Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-07 / 104. szám

Kedd, 1963. május 1, 3 SOMOGYI NÉPLAP Kézfogás Váratlan vendégek érkeztek a Csurgói Faipari Vállalathoz. A Barcsi Fűrészüzem igazgató­ja, egyik művezetője és mun­kaügyi előadója látogatott el a testvérvállalathoz. A két gyár vezetőinek ez a találkozása ese­ményszámba ment Csurgón. Mert noha mindkét üzemben fafeldolgozással foglalkoznak, minden másban elütnek egy­mástól. Barcson elsősorban fű­részárut készítenek rönkből, Csurgón pedig fűrészáruból fa­ipari terméket. Másként ala­kult e gyárak élete, különbö­zőek műszaki, feltételeik, adott­ságaik. Az’egyik közvetlenül a minisztérium irányítása alatt áll, a másikat — a csurgóit — a tanács üzemelteti. Érthető hált, hogy Szabó János, a Bar­csi Fűrészüzem igazgatója nem szokta fölkeresni a csurgói vállalatot. Nem lehet csodál­kozni azon sem, hogy a csur­góiak egy kissé meglepődtek a vendégek láttán. A barcsiak belemélyedtek a Faipari Válla­lat gazdasági problémádba, és tisztázták, megfelel-e a való­ságnak, hogy a csurgód üzem több minit egymillió forint veszteséggel zárta a múlt esz­tendőt, s hogy a korábbi évek­ben mi volt a baj ;.. A vendégek azonban közöl­ték, nem azért jöttek, hogy be­leüssék orrukat mások ügyeibe, turkáljanak az iratokban, vagy szemrehányást tegyenek valakinek is a sikertelenségek miatt, hanem hogy segítsenek. Azt szeretnék — mondották —, hogy a csurgód üzem mielőbb kikerüljön a hullámvölgyből. A csurgóiak megörültek en­nek. Az igazgató, aki nemrég került a vállalathoz, készsége­sen megmutatta az okmányo- kat, a gyárat, őszintén feltárta c4 nehézségeket. Szívesen fo­gadták a barcsiak baráti jobb­ját, és bíztak is a segítő kéz­ben. Hisz nemcsak a barcsiak hallottak híreket ...Csurgóról, hanem a csurgóiak is Barcsról. A Faipari Vállalat vezetőd, dolgozóinak egy része tudja, hogy a fűrészüzemben jól mennek a dolgok, sokat fejlőd­tek, jó a munkaszervezés, van elég szakember. Van tehát ta- nulndvaló a barcsiaktól. Ez már az első üzemi szemle után be­bizonyosodott. Szabó János igazgatónak és munkatársainak éles szeme rögtön észrevette, hogy túl költséges az anyag- mozgatás a Faipari Vállalatnál, tetemes mennyiségű az elfek­vő anyag, rossz a tárolás, s fö­lösleges, korhadó fűrészáru fertőzi az egészséges fát. A vendégek több mint tíz pont­ban foglalták össze a tenniva­lókat. Ezzel persze nem fejezték be tevékenységüket. Ügy váltak el, hogy még gyakran el fog­nak jönni. Mielőtt azonban sor kerülne a következő látogatás­ra — mondták —, szeretnék, ha a csurgóiak is ellátogatná­nak Barcsra, és körülnézné­nek a fűrészüzemben. Szabó igazgató, aki megyei tanácstagi feladatának tekinti a patronálást, elkérte a Faipari Vállalat munkatervét, hogy át­tanulmányozhassa az újabb ta­lálkozásig. A csurgóiak szíve­sen odaadták. Az igazgatónak azóta mindig keze ügyében van, s ha csak teheti, azt ku­tatja, hogyan lehetne olyanná tenni, hogy a csurgói vállalat kilábaljon a bajból. Már belé- idegződött, hogy saját üzemé­nek munkatervén kívül el kell roélyednie a másikéba is, amely azóta, hogy a két gyár vezetői kezet fogtak egymással, közelebb került hozzá, s csak idő kérdése, mikor emelkedik magasabbra a gazdálkodásban is. Szegedi Nándor Traktor nélkül EGY TRAKTOROSTÓL EL­VETTEK A GÉPÉT anélkül, hogy beszéltek volna vele, anélkül, hogy körültekintően megvizsgálták volna az ügyéit. Mechanikusan döntöttek sor­sáról, nem értékelték odaadó, lelkiismeretes munkáját, szer róny, emberséges magatartá­sát. A Fonói Gépállomás új ve­zetői elsősorban azért téved­tek Kapinya József traktoros rovására, merte nem tájéko­zódtak több oldalról, nem tet­tek mérlegre több véleményt: egy kósza hír, egy kétes meg­állapítás és a látszat többet nyomott a latban, minit a traktoros valóságos munkája és magatartása. Kapinya József a csornai Tavaszi Fény Termelőszövet­kezetben dolgozott tavaly UTOS—3 típusú gépévéL Az­után, hogy leesett az első hó, fáit fuvarozott a gépállomás­nak egészen február 5-ig. Ak­kor bevitte gépét Fonóiba kar­bantartás végett. Raj cs Sán­dor, a gépállomás akkori igaz­gatója megígérte a traktoros­nak, hogy az idén is Csorná­ba osztja be, hadd legyen odahaza beteg édesanyja mel­lett. A dologiból azonban nem lett semmi, mert akik jól ismerték Kapinya József mun­káját, elkerültek a gépállo­másról. A fomezőgazidász még januárban, Somogyvári Mihály brigádvezető meg február vé­gén (tanácselnöknek válasz­tották meg a szabadiak). Már­cius elején pedig új igazgató állt a gépállomás elére. A Somogy v ári-brigádot meg­szüntették, a traktorosokat és a gépeket a megmaradt bri­gádokhoz osztották be. A Cser mában lakó Kapinya Józseffel senki sem beszélt az átszerve­zés után, új brigádvezetője sem tájékoztatta semmiről A A Siófok és Kör­nyéke Földműves- szövetkezet Ságvá- ron 34 .sertést hiz- 1 altat- A sertések, amelyek február közepén 62 kilo­grammos átlagsúly­ban kerültek Ság- várra, most már elérik a 125—130 ki­logrammos súlyt. & gépállomás vezetői levélben értesítették a környező közsé­gekben élő traktorosokat, hogy mikor jelentkezzenek Fonóban. Kapinya József nem kapta meg az értesítést, valahol el­kallódott a neki szánt levél. Mivel nem volt ott a gépel­osztásnál, kihagyták a számí­tásiból. A brigádvezetok kü­lönben is a régi embereiket helyezték előtérbe, a Somogy- vári-bri pádból átkerült trak­torosokat meg inkább mellőz­ték. Tetejében valaki olyan tájékoztatásit adott a gépállo­más vezetőinek, mikor Kapi­nya József neve szóba került, hogy a csornai Tavaszi Fény Termelőszövetkezetben, dolgo­zik, nem a gépállomáson, A traktorost kipipálták, nem fog­lalkoztak tovább az ügyével, senkinek sem jutott eszébe, hogy jó lenne meggyőződni róla, vajon igaz-e ez az állí­tás. A kczbeszólásnak annyi alapja volt, hogy valóban szó­ba jött ilyesmi. Ha a csornai termelőszövetkezet megvásá­rolhatta volna a gépállomás­tól Kapinya József UTOS-át a faluban lakó szakembert ültetik a gépre. Mivel a járá­si mezőgazdasági osztály ke­resztülhúzta a Tavaszi Fény számítását, tárgytalanná vált Kapinya József otthon mara­dása; A CSŐM AI FIATALEM BÉR nemcsak traktor, hanem munka nélkül is maradt Amikor összetalálkozott Nie- dermayer Józseffel, új brigád- vezetőjével megérdeklőd te, hogy mikor kezdheti a mun­kát. Az tehetetlenül széjjel­tárta a karját: — Már késő, elosztották a gépeket! Kapinya József ekkor la­punktól kórt segítséget. Sza­bolcsi János, a gépállomás igazgatója érdeklődésünkre a következő tájékoztatást adta: — A panaszos egyenértékű gépet kapott az UTOS-sal. Ed­dig nem jelentkezett munká­ra. Hiába kérte a brigádve­zető, nem vett részt a téli giépjavításbain sem. Hogy ez a tájékoatatás nem volt helytálló, kiderült egy későbbi beszélgetésből. Ami­kor Fonóban jártunk, Szabol­csi elvtárs bevallotta, hogy ekkor hallott először Kapinya József ügyéről. Munkára is csak a telefonbeszélgetés után küldték. Gyurisics Elein mellé osztották be másodműszakba. A Szabadiban dolgozó trakto­ros azonban elküldte a nála jelentkező traktorost: — Ne­kem sincs munkám! — Kapi­nya József csak akkor ülhe­tett gépre, amikor a Gépállo­mások Megyei Igazgatóságáról kint járó Pecze Lajos főmező­gazdász utánanézett ügyének. FREILICHMANN: a Polip csapjai (110) A »Halász« a nádashoz