Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

Szerda, 1963. május 1. SOMOGYI NÉPLAP Szeretik a munkát, értékelik az eredményeket Élüzemavató ünnepség az Öreglaki Állami Gazdaságban Öreglaka Kertimag- és Gyógynövénytermelő Állami Gazdaság. Ezek a szavak áll­nak a központi major bejára­tának tábláján. És szombaton oda került alá az ezüstösen csillogó jelvény: Élüzem... Amikor az ünnepségen Nagy József megyei igazgató azt mondta: »A Földművelésügyi Minisztérium és a MEDOSZ értékelése alapján az Öreglaka Állami Gazdaság megérdemel­ten elnyerte a kitüntető él- üzemcimet«, felcsattant a taps, s a tekintetekben büszke öröm ragyogott. Hogy várták ezt a napot, mennyi izgalommal ké­szülődtek rá! S hány esztendő­nek kellett eltelnie, míg végre — a kertimag-termelő gazdasá­gok közül az országban első­nek — övék lehetett a megtisz­telő cím. 1960-ig ez szinte elérhetetlen ábránd volt. Hiszen korábban az egész gazdaság csak üzem­egységnek számított budapesti irányítással, s így a feltételek mások voltak. Három évvel ez­előtt alakult ki ez a nagyüzem, s azóta három megye területén, Somogybán, Veszprémben és Tolnában dolgozik. A mindösz- sze 3178 szántónak ez a szét­aprózottsága külön megnehezí­ti munkájukat. Az irányítás, az ellenőrzés igen bonyolult, a szétszórtság miatt túlzott gépe­sítést, minden üzemegységben javítóműhelyt, raktárt, üzemi konyhát kell fenntartani és lé­nyegesen több dolgozót alkal­mazni. Maga az a tény, hogy széttagolt a gazdaság, kétmillió forint többletköltséget je­lent .., Talán nem volt olyan dolgo­zó vagy vezető, akinek ezek a mostoha körülmények ne ju­tották volna eszébe hallgatva az ünnepi beszédet. S e szavak csak emlékeztettek, utalhattak egyes eseményekre, de azok, akik ott ültek a zsúfolt terem­ben, valamennyien jól tudták, hogy mennyi munka, fáradsá­gos nap után következett el ez az ünnep. Mert ■— s ezt talán legelsősorban kell említeni — a gazdaság dolgozóinak 75—80 százaléka hosszú évek óta itt munkálkodik. A kollektíva összeforrott, s a jó közösségi szellem, az egyet akarás ma­gában véve fél siker. Keményen és kitartóan ha­ladtak előre. Évről évre na­gyobb célokat tűztek maguk elé, és javultak eredményeik. Mígnem az 1962-es évet úgy zárták, hogy méltók lettek a megtisztelő címre, összterüle­tük 35 százalékán mintegy negyvenféle kerti magot és gyógynövényt termeltek, s ta­valy említésre méltó eredmé­nyeket érték el. Például a ter­vezett 7 helyett 8,31 mázsa faj­babot, 12 kiló helyett 16,5 kiló levendulaolajat nyertek egy holdról. A heterózis paradi­csom holdanként 150 000 forin­tot jelentett. Mivel másik fontos üzem- águk, a szarvasmarha-tenyész­tés, a gazdaság többi területén takarmányféléket és gabonát termelnek. A megyei szint fö­lött vannak átlagaik itt is: 22,5 mázsa kukoricát, 15,7 mázsa kenyérgabonát takarítottak be holdanként. Az elmondottak alapján ért­hető, hogy 3 122 000 forintos gazdálkodási eredményt értek el, és így 1600 000 forint az abszolút nyereségük. Méltán kaptak a dolgozók 26 napi ke­resetüknek megfelelően össze­sen 530 000 forint nyereségré­szesedést, most pedig négy »Kiváló dolgozó« jelvényt, öt elismerő oklevelet és csaknem 86 000 forint jutalmat... Fedesattant a taps a szóra: éLüzern. De komolyak voltak a tekintetek, amikor Völgyesi Já­nos igazgató azt mondta, hogy ez a jelvény minden szórnál szigorúbban kötelez. Talán a legutóbbi termelési tanácsko­záson ismertetett, 2,5 millió fo­rinttal feszítettebb terv villant fel ekkor kinek-kinek a fejé­ben, vagy tán az. hogy az ered­ményesebb gazdálkodás még igen sok erőfeszítést kíván. »Szerelmesei lettünk a kerti- mag-termelésnek« — így mond­ta az igazgató, s bér a mező- gazdaságnak a legvesződsége­sebb, legmunkaigényesebb ága­zata ez, de igen nagy lehetősé­geket rejt magában. Mind több külföldi cég érdeklődik Öreg­lak termelvényed iránt, s a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa is jelentős szerepet adott nekik. Ezért fontos, hogy fejlesszék a gépesítést, tovább bővítsék a gépi munkák körét. Nem új gépek szerkesztése a cél, hanem a növénytermeszté­si gépek átalakítása. Tavaly például már szovjet kombájn­nal csépelték el a retekmagot. Az idén más növények betaka­rításánál is szeretnének gépet alkalmazni. A területi szét­szórtság adta gondokat úgy igyekeznek csökkenteni, hogy kevesebb fajta növényt ter­mesztenek. Az idén már csak 25, egy-két év múlva pedig mindössze 12—15 féle növé­nyük lesz. Már kísérleteztek a kerti magvak vegyszerezésével, ezután nagyobb méretekben kívánják értékesíteni tapasz­talataikat. Szeretik a munkát, értéke­lik az eredményeket, támogat­ják, segítik egymást az öreglaki gazdaság dolgozói. És szeretik a szépet. Érdemes körülnézni a házuk táján, gyönyörűen parkírozott udvarukon. Nem­csak a termelésben járnak élen: e téren is elsők a megye állami gazdaságai között... A bejáraton ezüstösen mesz- sze csillog az élüzamjelvény. Mögötte virágos, fenyöfás ud­var. Az emberek megállnak, nézik, és büszkék rá. Hosszú évekig dolgoztak érte — meg­érdemelten kapják jutalmuk Vörös Márta Az eszmei offenzíváról A Magyar Szocialista Mun­káspárt VIII. kongresszusa meghirdette a marxizmus—le- nánizmus eszmei offenzivájá- nak jelszavát, s azóta sokan és sok helyen kóstolgatják ezt a fogalmat: vajon mit jelent, milyen kötelességeket ró ránk, hogyan érvényesítsük a napi munkában? Többen hajla­mosak arra, hogy úgy fogják fel, mint a párt központi szer­veinek feladatát, hiszen első­sorban eszmei, ideológiai tevé­kenységről van szó. Mások a szocializmustól idegen nézetek elleni éber figyelemre és harc­ra korlátozzák a fogalmat, de akadnak olyanok is, akik egy­szerűen valami divatos jelszó­nak tekintik, amit bele lehet szőni a felszólalásba, mert jól hangzik, mert hatásos. Termé­szetes dolog ez — vélekednek ismét mások —, része egy nagy történelmi folyamatnak, hiszen wmmm Űj, korszerű hidat építenek Kisgyalám határában. Az UVATERV dolgozói talajvizsgálatot végeznek, mielőtt » híd építését elkezdenék. FREILICHMANN: Polip tefc. Szmirnov maga is ott állt — Kicsoda? — kérdezte hal­a bejárat közelében, hogy job- kan Szmirnov. ban szemügyre vehesse az — Az, aki elvitte akkor éj­ebédről visszatérő munkásokat jel a Pobedat, amikor megmér­és elsősorban a gyár területé- geztek. -.. re érkező kocsikat. E pillanatban feltűnt egy csapjai «06) csokoládészínű Pobeda. A ka­punál leállt, a vezető felmu­a marxizmus eszmei offenzí- vája immár több mint száz esztendős, ez az ideológia azóta él, har, terjed, s szüntelen tá­madásban van a burzsoá és kispolgári nézetekkel szemben. Bizonyára arról van tehát szó, hogy továbbra is folytatni kell az ideológiai harcot, s ezt tud­juk valamennyien, akik a marxizmus—leninizmus igaz­ságainak szószólóivá váltunk. Voltaképpen ebben is, abban is van igazság, de mindez csak része a nagy eszmei célkitűzés­nek. Hiszen sokkal többről van szó, mint ellenséges nézetek leleplezéséről, eszmei legyőzé­séről, s még inkább többről, mint az eddigi ideológiai harc folytatásáról. Észre kell ven­nünk, hogy a párt ezzel a jel­szóval valami minőségi újnál' a szükségszerűségét fejezte ki, s az sem véletlen, hogy érre éppen napjainkban hívta fel a párttagok, a közvélemény fi­gyelmét. Eddigi harcunkban is óriási szerepe volt az eszmei tevé­kenységnek, a marxizmus—le- ninizmus igazságai terjesztésé­nek, a káros és idegen nézetek leküzdésének, de körülmé­nyeink miatt mégis kisebb fi­gyelem juthatott erre, mint mostanság, amikor már az egész népgazdaság egységes szerkezetű, amikor teljessé vál­tak a szocializmus építésének gazdasági alapjai. Az eredmé­nyek, a változások természetes logikájából következik, hogy miután egy hatalmas gazdasági és politikai csatát megnyer­tünk, s eközben ideológiai győ­zelmeket is arattunk, e válto­zásokhoz kell igazítani az em­beri tudatot is. Fokozatosan, de teljes céltudatossággal kell ki­gyomlálnunk a fejekből mind­azt, amit a gazdasági szerke­zettel, a további anyagi előre­haladással összeférhetetlen, vagy azt akár Időlegesen is gá­tolja. Az eszmei, ideológiai harc teljességét, sokoldalúságát je­lenti tehát ez a jelszó, azt, hogy gazdasági és politikai si­kereinket, s a további társa­dalmi munkálkodást eszmeileg is gondosan és teljesen meg­alapozzuk. Nemcsak a párt ügye tehát az eszmei offenzíva, s egyáltalán nemcsak olyan kö­telesség, amelynek csupán in­tézményes szorgalmazói és for­mái lennének. Az osztályharc olyan területe ez, amelyen sze­mély szerint is tennivalói van­nak minden kommunistának, minden haladó embernek. Nemcsak úgy, hogy fellépünk a társadalmunktól idegen, rég­ről öröklött, vagy most beszi­várgó antikomrnunista, anti- szocialista nézetek ellen, ha­nem úgy is, hogy szüntelenül munkáljuk a gondolatot, tuda­tosítjuk a politikai és gazdasá­gi sikerek eszmei tartalmát, a fejekben egyöntetűen uralko­dóvá tesszük a marxizmus— leninizmus tudományos világ­nézetét. Szüntelenül eszmei munkálkodásról van tehát szó, olyanról, amelyben nincsen megállás, megpihenés. Azért szükséges ezt hangsúlyozni, mert a mi ideológiai, eszmei — Egy lépést se! Álljon a te Varsavszkijt, és kivitte a sarokba! — kiáltott rá párán- szobából. Rimma utánuk sza- csolóan, de Rimma nem hall- ladt, gatott rá, hanem a földön fek­vő bátyja mellé térdelt. Var- savszkij bal vállából finn tőr állt ki sebéből ömlött a vér... — Szotovjov elvtárs! — hal­latszott az ajtó mögül. Az őr­szem szólította a századost, mi­re az kinyitotta az ajtót. Zav- jalov állt a küszöbön. Zsebébe rejtette revolverét, és a földön sőnék Sztyerzsnyev ülő, hangosan zokogó Rimma lépett ki belőle.?. mellé állt, aki gézcsomóval tö- rölgette bátyja válláról a vért. Zavjalov vállánál fogva gyen­géden felemelte a lányt, akin még jobban erőt vett a zoko­gás, és a százados mellére bo­rult. Zavjalov, miközben nyug­tatóan simogatta Rimma haját, Szmirnov titokban intett az ügyeletes őrszemnek, aki eláll­ta Nyuhov autójának útját. A tervosztály helyettes vezetője , , ,. . . __j csodálkozva dugta ki fejét a t atta belepesi engedelyet, majd kocsi abla(kán Ekkor megszó- ugyesen befordult az újonnan ]aU bejápati hangszóró- ki jelöt parkoló helyre. Motor- _ Nyuhov elvtárs' Azonnali harcunk a régi pártvezetés ide- kerékpárján berobogott Vasz- forduljon vissza a kapuhoz! Ti-1 jén, majd az ellenforradalom ja is, egy vidám es tréfacsma- az autómosóhoz beállni! | eszmei leküzdése miatt, sok te­lő fiatalember, az exkavator szmirnov látta, hogy Nyu-t kintetben alkalomszerű volt, kezelője. Az elmúlt napok alatt, jlov idegeskedik. Visszatért | gyakran csak a mindennapi Szmimov, akit a dolgozok Ugyan a kapuhoz, de dühösen t szükséglethez igazodott. A na- többsége legfeljebb jelentekre- -y^ha szállt az őrség új pa-| ciomalizmussal akkor vereked­1 am m áiMAA ííw, Allr IÁI . , -a . . _____1 _ A - .ti -1 'í. : N o, Tyuleny? fordult len, néma őrnek tekintett, jól ^ancsnokávaL aki nyomban «■» lzifi/-»orrvzv/?1 ___„.r ■ 1,1« „o-i-— „rrr\ ... ~ . . , ­S zotovjov a kificamodott Iá- megfigyelhette az érkezők szó. búhoz. — Jó lesz, ha veszteg maradsz! — És parancsot adott embereinek: — Megmotozni őket! Ebben a pillanatban megér­kezett az orvosi rendelő elé a bűnügyi osztály zárt autója. El­megértette, mi a tennivaló az! autóval. Nyuhov mérgesen ki-' lökte a kocsi ajtaját és kiszállt. Ebben a pillanatban a Pobe- i da lángra lobbant, mint valami: fáklya. A csomagtartóból re-! csegés,-ropogás hallatszott, és j házba az orvost. — A ház előtt áH az autó! Gyorsan, gyorsan! — sürgette Zavjalov. Kiét társuk óvatosan íeleme 1­kásait. A csokoládészínű Pobe dát éppúgy szemmel tartotta, mint a többi autót. A szélvédő üvegen keresztül felismerte Nyuhovot, a kövér tervest. Most is az elmaradhatatlan ci- garettszipka volt a szájában. Szmirnovnak feltűnt, hogy egy hosszúkás, izzó aceltomb Nyuhov az utóbbi napokban az vágódott ki. Mintegy méternyi- étkezdében evett, ma azonban re repült előre, ott a magasba Koraltov autóján ment ebédel- lendült, és tüzes nyílként hú-í ni, és a maga Pobedáján tért zott el Szmimov és a mellette ♦ vissza. állók feje felett. A lövedék át-j A kapus késedelmeskedett, ütötte a raktár falát, mélyen í Nyuhov türelmetlenül dudált, behatolt a helyiségbe és fel-f majd amikor bejutott az ud- _KK_t alatt állt az épület. meg azok, akik valamilyen felé akart fordulni: Pobedája Szmimov Nyuhovot kereste.j járművel rendelkeztek. erősen »áros volt. E pillanatban Szénné égett teteme ott he-j Szmimov százados és em- Drozdov odasietett Szmimov- vert ^ au)tó mellett, béréi ebben az időszakban a hoá szokottnál is éberebben őrköd- — 0 az! — suttogta, (Folytatjuk.) százados Tizenkilencedik fejezet Tizienkét órakor . kezdődött az ebédszünet a munkásoknak, és egy órakor a gyárigazgató­ság dolgozóinak. A munkások tünk, amikor valahol, valami, lyen alkalomból felütötte fe­jét. A revizionizmus és a dog- matizmus elleni harc is sok­szor öltött úgynevezett kam­pány-jelleget. Sokszor hagytuk, hogy ideológiai tevékenységün­ket mások irányítsák, hogy praktikus mindennapi célokat szolgáljon csupán. NEON­Sokkal több az eszmei offen­zíva a napi ideológiai csaták megvívásánál, terjedelmében is, minőségében is. Az a célja, hogy olyan társadalmi közeget teremtsünk, amely végső so­ron maga teszi lehetetlenné ká­ros és idegen nézetek megken, paszkodását és beszivárgását. Olyan közvéleményt kell te­remtenünk, amely megöli a polgári és kispolgári ideológia bacillusait, nem ad talajt és levegőt ezek apostolainak. Hi­szen ha mi csak akkor figye­lünk fél ilyen nézetekre és ak­kor rántunk ellenük kardot, amikor már társadalmunk bi­zonyos rétegeiben rombolnak, voltaképpen deffenzívába hú­zódtunk. Pedig igazságaink ere­je éppen az ellenkezőre szólít és kötelez bennünket. Az eszmei offenzíva nemcsak leleplezés, hanem építés is — nemcsak ellenségeink ellen fo­lyik, hanem önmagunkért is. Belefér ebbe a fogatomba a gondolat szüntelen munkálása is. Az, hogy önmagunkból is, a szocializmus többi híveiből és pártfogóiból is vessük ki ál­tala, ami visszahúz. A »kis« dolgok is megférnek ebben a tartalmas kifejezésben. Az olyanok, mint a tudományos ismeretterjesztés, az új erkölcs és etika céltudatos építése, vagy a kispolgári önzés, az in­dividualizmus gyomlálása. Lemondtunk az adminisztra­tív módszerekről, az azokkal elérhető látszat sikerről, az olyan eseteket kivéve, amikor nyílt ellenségeskedéssel talál­kozunk. De szó sincs arról, hogy békésen, egy tető alatt megleszünk az ideológiai kon­koly magvetőivel. Hajlandók vagyunk vitatkozni, érvelni, de ennek a vitának a menetét nekünk kell meghatároznunk, s a kezdeményezést is nekünk kell kezünkbe venni. A szocia­lizmus poggyászát nyomják ezek a kövek, melyektől terv. szerűen meg keli szabadul­nunk. Nem ellentámadásokra kell tehát szorítkoznunk, ha­nem meg kell szabnunk az esz­mei harc menetrendjét. Volt idő, amikor a munkásmozga­lom ellenségei és árulói vitá­kat akartak kényszeríteni a forradalmárokra, hogy késlel­tessenek ezzel bizonyos forra­dalmi akciókat. Az eszmei of­fenzíva eleve kizárja az ilyen kényszerítés lehetőségeit, mert annak körülményei között az ellenséges nézetek hívei és ter­jesztői kénytelenek visszahú­zódni s képtelenek a társada­lom erejét lefoglalni, alkotó munkáját és gondolkodását megzavarni. Szó sincs az egészséges, al­kotó vitaszellem visszaszorí­tásáról! De ilyen vitákat ter­mészetesen csak a szocializmus eszmei égisze alatt tudunk el­képzelni, a nyilvánvaló tisztes­séges szándék kölcsönös jelen­létével. Az ideológiában is megvert ellenséggel nem sok eszmei vitánk lehet —, de ba­rátainkkal alkalmas időpont­ban szívesen leülünk, hiszen van közös alapunk a vitára: a szocializmus igenlése, az arra szolgáló közös szándék, hogy összeadjuk okos érveinket és ezek fényében döntsünk. Arra tanítanak bennünket a marxizmus—leninizmus klasszikusai, hogy a társadalmi tudat lassabban változik, mint a gazdasági alap, de ugyanak­kor arra is felhívják a figyel­met, hogy az eszmei harc, az eszmei munkálkodás a társa­dalmi tudat fejlődésének kova. sza. Az eszmei offenzíva igazi fontossága és jelentősége: amit elértünk a gazdagságban és a. politikában, azt minden eddi. ginéi erőteljesebben és hatáso* sabban konszolidáljuk a fejelu ben is! Sz. Simon István BERENDEZÉSEK KÉSZÍTÉSÉT ÉS JAVÍTÁSÁT VÁLLALJA A--—;---: —többsége lent ebédelt, sokan umju uhum «« robbant Füveden nerc s zemével intett Szolovjovnak, azonban hazamentek, elsősor- varba, szokás szerint felimutat- ' ~ 1,01 hogy gyorsan szállíttassa kór- tan az új települések lakói ta engedélyét, és az autómosó lángokban állt az ' H52ÉH5E5H5HSH5ÉÉ25H5H5É5H5H5 VMT VASIPARI és SZÓI GÁLTATÓ V. Pápa, Jókai M. ii. 108—110. Telefon: 12-54, 14-27, 12-bO. ____________•_________________________________(76634)

Next

/
Oldalképek
Tartalom