Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-30 / 124. szám
Csütörtök, 1963. május 30. 3 KÜLDÖTT LESZ A BÉKEKONGRESSZUSON Keze még most is remeg, ahogy a cigarettáját tartja. Meghatódottan néz körül. ' Ezüstös hajszálain a késő délutáni nap sugarai csillognak. Hangja nyugodt, lágyan cseng a kiürült teremben. — Nem is mertem volna arra gondolni, hogy feljutok a békekongresszusra, ki sem tudom mondani, milyen jólesik a bizalom. Egy kép vibrál előttem. Szenvedélytől fűtött hangon egy ősz halántékú férfi beszél a Kaposvári Cukorgyár békegyűlésén. Ö volt az: Geges József, a gyár küldötte. Éppen ezért választották meg az üzem dolgozói: tudják, hogy ott is olyan szenvedélyes hangon tolmácsolja majd a cukorgyáriak békekívánságát. Életéről, ifjúságáról faggatom, s szavai nyomán a Hor- thy-fasizmus embertelen korszaka tárul föl előttem. — Apám lábát a csendőrök bakancsa zúzta szét, mert vöröskatona volt. Hosszú évekig szenvedett, s a család kenyér nélkül maradt. Anyámra a mosónők nehéz sorsa nehezedett. Alig fejeztem be a hatodik osztályt, máris munka után kellett néznem Négy nap kerestem annyit, ami apámnak három napig elég volt gyógyszerre. Tizennégy éves koromban jöttem a cukorgyárba dolgozni. A második világháború idején katonának vitték. A család kereső nélkül maradt. Csak akkor ért haza, amikor apját leeresztették a sírba. S azután újra vitték: — Mosonszentjános határában az arcvonalra kitűztük a fehér zászlót. Szovjet fogságba kerültem A fogolytáborban tagja lettem egy antifasiszta csoportnak. 1948-ban jöttem haza. Beválasztottak a városi békebizottságba, s mint népnevelő sokat jártam a falut. 1950- ben tagjelöltségi idő nélkül megkaptam a párttagkönyvet. Életének ezt a részét már a cukorgyáriak is jól ismerik. Szemük előtt játszódott le a hatelemis segédmunkás harca a tudásért. Elvégezte az általánost, villanyszerelő szakmát tanult, s most a cukor- és édesipari technikumba jár. Ha visszajön a békekongreszusról, hamarosan kezébe kapja az érettségi bizonyítványt. Brigádja jelvényes szocialista brigád, s a békekongresszus tiszteletére a »Béke és barátság« nevet vette föl. — Felszólal majd a kongresszuson? — Ha módot kapok, igen. — És miről beszél? — Arról, amit itt a gyárban a békegyűlésen is elmondtam. A háborús uszítás megszüntetéséről, a gyár dolgozóinak békevágyáról. A békéről, mert az kell az embereknek. Kercza Imre Teljes üzemmel működik a pusztakovácsi baromfikeltető Márciusban kezdte meg működését a pusztakovácsi baromfikeltető állomás. Márciusban és áprilisban 200 000, májusban 140 000 naposcsibét kel. tettek. Tóth Mihály telepvezető elmondotta, hogy jövőre már négymillió csibét keltetnek, s ellátják a járás termelőszövetkezeteit. A tojást az állami gazdaság közelben levő baromfitelepéről szállítják ide. Elkészült a keltető dolgozóinak fürdője, öltözője is. Csupán az a baj, hogy az utóbbit még nem használhatják, mert az Alsóbogán Állami Gazda, ság — ide tartozik a baromfikeltető — többszöri ígérete ellenére sem szállította még le az öltöző berendezését. Kapuzárás nélkül Mivel foglalkoznak, milyen terveket szőnek műkedvelő művészeti csoportjaink a kulturális szemle után? Vannak-e elképzeléseik, céljaik a nyári időszakra is? Évek óta visszatérő gondunk a kulturális élet »tavaszi kapuzárás«-a. Erről tudakozódtunk, amikor bekopogtunk néhány művészeti csoportvezetőhöz. időszerűség Helyi gyűjtésű népi játékairól ismeretes a somogyszent- páll népi együttes. legutóbb a Kézfogó című műsorukkal szereztek elismerést. Érdeklődésünkre megnyugtató választ kaptunk Kovácsevics Márktól, EGY ÉRTÉKES ÚJÍTÁS a művélődési otthon igazgatójától: Somogyszentpálon nem lesz nyári »kapuzárás«. A fiatalok továbbra is találkoznak szombat esténként a párt- klubban, s programjukban tv- nézés. társasjáték, ismeretterjesztő rövidfilmek és tánc szerepelnék. — Mit terveznek a művészeti munkában? — Hetente agyszea; próbálunk. Az iskolai ballagási ünnepségen egy népi játék előadásával búcsúztatjuk nyolcadikos diákjainkat. Majd pedig június 6-án a járási ifjúsági napon szerepelünk. Az aratókat brigádműsorral köszöntjük. A nyáron népdalokat gyűjtünk az augusztus 20-i műsor összeállításához. Műsoraink középpontjában saját életünk egy-egy időszerű kérdése áll. Például az, hogy a fiatalok itthon is megtalálhatják helyüket, szórakozásukat. Ilyenformán a további, az őszi művelődési terveket a tsz, a falu legfontosabb gazdasági, társadalmi feladatai irányítják majd — mondotta. Lelkesedés A Kecske — ahogyan a gyárban becézik az újdonsült cimkézőt. A Nagyatádi Konzervgyár, ban eddig kézzel végezték az üvegek címkézését. Ez a munka bosszú időt és sok erőt kívánt, mégis lassan haladt. Ezért van nagy jelentősége annak az újításnak, amelyet a gyár három munkása — Kecskés Géza, Kéri János és Izsák Endre — dolgozott ki. Ű j ításuk, a címkézőgép meggyorsítja, megkönnyíti a munkát, nem pocsékolja a címkét, emellett előnye, hogy 'kis helyen, elfér, könnyen más helyre vihető, hiszen súlya nem haladja meg a tizenöt kilogrammot. Az újítást elfogadták, és az egész iparágban bevezetik. Sorozatgyártását hamarosan megkezdik Szegeden. — Természetesen a nyáron is együtt maradunk, é> folytatjuk a próbákat — hallottuk örömmel Szecsődi Ár- pádnétól, a héthelyi népi tánccsoport vezetőjétől. Bár sok helyütt ennyire természetes tenne ez a nyári együtt- msradás! Pedig gondok itt is akadnak, a csoport tagjai itt is évente cserélődnek. A lelkesedés azonban jó kapocs. •— Sokszor olyan furcsán néznek rám a fizetett zenészek. Miért csinálom mindezt »fellépti díj« nélkül? És nem is tudom nekik megmagyarázni. Egy tizenkét tagú páros és egy nyolctagú lánycsoporttal foglalkozom. Lelkesen dolgoznak, el nem maradnának egyetlen próbáról sem. ' Egyszer az egyik táncosom megbetegedett, és elmaradt a fellépés. Vigasztalhatatlanok voltak ... Ügy érzem, már ezért is érdemes. Amíg nem késő .. * Pintér István — Szabó László: mmlrn (10) — Őrnagy elvtárs, szerintem is az a legvalószínűbb, hogy víz alatt, búvárruhában jön! Ez nagyon reálisnak látszik. Fémruha. Meg is lehetne semmisíteni, ha nem ugyanígy , , , , ------- -------; ------- f lkflirna visszaiufani Sz€rintóm hadsereg sz0i tGH.g3.zo hálozcit-á“ fclalctozni sl cd 6rdck©b6H. I3ö síigossn Bronddl. ebben3 * v^ valama - mondta ból érkeznek ide üzenetek, és nem érdekes. A lényeg az, hogy Chesterfield! M mennek ki utasítások. Ha ezek A müncheni kémközpont rádióstermében hatalmas adó-vevő gépek ontják magukból a perforált szalagokat. Egy titkos Brondell ezredes izgatottan kapott a szalaghoz, de elengedte, mert eszébe jutott, hogy ha adás közben tépi le, köny- nyen megsérülhet, és megfejt- hetetlenné válhat a szöveg... A »macskaszem« néhány pillanatra ismét kitágult, és az ezredes mégiscsak letépte a papírkígyót. — Megfejteni! — kiáltotta Garkinsnak. A kapitány akkor sem szaladhatott volna gyorsabban a megfejtőkhöz, ha történetesen halálveszedelem fenyegeti. Az ezredes megnyugodott. Tudta, hogy már a bejelentkezés ténye is jó dolog. Pedig milyen komplikált módszert eszeltek ki, hogy megtudják, épségben van-e a B. 26-os... Egy eddig még föl nem hasmáit ügynöküket kellett kockáztatni, sőt ebben van valami Kazán százados. Ezen az ötleten senki sem nevetett, csak Pálos. — Ügy gondolja, Kazán elvtárs, hogy a Duna fenekén kilométereket sétál az ügynök? Hoz magával egy gyalogsági ásót, aztán minden lépésnél kiássa magát az iszapból? — És ha motorikus búvárruhában jön? — szólt közbe Ist- Vánfi százados. — Nem rossz tipp ... Sugár- hajtású búvárkészülék. Nem ismeretlen, bár ellenünk még nem alkalmazták. Legalábbis merem remélni ... Ezzel akár Szentendréig is lejöhet. Éjszaka meg szinte észrevétlenül mozoghat a víz alatt, hiszen a partról lehetetlen fölfedezni a gyenge örvényt Istvánfi elvtárs, lehet, hogy magának ördöge van. De ne ejtsük el a többi variációt sem ... Nos, mi a véleményük, elvtársak? Innen is, onnan is helyeslés, egyetértés hallatszott.:: a kis szalagocskák beszélni tudnának, pusztításra szőtt ösz- szeesküvésről, gyilkosságokról, sötét tervekről árulkodnának. De a különös mintájú ábrák hallgatnak, csak a montsrum gépek zümmögik egyforma davégrehajtóttá feladatát. Közben Garkins már vissza is érkezett a megfejtett szöveggel. Az ezredes átfutotta a sorokat: »Palatínus jelenti: az érdekelt nyugalomban van. Hosszú időre nem vállal moza szobájába. Meg akarta lepni Sípost, ezért is ültette le segédtisztjével egy fotelba, háttal az ajtónak. A fiú a szőnyeg mintáit nézegette. Az ezredes, mint az egérre sunyi tó macska, nesztelenül odasompolygott mögéje, aztán váratlan, éles- érces hangon rákiáltott: — Kezeket föl! Sipos, mintha összeszorított rugón ült volna eddig, a másodperc töredéke alatt felpattant, és öklével elhárító mozdulatot tett az ezredes felé. Brondell azonban két méterre lehetett Sípostól, s köztük volt a fotel is, így a védekező mozdulat hatástalan maradt. De Brondellnek tetszett Sipos fürgesége, jó reflexe. — Üljön le! Gratulálok. Ezt; jól csinálta. Bizonyára tudja,? hogy ön a soros — szólt barátRágyújt? Megkínálhatom még valamivel, mielőtt elmegy? Remélem, tudja, hogy odaát nem ihat! — Igen, mindent tudok — válaszolta halkan, de határozottan Sipos. — Inkább a saját cigarettámból. Manurát száGundterheU arcok tekintettek rám, amikor Sávolyon a helyi énekkar sorsáról tudakozódtam. A kórus a járási kulturális szemlén nem jelent meg. Pedig negyedik éve, hogy vállalják a közös munka áldozatát, szépségét és — tegyük hozzá — örömét is. S most mégis a feltoomlófélbe- jutás hírét keltették róluk. A körzeti szemle után meghívást kaptak a járási bemutatóra. Ez elismerés, megtiszteltetés. Élni is akartak vele, készülődtek rá. Azaz készültek volna, ha ... A tagok kétharmada lelkiismeretesen megjelent a próbákon. Nem így azonban éppen a legfon« tosabb női szólam tagjai, akik visszaüzentek a hívásra: — Próbálni ugyan nincs időnk, de Marcaliban azért ott leszünk a járási szemlém Nem voltak ott. Kiss Ottokár pedagógus, az énekkar vezetője — helyesen — felkészületlenül nem vállalta a szereplést. Hiába, a kórus- munkában vagy részt vesznék a kóriistagok egy emberként, vagy öt-hat hiányzó tönkreteheti a többség egész évi tel- kiismeretes fáradozását. De mi történhetett itt? Hiszen év közben és évek óta hűségesen kitartottak, s ha a tagok cserélődtek is, a közösséget senki sem hagyta cserben. Igaz, hogy azokban a napokban meggyarapodtak a tavaszi mezőgazdasági munkák. Igaz, hogy talán külön áldozatot jelentett volna a megjelenés. Azonban — mindössze kétszer másfél órás próba hiányzott a szerepléshez! —< megérte volna! Van még valami elgondolkoztató a sávolyi énekkar esetében. Ez a kórus mindeddig semmiféle támogatást nem kapott és nem kap sehonnan sem. Évek óta soha egyetlen közös kiránduláson nem vehettek részt; a titokban dédelgetett vágy: eljutná egyszer a siófoki dalos találkozóra, álom maradt. Mert hiszen miből? ... — Nem nyújthattam a kórustagoknak semmit, hiszen én is csak bizonytalan ígéreteket kaptam — sóhajtott ke« serűen a kórus vezetője. — A körzeti földművesszövetlkezet anyagi támogatást, a téesz magnetofont ígért. És? Sehol semmi;.; Pedig mi tart össze egy ilyen kórusközösséget? A változatos pódiumléhetőség: a kórus tagok munkájának társadalmi elismerése (Esősorban a helyi állami és gazdasági vezetők részéről!), a kórus szelleme, a kollektív érzés. Ezt az őszinte baráti légkört csak próbákon, csak munkával kialakítaná nem tehet. Keltenek közös akciók, kirándulások is; és jó, ha néha fehér asztal mellett is találkoznak a kó- rustaigok. Őszintén szólva egy kissé csodálkozunk a sávolyi vezetőkön. A község kulturális életéről már sok szépet és jót hallottunk. S ennek a kórusnak — ha éveken át magukra hagyva dolgoztak is —* egy kis figyelmesség, . anyagi támogatás szárnyakat adna. Ügy tudjuk, hogy a helyi tsz — amelynek elnöke és több vezetője is énekel a kórusban — évente mintegy tízezer forinttal járul hozzá! a község művelődéséhez. Talán nem lesz nehéz észrevenniük. hogy az énekkar munkája is oda tartozik. Addig amíg nem késő! .s- . (Folytatjuk) Wallinger Endre FLEKKENCSÁRDA Hiányoznak •ÉS HALÁSZKERT^Sgy gást. Közvetett kapcsolatot te- vök. Az nem pácolt. lukat. A terem dróthálóval el- remtettünk. Egy ideig én adok; kerített részében, magasított székeken nők és férfiak ülnek egy sorban. Előttük asztali lámpa, több vaskos könyv. A perforált lapok egy-egy darabkáját fejtik. Az asztalok szélén egy morzekészülékhez hasonló szerkezet; sokan ezeken dolgoznak pergő ujjakkal. Brondell ezredes és Garkins kapitány már több mint egy órája ott álltak az egyik rádióAz érdekeltnek szóló utasításokat is veszem, de ő is figyeli a táblázat szerinti időpontokban. Fecske I.-nél maradni. Leg ...« — Ennél a szónál tépte le az ezredes a szalagot. Brondellt azonban már nem érdekelte különösebben a folytatás, majd lehozzák neki, amikor készen lesznek. Tehát ők is a Fecske I.-et javasolják. Nagyszerű! Nem Kérem ... Mindenre kioktatták, ugye? Az útra! is? i — Igen. — Keze? Sipos elmosolyodott. Hány-5 — Bezzeg a Bócü bácsi fá- cánosi kerthelyiségében!... — sóhajtott fel valaki, amikor már vagy negyedórája várt egy pohár sörre az egyik kaposvári belvárosi vendéglőben. És a társaság — javakorabeli férfiak — régi emlékeket kezdtek élesztgetni, ifjúkori kirándulások kellemes varázsa tűnt elő néhány pillanatra. Valóban, hova lettek a különlegességeikről híres egykori kisvendéglők, kirándulóhelyek, a Csalogány, a Tulipán, az Abbázia? Miért nincs egy szór megkérdezték már ezt tő-$ elfogadható kirándulóhelye a vevő mögött. Különleges hűl- kell mindent felbolygatni! Most lámhosszra állították be, a készülék azonban hallgatott. Aztán nagy sokára mégis megmozdult a zöld »macskaszem«. Halk sistergés hallatszott, és egy nyíláson át megindult a szalagfolyam.: pedig lemegy, és személyesen is találkozik Sípossal. Olyan jelentős az akció, hogy még ezt az utolsó erősítést meg kell adni a fickónak. A puha szőnyeg felfogta léptei zaját, hangtalanul ment be te az iskolán is. A fegyverei után a kezét kellett a leginkább rendben tartania. Tudta, miért kérdezi az ezredes, ezért hát fölemelte mind a két kezét. — Tessék;. • Az ezredes odalépett, megfogta Sipos balját, és szemügyre vette a kisujját. Csavart egyet rajta, merhúzta, megint csavart egyet, és Sípos bal kezének kisujja az ezredes kezében maradt! (Folytatjuk^ városnak — mert a Pipacs időszakos működésével egyáltalán nem nevezhető annak —, ahova szívesen elmenne az ember szombat délután vagy vasárnap? Jó volt hallani a közelmúltban, hogy a Domb utcai Dorottya Kisvendéglőből halászcsárdalesz. Kell nagyon, igény van rá. S valószínű, hogy halászcsárda lévén nemcsak egyfajta halból készítenek majd ételt. De lehetne folytatni a sort mással is. Nemcsak Kaposváron, hanem szerte az országban voltak olyan kisvendéglők, amelyek különlegességeikkel, szolgáltatásaikkal lopták be magukat az emberek — gyomrába. Vadászvacsora, belsőségek, halételek, friss hurka, kolbász, lángos stb. — mind- mind olyan dolog, amit kedvelnek az emberek. Ilyen azonban most nincs. Nagy kár. Az a családias patina, amely ezekre az üzletekre lerakodott, »hiánycikk« lett a vendéglátóiparban. És hiányzik jó néhány sörkert is, ahol a szomjas emberek leöblíthetnék torkukat egy-egy korsó pilsenivel. A jelenlegi talponállókba, italboltokba háromszor is meggondolja az ember, amíg beviszi a családját. De inkább nem viszi be. Mert a törzsközönség nem valami bizalom- gerjesztő. Jó érzés beülni a reprezentatív Béke Étterembe, a kitűnő zenét adó Belvárosiba. Az emberek szívesen látogatnák a hiányolt olcsó vendéglőket is.