köze­ledett. Mint mindig, erősen előregömyedve ült a csónak­ban, és lassan evezett. Az al­hadnagy észre vette, hogy óva­tosan fürkész jobbra-balra, majd eltűnik a nádasban. A túlsó parti sziklás rész felől az az őrszem jelezte: a csónak annyira előrehaladt a nádas között, hogy a benn ülő már nem láthatja a tavat. Ekkor Potrohov két bajtársó- vaü a »Halász« nyomába eredt. Az őrszemek is minden oldal­ról feléje eveztek. A nádas szé­lénél ketten visszamaradtak, a többiek csatlakoztak parancs­nokukhoz. Az egyik messze megelőzte a többit, hogy mi­előbb elérje Potrohovot, aki már messziről észrevette, hogy a baloldali őrszem ül benne. A fekete hajú, kis bajuszú, villo­gó szemű grúz Vacsnadze, amint Potrohov mellé ért, hal­kan jelentette: — A torkolatnál levő őrsze­met elkáíbították. Csak az imént tért magához. — Folytassa az adott fel­adat végrehajtáséit. >— Farancsára! Tehát Belusenkót efflkábítot- ták az őrhelyén. Ahhoz, hogy olyan hatalmas embert, mint Belusemko, kddöntsenek a sor­ból, rendkívül nagy erőt kel­lett kifejtenie. Ez a roskatag, satnya »Halász« változott volna át hirtelen atlétává? Eléggé valósizán útién.. Potrohovnak azonban eszébe jutott a csó­nak tűlmerülése. Minden bi­zonnyal valaki elrejtőzött ben­ne. A csónakok gyorsain felsora­koztak a bekerítésre. A ná­dasban, közvetlenül a sziklás part közelében, könnyedén ringott a »Halász« csónakja. De senki sem ült benne. Egyet­len percet sem veszíthettek! Potrohov beugrott a vízbe, in­tett embereinek is. Egyikük azonnal »Figyelem!« jel zést adott: valamennyien feléje fordultak, és szinte megder­medtek a váratlan látványtól. Baj társuk karján tartotta a »Halász« élettelen testét. Kö­rülötte véres volt a víz. A meggyilkoltait elhelyezték az egyik csónakban, Potrohov pe­dig a sziklás partrész felé ve­zette csapatát Most már bizo­nyosra vette, hogy a csónakban nemcsak a »Halász« ült De hová tűnhetett el a gyilkos? Az alhadnagy megvizsgálta a sziklás térséget A víz szint­jénél nyílást fedezett fel. Számtalanszor bejárta már ezt a környéket, de eddig so­hasem vette észre. Azt is lát­ta, hogy a szint emelkedik, és a víz fokozatosan elönti a hasadékot. Mindent megér­tett. Eddig a dagály mindig elfedte előle a nyílást. Óva­tosságra intette bajtársait majd zseblámpájával bevilá­gított. Barlangot látott, amely­nek víz csillogott az alján. Habozás nélkül bekúszott. Egy méternyire juthatott elő­re, amikor lépcsőt vett észre. A lépcsőfokok valahova fel­felé vezettek. Potrohov zseb­lámpájával jelezte katonái­nak, hogy kövessék. De csak tíz ember jutott be a bar­langba, mivel a víz közben ismét eltakarta a bejáratot. Gennagyij csapata élén megindult a lépcsőin felfelé. Kis térségre jutottak, ahon­nan tűzálló téglával borított fal vezetett tovább. A kis tér végében vaslemezekkel fedett lejtős részre bukkantak. Ezen, mint valami csúszdán, köny- nyen le lehetett ereszkedni, de a visszatérés lehetetlen­nek látszott. Potrohov zseb­lámpájával még egyszer meg­vizsgálta a helyet. Ameddig csak látni lehetett, a fény egyforma sima felületet vilá­gított meg. A zseblámpa vá­ratlanul kirepült Potrohov k*­Valóban igaz, hogy Somogy-1 vári Mihály brigádvezető többször hívta Kapinya Józse-| fet, hogy segítsen a karbamtaa-- tásmál. A traktoros a rendkí­vüli időjárás miatt nem tu­dott volna minden nap ha­zamenni Csornába. Mivel be­teg édesanyját nem hagyhatja egyedül éjszakára, megkérte a brigádvezetőt, értse meg hely­zetét. Fecske László művezető szerint mégiscsak jó lett vol­na, ha Kapinya József bejár a téli gépjavítás idején, mert jobban szem előtt lett volna, s nem maiad gép nélkül. Hált bizony ez nem lehet mértéke egy ember megítélésének! • Jomlik János, a csornai Ta­vaszi Fény mezőgazdásza a következőket mondta Kapi­nya Józsefről: — Egy évig dolgozott a szövetkezetben. Naigyon szorgalmasan. Ha azt kértük, hogy harmincegy cen­ti mélyen számítson, biztosan harminckettőre eresztette az ekét. Március elején értekez­let volt a gépállomásom. Kér­tük, hogy megint őt helyezzék hozzánk. A főmezőgazdász föl­jegyezte, de nem lett belőle semmi. Somogyvári Mihály volt brigádvezető véleménye: — A legjobbat mondhatom róla. Megállta helyét a tsz-ben, jó minőségű munkát végzett, gé­pét gondosan ápolta. Inná nem ivott. Ha kellett, éjszaka is dolgozott. AZ EREDMÉNYEK is Ka­pinya József mellett szólnak. A csornai traktoros 50 száza­lékkal szárnyalta túl a me­gyei átlagot. 810 normálhoM volt a teljesítménye kombáj­nolás nélkül. Az utóbbival 1050. Pataki Béla párttitkárral az első helyen végzett a kom— bájnosok versenyében, odaha­za. A járásiban másodikak, a megyében negyedikek lettek. Szabolcsi János egészien más képet festett magának Kapi­nya Józsefről. Valóban hívtak dolgozni, de az üzeneteket — hanyagságból vagy szándékkal — nem adták át neki. Bő" zsöny Lajos traktoros úgy be­szélt róla, hogy nagyon rossz munkaerő. A látszat, a meg­jegyzések alapján Szabolcsi János (rossz véleményt alko­tott erről az emberről. — Ha tudom, hogy ilyen traktoros, elsősorban rá tá­maszkodom. A brigád vezető is hibás, hogy nem beszélt vele — mondta a gépállomás igaz­gatója ottjártumkkor. Deák János, a Gépállomások Megyei Igazgatóságánál?' veze­tője szintén megvizsgálta Ka­pinya József ügyét. Az volt a véleménye, hogy a gépállo­más vezetőinek beszélniük kellett volna a csornai fiatal­emberrel, mielőtt véglegesein döntöttek ügyében. A Fonói Gépállomásnak helyre kell hoznia az elköve­tett hibát, eddigi munkája és magatartása alapján gépet kell adnia Kapinya Józsefnek. Lajos Géza Sok gond és nagy megbecsülés Bernáih Ferenc mosdósi—kaposkeresztúri kettős elnök munkájáról zséből. Góljai süvitásé hallat­szott. Valaki alulról tüzelt. Mármost mi történjék? —* gondolkodott az alhadnagy. A jól felfegyverzett bandita, biz­tos rejtekhelyről, nagy vesz­teséget okozhat. Potrohov úgy döntött, hogy négy baj­társával leereszkedik a mély­be, s jelzésére követik a töb­biek is. Valamennyiüknek ké­szen kell állniuk, hogy kü- lön-külön is bírókra keljenek az ellenféllel. — Megértették a feladatot? — kérdezte halkan. — Igenis... ■— Felkészülni! Indulás! — És elsőnek csúszott le a sö­tét torokba. Csak azt érezte, hogy egyre gyorsabban siklik lefelé. Egy­szerre csak rugalmas padlón kötött ki. Gyorsan félrekú­szott, hogy helyt adjon társai­nak. Síri csendben alig két percig tartott, amíg leeresz­kedtek. Amikor valamennyien együtt voltak, Potrohov fel­kattintotta zseblámpáját és körültekintett. Bebizonyoso­dott, hogy ezen az úton visz- szatémi lehetetlen. A csúszda bizonyára bejáratként szol­gált, a kijárat viszont valahol másutt van. Azonnal megkell vizsgálni mindent, hogy nincs-e aláaknázva a föld alatti hely. — Aknászok! Előre! — ad­ta ki a parancsot halkan Pot­rohov. ■— A legnagyobb kö­rültekintéssel kell eljárni. Mindenféle meglepetéssel és aknacsapdával számolhatunk. tpgiyiatjukj Bernáth Ferenc, a mosdósa Alkotmány és a kaposkeresztú­ri Béke Tsz elnöke mindössze két hónapja van jelenlegi funkciójában, a kettős elnök­ségben. Megnéztük, mit dolgo­zik, közben megismerkedtünk gondjaival, és megbizonyosod­tunk arról a nagy megbecsü­lésről, mellyel a tagok körülve-, szik. A mosdósa tsz-irodát keve­sen keresik föl mostanában, a munka leköti az embereket a határban. Csak valami sürgős esetben kopognak az ajtón. Gál Jenő állatgondozónak nagy a gondja, felesége beteg, orvos­hoz kellene vinni. — Feri — mondja az elnök­nek —, jól tudod, hogy kis ügyeikben nem szaladgálok ide, de most segítened kell, mert rosszul van az asszony. Bernáth elvtárs máris hintó után néz, s pár perc múlva in­dulhat a betegért. — Jól ismerem Jenő bácsit meg a többi tsz-tagot családi gondjaikkal, szokásaikkal együtt. Itt születtem, közöttük nőttem fel, nincs titkuk előt­tem..! És sorolja, hogy kivel lehet könnyen szót érteni, kinek van »bogara«, s az utóbbit hogyan lehet jó útra téríteni. Derűsen, fiatalos hévvel beszél; szinte látni vélem a tagok haragos tekintetét, amikor megtudták, hogy elnökük a keresztúriak tsz-ét is irányítja. — Azt hitték, hogy a két ter­melőszövetkezet egyesítéséről van szó, s »rossz házasság«-ról beszélték, mivelhogy Mosdóson negyvenhat forintot, Kaposke- resztúron meg csak tizenöt fo­rintot ért tavaly az egység. Amikor láttam, hogy félreér­tésről van szó, rendkívüli köz­gyűlést hívtam össze, és meg­magyaráztam az embereknek a helyzetet. Megértették... Homlokán ráncok jelennek meg, miközben arról beszél, hogyan lett Kaposkeresztúron is tsz-elnök. Sokat gondolko­dott, éjszakákon át törte a fe­jét: győzi-e majd a többlet- munkát? Először a tsz-tagok egy csoportja jött át Mosdós­ra, és kérték, vállalja el az ő szövetkezetük vezetését is. Az­tán meghívták egy párttaggyű­lésre, s akkor tudta meg iga­zán, hogy a keresztúriak rneny- nyire becsülik, várják. A köz­gyűlésen még jobban megbizo­nyosodott erről. ; Üj vezetőség, új mezőgazdász | került a Béke Tsz élére, így in- | dúltak neki a tavaszi munkák­— Mi volt az első tennivaló­ja? — Megmondtam az embe­reknek, hogy ne várjanak tő­lem csodát, csak velük együtt javíthatunk helyzetükön. A keresztúriak adottságai rosz- szabbak, mint a mosdósiaké, meg aztán néhány vadhajtást is le kell nyesegetni. Rendez­ni kell a háztáji földeket, sür­gősen meg kell szilárdítani a munkafegyelmet A keresztúri határt járjuk; Az elnök nem fogy ki a szép tervek felsorolásából. Fejlesz­tik az állatállományt, már el­különítették az egyedeket, ta­karékosan gazdálkodnak a ta­karmánnyal. Az eredmény? — Januárhoz képest meg­kétszereződött a tejhozam, pe­dig ugyanannyi a tehén, mint akkor volt. Ezt abban az idő­szakban érték el, amikor fogy­tán volt az etetni való. Bernáth elvtárs és az új ve­zetőség azon van, hogy meg­szüntesse az állattenyésztés rá­fizetését. A mosdósdaknak ta­valy mintegy félmillió forint bevételük volt állatokból, a keresztúriak ugyanakkor csak a tehenészetre 170 000 forintot fizettek rá. Most ezt az üzem­ágat is jövedelmezővé akarják tenni. Vagy harminc asszony ülte­ti a burgonyát, a tábla szom­szédságában trágyát tereget­nek. Mint mondják, az elnök­kel naponta találkoznak a ha­tárban, csodálkoznak is rajta, mert az utóbbi években ritkán fordult elő ilyesmi. Az is szo­katlan, hogy Bernáth elvtárs éjjel is meg-megnézi, hogyan szántanak a traktorosok. Gyak­ran ellenőrzi az éjjeliőröket is. — Törődik velünk — mond­ja az egyik asszony, s ezzel summázható a többi keresztú­ri asszony véleménye is. Tud­ják, hogy nekik lesz hasznuk abból, ha az elnök ügyel a munkákra. Becsülik lelkiisme­retességéért. Jólesik ez Ber­náth Ferencnek. És ez még csak az első két hónap munkáiénak érdeme.. „ Hernesz Ferenc A lakosság részére mindennemű villanyszerelést,-javítást soron kívül, szabvány szerint ké­szítünk. Telefonhívásra azonnal házhoz megyünk. Vasipari Ktsz, Kaposvár, Május 1. utca 3. Telefon 16-98. ______________________(37166)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom