Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-11 / 108. szám
Szombat, 1963. május 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP LÓHÁTRÓL Lóháton járja a határt Bütll József, a kisbárapáti Kossuth Tsz agronómusa. Képünkön: Borbély Sándor traktorost munkája befejeztével egy másik dűlőbe irányítja dolgozni. zr % Őfelsége, az aranyhal nyilatkozik Kik a sztárok? — Lesz-e vidéki turné? Zöldes színben csillogó ak- lya itt a székházban tartja ezt ! Hogyan tovább a tabi járásban ? (2) A közepesek példája nyomán váriumok, tüskéslevelű kaktuszok, zöld növényeik fogadják a látogatót az SZMT biológiai szakosztályán. Az ajtó mellett egy aranytestű hal lakomázik. Annikor meglát, felém fordul. — Elnézést kérek, hogy ebéd közben zavarom. — Nem tesz semmit, szívesen állok rendelkezésére. Közelebb jön az akvárium üvegéhez, barátságos íarkcsó- válgatás közben bemutatkozik. — Kínai aranyhal vagyok. Teste megvonaglik, még arainyszín űbb lesz. — Itt vannak a testvéreim és a feleségem is. — Mit ebédelnék? — Szárított vízibolhát és fonalférgeit. — Az a kék guiráni is a családhoz tartozik? — Nem, őt büntetésből tették ide. Megölte a feleségét. — Hg már így összebarát- koztumk, mutassa be társait. —* Általában mind melegví- zű halak. Dél-Amerikálból kerültek ide, az Amazonas környékéről. — Ön is? — Nem. Én Kínából jöttem. Ott már ősidőik óta tenyésztenek bennünket. — Elárulná az életkorát? — Kérem. Kétéves vagyok, de a többiek sem idősebbeké — Család? —- Hamarosan lesz. — Hogyan viselték el a hideg telet? — Fáztunk, különösen addig, amíg nem kaptunk az akváriumba fűtőtestet. — Ha jól tudom, önök most kiállításon vannak. — Igen, a Laitánka Művelődési Ház biológiai szakosztábenne, hogy a gyárban már minden rendbe jött, és túljutottunk a veszélyen. Ami pedig Vlagyimir Petrovicsot illeti, miatta éppen nem szabad aggódnia. Megfontolt ember. Vera Andrejevna gyengéd pillantást vetett rá, beburko- lózott gyapjúkendőjőbe, és fel s alá sétált a szobában. Végre csengett a telefon. Maja odasietett, de aztán észbekapott, és átnyújtotta a kagylót Vera Andrejevnának. — Igen, én vagyok, én, Ólja drágám! Mi újság a gyárban? — kérdezte izgatottan. — Onnan beszélsz? — Nyilvános állomásról beszélek, anyuskám! Katonák vették körül a gyárat. De az imént ugyaninnen beszéltem Vlagyimirral. Bizonygatta, hogy a veszély elmúlt. Halálos áldozat nincsen, de többen megsebesültek, különösen a tűzoltók közül. Ne aggódj, anyácskám... — Nagy a kár? — kérdezte alig hallhatóan az édesanyja. — Nem tudom — felelte Olga. — Ügy mondják, leégett az étkezde. Az üzemrészek egyáltalán nem szenvedtek kárt... A halálsápadt Vera Andrejevna átadta a kagylót Majának, maga pedig teljesen kimerültén dőlt a díványra. — Mama* mama, hallasz a kiállítást. — Kik a sztárok? — Velünk, kínai aranyhalakkal találkoznak először a látogatók, de sokat időznek ott az ablak mellett, azoknál a fecskefark ú. kék szemű vitorlás halaknál és itt a harmadik akvárium előtt, a neon- halaknál. Igen, igen, azoknál, »akiknek« az oldalán az a fényes, kék csík van. Ügy látszik, észrevették, hogy róluk beszélünk. Kíváncsian néznek felénk, aztán egy gyors farokcsapéssal eltűnnek. — Kik a látogatói? 1— Nehéz volna szakmák szerint elválasztani. A diákoktól a szellemi és fizikai dolgozókon keresztül a nyugdíjasokig mindenki jön. Még egy kínai békeküldött is meglátogatott bennünket. Erre különösen büszke vagyok. Nézze csak meg a vendégkönyvet. oda is beírt. — Hány halfaj ta van itt? — Huszonkettő, de a nyáron. elmegy a szakosztály Tapolcára, onnan hoznak lápi pócot is. — Mikor láthatja önöket a közönség? — Április negyediké óta minden pénteken, szombaton és vasárnap délután öttől nyolc óráig. — Vidéki turnékra nem mennek? — A nyáron négy akváriummal egy hétre elmegyünk Nagyatádra. Búcsúzom, indulok kifelé, de utánam szól. — Legyen, szíves, írja be nevét a vendégkönyvbe! — Bocsásson meg, erről majdnem elfeledkeztem. Kercza Imre engem? — kiáltotta Olga ijedten a kagylóba. — Olga, én vagyok. Maja! Elkértem édesanyádtól a kagylót. Nem, nem, minden rendben van ... Láttál valakit az ismerősök közül? — kérdezte, és füle tövéig elvörösödött. De Olga azt felelte, hogy a gyárban bizonyára valamennyien nagyon elfoglaltak, és nem hiszi, hogy sikerülne valakivel is találkoznia. Sietett azonban barátnőjét is megnyugtatni: halálos áldozat nincsen, túljutottak a veszélyen. — Nem tudod, kik sebesültek meg? — érdeklődött tovább is Maja. — Honnan tudhatnám? Art mondják, hogy csak egy sebesültet szállítottak el. a többiek folytatják a küzdelmet a tűzzel. Hanem valami oknál fogva mindenki gázálarcot visel a gyárban. — Miért? — izgult Maja. De a telefonfülke előtt már többen vártak, így hát Olga azt ígérte, hogy később még- egyszer telefonál. Maja a telefonkagylóval a kezében, szótlanul állt egy ideig, majd Vera Andrejevna vállára borult és sírva fakadt. — De miért sirsz, kislányom? — nyugtatta az idős asszony és átölelte. — Ha halálos áldozat nincs, akkor mindenki ők S ha valaki meg A gazdálkodásban tavaly a jók színvonalát a járás egyetlen szövetkezete sem érte el. A 28 tsz közül 15 közepesen működik. Több év szívós, kitartó munkájával jutottak el erre a szintre. A jelenlegi közepesek egy részéről, a nagyobb tsz- ekről szólva a megyei párt-vb előterjesztése is elismeréssel nyugtázta: Andocs, Kapoly, Karád, Nágocs, Tab és Zics közös gazdaságaiban ma az utóbbi évek fejlődésének eredményeként elfogadható rend uralkodik. Ezekben a szövetkezetekben szilárd kezekben van a vezetés, és gazdasági adottságaik is lehetővé teszik, hogy folyamatosan tovább erősödjenek. Így a járásban is van már olyan példa, amelyet követhetnek a gyenge szövetkezetek. Érdemes is, szükséges is a nagy tsz-ek fejlődésének tapasztalatait megismerni, elemezni és elterjeszteni. Megmagyarázhatatlan mulasztása a járási vezetésnek, hogy erre mindeddig nem fordított megfelelő gondot, nem szentelt neki kellő figyelmet. Ahol megszilárdult a vezetés A rendteremtést a nagy szövetkezetekben a hozzáértő vezetés kialakításával kezdték, a vezetés megszilárdításával folytatták. Csakis ez lehetett — másutt is csak ez lehet — az első lépés: olyan embereket állítani az irányító posztokra, akik képesek betölteni tisztségüket, és bírják a tagság bizalmát. Nem azzal jutott előbbre ezeknek a tsz-eiknek egyike sem, hogy alkalmatlan elnököt választott a tagság, és évről évre cserélgette vezetőit. Ellenkezőleg: az a siker magyarázata, hogy előbb vagy utóbb — többségükben már a kezdetben — megtalálták az elnöki tisztségre megfelelő embert, illetve kértek és kaptak átirányítással tapasztalt vezetőt. Így került elnöknek Andocsra állami gazdaságból Kustos István és Kapolyra a járástól Tengerdi Imre. A nagy szövetkezetek többségében állandósulták a vezetők, s van mórijuk arra, hogy beletanuljanak az irányításba, és gyarapodó tapasztalataik, bővülő helyi ismereteik alapján pontosabban fölismerjék a közös gazdaság fejlesztésének további tennivalóit. Karádon a fejlődés magyarázataként említik art is, hogy Kromek Pál — aki már hosz- szabb ideje tsz-elnök — a szövetkezeti demokrácia követelményeinek megfelelően, szilárdan támaszkodik a vezetőségre, minden fontos kérdést megviis sérült volna, győz a fiatalsága. Meg aztán lehet, hogy ok nélkül idegeskedel, talán ő nincs is a gyárban. — Feltétlenül ott van! — zokogott Maja. — Csakis ott lehet, ahol legnagyobb a veszély .. a — A veszély azonban nem mindig onnan jön, ahonnan várod..s A leány érezte, hogy beszélgetésük rossz irányba fordul. Azt mondta, jó lenne talán, ha Vera Andrejevna aludna egy kicsit — Hova gondolsz, Maja? Tudok is én most aludni.*: Néhány percig hallgattak. Maja észrevette, hogy valami ki nem mondott gondolat kínozza Vera Andrejevnát. — Tudod, Majácskám — szólalt meg végre —, folyton Ligyijára gondolok! Nem tudom őt lányomnak nevezni. Azóta, hogy megjelent nálunk, másodszor is szerencsétlenség zúdul családunkra ... Nem! Ne szakíts félbe! Hallgass végig! — mondta, mikor észrevette Maja tiltakozó mozdulatát. — Tudom, hogy nincs szabadlábon, és mégis úgy rémlik nekem, hogy a gyárban történt szerencsétlenség ismét csak az ő keze munkája. Lehetséges, hogy nincs köze hozzá, de mások folytatják az általa megkezdett sötét üzelmetat a testülettel. Az indokolt személycseréket rendre végrehajtották, s ezek révén erősödött a vezetés, és szilárdult annak egysége. A tsz-vezetőség jól együttműködik a község többi vezető testületével; közülük elsősorban a pártvezetőség az, amelyik személyi vagy személyeskedő viták helyett a szövetkezet erősítésének segítésére fordítja ereje legjavát. Kialakult a szervezeti élet Andocson a közgyűlések a fegyelmezettség és a szervezettség példás fórumai. Nyitott kérdést az elnök nem hagy, hanem válaszol mindenre. Arra is, ami a közös gazdaság dolgait illeti, meg arra is, ami egy-egy tagnak személyes problémája. Kustos elvtárs állandóan arra törekszik, hogy javítsa, tökéletesítse vezetési módszereit. Kezdetben — 1961 elején — zilált állapotokat talált, s kemény kézzel fogott a rendteremtéshez. Akkor a rendetlenség kedvelőinek és részeseinek nem nagyon tetszett ez a határozottság. Az idő, az eredmény az akkori kisebbséget igazolta: azokat, akik a lazaságok megszüntetését követelték. Ma azok vannak többségben, akik nem kívánják vissza az 1960-as zűrzavart. Azok vannak többségben, akik elismerik és becsülni, értékelni tudják az utóbbi két év fordulatát. S azok vannak többségben, aJkik hosszas magyarázás nélkül is megértik, hogy mit kell tenniük a közösség javára, és azon igyekeznek, hogy munkájukkal szerezzenek többet a megtermelt közös javakból maguknak. Helytállás, szervezés, hozzáértés, terelem és nevelés dolga ez, hosszas folyamaté, amelyet elkezdeni sosem késő, és amelyet abbahagyni sosem szabad. Mert az emberekkel való emberséges törődés, a velük való türelmes foglalkozás — ez a fő feladata a vezetőnek. S ha ezt jól végzi, akkor nincs talaja a széthúzásnak, nem próbálja bolygatni senki a háztáji területek elrendezett ügyét, nem garázdálkodhatnak mezei tolvajok, nem csellenghetnek naphosz- szat a fogatosok arra, amerre kedvük tartja. Andocs község és Kustos elvtárs példája éppen erre jó példa. Rendszer van a munkában — ez jellemző az említett nagy szövetkezetekre. A brigádvezetők megbeszélései nem esetlegesek, hanem tervszernek. Így