Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-14 / 87. szám
Vasárnap, 1963. április 14. 5 SOMOGYI NÉPLAP Dékány Kálmán: ^íőti vágy a medencéken Ta. A hideg nap rásüt az úszómedencére. Kitartóan tempózik a gőzfelhő alatt. Friss, üdítő úszóviz. A levegő fagyos, szinte mar. Nincs fedele a medencének, csupán a gőz védi a testet. Körülötte apró vízgyűrűk gurulnak, ahogy köröz fürdősapkába szorított fejjel. Húsz éve minden reggel úszik. Ápolt, fiatalosan ruganyos. Büszke rá, de meg is kínlódik érte. Persze megéri. Ha Dalmával együtt mentek valahová, a nővérének nézték. Nincs több ilyen uszoda a világon! Utánozhatatlan bája van az évszázados vén falaknak. A víz tiszta, átlátszó, mint az óceán. Csakhogy sóvárogni kezd utána. Mi lesz, ha elmegy? Nem jöhet többet? Elhessentette a szorító rebbene- tet — Figyelj, — parancsolt rá magára. Nem számolt, elfelejtette, hányadik hossznál tart. Negyvenet szokott, az éppen ezer méter. Kényelmesen negyvenöt perc. Sohasem sietett: a légzés a fontos, hosszan, visszafogva az orron át. Valahol olvasta, egyetlen helyesen légző nemzedék elegendő volna regenerálni a fajt. A rossz légzés a legtöbb baj forrása. Fenn hangtalanul ketyegő óra. Tíz-húszat mutat. így is lehet követni. Még huszonöt perce van. Milyen más, mint a hosszokat számolná! Csapong- hat, semmi sem köti. Az Idő mindennek tartalmat ad, bármilyen töredéknyi. Még akkor is, ha csupán a másodperc vib- rája: összegez valamit. Az Idő emberibb, mint a Szám, mely elgépesít. Az Idő benned él mindazzal, amit magában foglal, tested homályában. Egy napon mindnyájan Idővé leszünk — az öröklét formája. Ne hallgass a Számra. T ám... tengerre szállsz, otthonod felcseréled sudár felhőkarcolóval, és előre félsz. Mert örökké ezt keresed. Ezt a hangulatot. Arcokat az uszodában, szavakat, mozdulatokat. A Színészt, az írót, a Vak Ügyvédet... Egykor kiürül a folyosó, aztán benépesítik a délutániak. Emberek, akiket gyűlölsz, emberek, akiket szeretsz. Ennyi vagy. Ezen túl nincs, aki megérti s akit megérthetnél. Kelé. Lányod hív... Hús a húsodból, vér a véredből — kínból. Mennyi kell! Nagy csobbanás, nyomában hullám; végSggördült a medence kristályos vízén s megérinti. Hullám elől nincs kitérés! Most már ketten vannak. Jót úszni csak télen lehet, amikor kevesen vannak. Csak az igaziak. Fölrettent: Istenem! Van tél New Yorkban? Vastag, králozó karok, gömbölyű arc. A Színész. Csepegő arccal, hangtalan (nosollyal üdvözlik egymást, mint hajók, ha találkoznak. Jó színész, egyéni hangú. Rögtön fölismersziik. Az iskolában mesélt róla a gyerekeknek. Arról is, hogy rendszereién úszik, edzi magát, azért nem öregszik. Az Íróról is beszélt, aki tornával kezdi, pedig nem fiatal már. S retteg a pocaktól. Azt tartja, akaratgyengeség következtében beálló torzulás. Ha elengedjük (ragunkat. A pocak karakterkérdés — szokta mondogatni. Kiderül, kikben van még tartás. A Vak Ügyvédről sem szokott megfeledkezni. Hetvenhét Esztendős, úgy vezetik be. Pereskedőket képvisel. Koponya. Esze vág, mint a borotva. Igaziak... Bárcsak vele jöhetnének! Már holnap útra kelne. A fordulóban lebukott, ki** feszülve, nyitott szemmel víz alatt úszott egy darabon. Ügy élvezte, mint egy csitri. Hogy víz alatt is lát. A nyugdíjas tanárnő. Éljen augusztus húsz — ütött szemébe a vízálló felirat a betonfenéken. Megmosolyogta. Mosolyával együtt a többihez tartozik. Távozó szeme elvisz minden kicsiséget, ami szíven markolhat: zuhanyrózsa, egy kéz formája, ablakon megcsillanó napsugár s vízbe oltott betűk. Mágikus apróságok vonzanak haza. Nagy dolgok soha. Személytelenek. Máris szorongatják. Pedig még el se ment. Dalma türelmetlen. Hetenként telefonál. Sürgeti. »Halló, anyu! Az istenért, gyere már!« ... Mintha a szomszédba hívná. Az órára pillantott, még tíz perce van. Sok mindenről írt már, ő is sok mindent kérdezett levélben, de azt az egyet még nem: van tél New Yorkban? Meg kell tudni! Addig nem vághat neki az útnak. Cél nélkül, vaktában ... Van ez a kis nyugdíj meg az értéktárgyak. A piánként pénzre lehet váltani. Csendben éldegél. Ha nincs dolga oda- künn... Zavart lett. Nyugtalan. Nem látott partokat. Kapkodva lélegzett. Legközelebb megkérdezi. Any- nyiira nem sürgős. A jövő héten, ha megint telefonál. Négy éve van kint, az urával, öt is vinni akarták. Szöktek. Ügy nem... Soha! Neki engedély kell! Kinevették. J stenem, hét nap! Még hét... Szinte belereme- gett s megiramodött. Nem törődött többé a ritmussal. Versenyzett. Üldözni kezdte a Színészt. Erőből úszott, kapálózva. Ö meg csak siklott, szelte a vizet. Befogta a fordulóban. — Művész úr, egy szóra! — s pihegett. A Színész fújtatva fogódzkodott a vasrúdba. Bosz- szús volt. Most megint jön a rögeszméjével. Különben sem szerette, ha úszás közben zavarják. Ez itt szertartás. De azért azt mondta: — Parancsoljon, asszonyom. — Nem akarom feltartani. — Nem tart fel — morogta. T- Csak annyit... ugyanis kiutazom a lányomhoz. A férfi rémeredt. Megőrült? Vagy csak félrebeszél? — Ezt már elmondta, asszonyom! De sohasem lesz elintéznivalóm Amerikában. — Nem. Nem erről van szó... Nem tudja véletlenül: van tél New Yorkban? — Tudja a fene! — és dühösen ellökte magát. Foga is vicsorgott. — Kár — sóhajtotta csüggedten az asszony maga elé. A Színész bőszen túrta a vizet. Áthúzódott a túlsó oldalra. VT indenfelé gumisapkás fe. jek pettyezték a medencét. Rögtön fölismerte az írót, nem annyira arcról, mint inkább mozdulatokból. Hanyatt feküdt, egy helyben lebegett elfátyolozva a felszálló gőztől. Megtorpedózta. — Szerkesztő úr! Szerkesztő úr! Az Író fölfigyelt, s tüstént függőleges helyzetbe hozta magát. Nagy nőfoarát, csaknem hódolva meghajolt: — Rendelkezésére állok, asz- szonyom — mondta, és feltűnt neki a csinos tanárnő szederjesed ő ajka. Víziember volt, azonnal udta, mit jelent, s már éppen figyelmeztetni akarta, hogy hagyja el a medencét, azonban megelőzték. — Képzelje, megkaptam az útlevelet. Nem szökve megyek, mint a lányom. Mo6t három éve, hogy benyújtottam a kérelmet. — Tudom. Már mesélte De nem találtam elintéznivalót. — Pedig úgy bíztam. — Sajnos — tárta szét tenyerét az Író megfeledkezve a helyről és elsüllyedt. Szájába csapott a víz. — De azt csak tudja? ... — Sajnos — bugyborékolt a víz alól a férfi. Az asszony türelmetlenül a magasba nézett. Az óra percmutatója figyelmeztette a túllépett időre. TV1 egpillantotta látóvá idomult kezét. Az Ügyx .' '! — és gyorsan feléje startolt. Már csak benne bízott. Több volt, mint egyszerű remény. Biztosra ment. Benne nem csalódhat. Többet tud, mint a látók. — Wimmer úr! — bukkant föl mellette a betonfalnál. — A Lenkéné őnagysága? — ismerte fel a hangról és még csak meg sem lepődött. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte ügyvédi modorban fölfigyelve az asszonyból áradó vibrálásra. — New Yorkban... — re- begte könyörögve. — Ne féljen ... Engedéllyel... örökre. — örömmel teljesíteném — mondta érces hangján a vak. — Már klienseimet is megkérdeztem, azonban semmi ... — Nem!... Nem lehet — nyögött fel az asszony. — Abszolút semmi. — De talán ... — dadogta a tanárnő. — Tessék mondani... Legalább tél... New Yorkban van tél? ... A vak ember a fejét rázo- gatta, és most már határozottan érezte, hogy baj van. Milyen lázasan, dideregve, szinte eszelősen beszél! — Majd utánanézek — akarta vigasztalni. C emmd válasz. Csak űr. ^ Mint aki hirtelen nincs. Megborzongott: — Asszonyom! Lenkéné őnagysága! — szólongatta, és kezét csápként előrenyújtva forgolódott, mintha látna. Az asszony pedig gondolat nélkül menekült a ránehezedő víztömeg elől. Rúdon függve, mint a vak, vonszolta magát a feljáró felé. Vlagyimir Nyikolajemcs (Kalinyin): MÉRETEK. (A Barátság Hídja fotókiállítás anyagából.) Stockholm után Kaposvár Beszélgetés Kozma Józseffel, Az ibolyák zeneszerzőjével A Kaposvári Csiky Gergely Színház április 19-én mutatja be Schéhadé—Kozma Az ibolyák című zenés komédiáját Szilágyi Sándor rendezésében. Kozma Józsefet, a magyar származású francia zeneszerzőt nem kell bemutatnom, hiszen nevét szerte a világon ismerik, sanzonjait dúdolja Fárizs, London, Moszkva, New York és Budapest. Sokat közülük Yvés Montand vitt sikerre. Az Operaház meghívására Kozma József most néhány hetet Budapesten töltött, ahol bemutatták az Elektronikus szerelem című egyfelvonásos komikus operáját. A premier izgalmas napjai után kerestem föl a Ro- iyal Szállóban. Az alacsony ter- megjelenésű TAVA S Z Felgyűrt ingujjá süldölegény festi nagy kettőslétrán az eget. Ebédszünetben, ha tedül megpihenni, cigarettázik néhány felleget. Cseresznyeszemű kedvesére gondol, aki hajnalban elszaladt mocorgó fák közé, — színes szappanhabból fúj ágaikra buborékokat. Az emberek, mint bogár az üvegben, csapongnak fénytől részegen. Nem is gondolják, hogy rúgóként ők ketten feszülnek bennük, mint a szerelem. Csak mennek rétre, hegyekbe, mezőre, füttyük pántlikaként lobog, és teherbe esik hedvülctől a pőre természet, mint magéhes asszonyok. PAPP ARPADt metű, egyszerű i^^cooooooooooooooooooococo xx^ooooooo0oooocS^SáfSv.K‘,.S vezett interjú csaknem visszá- BERTÖK LÁSZLÓ: Q jára fordult, és szinte ő készített interjút a kaposvári színházról és közönségéről. — Nagyon örülök — kezdte —, hogy bemutatják Kaposváron Az ibolyákat. Sajnos, nem lehetek ott a premieren, meirt pénteken utazom. De nagyon kíváncsi lennék, milyen felfogásban játsszák a darabot. A nyugatnémet és a svéd bemutatók ugyanis merőben más rendezői elképzelésen alapultak. Bochumban a tragédia, Stockholmban viszont a komédia kapott nagyobb hangsúlyt. A közönségnek az utóbbi tetszett inkább, nagy siker volt. Mire törekszik a maguk rendezése? Elmondom, hogy a komikus elemek kapnak nagy szerepet az előadásban, s a darab groteszk játékossága mind újabb és újabb ötletek megvalósítására ingerli a rendezőt és a színészt. — A stockholmi előadás jellegzetessége az volt — folytatta Kozma —, hogy a komédiát transzportálták a pantomimba, a színészek balettszerű mozdulatokkal kísérték a szöveg egyes részeit Érdekes, izgalmas kísérlet volt ez az előadás, mely színésznek, díszlettervezőnek és rendezőnek egyaránt alkalmat adott képességei csillogtatására. A darabban például szerepel egy szolga, akit Arisztotelésznek hívnak. Stockholmban óriási sikert aratott ennek a clownszerű figurának életre keltője, aki előzőleg Othellót jásztotta. — Az ibolyák zenés komédia.. Milyen feladat elé állította ez a műfaj a zeneszerzőt? — Schéhadé izig-vérig költő — válaszolta Kozma József —, ő írta a versszövegeket is. A költői képzelet szabad csápon- gásának megfelelően könnyed sanzonokat írtam a szövegre, már csak azért is, mert a zenés komédiát nem operaénekesek éneklik, és módot akartam adni a legkülönfélébb táncmozdulatokra, a groteszk mozdulatokra is. Így például van a darabban egy jelenet, ahol a jámbor lelkű, puritán Báró a csirkéit eteti. Az ő dalában háromféle táncritmus jelentkezik: menüett, tangó és keringő. Ügy képzeltem el, hogy a Báró majd e háromfajta tánc lépéseire szórja a magot, és ugrabugrál a tyúkjai között, ami zeneileg még groteszkebbé teszi ennek az ironikusan megrajzolt figurának jellemét. Schéhadé színpada mesmoz- gatja a zeneszerző képzeletét boOCOOOOOCOCOOOC030COOOOOCOOCCOOOOOOOOOOGOOQC; Már alőzölgg is írtam kísérőzeHALÁSZOK KÖZT A két hajó most szinte mozdulatlan. Piros hasú felhő villan meg a vízben. Csillagbogú háló merül a mélybe lassan, S a hold, karcsú sirály, letelepszik a tóra, Rijjogva, ringatózva. Óriásra nőtt árnyuk húzzák magukkal A halászhajók. Valahol messze dalolnak. A tó mélyéről rezegve felszínre bukkan A csillagbogú háló, s ámulva nézzük A beléakadt ezüstpikk elyű holdat. Füstfogta fűzfaágról Lóg le a hold bográcsa. Köréje telepszünk. Az est megtelik halászié illatával. S a csillagos ég: rltkás-szemű háló, A parti jegenyék csú csára terítve szárad. POLNER ZOLTÁN: VIRÁGÉNEK Követlek, Múzsám, bárhol is járj előttem. Lábnyomod ékesen világít a kőben, fogaid között a nedves szél vöröslő szegfűt verdes, s arcod után döbbent mezőkön egyre messzebb megyek utánad. Emlékeimmé érő tündöklő nyár vagy te nagy mellű, ősi dajka. Kezem bár^jfelhő takarja, hitem nem varázslat. Lásd, hordom a mesék sárkányölő kardját. Sohasem rettegek, szavaid akarják, hogy velük csatákban győzzek! Segíts a harcokban hősnek lenni, s védd, fogd pártját hű fiadnak mindenütt a világon! Mérd rám új próbáid igazát: kiállóm. S ha majd égtájak kincsével gazdagon megtérek egyszer, hazám fényben várjon. nét a Vasco története című darabjához, amely egy csetlő-bot- ló svejki vagy még inkább wozzeckd figurát mutat be. Szerettem volna operát csinálni belőle, de lekéstem vele, egy amerikai szerző kapta meg a jogot előttem. — A darabbal kapcsolatban olvastam néhány kritikát, egymásnak ellentmondó kritikát Schehadérol, az íróról. Némelyek a szürrealistákhoz, mások költői drámaírókhoz, ismét mások az avantgarde abszurd drámaírói közé sorolják, Jonescó- val és Beckettel egy helyre. Mi a véleménye erről? — Jonesco nem abszurd, határozott programja van! Schéhadé még úgysem. Két példát mondanék erre. Jonescóval beszéltem az Orszarvú írásának idején, és tudom, hogy berlini élményei alapján írta meg a drámát. Az Orszarvú úgy jelenik meg a városban, mint a fasiszták, és lassan mindenki hozzájuk hasonlóvá válik. Vagy hogy Schéhadónál maradjunk. Előbb említett darabját J. L. Barrault vitte színre, de le kellett venni a műsorról, mert úgy érezték sokan, hogy az algériai háború ellen szól. Nem. Schéhadé egyáltalán nem tartozik az abszurdok közé. Költői színháznak nevezik színpadát, és az a közönség, amely szereti a költészetet, a köny- nyed humort, megszerette Schéhadét. De most engedjen meg nekem egy kérdést. Mit gondol, a vidéki közönség ezt a fajta modernséget hogyan fogadja majd? — Erre nehéz még válaszolni, de remélem, hogy úgy, ahogy a stockholmiak, és sikere lesz nálunk is a darabnak — Ezt szívből kívánom. A közönséggel szemben ugyanis sok a hibás előítélet. Bátrabban kellene kísérletezni Részt vettem például egy konkrét zenei esten. Azt mondták, hogy ez Magyarországon ismeretlen, és nem is kéül a közönségnek. A hangverseny ennek ellenkezőjéről győzött meg. A közönség helyesen ítéflte meg ezeket a műveket: a rosszat, a hamisat elvetette, a jót viszont megszerette. Kozma József végül sok sikert kívánt a színháznak. Kért, hogy értesítsük arról, hogyan sikerült az előadás. Erre csak április 19-e, Az ibolyák bemutatója után kerülhet sor. Szered ás András A marcali földműveaszövef kezet kereskedelmi szakképzett- Béggel vagy könyvviteli képesítéssel rendelkező férfi munkaerőt beta» ellenőri munkakörbe azonnali fölvételre kerea. Fizetés kollektív szerint. Jelentkezés a marcali fmsz ig. elnökénél írásban vagy személyesen. Fölvétel esetén útiköltséget téritünk. (4550)
