ennyiről ad számot.) Árut vásároltak* anyagokat használtak föl, de ennek semmi nyoma sincs az okmányokban. A takarmányki­adás keretutalványainak kiállí­tását ugyancsak mellőzték. Semmilyen nyilvántartás sem mutatja, hogy a tsz-elnök és a volt bérelszámoló magáncélra hányszor vette igénybe a szö­vetkezet fogatait, szállítóeszkö­zeit. A pénztárkönyvben szere­pel a befizetés, de hogy ki mennyi fuvardíjjal tartozott, ar­ról nincs tételes föl jegyzés. Április 1-től új főkönyvelője van a Rudnay Tsz-nek. Támo­gatni kell őt, mert enélkül kép­telen a számvitelben rendet te­remteni. B. », .

Next

/
Oldalképek
Tartalom