Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-10 / 83. szám

Gárdonyi fmlékünnepség Karúdon AZ MS'ZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Vasárnap tartották meg a Latinka Sándor kulturális szemle nagyatádi járási bemutatóját A Gábor Andor Járási Műve. lódési Ház mozitermében va­sárnap zajlott le a kulturális szemle nagyatádi járási bemu­tatója. A szemlén részt vevő tíz község harmincegy művé. szett csoportjának mintegy öt­száz tagját, a tizenkét szólis­tát, ezavalót és a vendégeket Vidák Mihály, a KISZ járási bizottságának titkára köszön, lőtte, majd méltatta a szemle jelentőségét A bemutatón öt énekkar vett részt Közülük kiemelkedett a Kötői Lajos vezette lábodi fér­fikórus. Szépen kidolgozott és előadott műveikkel méltán arattak sikert. Finom, tiszta előadás jellemezte a nagyba­ráti munkáskört is. Jól szere­peltek a szabást a mikei és a honvédségi kórusok. Ez utób­biaknak azonban a kiváló hangerővel jobban kellett vol­na gazdálkodniuk. Sajnos, a tánccsoportok nem érték el a várt eredményt. Ál­talában motívumszegénység, a figurák keveredése jellemezte a táncokat Az öt tánccsoport közül a legjobban a csökölyi KISZ-szervezet táncosai szere. peWek Drágszéfi páros táncuk­kal. A többi csoport csak a kö­zepes szintet ütötte meg Örvendetes, hegy két fúvós., egy esztrád- és egy tánczemekar is nyilvánosságot kapott. A já­rási művelődési ház Tamás Gyula vezette fúvószenekara kiváló felkészültségről tett bi­zonyságot. Jól szerepelt Fehér­ítőn József vezetésével a mű­velődési ház esatrádzenekara is. A Lábodi Állami Gazdaság tevószenefcara Csatos Lajos ve­zetésével szép eredményt ért éL A 'közönség nagy tetszéssel fogadta a honvédség zenekarát Előadását mértéktartás jelle­mezte. Nehéz eldönteni, hogy a két színjátszó csoport közül a cső. kölyi vagy a belegi volte a jobb. A csökölyiek Padisák Korai saláta című jelenetét mutatták be. Nehezebb dolguk volt a belegSeknek, ugyanis a Csütörtök este című háromfel- vonásosból kiragadott jelenet tel léptek színre. A jövőben a rendezőknek elmélyültebb elemző munkával kell a dara­bot betanítaniuk, s ügyelniük kell a szereplők helyes, tiszta, érthető beszédére, a színpadi mozgásra, az átélésre. A járási művelődési ház iwv dalmi színpada újszerű rende­zői felfogásban mutatta be Bé­kében élni című, kitűnően megszerkesztett műsorát A szavalok zömének azonban még van mit csiszolnia az előadás­módon. A kutasi irodalmi szín­pad első ízben vett részt járási szemlén. József Attiláról szóló műsor-összeállításuk összhatá­sában jó volt. A jövőben több gondot kell fordítaniuk a szö­vegmondás tisztaságára, a hű tolmácsolásra. A szemle fénypontját a ku­tasi MEDOSZ népi együttes műsora jelentette. A dr. Feke­te Kamilné vezette együttes — amely tízéves múltra tekint vissza — ismét remekelt. Mind a Farsang, mind pedig a Ci­gány című népi játékuk kitű­nő, elmélyült és következetes munkáról adott számot. A szólistákat jó felkészült­ség jellemezte. Az első helyen említhetjük Kovács Istvánt, aíki egy novella tolmácsolásá­ra vállalkozott. Grand László hegedűszólójával, Hódosi Jó­zsef zongoraszámával, Szokolai Péter citeraszólójával aratott megérdemelt sikert Nagy taps­sal jutalmazta a közönség Pin­tér Tamás hangszerparádéját Gulyás József és Havasi József harmonikaszámát. A hat sza­való közül Bódis Ilona, Végh Árpád és Tőzsér Pál érdemei említést A szellemi öftusaesapatofc közül a kutasd lett az első. Nagy érdeklődés kísérte a tár­sastáncversenyt is, amelyen a körzeti szemléken legjobbnak bizonyult kilenc táncospár vett részt. A kutasi Kokály Erzsé­bet—Fekete Mihály pár került az első helyre. A kiváló és jó csoportokat a KISZ-bizottság megjutalmaz­ta. Érdemes megemlítenS, hogy a csaknem hétórás szem­le műsora nem nélkülözte a közérdeklődést. Ilyen népes közönsége nem volt még egy járási szeműének sem. D. S. (Tudósítónktól.) Gárdonyi Géza születésének 100. évfordulója alkalmából a közelmúltban emlékünnepsé­get rendeztek Karádan, Gár­donyi egykori tanítóskodásá­nak színhelyén. Molnár Sán­dor, az általános iskola igaz­gatója mondott megemléke­zést a nagy számban össze­gyűlt közönség előtt. Ezután az iskola tanulóinak műsora következett Ezen az ünnepségen ren- dezték meg az úttörőcsapat zászlóavatásét is. Az úttörő­csapat és az iskola ez alka­lomból vette föl Gárdonyi Gé­za nevét. Délután könyvkölcsönzést éss -árusítást tartottak. Az érdek-) lődők több mint 200 forint ér­tékű Gárdonyi-könyvet vásá­roltak meg. Este 7 órai kez­dettel a művelődési házban Hegedűs András főiskolai ta­nár, Gárdonyi-kutató tartott nagy érdeklődéssel kísért elő­adást az író életéről, munkás­ságáról, majd a Megyei Könyvtár irodalmi színpada szórakoztatta a közönséget. Fellendült a József Attila olvasómozgalom a tabi járásban (Tudósítónktól.) A József Attila olvasó-moz­galom a tabi járásban vonta­Poósz János, Schulcz György és Szityinger Józsi barcsi általá­nos iskolások több mint két mázsa ócskavasat gyűjtöttek össze. A hulladékvasat a MÉH-telep re szállítják. A HÉT KÖNYVEI Az Európa Kiadó bocsátotta köz­re Sinclair Lewis Nobel-díjas ame­rikai író Fő utca című regényéit. A Szépirodalmi Kiadó adta köz­re az Olcsó Könyvtár-sorozatban Móricz Zsigmond A fáklya című regényét két kötetben. Délkör cím­mel jelent meg Görgey Gábor fia­tal költő és műfordító újabb ver­seskötete. A Magyar Helikon egy kötetben jelentette meg Thomas Mann vi­lághírű művét, a József és testvé­reit Sárközi György és Káldor György művészi fordításában, Jékely Zoltán humoros, szóra­bolond járás Magvető Ki­koztató műve Bécsi címmel jelent meg a adónál. A Gondolat Kiadó Európai An­tológia-sorozatában jelentette meg Nádor György művét Spinoza mű­helyében címmel. Szerelem házas­ság címmel jelent meg Ráth-Végh István műve. A Móra Ifjúsági Kiadó Csíkos Könyv ek-sorozatá ban jelent meg második kiadásban Kőszegi Imre A pesti lány című regénye. Vitá­nyi János Dérynének állít emlé­ket Komédiások címmel megjelent könyvében. SOfZOK tottan indult 1961-ben. A kez­dett időszakban az olvasók idegenkedtek tőle, mivel a feltételek meglehetősen mere­vek voltak. A részvevők a cso­portos beszámolókon nem szí­vesen szerepeltek a nyilvános­ság előtt Csupán Gamáson és Somogymeggyesen volt na­gyobb az érdeklődés. ; A kezdeti idegenkedés las­san megszűnt s ma mór ar-! ról beszélhetünk, hogy az ol-j vasómozgalom fellendült a já- rásiban. Szerencsés lépés volt, hogy megszüntették a kötelező* olvasmányok meghatározását, a merev beszámoltatási rend­szert, s hogy a könyvtárosok között versenyt indítottak. En­nek eredményeként 449-re emelkedett a József Attila-jel- vényes olvasók száma a járás­ban. Különösen Gamás dicse, kedhet kimagasló eredmények­kel: itt már 22 arany-, 23 ezüst- és 96 bronzjelvényes ol­vasó van. Tab, Kapóly, So- mogymeggyes. Som, Zala köz­ségek is szép eredményeket értek el. A mozgalom kiterjesztéséhez nagy szükség lenne a KISZ- szervezetek támogatására, mi­vel a 14—18 éves korú olva­sók száma a legkevesebb. Veszélyben Gueterrez élete Veszélyben forog Manuel Gueterrez neves guatemalai szakszervezett vezetőnek, a Szakszervezett Világszövetség Végrehajtó Bizottsága tagjá­nak élete. Mint a Prensa La­tiina jelenti, Gueterrezt már­cius éjijén tartóztatták le Castillo Flores ismert paraszt­vezetővel együtt. Rövid idő múlva a rendőri hatóságok Gueterrez »eltűnéséről« szá­moltak be, és azt állították, hogy »külföldre szökött«. Gueterrez felesége azt az aggodalmát fejezte ki, hogy a rendőrség fizikailag akarja megsemmisíteni a neves szak­szervezett vezetőt. (MTI) Az íródeák Él Somodorban egy öreg bácsika, aki levélírással töl­ti napjait. Szinte nincsen olyan szerv, ahova ne kül­dött volna már levelet. Az öreg leírja az életét, vadász- kalandjait, és a végére oda­biggyeszti: »És tudatom, hogy soh az adóm.« A levélíró kényelmesen fekszik az ágyon. Amikor meglátja az írógépet, felcsil­lan a szeme. — Ügy örülök, hogy ki­jöttek... Szokásosan elkészül a jegyzőkönyv. Az öreg szép kerek betűkkel odaírja a ne­vét: Ilia János. — Aztán sokat ír a bácsi? — kérdem. Ötszáztizenkét sima és százhatvankilenc ajánlott levelet küldött el eddig. Egy másik kötegre mutat. Lehet vagy húsz darab. — Ezeket most adom. pos­tára. — Az utolsó sort most is oda irta? Az öreg komolyan váku- szol: — Oda hát... Különben nem jönnének jegyzőköny­vezni . s*- ns -T­A londanfi Daily M ail ér­dekes riportot közölt egy pá­rizsi bankrablásról. Megírta, hogy a francia gengszter rá­lőtt a banktisztviselőre, utá­na azonban bocsánatot kért tőle. A londoni lap a cikkei •kapcsolatban levelet kapott egy francia olvasójától:' »Egészen bizonyos, hogy a bankrabló nem volt francia, mert ha az lett volna, előbb kér bocsánatot, és aztán lő.* Benza Károly híres opera­énekes azt mondta egyszer egy kezdő zeneszerzőnek!: — Az úr amolyan koca­puskás. — Miért? — ijedezett a zeneszerző. — Mert szerzeményeivel a publikum szívére céloz, az­tán mégis a fülét sérti meg. cA Lenéi E‘ ?gy édesanya őrzi. Neki ez a legnagyobb kincs. Egy levél a fiától. Csak ez ma­radt és az emlékek. Megsár­gult a papír, a széle szakado­zott. A betűket elmosta, kifaki- totta a tengernyi könny. De sokszor elolvasta már! Nemrég felállt egy gyűlésen. Asszonyok voltak ott és leendő anyák ... Ebben a kis határszéli falu­ban azon a háborús őszön so­kat sírtak az anyák. Szomorú dolgok történtek. A fél kezű öreg postás pelyhedző állá gye­rekeknek vitte a behívót. Es nem segített a könny, hiábava­ló volt a könyörgés. November végén három teherautó kanya­rodott a templom előtti térre. Karszalagos nyilasok és SS-ka- tonák járták a falu utcáit. Délutánra nagygyűlést hirdet­tek. A kisbírót helyettesítő né­niké beszólt minden házba. — Mindenkinek ott kell len­ni, a fiatalok melegen öltözze­nek fel... Öregek, asszonyok, anyák és nagyanyák hallgattak a kövér nyilas parancsnokot. — ... És most búcsúzzanak el az ifjú harcosoktól. Rájuk nagy és szép feladat vár. Har­colnak majd, és hősiesen küz­denek. A falu boldog és büsz­ke lehet ezekre a legényekre... Felbúgtak a motorok. Bent, az iskola egyetlen termében el­ordította magát a leventeokta­tó: — Kitépni, az épület előtt sorakozó! A kopott ruhás kamaszfiúk sorba álltak. Kilencen voltak. Szemükben rémület vibrált. Az öreg tanító még szólni akart, búcsúzni. Mondani valamit ezeknek a gyerekeknek, akik tegnap még itt játszottak az iskola udvarán. Nem bírt szól­ni. Levette a kalapját, lehaj­totta a fejét. Rázta a zokogás. A nyilas parancsnok jelt adott. A leventeoktató újra ordított. A gyerekek már a gépkocsin ültek, amikor a fehér hajú ta­nító megszólalt. Egy fekete, so­vány arcú gyerekhez beszélt. — Miska, vigyázz a többiek­re is. Óvjátok egymást, tartsa­tok össze. Gyertek majd haza egészségesen. Mi azt akarjuk, hogy éljetek.., A többit már nem hallotta senki, a vezetők gázt adtak, és a három teherautó elrobogott^ A gyerekek között Miska volt a legszomorúbb. Anyjára gondolt, és házuk előtt kiné­zett. Még nem jött haza. Nem búcsúzhatott el. Sírni szeretett volna. Eszébe jutott az öreg tanító figyelmeztetése. Ügy szerette azt az embert, mint a tulajdon édesapját. Minden faluban megállt az autó. Sötét éjszaka volt, mire Nagykanizsára értek. A lakta­nya előtt a nyilas vette át a parancsnokságot. Rekedt, bor­ízű hangon beszélt. — Fegyelmet követelünk, taknyosok. Majd megtanuljá­tok, hogy mi a fegyelem. Aki nem engedelmeskedik, az leg­jobb, ha felakasztja magát. Csak dideregni és sírni tudtok. De majd én leszoktatlak ben­neteket az anyatejről. Megér­tettétek? Oszolj!... Másnap megkezdődött a ki­képzés. Puskát, rohamsisakot, hátizsákot kaptak. És egy hét­tel később a több száz fős csa­pat erőltetett menetben vonult a határ felé. Sopronban éppen bombatámadás volt. A német ágyúk hajnalig lőtték az eget. Egyszerre csönd lett. Reggel kiderült, hogy a keretlegények olajra léptek. A város szélén német tábori csendőrök állí­tották le a csapatot. — Vissza! Be kell várni az erősítést! Tartani kell a fron­tot az utolsó töltényig! A nyilasok káromkodtak, de teljesítették a parancsot. Két napon át dőzsöltek a laktanya raktáraiban. A megsápadt, ka­rikás szemű legénység pedig korgó gyomorral tanulta a áíszlépést. Az indulás előtti éj­szakán Csizmadia Feri és Tóth Jancsi Miska mellé feküdt. A nyúlánk Feri erősen zihált. — Szabad a kijárás. Az őr tmü ment. Nyitva a kapu. El­mehetünk ... Sokáig hallgattak. Jancsi hangtalanul sirt. — Hová?... Maradjunk együtt, és ha vége lesz, úgyis hazavisznek bennünket. Meg­ígérték ... Tj' lesöndesedett a körlet. Éjjel kettőkor puskalö­vésekre riadtak. Az ordítozó őr szavaiból kivették, hogy Feri és négy falubeli pajtása megszökött, — Persze most örültök! Disz­nó banda! A barátaitok már lógnak, felkoncolta őket a csendőrjárőr. Ilyenkor nem sokat teketóriáznak, vigyázza­tok hát, nehogy az ö sorsukra jussatok! Miska sápadtan hallgatta az őr szavait. Megszöktek, elmen­tek, és máris kivégezték őket. Nem gondolta, hogy a nyilas hazudik. »Négyen maradtunk hát.* Reggel az erős ágyúdör­gés páni félelmet keltett a nyi­lasok. körében. Gyorsan ta­nácskoztak, és fél óra múlva menetkész volt az egység. Sze­reztek néhány gépkocsit. A kövér parancsnok nevetve tar­totta meg az eligazítást. — Most nincs idő a reggeli­re. Vigasztaljon benneteket az, hogy a vacsorát már Ausztriá­ban fogyasztjuk el..-. De elmaradt nemcsak a va­csora, hanem a másnapi ebéd is. Ebenfurt környékén min­den faluban német csapatok tanyáztak. A harmadik napon egy major birkaóljában szállá­solták el a holtfáradt leventé­ket. Miskát arra biztatták a falubeliek, hogy menjen ki a gazdához, és kérjen néhány pohár tejet. A borostás képű gazda mogorván hallgatta a fe­kete fiú tört németséggel elő­adott könyörgését. Miska már lemondóan távozni akart, de a gazda megfogta a kezét, és be­vezette a házba. Kenyeret tett az asztalra és néhány szelet avas szalonnát. Hellyel kínálta a fiút, és egy csorba szélű po­hárba bort öntött. — Igyál és egyél, fiam. Té­ged is messze sodort a szél, akárcsak az én gyermekemet. Ki tudja, hol menetel? Lehet, hogy ő is éhezik ... Elégedetten nézte, mint kap­kodja a falatokat a farkaséhes fiú. — így ni. És most figyelj ide. Az volna a legokosabb, ha megszöknétek. Adok né­hány napra váló kosztot, haj­nalban felkeltelek benneteket. Nincs értelme ennek az egész disznóságnak. Legjobb lenne, ha minél előbb hazamenné­tek ... Ijedten hallgatta a gazdát. Elvette a tejeskannát, a kenye­ret. Még a köszönésről is meg­feledkezett. A többiek pillanatok alatt elfogyasztották az ennivalót, és körülfogták Miskát. — No, mi van, hogyan fo­gadott? Miska végigfeküdt a szal­mán. — Azt mondta, szökjünk meg. Adna ennivalót. És még arról is beszélt, hogy nincs ér­telme ennek az egésznek... A gazda megtartotta sza- vát. Alig pitymaüott, nyílt az ól ajtaja, és néhány perc múlva mind a négyen be­léptek a házba. — Jugoszlávia felé menjetek. Igaz, hogy arra nagy a kerülő, de azt mondják, biztonságos ... Napokon, heteken át gyalo­goltak. Szalmakazlakban, ólak­ban és istállókban aludtak. Amikor meglátták a Drávát, könny szökött szemükbe, és egymásra borulva sírtak. így talált rájuk Varasd határában egy öreg halász. Elmondtak neki mindent. A bevonulást, a szenvedést és a szökést. Az öreg megetette és aludni küld­te őket. Reggel korán keltek. — Innét már egyesével men­jetek. Veszélyes dolog most csoportosan menetelni... Miska maradt utolsónak. Megköszönte a szívességet, és útnak indult. Egy hét múlva dobogó szívvel nézte a túlsó partot. ( — Az már az én falum. ,, Alkonyodon éppen. A füzes­ben egy csónakot talált. Gyor­san átevezett. Partra húzta a csónakot, és talán tíz lépést tett, amikor vakító fény vil­lant. A robbanás fölemelte a levegőbe. Már fenn voltak a csillagok. A hold ezüstösre fes­tette a tájat. Hallotta a kutyák ugatását. Kiáltani szeretett volna, de mellében szúró fáj­dalmat érzett. Bal kezét moz­dítani sem bírta. Lábát meleg­ség öntötte el. Ájulás környé­kezte. Űjra kiáltani akart, de csak suttogni tudott. — Anyám, hazajöttem.., * » * D emeg a levél a nénike kezében. Azt mondják, azon a reggelen egyszerre őszült meg. A hangra olyan tiszta, mint a lélekharangé. Mindenki figyel, őt nézik, az anyát: »Nem tudom, élek-e még, amikor rám találnak. Most csak annyit érzek, hogy patakzik a vérem. Fázom, édes­anyám. Jó lenne, ha betakar­nának. Látod, hazajöttem...* Németh Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom