Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-07 / 81. szám

MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA SZÉP TÖREKVÉS PÉL SIKER Kodály-est Balaionbogláron Készülődés a nyári szezonra Festik az új higanygőz-lámpaoszlopokat Fonyódon. „Torta-autók“ Kissé elkésve, jóval a megyei és országos Kodály-ünnepségek után a MÉSZÖV, a KISZÖV és a Népművelési Tanácsadó ren­dezésében most emlékezteik meg Kodály Zoltán 80. szüle­tésnapjáról a balatonboglári művelődési házban. Az ese­mény számos együttes és kuL túrmunkás számára teremtett színpadot, szereplési lehetősé­get, s talán ezzel tudnánk leg­inkább indokolni a késői hang­versenyt. A jó szándék és törekvés azonban kévésnek bizonyult: a koncert nem érte el a kívánt színvonalat, s még ennél is sajnálatosabb, hogy a célt sem. Nyilvánvaló, hogy ' egy ilyen jelentős esemény kapcsán a hallgatóság meg szeretné is­merni a mester munkásságá­nak lényegét, jelentősebb mű­vei közül is néhányat. Ehelyett csak vázlatos életrajzot, mű­veiből pedig jelzéseket kaptunk — nem a szereplő együttesek hibájából. A műsorszerkesztés­ben nem érződött az egyik ren­dező szerv, a Népművelési Ta­nácsadó zened szakbizottságá­nak közreműködése. Kodályt ünnepeltük, a kóru­soknak azonban sem erejük, sem idejük nem volt felkészül­ni erre. így hát csupán a Jel­igét hallhattuk a mester mű­veiből (nem éppen érett, csi­szolt tolmácsolásban), s java­részt Kodály Bicmdái csendül­tek föl, melyeknek értékét sen­ki sem vitathatja, de mégsem alkalmasak arra, hogy önma­gukban bemutassák a zenéköl- tő művészetének lényegét. Eze­ken kívül néhány szólóéneket hallottunk, s most ismételnünk kell: a jó szándék kevés. Pető Gyula kitűnő karvezető, de nem énekes; Tóth Mihály és Varga Lajosné igencsak vegyes érzelmeket keltett a Háry-rész- leték megszólaltatásának bi­zonytalan, félénk kísérletével. Nem szándékunk megbántani egyetlen lelkes kultúrmunkást sem — ők is azok —, azonban sokszor elmondtuk már, hogy mindenkit képességei szerint, a maga helyén kell szerepeltetni, mert a művészetben erőn felül vállalni kudarc és felelősség is. A műsor első részében a lei­jei kamarakórus (úttörők) sze­repelt a legegyenletesebben, Kft ember. Egyikük már megette kenyere javát, a má­sik az ólet déLeiőjén tart. Az idősebb Kálmán István bala- tonfenyvesi, a fiatalabb Iván- csics László buzsáki faragó népművész. Életútjuk regénybe illő. Kálmán Pista bácsi ősei juhá­szok voltak. Egy szép kam- pósbotot és cifra furulyát ka­pott apjától pöttömnyi korá­ban. Megtanulta a nyáj terelés minden titkát. Még kisbojtár volt, amikor a szerelem mű- vésszé.avaitta. Egy kis lánynak tükörfát faragott ajándékba. És attól kezdve a kés és a fa mindennél többet jelent ne­ki Alkotásai egész Európában keresettek. Házának ajtaján nyaranta gyakran kopognak külföldi vendégek... Iváncsics László életútja gö­röngyösebb volt. A csöndet, a nyugalmat szerette. Fegyvert nyomtak a kezébe, és kihaj­tották a lövészárokba. Egy tá­bori kórházban tért magához. Átlőtték a tüdejét, amputálták a bal kezét. Akkor azt hitte, nincs értelme az életének... És ez a kőt ember találko- aott. Kiss Zoltán vezetésével Bici­niákat adtak elő; és ifjú Ká­roly János Kodály két zongo- raművével, jóllehet igencsak kínlódnia kellett az agyonvert pianínón. összességében tehát hiányérzetünk támadt, s ezt a bevezetőként elhangzott jó szándékú, de felszínes, csupán életrajzi adatokra támaszkodó, értékelésében sok helyütt ha­mis csengésű ünnepi beszéd (Károly Jánosé) sem tudta el­tüntetni. Az olyan megállapí­tások pedig, mint például az, hogy »Kodály munkássága nyo­mán szalonképessé lett az úgy­nevezett paraszti muzsika«, őszintén szólva felháborítják az embert. Gondolni kell más­kor az ilyen jellegű előadások szakavatott lektorálására. A második részben néhány kiemelkedő kórusszám igazán szép élményt szerzett. Java­részt a Kodály-tanítvány Bár­dos Lajos művei hangzottak el, amelyeket nem erre az alka­lomra tanultak az együttesek. Tehát volt idejük érleim, csi­szolni, tökéletesíteni produk­ciójukat. Felfogásában, művé­szi tolmácsolásában, hatásában a legtökéletesebben Bárdos Szeged felől című művét hall­hattuk a fomyódi fmsz-kórustól Németh Ernő vezetésével. Nem túlzás azt mondani, hogy ezzel a művel a kórus felülmúlta minden eddigi eredményét, s nagyfokú fejlődésének bizonyí­tékát adta. Ugyancsak Bárdos- művekkel és elismerésre mél­tóan szerepelt a lellei kórus Kiss Zoltán vezetésével, szá­maik közül a János bácsi ... emelkedett ki. Fassing Ferenc- né a bogiári ktsz vegyeskará- val a Tiszai dallamokat mu­tatta be jó érzékkel, hangulati­lag tökéletesen. Érdekes szín­folt volt a lellei úttörő-zenekar szereplése, az Intermezzót ját­szották, a Bogiári Állami Gaz­daság tánccsoportja pedig Sif­ter Lászióné vezetésével népi táncokat mutatott be. A műsor szervezője, műsor­közlője Dévai Zoltán volt, aki érezhetően sokat fáradozott az est sikeréért. Hogy mégis csak fél sikerről számolhatunk be, ez annak tulajdonítható, hogy nem vették eléggé igénybe a zenei szakemberek közreműkö­dését — Az előszobában faragtam éppen, amikor benyitott. Meg­állt az ajtóban, és rám kö­szönt — emlékezik Kálmán bácsi. »■Kéréssel jöttem. Nagyon nagy kéréssel... Tanítson meg újra faragni...« — Még nem láttam embert, aki így várta a választ. És ak­kor észrevettem, hogy nincs keze Nagyon megsajnáltam, és már vigasztalni akartam, amikor újra megszólalt: »Ne utasítson el. Próbáljon ki...« — Leült a helyemre és fa­ragott. Homlokán gyöngyözött a verejték. Vállával szorította az asztalhoz a fát A kés en­gedelmeskedett néki ..; Ala­kult, formálódott a fa. Látta az arcomon a választ, az elis­merést, de várta a szavakat. »■Maradhatok?... Segít?« — Ügy örült, mintha életet adtam volna neki. Pedig a munka neheze csak ezután kö­vetkezett. Már az első késfo­gásnál, az első hasításnál ki­tűnt, hogy tehetséges. Akkor arra gondoltam, hogy csak az akaraterő segíthet, A fát moz­tUtféle. statisztika Egy idoinilUomosnafc számító római dominikánus páter sta­tisztikát készített arról, hogy hazájában, Olaszországban ki káromkodik legtöbbet, és ká­romkodásait ki tudja úgy ki­cifrázni, ahogyan senki más. Reginaldo Francisco atya be­járta Itáliát, mindenfelé hall­gatózott, és szemfülesen érdek­lődött. Rengeteg tapasztalatát az Osservatora della Domenica című vatikáni hetilapban hozta nyilvánosságra. A páter furcsa kíváncsiságát kielégítve így összegezte a kutatás eredmé­nyeit: a világon Olaszországban káromkodnak a legtöbbet. A felnőtt férfiak 40 százaléka, az ifjak 30 százaléka, a szelíd lel­kű nőknek pedig 10 százaléka aktív káromkodó. Nem kis munka kideríteni százalékosan, hogy ki mit tud a káromkodásban. Am a páter még ennél is tovább ment vizs­gálódásaiban. Közli ugyanis hogy kik számítanak a károm­kodás bajnokainak a világ leg- katolikusabb országában. Meg­állapításai szerint az elsőség kétségkívül az épitőmunkáso- kat illeti meg. Tudni véljük, hogy legtöbbet bérezésük miatt káromkodnak a derék építők. A második helyezést a tengeré­szek szerezték meg. Ez sem cso­da. A harmadik helyen a vas­munkások állnak, a negyediken a könyvkötők, s most álmélkod- junk! A sportszerencse kényé- re-kedvére kiszolgáltatott lab­darúgó-szurkolók a káromko­dásban csupán az ötödik helyet foglalják el. Mindjárt utánuk következnek a filmesek. Ho­gyan? Olaszországban még a filmeseknek is káromkodniuk kell? (No persze, kivált, há a Vatikán indexre teszi legfris­sebb alkotásaikat!) Felbuzdulva Reginaldo páter közvélemény-kutatásán hirte­lenjében magam is statisztikát készítettem. Nem országosat. Tapasztalatszerzés végett nem mentem túl a város határain. De egy már bizonyos, hogy sok dolog miatt káromkodunk (vi­szonylag szolídakat, tehát nyomdafestéket bíróakat), de legtöbbet azok kárcfnkodnak Kaposváron, akik sportolóink­nak szurkolnak. A második és a harmadik hely egyelőre betöl­tetlen. Hogy melyik foglalko­zási ág képviselői nyerik el a negyedik helyet, még nem si­került eldönteni Majd legkö­zelebb ... L. I. Meguntam az életemet, Ki­megyek Budapestre — énekli a régi dalban egy falusi kislány, aki érdekességet, újdonságot vár a várostól. De sok érdekes­séget rejt a falu is — állapí­tottam meg a minap, miután egy teljes napot Nagybajom­ban töltöttem. igazítani. És ez legalább olyan nehéz, mint maga a faragás. Az én fiatal barátom nagyon alkart Olyan szép munkát végzett, hogy gyönyörködni le­hetett benne. Néztem faragás közben, és azon gondolkoztam, hogyan segíthetnék. Egyszer csak majdnem felkiáltottam örömömben. Rám nézett, és zavartan érdeklődött. »Rosszul csinálok valamit? Mondja meg, Pista bátyám, ne sajnáljon ...« — Csak fütyörésztsem, mint madár a napsütésben. Papírt vettem elő, és rajzolni kezd­tem. Éjszakákon át töpreng­tem, míg megszületett a terv. Egy lábbal állítható faragóasz­tal. Iváncsics László faragó népművész bal keze. Ment ak­kor már elnyerte a népművész címet. Az akarat meghozta az elismerést. A terv alapján el­készült az asztak A próba nagyszerűen sikerült. Akkor tudtam meg, hogy mit jelent az igazi öröm..: Az akarat és az önöm törté­netét Pista bácsi mesélte el. Rövid mondáitokban fűzte a szót, ment a juhászok a csön­det, a nyugalmat és a hallga­tást szeretik... Németh Sándor A baranyai földművesszö­vetkezetek érdekes módon old­ják meg a megye kis falvai­nak ellátását főtt ételekkel és cukrászati készítményekkel. Kilenc nagyközségiben úgyne­vezett bázisközpont létesül, ahol melegkonyhás vendéglő és cukrászati üzem működik. Az itt készült ételeket, süte­ményeket, fagylaltot stb. au­tókon szállítják a körzethez tartozó falvakba. A gépkocsik­ra máris ráragadt a »torta- autó« elnevezés. Ennék az az oka, hogy főleg a torták — születésnapra, névnapra, lako­dalomra és más alkalomra ké­szített ünnepi torták — iránt nagy a kereslet, és ezekkel A Mező utcából jövet trap­polásra lettem figyelmes. Két jól táplált, csupa izom ló jött az úton, hátukon két legény. Nyereg nélkül, csak szőrén üL ték meg a lovakat. A hátsó le­gény egészen fiatal volt. Lené­zett rám, a gyalogosra a magas lóról és mosolygott. — Nézz a szemembe! — kér­lelt, miközben lépésben jött mellettem a lovon. Hangja csöndes volt, kérlelő. — Nézz a szemembe, úgyis tudom, hogy tetszem neked — folytatta sze­líden. — Megvárlak a főtéren, jó? — Udvariasan intett s el- poroszkált. Nézett vissza, amíg el nem fordult a sarkon. Mindezt olyan kedvesen, ere­detien csinálta, hogy lehetetlen volt haragudni rá. (Talán nem siettem eléggé, mert nem várt a kijelölt helyen!) Marina — Marina, Marina — duett szárnyalt a Vásártér utca 22. számú házból. Egy kisfiú és egy kislány énekelt a kertben. Olyan nyolcévesek lehettek. — Miaibel lamóra — a kisfiú el­hallgatott — Tudunk mi még mást is, sok éneiket tanulunk az iskolá­ban — dicsekedett, ám énekel­ni tovább nem volt hajlandó. Változik a világ. Nagybajom­ban olasz slágert énekelnek a gyerekek. Tegnap Kaposváron, a Kanizsai úton két kisfiú nyargalt. Haj, Fecske! kiáltás­sal, ostorral kezében futott utá­nuk egy harmadik... Bojkott Ha valaki Sárdy János nevét kiejti a faluban, azonnal görbe özemmel néznek rá. Ez a hely. vannak tele az aiutofc. Ebben az évben 238 helységbe, azaz a baranyai falvak mintegy há­romnegyed részére terjesztik ki a földművesszövetkezetek ezt az újabb szolgáltatásukat. (MTI) Magnetofonszalagon vihetik haza a boldogító igent A győri házasságkötő terem­ben magnetofcmszíil agra ve­szik fel az esküvői szertartá­sokat, s az ifjú házasok meg­kaphatják és haza vihetik a »boldogító igent«. (MTI) zet Petress Zsuzsa, Gyenes Magda nevével is. Az történt ugyanis, hogy már két ízben lemondták a beharangozott elő­adást, úgyszólván az utolsó pil­lanatban, amikor már minden jegy elkelt. Más színészeket ígértek helyettük a fővárosból. Ám a nagybajomiak Sárdyt szerették volna hallani. Azért írtam múlt időben, mert már nem kíváncsiak rá. — Ha eljönnének, meg sem néznénk őket — hajtogatták. Hiába, nem szabad sorozato­san felültetnd a nézőket..: Makk negyven Szaladt a hintó. Dr. Magyar József állatorvossal és Sebes­tyén Pista bácsival igyekez­tünk az erdőben elrejtett pusz­tára a beteg malacokhoz. Két útitársam közben beszélgetett. — A makk negyven is ott lesz? — kérdezte az állatorvos Pista bácsitól? — Ejnye — gondoltam —, csak nem kártyázni akar a doktor? Amikor odaértünk a pusztá­ra, ismét a makk negyvenről kérdezősködött az állatorvos. — Beteg — válaszolták. Értetlenül nézhettem, erre megmagyarázták, hogy az egyik sertésgondozót nevezték el makk negyvennek. Ugyanis egy alkalommal az illető jócs­kán megszopogatta a bütyköst, s találkozva Magyar doktorral azt mondta: — Na, most makk negyven vagyok, doktor úr! Ha csak enyhén volt spicces, akkor tök húsz. Azóta mindenki makk negy­vennek hívja a sertésgondozót. Strubl Márta Jávori Béla cdkarat öfűui gatni kell, forgatni, kés aílá NAQYBAJOMI MOZAIK Kaland ! Furcsa kiállítás Az egyik spanyolországi egyetemen nemrégiben pá­ratlan kiállítást rendeztek cizu-íuól a különféle fogá­sokból, amelyeket a diákok szoktak alkalmazni a vizs­gákon. A legjobb cselt egy nagyothalló diák mondhatta magáénak. Ez a joghallgató a süketeknél használatos akusztikai segédeszközt alig látható huzalokkal a terem túlsó padjában ülő diáktár­sa mikrofonjával kötötte össze, s amikor a tanár föl­tette a kérdést, a mikrofo- nos diák fellapozta a köny­vet, és szépen a mikrofon­ba súgta a feleletet. A kiállításnak Spamyolor- szág-szerte nagy sikere volt, s néhány madridi tanár ja­vasolta, hogy a legtökélete­sebb diákfogásokat jutal­mazzák meg. A nagyothalló joghallgató első díjat ka­pott .. * * * Amit ma megtehetsz... Eugenio Papi az Ancona közelében levő Cagi falu is- holjának legjobb tanulója. Noha még csak a második osztályba jár, mégis feltű­nően sokat tud. Eugevso Pavi nemrég ün­nepelte ’. születésnapját... * * * Clare Moyer michigami asszony rájött, hogy valami hiányzik az életéből, és ret­tenetesen unatkozik. Ügy érezte. legjobb gyógyszer erre, ha munkát vállal, el­végre itt van mér az ideje. Ugyanis betöltötte a 101. életévét..: * # * A koldus is adózik Washingtonban rendeleti­leg szabályozták a koldulást. Akik az Egyesült Államok fővároséban koldulásból akar­nak megélni, huszonöt dol­lár összegű adót kell lefi- zetaiük. * * * Tojás és zöldség No, nem receptről van ; szó, azaz hogy mégis, de eb- j ben az esetben se sütni, se j főzni nem kell a különböző I anyagok elegyét, hanem ; mindössze tálalni. A Nyu- j gat-Németországban nemrég ; rendezett absztrakt munkáik j kiállítása bővelkedett a fen- ; tiekhez hasonló anyagokból ; ecsetelt művekkel. Egy pó- j rizsi hölgy például olyan I produkciókkal rukkolt ki a seregszemlén, melyeknek megalkotásához tojást, zöld­ségmaradékot és kimustrált gyerekjátékokat használt föl, s a festéket csupán kötő­anyagként lőtte a vászonra az e célra átalakított spe­ciális puskával. S ez csak egy az alkotá­sok és az alkotók közül. Va­jon mit adhatott még ez a kiállítás?! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megye» Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-li. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrziink meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár« Latinka S. u. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom