Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-28 / 122. szám
cSzwek taláJkőzó ja MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LaP^A JEGYZETEK AZ 1963. ÉVI ÚTTÖRŐ KULTURÁLIS SZEMLE MEGYEIREMUTATÓJÁRÓL MINDEN ÉVBEN ÜNNEPNEK SZÁMÍT úttörőink kulturális munkájának színforga- tagos szemléje. A találkozók eddig érdekes módon tükrözték a nagy egészet, a megye öntevékeny művészeti életének eredményeit vagy hibáit. Cseppet jelentettek a tengerből az úttörő kulturális szemlék, és magukban hordták a »tenger« minden tulajdonságát. Ha például számolnunk kellett a Latinka Sándor kulturális szemlét követő népi együtteseink fejlődésével, ugyanezzel kellett számolnunk útrtörőegyütteseSnk bemutatkozása alkalmával is. Vagy amikor különösen nekilendült a népiitác-kultúra. úttörő tánccsoportjaánk szintén ezt a nekilendülést igazolták. Az idén is le kellett vetni ezt az íratlan szabályt, a szerves összetartozásnak előnyös vagy hátrányos vonásai lényegtelenekké váltak, hiszen úttörőink megyei kulturális szemléjén a csapatok művé- szetegyüttesed olyasmiről adtak tanúbizonyságot, amivel csak kevés helyen találkozhatunk például a Latinka Sándor kulturális szemle járási bemutatóin. Az iskolai és az úttörőélet kebelében folyó műkedvelő művészeií munka minősége felülmúlta az iskolán kívüli népművelés irányi- tása alá tartozó művészeti élet színvonalbeli eredményeit. Anélkül, hogy csökkent volna az úttörők kulturális szemlére készülők vagy az azon részt vevők száma; Olyasmit bizonyított ez a megyei találkozó, ami nem számít ugyan új igazságnak, de megszívlelendőnek igen, azt tudniillik, hogy a tömegkultúra is képes minőséget felmutatni. A megyei szemlén különbéin — híven a szemlefelb ívás elvi kikötéseihez — valóban legjobb úttörő kullifcúrrnunká- saimfc vettek részt. Bátran momcBiatjuk. hogy a majd félszáz rrrűsorszámből álló, remekül összeválogatott és szervezettem, jól pergetett műsor a kényes ízlésű közönség igényeit is kielégítette volna. Sajnáljuk, hogy nem volt nagyobb nyilvánossága ennek a megyei találkozónak. Szülőkön, pedagógusokon és hivatalból megjelent vendégeken kívül másoknak is élményt jelentett volna az ízléssel, mértéktartással és nagy felkészültséggel művészfcedó úttörőink bemutatkozása. Üttörőink művelődési munkájának figyelmet, követelő állomásai mindig dicsérték a pedagógusokat, az úttörőveze- tőtoet is. Ügy vélem azonban, hogy még egyetlen elismerés sem hangzott olyan szívből jövően, mint a mostani. Dere- kas volt a felkészülés, ~de nagyon megérte, mert amit láttunk és hallottunk, az bizakodó tiszteletre hangolja a felnőtteket is muzsikáló, daloló, táncoló, vers>- és mesemondó úttörőink s a veiül^ foglalkozó nevelők iránt, A LEGNAGYOBB FEJLŐDÉST a kóruskultúra javára írhatjuk. Üttörőink megyei szemléjén a szíwel-lélekkel való együtténeklés esipkefi- nomságra kimunkált csodáit köszönthettük. A Tóth Lajos Általános Iskola, a Hámán Kató vagy a Petőfi nevét viselő iskolák kórusai, a Marcali Általános Iskola zenei tagozatának kórusa mindmegannyi érzékeny hangszer! Ötven, száz vagy ennél is több torkú, de egy szívvel éneklő alapos zened kultúrával rendelkező közösség. És e kanja- rakőrusok! Ezeket hallgatva — közöttük is a legjobbikát — arra kellett gondolnom, hogy miért nem tudnak így, ilyen szépre társulni a néhány évvel idősebbek. Csak általános iskolás korban, csak piros nyakkendősen lehet kiértékelni, ami nem fér meg a szívben, amit meg kell osztani másokkal? Nem hiszek ebben! Valahol másutt van a baj. Talán rosszul hívjuk kórusainkba a felnőttebbeket és a felnőtteket... No, igen. Az iskolád és az úttörőélet szervezettsége is sokat jelent, biztos alapja például a kórusok munkájának, de nemcsak erről van itt szó, hanem arról a többről, amit hivatásos népművelőiknek kellene végre megtalálniuk SOK ÍGÉRET JUTOTT SZÓHOZ a vers- és mesemondók, az énekesek, hangszeres szólisták között. Gondolok itt a balatonbogLári Mó- rócz Editre, a kaposvári Győri Zsuzsára, H. Kovács Zolira — ez utóbbi már két ízben is aranyérmet szerzett szép hangjával, s méltán büszkesége iskolájának. A hangszeres szólisták jobbára Kaposvárt képviselték. Közülük fiiöli Mária és Harsányi József nevét említem, de szép élményt szerzett a hallgatóságnak a ne- mesdédi Meggyes Tamás és a Kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola úttörőinek kamarazenekara is. Külön és hosszan lehetne méltatni a függöny előtt szinte elvesző mesemondók teljesítményét. Sokan közülük még csak ezután lesznek úttörők. De máris úttörőkhöz méltó alapossággal készültek fel a szemlére. A somogysámsoni Bereck Marika és a kuntelepi Sipos Rózsa mesemondása volt a legsikerültebb, Tiegízesébb. A mesemondók előadásmódjának fő erénye a népi hangvétel volt. Kitűnően sikerült a csoko- nygvisontai, a kutasi és a hedrehélyi pajtások tánc-, illetve népi játéka. A gamási úttörő táncosok képességüket meghaladó művet választottak Csikvár József »Somogyi gyöngysor« című kompozíciójának előadásával. Tömérdek munkájukat, amit a felnőtt táncosokat is próbára tevő mű megtanuláséiba fektettek, a részleges siker ellenére is méltányolnunk keli. Két báibcsoport bemutatkozása kapcsán fel kell figyelnünk ennek a művészeti ágnak az elhanyagoltságára. Úttörő színjátszóinkat viszont éppen a szemlén látottak alapján biztatnunk kell. Kellemes perceket szereztek a Zója Gyermekotthon kis színjátszói és a vízvári pajtások, noha ez utóbbiaknak nehéz dolguk volt díszletek nélkül boldogulni. Szívesen hallgattuk a Petőfi Általános Iskola úttörőcsapatának furulyazenekarát, és örömmel láttuk viszont a somogyszüi pajtások együttesét A szí® furulyazenekar nagy fejlődésről adott_ számot. AZ EREDMÉNYHIRDETÉS UTÄN sokan szigorúnak találták a zsűri döntését. Mi helyeseljük a színvonal hi- báttonságára ügyelő szigorúságot. Bár ami a minősítéseket iöfeti, oem érthetünk mindenben egyet a zsűrivel. Az 1963. évi úttörő kulturális szemle megyei bemutatója sokáig lesz olyan kellemes emlékünk, amire szívesen gondolunk. Olyan volt ez a bemutató, mint egy mesteri kéz alól kikerült színes népi szőttes; Egyszerűségében tartalmas és művészi. Igazi úttörő- munka eredménye... László Ibolya Van egy mese arról, hogy a világ legjobb takácsmestere az apró testű pók. Ez a csúnyácska állat szövi a legszebb, legfinomabb szálakat. De az élet néha sokkal szebbet sző ennék Szálakkal köti össze a szíveket. Finom, nagyon drága szálakkal. A szeretet szálaival... ötvenhét kislány él a Kaposvári Zója Gyermekotthonban. És ötvenhét kislány él valahol Ferencvárosban. És él egy Margit néni, akinek nagy szíve vaa_» Az otthon. Élettörténetek. Tragédiák. Fehér papírlapok. Julikák, Évikék, Katikák és Rózsikák élnek itt, mert «... a kislányt egyéves korában a kórházban gyógyították. Anyja hamis névre jelentette be, azóta sem jelentkezett érte.-« A kislány aranyhajú, kék szemű és pufók arcú. Ott a rácsos kórházi ágyban mondta ki az első szót Talán nem hallotta senki... A másik: »Olyan pályán dolgozom, ahol csak kölönc lenne a gyermek, lemondok róla.« A harmadik: »A legelső levelet anyjának írta. Nagyon várta a választ...« És a válasz: »-Nem ismerlek ...« Ebben az otthonban a rideg szavak, a mostoha körülmények ütötte fájó sebeket kö- tözgeti, gyógyítgatja napról napra a pedagógusok türelmes szeretető és a társadalom ösz- szefogása. És megvan az eredmény. De mégis? Az intézet igazgatónője valamelyik este végigment a lányok hálótermén. S egyszerre az egyik emeletes ágyból leszólt a hétéves Julika: — Edit néni... adhatok egy puszit? Az embert sorsok kavargó örvényében megedzett pedagógusnak könny szökött a szemébe, és megölelte, megcsókolta a gyermeket. Az pedig elaludt szépen, és álmában boldogan mosolygott..; És hányszor megtörténik ez? Igen. Ez a kislány meg az édesanyja után titokban sír- dogáló Évi, az igazgató nénihez olyan meghatóan ragaszkodó Kati meg sok-sok kis társuk ösztönösen érzi: az ember életadó talaja mégiscsak a család. De nekik ebből nem jutott o A kicsik igy mutatták be: »Az Elnöki Tanács Margit nénije olyan, mint az igazi anyuka...* Sze-ntség-töc'á pácul fal Ügy látszik, nehéz futbatt- szurkolónák lenni Angliában. Jaj annak, aki angol, és valamiért italó lelkesedésében elfeledkezik a hidegvérről. Mint ahogyan jaj annak a három buzgó fiatalembernek is, akit »istenkáromlásért«, írszentségtörésért« vádolt be dr. Aubrey Wine úr, az angliai evangélikus egyházak szövetségének titkára. Lelkének háborgását tiltakozó levelekbe öntve emelt panaszt a belügyminiszternél, Oévfyycdok ---I dUzzMU A mikéi Rákóczi Tsz Kossuth-brigádjának asszonyai megtisztítják holdas búzatáblát. a rozstól a 33 c Tottenham Hotspur bajnokcsapat igazgatójánál és Tottenham városka elöljáróinál. A szentségtörés úgy esett meg, hogy az említett futballcsapat kupabajnokságot nyert, a rajongásban mértéket nem ismerő szurkolok úgy vélték, hagy mi sem koronázhatja méltóbban a nagy eseményt, mint egy diadalmenet. A győztes tizenegyet diadalszekérre ültették, és máris elindult bejárni a lelkes tömeg Tottenham utcáit. Az élen három furcsa szerzet cipelte hitvalló szövegű transzparenseit ekképpen szóló feliratokkal: »Szenteltessék meg az ő nevük!«, »Uralkodni fognak mindörökké!«; »Imádjátok őket, mert övék a dicsőség!« Nem tréfa, nem ámítás, a diadalmenetét három angyal egyenruhás ember nyitotta meg. Meg kell hagyni, valami csudásan felemelő látványt nyújthatták ingben és glóriában, az állukra ragasztott hullámos szakállal... Az »angyalok« civilben fiatal hirdetési ügynökök. Szó, ami szó, kitűnően értenek a hatásos hírveréshez. De nem számoltak azzal, hogy lellces szurkoló mi- völtuk bajba sodorhatja őket. Nem valószínű, hogy szárazon megússzák a nem mindennapos demonstrációt. Ha senki más, a belügyminiszter gondoskodik erről, hiszen ő már csak hivatalból sem lehet annyira liberális, hogy jót nevet Tottenham »angyalain«. No meg a vallási ihletésű buzdításokon.. h L Az igazgatói irodában mellettem ül ez a barna asszony, aki olyan, mint az igazi anyuka. Azt keresem benne, amiért a kicsik rajonganak. Vámos Ferencné, az »Elnöki Tanács Margit nénije« mindennapi nehéz munkája mellett megosztja a szívét, és jut hely a Jukkáknak, a Katikáknak és a többieknek. Szerény és harcias. Így mondta: »Azt szeretném, ha meglenne az a bizonyos bűvös esti csók, amelynek áradó melegétől oly gyorsan álomba lehet szenderedni. Azt, hogy az ölelést viszonozzák, azt, hogy az új élet ezernyi örömét legyen kivel megosztani. Azt, hogy minden elhagyott tartozzon valakihez. Azt, hogy a szeretet kapocs legyen...« Pedagógusok, pártvezetők és vendégek ülnek a csöppnyi irodában. Hallgatjuk ezt a nagyszerű asszonyt, aki négy évvel ezelőtt ugyanilyen lelkesen beszélt az Elnöki Tanács párttag- gyűlésén. Azt mondta, amit a save diktált. És megszületett az országban, egy olyan mozgalom, amelyre méltán figyeltek fel külföldön is. A kaposvári otthon ötvenhét családtagja így került összeköttetésbe először Margit nénivel, azután a IX. kerületi Tóth Károly iskola ötvenhét leánytanulójával, az ötvenhét kismamával. Mentek a levelek, jöttek a válaszok. A gyermeknapon három éve állt meg először az otthon előtt két autóbusz. A kismamák jöttek látogatóba. Hoztak a kerület ajándékait és szeretetüket. Karácsonykor és a szünidőben az otthon kis lakód kirepülnek a fészekből, és a kismamáknál töltenek néhány napot. Így találkoztak a szívek. A két autóbusz most is megérkezett. — JönnekMegjöttek... Aztán nagy, ünnepélyes csönd. Ki tudná visszaadni a látottakat? Az öleléseket, az egymásba fonódó gyermekkezekből áradó szeretedet? — Julikám... — Katikám... És az igazgató néninek csókot adó Julika arcán ott repes a boldogság. Mi felnőttek, akik így szorítjuk magunkhoz saját gyermekünket, most meghatotta« állunk, és nem merünk egymásra nézni. Ez a szeretet, a szívek pillanata. És így szálad el az egész délután. Olyan gy orsan, hogy észre sem vesszük. Gyermekkacajtól hangos a zöldellő udvar. Magasba száll a hinta. Behozzák az ajándékokat. Rengeteg könyv, játék, hajas baba. Aztán a műsor következik. Először a vendéglátók kedveskednek, tapsvihar a jutalom. A kismamák is kitesznek magukért. A szeretetne vágyó Julikat keresem. Annyit tudok róla, hogy ez a bűbájos kislány nem kell a szüleinek. Mellette ül a kék szemű pesti kismama. Ha nem tudnám, hol vagyok, testvéreknek nézném őket. Mit mondanak? Julika az ajándékokat nézi. A töltőtoll különösen tetszik neki. — Ezt ki küldte? — Apuka..] — Apuka? — És ezt?/ — Ezt Anyuka..4 Julika ízlelgeti az új szavakat. Apuka..; Anyuka ..; Az egyik idős nevelő a társaival beszélget Feljegyzem a szavait. >>Napsugár nélkül nem nyílnak virágok. Szeretet nélkül nincsen boldogság...« Akinek szíve van, megérti ezt. És azt is, hogy milyen nagy dolog ez a szívtalálkozó. Németh Sándor Saját vérét kapta vissza Josip Forenbauer rijekai lakos. Forenbauer önkéntes véradó, többször bocsátotta vérét a kórház rendelkezésére, ha egy-egy beteg megmentéséről volt szó. Forenbauert a közelmúltban kórházba szállították gyomorfekéllyel. Nyomban megoperálták, és vérátömlesztést adtak neki. Saját vérét juttatták ' vissza ereidet • m m e • SO&OK Műértő vásárló Egy amerikai milliárdos óriási összegért látatlanban megvásárolta Matisse egyik csendéletét, és elismervényt kért arról, hogy a kép a tulajdona lett. A műkereskedő csodálkozva kérdezte, nem akarja-e megnézni a képet Erre a milliárdos vevő a következőket válaszolta: »Minek? Matisse mindenképpen Matisse. Tudom, hogy idő-’ álló, biztos értékbe fektetem a pénzemet. Azt hiszi talán, ha Royal Dutch.részvénye- ket veszek), megnézem az olajtelepeket is?« * * * Bók a kritikusoknak Sir Alec Guiness angol színész nemrég szép bókot mondott a színikritikusoknak. A londoni színiiskola növendékeinek tartott előadásában kijelentette: »A kritikusok Isten ajándékai. Ha jó kritikát imáik rólunk, elmehetünk az igazgatóhoz, és magasabb gázsit kérhetünk. Rossz kritika után viszont magunkba fordulunk, és jobb teljesítményt követelhetünk. Mindkettő a javunkat szolgálja.« Skótok Egy sköt belép az anyakönyvi hivataliba. — John fiam születését szeretném bejelenteni. — Tessék diktálni. — Pillanat — mondja a skót —, mennyit kell ezért a bejelentésért fizetni? — Az anyakönyvezés ingyenes. — Akkor írja be mindjárt Teresét és Jack fiamat is — lélegzik föl a skót —, ugyanis hármas ikreim lettek. • * * Hagenbeck és az állatkert A hamburgi állatkert tudós alapítója, hogy az érdeklődést fölkeltse, hatalmas hirdetésekben közölte a publikummal, hogy .. i hogy is mondjuk csak?..- Mikor szerelmesek az állatkert lakói? A közönség már várta a hirdetéseket, amelyek röviden és velősen csak eny- nyit mondtak; »Ma az elefántok!« Vagy: »Ma a zsiráfok!« Amikor aztán Kari Hagenbeck megnősült, barátai a következő szövegű hirdetést közöltették az összes ham. burgi újságban: »Ma Hagen- beckék!« • • * Jókívánság Az igazgató előszobájában összetalálkozik a váUáüzt két tisztviselője. — Hová mész? — kérdezi az egyik. ■— Jókívánságaimat alkarom kifejezni a dirinek. — Ne fáradj, nincs benn. |— Höl van? — Beteg.-— Na, nézd csak — szol csodálkozva a másik —, még nem is kívántam neki semmit, és máris beteg. aaa/wwwwwmwa/vwwvwwww^. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11» Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. u. 6.