idejében megtudják a tagok, hogy mikor mihez kell kezdeniük. Az egyik községben találkoztam a minap egy brigádvezetővel. Délelőtt a határt — Nem szabad így gondolkodnia, Vera Andrejevna.;. — Ne nyugtass te engem, Maja. Elmondtam, ami bántott, és máris könnyebb a lelkem. Lehetséges, hogy csak a fantáziám működik. De nyomozni fognak, és megtalálják a bűnösöket. Csak az a fontos, hogy nincsen halálos áldozat. Fáradtan dőlt le a dívány- párnára, és behúnyta szemét. Maja azt hitte, alszik, és meg se moccant, nehogy felébresz- sze. Mintegy tizenöt percig teljes csend honolt a házban. Hirtelen csengetés hallatszott az ajtó felőL Maja felugrott. Kinyitotta az ajtót, és der- medten torpant meg. Kisgyermekkel a karján Ligyija állt előtte... Maja határozott mozdulattal elállta az útját. — Ne merjen belépni-! Ha itt meglátja, az megöli őt — mondta halkan, nehogy Vera Andrejevna meghallja szavait. — Nem mehetek így el... Beteg a kislányom..; Valaki gondját kell viselje: ágyba kell fektetni! Nekem senkim sincsen! — Ki van itt? — kérdezte Vera Andrejevna, aki ekkor már Maja háta mögött állt. Ö’plytatjuk-l járva látta, hogy a kedvező időjárás hatására megnőtt az előhajtatott burgonya, s tölteni kellene. Mint mondta, délután megbeszéli ezt a mezőgazdász- szal a munkaelosztáson, s estig már szól is a fogatosoknak, hogy holnap reggel vigyék a töltőekét. Így van ez rendjén. A nagyüzemben — ahol megvan a tagokban a jó szándék, s dolgozni akarnak — semmi nem veszélyezteti jobban az ügyet, mint a tervszerűtlenség, a szervezetlenség, a fejetlenség. Ha az emberek nem kapnak megfelelő irányítást, akkor megkésik a munka, oda van a haszon. S a tabi járásban hány meg hány helyen van ez így! S íme. itt a példa a közelben: lehet ezt másként is csinálni, lehet úgy, ahogy art a rend és a közösség érdeke megköveteli. Helyes anyagi ösztönzés A nagy szövetkezetek elfogadható rendje art is jelenti, hogy sikerült megtalálniuk a legösztönzöbb jövedelemelosztási formát. Kapolyt például tavaly leginkább a munka pénzdíjazása lendítette előre. Jól felfogott érdekükben erre az évre is kitartottak a kapo- lyiak a pénzbeli elszámolás mellett. Mert a múlt évben tapasztalták: jól járnak vele. Andocson a vegyszeres kukorica növényápolására nincs gond, de törni le kell majd. Célprémiumot határoztak meg erre a munkára. Minden mázsából 6 kilót adnak ezen a címen. Karád immár második éve alkalmazza a nádudvari módszert. Az össztermés 20 százalékát adják 9 munkaegységgel együtt egy-egy hold kukorica megműveléséért, betakarításáért. 1961- ben nem premizáltak, s 7 mázsa csöves termést értek el; tavaly az anyagi ösztönzés hatására úgy kapáltak a tagok, hogy 28 mázsán felül termett a kukorica holdja. S erre az évre több kapálnivalót vállalt volna a falu, mintamennyit elvetettek. Vagy ott volt ugyancsak Karádon a trágyahordás. Azért említem ezt, mert a tabi járás egyik-másik községében 3—1 év óta felgyülemlett mennyiség is található a majorban vagy az udvarokban, és a vezetők el sem tudják képzelni, hogy hogyan hordassák ki. Nos, Karádon is gond volt ez sokáig. Aztán — mint dr. Verebéig László főkönyvelő elmondotta — teremtettek hozzá anyagi fedezetet. Célprémiummal, mázsapénz ellenében kihordatták a télen és a tavasszal az ösz- szeset. Nagyon megéri ez a ráfordítás, hiszen gyorsan visszatérül a kihordott trágya mázsája után adott néhány forint. A zicsiek pénzforrása Zicsnek jó híre van a járásban. Egy dolgozó tagra itt tavaly 14 330 forint értékű részesedés jutott — ez majdnem kétszerese a járási átlagnak. Azt tartják erről a faluról, hogy minden síkéiül neki, amibe belefog. Hallottam olyan véleményt is, hogy a szövetkezet virágmagiból és csirkéből tartja fenn magát. Ám amint Nagy Dénes, a szövetkezet mezőgazdásza tájékoztatott: virágmagot csupán 3,5 holdon termesztenek, s nem abból jön a nagy pénz. A baromfitenyésztés valóban sokat jövedelmez, de növénytermesztésük is szép hasznot ad, mert a hozamok jóval meghaladják a járási átlagot. S ami a baromfiállományt illeti: most már nem húscsirkével, hanem tenyésztéssel, tehát tojástermeléssel foglalkoznak behatóbban. Egy- egy tyúk átlagosan évente több mint 140 tojást adott. S ennek darabja 1 forint 76 fillér, mert a keltetőbe megy. Igen, ebből tekintélyes összeg kerekedik ki. S beszélgetés közben Felinger József, az egyik baromfigondozó kalauzol a farmon. Meg tudta mondani, hogy hova épül az idén tojóház, hova emelnek még egy épületet jövőre, aztán meg majd 1965-ben. A jelenből a jövőbe látni, meglátni a távlatot — ez az,' ami itt megvan, másutt meg hiányzik. A jövőről, a további fejlődés útjáról e nagy szövetkezeteknek szinte mindegyikében van már-már kialakult, világos kép. Tab kertészkedik öntözéssel; Kapoly határában ugyancsak működik az öntözőberendezés; Nágocson a tábla törzskönyv adatai eligazítanak a következő évek termelését illetően is. Vagy például Karád sertóshizlalásra szakosodik. 1961-ben 720, tavaly 1228 hízót adott közfogyasztásra, 1963-ra 1678 darabot tervez, a jövő évre pedig 2200—2400-at. Ennek megfelelően alakította ki a kukorica és az árpa vetésterületét, e feladat megoldásának biztosítására fejleszti kocaállományát, Előrelátás, céltudatosság Nem máról holnapra élnek. Látják, mert kiszámították a következő lépést, a következő lépéseket. Azért tehették ezt, mert a közös gazdaság kialakí- tásának kezdeti nehézségekkel járó és alapvető tennivalóit elvégezték. Azért tehettek, mert jó szakembereik vannak; például Karádon Huminszky József főmezőgazdász rajta tart. ja szemét a mindennapi feladatokon, de jut ideje arra is, hogy a továbbjutáson törje a fejét. A tabi járás említett szövet, kezetei sem beállt nagyüzemek még. Alakulnak, változnak, erősödnek, de már ráléptek arra az útra és azon járnák, amely a jövedelmezőbb nagyüzemi gazdálkodáshoz vezet Előbbre tartanak, mint a járás kisebb, zömben gyenge szövetkezetei. A termelés és a munka szervezésében, az adottságok kihasználásában és újabb lehetőségeik teremtésében, továbbá a haladó termelési és tenyésztési eljárások kipróbálásában van már határukon túlra kívánkozó gyakorlati tapasztalatuk. Meglepő, hogy e szövetkeretek vezetői, vezető szakemberei vajmi keveset tudnak másokról, a szinte barázdaszomszédos gyenge tsz-ek valóságos helyzetéről. A járási vezetés egyik sürgős feladata, hogy a hasznos tapasztalatokat, a nagyobb szövetkezetek bevált tapasztalatait terjessze el, s így állítsa a gyenge szövetkezetek megerősítésének szolgálatába. Kutas József (Folytatjuk.) Figyelem! Figyelem! Alkalmi szolgáltató részlegünk május 13-tól tűzifa-fűrészelést vállal. Továbbá triciklis áruszállítást, gázpalackok cseréjét, szén, fa behordását, tűzifa hasogatását, padlás, pince takarítását és mindennemű alkalmi munkát. A megrendeléseket Május 1. u. 12. sz. alatti résziegünknél lehet leadni. Telefon 23-96. Fodrász és Fényképész Ktsz. 1 (3589)
