Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-12 / 85. szám

Somogyi Méplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Robert Merle: KORINTHOSZBAN TÖBBÉ NEM HAL MEG SENKI “D obert Merle Korinthosz- ban többé nem hal meg senki című tragikomédiájának kaposvári bemutatója az idei .színházi óv egyik legvitatha­tóbb és legizgalmasabb pi'o- dukciója volt. E megállapítás helyénvaló­ságát mit sem csökkenti az, hogy a Merle-dárab előadásai­ra nem özönlik a közönség, sőt hallani innen is, onnan is olyan hamgoíkat, hogy nem kel­lett volna műsorra tűzni ezt a darabot; nincs szükség olyan színpadi művekre, amelyek fi- lozofikusak, túlontúl poétiku- sak alhhoz, hogy mondanivaló­jukat mindenki értse, irodalmi értéküket tömegek fedezzék föl. Mondani sem kell, hogy ezek az »aggodalmak« nélkülöznek minden alapot. Világosan jel­zik, hogy néhányan örömest te. relnék vissza a színházat abba az időszakba, amikor az a le­genda járta, hogy a kaposvári közönségnek nem kell az ope­retten kívül más. Ezek a le­gendák, bár elvesztették tö- meghatásukat, de nem ültek el egészen. A közvéleményt ma is befolyásolják. Mi más lenne a magyarázata a most bemuta­tott darabbal szemben meg­nyilvánuló éndektelenségnelk, ha nem ez? A másik probléma — és véleményem szerint éri; is ki kell mondani egyszer már — a nem mindenkor szerencsés szereposztás problémája. Kis létszámú az a művészi gárda, amelyik »viheti« a darabokat. Hiába a bemutatásra kiválasz­tott alkotás nagysága, érdekes­sége, most például a Korin- thoszban. többé nem hal meg senki című tragikomédia fino­man sziporkázó szellemessége, fanyarkás életbölcselete, ár­nyaltan leleplező s a háború és a béke kérdésében nagyon mai mondanivalója, ha a szín­ház a maga területén az emlí­tett okból nem tud egyenrangú társa lenni az írónak! Szükség­telen fejtegetni azt, hogy a gyönge pillanatok az előadás egységét, hatását, a meghódít­ható siker lehetőségét kezdik ki. A színművészet társasjáték, benne elválaszthatatlan a ren­dezés a játéktól, az egyéni művészi teljesítmény az együttesétől. Kereshet célszerű hatásokat a rendezés — mint Bálint György, a Merle-darab rendezője tette —, ha főszerep­lői mellett az adott szerepek­ben kevéssé kvalifikált művé­szekkel kell dol gozn ia. Ha a művészi erők között nagy a különbség, nem tökéletes az összhang. Volt már alkalmunk tapasztalni, hogy színházunk falai között mindig csak akkor vett otthont a siker, amikor író, téma és együttes találko­zott. Nem a felületen, hanem a mélyben. Ügy tetszik, hogy a Korintlhosz mellékszereplői — az előadás dinamikája elle­nére is — kiestek a rendező ke­zéből. Az okot nemcsak annak tulajdoníthatjuk, hogy a2 együttes egy-két tagját erősen próbára tette az adott szerep. Tulajdoníthatjuk annak is, hogy a mélyen humanista szel­lemű, de egyben és másban vi­tatható filozófiáid mű nem nyert pontos és elvi tisztázást. Pedig nem közömbös, mit ért és mit nem ért, min nevet és miért könnyezik a közönség. Az sem mindegy, merre mutat, milyen gondolatokat, vágyakat ébreszt ez a színházi produk­ció! Ahol az íróval a rendezés­nek kellett volna a maga mód­ján, a megjelenítéssel — tehát a rendezéssel — vitába száll­nia, a rendezés kikerülte a »vi­tát«. A végeredményhez, a mű mondanivalójának kifejezésé­hez a könnyebb ellenállás ol­dalán keresztül érkezett el azt hirdetendő, hogy a halál, a pusztulás uralma csak abban a világban szűnhet meg, ame­lyik világ szabad- Hiába akad­nak magányosságukban is bá­tor harcosok, aifeik az emberi­séget örökléttel ajándékozzák meg. Az szintén nem új dolog, hogy a nézőt a játék varázsa elsőként mindig a mi valósá­gunknak is megjelelő mozzana­tokon gondolkodtatja el. Tud­juk, írói intenció a bemutatott darab valahány stílustörése. De véleményünk szerint félreért- hetőre sikerült a komédiának a játékba való harsány belerob- banása például a második fel­vonásban, ahol a társadalom »krémje«, az elöl ülők jelen, nesk meg. Rosszul időzített poén ez! Talán ezelőtt nyolc- tíz évvel lett volna idősze­rűbb .., A Merle-darab műsorra tű­zése, bemutatása ismét jó szán­dékot bizonyított. Hogy félig sikerült? Ari az iménti meg­állapításokkal magyarázhat­juk. Illúziókeltő és atmoszféra­teremtő Tar Béla színpadképe, Tarnay György dallamgazdag, szép kísérőzenéje szintén. Am a rendezést nem dicsérhetjük egyértelműen, mert lényegi dolgok mellett ment ei figyel­metlenül. Nem meghatározott irányban tartó hatásokra töre­kedett. A/T indezek ellenére nagyon megérte műsorra tűzni és bemutatná Robert Merle Ko- rinthoszbam többé nem hal meg senki című tragikomédiá­ját. Néhány nagyszerű színészi alakítás született ez alkalom­mal is, s ezt örömmel üdvözöl­jük. F illát István Sziszüphosz alakjának megformálójaként teljes művészi gazdagságát bi­zonyította ismét Mégis úgy, ahogy eddig talán kevésszer. A halász figurája az előadás egyik legfinomabban árnyalt és ennek ellenére legmarkánsabb alakja. Fiillár István gondolko­dó, gazdag érzelmi kultúrájú színész, az a fajta, amelyik nem a szöveget játssza, hanem a mű lényegét, a mű szellemét. Sziszüphosz FiRár játékéban magasan kimagaslik az együt­tesből. Mondhatjuk, színész és szerep nem mindennapos ta­lálkozása ez az alakítás. Szlon. ka Márta Cynara, a rableány szerepében szerzett nagyon szép, emlékezetes perceket. A finom rajzú megjelenítés külön érdeme, hogy Cynara alakítója pompásan töltötte ki a szöveg­hiányokat is, és ez a színészi tehetség egyiik legnagyobb pró­bája, amikor úgy kell észreve­hetően jelen lennie a színpa­don, amikor csak szöveg nél­küli játék jut osztályrészéül. Kitűnő Baranyi László ma­róan, de mértéktartóan szati­rikus rajzolatú Iphratesze, Holl János játékos-komoly, néhol komor Melchedesze és Szabó Imre a halál szerepében. A jó alakítások között van a helye Csihák László katona figurá­jának, Kratosznak is. Ezen túl­menően már csak azt summáz­hatnánk, ki miben maradt az írói intenciók mögött. Kiss László Árion, a fiú szerepében vérszegény, mondhatni lényeg­telen alakot állított elénk. Va­jon szerepkörében mozgott-e?! Balázs Andor és Szabó István hasonlóképpen, Gábor Mara is az elmélyült emberábrázolás­sal maradt adósunk. Az előbbi két színész hajlamos a hangos illusztrálásra. A rendezés dől. ga lett volna helyreigazítani hibás szerepfelfogásukat. Az elöl ülők is emberek! Xan- tiasz, a rendőr szerepében Ko- rándy Dénes egy görög miliőbe helyezett tunikás Göre Gábort formált meg — hőse helyett. Kár. Mert a hatás hatalmán alapuló látszatrend fontos és veszedelmes alakja ő is, akár­csak az elöl ülők vagy a köz­emberek! Végezetül, de nem utolsósor­ban kell szólnunk Hubay Mik­lós költői szépségű műfordítá­sáról. Kár, hogy ezt a költői szépséget a szövegmondásban nem adita vissza az egész együttes.« László Ibolya Bontakozó műkedvelő művészeti élet Somogyzsitfán Három település — Sző- csénypuszta, Zsitfa és Fehér­egyház — kulturális életének gondja nyugszik a somogyzsit- fai vezetők vállán. Zsitfán a művészeti mozgalom sokáig nem tudott lábra kapni. Az ősszel Marton László sze­mélyében új pedagógus érke­zett a faluba. Szervező és nép­művelő munkájának hatása csakhamar érezhető volt. Mű­vészeti csoportokat szervezett, és vezetésével szorgalmasan készültek a kulturális szemlé­re. A Csdky Gergely Színház előadásaira száz bérletet vásá­roltak a három településen, és minden alkalommal még 200— 250 jegyet eladnak előadáson­ként. Különösen nagy sikert aratott Gáspár Margit H amiéi­nek nincs igaza című drámája. Sokáig beszéltek róla a falu­ban. A színjátszó csoport tag­jai megvitatták a darabot, és kedvet, segítséget kaptak mun­kájukhoz. A körzeti kulturális szemlén — bár későn láttak munkához — Ambrus Tibor Kendő című tsz-tárgyú egyíel- vanásos darabjával vettek részt. A tánccsoportot nemrég szervezték újjá. A tizenkét kis­lány a Lippentős című népi táncot tanulta meg. Sokat se­gít nékik az egykori szenyéri népi együttes tagja, a 65 éves Tischler Antalné, aki — bár egészsége már nem a legjobb — még szólótáncot is vállalt a körzeti bemutatón. A bizottság a járási bemutatóra is meghív­ta. Kezd kibontakozni a műked­velő művészeti mozgalom Sp- mogyzsitfán. Elősegítené a köz­ség kulturális fölemelkedését, ha a művészeti csoportok a ta­vaszi és a nyári hónapokban sem hullanának szét, hanem összejönnének tv-nézésre, be­szélgetésre, tervezgetésre s né­ha egy-egy rövid jelenet, egy- felvonásos próbájára. Egy lelketlen apa a bíróság előtt Horváth György Kaposvár, Fü­I redi utca 2. szám alatti lakos többször állt már a bíróság előtt. Iszákos életmódja miatt 1962 jú­niusában rendőri felügyelet alá he­lyezték. Azonban nem tartotta meg á rendőri felügyeletre vonatkozó Szabályokat, továbbra is gyakran járt kocsmába, lerészegedett, és imikor késő éjszaka hazatért, dur­va volt feleségéhez meg két és fél eves gyermekéhez. Ilyenkor az asszony a szomszédokhoz mene­kült, vagy az udvaron bujkált. Horváth tört, zúzott a lakásban, és trágár szavakat üvöltözött. Felesége nem bírta tovább az állandó rettegést, és az ügyészség­hez fordult. Horváth ellen vádat emeltek. Az első bírósági tárgya­láson — mivel ott is spiccesen je­lent meg — letartóztatták. Jellem­ző rá, hogy a börtönben eleinte kö­vetelte a napi adagját, két-nárom liter bort. A második tárgyaláson a tanúk a fejére olvasták bűneit. Ügy lát­szik, rádöbbent cselekedetének sú­lyosságára, mert kérte a bírósá­got, hogy küldjék alkoholelvonó kúrára. A Kaposvári Járásbíróság Hor­váth Györgyöt ifjúság elleni bűn­tett miatt egyévi szabadságvesz­tésre ítélte, és kötelezte arra, hogy a büntetés ideje alatt elvonókeze- iésnek vesse alá magát. Az ítélet jogerős. Növekednek a törpék A Pravda jelentette, hogy a moszkvai kísérleti endokrinológiai intézetben mintegy száz törpe nö­vésű emberrel végeznek kutatáso­kat. Különféle vitaminok adago­lásával elérték, hogy jó részük egy év alatt 10—12 centimétert nö­vekedjen. A politechnikai foglalkozás keretében epret ültetnek a babócsai általános iskolások Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat gépkezelőket könnyűgép-kezelői vizsgával és gépfelelős be­osztásba építőipari gépek szerelésében jártas szakmunkásokat keres, illetve fölvesz. Jelentkezés személyesen vagy részletesen levél­ben a vállalat gépészeténél, Kaposvár, Május 1. utca 57. (37040) Á FIÚ, AKI SZÜLEI „KEDVÉIÉRT” GYILKOLT KÜLÖNÖS GYILKOSSÁG foglalkoztatja mostanában a nyugatnémet közvéleményt. A gyilkos Hans Georg Schmitz Otto, egy dúsgazdag limburgi nagykereskedő fia. Az áldozat Anni Stenglein háztartási al­kalmazott. A nyugatnémet lapok részle tesen szellőztetik a különös bűntény hátterét. Hans Georg Schmitz-Otto, a gazdag keres­kedő fia ma 22 éves. Érettségi után a nyugatnémet hadsereg­ben leszolgálta katonaévét, majd apja nagykereskedésébe került gyakornokként. Itt sze­met vetett apja csinos titkár­nőjére. Apja korán észrevette fia szándékát. Ezért gyorsan felmondott a titkárnőnek, fiát pedig Kulmbaebba küldte egyik gyáros barátjához. A fiú a gyárban jó állást kapott, a gyároséknél pedig otthonra ta­lált. Itt szolgált háztartási al­kalmazottként a csinos Anni Stenglein. Hans Georg szerel­mes lett a lányba, és a szere­lemnek rövidesen következmé­nyei lettek. Ekkor Hans Georg elhatározta, hogy elveszi a lányt feleségül. Időközben azonban a szülők is tudomást szereztek a tervről, és kitaga­dással fenyegették fiukat. Ar­ról azonban mit sem tudtak, hogy Anni rövidesen anya lesz. Hans Georgnak tehát vá­lasztania kellett szerelme és a családi vagyon között. Most már azonban a lány sem hagyta annyiban a dolgot, s közölte Hans Georggal, hogy a fiú szüleit értesíti terhes ál­lapotáról ... Szó szót követett. Végül is Hans Georg egy mű­anyag övvel megfojtotta a lányt. A FIATALEMBER az igaz­ságügyi hatóságok előtt töre­delmesen beismerte bűnét, és azt