Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-18 / 89. szám

Csütörtök, 1963. április 18. 3 SOMOGYI NfiPLAF A pusztaszemesi asszonyok dicsérete Hz eljárás nem folytatható le... A megbocsátást széles Körre kiterjesztő új köz­kegyelmi rendeletet nyu­godtan a boldogság rende­letének is nevezhetnénk, mert megjelenésekor szá­mos család otthonába köl­tözött be újból a mosoly, a boldogság. A közkegyelmi rendelet <+• ellentétben az utóbbi években megjelent közke­gyelmi rendeletekkel — nemcsak végrehajtási ke­gyelem, hanem eljárási ke­gyelem is. Nemcsak azokat érinti, akiket elítéltek, ha­nem azokat is, akik 1963. március 22-ig valamilyen kisebb súlyú bűncselek­ményt követtek el, de elle­nük még az eljárást nem indították meg, vagy nem folytatták le. Ezekben az esetekben, ha a bíróság előreláthatóan egy évnél hosszabb büntetést nem szabna ki, az eljárás meg sem indítható, illetve nem folytatható le. Az ilyen ki­sebb súlyú bűncselekmé­nyek elkövetőivel szemben a rendőrségnek, az ügyész­ségnek vagy a bíróságnak meg kell szüntetnie az el­járást. Nem állnak statisztikai adatok rendelkezésünkre, de kétségtelen, hogy sok em­bert érint ez a rendelkezés is. A megtévedtek, akik még nem álltak felelősségre vo­nás végett a bíróság elé, most menlevelet kapnak: ■tolsó figyelmeztetést, hogy népköztársaságunk megbo­csátó kegyelmi rendelkezése folytán a bűnös útról még visszafordulhatnak. Most megadatott nekik aa alka­lom! Meggyőződésűnk, hogy ez a megbocsátó rendelke­zés nem fogja a bűnözést akadályozó zsilipeket ki­nyitni, ellenkezőleg: azokat, akik megtévedtek, s kisebb súlyú bűncselekményeket követtek el, rádöbbenti ar­ra, hogy most az egyszer még van menekvés, a bűn következményeit nem kell viselniük. Népköztársasá­gunk nagylelkűsége bizto­sítja ezt számukra... Sz. K. Bizonyos vagyok benne, hogy nem beszéltek össze. Más-más időpontban találkoztam Hor­váth József tsz-elnökkel és Hartmann Miklós tanácsel­nökkel, de szinte szóról szóra mindketten ezt mondták: — Egy igen nagy szeren­csénk van nekünk. Asszo­nyaink olyan szorgalmasak, hogy talán nem is lehet ilye­neket találni a környéken. Nagyrészt nekik köszönhetjük, hogy olyan szépen zárhattuk a múlt évet. Jártuk a majort, nézegettük a határt. Talán nem is jutott volna eszembe a két vezető véleménye, ha nem pillantom meg az asszonyokat. Egyik he­lyen az előcsíráztatott burgo­nyát rakták a földbe. Hajla­doztak megállás nélkül, égett kezükben a munka. Amott meg, a meredek hegyoldalon gödröket ástak. Kemény, kö­tött, agyagos földet forgatott az ásó, még férfinak is nehéz az ilyen százszor százas, hatvan centi mély gödör kiásása. Ezek az asszonyok meg könnyedén, vidáman végezték ezt a mun­kát. Diófákat telepítenek ide a pusztaszemesiek. Oda lépett mellém Hoszter János brigádvezető. — látja — mutatott az asz- szonyokra —, róluk érdemes £mi! Senki sem érdemli meg jobban, mint ők... Gyorsan szaporodtak a göd­rök, kerültek helyükre a kis diófacsemeték. — A férfiak nem tudnak versenyezni velük. — Ha már az asszonyokról beszélünk — szólt közbe ä ta­nácselnök —, hadd mondjak el még valamit. Két évvel ez­előtt ilyenkor, 'húsvét élőtt egy- pár nappal nőt nem lehetett látni a határban. Mind otthon voltak, sütöttek, főztek, taka­rítottak, készültek az ünnep-, re. Megértettük őket. Most? Hazaparancsolni sem lehetne egyiküket sem. Pedig nem kel­lett többet mondani, csak any- nyit, hogy megkéstünk, a gép nem bírja a meredek hegyol­dalt, minél előbb be kell 'tele­píteni ... Nem kellett bővebben ma­gyarázni, kérni, könyörögni. Az asszonyok megértették, hogy szükség van rájuk. A pusztaszemesi nőket nem mi, nem a vezetők dicsérik, hanem saját maguk jegyzik föl nevü­ket egy képzeletbeli krónikás­könyvbe ... Ahogy visszagondolok rájuk, eszembe jut Hoszter János bá­csi szava: »Róluk érdemes ír­ni ...« Igen, érdemes. Másutt még alig van munkájuk a nők­nek, ők már a legnehezebbjén dolgoznak. És néhány év múl­va úgy emlékezhetnek majd vissza: ezt a szép dióst mi tele­pítettük 1963 húsvét ja előtt néhány nappal. T. M. ELLÁTOGATTUNK több építkezéshez. Azt tudakoltuk, hogyan halad a munka. Álta­lában kedvező tapasztalatokat szereztünk. A Marcaliban épü­lő hetvenkét lakásnál örömmel újságolta Csapó György mű­vezető, nem emlékszik arra, hogy tavasszal ilyen folya­matosan tudtak volna dolgoz­ni, mint most. Van anyag is, munkaerő is. A múlt hónap­ban program szerint építették a íonyódi gimnáziumot az Or­bán-brigád tagjai is. Szinte mindenütt tudatában vannak, hogy mivel a tél visz- szalökte az építőipart, sok a tennivaló. Szilárd az elhatáro­zás, hogy pótolják a kiesést, és határidőre átadják a létesítmé­nyeket. Ezt mondták a Sirály Szálló munkásai Fonyódon. Így nyilatkoztak az üzletház építői is, noha még most is akadályozza őket a belvíz. AZ ELHATÁROZÁS, bár­mily lelkes is, keveset ér, ha nincs mögötte biztosíték, ha a termelékenység nem éri el azt a szintet, amely szükséges a kiesés pótlására. Erről — te­hát az építést meggyorsító módszerekről — sajnos, elég keveset hallottunk kőrútun­kon. Elhisszük, hogy őszintén gondoltak a fonyódi üzletház építői, hogy mire a szakipari munkát meg kell kezdeni, a kőművesek elvégzik feladatu­kat. Ám kételkedünk benne, hogy szándékukat valóra tud­ják váltani. Egyelőre még csak ott tartanak, hogy úrrá legye­nek az épületet körülvevő bel­vízen. Arról, hogy hogyan ke­rüljenek ki ebből a helyzetből (amelybe főként azért jutottak, mert nem volt elég körülte­kintő a tervezés), nincs határo­zott elképzelésűk. Fonyódon az Orbán-brigád tagjaiban két­ségtelenül nagy a jóindulat, az akarás, mégis félő, hogy tervü­ket nem teljesítik. Ottjártunk- kor nem tudták ésszerűen fog­lalkoztatni az embereket. Az épületnek csak egyik szár­nyán dolgoztak, mert nem állt rendelkezésükre szállítószalag, mellyel az anyagot feljuttat­hatták volna a másik szárny födémére. MINDEN MUNKAHELYEN versenyezni kell most az idő­vel. A versenyt csak azok tud­ják állni, akik kihasználják a munkaszervezésben rejlő lehe­tőségeket. Ezt a tartalékot ha­ladéktalanul be kell vetni. Nem elég az utasításokat me­chanikusan végrehajtani. Min­FREILICHMANN: a Polip csápjai (95) A kancsal ezt természetesen a múlott, hogy életben maradt, kártevés irányítójának. a — Aggodalma indokait! — »boss-K-nak a megbízásából, sőt Vergizov a tériképre tekintett, minden valószínűség szerint és még egyszer gondosan szem­közvetlen utasítására cselekszi. ügyre vette Lubkovó faluelhe- Véleményem szerint minden lyezóset. — Indokolt annál is alapunk megvan Zapihalo és inkább, mert Varsayszkij nem- »Gentleman« letartóztatására csak megoperálta Belgorodova- — fejezte be jelentését Szolov- Szeverinovát, hanem _ megfi- jov gyelhette a »fő kártevő« alak­Igaza van, százados! —- i»át és hangját, ha arcát nem is mondta tűnődve Vergizov. — látta. Feltótlenül és gondban Zapihalót le' kell tartóztatni, őriznünk kell az orvost. Szo- Eddig is csak azért hagytuk lovjov elvtárs, önre bízom Var­szabadon, nehogy az ellenség savszkijt. gyanút fogjon, és kitalálja, Igenis! hogy tudunk Belgorodova-Sze- — S most, elvtarsaík, azonnal verinova új néven történt »fel- kezdjék meg feladataik vegre- támadásáról«. De most már hajtását. Alaposan fontoljak ütött a kancsal órája. Holnap meg a tennivalókat es csele­zte letartóztatjuk. Rendszerint kod jenek. Amikor valamelyi- akkor keresi őt fel a »Gentle- kük végez, azonnal jelentest man« is. Ekkor mái* az ellen- kérek, ön, Zavjalov elvtárs, ségnek sem lesz rá'elegendő egyeztesse feladatát Sztyerzs- xieje — ha tudomást szerez a nyev százados' osztályával, kancsal letartóztatásáról —, Miután megegyeztek, hogyan hogy megváltoztassa tervét. A tartják a kapcsolatot, és meg­feladat végrehajtását önre bí- beszélték a további részleteket, zom, Zavjalov százados. Vergizov útjára engedte Zav­— Parancsára, Vaszilij Kuz- jaloVot és Szolovjovot, csak mics. De má történjék Varsav- Kosztricskmt tartotta vissza, szkij orvossal? Bizonyosra veszem, hogy mint kellemetlen Tizenötödik fejezet tanút el akarják majd tenni láb alól, hiszen máris elkövet- Az utóbbi időben gyakran tek ellene egy merényletet. Bá- megtörtént, hogy a pirkadat torságan ús hidegvér úeégén dolgozószobájában találta Be­setov ezredest. Most is csak egy órányi alvást engedélye­zett magának, és máris Vergi­zov jelentésébe mélyedt. Az őrnagy arról értesítette, hogy ma hajnalban Belgorodova- Szeverinova elhagyta Jáki- memko professzor házát és el­tűnt A nyomozás folyik. A je­lentés megemlékezett arról is, hogy Jakimenko lakásán to­vább folynak a jubileumi ün­nepség előkészületei. A reggel csendjébe élesen vágott bele a telefoncsengés. Az ezredes, miközben tovább olvasta a jelentést, leemelte a kagylót. — Itt Resetov beszél:. > Igen .;. Hallgatom, Kosztrics- kin elvtárs. Kicsoda? Az »El­ső«? Rendben van, ne tévessze szem elől. Honnan? Sztrelec faluból? ..; Rendben van. Cselekedjék! Resetov fel s aűá sétált dolgo­zószobájában. Kosztricskinnak sikerült tehát Sztrelec falu kör­nyékén Belgarodova-Szeveri- nova nyomára bukkannia. Ugyanitt feltűnt ama bizonyos külföldi kereskedelmi cég tu­lajdonában levő két Limousi­ne is. Megerősítést nyert az a moszkvai közlés, hogy a »ven­dégek« egyike diverzáns. Fel­tétlenül meg kell állapítani személyazonosságát és el kell szigetelni. Azt pedig, hogy az állambiztonságiaknak hogyan sikerül megbénítaniuk az el­lenséges tevékenységet, meg­mutatja a közeli jövő. Egyelő­re az a fontos, hogy mindenütt a nyomukban vannak. Ami pe­dig Belgorodova-Szeverinovát illeti, vele kapcsolatban külön­leges szempontok érvényesül­nek, amelyek a művelet során meghatározott jelentőségűek. Ismét felhangzott a makacs telefoncsen aés. Új nap kezdő­dött, új gondokkal, izgalommal,! váratlan fordulatokkal és a kí-f vülálló számára észrevétlen ? hőstettekkel. A nap, sok mást naphoz hasonlóan, aI hajnali; telefoncsengéssel kezdődött, és| azzal végződött, hogy késő éj-? jel ki kellett szállni az ese-| menyek színhelyére. — Itt Resetov — emelte fel? a kagylót az ezredes. Közben ? gépiesen az órájára pillantott. | Reggel hét óra volt. Mint vár-| ta is, a számmal jelzett hadi-? gyárból telefonáltak. Az utób-i bi időben az állambiztonságiak | különös gonddal őrizték a gyá-j rat. Szmimov százados állan-? dóan a bejárat melletti épület-? részben tartózkodott. f Egyetlen ember sem jutha-l tott be a gyár területére? Szmimov tudomása nélkül ? Szmirnovra azután bízták a; gyár őrizetét, hogy visszatért | az erdőből, ahol Potrohowal? találkozott. Mindössze egy-két! ember tudott róla, hogy? Szmimov az állambiztonsági í szervek munkatársa, I Mindenről, még a legjelen-? téktelenebb eseményről is! nyomban értesítették Reseto-? vöt. Ezenkívül meghatározott! időben Szmimov is jelentést? tett az ezredesnek. Most is őj közölte, hogy az éjszaka nyu-J godtan telt éh — Az »Első« megmozdult! —' tudatta a hírt Resetov. — Min-1 den percben megjelenhetnek a! »vendégek«. Figyelmeztesse az? elvtárs afeat. — Parancsára! — felelte! Szmámov. (Folytatjuk*) .? Építőipari szemle den munkásnak, vezetőnek gondolkodhia kel], azon, ho­gyan lehet a helyi körülmé­nyeknek megfelelően az eddi­ginél gyorsabban elvégezni a feladatokat. A gépek jobb ki­használásával, átcsoportosítá­sokkal, az anyagmozgatás út­jainak megrövidítésével sok időt meg lehet takarítani. Követésre méltó a fonyódi Orbán-brigád kezdeményezése. Jó érzékkel észrevették, hogy előrelendithetík a munkát, ha még egy szalagot beállítanak. Ám kezdeményezésük csak ak­kor lesz eredményes, ha a sza­lagot meg is kapják. Fölötte- seik megértésére, gyors intéz­kedésére van tehát szükség. Kaposváron, a Bajcsy-Zsi- linszky utcában dolgozó építők is csak úgy tudják meggyorsí­tani a munkát, ha nem az új könyvtár mellől kell kézzel hordaniuk az anyagot. Előfor­dul persze, hogy nincs mindig elég gép. A siófoki épíiésveae-. tőség, különösen gyakran éra hiányát. A Chinoin-építkezés munkavezetője, Varga Lajos azonban nem esett kétségbe, amikor hiányzott a munkaesz­köz. Gyorsan átcsoportosította beosztottait egy alig száz mé­terre levő másik helyre, ahol gép nélkül is tudtak dolgozni, Iga?, ez nem tetszett a mun­kásoknak, Varga Lajos azon­ban nem marasztalható el* Sőt! A munkásoknak is meg kell érteniük, hogy az idő ki­használása végett nem szabad visszariadni a rugalmas átcso­portosításoktól sem. Ez nekik is használ. AZ EMLÍTETT PÉLDÁK­BÓL LÁTHATÓ, hogy a mun­ka meggyorsításához mifid a vezetők, mind a munkások kezdeményezésére, * ötleteire, megértésére szükség van. Szegedi Nándor 126 kiló trappista sajt készül naponta a marcali sajtüzemben Külföldön is kedvelt fo­gyasztási cikk a trappista sajt. Éppen ezért a marcali sajt- üzem évek óta erre építi ter­vét, ez a fő terméke. A trappista sajtot egyre in­kább keresik. Ezért szükséges­sé vált, hogy többet készítse­nek belőle, mint az előző évek­ben. A tavalyi hetvenhat kiló­val szemben az idén százhu­szonhat kilót gyártanak na­ponta. Az üzem fő terméké­nek hetvenkilenc százalékát a Német Demokratikus Köztár­saságba és Franciaországba szállítják. Hazai fogyasztásra más ter­mékeket is készítenek. Napon­ta 112 liter tejföl, 63 kiló túró, 688 liter pasztőrözött tej és hét liter tejszín kerül tőlük a bol­tokba. Mivel Balatonmáriától Lelléig ők látják el tejjel a vidéket, ezért az üdülési idény­ben tízszer annyi tejet pasztő­röznek majd, mint más hóna« pókban. Egészségvédelmi— munkásvédelmi hónap A Közalkalmazottak Szakszerve­zete ebben az évben is megrende­zi az »Egészségvédelmi—-munkás­védelmi hónapot« április 1 és 30 között. Mivel a közalkalmazottak között aránylag több idegrendsze­ri megbetegedés fordul elő, mint másutt, az egészségvédelmi—mun­kásvédelmi hónap feladata az ideg- rendszert károsító tényezők feltá­rása és megismertetése. Cél az al­koholizmus elleni küzdelem kiter­jesztése is. Áprilisban a Közalkal­mazottak Szakszervezetének alap­szervezetei és aktivistái fokozott mértékben foglalkoznak a felvilá­gosító munkával. SERTÉSHIZLALÁSI SZEŐÉST Állíiifwrgjtalmi Vtkílatatikal A szerződés értelmében minden termelő «ertésdara- bonként iOO.— FI kamatmentes előleget és ISIí fejj abraktakarmány bevál­tására jogosító utalványt kap. (3 488) ______________________________________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom