Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
Szerda, 1963. május 1. SOMOGYI NÉPLAP Szeretik a munkát, értékelik az eredményeket Élüzemavató ünnepség az Öreglaki Állami Gazdaságban Öreglaka Kertimag- és Gyógynövénytermelő Állami Gazdaság. Ezek a szavak állnak a központi major bejáratának tábláján. És szombaton oda került alá az ezüstösen csillogó jelvény: Élüzem... Amikor az ünnepségen Nagy József megyei igazgató azt mondta: »A Földművelésügyi Minisztérium és a MEDOSZ értékelése alapján az Öreglaka Állami Gazdaság megérdemelten elnyerte a kitüntető él- üzemcimet«, felcsattant a taps, s a tekintetekben büszke öröm ragyogott. Hogy várták ezt a napot, mennyi izgalommal készülődtek rá! S hány esztendőnek kellett eltelnie, míg végre — a kertimag-termelő gazdaságok közül az országban elsőnek — övék lehetett a megtisztelő cím. 1960-ig ez szinte elérhetetlen ábránd volt. Hiszen korábban az egész gazdaság csak üzemegységnek számított budapesti irányítással, s így a feltételek mások voltak. Három évvel ezelőtt alakult ki ez a nagyüzem, s azóta három megye területén, Somogybán, Veszprémben és Tolnában dolgozik. A mindösz- sze 3178 szántónak ez a szétaprózottsága külön megnehezíti munkájukat. Az irányítás, az ellenőrzés igen bonyolult, a szétszórtság miatt túlzott gépesítést, minden üzemegységben javítóműhelyt, raktárt, üzemi konyhát kell fenntartani és lényegesen több dolgozót alkalmazni. Maga az a tény, hogy széttagolt a gazdaság, kétmillió forint többletköltséget jelent .., Talán nem volt olyan dolgozó vagy vezető, akinek ezek a mostoha körülmények ne jutották volna eszébe hallgatva az ünnepi beszédet. S e szavak csak emlékeztettek, utalhattak egyes eseményekre, de azok, akik ott ültek a zsúfolt teremben, valamennyien jól tudták, hogy mennyi munka, fáradságos nap után következett el ez az ünnep. Mert ■— s ezt talán legelsősorban kell említeni — a gazdaság dolgozóinak 75—80 százaléka hosszú évek óta itt munkálkodik. A kollektíva összeforrott, s a jó közösségi szellem, az egyet akarás magában véve fél siker. Keményen és kitartóan haladtak előre. Évről évre nagyobb célokat tűztek maguk elé, és javultak eredményeik. Mígnem az 1962-es évet úgy zárták, hogy méltók lettek a megtisztelő címre, összterületük 35 százalékán mintegy negyvenféle kerti magot és gyógynövényt termeltek, s tavaly említésre méltó eredményeket érték el. Például a tervezett 7 helyett 8,31 mázsa fajbabot, 12 kiló helyett 16,5 kiló levendulaolajat nyertek egy holdról. A heterózis paradicsom holdanként 150 000 forintot jelentett. Mivel másik fontos üzem- águk, a szarvasmarha-tenyésztés, a gazdaság többi területén takarmányféléket és gabonát termelnek. A megyei szint fölött vannak átlagaik itt is: 22,5 mázsa kukoricát, 15,7 mázsa kenyérgabonát takarítottak be holdanként. Az elmondottak alapján érthető, hogy 3 122 000 forintos gazdálkodási eredményt értek el, és így 1600 000 forint az abszolút nyereségük. Méltán kaptak a dolgozók 26 napi keresetüknek megfelelően összesen 530 000 forint nyereségrészesedést, most pedig négy »Kiváló dolgozó« jelvényt, öt elismerő oklevelet és csaknem 86 000 forint jutalmat... Fedesattant a taps a szóra: éLüzern. De komolyak voltak a tekintetek, amikor Völgyesi János igazgató azt mondta, hogy ez a jelvény minden szórnál szigorúbban kötelez. Talán a legutóbbi termelési tanácskozáson ismertetett, 2,5 millió forinttal feszítettebb terv villant fel ekkor kinek-kinek a fejében, vagy tán az. hogy az eredményesebb gazdálkodás még igen sok erőfeszítést kíván. »Szerelmesei lettünk a kerti- mag-termelésnek« — így mondta az igazgató, s bér a mező- gazdaságnak a legvesződségesebb, legmunkaigényesebb ágazata ez, de igen nagy lehetőségeket rejt magában. Mind több külföldi cég érdeklődik Öreglak termelvényed iránt, s a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa is jelentős szerepet adott nekik. Ezért fontos, hogy fejlesszék a gépesítést, tovább bővítsék a gépi munkák körét. Nem új gépek szerkesztése a cél, hanem a növénytermesztési gépek átalakítása. Tavaly például már szovjet kombájnnal csépelték el a retekmagot. Az idén más növények betakarításánál is szeretnének gépet alkalmazni. A területi szétszórtság adta gondokat úgy igyekeznek csökkenteni, hogy kevesebb fajta növényt termesztenek. Az idén már csak 25, egy-két év múlva pedig mindössze 12—15 féle növényük lesz. Már kísérleteztek a kerti magvak vegyszerezésével, ezután nagyobb méretekben kívánják értékesíteni tapasztalataikat. Szeretik a munkát, értékelik az eredményeket, támogatják, segítik egymást az öreglaki gazdaság dolgozói. És szeretik a szépet. Érdemes körülnézni a házuk táján, gyönyörűen parkírozott udvarukon. Nemcsak a termelésben járnak élen: e téren is elsők a megye állami gazdaságai között... A bejáraton ezüstösen mesz- sze csillog az élüzamjelvény. Mögötte virágos, fenyöfás udvar. Az emberek megállnak, nézik, és büszkék rá. Hosszú évekig dolgoztak érte — megérdemelten kapják jutalmuk Vörös Márta Az eszmei offenzíváról A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa meghirdette a marxizmus—le- nánizmus eszmei offenzivájá- nak jelszavát, s azóta sokan és sok helyen kóstolgatják ezt a fogalmat: vajon mit jelent, milyen kötelességeket ró ránk, hogyan érvényesítsük a napi munkában? Többen hajlamosak arra, hogy úgy fogják fel, mint a párt központi szerveinek feladatát, hiszen elsősorban eszmei, ideológiai tevékenységről van szó. Mások a szocializmustól idegen nézetek elleni éber figyelemre és harcra korlátozzák a fogalmat, de akadnak olyanok is, akik egyszerűen valami divatos jelszónak tekintik, amit bele lehet szőni a felszólalásba, mert jól hangzik, mert hatásos. Természetes dolog ez — vélekednek ismét mások —, része egy nagy történelmi folyamatnak, hiszen wmmm Űj, korszerű hidat építenek Kisgyalám határában. Az UVATERV dolgozói talajvizsgálatot végeznek, mielőtt » híd építését elkezdenék. FREILICHMANN: Polip tefc. Szmirnov maga is ott állt — Kicsoda? — kérdezte hala bejárat közelében, hogy job- kan Szmirnov. ban szemügyre vehesse az — Az, aki elvitte akkor éjebédről visszatérő munkásokat jel a Pobedat, amikor megmérés elsősorban a gyár területé- geztek. -.. re érkező kocsikat. E pillanatban feltűnt egy csapjai «06) csokoládészínű Pobeda. A kapunál leállt, a vezető felmua marxizmus eszmei offenzí- vája immár több mint száz esztendős, ez az ideológia azóta él, har, terjed, s szüntelen támadásban van a burzsoá és kispolgári nézetekkel szemben. Bizonyára arról van tehát szó, hogy továbbra is folytatni kell az ideológiai harcot, s ezt tudjuk valamennyien, akik a marxizmus—leninizmus igazságainak szószólóivá váltunk. Voltaképpen ebben is, abban is van igazság, de mindez csak része a nagy eszmei célkitűzésnek. Hiszen sokkal többről van szó, mint ellenséges nézetek leleplezéséről, eszmei legyőzéséről, s még inkább többről, mint az eddigi ideológiai harc folytatásáról. Észre kell vennünk, hogy a párt ezzel a jelszóval valami minőségi újnál' a szükségszerűségét fejezte ki, s az sem véletlen, hogy érre éppen napjainkban hívta fel a párttagok, a közvélemény figyelmét. Eddigi harcunkban is óriási szerepe volt az eszmei tevékenységnek, a marxizmus—le- ninizmus igazságai terjesztésének, a káros és idegen nézetek leküzdésének, de körülményeink miatt mégis kisebb figyelem juthatott erre, mint mostanság, amikor már az egész népgazdaság egységes szerkezetű, amikor teljessé váltak a szocializmus építésének gazdasági alapjai. Az eredmények, a változások természetes logikájából következik, hogy miután egy hatalmas gazdasági és politikai csatát megnyertünk, s eközben ideológiai győzelmeket is arattunk, e változásokhoz kell igazítani az emberi tudatot is. Fokozatosan, de teljes céltudatossággal kell kigyomlálnunk a fejekből mindazt, amit a gazdasági szerkezettel, a további anyagi előrehaladással összeférhetetlen, vagy azt akár Időlegesen is gátolja. Az eszmei, ideológiai harc teljességét, sokoldalúságát jelenti tehát ez a jelszó, azt, hogy gazdasági és politikai sikereinket, s a további társadalmi munkálkodást eszmeileg is gondosan és teljesen megalapozzuk. Nemcsak a párt ügye tehát az eszmei offenzíva, s egyáltalán nemcsak olyan kötelesség, amelynek csupán intézményes szorgalmazói és formái lennének. Az osztályharc olyan területe ez, amelyen személy szerint is tennivalói vannak minden kommunistának, minden haladó embernek. Nemcsak úgy, hogy fellépünk a társadalmunktól idegen, régről öröklött, vagy most beszivárgó antikomrnunista, anti- szocialista nézetek ellen, hanem úgy is, hogy szüntelenül munkáljuk a gondolatot, tudatosítjuk a politikai és gazdasági sikerek eszmei tartalmát, a fejekben egyöntetűen uralkodóvá tesszük a marxizmus— leninizmus tudományos világnézetét. Szüntelenül eszmei munkálkodásról van tehát szó, olyanról, amelyben nincsen megállás, megpihenés. Azért szükséges ezt hangsúlyozni, mert a mi ideológiai, eszmei — Egy lépést se! Álljon a te Varsavszkijt, és kivitte a sarokba! — kiáltott rá párán- szobából. Rimma utánuk sza- csolóan, de Rimma nem hall- ladt, gatott rá, hanem a földön fekvő bátyja mellé térdelt. Var- savszkij bal vállából finn tőr állt ki sebéből ömlött a vér... — Szotovjov elvtárs! — hallatszott az ajtó mögül. Az őrszem szólította a századost, mire az kinyitotta az ajtót. Zav- jalov állt a küszöbön. Zsebébe rejtette revolverét, és a földön sőnék Sztyerzsnyev ülő, hangosan zokogó Rimma lépett ki belőle.?. mellé állt, aki gézcsomóval tö- rölgette bátyja válláról a vért. Zavjalov vállánál fogva gyengéden felemelte a lányt, akin még jobban erőt vett a zokogás, és a százados mellére borult. Zavjalov, miközben nyugtatóan simogatta Rimma haját, Szmirnov titokban intett az ügyeletes őrszemnek, aki elállta Nyuhov autójának útját. A tervosztály helyettes vezetője , , ,. . . __j csodálkozva dugta ki fejét a t atta belepesi engedelyet, majd kocsi abla(kán Ekkor megszó- ugyesen befordult az újonnan ]aU bejápati hangszóró- ki jelöt parkoló helyre. Motor- _ Nyuhov elvtárs' Azonnali harcunk a régi pártvezetés ide- kerékpárján berobogott Vasz- forduljon vissza a kapuhoz! Ti-1 jén, majd az ellenforradalom ja is, egy vidám es tréfacsma- az autómosóhoz beállni! | eszmei leküzdése miatt, sok telő fiatalember, az exkavator szmirnov látta, hogy Nyu-t kintetben alkalomszerű volt, kezelője. Az elmúlt napok alatt, jlov idegeskedik. Visszatért | gyakran csak a mindennapi Szmimov, akit a dolgozok Ugyan a kapuhoz, de dühösen t szükséglethez igazodott. A na- többsége legfeljebb jelentekre- -y^ha szállt az őrség új pa-| ciomalizmussal akkor vereked1 am m áiMAA ííw, Allr IÁI . , -a . . _____1 _ A - .ti -1 'í. : N o, Tyuleny? fordult len, néma őrnek tekintett, jól ^ancsnokávaL aki nyomban «■» lzifi/-»orrvzv/?1 ___„.r ■ 1,1« „o-i-— „rrr\ ... ~ . . , S zotovjov a kificamodott Iá- megfigyelhette az érkezők szó. búhoz. — Jó lesz, ha veszteg maradsz! — És parancsot adott embereinek: — Megmotozni őket! Ebben a pillanatban megérkezett az orvosi rendelő elé a bűnügyi osztály zárt autója. Elmegértette, mi a tennivaló az! autóval. Nyuhov mérgesen ki-' lökte a kocsi ajtaját és kiszállt. Ebben a pillanatban a Pobe- i da lángra lobbant, mint valami: fáklya. A csomagtartóból re-! csegés,-ropogás hallatszott, és j házba az orvost. — A ház előtt áH az autó! Gyorsan, gyorsan! — sürgette Zavjalov. Kiét társuk óvatosan íeleme 1kásait. A csokoládészínű Pobe dát éppúgy szemmel tartotta, mint a többi autót. A szélvédő üvegen keresztül felismerte Nyuhovot, a kövér tervest. Most is az elmaradhatatlan ci- garettszipka volt a szájában. Szmirnovnak feltűnt, hogy egy hosszúkás, izzó aceltomb Nyuhov az utóbbi napokban az vágódott ki. Mintegy méternyi- étkezdében evett, ma azonban re repült előre, ott a magasba Koraltov autóján ment ebédel- lendült, és tüzes nyílként hú-í ni, és a maga Pobedáján tért zott el Szmimov és a mellette ♦ vissza. állók feje felett. A lövedék át-j A kapus késedelmeskedett, ütötte a raktár falát, mélyen í Nyuhov türelmetlenül dudált, behatolt a helyiségbe és fel-f majd amikor bejutott az ud- _KK_t alatt állt az épület. meg azok, akik valamilyen felé akart fordulni: Pobedája Szmimov Nyuhovot kereste.j járművel rendelkeztek. erősen »áros volt. E pillanatban Szénné égett teteme ott he-j Szmimov százados és em- Drozdov odasietett Szmimov- vert ^ au)tó mellett, béréi ebben az időszakban a hoá szokottnál is éberebben őrköd- — 0 az! — suttogta, (Folytatjuk.) százados Tizenkilencedik fejezet Tizienkét órakor . kezdődött az ebédszünet a munkásoknak, és egy órakor a gyárigazgatóság dolgozóinak. A munkások tünk, amikor valahol, valami, lyen alkalomból felütötte fejét. A revizionizmus és a dog- matizmus elleni harc is sokszor öltött úgynevezett kampány-jelleget. Sokszor hagytuk, hogy ideológiai tevékenységünket mások irányítsák, hogy praktikus mindennapi célokat szolgáljon csupán. NEONSokkal több az eszmei offenzíva a napi ideológiai csaták megvívásánál, terjedelmében is, minőségében is. Az a célja, hogy olyan társadalmi közeget teremtsünk, amely végső soron maga teszi lehetetlenné káros és idegen nézetek megken, paszkodását és beszivárgását. Olyan közvéleményt kell teremtenünk, amely megöli a polgári és kispolgári ideológia bacillusait, nem ad talajt és levegőt ezek apostolainak. Hiszen ha mi csak akkor figyelünk fél ilyen nézetekre és akkor rántunk ellenük kardot, amikor már társadalmunk bizonyos rétegeiben rombolnak, voltaképpen deffenzívába húzódtunk. Pedig igazságaink ereje éppen az ellenkezőre szólít és kötelez bennünket. Az eszmei offenzíva nemcsak leleplezés, hanem építés is — nemcsak ellenségeink ellen folyik, hanem önmagunkért is. Belefér ebbe a fogatomba a gondolat szüntelen munkálása is. Az, hogy önmagunkból is, a szocializmus többi híveiből és pártfogóiból is vessük ki általa, ami visszahúz. A »kis« dolgok is megférnek ebben a tartalmas kifejezésben. Az olyanok, mint a tudományos ismeretterjesztés, az új erkölcs és etika céltudatos építése, vagy a kispolgári önzés, az individualizmus gyomlálása. Lemondtunk az adminisztratív módszerekről, az azokkal elérhető látszat sikerről, az olyan eseteket kivéve, amikor nyílt ellenségeskedéssel találkozunk. De szó sincs arról, hogy békésen, egy tető alatt megleszünk az ideológiai konkoly magvetőivel. Hajlandók vagyunk vitatkozni, érvelni, de ennek a vitának a menetét nekünk kell meghatároznunk, s a kezdeményezést is nekünk kell kezünkbe venni. A szocializmus poggyászát nyomják ezek a kövek, melyektől terv. szerűen meg keli szabadulnunk. Nem ellentámadásokra kell tehát szorítkoznunk, hanem meg kell szabnunk az eszmei harc menetrendjét. Volt idő, amikor a munkásmozgalom ellenségei és árulói vitákat akartak kényszeríteni a forradalmárokra, hogy késleltessenek ezzel bizonyos forradalmi akciókat. Az eszmei offenzíva eleve kizárja az ilyen kényszerítés lehetőségeit, mert annak körülményei között az ellenséges nézetek hívei és terjesztői kénytelenek visszahúzódni s képtelenek a társadalom erejét lefoglalni, alkotó munkáját és gondolkodását megzavarni. Szó sincs az egészséges, alkotó vitaszellem visszaszorításáról! De ilyen vitákat természetesen csak a szocializmus eszmei égisze alatt tudunk elképzelni, a nyilvánvaló tisztességes szándék kölcsönös jelenlétével. Az ideológiában is megvert ellenséggel nem sok eszmei vitánk lehet —, de barátainkkal alkalmas időpontban szívesen leülünk, hiszen van közös alapunk a vitára: a szocializmus igenlése, az arra szolgáló közös szándék, hogy összeadjuk okos érveinket és ezek fényében döntsünk. Arra tanítanak bennünket a marxizmus—leninizmus klasszikusai, hogy a társadalmi tudat lassabban változik, mint a gazdasági alap, de ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az eszmei harc, az eszmei munkálkodás a társadalmi tudat fejlődésének kova. sza. Az eszmei offenzíva igazi fontossága és jelentősége: amit elértünk a gazdagságban és a. politikában, azt minden eddi. ginéi erőteljesebben és hatáso* sabban konszolidáljuk a fejelu ben is! Sz. Simon István BERENDEZÉSEK KÉSZÍTÉSÉT ÉS JAVÍTÁSÁT VÁLLALJA A--—;---: —többsége lent ebédelt, sokan umju uhum «« robbant Füveden nerc s zemével intett Szolovjovnak, azonban hazamentek, elsősor- varba, szokás szerint felimutat- ' ~ 1,01 hogy gyorsan szállíttassa kór- tan az új települések lakói ta engedélyét, és az autómosó lángokban állt az ' H52ÉH5E5H5HSH5ÉÉ25H5H5É5H5H5 VMT VASIPARI és SZÓI GÁLTATÓ V. Pápa, Jókai M. ii. 108—110. Telefon: 12-54, 14-27, 12-bO. ____________•_________________________________(76634)
