Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-03 / 78. szám
ässerda, 1963. április 3. 3 SOMOGYI «NÉPLAP Örülnöm kellene... Egy asszony helyébe képzetem magam. Csak azért, hogy elmondhassam, mi történt vele. Tehát nem ő volt a főszereplő, hanem én, következésképpen csak rajtam verhetik ej a port, ha még nem támadt volna fel a lelkiismeret ... — Nem, sohasem tartottam nagyra magam. Annyit tudok, hogy szeretnek és megbecsülnek az emberek. Mondták már szemembe is, hogy jól dolgozom, meghízható vagyok, becsületes.... de nem szívesen hallom az ilyesmit. Örülök, hogy szeretnék. Ennyi elég. Nem volt nekem semmi bajom, higy- gyék el, mintha otthonom lett volna a vállalat. És egyszer csak — nem tudom, máért — belegázoltak a nyugalmamba. Ugye, türelmesek tesznek? Etenondam. — Galíbárdit — értsék, meg, hogy most így nevezem őt — elég régóta ismerem, hiszen együtt dolgoz- tunk, a főnököm volt. Kedves, előzékeny férfi, megértettük egymást Talán három hónapja elment tőlünk egy másik vállalathoz. Blbúcsúz- iattufc, persze nem sírtunk, hisz ezután 3a taláikoeunlc majdnem minden nap. Át is jött, beszélgettünk, s egyszer legnagyobb meglepetésemre így állt elém: — Tervem van magával, Klárika! Szükségem lenne a munkájára, szeretném, ha átjönne hozzánk. Ott is ad- miimszbráifcor tesz, biztosan megértjük egymást ■— Ugyan, hogy gondolhat ilyet? — kérdeztem megütközve. — Semmi bajom itt, ezerkétszáz a fizetésem, nem megyek sehova. Kért, könyörgöm, de miért hallgattam volna rá? Nem akartam elszakadni a régi környezettől. Gálibárdi azonban támadást indított. Barátaimat, munkatársaimat, TOkonáámat kérte, hogy beszéljenek velem, csaljanak át oda, mert én. pontos vágyók, lelkiismeretes, jó képességű, meg mit tudom én, még miket nem hordtak össze. Egy darabig álltaim a sarat, de lassan elfogyott a türelmem. Már a legjobb barátnőm te azt hajtogatta, hogy magam alatt vágom a fát. Igaz, nem értettem, hogy miért, de végül is nem tudtam ellenállni. Galiibándi előzékeny volt, udvarias. Ismertette munkakörömet, ős úgy mutatott be, mint egy igen kiváló dolgozóit, Szégyelltem magam. Átvette munkakönyvemeí, és közölte, hogy itt is 1200 lesz a fizetésem. Nem is gondoltam többre. Szerződést persze nem kötöttünk. Dolgoztam, és ismerkedtem az emberekkel. Nem láttam, őt vagy há- roan napig. Akkor behívatott. Visszagondolni is rossz rá. — Kérem, kar társnő (nem is Klárika, mint máskor), önt- kétheti próbaidőre alkalmazzuk, utána pedig nem tartunk igényt munkájára. Etsópaditam. És azt hiszem, dadogtam is, annyira meglepett ez a váratlan fordulat. — Próbaidőre, engem? De hiszen állandó munkahelyem volt, úgy csábítottak: ide! Mit jelent az, hogy nem tartanak igényt a munkámra? — Nézze, kartársnő, megtudtam, hogy maga terhes. És pont akkor menne szabadságra, amikor a legtöbb a munkánk; Értse meg, hát vállalati érdek is van a világon ... Papírt tett elém. a kétheti szerződést, hogy írjam alá. Kijöttek a könnyeim, és ki- rahairttam a szobából. Nem, nem íróim alá, hajtogattam magamban, és lehet, hogy most megvetnek érte, de elmentem panaszra a pártbizottsághoz. Mert iszonyú ig&zságtelanságot láttam ebben. Miért magyarázkodjam? Behívatták. Nem tudom, mit beszéltek vele, de amikor hazajött, odaállít mellém s azt mondta: — Nézze majd. ha szabadságra megy. megosztjuk ezt a munkakört. És most itt vagyok, örülnöm keltenie, de nem tudok. Keserű a szájízem, és úgy érzem, Gálibárdi sem úgy néz rám. mint azelőtt Féltem nyugalmamat bár semmiféle más elégtételre nem gondoltam, valahogy mégis olyan furcsám érzem magam . ; 3 Egy asszony héfyébe képzeltem magam, s addig nem beszélhettem arról, ami bennem dúlt Pedig voltaképpen fefeéborítatt, hegy Galibánál jogra hivatkozott, s erkölcsre nem, vállalati érdekről beszélt, s emberségről nem, s olyan színben tüntette föl magát, mint aki nem érti élveink lényegét, nem tiszteli törvényeinket. Lehetséges, hogy ilyen ember ő? Bízom benne, hogy nem, tálán csalk megfeledkezett magáról.;: Jávori Béla FREILICHMANN: a Pol csapi a Az úlrmnka rablásának néhány gondja a halatonkeresztúri iskolában Hat teremben tíz tanulócsoport tanul a Balatoakeresztúri Általános Iskoláiban, délelőtt hat, délután pedig négy osztály. A helyiséghiány erősen rányomja bélyegét az úttörő- csapat munkájára, hiszen novembertől áprilisig külső foglalkozást nern tarthatnak, bent viszont alig tudnak mozogni. Azért folyik a munka Persze a teramhiány miatt nem állt le teljesein az úttörőmunka. Az őrsök -- úgy-ahogy — megtartották foglalkozásaikat, készültek a kulturális szemlére, jelmezbált rendeztek sőt égy. nagyszabású hulladékgyűjtési kampányban is reszt vetitek. 170 mázsa vasat, 33 mázsa papírt és 14 mázsa rongyot adtak el a MÉH-nek, ezért értékes egyéni és közös jutalmat kaptak. Segítettek a termelőszövetkezetnek a napraforgótörésben és más munkákban. A pajtások — főleg a nyolcadikosok. — nemrég fejezték be az iskola udvarán egy szép röplabdapálya építését Érdekes és jelentős dolgok ezek, mégis valami hiányérzete van az embernek. Az úttörőcsapat munkájából hiányzik valami többlet, olyan szív diktálta akció, egyszóval igazi, fiatalos vonós. Ki adhat szívet a mozgalomba? Félreértés ne essék, egy szóval sem akarjuk megbántani az idős pedagógusokat. Hatalmas élettapasztalatukkal fontos munkát vállalnak az új nemzedék nevelésében. A halatonkeresztúri isikolá- ban nam fiatal már a nevelő- gárda húsai év köirüld pedagógus mindössze egy van. Ángyán Ferencné, s az úttörőcsapat irányításában munkát vállaló tanárok már a harmadik x-efc ostromolják. Tengerdi Ferenc igazgató nyíltan megmondotta, hagy kifáradtak, és nem tudják úgy ellátni feladatukat, amint elvárnák tőlüík. Olyan telkes és határozott fiatalok kellenének a tantestületibe, mint Ángyán- né. Otthonos a mozgalmi munkában, és minden esélye megvan, hogy kiváló csapatvezető váljék belőle. Persze, ő hiába ad mindent bele a munkába, ha másak kedvetlenül dolgoznak. Az irányításon, a vezetésen nagyon sok fordul meg, de a mozgalmi tevékenységhez nem elég egy-fcéf ember akarása. „Majd a nyáron...* Jó dolog az, ha a rajok és őrsök kimozdulhatnák a szabadiba, és az erdőben teszik le az úttömpróbákat a pajtások. Okos ötlet, hogy táborozásra készülnek, csak valósítsák is meg a tervet, és valóban csapattá borba vigyék a pajtásokat a kevés gyereket szórakoztató autóbuszt úrák helyett; szerencsés együttműködés, hogy KlSZ-flatalok tanítják pingpongozná az úttörőket. De Szabados András járási úttö- rőtiitkár tud arról, hogy egyikmásik pedagógus még az osztályában levő őrsök nevét sem ismeri... Meg kellene érteniük az iskola tanárainak, hogy az úttörőmozgalom. segítése és irányítása egyelőre rájuk vár. Addig, amíg valóban nem akad egy új, fiatal nevelőgárda — amely friss lendületet adna a mozgalomnak — csak az ő feladatok: a pajtások összefogása; Az űttórémazgatarn számít, rájuk, és igényli segítségüket. Polesz György Motoros fűrésszel könnyebb a ra feldolgozása. Gréczl László és Tolnai János, az Észak-somogyi Erdőgazdaság kapolyi kerületének dolgozói naponta 15—IS űrméter fát aprítanak és hasogatnak fel. Az idén is megszervezik az ifjúsági munkacsapatok versenyét Termelőszövetkeze tek és állami gazdaságok ifjúsági növénytermelő munkacsapatai országos és megyei versenyeikben vettek, részt a múlt években. A cél: adott területen minél nagyobb terméseredményt elérni. Tavaly megyénkből 211 munkacsapat 3609 tagja , vett részit ezeken a versenyeken. Az eredmények kihirdetésekor a megyei KISZ-ibizottságan több mint harmincezer forintot osztottak ki a helyezettek között. A tapasztalat azt mutatja, hogy az egészség«? versenyszellem növelte az ifjúsági csapatok munfcakedvét. Készül a versenynapló Az idén is rendeznek ifjúsági versenyeket? — kérdeztük Papp Lászlótól, a megyei KISZ -hi aottság parasztifjúsági felelősétől. (84) — Meg kell mondanom, hogy hebehurgyábban aligha járhattál volna el, minit amikor egyedül, csupán a saját erődben bízva, akartad torkon ragadni a vadállatot. Az ellenséggel nem egyedül kell harcolni, hanem feltétlenül azokkal együtt, akik az ilyenfajta harcban tapasztalatokkal rendelkeznek. Ezt jól jegyezd meg! Drozdov ezután elmondotta, miként hívták az erdőbe, és hogy látszatra engedett nagybátyja követelésének. Valójában elhatározta: felderíti sötét szándékaikat, és értesíti a hatóságokat, hogy tetten érjék az ellenséget. Azután részletesen kitért arra is, mi előzte meg találkozását a bűntársak egyikével, hol történt meg a találkozás, és mivel végződött. — És hová tetted a nagybátyádtól kapott pénzit? — szakíféábe ítesekw« Drozdov fehér arca vérvörösre vált. — Egy jó ismerősömnél;.; egy barátomnál hagytam... azaz... bármelyik pillanatban átadhatom az államnak. Az ezredes önkéntelenül elmosolyodott. Maga elé tette a telefont, és az áilambiztonsá- gi szervek nyomozó osztályának számát tárcsázta. Kérte, hogy azonnal hozzák be a 207-1. számú aktát. — Folytasd, Drozdov! — fordult a fiatalemberhez. — Evvel a féreggel Pri- morszkban, a Storm vendéglőben találkoztam. Ahogyan ön is mondta, ezredes elvtárs, ez a pipa volt az ismertetőjel. — Tudod a családi és keresztnevét? — Csak fedőnéven ismerem. »Vasgyúró^nak nevezik. Nekem a »Sofőr« fedőnevet adták. — Le tudnád írni »Vasgyú- c«« külsejét? — Benetwált fejű, középtermetű. — Nem emlékszel saemének színére, orrának formájára és általában más ismertetőjelei- re? — Szeme szürke, orra kicsi, vékony, kissé hajlott. Ez mindem, azt hiszem..* — Dohányzik? — Igen, cigarettázik; Kicsiny, pipaszerű szipkát használ Miután a vendéglőben találkoztunk, beültünk az autójába és elindultunk. Ettől kezdve én is az ő autóját haszná- tam. Primorszk környékén egy magányos öregember udvarában garazsíroztank. Valahol éjjeliőr az az ember. Nappal alszik, éjszaka őrködik. A kocsit akkor hoztam el és vittem vissza, amikor szükséges volt. Alig találkoztam az öreggel — Címe? — Zarecsnij külváros, hu- szonkettes utca, tizenkilences számú ház. Sokáig nem volt semmiféle feladatom. Sétálgattam az előre megbeszélt helyeken, a Storm, a Hullám és a Kaukázus vendéglők környékén, valamint Primorszk külvárosának négy utcájában. Ha a meghatározott helyeken, a megbeszélt órákban megláttam valahol az autót, elvittem a garázsba. Nem tudom, ki vezette, de az illető jó sofőr, mert mindig a legnagyobb rendben hozta vissza. Első feladatom az volt, hogy egy megjelölt időpontban várakozzam a tengerhez vezető kanyargós úton, és amikor megjelenik egy személyautó, váltsam le a sofőrt Már hajnalo- dott, amikor megérkezett. A sofőr kiugrott a vezetőülésből, én pedig elfoglaltam a helyét. Még csak egy pillantást sem! senyeken, mint vethettem az arcára. Csupán}munkacsapatok arra emlékszem, hogy fiatal f kaptunk legény volt. Utána, ahogy le-1 Kötéséről felé mentem azon az átkozol-1 Barcsról. Reméljük, hogy a tatul rossz úton, kétszer is — Igen. A múlt évhez hasonlóan a növénytermelésben és áltettmyésztésben dolgozó fiatalok, valamint a gépállomások ifjú traíktotrosairaak versenyét rendezzük meg. Az eddigi gyakorlattól eltérően az elbíráláskor a terméseredmények mellett az önköltséget és a termelési módszereket is figyelembe vesszük. Eddig csak kukoricatermelő versenyek voltak. Most öt főnövóny és egy takarmányféle termelésében versenyezhetnek a részvevők. Ezenkívül a megyei szervek kertészeti munkacsapat- versenyt is meghirdettek. A korábbiaktól eltérően a járási KISZ-bizottságak is rendeznek versenyeket. A felhívásokat már eljuttattuk az alapszervezetekhez. Versenynaplók készülnek a nyomdában, ezeken rögzítjük a versenyfeltételeket, az elbírálás, a jutalmazás módját. Jelentkezési lapokat is mellékelünk a naplóhoz. A versenyzőknek mezőgazdasági szakmai oktatáson kell részt venniük. Ezt úgy segítjük elő, hogy fiatal agrárértelmiségieket kérünk meg a járásokban, tartsanak előadásokat, patronálják a csapatok tagjait. — Milyen az érdeklődés? — Előreláthatólag jóvaliöb- ben vesznek részt az idei vertavaly. Üj alakulásáról értesítést például Gyékényesről, majdnem lezuhantam a szakadékba. A »Lópata« sziklánál^ élesen balra kellett fordulnom,! és ezen a rossz, csaknem jár-} hatatlan úton jutottam vissza Primorszkba. ötezer rubelt kaptam a feladatért. »Vasgyúró« adta át a pénzt. — Hol őrződ a pénzt? — kérdezte Resetov. valyihoz hasonló lelkesedéssel dolgoznak a fiatalok. „Öreglak is lehet első“ Az öreglaki mun kacsapai tavaly az állami gazdaságok kukoricatermelő ifjúsági munkacsapatainak versenyén mé- , gyei második volt. A tíztagú Postára adtam ugyanan- ♦ csapat 50 kataszteri hold átlátlak a barátomnak! — mondta} gában vegyszeres gyomirtással megint csak zavartan Drozdov. — A feladat teljesítése után sokáig törtem a fejemet,} miként férkőzhetnék a banda} főfészkéhez, hogy még valakit* megismerjek a »Vasgyúró«-« | kívül. Eközben teltek-múltak' a napok... | Elhallgatott, gondolatait} rendezte. | — Mi történt ezután? —} ♦ kérdezte az ezredes, és maga} elé helyezte az imént megka-* pott iratcsomót | ií'ollfiatjihkt • 45 mázsa csöves kukoricát termesztett. — Az idén is benevezünk a versenybe — mondja Horváth Vendel a munkacsapat-vezető; — Jó lenne még egy ifjúsági munkacsapat a gazdaságban, így egymással is versenyezve talán még jolbb eredményt érhetnénk el. Hat éve végez mezőgazdasági munkát Horváth Vendel. A tálén traktoros tanfolyamra járt, s ha kap gépet, más vezető után keti néznie a munkacsapatnak. — De nem hagyom el őket — ígéri —, ha szükség lesz rém, bérmálkor szívesen segítek. Be kell bizonyítanunk, hogy öreglak is lehet első. Bizakodnak a holládiak Nagy munkában találjuk a balatonszentgyörgyi Dél-Ba- laton Tsz holládi üzemegységének ifjúsági munkacsapatát; Trágyát hordanak a Barihegyre. Jó dolgos lányok, asz- szonyok a csapat tagjai. — Attól féllek, hogy egysizer nem tudok elegendő dolgot adni nekik — tréfálkozik brigádvezetőjük, Mózes Ernő. A csapat a termelőszövetkezetek megyei kukoricatermelő versenyén második helyezést ért el. — Jobb eredményünk is volt már — mondja büszkén Szabó Dénesné munkacsapatvezető. — Az előző évben megyei elsők lettünk, sajnos, a somogytúriak most megelőztek bennünket. Nem rajtunk múlott, hogy nem sikerült jobban, beleszólt az időjárás is. Bár az első helyire számítottak, ne gondolja senki, hogy mivel ez nem sikerült, elveszítették kedvüket. Szabóné bizakodva mondja: ——. Majd megmutatjuk az idén... Strubl Márta Vegyen részt ön is április 11-én este fél 8 órakor Kaposváron, a Latiníka Sándor Művelődési Házban az „UTAZÁS OANUVSA MO TORKERÉKPÁRRAL ” c. műsoros fejtörőn. Az ajándékműsorban közreműködik: Hollós Ilona és Majláth Jenő zongorakísérettel. Játékvezető: Pálos Miklós. A fejtörőn sikeresen részt vevők jutalomban részesülnek. (1801)______________________________________________________