követelte, hogy állítsák vissza Nyugat-Németországban a halálbüntetést, s elsőnek ő kerüljön bitóra.;. Most elmegyógyászok és pszichológusok vitatkoznak rajta, hogy Hans Georg beszá­mítható volt-e a bűncselek­mény elkövetésekor, igyekez­nek a cselekmény lélektani okait tisztázni; a büntetőjogá­szok pedig felsorakoztatják az enyhítő és a súlyosbító körül­ményeket. A sajtó többségé­ben a sajnálkozás hangján be­szél a gyilkosról és nem a brutális módon meggyilkolt leányanyáról Ebben az álszen­teskedő sajtóarohesterben talán legjellemzőbb a Frankfurter Rundschau érzelgős, sajnálko­zó cikke, amelyben azzal men­ti a gaztettet, hogy ez a fiú szüleire való tekintettel gyil­kolt Azt már nem mondja ki a, lap — de érezni a sorokból —, hogy egy nagykereskedő fia ta­lán nem is tehetett másképp. Szülei miatt meg kellett ölnie a cselédlányt, aki neki annyi boldog órát szerzett, mert..: csak egy cselédlány volt... HANS OTTO BEISMERI BŰNÉT; tudja, hogy gaztetté­ért felelnie kell... De vajon beismeri-e bűnét és felelőssé­gét az a társadalmi rendszer is, amely nem engedi meg, hogy a nagykereskedő fia boldoggá tegye a titkárnőt, a kis háztar­tási alkalmazottat, s amely a vagyon imádatát odáig viszi, hogy ezernyi mentséget talál az önmagát vádoló dúsgazdag kereskedőcsemete szörnyű bű­SOR.OK \ Szemérmetesség Nem mese ez, amelyről itt röviden szó lészen. Az tör­tént ugyanis, hogy Mr. Avery Gonzaga, az Egyesült Álla­mok állataritölcsi köreinek el­nöke rómületes fölfedezést tett. Rájött, hogy a csődörök és a hím kutyák — mezítele­nül sétálgatnak az utcákon, tereken és más nyilvános he­lyeken. Az iszonyatos lát­vány felháborította, és ria- dókészültségíbe helyezte az állati erkölcsvédelem híveit. Sietve egyesületet alakítottak a háziállatok helyes öltözte­tése céljából. Az egyesület a maga ünnepi közgyűlésére meghívta az AP tudósítóját is. Mr. Avery Gonzaga kö­zölte a tudósítóval, hogy leg­később 1969-ig az Egyesült Allajmokban minden csődör és hím kutya shortot fog vi­selni. És Mr. Gonzaga hozzá­tette: »A nőnemű háziállatok öltöztetése későbbi feladat. Ez csak akkor valósulhat meg eredményesen, ha már kialakult az erre vonatkozó — állati divat.« Seatle amerikai város he­lyi lapja pályázatot hirdetett: ki tud legrövidebb önélet­rajzot írni? A pályázat nyertese egy helybeli asszony volt. Élet­rajza így szólt: »Fiatalko­romban sima volt az arcom és ráncos a szoknyám. Most fordítva van.« „Szentek“ személyazonossági igazolványa A szentéletű indiai szerze­tesek, az ún. sahduk ezentúl fényképes személyazonossági igazolványt tartoznak ma­guknál hordani. Az indiai kormány új intézkedése ér­telmében többé nem igazolja őket jellegzetes narancsszínű ruházatuk és hatalmas lengő szakálluk. A hatósági intéz­kedést az tette szükségessé, hogy egyre több csaló adta ki magát hindu szerzetes­nék, és ezen a címen nem­csak »jogtalanul« koldult, hanem bűncselekményeket is követett el. A svájci Neuenburg vá­roska állatorvosa észrevette, hogy két kanárija kedvetlen, sőt búskoimor. Se nem esz­nek, se nem isznak. Hosszas töprengés után kivitte a ma­darak kalitkáját a szobából, ahol a televíziókészülék is állt. A kanárik két nap alatt rendbe jöttek. Mohamed Chemisti algériai külügyminiszter, aki Ben Bel­lával együtt hosszabb időt töl­tött francia fogházakban, nem­régen Párizsban járt. Az orlyi repülőtéren a külföldi államfér­fit megillető tisztelet adással fogadták, majd Louis Joxe- nak, Franciaország Algéria- ügyi miniszterének kíséretében a városba kocsizott. Louis Jo- xe útközben megkérdezte tőle, hogy vesz-e észre valami vál­tozást legutóbbi itt-tartózkodá­sa óta. — Semmit — válaszolta az al­gériai államférfi —. csak any- nyit, hogy amikor legutóbb itt jártam, a rendőrök a hatarri mögött jöttek, most meg előt­tem robognak... Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár« Latinka S. u. 6. Szekeres Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom