Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-14 / 110. szám
Kedd, 1963. május 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP Miért bánnak velük mostohán? Nem fogadják el a kijelölt illetményföldet a Alig tíz hold földről van Hapirpiiden •9 féli kiesé» |i»llása Interjú Kovács Endrével, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjével szó, a Kutasi Általános Iskola pedagógusainak illetményföldjéről. Kiss József iskolaigazgató a tantestület nevében levelet küldött a tsz vezetőségének, a Nagyatádi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályának és szerkesztőségünknek. Elpanaszolja, hogy a részükre kijelölt illetményföldön csak ráfizetéssel lehet kukoricát termelni. A szóban forgó terület annyira gyenge, hogy még szorgos munkával sem lehet a község termésének átlagát elérni rajta. — A kijelölt földet egyetlen tsz-tag sem fogadná el háztájinak, és a termelőszövetkezet is csak zöldtrágyának való növénnyel vetné el, amit aztán ősszel leszántana — mondta Kopecsni Vince tsz-elnök. Ugyanezen a véleményen volt a tanácselnök és a tsz-elnök- helyettes is. A terület vagy húsz évvel ezelőtt kapott utoljára istállótrágyát, és a szó légszorosabb értelmében vett gyenge termőfölddé vált a szervesanyagpótlás elhanyagolása miatt. Ezt bizonyítja, hogy a szövetkezetnek ezen a táblán holdanként mindössze két és fél mázsa napraforgója termett tavaly. Igaz, hogy aa előírásnak megfelelően jelölték ki az illetményföldeket, hiszen közel vannak a faluhoz, és a föld- könyv szerint a talajuk sem rossz, nyolc aranykoronás. De arra senki sem gondolt, hogy most vagy jövőre terem-e valamit. A pedagógusoknak a múlt évben ott mérték ki a földjüket, ahol a szövetkezeti gazdák háztáji földje volt, a Mester-dombon, s meg voltak elégedve. — Nem kérjük a legjobb területet, a törvényesen járónál kevesebbel is beérjük, csak legalább adna a tsz olyan földet, amit érdemes kukoricával elvetni — mondta az igazgató. í — Nagyon visszatetsző a tsz vezetőségének a válasza: nem kaphatnak a nevelők földet ott, ahol a háztájik vannak. Mindössze két ember, a tsz- elnöikhelyettes és rajta kívül még egy vezetőségi tag tartotta jogosnak az iskolaigazgató panaszát. Később a közgyűlés is elutasította a kérelmet.. Nem lehet nem észrevenni, hogy valami sántít a dologban, hogy a termelőszöveíkezeti vezetők és a pedagógusok között nincs minden rendben. Véletlen, hogy az iskolaigazgatót nem szokták meghívni vezetőségi ülésre, sem pedig közgyűlésre? Annál is inkább elgondolkodtató a probléma, mert a kutasi tantestület munkájára inkább dicsérő, mint korholó jelzőket lehetne találni. Foglalkoznak a gyerekekkel azon kívül is, hogy megtanítják őket írni, olvasni. Az iskolásak segítettek a tsz-nek a paradicsomszüretkor, az őszszel pedig, amikor már hideg idők jártak, csaknem húsz mázsa burgonyát szedtek ösz- sze a gyerekék a felszántott burgonyatáblákon. A kutasi pedagógusok a kutasi tsz-ta- gok gyerekeit oktatják, nevelik, készítik föl az életre, s velük — a nevelőkkel — mégis mostohán bánnak. Vagy nem lehet annak nevezni azt, hogy nekik csak olyan földet kutasi pedagógusok adnak, amilyet más talán meg sem munkálna? A tsz-irodában úgy számoltak, hogy az illetményföld egy holdjának tavaszi elmun- kálása, vetőmagja és elvetése a műtrágya árával együtt több mint 500 forintba kerülne. De mennyi tennivaló van még hátra a betakarításig! És a pedagógusok előtt ott a tavalyi példa: ugyanez a föld két és fél mázsa napraforgót adott... A jövőre nézve nem lesz probléma — ezt mondják a község vezetői —, mert a korábban zárt kertként használt föld egy részét is közös művelésbe vonják, abból mérik májd ki az illetményföldeket. De mi lesz addig, mit termelnek az idén? A kutasi tantestület nemrég úgy döntött, hogy a kijelölt területre nem tart igényt. Indokuk alapos, és méltányolni kellene. Addig, amíg nem késő, mert maholnap lejár a kukoricavetés ideje. Azzal a céllal kerestük fel Kovács Endre elvtársat, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjét, hogy megtudjuk, hogyan alakult a tervteljesítés vállalatainknál a kemény tél után. — Milyen kárt okozott a tél a tanácsi üzemeknek? — A telet megsínylették a mi vállalataink is — mondotta. az osztályvezető. — Szinte minden üzemünknek volt kiesése. Néhány helyen, így például a Fonyódi Tőzegki termelőnél, a Csurgói Faipari Vállalatnál, a Bánya- és Építőanyag-ipari Egyesülésnél igen súlyos kárt okozott a rossz időjárás. A tőzegüzem január 20-tól március elejéig egyáltalán nem kapott vagont az áruszállításhoz. Amikor végre megenyhült az idő, akkor meg azért nem tudott dolgozni, ment a víz elöntötte a munka- területet. Első negyedévi tervüket csupán 49 százalékra teljesítették. Csurgón a szállítási nehézségek miatt nem kapott elég anyagot a Faipari Vállalat, de szenvedett a sártól, a víztől is. Az első negyedévet 76,9 százalékos teljesítménnyel zárta. A Bánya- és Építőanyag-ipari Egyesülésnél a fagy miatt nem tudtak betonelemeket gyártani. Emiatt nem sikerült a téglához szükséges földet idejében előkészíteni. Akadtak vállalatok, amelyek a rossz idő ellenére sem maradtak le számottevően a tervek teljesítésében. A Kaposvári Vasipari Vállalat dolgozói — noha fiatal üzemükben még nem túlságosan kedvezőek a körülmények, — a nehezen fűthető helyiségekben is derekasan helytálltak, folyamatosan dolgoztak. Ezért minden elismerést megérdemelnek. Az első negyedévben mintegy 4 millió forint kieséssel számoltunk. — Mit tettek a vállalatok azért, hogy pótolják a kiesést? — Mihelyt az idő engedte, üzemeink teljes erővel a munkához láttak. Sok helyütt célul tűzték ki, hogy az első félév, illetve a harmadik negyedév végéig pótolják a kiesést. Belátták, hogy ezt úgy tudják a leggyorsabban megtenni, ha a feladatokat lebontják munkapadig, és a dolgozók azért versenyeznek, hogy a vállalatok beérjék magukat. Az erőfeszítés nem maradt eredménytelen.^ Az első negyedév végén az említett négymillió forint helyett csupán másfél millió volt a kiesés, azaz megyei szinten a tanácsi vállalatok 96,5 százalékra teljesítették tervüket. Áprilisban tovább javult a helyzet. Egyetlen olyan üzem sincs, amelynek a teljesítménye ne érte volna el a száz százalékot ebben a hónapban. — Mit várhatunk a következő hónapokban, hogyan sej gíti a vállalatokat az ipari ? osztály? vaiy (akkor a tanácsi ipar 4 százalékkal maradt le tervétől). Az ipari osztály dolgozói mindent megtesznek azért, hogy valamennyi vállalat sikeresen fejezhesse be az idei évet. Közbenjártunk azért, hogy biztosítsuk a kellő meny- nyiségű anyagot azoknak az üzemeknek, amelyek nehezebben tudják beszerezni, valamint hogy az olyan vállalatok — mint például a tőzegüzem —, amelyeknek munkájához elengedhetetlenül szükséges. hogy kellő időben rendelkezésükre álljon elég vasúti kocsi, megkapják azt. Az osztály munkatársai^ arra törekszenek, hogy sokat tartózkodjanak az üzemekben, különösen azokban, ahol nagyobb volt a lemaradás, és ellenőrzéssel, tanácsokkal segítsék a vállalatok vezetőit. Nápiren- den tartjuk a kiesés pótlását. Eredményt azonban csak úgy érhetünk el, ha a vállalatok is fokozzák erőfeszítésüket, ha pontosan fölmérik a tennivalókat, munkapadig lebontják a feladatokat, a versenyt a kiesés pótlására összpontosítják. Fontos az is, hogy betöltsék a munkaköröket; Nemrég azt a feladatot adtuk a vállalatok vezetőinek, hogy készítsenek ütemtervet arra vonatkozóan, hogyan akarják pótolni a kiesést. Azt várjuk, hogy az ütemtervet igen körültekintően, a munkásokkal való megbeszélés alapján csinálják meg, és hogy figyelembe veszik azokat a belső tartalékokat, amelyeknek feltárásával meggyorsíthatják a termelést. Még igen sok olyan lehetőség van az üzemszervezésben, az anyagmozgatásban, a gépek kihasználásában, a műszaki fejlesztésiben, amelyet nem eléggé használtak ki. Az ütemtervek segítségével mind mi, mind pedig az üzemek ellenőrizni tudják, hogy tervszerűen halad-e a munka, és kellő időben, felfedhetjük az esetleges akadályokat, eí tudjuk hárítani őket az útbóL Vállalataink vezetői és dolgozói sokszor bebizonyították, Hemesz Ferenc Orkánnal vágja a takarmánykeveréket a karádi Búzakalász Tsz-ben Szűcs Ferenc, a gépállomás traktorosa és Hegedűs János tsz-tag. FREILICHMANN: a Polip csapjai (116) — Nem tudom... Azt hiszem ... —- A kislányt itt hagyta? •— Igen!... Mi van agyárban? — Az imént beszéltem Rege tov ezredessel. A központban van, ami azt jelenti, hogy nines már baj a gyárral. Hogy érzi magát Vera Andre jewa? — »agyon gyenge... — Kivel beszélsz, Maja? — kérdezte .x lány háta mögül Vera Anéb-ejevna. Maja ijedten akart szabadulni Kosztricskin ölelő karjából. A férfi azonban nem engedte el, 95t magához húzta, és megcsókolta. — Bocsásson meg, Panyus- kina elvtársinál de nagyon sietek. A nagyon közeli viszontlátásra, da'ágárft — És Kosztricskin már el 1» tűnt. Vera Andrejevna a még mindig nagyon izgatott Maja kíséretében visszatért szobájába, és ölébe vette a hozzá kéredzkedő Annuskút. — Maja, vizsgáld meg a kislányt! Ligyija azr mondta, hogy beteg! De valőum, nézd csak! A teste szinte tűzben ég! — mondta erélyesen a még mindig álmodozó Majának, Huszonharmadik fejezet A Kreml toronyórája pontosan éjfélt jelzett, amikor Ver- gizov belépett Resetov dolgozószobájába. Erősen kezet szorítottak, és egymásra vetett pillantásukból öröm sugárzott. Ügy álltaik egymás mellett, mintha hosszú ideje nem találkoztak volna. Vergizovot öröm töltötte el, ahogy Resetovot hallgatta. Barátja, ez a hozzá hasonlóan már egyáltalán nem fiatal ezredes, töretlen akaratával és energiájával még sokáig szolgálhatja hazáját, óvhatja a szovjet emberek békés munkáját és nyugalmát. Éles telefoncsengetés szakította félbe beszélgetésüket. — Itt Resetov... — emelte fel a telefonkagylót az ezredes. — Micsoda? Hallom önt, Szmimov elvtárs! Teljesen eloltották? Gratulálok valamennyiüknek. Hogy érzi magát? ... Nem, előbb az egészségi állapotáról tegyen jelentést. Igazat mond?' Hallgasson csak ide: azonnal hagyja el a gyárat, és — indulás a kórházba. Nem! Semmi tennivalója nincs a gyárban. Már ön nélkül is elboldogulnák... Mi van az étkezde épületével? ... Csak az emelet? A raktárhelyiségek teljesen? ... Ki mondta? Matvejev? ... Természetesen! Az emberek élete mindennél értékesebb. Hát ez az! Nos, maradjon vissza Gavrilov törzsőrmester, ön pedig azonnal menjen kórházba... A viszontlátásra... Adja át neki a kagylót... — Matvejev elvtárs?... Nagyon örülök, hogy ezt hallhatom öntől... Ez érthető ... Mint minden gazdasági ember, természetes, hogy sajnálja az önre bízott javakat.. . Ez már egészen más beszéd! — élénkült fel Resetov. — A legnagyobb értékünk az ember ... Nem kell már tartania semmiféle veszélytől. Embereink azért még ott maradnak önöknél... Nincs mit köszönnie. A kötelességünket teljesítettük... Sztyepamkovszkijtól? Adja át üdvözletemet ... Tudok primorszki kalandjairól. Nem hallgatott rám, elutazott Primorszkba, és bőven volt része izgalmakban. Még jó, hogy könnyen megúszta ... Igen, tudok mindent. Hogy van Korallov? Nagy bátorságot tanúsított! Drozdov nálunk van a kórházban. A főorvos telefonált. Jobban érzi magát... Feltétlenül! A viszontlátásra. — Sztyepankovszkij velem együtt repült ide! — fordult Vergizov az ezredeshez, miután letette a kagylót. — Mi van vele? — Az úton mindvégig hallgatott. Természetesen nem könnyű neki. — Igen, nem könnyű... De eltértünk az alaptémától! — jegyezte meg Resetov. — Ön szerint, őrnagy, mi késztette Zapihalót arra, hogy megírja ezt a levelet, amelyben arról értesít minket, hogy különlegesen fontos közléseket kíván tenni, de csak élőszóval. Azt is megírta, hogy mikor és hol kerül sor a Varsavszkij doktor elleni merényletre. Sajnos, a nyomozás érdekéből nem tehettük meg, hogy Zapihalót már néhány nappalt előbb elszigeteljük. — A dolog úgy áll, Mihail? Nyikoiajevics — mondta Ver-? gizov —, hagy mi már csak| akkor ismertük fel a kancsalj szerepét, amikor a »Vörös«; abbahagyta Zapihalo lakása- ♦ nak látogatását, nem találko- ? zott többé a borbéllyal, és j csak összekötő útján érintke-f zett vele. S minthogy Zapiha-| lo ekkor már amúgy sem ? tudta, hogy a »Vörös« hol? tartózkodik, aligha lehetett | volna a segítségünkre. Letar- ? tóztatása esetén viszont az | ellenség értesült volna róla, | hogy tudunk az elrabolt kém- ♦ nő sorsáról. Ezzel csak inehe- ? zítjük feladatunkat, és meg-j könnyítjük az ellenség hely- ♦ zetét. Természetesein kár, hogy I Zapihalo nem került élve a | kezünkbe. Bizonyos adatok ♦ közlésével segítségünkre lehe- ? tett volna. Szerintem azért ír-? ta a levelet, mert megérezte, I hogy bukása elkerülhetetlen, | és könnyíteni akart a sorsán, s De elkésett... t — Logikusak az elképzelé- ? sei, Vaszilij Kuzmics! — fe- ? lelte Resetov. — Közrejátszott? azonban unokája életéért va-| ló aggodalma is... A nyomo-1 zás bebizonyította, hogy a di-? verzánssal hárman tartottak j közvetlen kapcsolatot: Zapi- • halo, a »Borotváltfejű«, vagy I ahogyan Drozdov nevezte őt:? a »Vasgyúró« és a »Halász«.? Mindhárman elpusztultak. A | Szilantyev család is elpusz-t tűit. Tudunk arról is, hogy? Szilaintyevók halála napján ♦ vendég járt náluk. Feltételez-? hető, hogy a »Vörös« látogat-? ta meg őket. Mindenkinek, f aki őt ismerte, meg kellett J halnia. Valószínűleg Zapihalo? unokájának dadája is látta aj diverzánst. És hogy Nyuhov, t a tervosztály helyettes vezető-» je látta-e a »Vörös«-t? Ügyi látszik, igen. (Folytatjuk — Tovább fokozzuk a kiesés pótlásáért folyó harcot. A tervet törvénynek tekintjük, s eltökélt szándékunk, hogy teljesítjük. Nem akarjuk, hogy megismétlődjön az, ami tahogy képesek nagy feladat elvégzésére. Bízunk abban, hogy az idén is így lesz, hiszen ebhez megvan minden lehetőség. Sz. N. HENCSEI GONDOK A régi elnök mindig egyedül vezette a szövetkezetei. Az utolsó fél évben még közgyűlést sem hívott össze. Hiába mentek hozzá a tagok aggályaikkal, hogy a tervezett 26 forint nem lesz meg, csak hitegette őket. A zárszámadó közgyűlésen aztán kiderült, hogy a 26 forint 14 forintra zsugorodott, de még ezt se tudták kifizetni, mert a szövetkezetnék nem volt pénze. 60 000 forint fizetnivaló maradt hátra. Azt mondják, hogy a régi elnök mindenkivel szerződést kötött, aki a faluiba jött. A sok szerződött növény munkáival nem bírtak a tagok. Végül is leváltották Horeczki Józsefet. • * * Amikor idejöttem, nem is gondoltam, mit vállalok — mondja Fonal Jenő, az új elnök. A tagság mellé állt, s azt várja tőle, hogy segítsen orvosolni a régi panaszokat. Olyan embert akar látni a vezetőség élén, aki határozottan megmondja a hibákat, és sSkra- száll a szövetkezet érdekeiért. Az új elnöknek is az a véleménye, hogy olyan kultúrákat kell termelni, amelyek nem sok kézierőt igényelnek. — Sajnos, az idei szerződéssel már nem tehettünk semmit — mondja. Csupán annyit s!ke- rült elérniük, hogy a Szigetvári Konzervgyárnak visszamondták 25 hold zöldséget. Helyette inkább burgonyát termeinek, — A kiút az állatállomány fölfrissítésében van — tartja az elnök. A fiatal növendék- állatok mellé jófajta, jó erőben levő állatokat kell venni. De először a szükséges takarmányt kell előteremteni. Ezért az őszre tervezik csak újabb jószágok vásárlását. A növénytermesztésben érdekeltté teszik a tagokat. Nem ígérnek felelőtlenül. Megmondják a tagságnak őszintén, hogy nem könnyű a dolguk. Nehéz lesz ez a gazdasági év, de még a kővetkező is. Az idei osztalékot 16,40 forintra tervezték. Kevés. Ezt tudja mindenki, de számolni kell a korábbi hibákkal és a szövetkezet mintegy kétmillió forintos törlesztenivalójával is. Azt tartják Honoséban, hogy »inkább tervezzünk kevesebbet, és osszunk többet.« K. L AZ ÉM 44. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT (Bpest, V., Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal fölvesz budapesti munkahelyekre kőműves-, ács-, állványozószakmunkásokat, építőipari könnyűgépkezelőket, kubikosokat, férfi segédmunkásokat. Szállást és napi egyszeri ét* kezést biztosítunk. Munkaruha, vidékieknek tanács- o igazolás és szakmunkások- 5! nak Bzyszám szükséges. ^
